Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-31 / 77. szám
1968. március 31. naoio r Élelmesen, rugalmasan az új viszonyok között Több hétvégi járat a kirándulóhelyekre — Volánsped szolgálat Homokot saját bányájából szállít az AKÖV Az elmúlt három hónap tapasztalatai most már élesebben körvonalazzák a 12. AKÖV jövőbeni tevékenységét A vállalatgazdálkodásban sok minden megváltozott, és egyáltalán nem meglepő, hogy a kereskedelmi tevékenység elsőrendű szerepet kapott. Konkurrcncia A gazdasági reform egy sor áj rendelkezést hozott a közúti személy- és teherfuvarozás vonatkozásában is, amelyek egyike-másika látszólag kedvezőtlenül hatott a vállalatra. Amíg a részletes tervutasítási rendszer még érvényben volt, a fuvaroztató vállalatok havonta közölték fuvarozási igényeiket az AKÖV-el, amely a Központi Szállítási Tanács és a Megyei Szállítási Bizottság közreműködésével igazolta vissza a kocsirendelést. Az AKÖV hatósági jogkörrel rendelkezett: leszámítva az ÉPFUT vagy a BSZV-t, más intézmény — termelőszövetkezet, állami gazdaság, vagy üzem — csak akkor kapott szállítási engedélyt az AKÖV-től, ha az AKÖV-nek minden kocsija „foglalt” volt. Ez a monopol- helyzet most megszűnt. Teher- és személyfuvarozást minden üzem, intézmény végezhet, csupán egy a lényeg: az Árhivatal által meghatározott tarifa maximumát senki nem lépheti túl, mert árdrá-. gítást követ el. De olcsóbban szállíthatnak... Szabadszombat A másik, ami problémát okozott az AKÖV-nek: a csökkentett munkahetek folyamatos bevezetése. A hét utolsó két napján több munkásjárati autóbusz áll, de a hét végi teherfuvarozásra is kevesebb az igény, hiszen amelyik üzemben nincs munka szombaton, ott nincs árumozgatás sem. Márpedig az öt százalékos eszközlekötési járulékot az AKÖV-nek akkor is fizetnie kell, ha a kocsipark egy része nem üzemel a hét bizonyos napján. Az AKÖV naponta körülbelül ezer bányászt szállít, elképzelhető, hogy a szabadnapokon hány autóbuszt kell leállítani. De az év első két hónapjában 120—120 teherkocsi is állt, márciusban számuk már esőkként, de még mindig gondot okozott a kocsik kihasználtsága. Csökkenteni kellett a gépkocsivezetők szokásos havi munkaóráit, sőt, többet szabadságra küldtek. Az áru- és személyszállítás mindig is szezonális tevékenység volt: az első két-három hónapjában keveset fuvaroznak a megrendelés hiányában. De a kocsiállás az idén szokatlanul magas volt, még akkor is, ha az első három hónapban — a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva — emelkedett a szállítási teljesítmény. Mégis, mi okozta ezt a „pangást”? Főként azok a bizonytalansági tényezők, amelyek óvatosságra ösztönözték a vállalatokat. Nem tisztázódtak még az anyagárak, sokhelyütt nem kötöttek még hitelszerződést, az éveleji leltár is egy időre befagyasztotta az áru- és anyagszállítást. Kereskedelmi osztály S most nézzük, miként kíván az AKÖV kigyógyulni a koratavaszi bágyadtságból”? Már a vállalat módosított alapítólevele is reménytkeltő lehetőségeket ígér. Az AKÖV főtevékenysége a személy- és áruszállítás. De az alapítólevél kimondja, hogy kisegítő tevékenységet is folytathatnak. Élve a lehetőségekkel olaj-regeneráló, továbbá gumijavító, aztán rugó-gyártó üzemrészeket létesítettek, s az említett részlegeknél rátérnek majd a több műszakra, mert számításaik szerint a termelés gazdaságosabb lesz. Ezenkívül: főjavításokat végeznek házon belül, gépkocsijaikat nem kell a jövőben az ország túlsó végébe szállítani javításra, felújításra. Bevezetik a szerviz- szolgálatot, sőt építkezésekhez saját homokbányájukból kitűnő minőségű homokot szállítanak. Ezer köbmétert például Komlóra szállítottak az Aszfaltútépítő részére. De talán a legeredményesebb intézkedésük a kereskedelmi osztály sürgős létrehozása volt. Az osztályon két közgazdász, egy jogász, egy mérnök és két forgalmi szakember dolgozik. Áz osztálynak van egy kereskedelmi irodája is három főveL Feladatuk rendkívül sokrétű. A legfontosabb az, hogy a vállalat szabad kocsikapacitását lekössék. A munkaidőcsökkentés okozta hét végi kocsiállást úgy kívánják megszüntetni, hogy az igényeknek megfelelően a megye kirándulóhelyeire több rendes vagy különjáratot indítanak. Ha egy vállalat speciális szállítóeszközt igényel, az AKÖV a budapesti tröszttől megrendeli a kocsit. Ügy szervezik az anyag- és áruszállítást, hogy a kocsik oda-vissza viszonylatban is le legyenek terhelve, ezzel viszont tarifakedvezményt nyújthatnak a két megrendelőnek. A különjáratok utasai részére nemcsak az elszállítást, hanem az étkeztetést, szállodaszobát, kulturális rendezvények jegyárusítását is vállalják majd. Szó van arról is, hogy valuta-beváltó helyeket létesítenek a nap oly szakaszában, amikor a bank vagy az IBUSZ már zárva van. Bevezetik az úgynevezett volán-sped szolgálatot, ami tulajdonképpen a boy-szolgálat kibővítése és egyben, korszerűsítése. Az ügyfelek véleménye Mindebből látható, hogy a 12. AKÖV vezetői a kereskedelmi osztály létrehozásával, kitűnő szervezéssel kíván az „ügyfelek” rendelkezésére állam. És, hogy tevékenységük hatásáról szinte naponta értesüljön a vállalat, a kereskedelmi osztály információs szolgálata a már lebonyolított ügyfelek után az érdekelt felek véleményét kikéri. Ennél messzebb vállalat nem is mehet már a lakosság-szolgáltatás érdekében. Rab Ferenc Közös ?állalkozással kórházat építenek Libanonban öt szocialista ország kórházi berendezéseket gyártó nagyvállalatai már korábban megállapodást kötöttek komplett kórházak és egészségügyi berendezések exportjának közös bonyolítására. A lengyel Varimex, a csehszlovák Kovo, a magyar Medicor, a szovjet Medex- port és az NDK Feinmechanikoptik külkereskedelmi vállalata budapesti székhely lyel közös szervezetet hozott létre. A szervezet egyik tagja a Feinmechanik-optik, mint generál exportőr, libanoni megrendelőkkel a napokban szerződést írt alá, amelynek értelmében az öt szocialista ország közös vállalkozásban épít Libanonban egy százágyas kórházat. Az együttműködő vállalatok jelenleg harminc partnerükkel folytatnak megbeszéléseket különböző berendezések, létesítmények exportjáról. Biztos piac Konzervgyári és termelőszövetkezeti vezetők tanácskozása Szigetváron Pénteken Szigetváron a Városi Művelődési Házban találkoztak a konzervgyár vezetői a gyár teremelési körzetéhez tartozó tsz-vezetőkkel. Szűcs István gyárigazgató tájékoztatójából a termelőszövetkezetek választ kaptak mindenekelőtt arra az alapvető kérdésre, hogy a közel- és távolabbi jövőben, milyen mértékig rendezkedhetnek be zöldség-, illetve gyümölcstermesztésre, melyek a gyár által perspektívában is keresett cikkek, valamint arra, hogy hozzávetőleg milyen árkonstrukcióra, milyen minőségi követelményekre számítsanak. A gyár termelési körzete jelenleg 3600 hold, ebből azonban csak 1900 hold van a szigetvári járásban, tehát a gyár közvetlen szomszédságában a nyersanyagnak mindössze 52 százalékát termelik Fáradó szemekkel Mielőtt lefeküdt volna, minden reggel bekötötte a szemét. Fáradt pupilláit égette a fény. Mikor így elsötétített magának, hanyatt dőlt az ágyon, s máris aludt, elnyúlva, mozdulatlanul. Három-négy óránál sohasem tartott tovább ez az ájulásszerű, mély álom, s ébredése többnyire könnyű volt és vidám. Levette szeméről a kendőt — számára ez jelentette az igazi reggelt —, s máris azt nézte: mihez is kezdhetne a kertben... A nagyszoba vasalt, fehér térítővel borított asztalánál ülünk, s Feri bácsi vörösbort töltöget. Még ki. sem ürül a pohár, máris''emeli az> üveget; ritka errefelé — Rigóderben — a vendég. A falon fiatalkori kép. Markáns arc, erős tekintet, vonzó szemekkel. Fényes, gesztenye- barna haja lehetett. Eszembe jut: tíz évvel ezelőtt találkoztunk először, de már akkor is hófehér volt a feje. Kezei az asztalon nyugosznak. Nézi őket, s mutatja: már nehezebben mozdulnak az ujjak. A nyomdász akkor kezd öregedni, amikor először mutatkoznak engedetlennek az uj- jai... Pár hónap híján negyvenöt évet töltött az ólombetűk, s a csattogó gépek között, s ebből huszonhárom éven át éjszaka dolgozott. Csurgóról mesél, ahol először kukucskált be a nyomda ablakán, s ahol később — négy éven át —, inas volt. Minden névre emlékszik, sőt még azt is tudja, milyen munkákon dolgozott akkoriban. — Gép nem volt, mindent kézzel szedtünk, az ember maga. volt a gép, gondolja el, nyolc-tíz órán keresztül nem Vetik a napraforgót a szemlórinrt tangazdaságban. A napraforgó-táblát vetés után nyomban A-1I14 hatóanyagú gyomlrlőszerre! permetezik. mozdulhattunk a szekrénytől... (Negyvenöt év. Hány betű kelhetett életre az ujjai alatt? Ha csak az utolsó húsz évet számítom, akkor is hatalmas ez a szám. Egy műszak ötvenezer betű. Egy év 290—295 munkanap, s ez már tizenötmillió. S húsz év? Kimondani is sok: háromszázmillió...) A kényszer vitte el nyomdásznak, de sohasem bánta meg — A második gimnáziumból maradtam ki, négy gyerek mellett egy vasúti altiszt nem pénzelhette érettségiig a fiát. Az inasévek, bármilyen nehezek voltak ia, élete egyik legszebb időszakát jelentik. Mámorító ér2és volt látni, hogy engedelmeskedik kezének, akaratának az anyag. Még ma is gyakran eszébe jut a mester, amint megáll a háta mögött, s azt mondja: jól van, csak szépen, fiam ... — Sok helyen megfordultam, kis köcerájtól fényes nagyüzemig mindenütt dolgoztam, de valahogy ez megmaradt bennem. Sokat csinálni lehet, de szépen ...? Az öreg német gyártmányú Linotype, mely mögé huszon- egynéhány éven keresztül minden este Papp Ferenc ült le, a Dunántúli Naplót és más lapokat előállító gépparkhoz tartozik, s mint ilyen kulcsgépnek számít a nyomdában. Meghibásodása súlyos késéseket okozhat a menetrendi pontossággal megszervezett munkában, mintahogy az is felboríthat mindent, ha valamelyik lapszedő nincs „formában”. — Sokan kérdezték: hogy bírod ennyi ideig az éjszakázást, nem hitték, hogy ehhez alkalmazkodni tud az ember, | azt azonban természetesnek j vették, hogy évtizedeken át | olyan fegyelmezetten kellett ! élnem, mint egy sportolónak. A lapnál nem lehet az embernek „rossz" napja ... Szenvedélye egy van: az otthona. A ház kerítése frissen festett, az udvar minden szeglete tiszta, a partoldalba kapaszkodó szőlő kikapálva. Néhány évvel ezelőtt vadászni is eljárt. — Nem a vad volt a fontos — mondja nevetve, — a friss levegőért mentem, kellett, egy-egy nagyobb út után — akármilyen fáradt is voltam — úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek. Mesél, sok apró történet jut ilyenkor az ember eszébe, aztán hirtelen elhallgat. — Látja, milyen fecsegő vénember lettem. Ne hagyjon beszélni, maga kérdezzen. — Negyvenöt év után érzi-e az ólomgőz kártevéseit? — Én? Senkinek sem ki-! vártok ennél jobb tüdőt. Ez az ólomügy egyébként, azt I hiszem, állast kérdése, mert meg. Még Komárom megyéből is szállítanak ide sárgarépát, Nógrádból málnát, szamócát. A rekonstrukció végén megduplázódik, évi ötezer vagon lesz a gyár kapacitása, a termőterületet pedig háromezer holddal kell növelni. A gyár érdeke, hogy a hatezer hold zöldség a közelben legyen. A tsz-ek, mint elmondották szívesen növelnék a zöldségterületet a kívánt mértékben. A gyár közvetlen szomszédságában lévő somogyapáti tsz elnöke, Bányász István kijelentette, hogy hajlandók a mostani 200 holdat akár 500 holdra felemelni, ha a gyár garantálja, hogy át is veszi az árut, mert e garancia nélkül túl nagy volna a kockázat. Megnyugtatásul a gyáriak elmondották, hogy bizonyos cikkekből nagy távon is biztos a piac. Sárgarépából például 10 éves exportszerződése van a gyárnak, a csemege- uborka öt éven belül biztosan az egyik legjobb cikk, korlátlanul átvesznek paradicsomot és részben paprikát A két új, napi 15 vagon kapacitású paradicsom-gépsor beállításával az idén már 1200, jövőre pedig 2200 vagon paradicsomot kér a gyár a termelőktől. Két-három év távlatában igen jó a bogyós gyümölcsök, málna, szamóca, feketeribizli világpiaca is, meggyből pedig akár 30 évre is garantálhatja a hazai feldolgozóipar a szinte korlátlan átvételt. A felsorolt cikkekből a gyár többéves szerződést kínál a tsz-eknek az átvételre. Az árakat persze nein lehet ■ több évre előre lekötni, mert ' a piaci mechanizmus életbeléptével, itt is éi’vény esül majd a mindenkori kereslet- kínálat árszabályozó szerepe, mely az időjárás függvénye is. Az 1968-as átvételi árak sincsenek még — a paradicsom és a zöldborsó kivételével — rögzítve, a termelőkre nézve azonban nagyon megnyugtató az az alapelv, amely kimondja, hogy az 1968-as árszint nem lehet alacsonyabb az 1967-esnéL láttam én már kilencven éves nyomdászt is egészségesen, de hallottam már olyanról is, akinek huszonötéves korában elmerevedtek a végtagjai. — Mi volt a legszebb? — Így utólag? A tüntetések. Alig felszabadultam, kitettek, mehettem Pestre sorbaállni a „Torony” előtt, ahol a szak- szervezet a munkanélküliek sorsát intézte. Nagyon sokszor tüntettünk akkoriban. — És a legcsúnyább? — A kenyérféltés. Hallott arról, hogy a századelején a nyomdászok összetörték az első szedögépeket? Féltették a kenyerület a „vaskollégától”. Ez is csúnya volt, de legcsúnyább, amit egymás ellen tettek az emberek. Aki dolgozott, mintha nem is a mi fajtánk lett volna ... — Élvezi-e a szedő munkaközben a keze alatt lévő szöveget? — Ha érti miről van szó, persze A szakszövegekkel természetesen más a helyzet, ott gép lesz az ember. — Volt-e kedve munka után olvasni? — Még két évvel ezelőtt í is előfordult, hogy ébredés után a könyv volt az első.. — Most több idő lesz rá... — Idő az lesz, de mintha elfáradtak volna a szemeim. Az újság persze más, anélkül nem lehet meg az ember. Papp néni friss bort hoz a pincéből, tele csorgatja a poharakat. Feri bácsi felemeli a sajátját, a nap felé tartja, s aztán azt mondja: — Az lenne jó, ha az ember mindig előre tudná, milyen lesz a termés... Békés Sándor A nagy felfutás előtt álló konzervgyár érthetően ragaszkodik régi partnereihez s igyekszik újakat megnyerni. Ebből fakad az a helyes törekvésük is, hogy a partneri viszony megromlását előidéző áruminősítési, átvételi vitákat a jövőben kiküszöböljék, illetve a minimálisra csökkentsék. A tsz-ek örömmel hallották, hogy a 80—100 vagon vagy annál több nyersanyagot szállító üzemekbe állandó áruátvevőt helyez ki a gyár. A szubjektivitás teljes kiküszöbölésére két fő cikküknél, a zöldborsónál és a paradicsomnál, bevezetik a műszeres béltartalom-vizsgálatot. A műszer pontosan kimutatja a borsó víztartalmát, a műszerre csöppentett paradicsomlé azonnal százalékban mutatja a szárazanyagtartalmat, melynek a szabvány szerint 6 százaléknak kell lenni. E fölött magasabb, ez alatt alacsonyabb árat fizet a konzervipar. Egyidejűleg megszűnnek a régi szabványok, hisz a gyárnak nem az a fontos, hogy kicsi vagy nagy a paradicsom, hanem az, milyen a béltartalma, mennyire érett, színes. A műszert» minősítés objektív, tehát mindkét fél számára elfogadható. Bejelentették továbbá, hogy a gyár újabb négy borsócsép- lűgépel, szerzett be s így ezen a tavaszon már 15 gépet helyezhet ki legnagyobb termelő egységeibe — összesen 72 egysége van a gyárnak —. A jövőben mód nyílik a gyár és a tsz-ek közötti kooperációra is bizonyos előkészítő munkák, például a zöldpaprika magvazásának elvégzésére. Az ilyen jellegű együttműködés is enyhít majd a tsz-ek foglalkoztatási gondjain. — Rílé — X k
