Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-11 / 135. szám

Ik 1968. Június 11« Diatmntmi napio Tizenötezer ember a siklósi várfesztiválon A nap végét elmosta az eső Kiállítás a lovagteremben (Fólytatás az 1. oldalról) részt, továbbá a sellyei szö­vetkezet felsőszentmártoni délszláv együttese. Ugyaneb­ben az időben, tehát délután két órakor kezdődött — ezút­tal a vár udvarán — a ka- marafúvósegyüttesek hangver­senye, majd négy órakor ma­ga az ünnepi fúvóshangver­seny, amelyet az eső miatt a művelődési házban voltak kénytelenek folytatni. Itt ke­rült sor este 10 órakor a ser­legek átadására. Zifkó Ferenc, a Járási Tanács vb-elnökhe- lyettese nyújtotta át a serle­geket és zárta be a feszti­vált. Kislányok nagydobbal Űjságíró szemmel nézve ők voltak az idei fesztivál egyik „színfoltja”, ök, vagyis Sza­rnék Matild, Jäger Éva és a nagydob. Matild százhúsz cen­ti, Éva kilencven körül van, a nagydob pedig száztíz, a földtől számítva. Ennek a hár­mas együttesnek a báját már az említett méretarányok is biztosították. A menetelő gyárvárosi úttörőzenekar so­raiban talán őket tapsolták meg a legjobban. Egyébként Szarnék Matild még csak a második osztályba jár, s egy magát nem megfelelően viselő hatodikos fiú helyett került a nagydob mellé. Előbb Raj­nai Henrik, a zenekar vezető­je kétiette, hogy ez a kislány elbír a nagydobbal, mire ő nyakába vett egy ilyen dobot és három órán át sétált vele a zeneteremben, körbe-körbe, csakhogy bizonyítsa: elbírja. A biztonság kedvéért azonban mégiscsak tolókocsira helyez­ték és Jäger Éva húzta a do­bot a menetben. A legszebb férfiak? Az ünnepség női résztvevői szerint a legszebb férfiak a várnai bolgár tengerész ze­nekar tagjai voltak. Hófehér egyenruhájuk után megszám­lálhatatlan asszony és leány fordult Zenei tudásuk elis­merése mellett kerestünk kö­zöttük egy vérbeli matrózt, aki jó tengerész sztorikat mesél majd. De hiába, a tengerész­zenekar egyetlen tagja sem szolgált még hajón. Ők mu­zsikusok, de azok a javából. Az persze mit sem árt, hogy néhány leány a várfesztivál után hatalmas hajókról és tengerről álmodott Semmelweis a fesztiválon A vár bejáratánál tétova mozdulattal áll egy csinos do­rogi zenetanárnő, Farkas Zsu­zsa, merthogy éppen lerob­bant a pikoló ja. Valaki rá­mutat egy táblára: „Hangszerjavítás itt!” Valóban két mester ügyes­kedik néhány „lerobbant” kla­rinét mellett Bemutatkoznak: — Albrecht vagyok, igen Albrecht, mint a főherceg — így az egyik. Társának neve pedig: — Semmelweis Tibor! A Budapesti Minőségi Hang­szer ütsz munkatársai, idén vannak először Siklóson, de a jövőben rendszeresen sze­retnének jönni. Hiszen még csak tizenegy óra múlott, s máris öt hangszer romlott el. Dicsérendő, hogy a szervezés során gondoltak e két szak­emberre. A vendéglátás A fesztivál kétségtelenül legfáradtabb emberei közé tartoztak a vendéglátóipar vezetői, szervezői, dolgozói. Zrínyi Miklós, a Vajszlói Szö­Pusztító jégverés Galambtojás nagyságú jégszemek Ismétlődő jégkárvonulatok Vasárnap délután jégverés pusztított Baranyában. Bár még nem lehet teljes képet alkotni arról, hogy hol voltak jégesők (az Állami Biztosító szerint ehhez mintegy másfél napra van szükség), annyi már most is bizonyos, hogy a jégverés igen nagy kiterje­désű volt. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy Drávakeresz- túrfól Csikóstöttösig, s Csi- kóstöttöstől Kátolyig, Mecsek- nádasdig egyidejű jégkárt je. lentenek. Ami a jégverés in­tenzitását illeti, a legtöbb helyről arról adnak hírt, hogy galambtojás nagyságú jég pusztított. A sellyei tsz több mint ezer holdról jelzett jégesőt. Négy­száz hold búza-, 200 hold őszi- árpaföldön keletkeztek nagy jégkárok, s magfogásra szánt bíborheréjüket, repcéjüket is közvetlenül az aratás előtt verte el a jég. A magyartele­ki tsz 70 százalékos jégkárt jelzett, Pécsett különösen a magyarürögi szőlőkben oko- sott érzékeny veszteséget az ítéletidő. Az Állami Biztosító Bara­nya megyei Igazgatóságán már több éve feljegyzik, hogy mikor és merre szokott a me­gyében pusztítani a jégkár. .\mint megjegyezték, a mos­tani jégkárvonulatok meg- sgyeztek a várható irányok­étól. Hozzátették, hogy sajnos, az időpont sem lepte meg őket, hiszen a sok éves gya­koriság után szinte várható volt ez a jégverés. Az Állami Biztosító a te- nyészidő előrehaladottsága miatt végleges kárszázalékot állapít meg a gabonáknál, borsónál, repcénél és bíbor­herénél, a kapások, illetve szőlő és gyümölcs kárairól pedig a betakarítás előtt ad végleges százalékot. Mint ismert, néhány héttel ezelőtt, május 26-án is volt már egy jégeső Baranyában, Ennek adatait a Biztositó már feldolgozta. Megállapították, hogy a korai betakarítású nö­vényeknél — gabonák sfb.-k — mintegy másfélmillió fo­rint kár érte az érdekelt tsz- eket, állami gazdaságokat. A kártérítések kifizetését meg­kezdték. vetkezet elnöke például még vasárnap hajnalban székeket hordott beosztottjaival együtt, csakhogy minden igényt ki­elégítsenek. Balázs Jenő, a Járási Tanács kereskedelmi csoportjának vezetője pedig így panaszkodik: — Nem túl nagy üzlet ne­künk ez a fesztivál. A ven­déglátóipar mégis mindent megtesz, hogy a tömegünnep­ség követelményeinek eleget tegyen. Például összesen ezer­egyszáz vendéget tudunk egy­szerre ülve kiszolgálni. Vagy az Iparcikk Kereskedelmi Vállalat nagy költségen meg­szervezte a divatbemutatót, csakhogy segítsen változatos­sá tenni a programot. Szerin­tem dicséret illeti mind az állami, mind a szövetkezeti mezőny. A tekintélyes fúvós­zenei szakemberekből álló zsűri hat zenekart minősített „aranylant” fokozatra. A hat zenekar közül három pécs- baranyai, a komlói Bányász fúvószenekar (karnagy: Bor­nemissza Géza), a Mecseki Ércbánya Vállalat fúvószene­kara (karnagy: Tölgyesi Ti­bor) és a Pécsi Mecseki Szén- bányászati Tröszt fúvószene­kara (karnagy: Gorrieri Fe­renc), a Mohácsi Munkásőr­ség zenekara bronz-fokozatot kapott (karnagy: Dunai Nán­dor). A várfesztiválon és az V. fúvószenekari találkozón va­sárnap az aranylant fokoza­tot elnyert zenekarok pályáz­tak a fesztivál-serlegekre. A várfesztivál ezüst vándorser­A szovjet Iiatonazenekar játszik kereskedelmet és vendéglátó- ipart. És még valamit, a bükkösdi gyermekotthon ta­nulói szőlőgyökérből érdekes szobadíszeket készítettek. Megengedtük, hogy itt árusít­sák. FF FF FF Eső, eső, eső Tovább lehetne még írni a várfesztivál idei történetét, de az eső nem engedte. Délután szakadni kezdett, a köröm- cipök lekerültek a karcsú és nem karcsú női lábakról egy­aránt és futás be sátrak, ka­pualjak, ereszek alá. Legfel­jebb a fedett programokat, a kiállításokat látogatták meg, aztán a vendéglátóipar is né­mi forgalmat bonyolíthatott le, persze nem sokat. A vár­fesztiválok történetében ritka eső, most kissé keresztülhúzta a számításokat. így is tizen­ötezer ember jött el dél­utánig Siklósra. Baranyai siker A szombat esti országos minősítő hangversenyen nyúj­tott teljesítményük alapján kaptak fokozatokban kifeje­zett rangsorolást a polgári felnőtt fúvószenakarok. Tizenkét zenekar állt „rajt­hoz”. Rendkívül erős volt a legét ismét a dorogi József Attila Művelődési Ház fúvós­zenekara (karnagy Gáldi Er­nő) nyerte el. A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága fesztivál-serlegét a Nógrádi Szénbányák (Salgó­tarján) központi fúvószeneka­ra kapta. A Siklósi járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága fesztivál-serlegét a Hódmező­vásárhelyi Állami Zeneiskola rézfúvós kvartettének ítélte oda a zsűri. Megállapítható volt, hogy a fúvószenekarok hatalmas utat tettek meg. A fúvószenekari mozgalom kivívta a közmeg­becsülést. A zenekarok mű­sorpolitikája színes és válto­zatos, a produkciók pedig színvonalasak. A tengerparti város, Várna Tengerész Flottájának fúvós­zenekara, a Szovjet Hadsereg fúvószenekara és a Magyar Néphadsereg Központi Fúvós- zenelcara káprázatos technikai tudással és fegyelemmel szó­laltatta meg műsorát. A fesztivál kedves színfolt­ja volt az idén is a siklósi műv. ház ifjúsági fúvószene­karának (Mester József veze­tésével), a gyárvárosi úttörő­zenekar, a pécsi Puskin műv. ház ifjúsági zenekarának, a komlói ifjúsági zenekar sze­replése a szabadtéri színpadon és Harkányban. fi ® €RnaÖ €LÖTT SOKSZEMKÖZT Valószínű nem tudni pon­tosan, hogy mennyi nézője van esetenként a televízió ipari műsorának, de ha van sorozat, amely figyelmet ér­demel — nem csupán a gazdasági érdeklődésű né­zőktől — akkor a Sokszem­közt feltétlenül megérdemli. Több szempontból is. Érde­kes, változatos szerkesztésű műsor, amely leginkább egy széles érdeklődési körű he­tilap mozgalmasságához és rugalmasságához hasonlatos. Nyílthangú, nem kendőzi el az útbaeső problémákat, ugyanakkor nem értékeli túl a hibák jelentőségét. Ez a szimpatikus egyensúly megbízhatóvá teszi. Aktuá­lis, az ember szinte ámul, egyrészt az anyaggazdagsá­gon, másrészt a dolgokban mindig ottlévő aktualitás té­nyén, és ez csak azt bizo­nyltja a „beavatottá bb” számára, hogy a műsor munkatársai rengeteget dol­goznak műsoron kívül, mint — ha szabad ezt a hason­latot használnom — a pá­lyára, versenyre lépő spor­toló, aki a verseny előtt óriási energiákat fektetett bele ä felkészülésbe. A leg­utóbbi műsor lényegében két részből áll, egyrészt a kereskedelem rugalmasságát akadályozó ármegállapítá­sokról szólt, helyesebben az ár megállapítási problémák­ról, másrészt az ipari üze­mek és a fővároskörnyéki termelőszövetkezetek között „ingázó” munkaerőről. Mind két probléma végülis nega­tív jelenség a fél esztendős új gazdasági mechanizmus gyakorlatából, a kérdésfel­tevés mégis azt a munka­lendületet, aktivitást tükröz­te, amely az új mechaniz­must az első hónapokban jellemzi. A Sokszemközt kérdésfeltevései végső so­ron az új gazdasági mecha­nizmus reális kialakulását segítik elő — mint hosszú idő óta minden műsora — és a továbbiakban is ez a legnagyobb és legfontosabb igény a sorozattal szemben. A MAFLA Előfordulhatott, hogy né­hány néző kissé sértődötten, megbántva, a kisváros álta­lános kórképeként fogta fel. Ha ez megtörtént valakivel, nagy hiba volt, mert Fülöp János tv-játéka egy életfor­máról szólt, amelynek bár még mindig konkrét előfor­dulási helye van, de mint életforma nem a kisvárosé csupán, hanem általánosság­ban fordul elő, a főváros­ban, a nagyvárosokban, a kisvárosokban, vagy akár egy faluban is. A szellem az, amely lefékezi az am­bíciókat — és másokét hl megpróbálja lefékezni. A vasúti resti asztaltársasága és környezetük több-keve­sebb sikerrel képviselték a szellemi tunyaság és a lelki szépelgés jellegzetes típusa­it. Fülöp János alakjai — a szereleméhes pincémő, a „lehallgatókészülék” szere­pét betöltő vasútitiszt, a bu­kott anarchistára emlékez­tető öreg Csapdi, a félelme­tesen hidegfölényes Belovai, s a többi mind, a „Miskák” — szinte térképszerűen mu­tatták be egy magatartás- rendszer, egy életforma különböző szintű mezőit. A színhely egy vasúti resti. A valóságszínhely az élet. A drámai fordulatokban túl­ságosan nem bővelkedő tv- játék inkább az ész — és formájában a társalgás — segítségével, tandrámaszerű- en ábrázolta az életforma visszataszító vonásait, s ve­lük szemben egy szimpati­kus, az emberit jelképező fiatalember alakját. Ha új vonásokban nem is gazda­gította a témát Fülöp Já­nos tv-játéka, de ismételten elgondolkoztatott, s ez sem kevés. KI MIT TUD? Először is néhány szót a Bóbita bábegyüttesről. Tud­tuk, hogy a középdöntőben egy tragikus jellegű, kevés­bé látványos, de annál ne­hezebb számmal vesznek részt. Bár az amatőrzsüri ítélete a humoros, látványos Astra-együttes mellett dön­tött, a „profizsüri” a dolgok értékének megfelelően dön­tött, egyértelműen a Bóbita javára. Szívből örültünk. A döntőben — legalábbis érte­süléseink szerint — az együttes ismét egy látvá­nyos, szellemes, úgynevezett „közönségszámmal” fog sze­repelni, s a közönségsiker valószínű teljes lesz. A Bó­bita sikerén túl: az idei Ki mit tud? — középdöntőiben nagy színvonalkülönbsége­ket tapasztalunk, az egyes műfajok között. Ennek leg­kirívóbb példája volt az el­ső középdöntőben a két táncdalénekes, akik nem­hogy döntőbejutást, de az ilyen nagy nyilvánosság előtti szereplés szintjét sem érték el. Nagy hiba volt egyiket is a döntőbe en­gedni, hisz maga a bejutás komoly siker — más mű­fajokban pedig .valóban na­gyon tehetséges fiatalok es­tek ki a magasszintű kon- kurrencia mellett. Igaz, a zsűri vasárnap este bejelen­tette a továbbiakra a mó­dosítási lehetőségét — a to­vábbiakban. Eső után kö­pönyeg. (T) Időjárásjelentés Lángokban a Gizella-malom Megyei tűzoltóverseny Egerágon Várható időjárás kedd estig: nyugat felöl felszakadozó felhő­zet. egy-két helyen zivatar. Elénk, helyenkint viharos északnyugati, északi szél. Az évszakhoz képest hűvös idő. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet nyu­gaton 7—11, máshol 11—15 fok, legmagasabb nappali hőmérséklet 17—22 fok. osztott sugárkezelésben a mo­hácsi TEMAFORG női raja. Az első helyezett rajok tes­tületéi a díjak mellé külön­böző nagyságú pénzösszegeket is kaptak. A díjakat Dukits Károly alezredes. a megyei íűzréndészeti parancsnokhe­lyettes adta át. Ezt megelő­zően Vértes Tibor, eddigi jó munkájuk elismeréseként, sze_ mélyi és testületi jutalmakat osztott ki a legjobb önkéntes tűzoltótestületek és tűzoltók között. A siklósi önkénteseket, akik tavaly Ausztriában egy tartományi versenyen kitűnő­en szerepeltek, a Megyei Ta­nács serleggel és oklevéllel jutalmazta. Az önkéntesek versenye közben az állami tűzoltók nagyszabású bemutatót tar­tottak. A nagy sikert elért bemutatóban szabadgyakorlat, I mászó, mentó ás n^rnwaknr- I latok szerepeltek, köztük a ponyvába ugrást két emelet magasságból, közkívánatra, meg kellett ismételni. A meg­lepetés nem sokkal 12 óra után következett. A sportpá­lya mellett a fák között a megtévesztésig élethű. két­emeletes „Gizella malmot”, amely valójában csak díszlet volt, farostlemezből építették, direkt erre az alkalomra. — felgyújtották. A környékről szirénázva érkeztek meg a pi­ros fűzoltókocsik, óriási lét­rával. füstelszívóval és hama­rosan eloltották a lángokat. Befejezésül három fecskendő­ből piros, fehér, zöld vízsugár tört fel a magasba A délutá­ni kultúrműsort a sportpályán sajnos elmosta az esősre vált időjárás, a moziban tartották meg Az egerági öntevékeny kultúrcsoport színvonalas szá­mai nagy sikert arattak. 1 i Ragyogó napsütés fogadta vasárnap délelőtt az egerági sportpályán a megyei tűzoltó, verseny több mint 800 részt­vevőjét, s mintegy 1000 néző­jét. A rajok 9 órakor sora­koztak fel a pályán. A tribü­nön a Megyei Pártbizottság, az országos parancsnokság, a megyei és a járási tanácsok, a fegyveres testületek képvi­selői és más meghívott ven­dégek foglaltak helyet. A Himnusz és a zászlófelvonás, Juhász Gyula versei után, me. lyeket Haumann Péter, a Pé­csi Nemzeti Színház tagja mondott el, Vértes Tibor, a megyei tanács titkára tartott ünnepi beszédet, méltatva az önkéntes testületekben folyó munkák Egyszerre több pályán kez­dődtek meg a versenyek és zajlottak egész délelőtt, ka­tonás rendben, gyorsan pergő ritmusban. A látnivalókról a hangosbemondó szüntelenül tájékoztatta a nézőket. Bár a járási versenyeket aránylag túl gyorsan követte a megyei, elfogadható, helyenként szín­vonalas eredmények születtek. Ugyanakkor a makói ország­részi versenyre, amelyet augusztus 11-ón tartanak, sok­kal több idő marad a felké­szülésre. A különféle kategó­riákban a létesítményiek és a községi önkéntesek külön- külön versenyeztek, összesen 21 számban dőlt el az első­ség, ennyien jutottak tehát tovább. Néhány jobb ered­mény. Az önkénteseknél kü­lönösen a 400 liter/perc kis­motorfecskendő kategóriában születtek jó eredmények, itt a keszűi férfiraj lett az első. Ebben a kategóriában figye­lemreméltó a siklósi női, a rózsafai fiú és a kaposszek- csői leányraj teljesítménye. A létesítményi tűzoltók között a 800 liter/perc kismotorfecs­kendő kategóriában, erős me­zőnyben, első a Pécsi Bőr­gyár férfi, a 400-asban a kom­lói szénelőkészítő férfiraja, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom