Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
DunonTuii napio 1968. március 10. A DCM déli testvére A gyár agya: az automatikai központ. Ide futnak be az elektromos jelzőberendezések Információi, itt áll az ipari televízió monitorja, s innen küldik a gépeknek a parancsokat — egyetlen mozdulattal. Még pár hét, s Beremend eddigi történetének legjelentősebb eseményéhez érkezik: a falu határában megkezdik az ország legnagyobb cementművének építését A nagyhar- sány—beremendi vasútvonal keleti oldalán, mintegy másfél kilométernyire a község északi szélétől, megtörtént a városnagyságú gyár helyének kijelölése, s még a tavasz folyamán sor kerül az ünnepélyes alapkőletételre is. Rajt előtt Vácott, a Magyar Cementéi Mészművek országos központjában, már hetek óta olyan a légkör és a forgalom, mint egy katonai főhadiszálláson — támadás előtt. Andrej- kó Gyula vezérigazgató asztalát elborítják a levelek, jelentések: a harmadik ötéves terv második legnagyobb létesítményének megvalósításában a tucatnyi tervező intéy zet mellett szinte az egész ország ipara részt vesz, s ezek tevékenységének összehangolása a program egyik legfontosabb és legnehezebb feladata. — A DCM építése jó iskola volt, megtanultunk a megszokottnál nagyobb léptékben gondolkodni, s bár magunk között mi Beremendet az itteni gyár testvérének nevezzük, jelen esetben mégis sokkal többről van szó, mint a 2 itt befejezett munkák megismétléséről odalent... Az új beremendi cementgyár beruházási költsége 2,3 milliárd forint. Teljes üzembehelyezése után — 1973 nyarán — egymillió tonna cementet termel majd évente. A monumentális méretek mellett a korszerűség és a maximális gazdaságosságra való törekvés a kiviteli tervek legfőbb jellemzője. — Mindent újra át kellett gondolnunk —mondja a vezérigazgató a fejlődés- jer lenlegi üteme mellett ugyanis elég négy-Öt év, hogy egy technológia vagy gép elavuljon. A maximális igényességre annál is inkább szükség volt, mert a népgazdaság részéről óriási nyomás nehezedik iparágunkra. „Kívülről” a mennyiségi és minőségi követelmények mellett most már a termékbővítéssel kapcsolatos nyomás súlyát is érezzük, „belülről” pedig a gazdaságosság növelésének igénye és kényszere feszegeti a kereteket. 1967-ben 2 millió 650 ezer tonna volt a hazai cementgyárak össztermelése, s bár a korábbi évekhez viszonyítva óriási ez a szám, a kereslet ennél is nagyobb volt, így aztán közel 300 ezer tonna importcementet kellett felhasználni. Éppen ezért: Beremendet mi úgy kezeljük, mint a jövő zálogát... Hol állunk? Az egyes államok építőipari — sőt: általános műszaki — fejlettségének színvonalát sokféleképpen ki lehet fejezni, az egy lakosra jutó cementfelhasználás mennyiségének vizsgálata azonban szinte valamennyi módszert helyettesítheti. Nyugat-Európa fejlett országaiban már több, mint két évtizede, hogy kiemelt iparág a cementgyártás, s ennek megfelelően évről évre ugrásszerűen nő az évi kvantum. A múlt évi átlag 400 kiló volt lakosonként. A világ-átlag 106 kiló, s bár ehhez képest Magyarország látszatra előkelő helyen áll — 265 kilogramm cement esik az ország minden lakosára — semmi okunk az elégedettségre. Helyzetünk megítélése e számok tükrében rendkívül egyszerű: a korszerű építési módok még nem váltak uralkodóvá, s ennek megfelelően a kivitelezési költségek is sokkal magasabbak a kor lehetőségei által biztosított színvonalnál. Magyarországon ez idő szerint hét cementgyár dolgozik. Többségük már megülte vagy most közeledik félévszázados jubileumához, s ennek megfelelően kapacitásuk további növeléséről súlyos milliók feláldozása nélkül szó sem lehet. A fejlett államokhoz való mielőbbi felzárkózás érdekében tett első nagy lépést a Dunai Cement- és Mészmű üzembe helyezése jelentette: a hatalmas üzem, a kezdeti nehézségek után, ma már közel egymillió tonna 500-as cementet gyárt. A házgyári és nagypanelos építési módok további elterjesztésének — és ami a legfontosabb: olcsóbbá- tételének — azonban még mindig a cementhiány, illetve drágaság az egyik legfőbb oka. Üj — világszínvonalon is korszerű — gyár építését sürgette az a tény is, hogy a mostani üzemek — a régi beremendi gyár kivételével — az ország közepétől északra helyezkednek el, súlyos szállítási pluszköltségekkel terhelve a rendkívül gyorsan fejlődő dél-dunántúli és délalföldi területek építkezéseit. Milyen lesz? A vezérigazgató színes prospektusokat, súlyos katalógusokat mutat: — Európa s?inte valamennyi cementipari „nagyhatalma” megpályázta a beremendi gyár felszerelésére vonatkozó megbízatást. A döntés nem volt könnyű: egyszerre kellett árszempontokat és termelési érdekeket szem előtt tartani, j Optimális megoldást keres- i tünk, gondosan ügyelve arra, j hogy a takarékosság ne okozzon károkat a későbbiekben... — És mi lett a döntés? — A legutolsó szó még nem hangzott el. de az eddigiek szerint nyugatnémet és NDK kooperációban szerezzük be a; gépeket. A nyugatnémet Poly sius- és a Német Demokratikus Köztársaság-beli ZAB- cégek óriási tekintélyt képviselnek a nemzetközi piacon, s ajánlataik megfeleltek a mi elképzeléseinknek. — Végülis: mennyibe kerülnek a gépek? — Az importbeszerzések mellett nagytömeáA magyar gép is helyet kap majd a beremendi gyárban — szeretném azonban hangsúlyozni: igényességünk a hazai vállalatokkal szemben sem volt alacsonyabb. mint a külföld esetében. Gépi berendezésekre összesen 1 milliárd 50 millió forintot irányoztunk elő, s ebből a belföldi gépek értéke 400 millió. Az importbeszerzések megoszlása: 250 millió forint tőkés és 400 millió forint szocialista devizában. Az építkezések költsége kereken egymilliárd forint. A kapcsolódó létesítményekre és egyéb költségekre 150 millió forintot szánunk. A rajzokból ma még csak a szakember tudja maga elé képzelni a létesítmény végleges képét. Száz méteres mam- mut-kémények. 60 méteres óriás silók, gépdzsungelt takaró anyagfeldolgozók... A technológia korszerűségének bizonyítására egyetlen számot: az új gyár 2,5-szer kevesebb hőt használ majd fel egy mázsa cement előállításához, mint a mostani. A két forgókemence szénhidrogéntüzelésű, automatikus vezérlésű. Teljesítményük 1400 tonna/nap. A gyár vasúti pályaudvara mögött valóságos olajtelep épül: átemelőkkel, tisztítókkal. A nagyértékű villányi gyümöics- és szőlőkultúra védelmére is gondoltak: minden kéményt elektromos porleválasztóval szerelnek fel, melyek 95 százalékos hatásfokkal dolgoznak. 27 tonnás autók — Nagy' viták előzték meg a gyár helyének kijelölését — mondja a vezérigazgató. — Mi ezt az üzemet olyannak akarjuk megépíteni, hogy 50 év múlva is számítani lehessen rá, tehát nagyon meg kellett gondolni, melyik kőbányára telepítsük. Az összes környező mészkő-lelőhelyeket számba vettük, s így született meg a döntés. A mostani gyár bányájában 50 évre elegendő az anyag, s ha ezután is szükség lesz kőre, ott van a közeli Nagyharsány ... — Hogy történik a szállítás? — Ezt sem volt könnyű eldönteni. Voltak a szállítószalagnak is hívei, a vasútnak is, a közúti szállításnak is. Végülis ezt a lehetőséget választottuk: a bánya és az üzem között nagyszilárdságú, űz méter széles, speciális szállítóét épül, melyen 27 tonnás teherautók közlekednek majd. A kőtörés a gyárban lesz. A magasfokú automatizálás következménye, hogy az új gyárban alig-alig lesz nehéz fizikai munka. Az összlétszám igény 1000 alatt van, s az állomány mintegy 35 százaléka női munkavállaló lehet. Az első technológiai vonal 1972ben lép üzembe, a vezérigazgató asztalán azonban egyéb tervek között már a létszám- fejlesztési elképzelések is ott vannak. — A mostani öreg gyár munkás- és műszaki gárdáját teljes egészében átvisszük az új üzembe, s ezzel a szükséges létszám fele máris biztosított. Számos szakembert átcsoportosítunk más üzemekből, s csak az ezután fennmaradó hiányt pótoljuk helyből. A mérnökök és technikusok száma 200, a szakmunkásoké 250 körül lesz. Az óriási géppark hatalmas TMK műhelyt kíván, éppen ezért már most tanműhelyt nyitottunk Beremenden — hogy az indulás időpontjában már megfelelő számú lakatos, kovács és esztergályos álljon rendelkezésre. Külföldi szakemberek A beruházás gyakorlati irányításának központja a Szilikátipari Tervező Intézet, a főszervező pedig dr. Pákozdy Veronika, létesítményi főmérnök. Az ő kezében futnak össze a különböző tervező és kivitelező vállalatoktól a szálak, s az előre elkészített — s a legmagasabb szinten is jóváhagyott —, menetrend pontos betartásáért is ő a felelős. — A beruházási javaslat határidőütemezése szerint a kiviteli tervek utolsó darabját is el kell .készíteni 1969 elejéig. Az építési munkák — út- és vasútépítéssel, valamint nagyszabású tereprendezéssel"-—, idén tavasszal indulnak. ' A gyártelepen belüli — termelő — létesítményeket 1969 I. negyedében kezdjük építeni. A gyár területén kívüli, kapcsolódó létesítmények, 1970-ben készülnek el. A berendezések szállítása 1969 végén kezdődik, s a szerelés 1973. I. negyedévéig tart. A generáltervező megbízásából az energiahálózatot 'az ERŐTERV, az .utat, vasutat a MÉLYÉPTERV. a beremendi és siklósi lakótelepeket a j Pécsi Tervező Vállalat tervezi. — És kik végzik a nagyértékű gépek szerelését? — A gépszállításokkal szem ben támasztott garanciaigényünk következményeképpen a külföldi partnerek a szerelésről is maguk gondoskodnak. 197Ó elejétől 1973 közepéig az érdekelt cégek brigádokat foglalkoztatnak Beremenden. Az NDK-ból — elő reláthatóan —, 30—40, az NSZK-ból pedig 15—20 szakember érkezik. Arról is szó van, hogy egyesek családostul jönnek, tehát valóságos kis német kolónia él majd az építkezés évei alatt Beremenden. Elhelyezésüket a gyárral együtt épülő lakásokban tervezzük, melyek kivitelezését éppen ezért valamelyest előrehozzuk. Segít: a BBI A kivitelezésben három nagy építőipari vállalat ves2 részt: a 26-os, a 31-es és a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat. A belföldi gépszállításra és szerelésre a budapesti Gépexport Iroda kötött szerződést. Az import berendezések szállítását a NI- KEX Külkereskedelmi Vállalat végzi. A Cement- és Mészművek — mint beruházó —, minden egyes gépegységet írásos teljesítmény-bizonyítvánnyal vesz át a generál- tervezőtől, a BCM-el tehát nem fordulhat elő, hogy az ünnepélyes felavatás után tervezett kapacitásának csak egy részét produkálja ... Az új mechanizmus rugalmas beruházási szelleme nyilvánul meg abban a tervben is, mely szerint a cementipari szakismereteket nem igénylő munkálatokra nem hoznak létre külön beruházási szervezetet. A Baranya megyei Beruházási Irodával folynak -a tárgyalások, s ha ezek eredménnyel zárulnak, a közforgalmú utak, vasutak és lakótelepek beruházását a BBI bonyolítja majd le. Az építkezés második ütemében az új siklósi lakótelepen rendezik be az 50—60 fős létszámmal működő központi irányító apparátust — mely az építkezésben résztvevő vállalatok mellett a Cement- és Mészművek országos központjával, valamint az érintett főhatóságokkal is mindennapos kapcsolatot tart fent. 120 ezer tonnás m észmű A tervezés kezdeti időszakában úgy volt, hogy az új gyár építését elindító első kapavágás egyben az öreg beremendi gyár történetének utolsó felvonását is megnyitja, a legújabb elképzelések szerint azonban az építőipar „nagy öregét” mégsem bontják le. Ellenkezőleg: megfiatalítják. Mészüzemmé alakul, mely évente 120 ezer tonna égetett meszet küld majd a dél-magyarországl építkezésekre. Békés Sándor Ilyen porleválasztók védik a levegő tisztaságát. Aa út beremendi cementgyár látképe Új bolt a cementgyár építőinek Valószínű, Béréin end község la- [ kossága örömmel fogadja majd azt a hírt, hogy a helyi Dózsa Tsz hármas — zöldség-, tej-, il- j letve halboltot akar nyitni a falu / központjában. Nagyon ráfér ugyanis a községre ez a létesítmény, s a hely — a falu kö- | zepén lévő, volt Bajcsy-féle ház j — alkalmasnak is látszik e bol- i tok kialakítására. A Dózsa Tsz vezetői azonban — igen helyesen — nemcsak a falu népére gondoltak, hanem arra is, hogy tavasszal megkezdik ax új beremendi cementgyár épí- •ftaét, következésképp nagy lét-| számú építőmúnkás tartózkodik majd a községben. A tsz részt akar vállalni az építők ellátásából, ez is közrejátszik abban, hogy a tsz-vezetők a boltról tárgyalnak a községi tanáccsal. A tsz számításai szerint minegy 200—250 mázsa hal fogy majd el évente a halboltban. Az egész mennyiséget saját halastavaikban állítják elő. Ami pedig a zöldséget illeti, felépítettek egy 25xG méteres fóliaházat, átalakítottak több hollandi-ágyat, következésképp háromszor annyi primőrt tudnak előállítani, mint egy évvel korábban«
