Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

W68. március 10.

punamatt navto

Verseny és monopol helyzet

Két hónap még kevés idő ahhoz, hogy a megváltozott gazdálkodási módszerek tapasztalatairól valamilyen ösz- szegezést adjunk, vagy az egyes jelenségekből átfogó következtetéseket vonjunk le. Ennek ellenére indokoltnak látszik, hogy az egyik leggyakrabban vitatott problémához — a verseny, illetve a mpnopolhelyzet kérdéséhez ■— megjegyzéseket fűzzünk.

Hátrányos hatások

Közismert, hogy a gazdasági reform egyik fontos vonása az, hogy lehetővé teszi a vállalatok gazdasági versenyét, illetve versenyre készteti őket a piacon. Ez a verseny azonban nem önmagáért van, hanem azt várjuk tőle, hogy a fizetőképes kereslethez a ténylegesen jelentkező belföldi és külföldi igényekhez jobban igazodjék a termelés, ezeket az igényeket magasabb színvonalon és gazdaságosabban elégítsék ki.

Sokan azonban — főleg a kezdeti nehézségek láttán — úgy vélik, hogy az egyes termelőegységek, vállalatok monopolhelyzete ezt a versenyt eleve lehetetlenné teszi. Hivatkoznak arra, hogy jelenleg valamilyen termék megvásárlása, beszerzése esetén nincs választási lehetőség és fennáll a veszélye annak, hogy a monopolszerv a saját érdekeinek egyoldalú szem előtt tartásával és csak részben elégíti ki az igényeket. Erre lehetőséget ad, hogy ma a hazai iparunkon belül számos terméket egyetlen ipar- vállalat állít elő. Pl. a fogyasztási cikkek közül többek között: motorkerékpár, hűtőgép, mosógép, centrifuga, rádió, zománcedény, cérna, selyem, sör, dohány stb. De ennél is nagyobb a monopolhelyzet a legfontosabb alapanyagok, gépék . .termelésében és elosztásában. Ezért nem véletlen azoknak a példáknak sora, ahol a monopolhelyzel hatása visszásságot okoz a vállalatok kacsolatában. Például az 1968 évi termelési feladatok anyagszükségletének biztosítása elvileg már az új, kötöttségeket felodló kereskedelmi módszerekkel történik. Azonban a monopolhelyzetben „lévő egyes szállítók: Csepeli Csőgyár, Dunai Vasmű, Csavarárugyár stb- nem igazolják vissza határidőre a szükséges anyagok szállítását a Szénbányák, Hőerőmű, So- piana Gépgyár, Keményítő- gyár stb. részére. De nemcsak a termelő vállalatok, hanem egyes esetekben a nagykereskedelmi vállalatok is felhasználják a piacon élvezett egyed uralmuk lehetőségeit és kényszerítik a termelőket arra, hogy csak velük kössenek szerződést. Például a Bútor- értékesítő Vállalat csak úgy hajlandó szerződést kötni, ha a termelő vállalat nyilatkozatot ad, hogy a kiskereskedelemmel nem létesít közvetlen kapcsolatot.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a monopolhelyzet érvényesülése, illetve a verseny élessége a kapacitások és az igények egyensúlyhelyzetétől függően különböző területeken eltérően jelentkezik. Ahol a termelő üzemeknél szabad kapacitással rendelkeznek, ott ltöny- nyebb a monopolhelyzet ellen fellépni és az eladók versenyét megvalósítani, mert a kínálat mennyiségileg nagyobb mint a kereslet és ez természetszerűleg magával hozza a jobb minőségre való törekvést is. Ott azonban ahol a kapacitásokat teljesen kihasználják, meemutatkozik a már többször említett egyeduralom hátrányos hatása.

Az élelmiszeripari termékkiállításon sok látogatója volt a Pécsi Sütőipari Vállalat és a Jugoszláviai Sloboda kenyérgyár közös pavilonjának. A jugoszlávok Ízlésesen csomagolt nagyon jó ízű nápolyi szelete sikert aratott a pécsi, a baranyai élelmiszerboltokban.

Befejeződtek a

Tíz százalékkal nőit a termelés, 14 százalékkal a közös vagyon, nyolc százalékkal a tsz-iagság jövedelme

rendezés következtében sok családtag belépett a tsz-be. A dolgozó tagok száma hatszázzal nőtt, és az év végére elérte a 35 000 főt. Az egy dolgozó tagra eső éves jövedelem megyéi átlagban 13 230 forint volt, átlag 558 forinttal több és, mint az előző évben.

A termelés, a vagyongyarapodás és a személyes jövedelem alakulása azt mutatja, hogy a megye közös gazdaságai általában jól éltek a nagyobb ' önállósággal. A jobb eszközellátottság a nagyobb termelési tapasztalat és szak- szerűség mellett döntően ez tudta ellensúlyozni a kedvezőtlenebb időjárási körülményeket, Akadtak azonban tsz-ek, amelyek rosszul sáfárkodtak, kellő megalapozottság és körültekintés nélkül tértek át új utakra, melyeket nem tudtak végigjárni. Főleg ezért fordulhatott elő. hogy míg

1966-ban Baranyában mérnem volt mérleghiányos tsz, addig most — all 3-ból — kilenc termelőszövetkezet zárt, összesen mintegy tízmillió forint deficittel. A tízmillió több, nünt 50 százalékát a drávasztárai tsz mérleghiánya teszi ld, közel másfélmilliós deficittel fejezte be az évet a vajszlói termelőszövetkezet, s háromnegvedmillió a szászvári tsz mérleghiánya. A Fennmaradó hat tsz-ben kisebb a mérleghiány összege, ezek a közös gazdaságok a hiányukat 1968-ban ki is tudják gazdálkodni.

összegezve: az 1967-ben elért fejlődés üteme megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket Baranya mezőgazdaságának a harmadik ötéves terv során el kell érnie. Az elmúlt év során egymilliárd 47 millió forint értékű árut adtak el csak az államnak — 7,4 százalékkal többet, mint

1966-ban — a baranyai tsz-ek, s ezzel eleget tettek abbéli kötelességüknek is, ami a lakosság áruellátásából, az ipar nyersanyagellátásból és az sxportból rájuk hárult.

___ TJ*A

O

n !!'*í>b

ek

Elvileg a monopol helyzet ellensúlyozásának egyik lehetséges eszköze az import útján támasztott verseny. Ez a lehetőség azonban meglehetősen korlátozott. Egyrészt az

I mésnek, a nagyobb termelés tapasztalat és szakszerűsé eredményeként kimutathat jobb minőségnek, s a job] minőséggel járó magasabb át vételi áraknak köszönhető;

. A kétmilliárd forintot meg haladó teljes termelési értél — ez 200 millióval haladj; meg az előző.évit — mögötl ott van a mezőgazdaság ja vuló eszközellátottsága, a tér melési technológiákban tör tént előrelépés i§. .A. műtrá gyafélhásználás megyei átlag ban 8 kilóval emelkedett ; tsz-eknél, s elérte a holdan kéntl 243 kilogrammot.

A kétmilliárdos termelés értékből az árutermelés é szolgáltatások értéke egymil liárd 481 millió forint voll 14,3 százalékkal magasabb mint az előző évben. Ezútta az állattartás árukibocsátási nőtt nagyobb ütemben, a növénytermelés 10,8 százalékává szemben, az emelkedés itt 13.- százalék. A melléküzemi te vélcenység az előző évi ké és félszeresére emelkedett, : mintegy, 63 milliós volumen képvisel. Kedvezően alakult i költségszint is. Minden 10( forint termelési értéket 59 forint és 50 filléres ráfordítással állítottak elő a termelő- szövetkezetek, s ez az 1966-os költségszintnek felel meg.

A termeléshez igazodva nőt1 a közös gazdaságok bruttó jövedelme is, mely az előző évi 776 millióval szemben 864 millió forint volt megyei szinten. Ez a bruttó jövedelem az állami támogatásokkal és kedvezményekkel végső soron közel egymilliárd forintra egészül ki, ami 10,4 százalékkal magasabb az előző évi összegnél.

Ebből a jövedelemből 239 millió forintot fordítottak felhalmozásra a tsz-ek — 8,6 százalékkal többet, mint 1966- ban — s ennek eredményeként megyénk termelőszövetkezeteinek tehermentes tiszta vagyona 1967. végére elérte az egymilliárd 662 millió forintot. Vagyis egy év leforgása alatt több, mint 200 millió forinttal gyarapították közös vagyonuk értékét.

A 14,3 százalékos vagyongyarapítás mellett 8 százalékkal nőtt a szövetkezeti tagság személyes jövedelme, tehát a tiszta vagyon gyorsabb ütemben emelkedett, mint a részesedés. A szövetkezetek megalakulása óta, évről évre csökkent a dolgozó tagok száma, az elöregedés mértékében és egyébként is. 1967 volt az az év, mikor ez a folyamat megállt és meg is fordult Baranyában. Az időközben élet- belépett társadalombiztosítási rendelkezés és a tsz-nyugdíj— Rné —

Biztosítási hónap

Március 15. és április 15. közötti biztosítási hónapot rendeznek a pécsi és a mohácsi járásban. A biztosítási hónap célja, hogy minden családnak legyen biztosítása, lehetőség szerint minden dolgozó legyen tagja az önsegélyző csoportoknak, s akinek már van biztosítása, válasz- szón koi-szerűbbet, számára megfelelőbbet.

Február végéig Baranyában 1 is befejeződtek a termelőszövetkezeti zárszámadások, s ezt követően a Megyei Tanács pénzügyi osztályán megkezdték az adatok feldolgozását. Szövetkezeteink 1967. évi gazdálkodásáról alkotott kép ma már teljes, a valóságot híven tükröző számok dokumentálják azt az utat, melyet a közös gazdaságok egy esztendő leforgása alatt megtettek.

A számok töretlen fejlődésről beszélnek. A termelés növekedésének üteme 1966-hoz képest 10 százalékos volt, valamivel magasabb az ötéves tervben megszabott célkitűzésnél. Pedig az időjárás kedvezőtlenebb volt az 1966. évinél, országosan is, de Baranyában különösen. A súlyos tavaszi belvízkárokat 90 napos nyári szárazság követte, j j a kenyérgabona, valamint néhány korán lekerülő takar- ' nányféleség kivételével kiseb- j pék voltak az átlagtermések, mint az előző évben. A ho- ; zamvisszaesés különösen búr- : íonyanál súlyos, közel 50 szá- ] '.a lé kos, de a cukorrépa, ku- ! corica és napraforgóhozamok j s alatta maradtak az előző évinek. Hogy a növényterme- és árukibocsátása globálisan j ■ — forintban kifejezve — négis mintegy 10,8 százalék- mi emelkedett, az mindenek- 1 ;lőtt a kiemelkedő búzater- ’

I

Találkozó

szovjet

katonákkal

Március 10-én, vasárnap délután a Mecseki Szénbányák művelődési házainak öntevékeny npűvészeti csoportjai ellátogatnak a közelben állomásozó szovjet katonai alakulathoz, és közei kétórás kultúrműsorral kedveskednek a katonáknak. A műsort a IX. Világifjúsági Találkozóra való felkészülés jegyében állították össze, baráti népek zenéjéből, dalaiból, táncaiból.

A műsorban többek között fellép a Szocialista Kultúráért kitüntető címet viselő Pécsbányatelepi Kodály Zoltán bányász férfikórus Ivasivka Mátyás vezényletével; a Komlói Művelődési Házak gyermek- kórusa Tóth Ferenc vezényletével; valamint a Komlói Művelődési Házak Ifjúsági Vonószenekara, népitánc-csoportja és szólistái. Ugyanekkor kerül sor kitüntetett munkásőrök és kiváló szovjet katonák találkozójára«

I igyekeznek nagyobb jövedel- met elérni. Amellett, hogy ezek ellen a tendenciák ellen ] törvényes módon is felléphetünk, meggyőződésünk az, hogy az ilyen kísérletek csak átmenetileg jelenthetnek

előnyt. Hosszabb távon nem szolgálhatják a vállalatok érdekeit, mert maga a reform általános gazdasági környezete eleve az ilyen törekvések ellen hat. A reform szellemének megfelelően végeredményben azt várjuk, hogy a vevők versenye helyébe az eladók versenye lép és a termelők igyekeznek a fogyasztók igényeit kielégíteni.

A verseny és a monopóliumok kérdésével a jövőben is találkozunk és a problémák megoldása érdekében lesznek feladataink. Az erre vonatkozó intézkedések megtételénél az adott helyzet ismeretét a gazdasági előnyök és hátrányok gondos számbavételét kell szem előtt tartanunk.

Dr. Nagy József,

a Megyei Pártbizottság titkára. ► !

importból történő beszerzés felépítését és irányítási rendkereteit meghatározzák de- szerét gyakran bírálják. Le- vizális lehetőségeink, a nép- hét vitatkozni azon, hogy a gazdaság rendelkezésére álló probléma a javasolt módon devizakeretek, de másrészt az való megoldása időszerű-e anyagi eszközök megléte mel- vagy sem, de az bizonyos, lett sem volna indokolt ezt a hogy a megváltozott gazdál- versenyt túlhajtani, mert vég- kodási körülmények a jelen- ső soron a hazai ipar támo- ' léginél lényegesen nagyobb gatása, előnyben részesítése önállóságot tennének szüksé- továbbra is egyik lényeges késsé ezeknél a gyáregységek- gazdaságpolitikai feladatunk.! nél, főleg tervezés, piackuta. , , ... , , | tás, értékesítés vonatkozásáEzek után felmerül a kér- baa

dés, hogy az import-lehető- j ségek maximális kihasználásán túl milyen eszközökkel,! A verseny indokolt gazdasági szabályokkal vagy •

szervezési intézkedésekkel Visszatérve a verseny és a tudnánk változtatni a helyze- monopóliumok kérdésére, a ten? gazdasági reform keretében

Vannak olyan kritikai ész- már eddig is több intézkedés revételek, amelyek az iparát- történt, amely a verseny megszervezéssel létre hozott orszá élénkülését elősegítheti. Fel- gos vállalatok szervezeti fel- j oldották a korábbi merev építését bírálják, mert az át- szakosítási rendelkezéseket és szervezés révén egész sor új ‘ lehetővé tették, hogy a válla- monopolhelyzet keletkezett, j latok bővítsék termelési pro- Nem vitás, hogy ezeknek a • fiijukat. Ennek értelmében megjegyzéseknek van alapja,! amennyiben az előfeltételek

azonban nem volna helyes ezért az utóbbi években végrehajtott iparátszervezés indokoltságát kétségbe vonni. Ugyanis a termelőerők fejlődésével objektíve együtt jár a termelés koncentrációja és specializációja és ennek előnyei is célszerűvé teszik a nagyvállalatok, egyesülések, trösztök létrehozását. Nyilván való, hogy a nagyvállalatom belül központosított műszaki fejlesztés, anyaggazdálkodás, gyártmányfejlesztés, pénzügyi gazdálkodás stb. lényeges eredményekkel jár és éppen ezért mindazokon a területeken, ahol az üzemi, vállalati koncentráció gazdaságossága bizonyítható, a szocialista állam gazdaságpolitikájának is elő kell mozdítania ezt a folyamatotKülönböző

nézetek

De ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy;' ne Jöjjön létre egy terméknél sein előre biztosított kizárólagosság és a termelő vállalatoknak ne legyen hatósági jogköre más vállalatokkal szemben. A nagyegységek gazdálkodási előnyei mellett nem volna helyes fetisizálni a koncentrációt, mert az ebből adódó monopolhelyzet — amint ezt íz ismertetett példák is mutatják — hátrányokkal is iárhat. Elkényelmesedésre, a fejlesztés elhanyagolására, a .-evők kiszolgáltatottságára, írfelhajtó törekvések érvényesülésére vezethet. Az iparszervezési tapasztalatok arra italnak, hogy több szakmáján létjogosultsága van a kisebb egységeknek is. Például ihol a változó divatigények miatt nem célszerű nagvszéri- ikban termelni (kötöttáru, ■gyes konfekciók stb.) a kis- izem gyorsabban, - rugalma

megvannak — fejlesztéshez szükséges pénzforrások, gyártáshoz szükséges anyagok, szakemberek, értékesítési lehetőség stb. — szakmába tartozó más termék gyártására is áttérhet a vállalat. A jövőben megvan a lehetősége annak, hogy hasonló terméket több nagyvállalat is gyárthat és nyilvánvaló, az a vállalat jut előnyösebb helyzetbe a piacon, amelyik olcsóbb, jobb minőségű, korszerűbb árut kínál eladásra.

De fokozhatja a versenyt az is, hogy a helyi ipart (tanácsi. szövetkezeti ipart) érintő hátrányos megkülönböztetések is megszűntek. A kereskedelemben is jobban érvényesül a különböző vállalatok konkurrenciája és a termelő vállalatok, kisipari szövetkezetek, tsz-ek számára lehetővé is vált termékeik közvetlen értékesítése.

A profilbővítési lehetőség nemcsak az ipari, nagykereskedelmi vállalatoknál következett be, hanem más intézmények tevékenységi 'köre is i növekedett. Például az építő- j ipari vállalatok is foglalkoz- ] hatnak tervezéssel, meg a tér- | vező intézetek vállalhatják a j beruházások koordinálását, lebonyolítását.

A kezdeti tapasztalatok arra mutatnak, hogy még sok az aggály, félelem a verseny : várható hatását illetőleg és a - különböző negatív jelenségek ; a közvélemény tükrében el- ! túlzottan mutatkoznak. (Pl. j állami és szövetkezeti kereskedelem konkurrenciája az élelmiszer-feldolgozásban, tej- ' iparban a minisztériumi, helyi j és szövetkezeti vállalatok között jelentkező verseny stb.).

Van olyan észrevétel is, I hogy a verseny éleződése foly- I tán felesleges kapacitások, párhuzamosságok jönnek létre és I ez a népgazdasági érdekek i

abban állhat át az új termék szempontjából káros. Ezzel

gyártására. Hasonló a helylet a lakossági szolgáltatások setében is. De elképzelhető, íogy egyes speciális gépek, nűszerek, alkatrészek gyártá- a kisüzemben előnyösebb lelet mint nagy egységekben.

Hogy ezek az üzemek ön- tlló vállalatként működj e- lek-e, vagy továbbra is na- yobb vállalatok részeként, ,zt a gazdaságosság kérdésé- tek kell eldöntenie.

számolni kell és lehet, hogy a párhuzamos fejlesztés visz- j szahatása később jelentkezik, i azonban az is előny, hogy a konkurrencia a többi termelőt rászorítja a jobb munkára, | az önköltség csökkentésére és ez népgazdaságilag mégiscsak hasznos. Végső soron a ver- j seny indokolt akkor, iia a belőle eredő népgazdasági haszon több mint az az átmeneti kár, amely a párhuzamos ka- <

, paritások létrehozásával ke- Mindenesetre ma gyakoriak | ietkezik.

zok a vélemények, amelyek lizonyos szakmákban a kon- entrációval szemben a de- loncentráció a közép- és kis- izemek előnyeit bizonygatják, agy legalább is a korábbi röszt vagy nagyvállalat-szer- ezet helyett a kevésbé kötött gyesülési formát javasolják, lint az iparirányítás korsze- űbb módszerét. A viták közén felmerült olyan gondolat >, hogy azokat az üzemeket, melyekben az alapanyag beA „kár" fogalma alatt itt azt értjük, hogy bizonyos kapaci- ; tások idő előtt valósulnak } meg és átmenetileg feleslegesen kötik le a népgazdaság ! eszközeit.

A fogyasztók érdeke

Végezetül felvetődhet még az a kérdés is, hogy a piaci verseny és ezzel együtt a vál- rkezésétől a végtermék ki-1 tálatok nagyobb érdekeltsége ocsátásáig minden termelési nyereség növelésében nem olvnmat eöv fivárefívséfien sérti-e a fogyasztók érdekeit éli™rténik! nem feltétle- és nem vezet-e az áremelke- ü1 indokolt nagyvállalati for- dés tendenciájához? iában igazgatni. Nem vélet-1 Elképzelhető, hogy lesznek ?n, hogy ezekkel a nézetekkel | 0]yan vállalatok is, amelyek écsett sűrűbben találkozunk, ( a munka hatékonyságának fo- ' isz itt több olyan korábban 1 , , . . - _ . ,, >

nálló vállalat, ma gyáregy-\ kozasa hel-vett. a fogyasztók- J í égként működő üzem van, \ ^al> vagy az állammal szemből a nagyvállalat szervezeti • beni kötelezettségeik terhére i