Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

1968. március 24.

Dtmostitm nopifl

7

KépkiáMítás a Bartók Béla Klubban

P. Kovács Julianna

es

Platthy György

Nehéz és érdekes feladat kritikát írni egy olyan képkiállításról, amelyen az egyik kiáUitó lényegében most indul, első ízben jelentkezik önálló jellegű kiállításon, a másik mögött egy alkotásokban gazdag művészpálya áll, és kis számú kiállított műve ellenére is, szereplése a közös kiállításon egy kicsit életmű jellegű. Érdekes ez a kiállítás azért is, mert P. Kovács Julianna Platthy Györgyné, és ez a tény kikerülhetetlenül felveti az egymásrahatás, bizonyos vonatkozásban még a hasonlóság kérdését is.

Tagadhatatlan, hogy bizonyos kölcsönhatás érezhető — és ami természetes — Platthy hatása erősebb, korábbi festészetének egy-egy időszaka megvillan P. Kovács Julianna néhány kiállított művén, mégis az a meggyőződ« alakul ki a szemlélőben, hogy két külön úton járó művészről van szó. P. Kovács Julianna festményed friss, impresszionisztikus fogalmazásukkal egy derűs, kiegyensúlyozott erősen érzel mi beállítottságú művész vonásait tükrözik. Színei tiszta csengésűek, meleg tónusúak. Képeit, tájkivágásait a színek nyelvére átköltött valóságábrázolás jellemzi. Képkompozícióit a természettől veszi át, a táj nagy mélységeit a nagy rálátásos képeken, a képmotívumok egymás fölé helyezésével érzékelteti, anélkül, hogy azt tónus- vagy színértékikel is hangsúlyozná. Ennek következménye a festményeire szinte egységesen jellemző síkszerűség.

Erős oldala a táj- és városkép, Elsősorban falusi utcaképek, vagy egész falvakat magukba foglaló képkivágások kedvelt témái.

Kiállított festményei közül az egyik legszebb alkotása a „Zebegény” című. Olyanok ezen a képen a virágok, mint egy népi hímzés kompozícióba foglalt színes motívumai. „Magyaregregyi táj” című festménye nagy rálátásával egy különleges népmeséi tájat idéz — és egy kicsit egy miniatűr Svájcot is. A „Tavasz”, a „Mecseki táj”, a „Mecseki falu” mind hasonlóan fogalmazott festménye; egy kicsit hitvallás is a Mecsek, a falu szeretetéről.

Bár nyolc éves kora óta fest és készül művész pályára, tulajdonképpen csak négy esztendeje, hogy végleg eljegyezte magát a festészettel. A kiállított képek a két utolsó év termésének válogatása. Ez tulajdonképpen meghatározza előbbrejutásának feltételeit is a művészi pályán, és hogy erre megvan a lehetősége, mi sem bizonyítja jobban, mint a „Csendélet a szabadban” című, formában és színben, felfogásban egyaránt leegyszerűsített festménye. Vagyis a valóság, a látott — hozzáteszem — az érzett is — olyan átköltésére, átfogalmazására kell törekednie, amelyben a lényeges kap hangsúlyt és elmarad, vagy alárendeltté válik a lényegtelen. Az említett csendélet bizonyítja, hogy tudat alatt, vagy tudatosan rátalált erre az útra.

Platthy György neve, művészi tevékenysége jól ismert, hiszen az elmúlt évtizedekben nem volt olyan jelentős

Platthy György: Esti fények a Dunakanyarban

p. Kovács Julian na: Mecseki táj

közös kiállítás, amelyen alkotásaival ne szerepelt volna, miközben több egyéni kiállítás adott időnként összefogó képet művészi munkásságáról.

Jelen kiállítását művészi pályája egy közbeeső állomásának tekinthetjük kevés számú kiállított festménye, rajza jól tükrözi a művész egyéniségét, a részben kutató, másrészt fontolgató művészt, aki nem egy alkalommal a képalkotásnál teljesen eliminálja az érzelmi motívumokat, de általában is elmondható, hogy az utóbbi években jelentkező Platthy művészetét a racionalizmus jellemzi, amelyben nem egyszer jelentős szerepet kap a fontolgatás is. Tény, hogy nagyon hosszú utat tett meg az impresszionizmustól a dekora- tivizmusig, mely elsődlegesen jellemzi az utóbbi időben készült műveit. Ez az út azonban a Platthy típusú művészeiknél — megítélésem szerint — törvényszerű, mert az őt annyira jellemző kutató, fontolgató alkotó munkának csak ez lehet az eredménye. A kor nyelvén akar beszélni, és úgy érzi, hogy ehhez a rendkívül gyors ütemű világban a legjobb kifejező eszközt a leegyszerűsített dekoratív formáik jelentik.

Időnként és helyenként fel- felbukikan egy-egy érzelmi hullám is egy-egy festmény formájában. Ilyen pl. az „Esti fények a Dunakanyarban” című is — és ez azt bizonyítja, hogy a sok tudatos, átgondolt és megfontolt képalkotó motívum és képalkotás ellenére is művészete nem teljesen mentes az emócióktól.

Három bányász tárgyú grafikája — mind a három erősen függőleges ritmusban

komponált — az elmúlt évek gazdag bányász-tárgyú képtermésének jól beérett eredményeinek összegezése.

Debitzky István

„Mi már nem vagyunk elnyomott proletárok!”

Pályádat

A KISZ Baranya megyei Bizottsága irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdet a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a következő kategóriákban:

Irodalom: vers, riport, novella, hangjáték.

Képzőművészet: kisplasztika, grafika, metszet, festmény.

A pályamunkák:

— állítsanak méltó emléket a dicsőséges Tanácsköztársaság KIMSZ-eseinek; az illegális kommunista ifjúsági mozgalom hőseinek;

— elevenítsék fel a kommunista ifjúsági mozgalom forradalmi tetteit;

— mutassák be a hazafias és internacionalista cselekedetek nagyszerű példáit a jelen kor ifjúságának;

— mutassák be, hogy a fiatalok miként foglalnak állást napjaink világkérdéseiben, mennyire érzik magukénak a szocializmus felépítésének ügyét;

—• mutassák be a fiatalok helytállását a társadalom- építő munkában.

Részvételi feltétel:

A pályázaton részt vehet minden 30 éven aluli fiatal:

Pályadijak:

Irodalom: I. 1000, n. 500, in. 300 Ft.

Képzőművészet: I. 1000, n. 500, ni. 300 Ft.

Á fődijakon kívül a KISZ megyei Bizottsága tárgyjutalmakat ad a jó pályamunkát beküldő fiataloknak.

Beküldési határidő: 1968. szeptember 1. (Megyei KISZ- bizottság Pécs, Rét u. 4.) A pályázatok értékelésére és eredményhirdetésre a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulóján kerül sor.

KISZ B. m. BIZOTTSÁGA

emberi törvényekkel, mert a

szellemi és erkölcsi téren legalacsonyabb nívón álló népréteg kezébe adja a hatalmat.” (Pécsi Napló, 1936. november 10-i szám.)

A Pécsi Napló rendszeresen utal a kor egyik vezető irodalmi folyóiratában („Nyugat”) megjelenő fontosabb és színvonalasabb tanulmányokra, műfordításokra, s Gorkij nevével ezekben jó néhányszor találkozhatunk, főképp az „Artamonovok” magyar fordításának propagálása során.

Ezeknél azonban sokkal fontosabb és értékesebb az a nekrológ, amely hat (!) nappal Gorkij halála után, 1936. júpius 20-án jelent meg a Pécsi Naplóban egy ismeretlen szerző tollából. Ebből a nekrológból megtudjuk, hogy a pécsi Király utcai könyvkereskedés kirakatában is ott volt egy könyv, amelynek a borítólapjára „őszhajú, ijedt arcú öregasszonyt rajzoltak ... körötte fegyveres emberek sorakoztak fel és egy szurony indult el a kuszálthajú asszony felé.”

Gorkij „Anya” c. regényéről van szó. De adjuk át a szót. az ismeretlen nekrológ- áronak:

„A könyv egy korona kilencven fillérbe került; három hétig gyűjtöttem a pénzt, azután bementem a boltba és boldogan megvettem. Ez a Gorkij-regény vetette meg a könyvtáram alapját. Az Anya volt életem első regénye, tizenkét éves voltam és elkezdtem rajongani Gorkijért. Sok mindent nem értettem meg belőle, de szavai mégis vérembe íródtak és, amikor olvastam az elszánt sztrájk történetét, éjszaka orosz városokról álmodtam, amelyek utcáin zászlók alatt kiáltozó, csillogó szemű emberek meneteltek: Gorkij regényalakjai” ...

Igen értékesek ezek a mélyről jövő, őszinte gondolatok, ha figyelembe vesszük, hogy abban az évben születtek, amelyben a jobboldali sajtó igyekezett befeketíteni Gorkij művészetét. Ijjas Antal a „káosz fiá”-nak, a „káosz ábrázolójá”-nak tartja Gorkijt. A polgári könyvkiadás Gorkij népszerűségének lejáratására megjelentet egy erotikus novellagyűjteményi („Vöröslámpa. Erkölcsrajzok az örömtanyák életéből”) Gorkij neve alatt, de a kötetben csupán egy elbeszélés Gorkijé.

A Pécsi Naplóban megjelent nekrológ arról tanúskodik, hogy Pécsett is közkézen foroghattak Gorkij művei.

M. Pogány Béla és Fábry Zoltán híres nekrológjai mellett a Pécsi Naplóé is figyelemreméltó, mivel Gorkij írói és emberi nagyságának lényegét tükörzi: „Tegnap meghalt ... a legnagyobb orosz író ... Nehéz elhinni, hogy nincs többé, hogy elindult azon az úton, amelyen megkezdődik a halhatatlansága. Koporsóját leeresztik a földbe, a fekete orosz földbe, amelyért olyan elszántan harcolt, bátor, messzihangzó szóval.”

Szép hittétel ez a „mezítlábasok” és az orosz proletariátus problémáinak meg- éneklóje mellett. Sokkal reálisabb nézet, mint Bonkáló Sándor egyetemi tanáré, aki „Az orosz irodalom története” c. könyvében (Athenaeum, Bp. é. n.) azt állítja Gorkijról, hogy „már a XX. század első éveiben alig volt olvasója hazájában. Gorkijnak csak mint a kilencvenes évek írójának van jelentősége az orosz irodalomban.” (164, lap.)

Bonkáló már 12—13 évvel

Gorkij halála előtt megírja a „nekrológot”; Oroszországban a nyárspolgári szokások és erkölcsök festésére és gúnyolására (Scsedrin, Csehov) „ráunt a közönség s pilsán- sabb irodalmi csemege, valami frissítő savanyúság — csevoto kiszljenkovo — után vágyódott s ezt hozta magával Gorkij.” (161. lap.)

Gorkij neve pontosan 30 évvel ezelőtt 1938. márciusában újra előkerül jó néhányszor a Pécsi Napló tudósításaiban. Ezeket a tudósításokat azonban gyakran a kuriózum érdekli a Szovjetunióval kapcsolatban, mint a polgári lapok jelentős részét

Tény az, hogy a fent említett néhány adat is arra mutat, hogy a Pécsi Napló — adottságaihoz és célkitűzéseihez mérten — adott valamit Gorkijból, de inkább Gorkijról olvasótáborának. Ez a néhány eldugott tudósítás és az ismertetett merészhangú nekrológ méltó elődje a szovjet irodalommal kapcsolatos jó néhány olyan tanulmánynak, amelyek néhány évvel a felszabadulás után láttak napvilágot.

Hajzer Lajos

A Janus

énekkara

Egerben

Egerben vandég szer epei március 3l-én. vasárnap a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium Keszthelyi Helikon aranyéremmel ötszörösen kitüntetett leánykara. Az Egri Szakszervezeti Székház nagytermében megrendezésre kerülő hangversenyen ivasivka Mátyás vezényletével az énekkar bemutatja Békefi—Aprily: Március, Várnai—Radnóti: Sóhajok, valamint ivasivka—Janus Pannonius: Bízzál a jövődben című kórusalkotását Ezeken kívül Kodály, Bartók, Britten müvek szólalnak meg a pécsiek tolmácsolásában. Érdekes műsorral készül a vendéglátó Egri Gárdonyi Géza Gimnázium énekegyüttese és szimfónikus zenekara is. Az egri fiatal dalosók április 28-án viszonozzák a pécsiek látogatását, amikor is a Liszt-teremben rendezendő nagyszabású ifjúsági kórushangversenyen lépnek a pécsi közönség elé.

• ZÁGON BERTALAN , képkiállítása nyílott meg Szigetváron a járási könyvtárban. A zombori származású fiatal művésznek — Szombathely, Kaposvár és Budapest után — ez a negyedik önálló kiállítása.

+ RIGÖ JANCSI. A Pécsi

Nemzeti Színházban megkezdődtek Békeffy László—Fényes Szabolcs: Rigó Jancsi című operettjének énekpróbái. A darabot Szilágyi Sándor rendezi.

▼ VÖRÖSKERESZTES DIÁKPARLAMENT. A Pécsi Komarov Gimnázium és Szakközépiskola KISZ Vöröskeresztes Szervezete és úgynevezett megelőző egészség- védelmi osztálya ifjúsági vöröskeresztes diákparlamentet rendez. Erre meghívják Pécs és Baranya megye valameny- nyi középiskolájának küldötteit. A diákparlamentet az orosz, illetőleg a szovjet vöröskereszt száz éves jubileumának alkalmával április hatodikén tartják meg.

• A PUSKÁK ÉS GALAMBOK ÍRÓJA, Tatay Sándor, a nagysikerű Puskák és galambok, valamint a Kinizsi című ifjúsági regények szerzője, akinek forgatókönyvéből készült Ház a sziklák alatt című film, a San Sebastianoi nagydíjat nyerte el — március 28-án csütörtökön Pécsre jön. A meszesi József Attila Művelődési Házban délután 4 órakor a gyermek, este 7 órakor pedig a felnőtt olvasókkal találkozik.

+ A SZIGET. Március 29- én este mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház Gosztonyi János A sziget című három- felvonásos színművét. A magyarországi ősbemutató rendezője Dobai Vilmos Jászai- díjas, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője. A főbb szerepeket Baracsi Ferenc, Ivá- nyi József, Labancz Borbála, Paál László, Galambos György, Fülöp Mihály, Karikás Péter, Kézdy György, ifj. Kőmives Sándor, Kovács Dénes játsszák.

▼ Martyn Ferenc grafikái Kaposvárott. Nagysikerű kamarakiállítást rendeztek Mar- tyn Ferenc grafikáiból az elmúlt napokban Kaposvárott.

♦

A Bartók Klub programjából

A szabadegyetem irodalmi tagozatának következő előadását Kovács Gyula tartja A mai olasz regényirodalom címmel hétfőn délután 6 órakor. A művészeti szakosztály kisgrafika barátok körének klubdélutánját kedden délután 6 órakor rendezik meg. Csütörtök délután a színházbarátok tartanak klubdélutánt, pénteken az Idegenforgalmi Tagozat soronkövetkező előadására kerül sor, Mándoki László muzeológus ismerteti Baranya néprajzát, népviseletét, népszokásait.

TOLLSEPRU

Leinformálható-e?

Leszállított áru-e az, amelyet a tizedik emeletre visznek fel? Ha leoltják a villanyt, miért nem lehet „feloltani” is azt? A lehalkított rádiót legyen szabad „felhal- kítani” is! így érvel a le igekötőt támadók tábora.

Vannak viszont jósokam, akik feleslegesen élnek a le igeköt ős igékkel beszédben, írásban egyaránt. Ma már megszokottá kezd válni, s fülünk is hozzáedzödik a le igekötós igének ilyen használatához: az ügyet lerendezzük, letelefonáljuk, a szabály- sértőket lebüntetjük; a külföldieket le jelentkeztetjük

stb.

Amint a fentiekből látható, az egyik tábor a le igekötő használata ellen, a másik a mindenáron való alkalmazás mellett kardoskodik. Melyiknek van igaza?

Budenz József nyelvtudósunk útmutatása nyomán régebben és újabban is sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A ma leginkább elfogadott álláspont szerint a le igekötővel eredetileg és elsősorban a térbeli süllyedést, magasról az alacsonyabb fokra való kerülést fejezzük ki: Lemegy a pincébe, leszáll a bányába. Néha más értelemben is hasznosítjuk: A nyáron leutazunk Olaszországba. A nyulat lelőtték. A tüntetőket lebunkózták.

Gyakran a cselekvés befejezett voltát jelöljük vele: Lefizette a foglalót. (De más ebben az értelemben: A bírósági tanúkat lefizette — megvesztegette.) Az ünnepség lezajlott. Az idő letelik. Holnap leszigorlatozom. Üjab- ban: legyárt, leszámlál, leszavaz, lefelel (nem azonosítható a megfelel igével).

Ellentétes értelmű igéknél a csökkenés, a kisebbedes

erősítésére is le igekötós igéket használhatunk: Felmelegedik — lehűl, felerősödik — lehalkul, felszaporodik — lecsökken stb. Néha értékcsökkenést jelzünk vele: lezüllik, lemarház, lecsirkefogóz, leszid, letegez.

A lekáderez ige nyelvhelyességi szempontból nem helyteleníthető, inkább a szó tartalmi vonatkozásai idézhetnek fel kellemetlen emlékeket.

Néha a le igekötővel ugyanannak az igének ellentétes értelmét fejezhetjük ki. Így például: a dohányzásról való leszokás, a nemdohányzást, a leszavazás az indítvány elvetését jelenti; a lemondást valakitől vagy valamiről történő távoltartás, elhagyás kifejezésére használjuk.

A felsorolt példák igazolják, hogy a le igekötővel befejezettséget, értelmi színezést, erősítést, sőt ellentétet is kifejezhetünk. Ezekben az esetekben a le igekölő használata helyes, megengedett. Az újabban helytelenül lábra- kapott le igekötós igék használata ellen azonban fel kell emelni szavunkat. Ezért kérjük az illetékeseket: az ügyet ne rendezzék le, hanem intézzék el; a piros jelzéskor átmenőket ne büntessék le, hanem bírságolják meg! A Toliseprűket nem kell leközölni, elég, ha csak közli a szerkesztőség A Kossuth Lajos utcában sétáló csinos nőket nem kell ..lefigyelni”, inkább csak megfigyelni. A házasulandók pedig az apróhirdetésekben he „minden tekintetben leinformálható” egyént keressenek élettársul, hanem „információképes” f mindenféle értesülés! elbíró) személlyel kössenek házasságot! A helyi „pletyik”-kel ne törődjenek!

*1

í

I