Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

1968. július 28. wamoiniaji naoiö 7 PÉCSI ES KAPOSVÁRI QRAFIKA SSÍgon Bertalan: Bicikli király Jóllehet a nyári hónapok gazdag programlehetőségei között a kiállítás, tárlattá to- gatás már az évszak jellege miatt sem szerepel általában az első helyen, érdemes mégis időt szakítani a Technika Há­zában július 19—augusztus 5- ig tartó grafikai kiállítás meg­tekintésére. amely egyéni ízei­vel gazdagíthatja mai grafi­kánkról kialakított képünket. A 19 kiállító művész neve nem ismeretlen a pécsi kö­zönség előtt sem, hiszen a déldunántűli területi kiállítá­sokon többször találkozhat­tunk műveikkel. A kiállítás résztvevői elsősorban festők, a színre épülő nagy számú kompozíciók bizonyítják ezt, valamint a nem sokszorosít­ható technikák, s ha a rajz, a grafika kedvelése, az egye­di alkotások nagy száma (nem a szó szoros értelmében vett grafika) elsődlegesen fekete­fehér nyelvéhez nyúlnak, fes­tői látásmódjuk szembetűnő. Vérbeli grafikus, aki — szá­mos illusztráció sorozata ta­núsítja — e területen legott- hasznosabban mozog, Martyn Ferenc. Joyce Ulysseséhez ké­szített illusztrációi, képtervei a kiállítás reprezentatív lap­jai. Különösen emlékezetes a Joyce lapok közül az első, fa­nyar erejével, megkomponált- ságával, filozófus mélységé­vel. A vonal tiszta, érzékeny vonulata tömören fejezi ki gondolatait. Az egyik legkedveltebb grafikai eszköz a finom, ér­zékeny vonalat adó rajztoll, s a tus, kezelésmódja külön­bözősége a vonal sokféle ki­fejezéslehetőségének kiakná­zását teremti meg. Soltra Ele­mér tusrajzain a spontán markáns erő fekete-fehér drámaiságában fokozottabban jelentkezik, mint festményein; a teret nyitó különböző tó­nusértékű foltokat összekötő vonalháló feszültségében az egyéniségen átszűrt termé­szeti élmény emléke jut szó­hoz (Halászhálók). Meglepetés a kiállításon Si­mon Béla ceruza-tus rajzai. Igazi festőegyéniségnek is­merjük, aki elsősorban a szín­re érzékeny, azok robbanó dinamikájában találja meg leginkább önkifejezését. Fá­radhatatlan kísérletezőkedvét mutatják e lapok, bár a feke­tében tobzódó lapokat nem tartjuk szerencsésnek. Fiatal grafikus ígéret Leit­tier Sándor, akinek ezúttal a Gondolatok a Balatonról cí­mű sorozatának két szép lap­ját láthatjuk. A bársonyos fe­lületű, finom tónusérzékeny­séggel megoldott festői grafit­kompozíciók az álom, láto­más, emlék szubsztilis keve­rékéi, aminek spontaneitása ellen szól a mérlegelt kompo­zíció: a pozitív-negatív fol­tokból alakuló játék lírája, hullámzása. A technikai igényesség, a művészi megformálás válto­zatossága jellemzi a kiállítást. A látás és ábrázolásmód sok­félesége következtében a ku- bisztikus törekvésekkel roko­nítható megfogalmazás (Plat- thy György) csakúgy megta­lálható, mint az egyenletesen vastag vonal síkra feszülő dekoratív világa (Horváth Olivér), és a íollrajz hagyo­mányos, legszükségesebbre szorítkozó, olykor csak kon­túrokkal formát érzékeltető költői vonal rajz (Csiszár Elek). Motívumában népi ihleté- sűek Kolbe Mihály a busó­járás félelmetes maszkjait megjelenítő szénrajzai. Hon- thy Márta tusrajzainak nép- költészeti hangvétele, tiszta­sága, mívessége ezúttal is megragadnak. Ezeken a lapo­kon jutnak legerősebben szó­hoz a dekoratív tendenciák. A felületkiföltés gazdagsága, ötletessége a „horror vacui” szerint faragó pásztorok bő mesélőkedvét, fantáziáját, dí­szítő szorgalmát juttatják eszünkbe, csodafái a népme­sék világát hozzák elénk. • Erdős János metszetein oly­kor témaválasztásában, de in­kább szellemében, egyszerű formanyelvében fedezhető fel, hogy egyik ihletője ugyancsak a népművészet (Vár). A sík tisztelete, minden részlet egyenlő fontosságú, de válto­zatos megmunkálása, a sima felületek szerepe, ezekhez a témákhoz illő dekoratív ten­denciákat hozza előtérbe eze­ken a művein, míg más lap­jain drámai érzékenység, az ábrázolás mélysége ragad meg (Ikon; Portál). Jóllehet a gouache, tempe­ra. akvarell, színes linó sfb. a grafika körébe sorolhatók, e technikával készült lapokon a színnek van jelentős sze­repe. E művek alkotói érzé­sük szerint elsősorban festők, nem a vésett, metszett vonal megszállottjai, akik műveiket a színekre Is építve nem ta­gadják meg festői érzékeny­ségüket. Szekeres Emil képein az emlékek egymáson áttűnő színfoltok érzékeny. finom harmóniájában jutnak szóhoz. Szabados János színes papír­metszetei nagy, dekoratív fel- tokból alakított tökéletes sík- kompozíciók, amelyek síkha­tását még a szírek sem bont­ják meg, mert az egymás mellett szereplő színek meg­közelítően azonos tónusérté- kűek és melegségűek (Fiatal pár; Éjszaka). Szabados konstrukfivitás iránti fogé­konyságát mutatja Fehér üveg című kompozíciója. lantos Ferenc már a terü­leti kiállításon is a geometri­kus alapformák és vonalak különös kombinációjából ala­kított kompozícióival szere, pelf. Ez irányba fordult mű­vészetének tanúi ezek a tus­rajzok is, amelyekben a kép­architektúra geometrikus for- maszeretetót. az op-art vív­mányait, mint előzményt ben­ne érezzük, sajátos mágikus hatással keveredve, egyénivé ötvöződve. A tusrajz TTI. rit­musa, a szabályos tormák zártsága, s az amőbaszerű, hajlékony peremű toltok min­den irányú kötetlenségét, ki­terjedni akarást érzékeltetve hoznak létre roppant feszült­séget, amit a pozitív, negatív foltok egymásnak megfelelé­se. a fehér és fekete mérle­gelt aránya mérsékel. Rop­pant távlatot nyit, majd visz- szabillen a síkba, a mozgás, változás, lüktetés, nyüzsgés, zsúfoltság képzetét keltve koz­mikus élmények mellett vilá­gunkra vonatkozó asszociáció­kat is ébreszt. Lapjai új vi­zuális közlésmódok izgalmas kísérletei. A lírai, népi ihletésű deko­ratív, a drámai, a konstruktív törekvések mellett a groteszk kap hangot Zágon Bertalan tusrajzain. Karikírozó képes­ség. kritikai erő, eredeti meg­látás, játékos kedv alakítja a „Presszóban” törékeny figu­ráit, s a furcsa „Bicikli­királyt”. A művészek számára a ki­állítás, a közönséggel való gyakori találkozás az egészsé­ges és ösztönző nyilvánossá­got teremti meg, a nézőnek a mindig újabb művészi él­mény mellett pedig az egyes művészi munkásságok, egyé­niségek alaposabb megismeré­sére nyílik alkalma. Mendöl Zsuzsa RENDES FIATALOK Fantasztikusan csinos fiatal lány ment előttem. Velünk szemben, a Csemege sarkánál egy ugyancsak jóvágású fiú fordult be. Meglátták egy­mást, messziről mosolyogtak. A fiú szólalt meg elsőnek: — Szevasz Mása! Adj köl­csön egy forintot! A Mása (azelőtt Mari) elpi­rult egy kissé és fölfelé for­dította mind a két tenyerét. Ez ősidők óta ugyanazt jelen­ti: Egy vasam sincs. Két elegáns, jól öltözött fia­tal. És a kettőnek együttvéve sem volt egy forintja. A szívem egyszerre megtelt őrömmel. Ünnepi pillanat! Mintha magammal találkoz­tam volna harminc év távla­tából. (A fantasztikus jóképűséget azért tessék leszámítani.) RELATIVITÁS Két fiatal megy előttem. A kezük lopva egymáshoz ér és nagy hangon beszélnek. Per­sze nem arról, hogy miért ért a kezük egymáshoz. Szabvány szerelmesek. Egyébként ismerem őket. A fiú tizenhét éves, a lány ti­zenhat. utánuk megyek, bal­lom tehát, hogy mit beszél­nek. Most éppen a fiú szól: Három kis történet — Ax én szüleim, sajnos már nagyon idősek, de sze­rencsére szellemileg még tel­jesen frissek. A két említett szülőt is is­merem. Az apa 48 éves, az anya 38. — Hát — mondom meghok- kenve — a kriplikor kellős közepén — ez van! KEVÉSBÉ RENDES FIATALOK Várjuk a SO-as buszt a Szé­chenyi téren. Nem jön. Kép­telen vagyok egy helyben áll­ni, hát föl-alá járkálok. Végre bejön a kocsi. Visszaállok a helyemre. Vagy buszán va­gyunk. A kalauz a szokásos társas­játékot játssza. Addig nem nyitja ki az ajtót, míg hátul le nem szállnak. Ebben a pil­lanatban odaér vagy 6—3 fia­tal. Tizenöt-tizenhat évesek. Az egyik szó nélkül eltolja a kezemet és elém áll. — Ho-hó — mondom ma­gamban — korán kelj fel öre­gem ahhoz, hogy ezt játszd. Negyvenegynéhányévi rutinom van. Pillanat alatt lezárom te­hát a szöget, úgy hogy fel­szállni csak utánam tudnak. Ezt méltányolják. Megszó­lal mögöttem egy némileg még mutáló mély hang: — Taposni kell! Nem szemtelen a hang, in­kább atyai. Nem taposok. Engedem elő­re, akik előttem állnak, há­rom gyerekes asszonyt. Megszólal mögöttem egy másik hang. Ez már türel­metlenebb. — Nem szeretem az ilyen ürgéket! Már legalább három­szor felszállhatott volna! Most megszólal újra az első hang is. Már nem atyai, inge­rült: — Hányszor mondjam, hogy taposni kell! Ebből kezd elegem lenni. Megfordulok. — Uraim! Ami a taposást Il­leti, még csak benne lennék, de zavar az, hogy három kis­gyerek is van előttem. Ha önöket ezelőtt tíz évvel nem tapostam le, most már ezeket sem gázolhatom le. Nézzék el ezt nekem! Elnézték. SZOLLÖSY KALMAN Mohácsi Hegős Ferenc: Harkányi utca Új professzorok (II.) DR. QRÓF PÁL Hajdan K. u. K. kórház voll a bőrklinika szép park­tól övezett, s ma már több­szörösen átépített, moderni­zált épülete. A mai labora­tórium az egykori legénységi szállás helyén van. A klini­kán megszokott medrében zajlik az élet — az ambulan­cián, a kezelőkben, a labor­ban orvosok és asszisztensek szorgoskodnak, a kórtermek­ben betegek olvasnak, beszél­getnek az ágyakon, a kony­hán a személyzet zöldséget tisztit és kint a parkban a százados fák lombjában ma­darak csivitelnek. A profesz- szor pedig azt kérdezi: — Mit gondol, milyen képe van a közvéleménynek a bőr­klinikáról? Kevesebb fertőző betegség — Hát... Hogy ugye it't erősen fertőző betegségeket gyógyítanak, illetve próbálnak gyógyítani, merthogy a bőr­gyógyász többnyire próbálko­zik csak, ilyen meg olyan hogyismondjamcsak... — Kulimásszal, ugyebár — mondja egyetértőén a profesz- szor és még hozzáteszi — itt az emberek a könyökükkel nyomják le a kilincset, itt ahol a sterilitás alapkérdés. Megragadom az alkalmat, hogy megmondjam: mindkét hiedelem teljesen alaptalan. Egy: ma már jóformán alig fordul elő fertőző, pontosab­ban közvetlenül emberről em­berre terjedő bőrbetegség, kettő: a bőrgyógyász elsősor­ban nem külsőleg, tehát nem „kulimásszal” gyógyít A bőr­gyógyászat különösen az el­múlt húsz évben rengeteget fejlődött Ma már egyre na­gyobb mértékben sikerül iga­zolni, hogy a bőrbetegségek tulajdonképpen belső szervi elváltozások következményei. A bőrgyógyász dolga tehát el. sősorban az, hogy egyre telje­sebben feltárja azt a hátteret, ami nélkül az „ismeretlen” bőrbetegségek helyes diagnó­zisa, de méginkább gyógyítá­sa elképzelhetetlen. — A bőrgyógyászat tehát ma féligmeddig belgyógyá­szat? — Mondjuk. A bőrbeteg­ség ugyanis többnyire külső, látható tünete, illetve egy­fajta megnyilvánulása a szer­vezet valamilyen megbetege­désének. Mondok egy példát. A krónikus bőrbetegségek között is egyik leggyakoribb és legkellemetlenebb a pik­kelysömör vagy psoriasis. A beteg testén vöröses, fémes­fényű foltok képződnek. Az ilyen beteg alig képes normá­lisan beilleszkedni az életbe, lelkileg is megsínyli a beteg­séget. A psoriasis megdöb­bentően gyakori, járóbeteg rendelésünknek csaknem 10 százaléka. A betegség tulaj­donképpeni oka Ismeretlen, csak a kiváltó, elősegítő té­nyezők egy sorát ismerjük, így például bármilyen fertő­zés (mandula- vagy vakbél­gyulladás, gombás fertőzés) okozta túlérzékenység hozzá­járulhat a pikkelysömör meg­jelenéséhez. A mechanizmus részleteinek kutatása néhány éve a klinika munkájának egyik központi kérdése. En­nek érdekében szerveztük meg a psoriasisos betegek gondozását. Egyébként a pre­venciót és a rehabilitációt né­hány más bőrbetegséggel kapcsolatban is bevezettük. Gyógyszer-túlérzékenység — Ha a fertőző bőrbetegsé­gek jelentősége csökkent, mik a jelenlegi problémák? — A bőrbetegségek, mint a betegségek általában, nagy­mértékben függnek a gazda­sági, társadalmi és földrajzi viszonyoktól. A mintegy négy és félezer ismert bőrbeteg­ségnek csak egy része fordul elő nálunk. Ezek között ma feltűnően előretörtek a gyógy­szer-túlérzékenység által ki­váltott károsodások. Ez szoro­san összefügg azzal, hogy, mint ismert, a gyógyszerfo­gyasztás világszerte és ná­lunk is fantasztikus mérete­ket öltött Első helyen a nyugtátokat, altatókat és az antibiotikumokat kell megem­líteni. Klinikánk fekvő beteg­anyagának évek óta 10—15 százalékát teszik ki ezek az esetek — emelkedő tenden­ciával. — Közismert, hogy a bőr­klinika látja el az égéses sé­rülteket is, s ez Pécsett bá­nyaterület lévén, sajnos elég nagy feladatot jelent. — Annál is inkább, mivel rég túlhaladott az az állás­pont, hogy az égés a bőr be­tegsége. Égéskor a szervezet olyan sokrétű, általános káro­sodásáról van szó, amely spe­ciális és komplikált terápiás eljárásokat követel meg szi­gorú rendszabályok betartása mellett hosszú időn át. Ezért a korszerűség követélményei­nek megfelelően külön égési osztályok létesültek világszer­te, hazánkban is. Mivel Pé­csett sajnos nincs még külön égési osztály, klinikánkra há­rul a feladat, hogy a rendel­kezésünkre álló lehetősége­ken belül égési részleget tart­sunk fenn. Az égett betegék nálunk is a legkorszerűbb el­látásban részesülnek, s bár ez természetesen rendkívüli meg terhelést jelent a klinikának, kárpótolnak bennünket a ne­hézségekért azok az eredmé­nyek, amelyek a régi keze­lési eljárással egyszerűen el­képzelhetetlenek voltak. Genetikai kutatás — Milyen tudományos ku­tatás folyik a klinikán? — A klinika kutatási terü­leteit a betegellátással a leg­közvetlenebbül összefüggő fel­adatok határozzák meg. Ezért a túlérzékenységi állapot ku­tatása áll a középpontban, ezenbelül is a gyulladás ke­letkezésében nagy szerepet játszó, biológiailag igen nagy­hatású szőve tanyagok, főleg a bistamin szerepének vizsgá­lata és a gyulladásos sejt­reakciók kutatása. Külön te­rület a genetikus kutatás, amely ma világszerte az ér­deklődés középpontjában van. (Egy neves francia bőrgyó­gyász a 4500 bőrbetegségből mintegy 600-at tart örökléses eredetűnek.) Ezek a geneti­kailag determinált károsodá­sok nagyobb számban fordul­nak elő a viszonylag zárt te­lepüléseken, ahol gyakori a rokonházasság. Mivel ilyen relatíve zárt települések még környékünkön is akadnak, természetes, hogy az elénk kerülő esetekkel igyekszünk behatóan foglalkozni. — A bőrklinika betegeinek mekkora részét jelentik a ne­mibetegek? — Ez viszonylag jelenték­telen. Természetesen ml csak a fekvőbetegekkel foglalko­zunk, hiszen a Bőr- és Nemi- beteg Gondozó Intézetek há­lózatát ezért építették ki. Meg győződésem, hogy a nemibe­tegségek veszélyesnek minősí­tett elszaporodása hazánkban nem lesz hosszú életű, egyéb­ként is csak viszonylagos hul­lámhegyről lehet beszélni, s minthogy nálunk a világon szinte egyedülálló szervezési módszerekkel dolgozik a szű­rő- és gondozó hálózat, komo­lyabb veszélytől nem kell tar­tani. Kozmetikai rendelés — Kozmetikával nem fog­lalkozik a bőrgyógyászat? — De, természetesen. A kozmetikai rendelés néhány éve indult meg, technikai ne­hézségek miatt azonban csak ez év szeptemberétől tudunk nagyobb számú beteget fo­gadni. A szakrendelés társa­dalmi jelentősége igen nagy, mivel itt olyan betegségeket gyógyítunk, amelyek egyben kisebb-nagyobb szépséghibák, tehát viselőik társadalmi hely­zetét nagyon megnehezítik. — Úgy hallottuk, Harkány­ban is kezelnek bőrbetegeket, méghozzá igen eredménye­sen. — Évszázados tapasztalat a nap- és gyógyfürdő (a helio- balneoterápia) kedvező hatása egyes bőrbetegségekre. Világ­szerte tendencia e népi ta­pasztalat tudatos felhasználá­sa és a hatásmód vizsgálata. Ilyen szempontok alapján lé­tesült Harkányban hat évvel ezelőtt kísérleti jellegű bőr- gyógyászati részleg, sajnos mindössze 10 ággyal. Itt első­sorban psoriasisos betegeket kezelünk. Az eddigi eredmé­nyek megegyeznek a híres bolgár Aranyparton elért eredményekkel. A betegség gyakorisága és a gyógymód hatékonysága valósággal meg­követeli, hogy minél sürgő­sebben megfelelő bőrgyógyá­szati osztály létesüljön az ed­digi szerény keretek helyett Mondanom sem kell, hogy ennek hazai jelentőségénél nemzetközi jelentősége sem lenne kisebb, hiszen Harkány gyógyvize a magas kén- és íluórfartalma miatt a maga nemében úgyszólván párat­lan. H. E. i t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom