Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

intőn n 7 Wtó. nArdix 17. A honismeret első lépcsőfoka Egy év éta a nagy történel­mi évfordulók vonzókörébe kerültünk, és ha előre nézünk, láthatjuk, hogy a következő esztendők ugyancsak bőséges emlékeznivalót hordanak ma­gukban: tavaly ünnepeltük a világ dolgozóinak közös inter- , nacionalista ünnepét, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmének félévszáza­dos fordulóját: 1968 legjelen­tősebb jubileuma a magyar forradalmi proletárpárt meg­alakulásának. 1969 pedig a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának ötvenedik évfor­dulója lesz. Fehér foltok A Magyar Tanácsköztársa­ság negyvenedik évfordulója alkalmával megtörténtek az első lépések az 1918—1919-es forradalmi időszak helytörté­netének kutatása útján. En­nek a törekvésnek eredmé­nyeként született meg 1959- ben Pécs város Tanácsa gon­dozásában A Magyar Tanács­köztársaság pécs—baranyai emlékkönyve. A kötet a he­lyi munkásmozgalom adattá­rát több tekintetben jelentő­sen gazdagította, s néhány tanulmánya centrikusán a Tanácsköztársaság baranyai történetével foglalkozott. Ez a kötet, amely megyénk addigi historiográfiájában kiemelke­dő helyet foglalt el — kicsit túlságosan is jól sikerült: szi­gorú tudományossággal, nagy történeti felkészültséggel íród­ván — hosszú időn át olybá vettük a dolgot, mintha ez végső summázás, nem pedig úttörő kezdeményezés lett volna. Talán ezzel magyarázható, hogy az azóta eltelt csaknem egy évtized alatt nem folyta­tódott az első világháborús katonai összeomlás, a monar­chia szétesése körülményei között bekövetkezett polgári demokratikus, és az azt kö­vető proletárforradalom hely- történetének tanulmányozása. Különösen „fehér folt" e te­kintetben a polgári demokra­tikus forradalom időszaka Ba­ranyában. Hiányzik azoknak az okoknak vizsgálata, ame­lyek megyénkben is közvet­lenül hatottak, s amelyek je­lenléte helyileg is megma­gyarázza a Nemzeti Tanácsban megtestesülő új államhatalom nagy vonzó erejét és a Káro­lyi forradalom széles tömeg­bázisát. Általánosságban ugyan minden idevonatkozó előadásban, ismertetésben el­hangzanak a közismert té­nyek: a tömegek háborús szenvedései, a nyomor, nélkü­lözések, az egyre nagyobb számú családi tragédiák: a frontokról érkező halálhírek, sebesülések s ennek következ­tében a tömegek fokozódó bé­kevágya, valamint az ezzel párosuló felismerés, hogy a háború folytatása csak a nagy- birtokos, nagytőkés úri rend érdekében áll. Azonban ezt a kérdést legnagyobb részt helyi bizonyítóanyag nélkül, csak analógia alapján tárgyaltuk eddig, holott forrásainkból a magyar társadalom mélyén meginduló forradalmi erjedés, mind a baranyai falvak sze­gényparaszti tömegei, uradal­mi cselédsége között, mind a városi munkásságnál kimutat­ható. Ebben a vonatkozásban legfontosabb feladatunknak kell tartanunk, hogy felkutas­sunk és analizáljunk olyan | forrásokat, amelyek az 1917 év végén és 1918-ban terebélye­sedő baranyai népmozgalmak­ra fényt vetnek. A kmalázadás Vagy: a magyarországi nép­tömegek növekvő nyugtalan­ságának, érlelődő forradalma- sodásának égjük legfigye­lemreméltóbb jele volt a pé­csi katonalázadás 1918 má­jusában. A hadsereg fegyel­mének meglazulása vészjósló volt, mert túlnőtt egy egy­szerű katonai ügy keretein azáltal; hogy magávalragadta a Pécs-vidéki bányaipari munkásságot. — a katonai ügyészség 1921 júliusában kelt vádirata ugyan — a közben lezajlott forradalmi esemé­nyek tapasztalata után — olyan tudatossággal vádolja a résztvevőket, amelyet nem fo­gadhatunk el történetileg va­lóságosnak, (hogy ti. a fellá­zadt katonák szándéka „ka­tonai forradalom előidézése volt”, célja pedig a háború­nak — erőszakos, destruktív eszközökkel, az állam és tár­sadalmi rend felbomlasztása, az ország belső erejének teljes meggyöngítése útján való be­fejezése). Kétségtelen azon­ban, hogy a pécsi katonaláza­dás objektíve ebbe az irányba hatott. A pécsi katonalázadás ese­ményeinek részletes, marxista szemléletű feldolgozásával ma még adósak vagyunk. Nem­csak hogy ezt a nagyszerű for­radalmi hagyományt nem tu­datosítottuk kellőképpen — méltó módon bemutatva he­lyét az 1918-as tömegmegmoz­dulások sorában —, hanem a résztvevő személyek nevét sem hoztuk nyilvánosságra. (A pécs-baranyai emlékkönyvben közölt vádirat részletet ma­gyarázó lábjegyzet — sajnála­tos módon — csak „az első halálos áldozat”, egy katonai parancsnok nevét közli, aki a fellázadt legénység szemében a gyűlölt k. u. k. militarizmus megtestesítője volt. s akivel még a barakkban végeztek.) Polgári mozgalmak Ám történetírásunknak az első világháború végére kibon­takozó nagy társadalmi erje­dés baranyai vizsgálatában az eddiginél nagyobb figyel­met kell fordítania a megye más társadalmi rétegeire is, a parasztság, a városi kispolgár­ság és az értelmiség körében végbemenő eszmélésre. Fel kell kutatnunk azokat a ha­ladó polgári törekvéseket, amelyeknek a századforduló utáni megjelenéséről nyomok­ban tudunk ugyan valamit, de amelj’eket lényegében sem adatszerűén, sem társadalmi összefüggéseikben nem isme­rünk kellőképpen. Elemeznünk kell a megye társadalmi-po­litikai viszonyait az első vi­lágháborút megelőző másfél évtizedre visszanyúlva, meg kell vizsgálnunk azokat a po­litikai erőket, melyek vezető­szerephez jutottak 1918 októ­ber végén. Kerese Györgyről pl. a nevén kívül vajmi keve­set tudunk. A Károlyi-éra főispán-kormánybiztosának politikai működését természe­tesen nem idealizálva kell néznünk, hanem a polgári de­mokratikus forradalom lezaj­lásának egész helytörténetével összefüggésben. Ezen a téren viszont még bőven van ku- tatnivalónk. Az 1918 novemberétől 1919 márciusáig eltelt időszak me­gyei története jóformán isme­retlen. Csak a polgári demok­ratikus forradalom kezdeté­ről van néhány elszórt ada­tunk, pl. a november 3-án Vásárosdombón lezajlott ese­mények. Ez az eset, amikor az elkeseredett falusi szegény­ség megrohanta a jegyző há­zát és annak eldugott élel­miszerkészletet egymás között szétosztották — beleilleszkedik abba az országosan mutatkozó képbe, amelyet történetíróink az „őszirózsás forradalom” el­ső időszakáról rajzolnak. Bele­illik a vagyonos osztályok ol­daláról érkezett megtorlás is: a dombóvári kafonai egység vérengzése, amelyet a polgári rend nevében követtek el a népforradalom elfojtására. Az „őszirózsás forradalmat" köve­tő osztályösszecsapások — a tömegek fokozódó kiábrándu­lása a polgári rendből, balra- tolódásuk, — a proletárforra­dalom érlelődése —- mind olyan kérdései helytörténet­írásunknak, amelyekre még ezután kell választ adnunk. Ehhez azonban az is szük­séges, hogy a korábbi leíró módszer helyett, a magyar tör. ténettudomány legújabb ered­ményeinek figyelembevételé­vel, úgy tegyük fel a kérdése­ket és olyan válaszokat ad­junk, amelyek megmutatják az események belső összefüg­géseit, s az oszíályharc mene­tének. a társadalmi mozgás objektív és szubjektív feltéte­leinek elemzésével a múlt ese­ményeit a jelen politikai is­kolájává teszik, A forradalom cerrunai Felkutattuk már az 1919-es direktóriumok névsorát, szo­ciális összetételét, de mind ezt, mind a direktóriumok működéséinek egész történetét dinamikusan kell megragad­nunk. Különösen azoknak a centrumoknak további részle­tes vizsgálatával kell foglal­koznunk. ahol a forradalmi változás a pozitív vagy nega­tív töltéssel elsősorban jelent­kezett. E tekintetben még ki­munkálásra vár a szászvári direktórium tevékenysége, va­lamint azoknak a bányászfal­vaknak a története, amelyek­nek forradalmiságára ma még elsősorban abból az ellenál­lásból következtethetünk, amelyet a kiépülő ellenforra­dalmi hatalommal szemben tanúsítanak a Tanácsköztár­saság megdöntése után. Érde­mes lesz alaposabban meg­vizsgálni a mágocsi direktó­rium működését, s egyáltalán a hegyháti terület agrártörté­netét a Tanácsköztársaság idő­szakában. (Különösen azokra a községekre kell majd figyel­met fordítanunk, ahol a szo­cializálást nem a megyei di­rektórium, illetőleg a mellé­rendelt gazdasági szakközegek kezdeményeztek.) Továbbmenve: tudjuk, hogy Baranyában is folyt a reak­ció szervezkedése a Tanács­köztársaság megdöntésére. Az ellenforradalmi aknamunka főfészke a gödri kastély, Szi- ly Tamás birtoka volt. Ismer­jük Szilyék kapcsolatait a sze­gedi „kormánnyal” és a bé­csi ellenforradalmi Comitéval. Azonban a puszta tényéknél mélyebb, általánosabb vonat­kozásokat kell itt is ' kimun­kálnunk, hogy megértethes­sük azt a társadalmi bázist, amelyre a Horthy korszak he­lyi uralmi rendszere támasz­kodott. Nemcsak a történészeit ügye Helytörténetírásunk gondja­it, feladatait még tovább le­hetne sorolni. Azonban inkább arról mondanék még néhány szót: miért véljük azt, hogy a két magyarországi forrada­lom félévszázados évforduló­ján nemcsak néhány tucat helytörténész szakmai ügye, hanem a megye széles nyilvá­nossága elé tartozó közügy. Egyrészt — talán nem ér bennünket a szakmai soviniz­mus vádja — ha feltételez­zük, hogy megyénkben is meg­van az az érdeklődés, amely általában megnyilvánul a ma­gyar közéletben 20. századi történelmünk iránt, s amely­nek kapcsán olyan kérdéseket kell újból megvizsgálnunk, mint történelmi tudat és poli­tikai iskolázottság, retrográd ideológiai maradványok és szocialista világnézetünk köz­életi talaja stb. Másrészt éppen gondjaink sorolásánál mutattunk rá ar­ra. hogy a két forradalom Baranya megyei történetének feltárásához nélkülözhetetlen az eddiginél jóval szélesebb forrásismeret. (A már ismert levéltári források további ta­nulmányozása mellett.) E te­kintetben számottevő segítsé­get nyújthatnak a helytörténet írásnak az iskolák, honisme­reti szakkörök. Meggyőződé­sünk, hogy igen sok helyi for­rásanyagot tudnának még fel­kutatni — iratokra, sajtó­anyagra, visszaemlékezések le­írására gondolunk — mindazt ami ma még lappang. S — úgy vélem az előadottakból világosan kiderül, hogy a ku­tatásokat nem lehet csak a volt sásdi direktórium terüle­tére korlátozni. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom s az utána következő 1918-as év, a háború végén, a polgá­ri demokratikus forradalom idején még nem szakadt ketté a megye élete. Sőt a szerb megszállás bekövetkezése után is erős kölcsönhatásban ma­radt a két rész. A kollektív segítség erejé­vel reméljük, hogy megoldjuk majd helytörténeti feladatun­kat: azt. hogy az eddiginél szélesebben, alaposabban is­merjük meg megyénk dolgozó rétegeinek múltját, a bara­nyai néptömegek mozgását, osztályösszeütközéseit, törek­véseit a két forradalom idő­szakában. Ne feledjük el: a honismeret első lépcsőfoka a helyi társadalmi önismeret kell hogy legyen. Dr. Szinkovlch Márta, I a Baranya megyei Levéltár I igazgatója !. Dlí í k vbvú Lex konoV a künyvliétre Százezer példányban jelenik meg a könyvhétre a nagy érdek­lődéssel várt Kislexikon, az Aka­démiai Kiadó gondozásában. Ugyancsak a könyvhétre jelenteti meg a kiadó a Művészeti lexikon negyedik kötetét. 4 Népi faragó kiállítás. Három éve működik Bikaion Tóth Mi­hály vezetésével a' népi faragó szakkör. A szakkör munkáiból most kiállítás nyílik a helyi mű­velődési házban. 4 Orvosetika, A Pécsi Orvostu­mányi Egyetem KISZ Klubjában kedden, március 19-én dr. Buda­vári Róbert professzor, az Igaz­ságügyi Orvostani Intézet igazga­tója tart előadást. Orvosi etika, orvosi műhiba, orvosi felelősség címmel. O Főiskolások kiállítása. A pé­csi Szalay László jogászkollé­gium diákbizottságának meghívá­sa alapján a Pécsi Tanárképző Főiskola rajz szakos hallgatói ka­marakiállítást rendeznek a kollé­giumban munkáikból. P. Kovács Julianna: Zebegény! falurészlet Szombaton megnyílt P. Ková cs Julianna és Platthy György kiállítása a TIT Bartók klubjában. A kiállítást dr. Takács József, a Hazafias Népfront városi titkára nyitotta meg. X O Üj Maxim, Gorkij bé­lyeg. Március 28-án, Maxim Gorkij születésének 100. év­fordulója alkalmából a szovjet posta 4 kopekes névértékű bélyeget ad ki a kiváló író képmásával. Gorkij a közé a kevés író közé tartozik, akinek tiszteletére immár másodszor adnak ki bélyeget. Az első bélyeg még 1932-ben került kibocsátásra. • Ez ti fesztivál! — a címe a Pécsi Nemzeti Színházban már­cius 18-án, hétfőn este fél 6 és fél 9 órakor kezdődő műsornak, amelyen Sárdy János és Kovács Apollónia mellett az afrikai Gab- rielde Souza lép fel, a humort Kazal László, ifj. Latabár Kálmán és Csala Zsuzsa szolgáltatja, fia­tal színészek, táncdalénekesek és kedvelt tánczenekarok szerepel­nek, és a Pécsi Minőségi Ktsz és az OKISZ Labor legszebb mo­delljeiből divatbemutatót tart. V Üj lap New Yorkban. Jerry Finkelstein lapkiadó be­jelentette, hogy The New York Daily Column címmel új lapot indít. A lap 50 tárca­íróval és karikaturistával fog dolgozni, s csupán kommen­tárokot és politikai gúnyraj­zokat közöl majd. Napi hírek a lap hasábjain egyáltalán nem lesznek. A 24 oldalas napilap március 11-től szom­bat és vasárnap kivételével mindennap megjelenik. Marlrrszlty János 85 rajza Martinszky János, a Mohácson élt kiváló festő 85 rajza került a Janus Pannonius Múzeum birto­kába. Az 1949-ben elhunyt festő az Európai Iskola elnevezésű, modern képzőművészekből álló festőcsoport tagja volt. Az Euró­pai Iskola retrospektiv kiállítását hamarosan megrendezik a fővá­rosban, s erre a kiállításra már küld Martinszky-rajzokat a mú­zeum is. A művész grafikáinak értékes gyűjteményét Martinszky Stefánia, az elhunyt nővére aján­dékozta a pécsi múzeumnak. • KI mit tud. A Ki mit tud három kerületi fordulója után a Pécs városi döntőt március 22-én rendezik meg az Ifjúsági Presz- szóban. V Üj mozi. Drávasztárán félmillió forintos költséggel új művelődési otthont adnak át rövidesen. Az otthon egy részében mozitermet alakítot­tak ki, melyhez a 30 ezer fo­rintos értékű berendezést Ba­ranya megyei Moziüzemi Vál­lalat adta. A megnyitó ünnep­ség kedden este volt, amikor a Háború és béke című film első részét vetítették le. • Tanár! hangverseny. A Mű­vészeti Szakközépiskola zenei ta­gozatának tanárai hangversenyt tartanak március 20-án, szerdán este 7 órakor a Liszt teremben. Szerepelnek: Sztankov Sztefánné (zongora), Gyermán István (he­gedű) és Kircsi László (oboa), zongorán kísérnek Simonfai Má­ria és Gerő Pál. A hangverse­nyen Bach, Beethoven, Rivier és Ránky müvei hangzanak el. „Mi liók öröme" fii a gyanútlan zene- U hallgató, élvezi & kőit- certet. Mégiscsak szép do­log a zene, s lám, hogy fejlődünk — már „milliók öröme” is . . . Honnan zsongott be a fe­jembe ez a hülyeség? — döbben meg az illető, a Pécsi Nemzeti Színház né­zőterén. Honnan, honnan, hát oda van írva, ni! Van, aki egyből észreve­szi, hogy a színpad fölött, méteres magasságban sora­koznak a káprázatos szín­ben viliódzó, képzőművé­szeti remekek — a vasfüg­gönyre ragasztott hirdeté­sek. Előbb-utóbb mindenki észreveszi. Ha nem a kon­certen, akkor például az Aida Nílus-parti kék fé­nyei közben. A pálmafák fölött nem egészen egyip­tomi hangulati szövegek: „Milliók öröme a lottó1’, to­vábbá: Takarékoskodjunk a vízzel (plusz egy precízen fölfestett, csöpögő vízcsap — hja, ki látott már nem­csöpögő vízcsapot . . .), to- váobá megtudtam még, amellett, hogy Radames magábaroskadt, azt is, hogy a Malom és Kossuth utca sarkán a Faipari Ktsz min­taboltot üzemeltet. Ne szaporítsuk a szói, a hirdetés is fontos dolog, de talán mégsem a színházba, nem a színpadra való. <h) • GUILIANO SILVER! PÉ­CSETT. A filharmónia követező bérleti előadásán, március 24-én, vasárnap délelőtt 11-kor a Liszt­teremben, illetve hétfőn este fél 8-kor a színházban, Giuliano Sil- veri olasz zongoraművész játssza Schumann: a-moll zongoraverse­nyét. Erdélyi Miklós vezényli & Pécsi Filharmonikus Zenekart. A műsorban szerepel még Beetho­ven IX. szimfóniája, a Pécsi Liszt Ferenc kórus és a Magyar Ope- raház szólistáinak (Déry Gab­riella, Eszenyi irma, Bartha Al­fonz és Jámbor László) közre­működésével. O Miniatűr ikonok. A lenin- grádi Orosz Múzeum egy ma­gángyűjteményből olyan ó- orosz ikonokat szerzett meg, amelyek az ember tenyerén is elférnek. A kutatók felté­telezése szerint ezeket az iko­nokat (számuk meghaladja á tizet) a XII.—XV. században novgorodi mesterek faragták kőből. 4 MARTYN FERENC 10 RAJZA. A nemrég megnyílt Mai magyar grafika című országos kiállítá­son, amely reprezentatívan kí­vánja bemutatni a magyar gra­fikusművészeket, Pécsről Marty n Ferenc szerepel. Tíz rajzát láthat­ják a kiállításon a látogatók. A Művészet című folyóirat márciusi számában a kiállításról szóló kri­tika és beszámoló mellett egy Martyn-rajz is megjelent. v R Bartók k’ub. tiragrrmiából Kedden délután 5-kor a Mecsek hegység élővilága, kü’önleges nö­vényei címmel dr. Horváth A. Olivér kandidátus tart eiöádást. Pénteken délután 2-kor az agrár­szakosztály tart klubdélutánt. A szabadegyetem közlekedési tago­zatának pénteki előadását Aszta­los Ferenc tartja Hogyan tehet­jük kellemessé a belföldi és kül­földi autó-, motortúráinkat cím­mel. a mai olasz regényirodalom kérdéseiről lesz szó az irodalmi tagozat hétfői előadásán, elő­adó: Kovács Gyula. 11 'egfá dalmasabk kantelem ] \ bá&yaszt6an langyos szo­> ^ bahomályban nehezen > vették ki egymás arcvoná- ) sait. Az öreg keresztcsíkos S trikójában kissé elhízottan állt ( a hintaszéknél.., Frank nem s ült le ...” így kezdődik az a ? kitűnő elbeszélés, amelyet a s márciusi Kortárs élén talál az S olvasó. A címe: A férfiak, és ( elbukásuk története. s Két ember a novella hőse: > Frank, az újságíró és egy név- l télén, magányos öregember. > Frank reggel kapta meg az ? öregember címét: csináljon < vele riportot. Az öreg az első ; világháború éveiben katona < volt, a keleti fronton, Szuez­< néí harcolt, különös kitünteté- ) seket és furcsa történeteket • őriz. Frank eleinte csak a } „témát” látja, rezignált nyu­S galommal hallgatja az öreg hőst, aztán egy ponton meg­billen az írás, az óvatos fi­gyelőhelyekből kimozdítja Frankot az öregember. Föltá­I road benne a régi virtus, bőr­kesztyűket vesz elő, és a két férfi egy furcsa mámorban összeméri erejét... Az írói ábrázolás egyik re­meklése, ahogy ez az eleinte ( csak hűvösen szemlélő, kívül- ) álló újságíró „bekapcsolódik” ? a történetbe, a „játék” része- s se és a cselekmény másik hő- j se lesz. Ugyanilyen kitűnő j megoldás, ahogy az író az elbeszélésbe szőtt rejtett cél­zások sorával „megemeli” az egész történetet, s a nyers köznapiságból a jelképiség és a költészet síkjára hozza. Egy mondat a tanulásról („nem szabad túl sokat tanulni, ha elég okos akar maradni az ember”), a másik azokról a különös történetekről, amelye­ket „csak egyszer lehet el­hinni*5, a harmadik a csör­gőóra és az emberek kap­csolatáról, s amikor ehhez a mondathoz érünk: „Pontosan hatvan éves vagyok — mondta az öreg. — Maga nem több harmincötnél. Ezt adom előny­nek” — már érezzük, hogy itt másról és többről van szó, mint pusztán két ember ügyé­ről. Megmozdulnak bennünk az emlékek apáinkról, az első világháborút megjárt öregek­ről, ahogy félszegen előveszik háborús naplójukat, vitézség! érmüket, akikkel ha találko­zunk és kérdezzük őket: „szinte fölszabadulnak zord emlékeik súlya alól”, mon­dom, eszünkbe jutnak ezek a hatvanéves öregek, akikhez ha szólunk: „fájdalmas em­lékek törnek föl belőlük”, s akikkel „megmérkőzünk” mi. mai harmincöt évesek. Az elbeszélés szép. elégikus lezárása is ebbe az irányba gondolkoztatja el az olvasót. A küzdelem után így szól az öreg hős az újságíróhoz: „Az emberek újra meg újra összecsapnak egymással, de mind közül a legfájdalmasabb, ha egy öreg egy fiatallal csap össze. Sőt, ez a természet ieg- ocsmányabb küzdelme. — * Frank bólintott . ..” Apák és fiúk, öregedő szü­lők és férfivá ért gyerekek, emlékekben élő hősök és hi­deg, józan, tárgyilagos utódok, az egymást váltó nemzedékek ,,mérkőzésének” meleg em­berséggel és megértő huma­nizmussal fölmutatott ajra — ebben van az írás szépsége i és értéke. Az elbeszélések írójának, Thiery Árpádnak nevét jól ismerik azok, akik a Dunán­túli Naplót olvassák. Illő, hogy ne menjünk el szótlanul a novella mellett. A szólásra ‘zonban ez kevés ok lehne. aga az írás étde f gyei­met. TÜSKÉS I’IBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom