Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
4 Duna maii napid 1968. május 1. Russo Bulgaro Hungaro Preparált feknősbéka, tüskéshal, krokodilbőrből készült táska, két rumbatök és más egzotikus tárgyak „társaságában” találtam Papp Károlyra, a Bólyi Állami Gazdaság fiatal gépészmérnökére. Néhány napja tért vissza Kubából. Tagja volt annak a száz fiatal, magyar mezőgazdasági szakemberekből álló küldöttségnek. mely a kubai KISZ meghívására utazott a Karib- tenger menti országba, egyéves gyakorlati munkára ... — Manzanillonak hívták azt a várost, ahol éltem — tájékoztat a fiatal mérnök. — A környező állami gazdaságok központjában dolgoztunk. Tizenhat gazdaság tartozott hozzánk. 1300 traktorral. Az erőgépek zöme szovjet, cseh, NDK, magyar gyártmányú volt, bár találtunk ott régi fi’ordsonokat és Fergusonokat is. Akkora volt a területünk, mint fél Baranya. Terepjáróval közlekedtünk, a gépi munkáért felelős kubai vezető kíséretében. Sok javaslatunkat, tanácsunkat elfogadták. — Hogy éltek munka után? — Újságokat olvastam, mo-1 ziba jártam, hogy egy kissé megismerkedjek a spanyol nyelvvel. Ott ugyanis nem szokás a filmeket szinkronizálni. Hallgattam a „Szülőföldem” adásait, mert nem olyan könnyű ám távol élni otthonról! ... Részt vettem Manzanillo sakkbajnokságán, nagy kirándulásokat tettem a kör. nyéken, fényképeztem. Volt egy békaember felszerelésem, sokat úszkáltam a tengerben, tengeri csigákat és hasonlókat gyűjtöttem. Részese voltam egy cápavadászatnak is. — Hallhatnánk valamit a tájról? — Ez a legnagyobb élményem. Egyszerűen csodálatos. Pálmák mindenfelé: királypálmák, legyezőpálmák, kókuszpálmák ... Megy az ember az úton, előveszi a ma- cheté-t. vagyis a cukomádvá. gó kést, lepöcköl egy kókuszdiót, levágja a tetejét és ki- szürcsölheti a levét. Körülbelül három deci, fanyar ital van benne ... Először az újdonság varázsával vetettem magam erre az itókára, aztán — mi tagadás — nem valami nagyon lelkesedtem érte, mert olyan poshadt-szerűen langyos a kókuszlé, márpedig az ember jegeset kíván. — Olyan nagy a hőség? — Nem, nincsenek negyven fokos melegek. A páratartalom viszont kilencven százalék körül jár. olyan fojtogató a levegő, mint valami gőzölgő melegházban. Amikor odaértünk, csak tátogtunk, úgy éreztük, mintha nem volna elég oxigén a levegőben. Egy idő után megszoktuk. Igaz, valósággal vedeltük a vizet és a folyadékot, mert valamivel pótolni kellett a párolgási veszteséget. Általában jégbe hűtött italokat ittunk, akárcsak a kubaiak. — Milyen a kubai konyha? — Szokatlan! Olajjal főznek, rengeteg a rizsből meg babból készült étel. Natúr-Szelet formájában tálalják a marha-, illetve sertéshúst, a rántott és párizsi szelet, a pörkölt — a nagyobb éttermeket kivéve — ismeretlen. Sok a hal. rák meg az ehhez hasonló eledel. A békát még csak megettem (s nem is volt rossz!) de a sok csiga-biga ételért nem lelkesedtem Hamarosan áttértünk a külön konyhára a hazai ízű paprikás krumplira és hasonlókra. Jobban megbarátkoztunk viszon* az italokkal, hiszen a különböző co~a-co- lák. fr-rixn’: P'dirr>ö!- ’ »vek nem is voltak rosszak. S rengeteg a banán, ananász és különböző gyümölcs. Potom pániért adják a narancsot. Pécsi specialitások Agroturmix — Agromini l Elakadást jelző háromszögek Újabban divatossá váltak | a kereskedelemben a mo- J nopolcikkek, azaz olyan áruk forgalombahozatala, amelyek értékesítésével egy- egy cég, vagy üzlet kizárólagosan foglalkozik. Eddig csak a kiskereskedelemben láthattunk monopolcikkeket, most azonban szakítva a hagyományokkal a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi vállalat is monopolcikkel jelentkezett. Első ilyen áruja az országosan is terjedőben lévő elakadást jelző háromszög, amelynek a kocsijukat javító autósok védelme szempontjából van jelentősége. A 48 centiméteres fényvisz- szaverő lapokból összeállított és össze is csukható háromszög óvatosságra készteti a vezetőket ha azt az elakadás helyét jelezve az úttestre heb’ezik Az elakadást jelző háromszög iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg országszerte, különösen amióta a televízióban is megjelent a nagykereskedelmi vállalat hirdetése. Eddig tízezer darabot rendeltek meg a vállalattól. A vállalat másik monopoláruja az Agroturmix elnevezésű univerzális terménydaráló, amely háztáji gazdaságokban használható. Ezt a kisgépet követi májusban az Agromini nevű elektromos kukoricadaráló és az óránként 200 kiló tiszta szemet adó, szem veszteség nélkül dolgozó ugyancsak elektromos kukoricamorzsoló a Morzsi. Ezeknek a kisgépeknek egyedüli forgalombahozója a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat lesz. tudnak — Mit rólunk? — Ha egy átlagkubai európait lát, akkor az szerinte russo, vagyis orosz. Ha nem russo. akkor bulgaro. Engem is annak néztek, két hónapig még a fizetési jegyzéken is bulgaro volt a nemzetiségem. Azt hiszem bulgárok jártak előttem Manzanilloban ... Ké_ sőbb belátták, hogy Carlos Papp (ez volt ott a nevem) se nem russo, sem nem bulgaro, hanem hungaro. Általában: tudják, hogy egy sor népi demokratikus ország van Európában, s tisztában vannak a politikánk lényegével is, de hogy Csehszlovákia és Magyarország miben különbözik például egymástól, arról az átlagkubai még nem sokat tud. (Az átlagkubai, s nem az értelmiségi!) Ne felejtsük el: a Batista-időkben a lakosság többségének még arra sem volt alkalma, hogy ími-olvas- ni megtanuljon. Alig néhány .éve indítottak kampányt az analfabétizmus ellen. — Mondjon néhány szót még az átlagkubaiakról! Hogy gondolkoznak, mint élnek? — Az átlagkubai milícista, vagyis pisztolyt hord az oldalán. Nem igaz. hogy szakállas: a férfiak többsége nem az. Végtelenül türelmes, nem háborodik fel azon, ha éjfélig, vagy vasárnap hajnali két óráig tart a munkaértekezlet, ha nincs áram, vagy ha négy és fél órát késik a távolsági busz. Résztvesz minden kampányban, most például azért indítottak mozgalmat, hogy több legyen a kávécserje, illetve kávéültetvény az országban. Rendkívül rokonszenves volt számomra, hogy ebben az országban nincs faji kérdés, hogy nem tesznek semmiféle megkülönböztetést fehér és fekete között. Az átlagkubai nagyon gyűlöli az imperializmust, s bár a gondolkodásmódja sok vonatkozásban eltér a mienktől, a végső cél Kubában is azonos: győzzön a szocializmus! — Magyar — a kubaiak A Rarapa, vagyis a havannai korzó. Délután és este óriási tömeg hullámzik ezen az utcán Vasárnap a PVSK-pályán Színész a színész ellen K orábban hírt adtunk „Verhetetlen tizenegy” tudósításunkban, hogy a Pécsi Nemzeti Színház labdarúgó válogatottja a magyar színészválogatott ellen készül. Az előkészületi mérkőzések során a verhetetlen pécsi tizenegy megverte a komlói pincéreket (a bonyhádi mérkőzést most hagyjuk) és vasárnap hasonló tettre készül a magyar színészválogatott ellenében. A találkozóra május 5-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a PVSK sporttelepén kerül sor. A pesti, azaz a magyar színészválogatottban a következő művészek szerepelnek: Aradszky László, Bujtor István, Bics- key Tibor, Juhász Jácint, Kazimir Károly, Fülöp Zsigmond, Komlós András, Hadics László, Iioós János, Suka Sándor és Papp Laci. A pécsi színészek csapatában többek között pályára lép Mendelényi Vilmos, Holl István, Iványi József és Mester István. A találkozó műsorában Papp Laci élménybeszámolót tart. A konferanszié dr. Hedegüs János. A mérkőzés szünetében a Pécsi Nemzeti Színház művésznői tréfás vetélkedő keretében mérik össze erejüket a Centrum Aruház, a Ruházati Bolt, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Dohánygyár női csapataival. A vegyes staféta 5 számból áll: roller, futás a gátak alatt, zsákbafutás, talicskaverseny és futással egybekötött tejivóverseny. A pécsi színésznők közül futnak: Bódis Irén, Bázsa Éva, Péter Gizi, Vári Éva, Földessy Margit. Tartalék: Meszléry Judit. Jegyek elővételben a színház pénztáránál és a közönségszervezőknél kaphatók. Lj gyár születik Alapozzák a lakóépületeket — Tereprendezés százhúsz holdnyi területen — Hétről hétre több munkás érkezik (Egy vol( beremendi. cementgyári munkás, Kassai (Kopf] József emlékére ...) Aki nem szokta meg, öttíz percnél tovább aligha ácsorog szívesen a gyár udvarán. Az alapanyagot őrlő, egymásnak csapódó vasgolyók szinte elviselhetetlen zajt okoznak és felborzolják az ember idegeit. S ez a robaj elkísér akkor is, amikor kilépve a gyár kapuján nyeled az esőt rég látott út cementtel kevert porát, amelyet felvernek a fiz percenként közlekedő tartály-kocsik. Az utca jobboldalán lévő családi házak lezárt ablakaikkal, csukott zsalugátereikkel — vakon merednek a világra, a por megtámad itt mindent, a satnya orgonabokrok sem illatoznak. fehérneműt, ágyneműt udvarban és kertekben kiteríteni itt soha nem lehet. De hiszen1 mégsem reménytelen kép ez. néhány év múltán a környező udvarok, házak kertek ismét visszanyerik természetes arcukat: amikor hetvenegy-hetvenkettőben az új cementmű átveszi az öreg gyár szerepét. A környék is megváltozik. A község fölött billenős teherkocsik hordják már a terméskövet az új lakóházak, emeletes panelépületek alapozásához. Ebédidő van, néhányan a kubikusok közül ebédelnek bent a községi vendéglőben, a többi, például Dancsó Gábor vagy Kutyáncsánin Milutin a felvonulási épület öltözőjében szalonnázik. Mert a vendéglői adag ugyan ízletes, de kevés a kubikusnak. A kereset viszont jobb. Huszonkettőn jöttek Magyarbólyból, korábÚJ lakóházakat alapoznak Berem enden. ban az Erőműjavító és Karbantartó Vállalatnál dolgoztak, Dancsó Gábor ezernégyszáz körül keresett havonta, negyedmagára nem elég, itt viszont — száznyolcvan forint híján — két hétre kapott any- nyit. Számolja, hogy 8,50 forint az alapórabér, rá a 15 százalék idénypótlék, 8 százalék pedig jár még. mint kiemelt munkahelyi pótlék, szóval érdemes. Lesz itt munka évekig. Most fölépítik a két- és háromszobás, fürdőszobás lakásokat, hasonlókat Siklóson is, szintén a BCM részére és ha mindennek vége, akkor — Dancsó így tervezi meg a többiek is — maradnak. A cementműnél. Megunták az örökös vándorlást. Itt majd ezer ember dolgozik az üzemben, annyi kell az évi egymillió tonnához. Számukra is lesz munka, könnyebb munka a kubikolásnál... A községtől néhány kilométerrel Nagyharsány irányában zöld ponyvasátor alatt beszélgetek az egész beruházást irányító Joszanovics Miksa építészmérnökkel és a Földmunkát Gépesítő Vállalat itteni képviselőjével, Baranyai Vince mérnökkel. Dózerek, kotrók, skréperek szedik le húsz-harminc centiméter vastagságban a talajt, körülbelül 80 ezer köbméternyit összesen. Gabona volt itt elég nagy területen. Kicsit fájlalja is az ember, de vigasztalnak, hogy ők nem csak „rombolnak”, hanem építenek is. A leszedett feltalajt dömperekkel szállítják majd át a község elején elterülő ingoványos lapályra, ez Baranyai Vince „természetátalakító” tevékenysége „mellékfoglalkozásként” persze. Mert főfeladata és egész kollektívájának is az, hogy a te- repprendezést vagy százhúsz holdnyi területen elvégezzék. Ma még ötvenen dolgoznak, egy héten belül százötvenen, később még gyarapodik a létszám úgy, ahogy a munka megkívánja. A vállalat törzsgárda tagsága fokozatosan érkezik, de toborozni is kell majd, ami már nehezebben megy. Szigorú rendnek, fegyelemnek kell itt is meghonosodnia Aki gépre ül, azt szúrópróbaként szondázzák, ezt meg keli csinálni, ha tetszik, ha nem A toborzottak közé bekerülnek olyan emberek is, akik csupán a magasabb jövedelem reményében érkeznek, de a munka nehezebbik oldalát nem ismerik. Van gond elég, hiszen itt kínt az „úristen szabadege” alatt — ahol majd fokozatosan kirajzolódnak a vasútvonalak, a fölvonulási épületek, az éttermek, raktárak, fürdők, aztán maga a cementmű monumentális épület- csoportja — a vezető mérnököknek arról is kell gondoskodniuk, hogy a munkások milyen körülmények között laknak, étkeznek, szórakoznak. És maga a Cementmű, milyen lesz? Nem kívülről, „ránézésre”, ezt a makettekről, vagy Joszanovics Miksa asztalára kiterített rajzokról könnyen érzékeli az ember. De bent, ahol a cementet gyártják, ott milyen körülmények között dolgoznak majd a cementipari munkások? A régi — ismert, Kassai (Kopf) József 1913-tól 1956-ig dolgozott az öreg gyárban, utána nyugdíj, másfél év múlva örökre elmegy. Örökös gépzörej — hallási zavarok. Szálló, finom cementpor — légzési zavarok. És a mészégető? A kemencében plusz negyven fok, a rámpán, télen, mínusz tíz fok, de a 180 kilós, égetett mésszel rakott talicskát ki kell tolni és az 50 fokos hőingadozás már a tüdőt támadja. És dolgoztak, követőik ma is dolgoznak. És szakmájukat is értik. Hihetetlen, de például idős Molnár János — aki negyvenegy esztendőt húzott le a gyárban — nagyothalló volt, és az épület vagy a föld rezgéséből megállapította, hogy a malompáncél leesett... A cementgyár főmérnöke — bár részleteiben nem ismeri a cementmű gépi berendezésének dokumentációját — abban biztos, hogy a magas szintű műszerezés, a jelentős mértékű automatizálás megvédi Itt az embert a munkaártalmaktól, amelyek — a szénbányákat leszámítva — itt jelentkeztek legsúlyosabban. Por lesz-e? Lesz, de közel sem annyira koncentráltan, mint az öreggyárban, hiszen — a főmérnök szavaival élve — ........végülis port gyártunk ezután is.” A BCM új munkásgárdája teljesen új körülmények között űzi majd az ipart. Mi marad bennük a régiből? Csak az elődök nehéz sorsának tiszteletteljes emléke. Más semmi. Rab Ferenc író—olvasó találkozó Hétfőn este a pécsbányatélepl Zalka Máté Művelődési Házban Bárdosi Németh János költő találkozott bányász olvasóival az SZMT könyvtár helyiségében, a könyvnap alkalmából. A költő verseit Abai Ilona és Magassy Attila tolmácsolta, majd legújabb verseivel ismertette meg hallgatóságát a költő. Egy év Kubában
