Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

ma. {ghus zl Dunantmi nau 10 5 s ?> Harmincöt évnél ezelőtt ren­deztek első ízben előadást a szegedi Dóm-téren, de néhány esztendő után megszakadt a folyamatosság. 1959-ben fel­újították a szabadtéri játéko­kat, * az idén kerül sor a ti­zedik, jubileumi előadássoro­zatra. Az 1968-as program hí­ven tükrözi is azt a kötele­zettséget, amelyet e szép ju­bileum támaszt a rendező szervekkel szemben. Telt ház Hónapokkal ezelőtt kitették « „minden jegy elkelt” táblát a János Vitéz plakátjaira, 20 ezer ember láthatja Kacsóh Pongrác daljátékát augusztus 3, 4, 7 és 10-én. A szerep- osztás igazán reprezentatív: Pálcsó Sándor, Andor Éva, Gobbi Hilda, Kibédi Ervin, Alfonzó, Hlatki László... a zenekart Rubányi Vilmos ve­zényli, az előadást Kertész Gyula rendezi. A szabadtéri játékok „pro­filja” az elmúlt évek során kialakult, amelyet meghatároz a Dóm-tér nagy mérete, a ha­talmas színpad. Minden esz­tendőben műsorra tűznek egy magyar zenés művet, operát. Az idén a Bánk bán lesz a nyitóelőadás amelyet Szinetár Miklós és Félix László rende­zett, a zenekart Koródi And­rás vezényli: A főbb szerepe­ket Simándi József Kossuth- díjas, kiváló művész, Radnai György érdemes művész, va­lamint Komlóssy Erzsébet, Szalma Ferenc, Palcsó Sándor, Moldován Stefánia, Sebestyén Sándor, Nádas Tibor és Tóth László játsszák. Külföldi művészek Az Aida című 4 felvonásos operát négyszer mutatják bve a szabadtéri színpadon, Mikó András érdemes művész ren­dezésében, a zenekart Vaszy Viktor érdemes művész diri­gálja. Az idei előadáson is több híres külföldi vendégmű­vész szerepel. Aidát, az etió- piai rabszolgalányt Maria Biesu, a Moszkvai Nagyszín­ház művésznője alakítja, Ra- damest P edró Lavirgen, a barcelonai operaház tagja, Aida atyját pedig Peter Glossop, a londoni Covent Garden világhírű művésze. Mint a legtöbb esztendőben, úgy az idén is egy szovjet balett-együttes mutatja be műsorát. Csajkovszkij: A hattyúk tava című balettjét a rigai együttes adja elő négy este. A száz tagú balett­együttesben láthatja a közön­ség Velta Vilcina állami dí­jast, a Szovjetunió népművé­szét, Inara Abele, Harald Ritenberg állami díjasokat és Vladimir Cukanov, Glev La- rinov, Artur Ekisz érdemes művészeket A Munka Vörös Zászló ér­demrendjével kitüntetett Ma­gyar Állami Népi Együttes a Rapszódiát mutatja be Sze­geden augusztus 18 és 20-án. Nagyüzem a téren A nagyüzem valójában hó­napokkal ezelőtt megkezdő­dött, de a finis most tetőzik. Háromszáz dolgos kezű ember igyekszik „tárgyiasítani” a ÚT PROFESSZOROK L SZEQEPI ÜNNEPI HETEK, 1968 tervező-rendező művészek el- virágkiállítás augusztus 10— gondolásait. Lépcsősorok, vár- 13-ig tart nyitva a Horváth falak, kulisszák, hatalmas Mihály utcai csarnokban. A méretű, félköríves háttérfalak kulturális kiállítások között kerülnek színpadra — amihez szerepel a IX. Szegedi Nyári az idén 35 mázsa festéket, Tárlat, amely a Móra Ferenc 20 mázsa enyvet, 80 köbméter Múzeum képtárában látható, faanyagot, 8 ezer négyzetmé- Kiemelkedő eseménynek szá- ter vásznat használtak fel. mit a szakszervezeti együtte­A világítás és hangosítás sek harmadik országos tánc- külön stábbal dolgozik. A 45 fesztiválja, amelyen külföldi fős csoport 160 reflektorral együttesek is szerepelnek. A keveri ki a fénytérképet a Dómban többször lesz orgona­színpadra. A híres fényorgo- hangverseny: július 23-án Lé­nán pedig 120 áramkörig ősz- hotka Gábor, augusztus 6-án szesen 1200 „fényviszony” je- Viktor Lucas (Bayreuth) és lei tárolhatók, — működteté- 15-én Günther Metz (Zwickau) sük egyszerű gombnyomással ad hangversenyt. Augusztus történik. A villamossági szak- 10—20 között rendezik meg a emberek annyi áramot hasz- VI. eszperantó szemináriumot, nálnak el a szabadtérin, lesz még divatrevű, nemzet­amennyi elegendő egy kisvá- közi turista találkozó, ipari ros áramszükségletének. tudományos konferencia és a r hagyományos gálaest augusz­Kiállltások tus 20-án este a Tisza Szálló összes termeiben. A Szegedi Ünnepi Hetek a sportesemények fénypont­programjában több jelentős ja a XII. nemzetközi maratoni esemény szerepel még. Ki- verseny, amelyet július 21-én emelkedik közülük a Szegedi rendeznek. A nemzetközi mo- Ipari Vásár és Kiállítás, torcsónak versenyre augusztus amely elsősorban Dél-Magyar- 3, 4-én kerül sor. Megrende- ország iparának seregszemle- zik a salakmotorosok nemzet- je, de sok hazai nagyvállalat közi Duna Kupa futamait, is bemutatja termékeit, s a nemzetközi kézilabdatornát, hagyományokhoz híven a sza- országos kajak-kenu verse- badkai iparvállalatok is kiál- nyékét, nemzetközi röplabda- lítanak. A 24. ipari seregszem- tornát, országos evezős vér­ién 124 kiállító vesz részt. senyt, országos úszóversenyt, Az őszibarack és borkiállí- nemzetközi kosárlabdatornát, tás augusztus 3-tól 1-ig, a go-kart nemzetközi versenyt. Jelenet a B4n!t bánMt A Pécsi Orvostudományi Egyetem gyermekklinikáján egyidejűleg két professzort neveztek ki. Ezúttal dr. Mes- tyán Gyula egyetemi tanár­ral beszélgettünk. _ — Mindenekelőtt: hogy kezdte pályáját? — 1948-ban a pécsi egyete­men végeztem. Abban az év­ben alakult meg Donhoffer professzorral az élén a Kór­élettani Intézet Ebben az in­tézetben kezdtem el dolgozni, s közel tíz esztendőt töltöttem Donhoffer professzor mellett. Mondanom sem kell, milyen sokat köszönhetek neki. Az C munkatársaként kezdtem a hő- és energiaforgalom-sza­bályozással foglalkozni, e té­mából, pontosabban a hő- és energiaforgalom központi ideg rendszeri szabályozásának té­maköréből kandidáltam. 1957- ben aztán munkahelyet változ_ tattam, átkértem magam a gyermekklinikára. — Mi volt az oka ennek * szokatlan lépésnek? — Valóban szokatlan, hi­szen sokakat meg is lepett. Bizonyos területen ugyanis már „bedolgoztam magam”, s az új. munkahelyen pedig tanársegédi beosztásban gya­kornoki munkát végeztem. Hisz a klinik.ai munkát ugyan­úgy meg kellett tanulnom, mint azoknak a fiatal orvosok_ nak, akik itt kezdték orvosi pályafutásukat. Miért döntöt­tem mégis így, elég későn, harminchat éves fejjel? A kórélettan • egyike a klinikai •rvos tudomány alapjainak. DR. MESTYÁN QYULA nem akarok efbbe a kérdés­körbe túlságosan belemélyed­ni, pusztán annyit jegyeznék meg, hogy meggyőződésem: a paraklinikai tárgyak és a kli­nikai tárgyak oktatását még szorosabb párhuzamban kelle­ne tanítani, az orvostudomány mai állása már meg is kíván­ja ezt Én, amikor áttértem a klinikai munkára, mindazt, amit a Kórélettani Intézetben tanultam, illetve oktattam, a betegágy mellett kívántam hasznosítani. Mindamellett a kutatást sem hagytam abba. Azok között, akik megértették döntésemet, Donhoffer profesz szór mellett Kerpel professzor is ott volt, áld támogatta kli­nikai és kutatómunkámat — Milyen kutatási területre tért át a klinikán? — lényegében azt a mun­kát folytattam, amit koráb­ban elkezdtem. Rögtön lát­tam, hogy ezeket a kutatáso­kat folytathatom. Az újszülöt­tek thenporeguláeiója tökélet­len, nem tudják tartani test- hőmérsékletüket, izgató kér­désként vetődött fel tehát: mi­lyen az újszülött hőszabályo­zása az érettség különböző fo­kain. Elsősorban a környezeti hőmérséklet és az ápolási fel­tételek hatását kezdtem vizs­gálni a koraszülöttek hőter­melésére. E vizsgálatok célja az, hogy megállapítsuk azokat az optimális feltételeket, ame­lyek mellett a koraszülöttek alkalmazkodása a méhen kí­vüli élethez a legzavartalanab- bul megy végbe. Ez a téma ma világszerte az érdeklődés középpontjába került — Tudományos munkájá­nak mi volt a következő je­lentős állomása? — Hogy a témában kellően elmélyedhettem, abban egy szerencsés körülmény is köz­rejátszott 1961-ben lehetősé­gem nyílt arra, hogy egy évet töltsék egy oxfordi tudomá­nyos intézetben, ahol kifeje­zetten neonatológiával foglal­koznak. így nevezik az új­szülöttkor élettanával foglal­kozó, fiatal, de gyors ütem­ben fejlődő tudományágat Oxfordban újszülött állatokon végeztem kísérleteket, ame­lyek lehetőséget .adtak arra, hogy az újszülöttkori hősza­bályozás finomabb mechaniz­musait is megfigyelhessem. E témakörben végzett munkám lényegét 1966-ban doktori ér­tekezésben foglaltam össze, címe: Az újszülöttkor hő- és energiaforgalmának szabályo­zása. E megfigyeléseim alap­ján nyertem el az orvostudo­mányok doktora címet — Emellett a klinikán bi­zonyára foglalkozik még más kérdésekkel is? — Az életveszélyes állapo­tok korai felismerését segí­tik elő azok a vizsgálatok, amelyek a kis súlyú, de időre született, másszóval nem va­lódi koraszülöttek szelektálá­sára irányulnak. Egykor ugyanis minden 2560 gr alatti csecsemő koraszülöttnek szá­mított. Holott más-más prob­lémákat vet fel a két újszü­lött kategória; a valódi kora­szülötteknél a megfigyelése­ket más irányba kell végez­ni, mint egy retardáltnál, te­hát olyannál, aki a méhen belüli életben súlyos táplál­kozási zavarban szenvedett. Ugyanezen újszülöttek szelek­tálásához a vérplazma sza­bad aminosav tartalmán alapuló biokémiai teszten is dolgozunk. Mindezen vizsgá­latok tulajdonképpen az új­szülöttkori életveszélyes álla­potok és szövődmények korai felismerését és megelőzését szolgálják. Egyébként a kér­dés, mint már említettem, világszerte az érdeklődés elő­terében áll és hatalmas erő­feszítések történnek ezirány- ban. — Professzor úr, On kutat és gyógyít egyszerre. Melyik okozza a nagyobb örömet, megelégedést? — Nehéz erre válaszolni, öröm és csalódás mindkét területen előfordul. A kapcso­lat szoros, — a klinikumban nem helyes a két területet különválasztani, mindkettő­vel a gyermekek jobb egész­ségét kívánom szolgáim. H. E. 'émtoktm Ezúttal olyan fo­lyóiratokban sze­retnék lapozgat­ni, melyek nem annyira ismertek, mint az ebben a rovatban általá­ban sorrakerülők, viszont jellegük és jelentőségük miatt érde­mes velük megismerkedni. Egy kivételével valamennyi a Dunántúlon jelenik meg, van közöttük kizárólag hely- történeti kérdésekkel foglal­kozó, olyan, mely a helytör­ténet mellett egyre tágabb körben gyűjti anyagát, és olyan is, mely szerkesztési elveit tekintve a Kortárs vagy a Jelenkor mellé állít­ható. Nem havi folyóiratok, általában kéthavonként vagy negyedévenként jelennek meg, némelyik már inkább időszakos antológiának te­kinthető. A Soproni Szemle az idén már a tizenkettedik évfo­lyamát tapossa, a soproni városi tanács kiadványa, többnyire a város múltjá­ra vonatkozó adatok közzé­tételének fóruma. Jól szol­gálja a szűkebb haza ha­gyományainak felkutatását, s egy-egy részkérdés alapos és mély tárgyalásával hasz­nára van a történésznek és az irodalomtudósnak, de az érdeklődő olvasónak is. Az idei második számból első­sorban Mikó Sándor írására hívnám fel a figyelmet, mely a jobbágysors alakulásával foglalkozik a 17. és 18. szá­zadi Sopron megyében. Kultúrtörténeti érdekesség­nek számít Bartók két ed­dig ismeretlen levele sop­roni barátjához, Liszt Ferenc egyik dedikált fényképének története, valamint Mátyás királynak Sopronban előke­rült arcképe. Szombathelyen jelenik meg Vas megye tanácsának tudo­mányos és kulturális folyó­irata, a Vasi Szemle. A hely- történeti anyag közlése mel­lett, itt már tudományos igé­nyű orvosi, mezőgazdasági szakcikkeket, kultúrpolitikai, művészettörténeti és társa­dalomtudományi közlemé­nyeket olvashatunk. ízelítő­ül szintén az idei második számból ragadunk ki néhány írást. Pungor Zoltán a csem- peszkopácsi románkori temp­lommal foglalkozik, áttekint­ve történetét, értékeli művé­szettörténeti jelentőségét. A tanulmányt a templomról készült gazdag fényképanyag illusztrálja. Merényi Oszkár Berzsenyi Szombathelyhez fűződő kapcsolatait kutatja, a megyei kórház főorvosa pedig a kórházban alkalma­zott modern érzéstelenítési módszerek tapasztalatairól számol be. A Baranyai Művelődés el­sősorban a népművelés és az iskolai oktatás-nevelés gondjaival, problémáival fog lalkozik, s csak kevesebb helyet ad a történeti vonat­kozású írásoknak. Májusban megjelent legutóbbi számá­ból külön figyelmet érde­melnek az elméleti jellegű közlemények, mint Pirisi Já- nosné: Gondolkodás, beszéd, cselekvés című tanulmánya, Zukovits Imre: Az üzemlá­togatások, mint a műszaki ismeretterjesztés korszerű formái című írása. Dankó Imre Rövid muzeológia cím alatt áttekintést nyújt a mú­zeumok történetéről, s a közművelődésben betöltött mai szerepükről. Többen ér­tékelik az 1907-es pécsi sza­badtanítási konferencia je­lentőségét, hatását Dunán­túli szemlék ségében ízlései külsejű, negyed, évenként megje­lenő „antológia’ Szombathelyen lát napvilágot éí négy dunántúli megye íróinak biztosít többé-kevésbé rend­szeres megjelenési lehetősé­get Rovatait tekintve iro­dalmi folyóiratainkhoz ha­sonló. prózát, verset, tanul­mányokat, recenziókat talá­lunk benne. Széles írói gár­dája van, az egészen fiata­loktól a nagy öregekig, a megyében élő alkotóktól az onnan elszármazottakig min­denki előtt nyitva áll a ka­puja. Sűrűn találkozunk ha­sábjain Illyés Gyula, Weöres Sándor, Károlyi Amy ver­seivel, Kristó Nagy István, Pomogáts Béla tanulmányai­val. Az Életünkben jelent meg pár évvel ezelőtt Né­meth László nevezetes ta­nulmánya a magyar iroda­lom sorsáról. Szívesen he­lyet ad a kísérletező írá­soknak, kritikai rovata a szokásostól eltérően élénk, vitázó szellemű. Ez évi első számából kü­lönösen kiemelkedik a ta­nulmány rész. Érdekes sze­melvényeket olvashatunk Emst Fischernek, a neves osztrák filozófusnak és iro­dalomtörténésznek egyik ter­jedelmesebb művéből, mely a modem ipari társadalom művészetének haladó és egészségtelen jelenségeivel foglalkozik. Pomogáts Béla Illyés költészetének józan humanista lényegét követi nyomon a költő kiemelkedő verseiben. (Józanság és köl­tészet.) Gondolatébresztő Csányi László fejtegetése m. költészet jövőjéről, valamint Kiss Dénes vallomása a mo­dem költészet értésének fo­lyamatáról. Az Életünk körül a hírek szerint vita folyik a Vas Népében, hogy rendszeres havi folyóirattá váljék-e? Nyugodtan mondhatjuk, a rangja megvan hozzá. A költői hang­zású nevet né­hány évvel ez­előtt vette fel a Világirodalmi Fi­gyelő című, ne­gyedévenként megjelenő, elmé­leti és történeti jellegű kiadvány. Általában egy-egy világirodalmi jelen­ség alapos, sokoldalú megis­mertetését szolgálja, az illető jelenségről tanulmányokat és szemelvényeket közöl. Ré­gebbi számaiban például foglalkozott a szovjet „új hullámmal”, a Gruppe 47 írócsoporttal, a szocialista realizmus kialakulásával és fejlődésével, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említ­sük a közelmúltból. Az idei első számát teljes terjedelmében a struktura­lizmusnak szentelte. Mi a strukturalizmus? — erre a kérdésre próbál választ ad­ni a rangos szerzőgárda. Nyugaton, de újabban nálunk is egyre több szó esik róla. Különféleképpen értelmezik, vannak, akik elutasítják, ■ vannak, akik a humán tudo­mányok fellendülését remé­lik tőle. Módszer vagy elmé­let? Szintén eldöntetlen kér­dés, a kelet-európai orszá­gokban inkább az előbbi ér­telemben emlegetik a róla szóló tudományos írásokban. A lap elején Miklós Pál bevezetőjét olvashatjuk, melyben a strukturalizmus fogalmának történeti átte­kintését adja, megismertet bennünket a fogalom külön­féle értelmezésével és pró­bál következtetni a szocia­lista tudományokban alkal­mazható hasznára. Jan Mu- karovsky a csehszlovák szel­lemi életben betöltött szere­péről ír, Roman Jacobson Pedig Baudelaire egyik ver­sének elemzésén mutatja be a strukturalizmus gyakorlati alkalmazását. Kovács Sándor Helikon i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom