Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

f Dimontmt ttoot« Í968, március IQ, 4 KAIRO: Az AFF Kairól Jelentése szerint pénteken az egyiptomi külügyminisztéri­umba kérették' azoknak az or­szágoknak a nagyköveteit, amelyek tagjai a Biztonsági Tanácsnak- A diplomatákkal megismertették annak a tár­gyalásnak a tartalmát, ame­lyet az Egyesült Arab Köztár­saság képviselői legutóbb Gunnar Jarringgal, az ENSZ közel-kelet! megbízottjával tartottak. 4 NEW von A: Kambodzsa ENSZ-képviselete pénteken két körlevelet intézett at tagállamok- koz* Az egyikben megállapította, kogy a kambodzsai dél-vietnami határövezet Ong Tan körzetében az amerikai és dél-vietnami erők előretolt hadállást építettek ki, amely 80 méterrel a határvonal mögött* kambodzsai területen he lyezkedik eL A második körlevél amiatt tett panaszt* hogy február 14-én Prey Veng ha tár me gyében, amerikai és dél-vietnami erők tüzérségi lövedékekkel szórtak be kambodzsai területet. Négy kam­bodzsai parasztasszony megsebe- eült, 4 NICOSIA: A ciprusi gö­rög rendőrség pénteken este megkezdte az ellenőrző pon­tokon felállított barrikádok lebontását. Éjféltől megszűn­tek azok a korlátozások, ame­lyek 1963. decembere óta gya­korlatilag megbénították a nícosiai tőrök városrész és a város többi pontja közötti közlekedést. Négy év óta elő­ször járhatják be az érdeklő­dők a görög és a török negye­det, anélkül, hogy a rendőrség megállítaná és átkutatná őket 4- BERLIN: Nyugat-Németor- Stígban a rendőrség valóságos „vadászatot” folytat a Német Kommunista Párt programterve­zete után, melyet az NSZK né­hány lapja közölt. A politika! rendőrség elkobozta az „Akelei” {Harangláb* című diáklap példá­nyait, melyekben megjelent az NKr programtervezete. A titkos- rendőrség ügynöke* behatoltak -a független és a szocialista diá­kok központja” nevű szervezet •gyik vezetőjének lakásába és magukkal vitték a diáklap 3* pél­dányát. 4 PÁRIZS: A francia kor­mány 88 millió frankért meg­vette az Atlanti Szövetségtől a párizsi volt NATO-palotát A ténylegesen kifizetésre ke­rülő vételár azonban ennél az összegnél tíz százalékkal ala­csonyabb, ennyivel járult ugyanis hozzá annak idején a francia kormány az építkezés költségeihez. Az épületben az oktatásügyi minisztériumot helyezik el. 4 BOGOTA; Kolumbiai geril­lák megtámadtak egy katonai őr­járatot. Tíz hónap éta ez volt az első komolyabb összetűzés a „kolumbla forradalmi fegyvéres erői” elnevezésű szervezet és a kormánycsapatok között. 4 HAMBURG: Brandt nyu­gatnémet külügyminiszter pén­teken este közölte, hogy ta­valy a nyugatnémet—kínai ke­reskedelmi forgalom értéke elsőízben meghaladta az egy- mllliárd márkás szintet. A külügyminiszter kijelentette, hogy a kereskedelmi kapcso­latok kedvező alakulása Bonn és Peking viszonyában politi­kai közeledést is ereményez- het. 4 NEW YORK: Az ENSZ em- í béri jogok bizottsága pénteken ; délutáni ülésén 24 szavazattal, eb , lenszavazat nélkül, Anglia, Olasz- j ország, ÜJ-Zéland és az Egyesült i Államok képviselőjének tartózko- dáSa mellett, elfogadta azt az ! ukrán javaslatot, amely elítéli a | nácizmust és az apartheid-politi- j kát. A bizottság által elfogadott j határozatban felkérték U Thant | ENSZ-főtitkárt, tanulmányozza i azokat az elveket, amelyek alap- ! Í án kártérítést kell fizetni a há- | ►orús bűnök vagy az emberiség i ellen elkövetett bűnök áldozatai- I Dák. 4 ATHÉN; Patakosz mi­niszterelnökhelyettes és bel­ügyminiszter bejelentette, hogy „nem megfelelő magatartás” és „kommunista anarchista te­vékenysége” miatt elbocsátot­ták a belügyminisztérium 421 alkalmazottját. Kijelentette, hogy az elbocsátásokat nem kell politikai akcióként érté­kelni, mert csupán „az állam- biztonság érdekeit tartották Szem előtt”. + PÁRIZS: Szombaton hajnal­ban menekülő betörők tűzharcot Vívtak az őkét üldöző rendőrök­ké! és detektívekkel. Az egyik íendőrt három golyó találta el, kórházba szállítása után meg­halt. A két banditát az üldözők megsebesítették és elfogták« Utánpótlás csak ejtőernyővel A hazafiak WmmmhmH mmmmmmes offcnzíváiának mérlege Hanoi. * Á dél-vietnami felszabadító hadsereg lapja a Hazafias Erők egyhónapos offénzívájá- nak ideiglenes mérlegét fel­állítva azt írja, hogy a felsza­badító fegyveres erők, vala­mint Saigon—Gia Dinh kör­nyékének lakossága 30 000 el lenséges katonát tett harckép­telenné, köztük több, mint 14 ezer amerikait. Több, mint 400 repülőgépet lőttek le, vágj' pusztítottak el a földön és 50Ö katonai járművet semmisítet­tek meg. Elsüllyesztettek, il­letve felgyújtottak 12 hajót, amelyek közül egy 10 000 ton­nás volt Saigon. Saigoni közlés szerint a szabadságharcosok szombaton hajnalban tüzérségi támadá­sok újabb sorozatát indították el Saigon környékén és a del­tavidéken. Aknavetőkkel tá­madtak három megerősített katonai állást Saigontól dél­re, amelyek közül egyet Phuoc Loc-ban el is foglallak. B—52-es amerikai óriás­bombázók szombatra virradó éjjel támadták a szabadság­harcosok állásait Khe Sanh, Hue és Saigon körül. Hanoi. A nemzetközi nőnap alkal­mából a VDK-han működő „Nőszövetség Dél-Vietnam fel­szabadításáért” felhívással for­dult a világ asszonyaihoz, fel­kéri őket, hogy fokozzák a dél-vietnami nép igazságos harcához nyújtott támogatást. Követeljék, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül szün­tesse meg a VEK bombázá­sát. PÁRIZS Az Egyesült Ál­lamok párizsi nagykövetségé­nek épülete közelében pénte­ken este nők tüntettek a viet­nami háború ellen. Több száz asszony vonult fel-alá a nagy- követséggel szomszédos utcá­ban, ilyen és ehhez hasonló jelszavakat hangoztatva: „Az amerikaiak gyilkosok!” A tün­tetés mintegy két órán át tar­tott. A megmozdulást a ném- zekőzi nőnap alkalmából ha­ladó francia szervezetek kez­deményezték. Hogy „robbant“a hír (Art Buchwald) Khe Sanh, Dél-Vietnam: a partizánok által körülkerített USA-támaszpontra ejtőernyővel szállítanak utánpótlást az amerikaiaknak. Hazarendelték Stockholmból az amerikai nagykövetet William Heath-t, az Egye­sült Államok stockholmi nagy­követét, aki égyébként John­son elnök texasi földije és jó- barátja, az amerikai kormány, „konzultációra” hazarendelte, hogy kifejezze ' rosszallását Svédországnak az Egyesült Ál­lamok vietnami háborújával kapcsolatban folytatott politi­kája miatt. Az amerikai—svéd viszony az utóbbi hetekben egyre fe­szültebbé vált. Svédország me­nedékjogot adott olyan ameri­kai sorkatonáknak, akik a viet­námi háború elleni tiltakozá­sul dezertáltak. Amikor a svéd békeharcosok február 21-én a vietnami diplomatával együtt, háború-ellenes tüntetést ren­deztek Stockholmban, a felvo­nulók sorában ott látták Olof Palme svéd művelődésügyi minisztert is. A minisztér a tömeg előtt beszédet mondott. Ezt washingtoni hivatalos sze­mélyek „égyoldalúnak és tá­madónak” bélyegezték, mert Palme „törvényes polgárhábo­rúról” beszélt. Közben ameri­kai részről megpróbáltak nyo­mást gyakorolni a svédekre, högy tiltsák meg az amerikai katonaszökevények mindenne­mű politikai tevékenységét. A szombat reggeli svéd la­pok vastag szalagcímekben kö­zölték a svéd—amerikai vi­szony legújabb fejleményeit. A vezércikkek mindazonáltal kinyilvánították, hogy Einan­der miniszterelnök Szerint a két ország kapcsolata — „le­számítva a vietnami háború miatti nézeteltéréseket” —­nem romlik ... Szdnios spekulációra adott okot az, hogy vajon miért értesült Johnson elnök olyan későn a Püeblo nevű kém­hajó elfogásáról. több verzió alakult ki ár­ról. hogy mi is történt azok­ban a válságos pillanatok­ban. mielőtt az elnökhöz ju ­tott volna a hír a Pueblo sórsáról. Közülük az epyik, áfúit én is hallottam — noha min­den egyes tényt bizonyítani nem tudok — a. következő: Este 11 órakor, amikór a váratlan Mr Wáshihgtonbé érkezett, először a hádüpy- és a külügyiminSztéHum al­sóbb Csatornáin Ütértt ke­resztül, majd Mékámata hadügy- és Rusk külügyúii- niszterhez kefült. Mókáimra felhívta Ruskot és azt mondta neki: „Úgy gondolom, hogy jobb. ha Te értesíted az elnököt. Éz dip­lomáciai probléma „A fenét az” — mondta a rendszerint szűkszavú Déah Rusk. „Az a tengerészétnek a hajója volt és így hadügyi probléma. Jobb ha Te érte­síted az elnököt”, „Várj csak DeaW — mond ta a hadügyminiszter. „Épp nemrégen kellett beszámol­nom nekem az elnöknek a őrönlandon elveszett rlégy hidrogénbombáról. Még ázt fogja hinni rólam, hopy vészmadár vágyok.“ „S ráadásul, — tette hoz­zá McNamara — ez a hajó nefá téúgérészéti küldetésén volt, hanem kémkedési fél­adatot végzett „Akkor Dick Héimshek, a CIA vezetőjének kellene az elnököt értesíteni” — össze­gezte a dolgokat Rusk. * Felhívták telefonon Héims- et és Rüsk külügyminiszter vázolta a helyzetét, s a C1A- főnök nem lepődhetett volna jobban meg. „Jobb, ha te beszélsz az elnökkel” — mondta Rusk. „Inkább nem, ha ez szá­modra teljesen mindegy" — mondta Helms, Különben is nekem nincs meg a Fehér Ház telefonszáma. De, fi­gyelj csak ide. van egy öt­letem. Értesítse Walt Rostow az elnököt! Walt a Fehér Házban dolgozik és biztos megszokta már, hogy az el­nökkel rossz híreket közöl­jön”. „Rendben van” — mond­ta Mr. Rusk. — „Úgy vé­lem. hogy Walt van annyira jártás az ilyen dolgokban. mint bárki más”. Rusk külügyminiszter fel ébresztette Rostowot és kö zölte vele a hírt. Javasolta, hogy azonnal menjen át a Fehér Házba és mondja el az elnöknek. Rostow beleegyezett és el­kezdett öltözni. Miután meg­ette tojásrántottáját, áthaj­tott á Fehér Házba, ahöl niár egyetlen lámpa sem égétt. Egészen kétségbe volt esve, hogy hogyan fogja az elnökkel ilyen istentelen órábin a hírt közölni. Idegesen felbotorkált a lépcsőkön az elnök hálószo­bájához. Amint a szobához ért, Mr- télen ötlettel kinyitotta az ajtót, s négykézlábra állva mászni kezdett az ágy felé. Amikor odaért, megragad­ta az elnök kezét. „Té vagy az Lynda Bird?" — kérdezte álmosan az el­nök. „Nem, Walt vagyok”, „Walt?! Miféle Walt?” „Walt Rostow, az ön Fe­hér Házi tanácsadója”. „Hát mi az ördögöt csinál itt maga négykézláb ilyen­kor? Csak nem Eartha Kitt jöü ide reggelizni?“ Nem uram. Valami más mondanivalóm van önnek”. „Mi az?” kérdezte az el­nök. ,JNem haragszik ha én is bebújok az ágyba? Ez na­gyon bizalmas ügy!” „Fene egye meg Walt, mit akar mondani?” „Hát, úgy hiszem: ön nem fogja elhinni ezt.. Ebben a pillanatban Lady Bird felébredt. „Mi történik itt, Lyndön?” kérdezte kö­vetelőén. „Semmi, Lady Bird. Csu­pán Walt Rostow akar va­lami fontosat mondani. „Óh, egy pillanatra egé­szem megijedtem” mondta Lady Bird. „Mert azt hittem, hogy e lányunk Lynda Bird és fér­je Chuch közt kitört az el­ső családi háború”. 30. — Téved — felelte öntelt vi- gyorral. — Azok az idők már elmúltak. Most jobb lenne, ha magáról beszélne valamit... — ... Az már tudja, hogy Rus­sel lánya vagyok. Az apám ide­ges, zsarnok ember volt szegény. Jószívű, zseniális, de szertelen, hirtelen haragú... Miatta elke­rültem tizenhat éves karomban otthonról. Nem fértünk össze. Én is színésznő lettem, mint az anyám... Azután jött ez a tra­gédia ... Az apám eltűnt... Ma már tudom, hogy megölték. Az anyámat úgy szerepeltették az ügyben, mintha megcsalta volna a második férjét, Brétail doktort. Anyám régen szerette Brétailt, és szenvedett az apám mellett, de mindig becsületes, tiszta nő volt. Ezért elhatároztam, hogy kiderí­tem a2 igazságot. Elsősorban sze­gény anyám ártatlanul meghurcolt becsületéért vállaltam ezt a ke­serves harcot. De az apám nagy felfedezése, az átjáró, amelyért annyit küzdött, elválaszthatatla­nul hozzátartozott szegény anyám tragédiájához. És ebben a küzde­lemben senki sem volt mellettem, csak egy régi szolga, egy félvér, aki eljött annak idején velem együtt az apám házából. Mahmud volt az, akit maga egyszer mint inast, egyszer mint bennszülött jóst látott, aki a viperával muto­gatta magát Murzukban. Magam is jó munkát végeztem, színész­nő voltam, értek a maszkírozás- hoz. Megfigyeltem az apám expe- dicijáról visszatért embereket. Tudtam, hogy a bűnös ezek kö­zött van. Hogy elvegyülhessek a külvárosban, ahol európai nő nem fordulhat meg feltűnés nél­kül. humuszt vettem fel, barnára festettem a bőrömet, és ami le­hetetlenné tette, hogy felismerje­nek: férfi-maszkot tettem fel... Ha emlékszik még az öreg kávé­főzőre Oranban, az Avenue Ma­gen tán ;.. Galamb kis híjá,n hanyatt esett. — Mi? ... Maga? ... Csúf, vén férfi volt? ... Szakállat ragasz­tott? . . . Hopplá! Megvan! Hát ezért nem láttam bemenni a ház­ba, ahonnan kijött! Burnuszbán ült ott... Szakállal! ÉS amíg én a lábszárvédőmet varrtam ... ad­■ dig átöltözött nőnek, és úgy jött ki... Én meg követtem, és nem értettem... Maga volt az orani kávéfőző! — És én voltam Abu el Kebir is, a trachomás, vézna „nebuló”, hosszú, ősz szakállal, rikácsoló hanggal... Galambnak újra leesett az álla. Azután magához rántotta a lányt, és megcsókolta. — Ne haragudjon — dadogta a katona —, maga az életemet mentette meg! Egy csókkal le sem róhatom a hálámat... — Most... ne rója tovább a háláját. Mahmud mindenhová el­kísért mint kígyóbűvölő is. Ami­kor rájött, hogy viperáját ellop­ták, és a maga inge is eltűnt, figyelmeztette, hogy vigyázzon, pedig ő azt hitte, hogy maga gazember, de én... én már ak­kor ... akkor ... Szóval már gya­nakodtam, hogy esetleg tévedés. Ezért még leöntöttem... magát kmirhával is... — hátraugrott. — Nem most, ne rójon hálát... Szóval ezért volt... — És a karóra? ... — Ez a karóra... rejti a ter­vet, hogy hol az átjáró, de senki sem tudja megfejteni az óra tit­kát. Hallgattak. Galamb megfogta -a kezét. Madge nem húzta el. — Nem lenne jó ha negnéz- nénk még egyszer az órát? — mondta a katona. — Talán ki­sütünk valamit... Várjon! Most jut eszembe... A szegény Kölyök firkált néhány sort. A papírlap, amire a beteg irt, még ott volt a zubbonyában. El­feledkezett róla. A nő kikapta a, kezéből, és izgatottan olvasta:' „Figyelnek bennünket. Ha meg akarja tudni, hány óra van, iga­zítsa be a napon a mutatókat, és nézze figyelmesen a másod­percmutatót. Éjfélkor pontos órá­ja lesz.. — Az isten szerelmére, hogy lehet ilyen felületes... — suttog­ta remegő hangon a leány. — Hiszen ez nagyon fontos... Már régen tudni kellett volna .., Odavitte az órát az ablakhoz, és felkattintotta a fedelét. A nap rávilágított a repedezett számlap­ra. A nő forgatta a felhúzót... Talán kinyílik valami titkos ha­sadok ... Percekig próbálta hiá­ba ... — Egy ötlet! — kiáltotta Ga­lamb. — Azt mondja az utasítás: „Éjfélkor pontos órája lesz.. Állítsa mindkét mutatót a tizen­kettesre. Az éjfél. — Lehet... Sebesen forgatta a mutatókat. Mikor egymás fölé értek a tizen­kettesre, várt. Semmi... A nő sóhajtva visszaadta. — Vegye fel.. És kérem — mondta, mialatt Galamb megerő­sítette csuklóján a karórát —, nagyon kérem... vigyázzon ma­gára, mórt... — Halló! Hát ez mi! — Penc- roft lépett be. — No nézd csak! Igazán érdekes. Galamb rosszkedvűen fordult a leányhoz. — Bocsásson meg, Madge, de sajnos most kénytelen leszek ezt az urat félholtra verni... pedig nem, illik így viselkedni egy hölgy jelerilétében — és mert közben Pen croft a közelébe ért, úgy vág­ta pofon, hogy beleesett fejjel a szekrénybe, áttörte az ócska bú­tor ajtaját, és mindenféle hol­mikkal együtt a földre esett. (Folytatjuk) I ' 4 » i

Next

/
Oldalképek
Tartalom