Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

1968. május 5. >Dunantm» napitf 5 Marx Károly M a Marx Károly születésének 150. évfordulójáról emiekeznek meg az egész világon. Kevés olyan embert ismer a törté­nelem, akinek a hatása oly nagy, mint Marxé, a tudományos szocializmus megalapítójáé. Az emberi gondolkodás történelmében forradalmi fordulatot jelentő tudományos felfedezőről, a forra­dalmár politikusról, a munkásosztály harcának vezetőjéről szól Wilhelm Liebknecht-nek, Marx kortársának és barátjának emlék­irata. Marx születésének 150. évfordulója alkalmával ebből az 1896-ban készült emlékiratból közlünk egy részletet. „A lángész szorgalom” — mondta valaki és ez, ha nem is egészen, de legalább nagy­részt igaz. Nincs lángész rend­kívüli munkaerő és rendkí­vüli munkateljesítmény nél­kül. Az az úgynevezett láng­ész, akiből ez a két tulajdon­ság hiányzik, csak csillogó szappanbuborék vagy hosszú lejáratú váltó holdban lévő kincsekre. De ahol az átlagos mértéket meghaladó munka­erőt és munkateljesítményt lá­tunk, ott bizonyosan lángész is van. Sok emberrel talál­koztam, aki önmagát lángész­nek tartotta, s akit néha má­sok is annak tartottak, de akinek nem volt munkaereje s ezek csak semmittevők vol­tak, akiknek jó svádájuk volt és értettek a reklámo- . záshoz. Minden igazán jelen­tős ember, akit ismertem, igen szorgalmas volt és kemé­nyen dolgozott Marxra ez teljes mértékben áll. Rendkí­vül sokat dolgozott: s mint­hogy nappal — főleg az emig­ráció első szakaszában — gyakran akadályozták a mun­kában, az éjszakát vette igénybe. Ha késő este vala­mely ülésről vagy gyűlésről hazatértünk, rendszeresen le­ült még néhány órát dolgozni. S ez a néhány óra egyre hosz- szabbra nyúlt, míg végül majdnem egész éjjel dolgo­zott és csak reggel feküdt le. Felesége a legkomolyabb szemrehányásokkal illette, de Marx nevetve mondta, hogy ez megfelel természetének. Jó­magam már a gimnáziumban hozzászoktam, hogy a nehe­zebb munkákat késő este, vagy éjjel végezzem, amikor szellemileg a legmozgéko­nyabbnak éreztem magam és ezért nem olyan szemmel néz­tem a dolgot, mint Marxné. Pedig neki volt igaza. S rend­kívül erős testalkata ellenére Marx már az ötvenes évek elején kezdett a testi funk­ciók különféle zavarairól pa­naszkodni. Orvoshoz kellett fordulnia. Ez az éjjeli mun­Marx és Engels Jenny Eleanor és Tanra társaságában. Mind­három Marx-lány a munkásosztály ügyének hűséges, odaadó har­cosa volt. kát szigorúan eltiltotta és „much exercise” —, azaz sok testmozgást: sétát, lovaglást írt elő. Abban az időben so­kat kóboroltam Marxszal Lon­don környékén, főleg a dom­bos északon. Hamarosan ma­gához is tért, mert valóban olyan szervezete volt, amely kitűnően elbírt nagy megeről­tetéseket és nagy erőkifejtést. De mihelyt ismét jól érezte magát, lassanként megint hoz­zászokott az éjjeli munkához, amíg megint krízis állt be, amely ésszerűbb életmódra kényszerítette — de mindig csak addig, amíg a szükség parancsolóan követelte. A krí­zisek hevesebbek lettek — májbaj fejlődött ki, rosszin­dulatú kelések léptek fel. Mindez ' lassanként aláásta a vasszervezetet. Meggyőződé­sem — s ez azoknak az or­vosoknak a véleménye is, akik utoljára kezelték —, ha Marx rászánta volna magát arra, hogy természetes, testi szükségleteinek megfelelő éle­tet éljen, még ma is élne. Csak az utolsó években, ami­kor már késő volt — mondott le az éjjeli munkáról. Annál többet dolgozott azután nap­pal. Amikor csak tehette, mindig dolgozott. Séta köz­ben is tele volt jegyzetköny­ve, s minden pillanatban jegy zeteket készített. És sohasem dolgozott felületesen. Sokféle­képpen lehet dolgozni. Marx mindig elmélyülten dolgozott, mindig alaposan. Lányától, Eleanortól, egy történelmi táb­lázatot kaptam, amelyet Marx! azért készített, hogy valamely mellékes megjegyzéshez tisz­tább képet kapjon. Persze, Marx nem ismert mellékes dolgot, s ezt a pillanatnyi ma­gánhasználatra készített táb­lázatot olyan szorgalommal és gonddal állította össze, mintha kiadásra szánta volna. Marx olyan kitartással dol­gozott, amely gyakran csodá­lattal töltött el. Nem ismert fáradtságot. Ha összeroppant volna — még akkor sem árul­ta volna el fáradtságát. Ha az emberek értékét az általuk végzett munka szab­ja meg — mint a dolgok ér­tékét a bennük rejlő mun­ka —, akkor Marx már csak ebből a szempontból is olyan nagy értékű, hogy a szellem óriásai közül csak kevesen helyezhetők vele egy sorba. S mit adott a polgári társa­dalom ezért az óriási munka- mennyiségért ellenértékűi? Marx negyven évig dolgo­zott a „Tőké”-n — s hogyan dolgozott! Ahogyan csak egy Marx tud dolgozni. És nem túlzók, ha azt mondom: a legrosszabbul fizetett napszá­mos Németországban negyven év alatt több bért kapott, mint amennyit Marx kapott „honorárium”, tiszteletdíj fe­jében, a század két legna­gyobb tudományos alkotásá­nak egyikéért. A másik alko­tás Darwin műve. A „tudománynak” nincs piaci értéke. S elvárhatjuk-e a polgári társadalomtól, hogy saját halálos ítélete elkészí­téséért tisztességes árat fizes­r' írások Marx Károlyról Díszes kiállítású gyűjteményes kötetet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó Marx Károly életéről és tevékeny­ségéről, születése 150. évfordulójára. Az összeállítás anyagából kiemelkednek Engels cikkei és tanulmányai, melyek áttekintést adnak Marx munkás­ságáról, életéről, személyiségéről. Engels volt az első, aki teljes pontossággal megfogalmazta Marx érdemeit, tevé­kenységének történelmi értékét. „ ... Marx mindenekelőtt forradalmár volt. Igazi élet­hivatása az volt, hogy valamilyen módon közreműködjék a tőkés társadalom és az általa alkotott állami berende­zések megdöntésében, hogy közreműködjék a modern pro­letariátus felszabadításában, amelyet először ő ébresztett helyzete és szükséglete tudatára, felszabadulása feltételei tudatára”—mondotta Engels 1883. március 17-én, Marx Károly sírjánál. Engelsnek három olyan tanulmánya szerepel a kötet­ben, melyekben Marx munkásságának legkülönbözőbb ol­dalait elemzi, azok jelentőségével foglalkozik. 1892-ben rö­vid áttekintését adja barátja és harcostársa életútjának, melyben azt a célt tűzte maga elé, hogy a korábban nyomtatásban megjelent Marx életrajzok hemzsegő téve­déseit helyreigazítsa. Azok a tudományos munkái Engels­nek, melyek a marxi politikai gazdaságtani kérdésekkel, az értéktöbblet elméletének jelentőségével, történelemfel­fogásával, a történelmi materializmussal foglalkoznak, mind jelentős segítséget adnak a tudományos szocializ­mus elméleti alapjainak megismeréséhez. A kötet áttekintést ad arról is, hogyan írtak, beszél­tek barátai és tanítványai Marxról. Ezekből az írásokból az őszinte tisztelet, szeretet, megbecsülés érződik ki, mely- lyel őt körülvették, reá emlékeztek mindazok, akik sze­mélyesen ismerték, vagy tanításain nevelkedve váltak a tudományos szocializmus követőivé. „Megtiszteltetés volt számunkra, hogy „tanítómeste­rünk’ volt. Sohasem voltam vele úgy együtt, hogy ne ta­nultam volna tőle...” — írja egy helyen Wilhelm Liebk­necht, a Német Szociáldemokrata Párt egyik megalapítója. A szerkesztők kötetben helyet adtak Leninnek Marx­ról írt ismert rövid életrajzának is, mely egyúttal magá­ban foglalja a marxizmus összefoglaló ismertetését. Közismert az a bensőséges kapcsolat, mely Marxot és családját összefűzte, az a szeretet és gyöngédség, mellyel egymást, sokszor nehéz körülmények között körülvették, a megbecsülés és egymást segítés légköre. Ezekbe enged­nek betekintést Marx feleségének levelei, legfiatalabb lá­nyának visszaemlékezései, melyeket szintén megtalálha­tunk a kötetben. Elolvasásuk után még inkább megért­hetjük, miért törte meg annyira az idős Marxot feleségé­nek és legidősebb lányának halála. Ez érződik Frankel Leónak, a váci államfogházból 1881. decemberében írt le­velében, amikor tudomást szerezve a gyászhírről, kereste meg soraival: „Vannak veszteségek — írja Frankel Leó, — melyek­nek keserű fájdalmát semmi vigasztaló szó, bármely rész­vevő, nem enyhítheti, amint vannak szenvedések, ame­lyeknél minden vigasz szentségtörésnek tűnik előttem.” Majd amikor arra kéri. ne engedje, hogv fájdalma elti­porja, a következőket olvashatjuk a levélben: „Az olyan férfi, mint Te, nemcsak a családé, még csak nem is a ha­záé. hanem az emberiségé. Elsősorban a proletáriátusnak van joga Rád. Te vezetted őt harcba. Te kovácsoltad neki azokat a szellemi fegyvereket, amelyekkel küzd, neki kell hát szentelned életedet is A kortársak még adósok az­zal az elismeréssel, amelyet megérdemelsz, de meggyőző­désem. hogy az utókor, mely az igazság üllőjén kovácsolja ki ítéletét, a legteljesebb mértékben megadja ezt Neked.” Százötven évvel születése után az utókor, a világ pro­letariátusa úgy emlékezik vissza Marx Károlyra, mint ki­magasló tudósra, a gyakorlati forradalmárra, a kimagasló egyéniségre. Élete, jellembeli tulajdonságai valóban példa­képévé váltak a késői korok emberei számára. Ennek el­mélyítését, erősítését segíti elő, tiszteletreméltó szándék­kal, igen eredményesen a Kossuth Könyvkiadó jubileumi kötete. i M. E. V__________________________________________________________________J FV'szes albumok — tele ** fényképpel, újságkivá­gásokkal, meghívókkal. La­pozgatásuk közben idézzük a Pécs városi úttörő közlekedési járőrcsoportok és a Pécs- Gyárvárosi Úttörő Fúvószene­kar 10 esztendejének legemlé­kezetesebb napjait... tízéves az üttörözenekar Még mindig az Először halad­| 1961. I ifjúság élén ha- lad a zenekar és 1964. nak május 1-én a felvonulók élén 1966. 1958. Először látjuk a pirosnyakken- dős úttörőket a május 1-i felvonuláson. Hang­szereik: harmonikák, furu­lyák, hegedűk, dobok, cirrtá- nyérok, meg egy trombita. Közösen muzsikálni, de nagy crömt Igaz, még nem szól va­lami fényesen, de 8—12 éves gyermekek csinálják és tőlük ez is nagy teljesítmény! Ze­nerajongó pedagógus irányítja őket: Rajnai Henrik. úttörőrendőrség. Az újságban fénykép jelenik meg róluk. Az Uttörőseregszemlére is meghívják őket. Térzenét ad­nak, több ezer néző előtt játsszák el 30 perces reper­toárjukat. Augusztusban két heti jutalomüdülés a Balaton partján a Rendőr-főkapitány­ság anyagi támogatásával. 1962. Térzene május 1-én a Széchenyi téren. 1963. 1959. Kölcsönkéri az újhegyi zenekar kiselejtezett hang­szereit. Kibővítik az együttest fúvósokkal, furulyásokkal. Egy év alatt egyetlen indulót ta­nulnak meg, a Májusköszön­tőt... „Itt van május else­je ...” — hangzik már január­ban a próbateremben. És amikor eljön május elseje, az úttörők élén ott menetelnek a felvonuláson. 1960. nuláson. Most már öt indulót fújnak a május 1-i felvo­Mindennapi pró­bákkal készülnek a fúvószenekari találkozóra. A zsűri előtt le­zajlott bemutatkozás eredmé­nyeként őket küldi el a vá­rosi és megyei úttörőelnökség az első úttörőzenekari feszti­válra. 28-án utaznak az orszá­gos bemutatóra. Egyetlen nyolcadikos sincs köztük, mind apró gyerek. Egerben is helytállnak, a csillebérci meghívást mégis egy 60 tagú úttörőzenekar kapja... Ez az első kudarc, de hasznosnak bizonyul, mert még fokozot­tabb munka követi. a város és megye vezetőivel. A Széchenyi téren bekanya­rodnak a tanács épülete elé és a katonazenekar, valamint a bányászzenekar mellett ők is végigmuzsikálják az egész felvonulást. Ez nagy kitünte­tés. A szakemberek most már alkalmasnak találják az együttest, hogy az első fúvós- zenekari fesztiválon, Siklóson a legfiatalabbakat képviseljék. A Kubai indulót játsszák, amit a televízió egyenesadás­ban közvetít. És végre betel­jesül álmuk is: eljutnak Csil­lebércre. Első meghívásuk 10 napra szól. de amikor megis­merik őket, újabb két héttel meghosszabbítják ott-tartózko- dásukat. 1665. Siklósi Várfesz­tivál tv közvetí­téssel, 33 nap Csillebércen. Itt ismerkednek meg és kötnek barátságot az NDK hazánkban vendégsze­replő legjobb úttörőzenekará­val, a luckai fiatalokkal... Ott muzsikálnak az első ma­gyarországi nyári úttörőolim­pián. 40 perces műsorukat a televízió is közvetíti. Megis­meri őket az ország. Újabb hangszerek vásárlására kapnak pénzt. Első alkalommal hívják meg őket a mohácsi busó­járásra. Majd KISZ-avatás, térzenék, Éneklő ifjúság nap­ja, csupa élet és munka. A Siklósi Várfesztiválon a Ten- kes kapitányát játsszák. Fennállásuk legnagyobb megtiszteltetése, hogy me­gyénkbe látogató Kádár elv­társ meghallgatja őket és szí­vesen fogadja szerény ajándé­kukat: egy baranyai népi hím­zést és egy furulyát. 51 nap Csillebércen. Kádár elvtárs köszöntése a táborban. Orszá­gos Uttörőnapok. Első külföldi útjuk az NDK-ban. 14 napot tartózkodnak ott: Lucka—Lip­cse—Drezda, Möhrenbach sze­repléseik színhelye. Közben kirándulás Weimárba, Jená­ba, Buchenwaldba. Szeptem­berben első szereplés a pécsi fúvószenekari napon a Séta téren. 1967. Busójárás, má­jus 1-i felvonu­lás, filmfelvétel a Diákváros című filmhez, Nemzetközi gyermeknap, Sik­lósi Várfesztivál, Csillebérc, III. nyári úttörőolimpia, KISZ VII. kongresszusa. Tavalyi látogatásuk viszonzására a 63 tagú luckai úttörőzenekar érkezik Pécsre. A zenekar olyan színvonalat ér el, hogy sehol az országban nincs ilyen, 6—14 éves gyerekekből álló jobb együttes. Az úttö­rőrendőrség pedig országos mozgalommá terebélyesedik. Készülődés a jubileumra. Iz­galmas rádiósze­replés ... Akik tíz éve elkezdték, már kinőttek az iskolapadból. De jólesően mondja Rajnai Hen­rik, a zenekar fáradhatatlan vezetője: — Mi látjuk el utánpótlás­sal a bányászzenekarokat. Igaz, ők is segítenek... Egy­kori zenészeim, Valkai Lajos, Hangyái László az Ércbá­nyászati Vállalat fúvószeneka­rában fújja a szárnykürtöt, meg a helikont, Resch Rezső és Gulyás Árpád a bányász­zenekarban működik. De szí­vesen visszajönnek, segítenek a kicsinyeket oktatni. Mert a nagyok helyére mindig fiata­lok jönnek. Az albumba pe­dig újabb fényképek, újság­cikkek ... Odakünn a próba­teremben felhangzik a zene... A pöttömnyi Baka Zoli alig látszik ki a dob mögül. S lel­kesen fújják hangszerüket Iván Zsuzsa, Baranics István meg a többiek ... Most tízévesek. <- nt — 1968. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom