Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

Wít május I. Dumimtui napio 3 Ti zéves program Korszerűsítik a közutakat Megszűnik a Villány—kiskassai, a sellye—zalátai, a harkány —drávaszabolcsi és a kaposvár—szigetvári vasútvonal Működni kezd a vállalati diplomácia Testvér vállalatok kéoviselői a tárgyalóasztal mellett A Baranya megyei Tanács VB és Pécs megyei jogú Vá­rosi Tanács VB április 19-én együttes ülésen, majd a me­gyei tanácsülés április 29-én tárgyalta meg „A vasúti ko- csirakományú küldemények körzetesítésének és a kisfor­galmú vasútvonalak raciona­lizálásának programja” című előterjesztést. A megyét je­lentősen érintő programról kértünk interjút Tóth F. Bé­lától, a Megyei Tanács építé­si, közlekedési és vízügyi osz­tályának vezetőjétől. — Baranyában 1960-tól 9 állomáson szűnt meg a va­gontételes áruszállítás. Je­lenleg még 63 állomáson és rakodóhelyen végeznek va­gontételes áruszállítást. A tervezet hogyan kívánja megoldani a körzeti állomá­sok kialakítását? — Hangsúlyozni szeretném, hogy a tervezet mintegy tíz évre határozza meg a szük­séges tennivalókat. Huszon­nyolc állomáson szűnik meg a vagontételes áruszállítás, 13 állomás megmarad iparvágá- nyos forgalomra (üzemek anyagtelepei, erdőgazdaság, gyártelepek, állami gazdasá­gok stb. részére), huszonkét közforgalomra, tíz állomás a jelenlegi feladatát látja el, ki­lencet forgalomfelvevő állo­másnak, hármat körzeti állo­másnak határoz meg a prog­ram. Mindez akkor valósítha­tó meg, ha a szükséges köz­úti közlekedési előfeltételek (út, gépjármű stb.) biztosítot­tak. A tervezett intézkedés végrehajtása során a fuvaroz­tatók természetesen rosszabb helyzetbe nem kerülhetnek, mert a vasút a többletköltsé­get megtéríti. — Köztudomású, hogy me­gyénkben az alsóbbrendű utak nagyon leromlott álla­potban vannak. A fokozot­tabb szállítás még jobban igénybe veszi ezeket az uta­kat. Várható-e ezek na- gyobbmérvű korszerűsítése? — A tervezet számol a rossz utakkal. Arra alapoz — or­szágos viszonylatban is —, hogy a körzeti állomások és a gyenge forgalmú vasútvona­lak megszüntetésével megta­karított összeget — többszáz millió forintról van szó — fordítjuk az alsóbbrendű utak korszerűsítésére. Gondoljunk csak arra, hogy a több, mint 100 éve megépült mellékvo­nalak mennyire elavultak, sem a tengelynyomás bírása, sem sebesség szempontjából nem felelnek meg a követelmé­nyeknek, ezek korszerűsítése cs felújítása, a vonóeszköz modernizálása (dieselesítés, villamosítás) sok-sok százmil­liót emésztene fel. E helyett »inkább a közutakat tesszük alkalmassá és a vasút törzs- hálózatát és egyéb fővonalát korszerűsítjük. Csak egy pél­dát az elmondottakhoz: a ter­vezet említi Harkány—Pécs vasútvonal megszüntetését 1980 után, mivel felújítása több, mint 100 millió forintot igényelne a korszerű vontatás nélkül. A jelenlegi közút el­Kitiintetések A SZOT elnöksége május el­seje alkalmából, a magyar szak- szervezeti mozgalomban végzett eredményes tevékenysége elis­meréséül a Szakszerveze i mun­káért kitüntető jelvény arany fokozatát adományozta Bogár Józsefnek, az SZMT vezető tit­kárának. A kitüntetést a SZOT székházában Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára adta á+. Hódi Béla. a MEDOSZ Ba­ranya megyei bizottságának munkatársa a Szakszervezeti munkáért jelvény arany-, K o n- r á d Béla, a Szentegáti Állami Gazdaság dolgozóla pedig a Szakszerveze'i munkáért jelvény bronz fo' o a á' Pécse t, az SZMT székházéban ve te át. Tizenhat akivának oklevelet és pénzjutalmat adott ál a ME­DOSZ elnöksége ha*-, tíz- és ti­zenötéves megszakítás nélküli tisz'ségviselésért, húsz személyt pedig a szervezésben elért ki­magasló eredményeikért részesí­tettek pénzjutalomban. lenben ehhez viszonyítva jó­val kisebb költséggel alakít­ható át akár nagyforgalmú útra is, amely alkalmas Pécs —Harkány közötti autóbusz ingajáratokra. A 12-es AKÖV- öt úgy látjuk el kocsiparkkal, hogy képes legyen a személy­es áruforgalom lebonyolításá­ra. — A tervezet a körzetesí­tésnél kizárólag csak a va­gontételes áruszállítás meg­szüntetésére vonatkozik, te­hát a személyforgalmat nem érinti. A gyenge forgalmú vasútvonalak felszámolása ellenben nemcsak a teher- áruforgalmat, hanem a sze­mélyszállítást is megszünte­ti. Hogyan jutno.k el például a diákok a körzeti iskolába, a dolgozók munkahelyeik­re, lesz-e különbség a je­lenlegi vasúti árak és a jö­vőbeni autóbusz költsége ' között? — Gondoltuk, hogy ezek a kérdések felmerülnek. A vasút­vonal megszüntetése előtt te­rületi munkabizottságok meg­vizsgálják az előfeltételeket. Csak akkor kerülhet rá sor, ha a közúti és a közlekedési eszköz a szükséges forgalom lebonyolítására rendelkezésre áll és azzal a megyei vezetők egyetértenek. Ami az árakat illeti — mint dr. Földvári László miniszterhelyettes elv­társ a tanácsülésen is elmon­dotta — gazdasági számítások folynak, ezek még kidolgozás­ra várnak. — A közeljövőben a ter­vezet hol szüntet meg gyen­ge, vagy kisforgalmú vasút- i vonalakat és ezek pótlására J milyen intézkedést tettek? j — A tervezet szerint legkö­zelebb 1938—69-ben a Villány —Kiskassa gazdasági vasút vonala szűnik meg. A vasút­vonalat az évben megkezdődő és 1969-ben befejeződő újpet­re—pécsdevecser—kiskassai bekötőút pótolja, amely máraz említett megtakarításokból épül. Hozzáteszem, hogy a je­lenlegi Villány—kiskissai 14 kilométeres gazdasági vasút­vonalon a tréfásan nevezett Muki-mozdony vontatással 3 órába kerül az út, a bekötő- útón ez a távolság 4 kilomé­terre szűkül, amit a gépjár­művek 10 perc alatt tesznek meg. 1968—70-re megszűnik a sellye—drávasztára—sósverti- ke—zalátai 9 kilométeres va­sútvonal. Ennek előfeltétele­ként megépítjük a sellye— drávasztáraj bekötóútba csat­lakozó sósvertikei bekötőutat, mivel Zalátának és Drávasztá- rának is a közútja már 1965- ben megépült. A harkányfür­dő—drávaszabolcsi vasútvonal 1968—70-es megszüntetésére tesz javaslatot a tervezet, mi­vel a személyforgalom itt már vasúton megszűnt, autóbusz látja el, a teherforgalmat eset­leg iparvágányként a dráva­szabolcsi kendergyár fenntart­hatja, amennyiben a részükre kifizetődő. A kaposvár—szi­getvári 54 kilométeres vonal- szakaszának felszámolását 1976—1980-ra tervezzük. He­lyette a már korszerűsítés alatt lévő közúton bonyolít­juk le a forgalmat és ehhez kapcsolódnak a már megépült és építés alatt lévő községi bekötőutak. A hidas—bony­hádi mellék-vasútvonal 1971— 1975. között szűnik meg a terv szerint, ennek előfeltételeit most vizsgálják. Hangsúlyozni szeretném, hogy az egész ter­vezet jelentős előrelépést je­lent a megye közlekedésének átfogó korszerűsítésére, a va­súti és közúti közlekedés gyor­sabbá, gazdaságosabbá tételé­hez — fejezte be nyilatkozatát Tóth F. Béla elvtárs. Garay Ferenc Már az ünnep előtt megér­kezett a meghívott külföldi vendégek többsége. Nemeskéri Lászlónak, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójának irodájában a hosszú tárgyalóasztal mellett ülnek. Lengyel, orosz, német és szlovák szavak keverednek ; a magyarral. A társalgás, ha ; nehezen is, mégis megindul, i Lassan működni kezd a vál- | lalat „diplomáciája”. Többségükben régi barátok | találkoztak ismét. A legtöbben [ a pozsonyi építőipari vállalat- \ tói, a PRIEMISTÁV-tól jöttek. [ — Több mint tíz éve tart- ! juk a kapcsolatot a pozsonyi vállalattal — mondja Nemes- ; kéri László, amikor bemutat- ; ja Augustin Hauskrecht igaz- j gatót és a csehszlovák delegá­ció többi tagját. — Tőlük vet­tük át 1957-ben a panelgyár- j tás módszereit. Rendkívül ! nagy segítséget jelentett ez nekünk. Így vált lehetővé sok í bonyolult kísérlet elhagyása A Szék- és Kárpitosipari Vállalat siklósi 7. sz. gyáregysége tava­lyi jó munkája alapján ismét elnyerte az Élüzem címet. A gyár ebben az évben belföldre 3200 Balassagyarmat kombináltszekrényt és 26 ezer konyhai ülőkét készít. Felnyitható fedelű boxtípusú ülő­kékből négyezer darabot gyártan ak angol exportra. A képen Ba­logh György az angol exportr a kerülő ülőkék fedelét szereli. és az, hogy Pécsett építsük fel az ország első panelépüle­tét. Vojtech Hudák mérnök jól beszél magyarul. Segítségünk­re sietve tolmácsolja Haus- krechí igazgató szavait. — örömmel vettük pécsi barátaink meghívását, hogy velük együtt ünnepeljük má­jus elsejét, s az idén húsz éves vállalatukat. A mi vállala­tunk Csehszlovákia egész te­rületén dolgozik. Hatezer dol­gozónkkal elsősorban ipari üzemeket építünk előregyár­tott elemek alkalmazásával. Negyedszer járok itt és min­den látogatás ad valami újat számomra. Nagyon tetszenek a most először látott tízeme­letes házaik. Kiváló minőség­gel dolgoznak a Baranya me­gyei építők. — Milyen tapasztalatokat hasznosítottak már az eddigi látogatások nyomán? — Amikor legutóbb. két éve itt jártunk — felelte a csehszlovák igazgató — Ne­meskéri elvtársék bemutatták szakipari műhelyeiket és meg­ismerhettük azok munkaszer­vezési módszereit. Azóta már mi is az itteni módszerekkel dolgozunk és ezzel sikerült lé­nyegesen lerövidíteni létesít­ményeink átadási idejét. — A baráti látogatáson túl­menően, mit várnak a mosta­ni találkozástól? — Szeretnénk megújítani szocialista szerződésünket — mondotta Hauskrecht igazga­tó — hiszen az együttműkö­dés mindkét vállalat számára eddig is gyümölcsöző volt. Szeretnénk rendszeresebbé tenni a szakembereink cseré­jét. Gondolunk dolgozóink cse­reüdültetésének fejlesztésére is. Nagyon szép üdülőink van­nak a Magas Tátrában, Pös- tvénben és Szencen. Dolgo­zóink közül sokan, örömmel jönnének a Balatonra és Har­kányba ... A katowicei Bytomból M. J, Piotrowski főmérnök és J. Bukowski mérnök, fűtési és épületgépészeti specialista hoz­ta Pécsre a lengyel testvér­vállalat üdvözletét. Bukowski mérnök öfödször jár nálunk. Sok magyar szót ismer és mindenkit kedvesen magyarul üdvözöl. — Sok szocialista országban jártam már — mondja —, de a legjobb minőségű szakipari befejező munkát eddig Pécsett láttam. Nagyon tetszenek az itteni előregyártási eredmé­nyek is. A gépészeti előre- gyártás módszereiből, amit ba­ranyai vállalatuknál ismertem meg, már sokat megvalósítot­tunk Bytomban. Igen haszno­sak számunkra a munkavéde­lemmel és a dolgozók szociá­lis ellátásával kapcsolatos pé­csi tapasztalatok is, Piotrowski főmérnököt, aki először jött városunkba, a ba­ranyai építővállalat szervezé­si. irányítási rendszere érdek­li a legjobban. — Évente háromezer lakást építünk a kapcsolódó kommu­nális létesítményekkel együtt — mondja Piotrowski főmér­nök — és az itt megismert fo­lyamatos építésszervezés, amely a gépi adatfeldolgozá­son alapul, számunkra is na­gyon hasznos lenne. Ezért ma­gam is szükségesnek tartom, hogy rendszeresebbé tegyük a kölcsönös látogatásokat, a szakemberek tapasztalatcseré, jét. — Számunkra is nagyon előnyös ez — jegyzi meg Ju­hász Ferenc főmérnökhelyet­tes, aki decemberben járt a ^lengyel testvérvállalatnál. — Kitűnő módszereik vannak a salak és az erőművi pernye építőipari felhasználására. Nemrég küldtünk ki hozzájuk mintákat a pécsi salakhegy és a Hőerőmű pernyéjének anya­gából. Ha a részünkre végzett kísérleteik sikerülnek, lengyel berendezéseket vásárolunk, hogy a pernyét és a salakot feldolgozhassuk a panelüzem­ben. Ezzel jelentős fejlesztés­ben segítenek bennünket len. gyei barátaink. Minden találkozásuk kelle­mes élmény, de hasznos is. Hasznos, hiszen közös gondok, lényegében ugyanazok a prob­lémák foglalkoztatják a test­vérvállalatok dolgozóit, vezető szakembereit. Találóan je­gyezte meg Piotrowski főmér­nök: „Nagy segítség, ha nem kell kutatnunk azt. amit a szomszédban már megvalósí­tottak .. L. J. Megemlékezés az iskolákban május elsejéről Kedden országszerte meg­emlékeztek az általános és a középiskolákban május 1-ről, a nemzetközi proletáriátus nagy ünnepéről. Sok helyen szavalatokból, énekszámokból összeállított műsorral köszön­tötték a diákok az ünnepet, amelynek jelentőségét a peda­gógusok méltatták a tanuló if­júság előtt. TÓNI BÁCSI EMLÉKEI Akik ismerik fiatalkorá­ból, azt mondják, energikus tekintete semmit sem válto­zott. Az új ismerősnek csak az tűnik fel, hogy ezek a vi­lágoskék szemek egy kamasz nyíltságával és derűjével sze- geződnek rá, perelve az arc egészébe bevésődött fáradtság­gal. Pedig szinte nem is volt gyermekkora. Tizenkét éves és már takarítófiú a bányá­ban, alig tizennégy éves és már részt vesz az öt hétig tartó, Szabolcsra és Pécsbá- nyára is átterjedő sztrájkban, Bauer Péter futáraként (ak­koriban Bauer a vasasi szak- szervezet elnöke és a Szoc- dem. Párt vezetője). Tizenhat éves, amikor felveszik a Sopianába esztergályos ta- noncnak, apja ebben az idő­ben már súlyos beteg, nyug­díjazzák, 1930-ban már vég­képp ki akarják lakoltatni a családot a vasasi szolgálati lakásból. — És akkor hívatott magá­hoz Sztraka Rezső vasasi bá­nyafelügyelő. örömmel men­tem, mert ha engem felvesz a bánya, ismét megillet min­ket a szolgálati lakás. Sztraka négyszemközt beszélt velem, azt mondta, ha kilépek a szak szervezetből, jó fizetéssel, esz­tergályosként alkalmaz, Szak­szervezeti tag vagyok a mai napig is. De a bányában csak csillés lehettem, az úgyneve­zett kverpauba raktak, ahol naponta 50—60 csillét kellett megraknia egy embernek. Elnézem hatalmas, még ma is erős termetét, melyet nem tudott megtörni a munka s az idő, szaktudását régi bará­tai fenntartás nélkül elisme­rik, ha ő és társai sztrájko­kat szerveztek, „lázították a népet”, nem önző érdekből tették. — Ekkor kezdtem Trecskó János vasasi vájár lakására járni, az előadásait hallgat­ni. 1934-ben szárnyra kapott a hír, hogy a buna Gőzhajó­zási Társaság fel akarja vál­tani a négy pengős vájár át­lagkeresetet is. Trecskó azt javasolta, hogy maradjunk lenn a bányában mindaddig, míg a Társaság el nem áll a bércsökkentési szándékától. Alig kezdődött el a sztrájk, jöttek a parasztok, sőt a pécsi kereskedők is, egymás után álltak meg a kisebb-nagyobb teherautók a Fischer-féle ven­déglő előtt, melyben a szak- szervezet és a párt helyisége volt, — és hozták az élelmi­szert. Nagy vekni kenyereket, karika sajtokat kaptunk. Szabó Jenő, a szakszervezet akkori elnöke engem bízott meg az élelem szétosztásával, szervezetten biztosítottuk a lentmaradottak hozzátartozói­nak élelmezését. 76 órás küz­delem után a sztrájk győze­lemmel fejeződött be, a Tár­saság még a tervezett elbo­csátásoktól is elállt. Mindössze három évet vá­ratott magára a következő nagy éhségsztrájk. Ezt az időközben végrehajtott 8 szá­zalékos bércsökkentés váltotta ki, ennek hatályon kívül he­lyezését és a segélyek fel­emelését követelték a bányá­szok, de ez a sztrájk már politikai követeléseket is fel­színre hozott. — Aznap este, amikor az egyik harmad — mintegy 300 ember — lent maradt Tho- men-aknán, Vasason próba­tüntetést szerveztünk. A telep minden egyes utcáján végig mentünk, hömpölygött a nép, még tisztviselők is voltak a menetben. „Ki nem velünk, ellenünk!”, „Le az osztrák vérszopó vámpírokkal!”, — „Több kenyeret a népnek!” — kiabáltuk. Amikor a csendőrök feltartóztattak min­ket, tiltakozás nélkül szét­oszlottunk, mert tudtuk, hogy holnap ismét összeverő­dünk és megyünk be Pécsre az igazgatóságra. Sajnos, egyik futárunk „jóvoltából” erről a csendőrség is tudo­mást szerzett. így másnap korán reggel, amint együtt volt a szervező gárda — Duga János <és Jó­zsef, Stenczer József, Duzsi István, Molnár János és Cha- lupa Antal (őt hívták így mi­előtt magyarosította a nevét) —, elhatározták, hogy az ösz- szegyült tömeget nem vezetik a csendőrök karjába. — A somogyfalusi iskolá­nál letértünk és Somogy-tele- pen keresztül mentünk Cser­tető felé. Menet közben csat­lakoztak hozzánk a somogy- telepiek is. Amint felértünk Csertetőre, megpillantottuk a futólépésben közeledő csend­őröket. a temetőnél levő ka­nyar után szemtől-szemben álltunk velük, hátunk mögött pedig Sillay bányafelügyelő tűnt fel fegyveres katona­tisztekkel. Noé János, a csend­őrőrs parancsnoka felszólítot­ta a tömeget, hogy oszoljon szét, az emberek válaszul az előző nap begyakorolt jelsza­vakba kezdtek. Eldördült a sortüz, a többi már közismert. Vasasról. Szabolcsról és Pécs- bányáról 145 szakszervezeti vezetőt bocsátottak el a sztrájk leverése után, köztük engem is. Pálkutira magyarosítottam a nevem, és 1940-ben így vál­laltam munkát Komlón. Pár napja dolgozhattam ott, ami­kor megjelent egy Csordás nevezetű csendőr tiszthelyet­tes, adott egy hatalmas po­font és így szólt: „Vigyázz, Chalupa, ez nem Duna Gőz­hajózási Társaság, itt nem le­het izgatni, lázítani a né­pet!” Pálkuti Antal jól emlék­szik a régi május elsejékre, amikor zenekarral jöttek be, vasasi fiatalok, nem egy kö­zülük mezítláb a Zrínyi ut­cába, délután pedig a Tho- men-akna és Viktória telei» között elterülő erdőben ma­jálist tartottak. Ma délelőtt is részt vesz a felvonuláson, a Széchenyi tér déli részén ül majd a munkásmozgalmi veteránok között. Kéri Tamás * 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom