Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-03 / 79. szám

2 Dunontmi napto 1968. április 4 Kosziéin Teheránban Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke kedden Hoveida iráni miniszterelnök meghívására hivatalos látogatásra Teherán­ba érkezett. ♦ ♦ MOSZKVA: Keddre vir­radóra Moszkvában ismét le­esett a hó. A hőmérő higany­szála plusz nyolc fokról nul­lára esett. A szovjet főváros lakói remélik, hogy az időjá­rás szeszélyes áprilisi tréfája mielőbb véget ér. 4 BERLIN: Berlinben kedden magyar sajtókiállítás nyílt, amely újság, és folyóiratkiadásunk 370 kiválasztott termékét mutatja be. ♦ LONDON: Skócia északi részében majdnem két méte­res hó esett le az utóbbi na­pokban. Az országutak nagy részét jég borítja. Több mint száz gépkocsi akadt el az uta­kon. ♦ LONDON: A múlt hét végén beköszöntött nyárias időjárást fel­váltó hldeghullám kedden délelőtt igazi téli hóviharral lepte meg Londont. A sűrű hó ellepte a vi­rágzó gyümölcsfákat, a parkok­ban pompázó sárga nárciszt, sáf­rányvirágot, Skócia és Anglia csaknem egész területén súlyos közlekedési torlódásokat is oko­zott a kiadós hóvihar. + PANAMA: A Legfelső Bíróság hétfőn ült össze Pa­namában, hogy döntsön a két elnök kérdésében. Jogilag azt kell eldönteni, kinek van iga­za: a nemzetgyűlésnek, amely megfosztotta tisztségétől Rob­les elnököt, vagy az elnöknek, aki a nemzeti gárda védnök­sége alatt megtartotta tisztsé­gét. A Legfelső Bíróság szer­dán teszi közzé döntését. A AMMAN: Gunnar Jarring, 0 Thant ENSZ-főtltkár közelkeleti megbízottja ismét Ammanba ér­kezett. hogy folytassa tárgyalá­sait a válság megoldására vonat­kozóan. Jarring megbízatásának kezdete óta kilencedszer jár » Jordániái fővárosban. ♦ KAIRÓ: Az A1 Ahram keddi száma bejelentette, hogy Husszein. Jordániái király a közeli napokban Kairóba uta­zik, hogy Nasszer elnökkel tárgyaljon. A téma elsősor­ban a legutóbbi jordániai—iz­raeli incidens-sorozat lesz. Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter hétfőn Nasszer elnökkel tárgyalt. A hivatalos közlés szerint az arab—izraeli konfliktusról, va­lamint az EAK belpolitikai fejlődésről.-f DJAKARTA: eszak-Szumátrá- ban elsüllyedt egy kiránduló ha­jó. Hetvenkét személy eltűnt. A hajón összesen nyolcvanan tar­tózkodtak. ♦ ALGÍR: Eddig 19 ország jelentette be részvételét az Algírban április 4-től 6-ig megrendezendő értekezleten, amelynek célja harc az olaj­monopóliumok ellen. Az ér­tekezleten megvitatják az olaj­munkások munkafeltételei megjavításának kérdését, va­lamint közös politikát dolgoz­nak ki a nemzetközi olajmo­nopóliumok felszámolására. 4 ANKARA: Mika Spiljak Ju­goszláv kormányfő befejezte hi­vatalos törökországi látogatását. A kiadott közlemény megállapít­ja, hogy a két kormány a viet­nami problémának a genfi egyez­mény szellemében történő rende­zését szorgalmazza., a Közel-Ke­leten pedig ellenez minden fegy­veres erővel való térhódítást. A tőrök és a jugoszláv kormányfő megállapodott a két ország kap­csolatainak bővítésében is. ♦ ÚJDELHI: Mint az AFP jelenti, az Indiai Kongresszus Párt a vasárnapi részleges fel­sőházi választások eredménye­ként első ízben vesztette el a függetlenség óta kétharma­dos parlamenti többségét. A párt a részleges választáso­kon 23 mandátumot vesztett és már csak 142-vel rendel­kezik a 240-ből. 4 MOSZKVA: A Magyar—Szov­jet Baráti Társaság küldöttsége Herezeg Károlynak, az MSZMP fejér megyei Bizottsága első lit- kárának vezetésével Moszkvába érkezett. A küldöttség résztvesz azokon az ü/tr.epi rendezvénye­ken amelyeket Magyarország fel­szabadulásának 23. évfordulója al­kalmából tartanak és körutazást •tsz a Szovjetunióban. Ülésezett a Biztonsági Tanács Vita az izrael—Jordán konfliktusról New York: A Biztonsági Tanács folytatta az izraeli— jordániai konfliktus vitáját. El Farra jordániai küldött bírálta azt a kísérletet, hogy Izrael kérésére ENSZ-megfi- gyelőket küldjenek a fegy­verszüneti vonalkra. Túl sok erőfeszítést fordítanak mosta­nában arra, hogy megfigyelő­ket küldjenek a fegyverszüne­ti vonalra és túl keveset arra, hogy rávegyék Izraelt az el­foglalt arab területek kiüríté­sére —, mondotta. Izrael küldötte. J. Tekoah élésen kirohant az El Fatah arab ellenállási szervezet el­len, s azt fejtegette, hogy az El Fatah Irak, Jordánia, Szí­ria és az EAK támogatását élvezi. Armand Berard fran­cia küldött rámutatott, hogy a tanács kötelessége biztosí­tani a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i és 1968. már­cius 24-i határozatának telje­sítését. Rámutatott, hogy a tanácsnak nem szabad olyan kezdeményezést tennie, amely valamilyen módon szentesíti a katonai megszállást, ame­lyet Franciaország egyébként nem ismer el. Berard kifej­tette, hogy szerinte a megol­dást egy, az ENSZ vezérkari főnöktől függő mozgékony erő létrehozása jelentené. Pakisz­tán küldötte rámutatott: az összes incidensek oka az, hogy Izrael arab területeket foglal el. Brazília és Dánia küldöt­tei ENSZ-megfigyelők kikül­dését sürgetik a fegyverszü­neti vonalra. , Tüntetések Brazíliában Rio de Janeiro központjá­ban hétfőn többórás harcot folytatott egymással a tüntető diákság és a katonai rendőr­ség. Mintegy 400 diák vonult fel, megszegve a brazil ható­ságok egy korábbi rendeletét, amely betiltotta az utcai gyü­lekezést. A felvonulók egy 18 éves diáktársuk halála miatt tüntettek, aki a múltheti ösz- szetűzések során vesztette éle­tét. A diákok gépkocsikat bo­rítottak fel és betörték az üz­letek kirakatait. A katonai rendőrség gumibotokkal és vizfecskendőkkel szállt szem­be velük, később azonban már tankok is megjelentek Rio de Janeiro utcáin, egy személy meghalt — hovatar­tozása egyelőre ismeretlen — többen pedig megsebesültek. Hasonló megmozdulásokat jelentettek néhány vidéki vá­rosból is. A diákok mindenütt baloldali jelszavakat hangoz­tatnak. Politikai megfigyelők szerint a tüntetések közvet­len oka, Goulart elnök balol­dali kormánya eltávolításának negyedik évfordulója. Costa E Silve jelenlegi elnök hétfőn este kijelentette: „A rendet mindenáron fenn fogjuk tar­tani.” flz olasz reniiirsíg di'entmá'a Róma: Az olasz rendőrség, amely büszkén jelentette be, hogy sikerült lakat alá helyeznie Grazia- no Mesinát, a szardí­nia! bandítakirályt, most úgy érzi, hogy „törököt fogolt'*« Mesina bandája még márciusban elrabolt két vagyonos polgárt, gazdag váltságdíj re­ményében. A „főnök” a börtönből rádióüze­netet küldött a ban­dának: „Könyörgöm engedjétek szabadon a két elfogottat, tegyé­tek ezt meg nekem, az én érdekemben” — hangzott az üzenet. Egy hét után megér­kezett a banda vála­sza: „Mi vagyunk a Mesina-banda tagjak A következő ultimá­tumot közöljük: vagy kiengedik azonnal Me­sinát. vagy megöljük a két foglyot.” A rendőrség termé­szetesen nem gondol- I hat Mesina szabadon- j bocsátására. Arra j sincs biztosíték, hogy ; a két fogoly életben j van-e még. Johnson a Segsályssahb vá!ságha sodorhatja a világot Az amerikai elnök nbékenyilatkozatának66 visszhangja Washington Johnson amerikai elnök Vietnamra vonatkozó bejelen­tését hétfőn a „héják” részben üdvözölték, de hangot adtak aggodalmuknak is. Nixon köztársasági párti el­nökjelölt óvatosan helyeselte ugyan Johnson lépését, de nyomban arra biztatta az el­nököt, hogy csak a maga fel­tételei alapján tárgyaljon, ne engedjen az „álcázott fegy­verletétel” csábításának. Arra hivatkozott, hogy a koreai há­ború idején folytatódtak a harcok a tárgyalások megkez­dése után is és ezekben a harcokban az amerikaiaknak sok veszteségük volt. Az ilyes­minek, Nixon szerint, nem sza­bad megismétlődnie. Az UPI közli, hogy Wil­liams demokrata szenátor be­jelentette, több társával együtt felkéri Humphrey-t, nevezzen be az elnökválasztási harcba. Williams szerint Johnson hí­vei hajlandók Humphrey-t tá­mogatni. A szenátor nem ne­vezte meg társait Gus Hall állásfoglalása Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője hétfőn kö­zölte, hogy az Egyesült Álla­mok még a beszéd elhangzá­sa előtt tájékoztatta a nagy­hatalmakat és szövetségeseit Johnson javaslatáról, viszont visszavonulási szándékáról nem. Az AP igen röviden ad hírt az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának állásfogla­lásáról. Gus Hall pártfőtitkár kedden azt a reményét fejez­te ki, hogy esetleg a vietnami eseményekben fordulat követ­kezik be. Johnson visszavo­nulási szándékát a főtitkár nem kommentálta. Az UPI rövid portrét ad Johnsonról. Az elnök meg­döbbentő bejelentésével ismét „titokzatos, rejtélyes” ember­ként mutatkozott be. Volta­képpen senki sem tudott róla, mikor is készült ilyen beje­lentésre, legkevésbé az az em­MÖGÖTT „Az Elysée falához szorított füllel..*“ mi­„A franciák borjak. Lefek fldtek aludni, és — nézze né] többet alszanak, annál elé gedeltebbek.” „Mit akar, uram: nem leb et összetartani egy népet, amely 365 sajtfajtát ismer.” — „Utánam a nép visszaes ik dekadenciájába, s zűrzavarba.” — „A franciák felett nem lehet uralkodni. Megpróbáltam kihúzni Franciaországot a moc sárból.” Charles de Gaulle kese­rűen, cinikusan gúnyosan, nyilatkozik magánlátogatói előtt, ő a reneszánsz utolsó képviselője, mondotta utána, nem lesz más. „De én nem kapitulálok.“ Ügyvalahogy érzi magát, mint Hemingway öreg halá­sza: „el kell jutnom a ki­kötőbe, mielőtt a cápák csontig lerágják rólam a húst”. Ilyesfajta összehasonlítá­sokat, értékéléseket és ítéle­teket tartalmaz az a 700 oldalas könyv (A tábornok tragédiája), amely hetek óta a párizsi bestsellerlisták élén áll. Jean-Raymond Tour- noux, a könyv írója, a Pa­ris-Male h című képeslap ve­zető politikai szerkesztője robbanóerejü dokumentumo­kat közöl titkos beszélések- ről és az Elysée palotában tartott Minisztertanácsokról, valamint jegyzetekről, ame­lyeket volt miniszterek, nagykövetek és munkatár­sak készítettek a Charles de Gaulle tábornokkal folyta­tott beszélgetések után. De Gaulle öt alkalommal fo­gadta a könyv íróját az Elysée palotában —' utol­jára 1962-ben —, Tournoux tehát saját közvetlen tapasz­talatai alapján is írta köny­vét. Húsz éven át mindent összegyűjtött, amit De Gaulle saját népéről, a németekről. az amerikaiakról és az an­golokról, a NATO-ról és a Közös Piacról, Moszkváról és Pekingről mondott. Meg­nevezi forrásait, de kétség­telen, hogy néha, amikor az olvasó szívesen megtudná valamilyen részlet pontos eredetét, adós marad a do­kumentációval. Néhány részlet a könyv­ből: A tábornok a németekről, akikhez a Német Szövetségi Köztársaságban tett nagy utazása során kapcsolatokat keresett: „Azt mondtam a németeknek: nagy nép vagytok. Eh bien! Ez nem igaz. Ha nagy nép lennének, akkor nem éljeneztek volna meg ennyire.” — Egyik ma­gánvendége előtt (1964-ben) haragosan bírálta Bonn multilaterális NATO-atom- ütőerö (MLF) iránti igényét: „A németek elárulják Eu­rópát, mi azonban visszafi­zetjük ezt nekik. Az ango­lok zsebtolvajok, a néme­tek ... disznók.” De Gaulle az utóbbi évek eseményeire vonatkozó meg­jegyzéseit gúnnyal, iróniával és éles bírálattal fűszerezi. Johnson? — „Az ö szá­mára a történelem a kulisz- szák mögött végrehajtott trükkökre korlátozódik.” Kennedy meggyilkolása? Amerika már régen nem stabil ország, amelyre szá­mítani lehet. Visszatér ré­gebbi démonjaihoz.” De Gaulle Amerikáról al­kotott véleményét mélységes bizalmatlanság jellemzi. „Az amerikaiak csak saját jólé­tükre és nagyságukra gon­dolnak. Nem törődnek Eu­rópával.” Maurice Schumannak, a kutatási ügyek jelenlegi mi­niszterének ezeket mondotta (Tournoux-t idézzük): „Szö­vetségeseink ellenfeleink is.” Az Atlanti Szövetségről egy meg nem nevezett gaulleista képviselőnek: „Attól a naptól kezdve, hogy egy szerződés ellentétbe ke­rül a nemzeti érdekekkel, a szerződés nem létezik többé. Ez mindig is igy volt.” A nemzeti érdekek — ez De Gaulle politikai tettei­nek értelme és tartalma. Paul Ramadier volt minisz­terelnöknek mondotta: „Franciaország nagysága megfontolásaim egyetlen célja és életem fő feladata,” (Die Presse) bér, akit a döntés a legköze­lebbről és a legközvetlenebbül érint, Humphrey alelnök. A dél-vietnami vezetők kö­rében lehangoltság vált úrrá. Thie elnök a beszéd hírére csak dadogni tudott. Megje­gyezte, hogy semmit sem tu­dott az egészről és hozzáfűz­te, hogy keddig — a beszéd szövegének elolvasásáig — nem is hajlandó nyilatkozni. A dél-vietnami vezetők ag­gódnak a bejelentés következ­ményei miatt, hiszen nagyon kínos helyzetben vannak, mert mindennemű béketár­gyalást elleneznek, legfeljebb csak a maguk feltételei alap­ján hajlandók tárgyalóasztal­hoz ülni. Ottawa Pearson kanadai miniszter- elnök csak röviden nyilatko­zott a részleges bombázási szünetről, reményét fejezte ki, hogy az eredményhez vezet­het. London Stewart angol külügymi­niszter kedden tájékoztatta kormányát a Johnson-beszéd után kialakult helyzetről. Be­számolt Szmirnovszkij szovjet nagykövettel folytatott három­negyed órás megbeszéléséről, de következtetést nem vont le. Az AP úgy tudja, hogy Wil­son miniszterelnök személyes üzenetet intézett Koszigin szovjet miniszterelnökhöz. Egyéb visszhang A skandináv vezetők derű­látással fogadták Johnson vietnami javaslatait. Az indiai kormány szóvivő­je jelezte, hogy India a viet­nami kérdés rendezését a genfi megállapodások alapján képzeli el. Az AFP közli, hogy Chester Bowles amerikai nagykövet kedden új Delhiben találko­zott Indira Gandhi miniszter- elnökkel és hivatalosan tájé­koztatta Johnson döntéseiről. Az algériai hírügynökség Johnson döntésében egyrészt az eddigi politika kudarcát látja, másrészt viszont óva­tosságra is int, mert Johnson esetleg a béke megmentőjének szerepében akar majd-a vá­lasztók elé lépni. Kairóban — jelenti a ME­NA — behatóan tanulmá­nyozzák Johnson váratlan dön­téseit. Az A1 Gumhurija című lap keddi vezércikkében arról ír, hogy Johnson tervbe vett visszavonulása nyilvános be­ismerése az agressziós politi­ka kudarcának. Miki Takeo japán külügy­miniszter egyrészt üdvözölte a részleges bombázási szünetet, másrészt Angliához és a Szov­jetunióhoz, a genfi értekezlet társelnökeihez fordult, hogy segítsék elő a tárgyalások megindulását. Párizs Az Humanité vezércikké­ben Étienne Fajon hangsú­lyozza: egyesek az amerikai elnök lépésében Kennedy és McCarthy szenátorok ellen irá­nyuló választási manővert, mások a bombázások későbbi fokozásának előkészítését lát­ják, olymódon, hogy Hanoit tegyék felelőssé a háború sú­lyosbodásáért Olyan szemé­lyiség esetében, mint Johnson* minden lehetséges. Egy azon­ban tény, az amerikai elnök kénytelen volt bevallani gyá­szos háborújának nyilvánvaló kudarcát Dupla vagy semmi Tabouis asszony a Paris Jour-ban Hanoi és a DNFF várható reagálásával foglalko­zik. Szerinte Hanoi válasza rendkívül körültekintő lesz. A cikkíró hivatkozik a TASZSZ megjegyzésére, amely szerint Eszak-Vietnam nem lehet elé­gedett az amerikai lépéssel, mivel az nem jelenti a „bom­bázások teljes és feltétel nél­küli megszüntetését.” „Ami pedig a DNFF-et illeti — írja Tabouis asszony, — az ameri­kai elnök meg sem említette nyilatkozatában Hanoi tovább­ra is rendkívül realista, Ho Si Minh úgy véli, hogy Észak- Vietnamban és a vietcong stratégiája kényszerítette Johnsont állásfoglalásra, tehát „első győzelemnek” tekintik ezt Hanoiban és hozzáfűzik, korai lenne még arról nyilat­kozni, hogy a békéhez vezető igazi lépésről, vagy „a leg­ügyesebb belpolitikai manő­verről” van szó. A Nation főszerkesztője, Jacques de Montalais szerint ez amerikai elnök nyilatkoza­ta, amely mindenképp fontos gesztus, egyúttal annak is bi­zonyítékát adja, hogy a világ legnagyobb hatalmát rosszul vezetik. A Combat vezércikke Johnson dupla, vagy semmi játszmájának minősíti a va­sárnap bejelentett döntést. A lap szerint Johnson gesztusa fordulópont a háborúban. Bár­mi is legyen Hanoi válasza, a konfliktus adottságai megvál­toznak. Hanoi kétféleképpen felel­het — írja a lap —, elutasít­hatja az amerikai javaslatot, mivel a bombázások vasárnap elhatározott megszüntetése sem nem feltétlen, sem nem teljes, sem nem végleges. Eb­ben az esetben Johnson sza­bad kezet kap az eszkaláció folytatásához. Johnson újra a háború embere, és senki sem állíthatja meg Lefegyverezte politikai ellenfeleit, mindenek­előtt pártja soraiban a két pacifista elnökjelöltet. Ez a feltételezés azonban, ha való­sággá válik, a világot a leg­súlyosabb veszélyekbe sodor­hatja. Április 4-én nyit a Mecseki Vidámpark 40 FÉLE JÁTÉK, KÖZTÜK AZ ÚJ DODGEM VÁRJA A VENDÉGEKET o IGÉNYBEJELENTÉS ESETÉN ÉTKEZÉST ÉS IDEGENVEZETŐT IS BIZTOSÍTUNK! KÖZLEKEDNI A KOSSUTH TÉRRŐL A 34 ÉS 35-ÖS AUTÓBUSSZAL LEHET l ^ 4 i J

Next

/
Oldalképek
Tartalom