Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

0- Dtmantmi namo 1968 április 7, Csinos a szomszéd­asszony A legcsinosabb asszonnyal is előfordulhat, hogy férjétől, bár diplomatikus, de bosszantó megjegyzéseket hallhat, amelye­ket nem szabad elengednie a füle mellen. Ha semmi más­ért, hát azért, hogy a férj is megértsen adott pillanatban egy­két megjegyzést. Sokszor el sem jut a nők tit- datáig, hogy a férj egy-egy elejtett szava tulajdonképpen „sürgős helyreigazításra” figyel­meztet. A férj így szól: a) „Kezd csak a szomszéd- asszonyt, milyen jó a frizurája”. Vagy: b) Felesége haját nézi hosszan, elgondolkodva és — egy szót sem szól. c) Szinte riadtan néz a fod­rásztól hazatérő asszonyra. Mind­ez azt jelentheti — „Változtass frizurát”. S a megjegyzéstől függően, egy kritikus pillantást vetve a tükörbe a következők a teen­dők: a) „Frizurát kell változtatni, de nem lemásolni a szomszédasszo­nyét”; b) A hajat fel kell frissíteni, esetleg egy kicsit meg színezni, mert biztosan elvesztette a fé­nyét; c) A fodrászt rá kell bírni, fe­gyelmezze felbuzdulását, fésüljön egyszerűbben, hiszen a frizura nem „elrettentés”. De lássunk egy másik meg­jegyzést. Azt mondja a férj: a) „Fáradtnak látszol”; b) „Csak nem vagy beteg?” Baj van a külsővel. Tehát: a) Korábban kell lefeküdni. Meg kell kérni a férjet, hogy segítsen a -házimunkában, nem árt egy kis arcmasszázs, hideg­vizes zuhany; b) „Betegnek tüntethet fel & sápadt smink is, új rúzst, pú­dert, szemfestéket kell hát ven­ni. A férj figyelmét többnyire a i,vonalak” keltik fel. Kommen­tálja is őket: a) „Kinőtted ezt a ruhát*' b) Jó az étvágyad, vagy c) Csak titkon „méregeti” az asszonyt. Ezt a „mér eget és?' az asszony­nak is el kell végeznie, a tükör előtt és el kell felejtenie, hogy van a világon cukor, édesség, kenyér, krumpli és azontúl fő­zelékért, gyümölcsért, tojásért és sovány húsért kell rajonga- nia. Egy időre persze ki kell vonni a forgalomból a „kinőtt” ruhát is. Ezeket az apró gonoszkodáso­kat azonban nem szabad túl szigorúan bírálni. Végső soron a férj azért teszi „diplomatikus” megjegyzéseit, mert — szereti a feleségéti Ékszerben ismét divat a virág minden válto/.áí +. Ami az ék­szerek anyagán illeti, a nagyobb pénznek a markazitot választ­ják szívesebben, Csehszlovákiá­ban készült gyönyörű nyakéke- ket. kitűzőket, gyűrűket lehet kapni belőle. Akinek kevesebb a pénze, az straszra költ. A mai ékszerdivat fő követelmény© a ragyogás. A marka/,it és a strasz esti világításban különö­sen szép és délutáni vagy esti, ünnepi viseletre való. A sirasz után a műanyag gyöngyután/.a- tok következnek, s olcsóságuk miatt ezek a legdivatosabbak. Százforintos befektetéssel há­rom-négy „váltás” nyakba valója vagy klips/»’, esetleg karkötője lehet annak, aki ezeket szereti. Képünkön: markazit ékszerek alkalmi ruhához. EURODOMUS 2. Plasztik pamlag — a lakáskultúra legújabb slágere — egy szul­tán feleségének Is nyugvóké ly ül szolgálhatna M ennyi minden is tarto­zik u lakásművészet körébe! Mindenesetre az 5. „Salone Lnternazionale déllé Arii Domestiche” hetvenezer négyzetméternyi területen mu­tatja be 24 ország 1200 kiál­lítójának legkülönbözőbb la­kásművészeti termékét Tori­nóban, a tavaszi üdezöldbe öltözött Vuletino-paik kiállí­tási csarnokaiban. A vásárt négy részlegre osztották: kony­haművészet, technikai hala­dás a konyhában és a lakó­házban, a berendezési tár­gyak korszerű ipari termékei és az Eurodomus 2, amely bepillantást nyújt 2000 év lakáskultúrájába. Kétségtelen, ennek volt a legnagyobb von­zása a kiállítás félidejében regisztrált negyedmillió láto­gatóra. Mint minden ilyen jellegű kiállításon egy séta a Tech­nikai haladás a konyhában és a lakóházban nevű rész­legen át valóságos vesszőfu­tás. Van, aki megvasalja az ember ruháját rögtön a tes­tén, másvalaki utadba áll és nem nyugszik meg, míg meg nem csodálod azt a plasztik szerkezetet, amelynek segít­ségével a nyers tojás sárgája könnyedén elválik a fehérjé­től. Az Eurodomus slágere: egy felfújható, terjedelmes plasz­tik pamlag. Tűzpiros vagy színtelen, átlátszó. Mindenki szeretett volna egyszer bele­ülni. No de, cigarettára vi­gyázat! Egy szikra, és kile­heli vezérigazgatói lelkét, egy szál gyufa, és ég, mint a tapló. Az ember kényelmesen ül benne, de nehezen tud felkelni, mert a nyomásnak mindenütt enged. A fekvő alkalmatosságok lustálkodásra csábítanak. Van itt például egy valamicsoda, amely hat egymás mellé ál­lított hullámos lila sezlonból áll. Nagy, rózsaszínű, ék ala­kú párnák szolgálnak moz­gatható támasztékul. — Egy beat lakószobában úszóme­dence alakú kipárnázott, ke­rek gödör van hét vánkossal. Hippv-csapat ül benne csil­lagvirág alakban, lábaik for­málják a kelyhet és mind­nyájan egymás szemébe néz­hetnek. Az ágyak gyakran komódok, s az asztaloknak nincsenek már lábaik, hanem a lap több célt szolgáló szekrényeken nyugszik. Pop-asztalok is van­nak habgumiból. Az állólám­pák olyanok, mint a kobrák, denevérek vagy medúzák. — Egyre inkább érdekes világí­tó tárgyakká válnak, s a mennyezetvilágítás fénye meg­törik kötésmintát utánzó, csörgő üvegláncokon. Húsvéti ételreceptek Hagyományos húsvéti ételeink a bárány, a sonka és a tojás. Ezek elkészítésére ajánl néhány receptet Takács Zoltán, az Olimpia konyhafőnöke. HÚSVÉTI ELŐÉTEL: Szemé­lyenként két főtt tojásból ké­szül. A tojások sárgáját szardíniával vagy szardellapasz­tával összekeverjük, borssal, cit­rommal ízesítjük és megtöltjük vele a félbevágott tojásfehérjéket. A húsvéti főtt sonka felhaszná­lásával különleges alapot készí­tünk hozzá. A sonkát csíkokra vágjuk és apró kockákra vágott uborkával, almával és főtt bur­gonyával összekeverjük és Rou- nulad-mártással leöntjük. A Rou- nulad-mártás az adagonként is kapható tartár-mártásbóJ készül finomra vágott vöröshagyma, uborka és petrezselyem hozzá­adásával. TŰZDELT BÁRÁNY: A bá­ránycombot besózzuk, füstölt császárszalonnával megtűzdeljük és sütőben, zsírral többször lo­csolva pirosra sütjük. Köretnek burgonyapürét készítünk és pá­rolt almát, vagy szilva befőttet adunk mellé. ERDÉLYI TOKANY: A bárány kevésbé nemes húsrészeiből ké­szül. A húst keskeny csíkokra vágjuk és karikára vágott zöld­séggel, babérlevéllel, citrommal, kevés mustárral, borssal és cu­korral (zsíron) megpároljuk. Két­féle gombócot is készíthetünk hozzá. Húsvétkor stílusos a ma­cesz-gombóc, ami tejbeáztatott és kinyomott maceszből készül kevés só és egy egész tojás hoz­záadásával. Fél tojás nagyságú gombócokat formálunk belőle és lobogó forró vízben kifőzzük. Á csehgombóc főtt burgonyával ké­szül. A burgonyát megfőzzük, áttörjük, apró kockákra vágott, üvegesre sütött szalonnakocká­kat, finomra vágott petrezse­lyemzöldet, egy tojást és ízlés szerint reszelt vöröshagymát adunk hozzá. Nagyobb, tojás alakú gombócokat formálunk be­lőle, ha megfőttek átlósan ket­tévágva tálaljuk. Virág a lakásban A tavasz nemcsak a kertekben és a mezőn érezteti hatását, ha­nem a lakások dísznövényei is befejezték a nyugalmi idősza­kot. Ilyenkor a tavaszi átülte­tés egyike a legfontosabb teen­dő. A szobai növénysarok vál­tozatos egyedekből tevődik össze. A legszebb növények a levélze- tük színével, foltosságával és alakjával hatnak. Egyik leghálásabb szobai növé­nyünk a Scindapsus aureus, vi­lágos zöld levelein sárga, vagy fehéres foltok, hosszú, néha több méteres szára falon vezetve, vagy térelválasztó rácsra fut­tatva egyedül is kedvezően hat a lakásban. Az igénytelen levél­dísznövények másik hálás faja a rákvirág (Aglaonéma modestum és A. costatum). Északi és nyu­gati ablakos szobákban is meg­él, sőt igénytelenségére jellemző, hogy közönséges csapi vízben is több hónapig díszeleg. Az igé­nyesebb, de hálás növények a sansevieriák és a broméliák, a vizipálma, a páfrányok. Hasznos háztaitási eszközök Az edényboltokban és az áru­házakban mindig akad újdon­ság, amelyre érdemes felfigyelni. Hadd mutassunk be néhányat. Könnyebben, szebben vasal­hatjuk a ruhát, ha állványos vasalódeszkát vásárolunk. A* összecsukható vasalóállvány két­féle minőségben kapható: a fa­vázas olcsóbb, a krómozott csőből készült viszont erősebb és tartósabb. Érdemes áldozni a háztartási létrára is. Ez kró­mozott csővázból készült, feke­te műanyag fokokkal. Előnye, hogy biztonságos és takarítás­nál, ablaktisztításnál, sőt a mennyezetig érő könyvespolcok rendezésénél nélkülözhetetlen. Uj edényeink közül érdemes megvásárolni a bajonetlzáras kuktát, amelyben egyszerre négyféle étel, illetve köret főz­hető, Ha nem kuktában fő­zünk, akkor vásárlásnál a mo­dern vonalú, színes, tálalásra is alkalmas hazai zománcedé­nyeket jó előnyben részesíte­nünk. A „Turul’’-család tagjai sárga és piros színben, a „Me- csek”-család lábosai és fazekai kék és fekete zománccal, sár­ga fedővel készülnek. A ,,Me­cset-edényeket rozsdamentes fémkeret szegélyezi, fülük feke­te bakelitből készült. Hasonló minőségű zoináneedény a bake­let nyelű tejforraló és a mo­dern paraszttál, olajzöld szín­ben, műanyag füllel, két és há­rom literes nagyságban. Már hosszabb ideje kapható, de a háztartások többségében még újdonság a dupla falú tejfor­raló, amelyből sosem fut ki a tej. Másfél, két és fél, illetve három és fél Uteres nagyság­ban árusítják. Ismét kapható a német gyárt­mányú hagymavágó, amely ol­csóbb lett az árrendezés óta. A hagy ma vágóhoz néhány boltban tartalék üvegtartályt is vásárolhatunk. S még egy ap­róság: az üzletekben nylon ta- sakban árusított fémforgács a parketta tisztításán kívül alu­mínium edények fényezésére is kiválóan alkalmas. A NÉQYEZREDIK MAMA A négyezredik mama egé­^ szén az avatás kezde­téig az aula nagy fali fres­kóját nézte. Reverendós pa­pok, király, mutogatnak egy cirádásan megírt oklevelet, olyan ez az egész — gondol­ta —, mintha valami szép katedi-álisban várnák most az ő fiát. Tudta persze, hogy ez itt nem katedrális, sem templom, csak olyan díszes, mintha az lenne. Az sem egé­szen biztos, hogy ő a négy­ezredik mama, akinek fiát a Pécsi Tudományegyetem tör­ténetében jogászdoktorra avat­ják. Csak úgy mondják, ahogy körülbelül ki lehet szá­mítani, ő úgy a négyezredik lehet. Ahogy bevonultak a gyere­kek — hogy is mondták olyan hivatalos nyelven? Ja, igen, avatandók — nos, ahogy be­vonultak, a négyezredik ma­ma azonnal levette szemét a szép fali freskóról és utána tulajdonképpen már semmi mást nein csinált, csak néz­te a fiát. Kicsit ágaskodnia kellett, ez nehezére esett, mert tizenegy éve kapott egy bokasüllyedést. Akkor azt mondta a gyerek: „Mama, el­végzem a nyolc általánost és majd dolgozom, hogy ne fá­radjon annyit a lábával”. De nem hagyta. Már az avatás elején kivá­lasztottam magamnak, ő jó lesz, egy mama, aki elmond­ja, hogy milyen is itt állni és nézni, ahogy a fiát doktor­rá fogadják. Nem volt köny- nyű a választás, hiszen a har­madik főszereplők sora tulaj­donképpen egyforma. Negy- ven-ötven év, sötét ruha, fér­fiaknál itt-ott fényes, kopasz homlok, az asszonyoknál elő­re elkészített tiszta zsebken­dő, hogy legyen majd mibe sírni. Azt Írtam: harmadik főszereplők sora. Igen, évek óta járok avatásra és nem tudom eldönteni, hogy a há­rom sorból — az avató ta­nács, majd a hallgatók, akik néhány perc múltán doktorok lesznek, aztán a szülők töme­ge. Hogy ki a főszereplő? Alii avat, akit avatnak, vagy aki felnevelte az ifjú doktorokat, — nos, hagyjuk ezt a kér­dést. Beszéljen inkább a ma­ma, a négyezredik. Ilyenkor, amint kivonul a tömeg az aulából, elönti az egyetem folyosóját a sokféle virág egybeolvadó illata, ami­ből nem lehet már megkülön­böztetni a rózsát, a szekfűt, csak az éltető növényi nedv illata ugyanaz mindig. A ma­ma nem állt oda tolakodni a fia elé, hagyta hadd ölelges­sék a barátok, rokonok, meg hát mit tagadja az a hattyú- frizurás kislány is, akit ele­inte annyira tikolt előtte a gyerek. Majd otthon, ő majd ott gratulál. — Elnézését — szólítom meg — beszélhetnénk néhány szót? Rám néz: — Velem? Miről? — A fiáról. — Hát, tessék! — Nagyon nehéz volt ez a négy év? Meg a többi, előt­te, a középiskola? Elnéz, ki az ablakon: — Jaj, kedvesem, de hosz- szú azt elmondani. Nehéz? Hát igen. De tudja, most még­is olyan, könnyűnek érzem. Nézze, az a fiam, ott, most éppen puszit kap a kereszt­anyjától. — A költségek? — Sok, sok. Múltkor össze­számoltuk, majdnem tízezer forint a középiskola nélkül. Mert hiába van' tanulmányi segély meg annyi minden, amit az egyetem ad. Ruha kell, cipő, néha tánc, színház, egy-egy verseskötet, egyete­met végzett embert hogyan nevelhetnék a fiamból ezek nélkül. — És az önfeláldozás? — Nézze, nekem már nem kell annyi ruha, jó az is, ami kicsit régi divatú. Igaz, egyszer ei akartam menni IBUSZ-szal Németországba, de két rend ruhát kellett volna megvonni a gyerektől. Aztán múltkor mondta a szomszéd: ne azt számítsa asszonyom, hogy mennyit költött a fiára a négy év alatt, hanem inkább, hogy mennyit vesztettek el azzal, hogy négy évig nem dolgo­zott sehol. Negyvenezer forin­tokat emlegetett, meg azt, hogy nem érdemes ma dip­lomás embert nevelni, nem keres többet a munkásnál. De azt hiszem, irigyelte * fiamat. — Avatás közben mire gondolt? A sok kiadott pénz­re? Az elszalajtott keresetre? — Arra, hogy a fiam ne­hogy belevágja a könyökét az asztalba, amikor sorra kezet fog az avató tanács tagjai­val. — És ne haragudjon, még egy kérdés: mekkora hálára számít a fia részéről? — Jó gyerek, nem félek at­tól, hogy lenéz. De én azt tartom, hogy ő majd a saját gyerekeinek adja inkább visz- sza, amit tőlem kapott. — Ugyanolyan szeretettel, mint én adtam neki. Ez az élet rendje, mindig azt kell segí­teni, aki még kicsi, aki még gyerek. Ezt a választ előbb nem akartam leírni, hiszen annyi mindent lehetne még róla be­szélni. Aztán rájöttem: többet mégsem mondhatott volna ne­kem a négyezredik mama. És szebbet sem, meg bölcsebbet sem. Leírtam hát úgy, ahogy ő megfogalmazta. Szó szerint. Fuldessy Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom