Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

4 Dnnanttm naoto 1968. június 9. Hasznos szomszédság Látogatás a hellyel agrokombinátban Sellye Európa egyik legöre­gebb s egyben legifjabb me­zőgazdasági nagyüzeme. Föld­jét L Lipót császár adomá­nyozta Savoyai Jenó herceg­nek zentai győzelméért. A birtokadományozási okirat ak­kor 80 000 forintra taksálta Bellye értékét. Ma csak az évi exportja 15 millió dollár, ta­valy 82 milliárd régi dinár volt e 28 ezer hektáros mező­gazdasági üzem termelési ér­téke. fis Bellyére érdemes odafi­gyelni mindenkinek, akit a mezőgazdasági nagyüzem jö­vője foglalkoztat. Az utóbbi években Európa mezőgazdá­szainak Mekkájává vált ez a hely. Magam sem hittem vol­na, de május 23-án, amikor ott jártunk, autóbuszunkat egy francia, egy lengyel, egy NDK és egy másik magyar busz előzte meg, s mint kalauzunk­tól, Anton Emmert főmérnök­től megtudtuk, ez itt megszo­kott dolog. Mostanában ma­gyarok jönnek legtöbben s köztük is majd mindennapo­sak a baranyaiak. A mezőgazdaság mint iparág Sellyét az eltérő hazai sa­játosságok miatt nem szabad lekopírozni, de eredményeiből sokat profitálhatunk, főleg mi baranyaiak természeti adottsá­gaink hasonlósága folytán. Nemcsak termel, de saját ma­ga dolgozza is fel termelvé- nyeit és önállóan értékesíti. Pár éve még 12 növénnyel foglalkoztak, ma csak négy­félét — búzát és kukoricát 10—10 ezer hektáron, cukor­répát 4500 hektáron és lucer­nát 2100 hektáron termelnek. Mind a négy növényt 100 szá­zalékban gépesítették, az előző hármat már korábban,, a cu­korrépát tavaly, illetve az idén. Bennünket magyarokat kü­lönösképp érdekelt a répater­mesztés bellyej módszere, hisz a kézimunkaigényes növény teljes gépesítése itthon még megoldásra vár. Anton Em­mert készséggel informált si­kereikről, de kudarcaikról is. ők már nem egyelnek, kézi kapát egyáltalán nem hasz­nálnak, mivel zömmel egycsí- rájú, drazsirozott répamagot vetnek. A répa gyomirtását Piramin nevű vegyszerrel vég­zik. A gépi kultivátorozást há­romszor ismétlik meg a répá­nál azért, hogy a betakarító répakombájn előtt asztallap simaságú legyen a föld. Ta­valy öt vagonnal takarítottak be hektáronként öntözés nél­kül. Belly én sehol sem öntöz­nek, a talajvizet azonban, há­la a jól kiépített csatornaháló­zatnak 60—70 centi magasság­ban tudják tartani. Az idei szárazságot Bellye is megérez­te, tavasszal helyenként há­romszor kellett vetni a mono- gem répát, mert olyan hiá­nyosan kelt. A módszertől azonban nem térnek el, mert ily módon egy mázsa répát 20—30 perc alatt tudnak elő­állítani. Percekkel mért munka S hogy ez mit jelent a va­lóságban, erre nézve álljon itt egy összehasonlítható adat. Nálunk egy tsz-tag átlag 200 —400 négyszögöl cukorrépát művel évente, Bellyén 106 hektár, azaz 172 hold répa művelése jut egy főre. A munkaráfordítást percek­kel mérik. Benasie Páván fö- agronómus arról tájékoztatott, hogy 1967-ben egy mázsa bú­zát nem egész 60 perc, egy mázsa kukoricát átlag 30 perc alatt állítottak elő. Magas termésátlagaik (50 mázsa kö­rüli búza és 60 mázsa szemes kukorica hektáronként) mel­lett most már a ráfordított percek csökkentéséért küzde­nek. Érdemes felfigyelni ter­mesztett fajtáikra. Búzából már — nálunk egyelőre kísér­letekben szerepelő — az olasz Libelulla és Leone fajtákat termelik, a Bezosztája 1-es fajtát csak igen kis százalék­ban. Kukoricából az eszéki és zágrábi — illetve zimonyi — egyszeres és kétszeres hibride­ket termesztik. E fajtákból az idén már Baranyában is kö­zel tízezer holdat vetettek el. Állattenyésztésük méreteit jól jellemzi, hogy évente két­millió broiler csirkét, 50 ezer hízottsertést, 12 ezer hízott­marhát állítanak elő. Saját húskombinátjuk van vágóhi- dakkal, konzervüzemmel. Tej- feldolgozó üzemük, cukorgyá­ruk, borfeldolgozójuk és pa­lackozójuk, takarmánygyáruk van és áruházuk minden na­gyobb városban. Nagy áruvo­lumeneik ellenére nem köt­nek éves szerződést kereske­delmi cégekkel, mindenkor napi áron értékesítenek kül­földön" és belföldön. Ennek sok előnyét élvezik, de a hát­rányaival is szembe kell néz- niök. Pillanatnyilag értékesí­tési problémákkal küzdenek, nem megy a broiler és a marhahús, viszont — és ez meglepett — igen jó a tejter­mékeik piaca. A sokféle ága­zatnak megvan az az előnye, hogy éves szinten kiegyenlítik egymást. A mozgó bérezés Tanulságos a bérezési rend­szerük is, mely a mozgó bére­zésen alapszik, s a dolgozókat közvetlenül teszi érdekeltté a terméshozamok és az önkölt­ségek alakulásában. Minden munkahelyet pon­tokban kifejezve becsültek fel. Egy pont értéke 100 új dinár, a pontokkal állapítják meg a fix bért, de a fizetés nagyobb része mozgóbér. Miután a ter­mést és az önköltséget a me­zőgazdaságban az időjárás is nagymértékben befolyásolja, — ezen a tavaszon Bellyén is kéthónapos szárazság volt — önként adódott a kérdés, most vajon mennyit keresnek majd a dolgozók? Ez esetben a vá­lasz, az optimális időben el­végzett minőségi munka alap­ján bérezik — négyzetméte­renkénti növénytőszám stb. ötezer dolgozójuk van, az át­lagbér kb. 2200 forint. Bellye a szemünk láttára valósít meg egy fontos törek­vést: a mezőgazdaság iparrá válását. Eredményeiből nagyon sok hasznosat átvehetünk. Alig van már olyan tsz-ünk, ahon­nan ne Jártak volna már oda­át. Nem túlzás, ha azt mon­dom, Bellye a tizenegyedik bemutató gazdaság. Nagyüze­mek kialakulásának mai fo­kán törvényszerű, hogy az iparhoz hasonlóan a mezőgaz­daság is átlépje az országha­tárokat. Rné Jövő héten megkezdődik az őszi árpa aratása A május első felében ural­kodott rendkívüli szárazságot a hónap végén és június első hetében felváltott valamivel csapadékosabb időjárás némi­leg megjavította a terméskilá­tásokat. Az eső azonban csu­pán Baranya, Somogy, Zala és Vas megye déli részén volt az átlagosnak megfelelő, a Du­nántúl többi részén a csapa­dék mennyisége a sokévi át­lagnak csupán 60—70 százalé­kát érte el. Az Alföld közép­ső részein ugyanakkor a csa­padék átlag mélyen a sokévi átlag alatt maradt. A szárazságtól leginkább súj­tott megyék — Somogy, Győr, Sopron, Vas. Zala, Pest, Szol­nok és Hajdú — gyenge táp­erőben levő, sekély termőré­tegé talajain az esőzések lé­nyeges Javulást már nem boz- tak az őszi gabonák számára. Ezeken a részeken az őssriár- pák erősen fejlődtek és aratá­suk a Jövő héten több helyen meg is kezdődik. A lehullott csapadék nem segített számot­tevően a rost- és olajlenen Használt az eső sem. A rostlen virágzása meg­kezdődött és a továbbiakban növekedésük már nem vár­ható. Általában jónak mondható a kukorica, a burgonya és a napraforgó állapota. Az eső a burgonya nagyrészét virágzás­ban érte, és a gumókötésre kedvezően hatott. A cukorré­pa fejlődése is kielégítőnek látszik, a növényállomány azonban az ország jelentős ré­szén alatta maradt az optimá­lisnak. A fűszerpaprika és a dohány kiültetését az esőzés meggyorsította. Az ország szá­mottevő részén kedvezően ha­tott a csapadék a gabonákra Is; elsősorban az őszi kalá­szosok szemképződését javí­totta meg. A zöldségfélék palántázásáé mindenütt befejezték. Az ön­tözött területeken a zöldség­félék növényszáma eléri az optimálisát, a szárazföldi zöld­ségtermelésnél azonban a hol­danként növényállomány — a kedvezőtlen eredés miatt — sok helyen kevesebb a kí­vántnál. A gyümölcsösökben folya­matosan takarítják be a ko­rai csonthéjasok közül a cse­resznyét és a meggyet; ezek­ből egyébként a közepesnél gyengébb az idei termés. Ha­sonló a helyzet a kajsziba­racknál is, amely országosan 30 százalékkal kevesebb ter­mést ad az előző évihez ké­pest. A jelentős kiesés főoka az, hogy a tavaszi fagyok a fő kajszibaraektermelő vidé­ken, Bács-ftiskim megyében okozták a legnagyobb káro­kat és ebből a megyéből a múlt évi felvásárlásnak csu­pán egy harmadára lehet szá­mítani. őszibarackból azonban a fagykár ellenére a közepes­nél jobb lesz a termés. Teen ager-paradi csőm „Almát eszem, ropog a fo­gam alatt...” Ha itt a Rózsa­kertben egyszer rákezd a Sa­vages zenekar, mindenki al­mát eszik, akárcsak az egy­szeri paradicsomban, s a ti­zenhat éven aluliakra este 8 óra után különös előszeretet­tel vadásznak az őrangyalok. — Más ez az ifjúság — súgja fotós kollégám. — A fiúkon lejjebb kezdődik a nadrág, a lányokon feljebb ér véget a szoknya, nem — rázza meg fejét —, ez az ifjúság nem mi vagyunk ... Teenager paradicsom. Mo- lett kislányok patyolatfehér és színes mini-hálóingben, mely láttatni engedi a maxit, ham­vasarcú, alig teenager kisfiúk marcona farmer-nadrágban és garbóban izmok nélkül, 3,20-as jaffa, mely mellett egész este elüldögélnek, nem is jó ezt inni, ha egyszer már megme­legedett. — Egy-másfé] pohár az egy főre eső átlagos sörfogyasztás — mondja panaszosan a pin­cér. De milyen főre! Ilyen a mai fiatalság? Egy asztalnál 16 év körüli I férfi fésülgeti elmélyülten hosszú selymes haját, a beton­parketten egy lány féltő gond­dal igazítja partnere rakoncát­lan fürtjeit. Hol van már a hajkirály Kaponya egyedural­ma? Változnak az idők, nő­nek a hajak. A bejáratnál feltűnik a Sportember. Mint súlyos ter­het, emeli üdvözlésre a kezét, szia, köszön a Rózsakertnek, és szeme sem rebben, amikor a kert nem köszön vissza. Fér­fiak vagyunk, vagy mi. Meg nők. Amott Zalatnay II. táncol, ugyanaz a hajvise­let, arcjáték, mint amit a ív­ben láttunk, mozdulatai is megtévesztésig idézik a beat- sztárt. Vajon tud-e énekelni? Nyegle, lezser, világfias, unatkozó — és kissé félszeg legények keringenek a kert­helyiségben, a felületes szem­lélő azt hihetné, hogy a meg­felelő kislányt keresik, de amikor harmadszor látjuk er­re ténferegni ugyanőket, rá­jövünk, ez egy új jelenség: a mozgó majomsziget. Akik táncolni akarnak, nem szégyenlősek. Amint felhang­zik az első akkord, villám­gyorsan ugranak fel helyükről a párok, persze, kellemetlen elsőnek lenni a parketten, de ki tudja megállapítani a sor­rendet ebben a tumultusban? Mint a lepkéket a fény, úgy vonzza őket a zene, ez elhe­lyezkedésükben is megmutat­kozik, ha hajó fedélzetén tán­colnának, becsurogna a víz a zenekar felőli oldalon. Beat-muzsikára táncolni úgy kell, hogy megfogjuk a kis­lány mindkét kezét, erősen előre hajolunk, hogy el ne ve­szítsük egyensúlyunkat, s amikor a leányzó nekünk ug­rik, erélyesen visszalökjük. Természetesen ütemre. Időn­ként bal vagy jobb kezünket felemeljük (színesítő elem), er­re a jelre a partner megfor­dul a tengelye körül. Ahány­szor felemeljük a kezünket, annyiszor fordul. Már megint az irigység be. szél belőlem, talán mert én hiába emelgetem a kezem. Az igazság az, hogy egészein egy­szerűek. de mégis szépek, ke­csesek ezek a táncmozdula­tok, egy-két gyerek tánc köz­ben behunyja szemét, arca egészen átszellemül. Uram egek, az a pár hagyo­mányosan táncol, és öltözé­kük is olyan furcsa, a lányon szűk szoknya, a fiún zakó... Honnan jöttek ezek? Asztaltársaságunk egyik tag­ja, ő se az a kimondott tee­nager, szünetben odamegy egy kislányhoz. — Lefoglalom a legköze­lebbi táncra — közli velünk. Komor képpel jön vissza, és csak hosszas faggatásra árulja el, a kislány azt kér­dezte tőle: „Maga annyival jobban táncol, mint a többi­ek? Mert, ha nem, miért gon­dolja, hogy magával jobb?” Igen, ezek a gyerekek azért jöttek ide. hogy táncoljanak, a lányok sem erotikus meg­fontolásból hordják a minit, egyszerűen ez a divat. Néhány idősebb látogató ér­kezik, talán egy értekezlet­nek lett most vége. Tétován megállnak a paradicsom ka­pujában. aztán pár lépéssel beljebb merészkednek és le­gyökereznek ismét. Külföldi­ek országon belül. Tartózko­dó, majd leplezetlen kíváncsi­sággal nézik a „bennszülötte­ket”, tekintetük komoly és el­gondolkodó. Hogy ugrálnak! Milyen gondtalanok! Milyen szépek és milyen fiatalok! Le­ülni eszükbe sem jut, ez nem az ő asztaluk. De ha holnap el akar jönni ide a gyerek? Hadd szórakozzon, úgyis vé­ge a tanításnak! A férfiak mögött megbújva egy anyuka leselkedik, a lá­nyát tartja szemmel, nem mintha ellenőrizni akarná, gyönyörködik benne. Saját fiatalságára emlékezteti. Kollégámmal a sétakerten keresztül indulunk hazafelé. Itt is minden hely foglalt, de ahhoz túl sötét van. hogy le­hessen fényképezni. Erb János — Kéri Tamás Érzed az fltemet? Sámson és Dellla Kivétel erősíti a szabályt 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom