Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
1968. június 2. punantmt natno Az Irdszö/stség főtitkárának nyiíaikczafa Bach H-moll miséje Antal György Grandiózus vállalkozás — óriási siker Három alkalommal hangzott el Bach grandiózus műve, a H-moll mise a Lisztteremben. A vasárnap délelőtti előadás csakúgy, mint a hétfő és a kedd esti, telt ház előtt ment. Ennek az örömteli ténynek az okát nem nehéz felderíteni. Zenei csemege volt ez a javából, mert nagyon ritkán szólal meg teljes egészében ez a „hangokból emelt, fenséges arányú katedrális”. Azért hangzik fel ritkán, mert olyan előadói apparátust igényel, amelyet nem lehet csak úgy ösz- szetoborozni. Pécsnek van már két olyan együttese — a Liszt Ferenc Kórus és a Filharmonikus Zenekar —, amely megérett ilyen monumentális alkotások bemutatására. Nem szorul magyarázatra, hogy minek és kiknek köszönhető mindaz, amit Pécs zenei téren eddig elért. Egy hosszú folyamat terméke van most érlelőben. Az, hogy a H-moll mise Fécsett helyi együttesek előadásában életre kelt, már önmagában is szép tett. A vállalkozás súlya Antal György Liszt-díjas karnagy vállát nyomta. Köztudott, hogy a mű megszólaltatása nem kis gondot jelent — bármilyen nagy is legyen az — a vezénylő karmesternek. A nehézségekre utalva csak egy dolgot említenénk meg: az énekkari számok legtöbbnyi- re öt, de gyakran hat, sőt nyolc szólamúak. Antal György megtett mindent, amit megtehetett az előadás sikere érdekében. Elismerés és köszönet illeti a mű élményt nyújtó tolmácsolásáért. A két és félórás művet őszinte odaadással és izzással fogta össze hatalmas egységbe. A kórus igen koncentráltan, az alkotás iránti tiszteletét éreztetve énekelt. A Sanctus-részben káprázatos lendületével és életteli hangzásával teremtett himnikus hangulatot. Képessége legjavát nyújtotta a Crucifixus-, az Osanna-tételben és a Dona nobis pacem befejező tételben is. A zenekar és orgonán H o 11 a y Keresztély biztos tudással és igen stílusosan valósította meg a szerző elképzeléseit. Helyenként éreztük csupán túl soknak a zenekar, az énekkari szólamokat eltakaró hangzását. A zenekarból külön ki kell emelni a szólisztikus feladatokat kitűnően ellátó Graef Matildot Z. Sassy Iringót, Barth Istvánt, Kircsi Lászlót, Várnagy Attilát. Vajda Józsefet, In- hoff Edét és Vörös Lászlót. A szólisták közül Erese Margit emócióval teli éneklését emelnénk ki. De részese a sikernek a többi szólista: Cser Tímea, Horváth Eszter, Fülöp Attila és Supala Kobs is. (Várnay) Az Ünnepi Könyvhéttel csaknem egyidőben került nyilvánosság elé az Írószövetség elgondolása: a párt művelődési politikájával összhangban a magyar írók társadalmi mozgalmat kívánnak indítani, szervezni a jó könyvek terjedésének és fokozottabb visszhangjának elősegítésére. Erről a tervről, az „Olvasó népért’’ mozgalom szükségességéről és tennivalóiról kérdeztük az író- szövetség főtitkárát, Dobozy Imrét. Fehér foltok — Az írószövetség legutóbbi közgyűlésén vetődött fel a gondolat — mondotta —, hogy az eddiginél közvetlenebb módon, hathatósabb eszközökkel is segíthetnénk az élő magyar irodalom és általában a rangos irodalom terjedését. Elhatároztuk: „Olvasó népért” elnevezésű társadalmi mozgalmat indítunk. Szándékunkat már most szeretnénk köztudottá tenni, hogy ősszel, az új köz- művelődési évad indulásakor, késedelem nélkül munkához láthassunk. Ez a munka természetesen az elmúlt húsz év eredményeire épít Csupán jelzésképpen valamit ezekről is. 1938-ban a szépirodalmi művek átlag példányszáma nálunk 3300 körül volt, jelenleg 16 000-nél is magasabb. Világ- viszonylatban elismerést vívott ki, hogy élő költőink új köteteinek példányszáma — az átlagot véve — 4000 körül van. Klasszikusaink közül 1945 óta milliót meghaladó példányszámban jelent meg Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móra és Móricz Zsig- mond. Az irodalmi folyóiratok 10 000-en felüli példányszáma is szellemi érdeklődésről, az irodalmi élet hatósugarának bővüléséről tanúskodik. Sokat segített a könyv megszerettetésében a két évtized alatt országos hálózattá erősödő könyvtári rendszer, amely a falvakat és az üzemeket is ellátja értékes olvasnivalóval. Mindezek alapján joggal beszélhetünk kulturális forradalomról, nagy és növekvő eredményekről. Mégis el szeretnénk oszlatni az „olvasó nép” illúzióját, azt a tévhitet, hogy most már semmi teendőnk nincs, mindent a legnagyobb rendben tudhatunk. Szociológiai felmérésekre építhetünk, ezek tanulságait lehet kiindulópontnak tekintenünk. A számok pontossága nem vitathatatlan, jelentésükről, sok-sok részletről eltérhetnek a vélemények. A lényeges tendenciák azonban kétségtelenül kirajzolódnak az adatokból. Jelenleg az ország felnőtt lakosságának 25 százaléka olvas rendszeresen. (Ide értendők a nagyobb iskolás gyerekek is.) Alkalomszerűen vesz és olvas könyvet a lakosság 15—20 százaléka, a további 55—60 százaléka pedig egyáltalán nem könyvolvasó. A szellemi dolgozók többsége olvas, a parasztság többsége pedig távol marad a könyvtől, az irodalomtól. A munkások között sok a rendszeres olvasó. de még több az olyan munkás, aki időközönként sem fordít időt és pénzt könyvre. Az egyik budapesti nagyüzem munkásságának olvasókedvét és lehetőségeit vizsgálva egy reprezentatív felmérés kimutatta, hogy 35,9 százaléka rendszeresen, 26,7 százaléka időnként olvas, 37,4 százaléka pedig nem érdeklődik és nem olvas. Sokkal kedvezőtlenebb a kép. ha a falusi lakosságot vizsgálják. Egy másik, ugyancsak nemrég készült felmérés szerint 1000 olyan falusi település van még Magyarországon, ahol — lakásonként számítva — évi 3 forintnál kevesebbet költöttek könyvvásárlásra. Ez más szóval annyit jelent, hogy az ország 3271 községéből 1000 az olyan volt, ahol voltaképpen csak tankönyveket vesznek az emberek. Ezek a fehér foltok indítottak minket, írókat az újszerű és — reméljük — új lendületű társadalmi mozgalom bejelentésére. Kedvező feltételek Két irányban is látunk tennivalókat. Először el szeretnénk juttatni a jó és legjobb irodalmat azokra a helyekre, s olyan községekbe, azokhoz az emberekhez, ahol és akik eddig kívül maradtak a betű áramlásán. De a már meghódított területen‘is vaii dolgunk itt az ízlés formálásában, javításában lehetne újabb eredményekért vitába-akcióba bocsát kozni. Közismert ugyanis, hogv a már olvasó százezrek igénye tovább emelhető. Most az adatok — egyes rétegeknél — a romantikus-kai andos-lektür- félponyva- vagy ponyva- és giccs-irodalom bizonyos túlsúlyát jelzik. Az értékes irodalom kizárólagossága még sokáig nem lehet reális cél, viszont a lektűr mai túlsúlya sem tekinthető örvendetesnek és megnyugtatónak. Ezen — türelmesen, fokozatosan — változtatni intenzív munka, nagy feladat. Az „Olvasó népért” mozgalom a feladatok célkitűzésében és a módszerek megválasztásában abból indulhat ki, hogy a könyv iránt ma még közönyös emberek többsége nem —vagy nem elsősorban — anyagi okok miatt marad távol a szellemi fogyasztástól. Éppen ezért tartjuk szükségesnek a mozgatni; eszközök igénybevételét. Ilyen vonatkozásban is van mire építeni. A már említett könyvtárhálózat mellett a Könyvbarát Mozgalom — amelyet a Hazafias Népfront, a SZÖ- VOSZ és a Nőtanács is támogatott — sok eredményt ért e! Községi könyvtárak épültek, javult a könyvállomány, íróolvasó találkozókat, irodaim esteket, matinékat rendeztek. Ezek a kedvezőre fordult fel tételek teszik lehetővé, hogy most és a jövőben már a tartalmi, tehát az érték-szempon tokra jobban ügyelő, szellemi igényeket érlelő mozgalmat bontakoztassunk ki. Ebben leginkább a könyvtárosok és a pedagógusok szakértelmére támaszkodhatunk. Tomegkiqdvanyok Az „Olvasó népért” mozgalom sokféle lehetősége közüj — s hozzátenném: ezeknek minél szélesebb körű, minél nagyobb figyelmet ébresztő megvitatása lehetne a következő hónapok programja — csupán néhányat említenék. Nagy feladat jut mozgalmunkban a KISZ-nek. Szeretnénk, ha a KISZ nagyobb hatással volna az általános iskolából kikerülő, tovább nem tanuló fiatalokra A cél az, hogy az olvasási kedv fellendülésében mutatkozó hatást érjen el az irodalmi ismeretterjesztés, az új könyvek és szerzőik népszerűsítése. Kívánatos, hogy a könyvkiadók és a terjesztők jobban vegyék figyelembe az egyes rétegek — elsősorban meghódításra váró rétegek — igényeit, lehetőségeit. A falusi olvasón; megnyerésére például olcsó és nagyon nagy gonddal válogatott tömegkiad vány-sorozatr a lenne szükség. Általában pedig: egy-egy jelentős újdonság esetében összpontosítani kellene az erőket, hogy ilyen könyvek megjelenésének a premier közfigyelem ébresztő rangját adhassuk. A sok-sok vita- és előkészületi stádiumban lévő részlet helyett még egyet szeretnék hangsúlyozni — mondotta befejezésül Dobozy Imre —: — Nem akarunk kampányt csinálni. Évekre, esetleg évtizedekre hatékony módszerek kialakítását vállaljuk és érezzük dolgunknak. Szilárd alapról indulunk és javuló feltételekkel számolhatunk. Ezért kereshetjük körültekintő türelemmel a legjobb megoldásokat, annak érdekében, hogy hazánk valóban az olvasó nép országa legyen. Szendrö Miklós: Hideg nap (résxlet) Kamarás Györgyi: SZÖnyegterv Píagyfenyvesl Valéria: Tanulmányfej Korda Béla: Hazafelé (linó) ZS. KOVÁCS DIANA FALISZŐNYEQEI Az Építőművészek Szövetségének Puskin utcai székháza nem tartozik a legdivatosabb kiállítóhelyiségek közé. Ritkán van itt kiállítás, de itt bemutatkozni rangot jelent. Gyorsan híre terjed az ilyen ese- ménynek, annak, hogy az építészek, építőművészek olyan figyelemre méltattak egy képzőművészt, hogy kiállítást rendeztek neki székházukban. Különösen nagy a várakozás olyankor, ha a meghívón, — mint Zs. Kovács Dianáén is — Major Máté professzor neve szerepel. Az ő mértéke, művészi ízlése mércét jelent számunkra is, és ha ő ajánlja figyelmünkbe az alkotót, hogy a pesti fordulattal éljek, „valami van a dologban”. Ezúttal sem kellett csalódnunk: a kiállítóterem ízlésesen berendezett, a falakon vékony fényezett fenyőfalécek, a faliszőnyegek finom textúrájának jó hátteret adnak. A modern világítás biztosítja minden egyes mű zavartalan szemlélését. És ha belelapozunk a vendégkönyvbe, megállapíthatjuk, hogy bizony ritkán olvashatunk ilyen egyöntetű véleményeket: szinte csak gratulációk, egymás után. Valóban, a kiállított anyag minden elismerést megérdemel: hosszú, fáradságos munka eredménye az a sokféle színben megszőtt faliszőnyeg, amit Zs. Kovács Diana kiállított. A munkát néhány évvel ezelőtt kezdte el a pécsi Művészeti Gimnáziumban, ahol jelenleg is a gobelinműhely vezetője. Művei kollektív kiállításokon már korábban is szerepeltek, de ez a budapesti bemutatkozás első egyéni kiállítása. Zs. Kovács Diana Aba-Novák Vilmosnál, majd a háború után Doma- novszky Endrénél tanult, most kiállított művein azonban egyéni hangon szólal meg. Végsőkig egyszerűsített motívumokat, falevelet, emberi figurát, középkori naptárjegyeket, hétköznapi tárgyakat sorakoztat fel egymás mellé dekoratív rendben. Olykor megelégszik egyszerű mértani idomok, négyzetek, háromszögek, körök képpé szervezésével. Máskor festői vénája is kiütközik; kihasználva a szövéstechnika apró'finomságait, parányi színes pontokból, a francia pointilisták festői módszere szerint építi szőnyegkompozícióit. Mintáit hol szigorúbb rendbe fogja, hol szabadabban kezeli, színezése harmonikus, feketék egyaránt helyet kapnak, önálló művek ezek, ahogy egy festmény, vagy szobor is csak önmaga lehet, úgy ezek a gobelinek is csak ebben a formában, végleges anyagban, megszőve teljes értékű művek. Zs. Kovács Diana megalkotta faliszőnyegeit, most már csak rajtunk, a közönségen a sor — a vásárlókon —, hogy oda kerüljenek ezek a művek, ahová rendeltetésüknek megfelelően készültek: a modem lakások falára, képek és grafikák, könyvek és kerámiák társaságába. És csak rajtunk múlik, hogy necsak a kiállítóterem falain gyönyörködjünk bennük, hanem — ahogy a művészet története példázza — életünk szerves részévé váljanak. Tölgyesi János Olvasó népért Rojzi-anárck kiállítása 4 i
