Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-12 / 86. szám

tWS. éprílu 12. > DunQntmi na«» id 3 Pécsett máiag ts és Jlinlns 30 hozott: Újjáválasztják a lakóbizottságot Első testületi ülésüket tar­tották tegnap délután a Technika Házában az újjá­választott körzeti népfront­bizottságok elnökei, elnök- helyettesei és titkárai. A munkaértekezlet résztvevőit először dr. Galabár Tibor, a Pécsi városi Tanács vb-tit- kára tájékoztatta a lakóbi- eottsági választásokról, mint politikailag fontos, előttünk állőj aktuális feladatról. 15 esztendővel ezelőtt ala­kultak meg Pécsett a lakó­bizottságok, s azóta bebizo­nyosodott, e szervezeti for­ma nem rossz „konstrukció”. Ékről a szintről sok impulzus érkezett a város vezetőihez. 1958—59-ben felfrissültek a lakóbizottságok, 1963-ban vi­szont szürkült tevékenysé­gük, kicsit a tanácsok kiren­delt adminisztrációs részei lették, tevékenységük nagy­része papírmunkára, hatósá­gi igazolványok kiállítására szorítkozott. Az idén, már­cius 7-én új tanácsrendelet látott napvilágot, amely je­lentés változást hozott. Üj- jabban az a tendencia érvé­nyesül. hogy a lak óbizottsá­gok tömegszervezeti jelleget öltve társadalompolitikai te­vékenységet fejtsenek ki. A maguk módján szóljanak be­le a közügyekbe, ne pedig adminisztrációs munkát vé­gezzenek. Mindez a szocialis­ta demokratizmus szélesedé­sének újabb bizonyítéka Hamarosan megjelennek a falragaszok, és hírül adják: május 15-től június 30-ig a lakóbizottsági választásokat tartanak Pécsett. A válasz­tásokat a városban minde­nütt Összekapcsolják a ta­nácstagok beszámolóival. A választások lebonyolításában a tanácsok mellett résztvesz és segít a Hazafias Népfront, valamint a helyi pártszerve­zetek. Pécs I. kerületében minden lakóbizottság külön tart választási gyűlést, míg a másik kettőben egy-egy kerületi választókerületen belül összevonva több is. A gyűléseken felvetett problé­mák, kérések ugyanolyan el­bírálás alá esnek, mint a ta­nácstagi fogadóórán elhang­zottak. Tehát nyilvántartás­ba veszik, és harminc napon belül érdemben válaszolnak rá. A laikóbizottsági válasz­tások helyét és idejét ké­sőbb közlik. ..ameddig a takaród ér!“ Mérlegen a kollektív szerződés Hogyan vélekednek első „vállalati alkotmányukról“ a I2-es AKÖV-nél? — Hogyan fogadták, elége­dettek-e a negyed éve „élő” kollektív szerződésükkel? — erről beszélgettünk a 12-es Atuóközlekedési Vállalat szak- szervezeti tisztségviselőivel, aktivistáival,, dolgozóival. Krasznai Ferenc üzemegy­ség! szakszervezeti titkár egyi­ke azoknak, akik a vállalat szakszervezeti vezetői közül közvetlenül részt vettek a kol­lektív szerződés létrehozásá­ban. — Amikor mérlegre tesszük kollektív szerződésünket — mondta — nem szabad megfe­ledkeznünk „születésének” kö­rülményeiről. Ez az első ilyen egy évre szóló „vállalati al­kotmányunk”. A Munka Tör­vénykönyv, amelynek alapján összeállítottuk, későn jelent meg, kevés idő állt rendelke­zésünkre helyi szabályaink ki­alakítására. — Tapasztalatai szerint ho­gyan fogadták a vállalat dol­gozói a kollektív szerződést? — A többség elégedett ve­le. Ezt már akkor elmondot­ták, amikor még csak tervezet volt és vitatkoztunk róla. A többség megértette, hogy anyagi megfontolásból nem rendezhetett minden problé­mát ez az első kollektiv szer­ződésünk. — Csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! — je­gyezte meg a beszélgetéshez kapcsolódva Gosztolya Rezső, a munkaügyi- és bérbizottság vezetője. — A dolgozókat fog­lalkoztató több problémát azért nem rendezhettünk, mert nem láttuk biztosítva azok anyagi fedezetét. Ezért nem lehetett a kollektív szer­ződésbe foglalni, hogy vala­mennyi dolgozónk összvonalas városi buszbérletet kapjon és családtagjaival együtt 50 szá­zalékos kedvezményt élvezzen a távolsági járatolzon. Az ilyen arányú kedvezmény, ezt dolgozóink is elismerték már, a vállalati nyereség rovására ment volna. — Néhány problémát azért nem rendezhettünk — jegyez­te meg Krasznai Ferenc —, — Ezüstérem Egerben. A felsü- fokú intézmények H. országos néptánc fesztiválján a zsűri ezüst­éremmel jutalmazta a Pécsi Ta­nárképző Főiskola tánccsoportját. — Luxus kivitelű Ikarusz 55-ős autóbuszt kapott a 12-es AKOV. Az új autóbusz, amelyet elsősor­ban a külföldi társasutazásokhoz használnak majd, ma este érke­zik a vállalat pécsi telephelyére. mert irányító szervünk még nein adta ki a szükséges ren­delkezést, bár tudjuk, hogy készülnek rá. így most készül rendelkezés az új bérezésre, a forgalmi utazó személyzet munkaidejének csökkentésére és várjuk az új egyenruházati szabályzatot is. — Ezek megjelenésekor mó­dosítják majd a kollektív szerződést? — Természetesen, hiszen er­re lehetőséget adnak a jog­szabályok — felelte a titkár. Sokak véleménye alapján mondották el, hogy első „vál­lalati alkotmányukat” alapjá­ban véve, pozitívan értékelik a dolgozók. Sokat adott az embereknek. Például azzal, hogy a törzsgárda-tagok foko­zott megbecsülését érvényesí­ti. Valamennyi doigozó kétvo- naias bérletet kapott díjtala­nul legfontosabb utazásához, a munkába járáshoz. A dol­gozó éventé hat, családtagjaik négy alkalommal válthatnák 50 százalékos jegyet MÁV- AUT-járatokon. Az osztott munkaidővel dolgozók a má­sodik jelentkezés után Is meg­kapják a négy órára járó idő­bért, ha saját hibájukon kí­vül nem tudják foglalkoztatni őket. Az új kollektív szer­ződés vezette be az első pap­tól kezdve a 20 százalékos éj­jeli pótlékot azok számára, akik hét napnál hosszabb ideig teljesítenek egyhuzam­ban éjjeli műszakot. — Többször beszélgettünk már a kollektív szerződésről és elmondhatom, hogy ne­künk, műhelyi dolgozóknak tetszik — mondta Zsombéki István esztergályos, rnűhely- bizottságj titkár. — A ked­vezmények egész sorát bizto­sítja azoknak, akik becsülettel dolgoznak. így vélekednek kollektív szerződésükről a MÁVAUT-os dolgozók is, akikkel Pécsett a Piac-téri autóbusz-pálya­udvaron beszélgettünk. — Szerintem csak az a baj — mondta Mózes Károly autóbuszvezető —, hogy kol­lektív szerződésünk nem ren­dezett néhány olyan dolgot, amit mi már nagyon vár­tunk ... — Mire gondol? — Régi problémánk az ál­lásidő, amire csak ötven szá­zalékos bért kapunk — felel­te. — így havonta 400 órát is eltöltünk munkahelyünkön, de fizetést csak 250—260 óráért kapunk. — Csak. 20 percet számol­nak el részünkre a szolgá­latra jelentkezés címén — vette át" a szót Vidák János buszvezető. — Valójában 30 perc kell erre. Régen is ennyit számoltak el a jelentkezésre. Sérelmes az is, hogy a bun­dát elvették tőlünk. Azt meg­értjük, hogy fűtött kocsira nem jár bunda. Csakhogy gyakran kell várakozni, üzem­zavarok is adódnak, amikor a kocsi nem fűthető ... Olyan problémák ezek, ame­lyek a vállalat vezetőit, szak- szervezeti bizottságát is fog­lalkoztatják. Az ilyen vitás kérdések rendezésére sor ke­rül, mihelyt lehetőséget ad­nak arra a vállalat irányító, felsőbb szervei. Tudják, a kol­lektív szerződés nem „dogma” — ha indokolt, módosíthatják, akik megkötötték. I őrmez János Szolgáltató ház épült Pécsett a Kertváros központjában. A* AJ létesítményben kozmetikai szalon, fodrászat, háztartási gépjavító, szabóság, cipészmühely és foto-műterem kapott helyett. Az ér­dekelt szövetkezetek megegyezése szerint a szolgáltató házat áp­rilis 20-ig üzembe helyezik Öt falu egyesült ereje Húsz évet fiatalodott a drávaszabolcsí tsz A drávaszabolcsí Dózsa megfiatalodott Tavaly még 56 év volt a tagság átlagos élet­kora, ma pedig csak 50, és­pedig azért, mert a télen több mint száz fiatal és életerős ember lépett be a szövetke­zetbe. Tsz-tag lett minden al­kalmazott, nemcsak a főagro- nómus, főkönyvelő, hanem még a szövetkezet, jogásza is. Rossz rajt A fiatalítás előzményei még 1967 elejére, tehát arra az időszakra nyúlnak vissza, ami­kor öt község, illetve három tsz népe drávaszabolcsí Dózsa Tsz névén egyesült. Igaz, ak­kor még a legbizakodóbbak sem merték remélni, hogy az egyesülésnek ilyen jó lesz a vége. Mert bár már a múlt században bebizonyították, hogy a kisebb üzemek kon­centrációja előnyös, és hasz­nos dolog, naivitás volna azt vélni, hogy a fúzió puszta té­nye mindent megold, s attól kezdve mintegy varázsütésre jól haladnak majd a dolgok. Oktlanság volna elfeledkezni arról is. hogy — mint minden kezdődő dolog — gyermek­Családi „halgazdaság u Amikor Péter László meg­kérdezte, hogy mit szeretnék előbb látni: baromfifarmját, nyúltenyészetét, méhesét, avagy a háziműhelyét, kissé tapintatlanul olyan kívánság­gal álltam elő, amit talán nem is sorolt volna az érdekesebb látnivalók közé: ha lehetséges, előbb a családi halastavat — mondottam —, mert elsősor­ban annak a híre csalt ki V ásárosdombóra. — Semmi akadálya, és még messzire sem kell menni ér­te, csak a kert végéig. De elő­re figyelmeztetem, nem lesz különösebb gyönyörűsége ben­ne. Csak én meg a fiaim ke­reszteltük el tónak, mert tár­gyilagos szemmel inkább tó- esa annak a neve. Dé Tibor és László, a csa­lád két ifjabb tagja — akik közben hozzánk csatlakoztak, minden lehetséges érvet elő­hoztak a halastói rang védel- mezésére, de azért nagyon udvariasan rám bízták a dön- tóbiró szerepét, amit iparkod­tam is pártatlanul ellátni. Sa­lamoni döntést hoztam. — Idősb Péter Lászlónak •adtam először igazat, hogy bosszméretre nézve bizony nem hasonlítható a bikali halgazdaság tavához, és az is valószínű, hogy Tér Ovanesz­ján sem javítana távolugró világrekordot szélességével. Viszont a fiúknak is igazat kellett adnom abban, hogy néhány tavi kellék kivételével úgyszólván minden megvan ahhoz, hogy kinevezzék halas­tónak. Ha miniatűrben is, de erre vallott a szakszerűen megépített tápláló és leeresz­tőzsilip és más olyan jegyei az igazi halastavaknak, mint a sásos, algás szegélyvíz, a békalencsés tápforrások na, és az öreg fűzfák sem dísz­nek, hanem oltalmazónak markolták körül gyökereikkel az omlásra hajlamos parto­kat. De egyáltalán, hogyan juthatott eszükbe ez a párját ritkító vállalkozás? » — Eredetileg kacsaúsztató­nak szántam, mert hasznosí­tani akartam a forrásokat, — mondta a családfő, de a Ti­bor fiam másként okoskodott. Még készen sem volt az úsz­tató, és 6 már tejeskannákkal hordta belé a kárászkoat, ke­szegeket a sásdi árokból. Azt: mondta jó lesz kacsaeledel­nek, hát nem is elleneztem. Csak akkor vált gyanúsabbá a dolog, amikor a kacsák he­lyett ő vette pártfogásba a halakat pecabottal. Aztán cso­da tudja, de valahogy én is kedvet kaptam hozzá. .. Nem is akármilyen kedvet, mert egy évvel később már ő vette kézbe a tejeskannát, hogy a rétszilasi halgazdaság­ból szeméthal helyett tükör­ponty ivadékkal telepítse meg az időközben jócskán megnö­vekedett tavat 25 kiló pontyot nyertünk az őszi lehalászáskor és ez vég­leg eldöntötte tócsánk sorsát Pedig három évvel ezelőtt, amikor már 80 négyszögölre öblösítették a víztükröt és bi­kali pontyokkal házasították össze a rétszilasi maradékot, ezzel sajnos a bajt is belop­ták a tóba. A 150 darab 2 ki­lósra növekedett halból, ösz- szesen 6 maradt meg, a töb­bit elvitte a hasvízkór. De történt ami történt, a to­vábbiakban már lebeszélni sem tudták volna a fiai, mert... — Már dacból is meg akar­tam mutatni, hogy amit egy­szer elkezdtem, annak mennie kell. összefogtunk a családdal, kimertük még az iszapját is, és utána fertőtlenítettük az új vizet. — És ahogy mondotta, nem is akármilyen eredménnyel. Például az idei „számlálás­kor” már 3—4 kilós pontyok is kapdosták a vízbe dobált száraz kenyérhéjat, mert Pé­ter László szerint ez a legbiz­tosabb módja a hal vagy on pontos megállapításának. Hát ennyire belejött a gazdálko­dásba, noha csupán a saját konyhája és a fiai horgász- kodó kedvtelése miatt törődik a családi halastó fenntartásá­val. — Különben sem volnánk rászorulva, hogy boltoljunk vele — mondotta, de hamar hozzátette, hogy nem a főfog­lalkozásuk miatt. — A fiaim MÁV lakatosok, s én magam is vasúti raktámok vagyok, tehát ettől még nem menne luxusszámba, ha ne adj isten haszonhalászkodnánk. De miért szaporítsuk a mellékfog­lalkozást, amikor amúgy is van belőle bőven. Erről viszont a riport elején említést tettem, s így csak annyit még róla, hogy a szer­ződéses tojóhibrid nevelés, a pulyka- és húsnyúltenyésztés, na meg a holdnyi konyhakert mellékjövedelme igazán meg­engedi, hogy a halászkodást már jól megérdemelt ráadás­nak, vagy ha úgy tetszik luxusnak tekintse a kivételes ambíciójú, leleményességű Pé­ter család. P. Gy. betegségekkel járhat az egye­sülés is. Ilyen gyermek be térségekké’ kezdte a drávaszabolcsí Dózsa is, ami onnan fakadt, hogy egy közepes és két gyenge tsz mondta ki a fúziót. Drávasza- bolcs több mint 14 ezer fo­rint átlagjövedelmet osztott tagjainak 1966-ban, Matty pe­dig csak 10, Gordisa viszont csak 7 ezret. A többi már elképzelhető: a gordisaiak és a mattyiak abban remény­kedtek, hogy nekik jobb lesz, a drávaszabölcs iák viszont at­tól tartottak, hogy kevesebb lesz majd a jövedelmük. Nagy volt tehát a tsz-vezetők fele­lőssége, hogy 14 000 forint­nál nagyobb jövedelmet biz­tosítsanak, és nem kicsi a kockázat. A két másik tsz ugyanis nagy takarmányhiányt és — legyünk őszinték — rossz állapotban lévő vetéseket „ho zott” magával. Szélsőséges, de jellemző, hogy 2,6 mázsás ősziárpa átlagtermést tudtak betakarítani azokon a táblá­kon. amelyeket még a régebbi mattyi tsz vetett el. Jó finis A kényszerhelyzetnek meg­felelően, a tsz-vezetés minden törvényes eszközt megragadott a jövedelmek növelésére. Száz borjút vásárolt például a ta­vasszal, s óriási, ezer holdas legelőjük egy részét hasznosít­va, ősszel adta az állatokat tovább. Majdnem negyedmillió forint nyereséget hozott szá­mukra ez az akció. További 200 ezer forintra tettek szert az erdejükből (faeladás stb.), újabb százezerre a nádasuk­ból. Nem vetették meg a ki­sebb összegeket sem. Vállal­ták például, hogy az öt falu háztáji gazdaságában felvá­sárolják a tojást, csak azért, hogy a darabonként járó 8 filléres hasznot az államtól megkapják. Lóhizlaldát nyitot­tak, s bár a 40 ló „csak” száz­ezer forint nyereséget hozott számukra, nem tartották ran­gon alulinak, hogy ezzel fog­lalkozzanak. Felneveltek és eladtak 76 ezer pecsenyecsirkét is, tehát valóban megragadták a lehe­tőségeket. A legtöbbet persze mégis a mezőgazdaságtól kap­ták, hiszen a Dózsa Tsz 90 vagon búzát, 50 vagon sze­meskukoricát, 3100 hektoliter tejet, 10 vagon marhahúst, 8 vagon hízósertést, 26 mázsa gyapjút és 700 ezer tojást adott tavaly a népgazdaság­nak. hogy csak a nagyobb tételekről tegyünk említést. Gondoljuk, e számok minden­kit meggyőznek arról, hogy a drávaszabolcsiah ügyessége, szemfülessége, -vagyis a mel­léküzemági tevékenység ki­bővítése nem járt azzal? hogy az alapvető élelmiszerek tér melését elhanyagolják. A munkaegység-rendszert elvetették, s új, ösztönző nor­mákat alakítottak kJ, stb. így jött el 1968., a zárszámadás, ami páratlan sikerrel zárult Pontosan 15 ezer 147 forintot tudtak osztani dolgozó tagon­ként, s mindemellett tetemes tartalékuk is maradt még. Most jön az igazi A drávaszabolcsí egyesiüée aimak a példája, hogy 'az ilyesmi még akkor is hasznos) ha stabil, illetve gyenge gaz­daságok fuzionálnak egymás­sal, hiszen egy dinamikus jó vezetés a korábbi átlagnívónál lényegesebben magasabb szín­vonalon tudja nivellálni a gazdaságokat. Az ilyesmire persze rámegy legalább egy év, így Drávaszabolcs csali most érkezett el ahhoz a ha­tárponthoz, ahová más tesz-éü már az egyesülés pillanatába« elérnek. Ha két jó tsz egyesül, aa azonnal, Drávaszabolcs pedig tulajdonképpen csak most tud­ja kihasználni az egyesüléssel járó előnyöket. ígéretes lehe­tőségek tárulkoznak fel. Az öt falut magában foglaló tsz már képes arra, hogy egy öt­ezer férőhelyes sertéskombi­nátot építsen, méghozzá — a 70 százalékos állami támoga­táson túl — saját erővel. Öt vagon cement, vagy százezer tégla, s az erre az évre szük­séges pénz már a kezükben van. Egy ilyen nagy tsz már komoly szakosításra képes, fel tudja számolni a kis volume­nű, kevésbé jövedelmező üzemágakat (lóhizlalda, s —■ megfelelő férőhelyek híján — a pecsenyecsirke), viszont fel­fejleszthet másokat. Kétszáz- negyven holdon termesztheti például a konzervgyárnak szánt zöldbabot, mert egy ek­kora tsz-szel szívesebben tár­gyalnak. Van ereje arra, hogy feltörjön 500 hold ősi legelőt, hogy 400 holdon termesszen jugoszláv hibridkukoricát, amihez egyébként már besze­rezte a műtrágya nagy részét. Tíz mázsa műtrágyát szórnak ki itt minden holdra! Csak néhány képet villan­tottunk fel a lehetőségekről, perspektívákról, de ez a né­hány kép is meggyőzően do­kumentálja, hogy — azon a 15 ezer forintos osztalékon túl — mi vonzotta tulajdonképpen a fiatalokat. A fiatalok holnap élik le életük javát, tudni szeretnék hát, milyen lesz a holnap. Szívesen mennek oda. ahol biztatóak a távlatok, ahol a tsz-nek szemmel láthatóan nagy jövője van. M. b.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom