Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
tW8. FEBRUÁR tt napló Teryszerűséget az érdekképviseleti műszakok felhasználásában! Beszélgetés Rapai Gyulával, a Megyei Pártbizottság első titkárával Lapunkban több mint két héten keresztül vita folyt az érdekképviseleti műszakok alakulásáról A hozzászólások felvetették a téma legfontosabb kérdéseit és összefüggéseit, ezért a vita lezárásaként beszélgetést folytattunk Rapai Gyula elvtárssal, a Megyei Pártbizottság első ttikárával. — A Megyei Pártvégrehajtó Bizottság januárban két alkalommal is foglalkozott az érdekképviseleti műszakok alakulásával. Miért éppen möst jelentkezett ilyen élesen ez a problémát — Stier elvtárs cikke bizonyára az első pillanatban meglepetést okozott. Párt-, állami, tömegszervezeti és gazdasági vezetők, aktivisták esetleg valamilyen mesterséges problémának tartották. Elismerem, hogy ellenérzést is kelthetett az írás éles hangja, úgy vélem azonban, hogy inkább a tények nyers igazsága lepte meg a közvéleményt. Azt ugyanis mindenki tudta és tudja, hogy társadalmunkban az elmúlt húsz évben polgárjogot nyert az érdekképviseleti műszak, de hogy a számuk ilyen magasra szökött, azt senki sem gondolta. Helyenként és esetenként nem gondolták meg elég körültekintően, hogy kit mikor és miért kérnek ki a vállalatoktól. Sok túlzás és torzulás jelentkezett ezen a téren, amely ellen feltétlenül fel kell lépni. — Végrehajtó bizottságunk éppen a tapasztalatok, a figyelmeztető számok miatt tűzte napirendre ezt a témát 1966-ban a tíz vizsgált vállalatnál 77 647 érdekképviseleti műszakot használtak fel viszont az elmúlt évben már 85 608-at, tehát 10,5 százalékos a növekedés. 1966-ban az ezen a címen kiesett munkanapok száma 253 dolgozó — tehát egy kisebb gyár létszáma — műszakszámának felel meg, termelési értékben számítva 30 millió forintot jelentett, a kifizetett bérek pedig meghaladták a 6 millió forintot. 1967-ben az említett 85 608 műszakra már 7,2 millió forintot fizettek ki, és összesen 38,4 millió forint termelési értékkiesést mutattak ki. Ezek az adatok nem fejezik ki a valóságos helyzetet, mert nem szerepelnek benne az üzemen belüli igénybevételek és az alkalmazottak munkaidő alatti társadalmi elfoglaltsága, valamint az intézményekből és a mezőgazdaságból kivont dolgozók száma. Ez a gazdasági oldal, amely önmagában is jelezte, hogy a helyzet nem normális, még akkor sem, ha az elmúlt év bővelkedett nagy, országos jelentőségű társadalmi eseményekben, amelyek természetszerűleg megnövelték a dolgozók aktivitását, a közügyekben való részvételét. A mozgalmi munka elemzése során is arra a következtetésre jutottunk. hogy a társadalmi elfoglaltságra igénybe vett munkaidő korántsincs elég hatékonyan felhasználva. Elég gyakoriak az egymást keresztező intézkedések, amelyekről a hozzászólók úgy nyilatkoztak, hogy néha az emberek nem tudtak választani, hogy milyen tanfolyamra, értekezletre menjenek el, mert esetenként ugyanazt a személyt egy- időben több helyre is meghívták. Van egy másik szempont is, amely különösen aktuálissá tette a téma felvetését és az a gazdaságirányítás reformja. A végrehajtó bizottságnak ugyanaz az álláspontja, mint a vitában résztvevők többségének: most. amikor előtérbe került a gazdaságossági szemlélet, mindenkinek alaposan meg kell néznie, hova, mire, mennyit költ. Úgy szokás ezt mondani- zsebre megy a játék, mégpedig a népgazdaság és az egyén zsebére. Ezért is tanácsoltuk a szerkesztőségnek, hogy a kérdésről indítson sajtóvitát, hadd kerüljenek még jobban felszínre a nézetek, a vélemények, hogy ebből azután megfelelő intézkedések szülessenek. Mégpedig abban a vonatkozásban, hogy szükség van-e ennyi érdekképviseleti műszakra. Ha nincs, akkor a különböző szerveknek mit kell tenniük az ésszerű csökkentés érdekében. — Szerkesztőségünk nagyra értékeli, hogy a gazdasági reform megvalósításának már az első hónapjában egy „kényes- kérdésnek tartott fontos problémáról ilyen felelősségteljes vita alakult ki. — A szerkesztőség álláspontjával egyetértek. A kommunisták sohasem zárkóztak el a vitáktól, a mi szellemünk a vita szelleme, de nem önmagáért, hanem azért, mert ebben is kifejeződik a kollektív bölcsesség és utána hatékonyabb lehet a cselekvés. S ha most ez a vita- szellem újra felvirágzik, ennek őszintén örülünk. De nem lett volna rossz, ha ebben a sajtóvitában a vezetők mellett mások is, többen kifejtették volna véleményüket, olyanok, akik a munkapad mellett megtalálható problémákat is felszínre hozták volna. Többen hangoztatták, hogy az érdekképviseleti műszakok ügyét már korábban is napirendre kellett volna tűzni, de kényes kérdésnek tartották és nem merték szóvátenni. Nagyon határozottan hangsúlyozom, hogy nekünk nincsenek kényes kérdéseink. Vannak gondjaink, sose állítottuk, hogy munkánk problémamentes, hogy nincsenek nehézségeink, tévedéseink, hogy a mi életünkben nincsenek ügyeskedések és mulasztások, s a legjobb törekvések ellenére is születhetnek újabb problémák. Márpedig, ha vannak problémák és bajok, azok attól nem szűnnek meg, hogy elhallgatjuk őket. Szembe kell nézni velük, s meg kell oldani őket Aki becsületesen dolgozik és segíteni akar, annak jogában áll szólni, kérdéseket feltenni. Mi mindig köszönettel fogadjuk észrevételeiket, javaslataikat és kifejtjük a mi álláspontunkat A vitában igen eltérő nézetek hangzottak el Ez természetes, ezen nem ütközhet meg senki. Ugyanezt a problémát különböző oldalakról lehet megközelíteni más-más alapról teljes felelősséggel megítélni és a megoldásnak is többféle lehetősége lehet. A vita célja éppen az, hogy megtaláljuk a leghatékonyabbat őszinte örömünkre szolgált az a tisztességteljes hangnem, ahogy a vitapartnerek az ellentétes nézetek képviselőiről szóltak és az a felelősségtudat, amely ezt a vitát áthatotta. A vita is annak a felelősségtudatnak a megnyilvánulása volt, amely a gazdasági reform megvalósításának már az első napjaiban is egyre mélyebben áthatja megyénk politikai, gazdasági és társadalmi éleiét, munkásokat és vezetőket egyaránt. A vezetők felelőssége megnőtt, nyilvánvaló, minden lehetőséget felkutatnak, amely céljukat elősegíti és minden akadályt igyekeznek elhárítani, amely fékezi a munkát. Érthető, hogy felfigyeltünk azokra a problémákra, amelyeket az érdekképviseleti műszakokkal kapcsolatos torzulások jelentenek. — A vitában részt vevők egyetértésben foglaltak állást az érdekképviseleti műszakok rendszerének fenntartása mellett. Tulajdonképpen mi teszi szükségessé az érdekképviseleti műszakokat? — Elöljáróban le kell szögezni, hogy az érdekképviseleti műszakok létezése szocialista társadalmunk egyik fontos vívmánya. A munkásmozgalom több évtizedes harcai nyomán a szocialista társadalomban vált törvények által is biztosítottá a dolgozó emberek részvétele a közügyek intézésében, a társadalom szempontjából fontos szervezetek munkájában, és nem utolsó sorban az arra érdemesek lehetőséget nyertek arra, hogy a kulturális életben és a sport terén kamatoztassák tehetségüket. — Ilyen lehetőségekkel csak a szocialista országok dolgozói rendelkeznek, hasonló vívmánnyal egyetlen tőkés ország sem dicsekedhet. Erre jogosan büszkék vagyunk. Az érdekképviseleti műszakok szükségességét többféle ok indokolja. Először is vannak állampolgári kötelezettségek, amelyek mindenkire vonatkoznak. Minden állampolgárnak teljesítenie kell honvédelmi kötelezettségét, amely nemcsak a kötelező katonai szolgálatból áll, hanem az ezt megelőző összeíráson való megjelenésből, később kötelező orvosi vizsgálatokból, stb. Ide tartozik a bíróságok előtt való kötelező megjelenés, és még sok más. A másik nagy terület az államhatalmi és mozgalmi szervek munkájában való részvétel. Gondoljunk csak a dolgozó emberek részvételére az országgyűlés, a tanácsok, a pártszervek, a tömegszervezetek testületi tevékenységében, a fontos kérdéseket eldöntő kongresszusokon való megjelenésre. A harmadik, a kultúra és a sport területén kimagasló eredményeket elért dolgozók számára engedélyezett munkaidőkedvezmény. Aligha fér kétség ahhoz, hogy hazánk színeit a nagy nemzetközi sport- találkozókon képviselő sportolók felkészülése csak. úgy képzelhető el ha számukra törvényes keretek között megfelelő időt biztosítunk az edzésekre, a versenyeken való részvételre. Ugyanez vonatkozik a kultúra terén tevékenykedő, nem főhivatású kultúrmunkásokra is. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk. hogy az érdek- képviseleti műszakok rendszere a szocialista demokrácia szerves velejárója. A szocialista rendszer felépítése a tömegek aktív részvétele nélkül nem lehetséges. Ezt egyrészt a termelőmunkában fejtik ki, másrészt pedig társadalmi munkában. Érthető, hogy nálunk azokat, akik a termelő- munkán kívül társadalmi mun kát is végeznek, társadalmunk sokoldalú megbecsülésben részesíti. Célunk nem a társadalmi munka szűkítése, hanem éppen a bővítése, hogy minél több dolgozót kapcsoljunk be a társadalom előtt álló feladatok megoldásába. , Az hogy fellépünk a társadalmi munka színvonalasabb, hatékonyabb végzése mellett, egyúttal azt is jelenti, hogy elítéljük a formalizmust, a felesleges időpocsékolást. Ezért egyetértünk azokkal, akik követelik a probléma rendezését, a felesleges érdekképviseleti műszakok megszüntetését. A témához tartozik, s korábban keveset beszéltünk róla, hogy társadalmi munkán mi elsősorban munkaidőn túl és fizetség nélkül végzett mun kát értünk. Olyan tevékenységet, amely hasznos, valamilyen módon gyümölcsöző a társadalom számára. Mi azokat támogatjuk, akik elsősorban érdekképviseleti műszakok nélkül végzik a társadalmi munkát, s örülünk annak, hogy mind több az ilyen példa. A szocialista brigádok a szénbányáknál és az építőiparban a múlt évivel ellentétben, már vasárnaponként tartják rendszeres értekezleteiket. A Mecseki Szénbányák kereskedelmi-társadalmi ellenőrei a múlt évben 1400 órát használtak fel ellenőrzésre érdekképviseleti műszak nélkül, tehát munkaidőn kívül. Reméljük, hogy az ilyen példamutató esetek száma, talán éppen a vita hatására is a jövőben megnövekszik. — Az érdekképviseleti műszakok számának ésszerű csökkentésére, az igénybe vett munkanapok hatékonyabb felhasználására több javaslat hangzott el. Milyen intézkedéseket lehet tenni? — A vita során valóban sok okos gondolat és megszívlelendő javaslat hangzott el. Úgy véljük, ezeket elsősorban, az illetékes szerveknek kell majd figyelembe venniük, amikor intézkedéseiket megteszik. Bizonyára egyetértenek velem abban, hogy nem lenne helyes felülről eldönteni, mikor. mennyi műszakot vegyenek igénybe, ezért a Megyei Pártbizottság és más megyei irányító szerv a jövőben sem írja elő, hogy konkrétan ki mit tegyen. Számunkra annak a szemléletnek a kialakítása a legfontosabb, hogy minden szinten megértsék a társadalmi munka szükségességét, de azt is, hogy ezt ésszerű keretek között szervezzék és a felvetődött javaslatok alapján is ott tegyenek saját hatáskörükben intézkedést, ahol az szükséges. Be kell tartani azt az alapelvet, hogy a párt, a Társadalmi szervek, és a gazdasági egységek, intézmények munkaidő alatt lehetőleg ne szervezzenek tanácskozást, bizottsági üléseket. Természetesen. ez alól kivétel kell, hogy legyenek a választott testületek. mert ezeknek irányító tevékenysége nemcsak az adott szervnek, hanem egész társadalmunknak az érdeke, tehát a gazdasági egységeké is. Kérjük a különböző állami, társadalmi, mozgalmi szerveket, vállalatokat és intézményeket, hogy a vita tapasztalatai alapján a szükséges szintre csökkentsék a termelésből kieső napok számát El kellene érni, hogy az érdekképviseleti műszakok számát mindenütt a lehetőségekhez képest pontosan tervezzék meg, a vállalatok előre, esetleg egész évre ismerjék az igénybevétel mértékét és várható időpontját. Mi figyelemmel kísérjük az érdekképviseleti műszakok alakulását és fél év múlva visszatérünk a témára. Bízunk abban, hogy jelentősen csökkenni fog a felesleges igény- bevételek száma. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy fontos tanácskozásokra vagy tanfolyamokra ne engedjék el a dolgozókat Nem vezethet a társadalmi tevékenység színvonalának csökkenéséhez az a helyes elv, hogy megszüntetjük az érdekképviseleti műszakok terén előállt torzulásokat. Ahogy a gazdasági életre jellemzőnek kell lenni az igényességnek, a mozgalmi területen is ésszerűbben kell bánni a munkaerővel, mert az is pénz, mégpedig nagyon drága. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a munkaidő helyes felhasználása nemcsak az érdekképviseleti műszakokra vonatkozik, hanem most már mindinkább fel kell lépni az üzemen belüli szervezetlenség, a lógás, a ténfergés ellen. Ezzel is jelentős összegeket takaríthatunk meg a népgazdaság és az egyén hasznára. Befejezésül ismételten megerősítem, hogy a Megyei Pártvégrehajtó Bizottság szükségesnek tartotta a téma felvetését és sokoldalú megvitatását. Ebben nagy segítségünkre volt a lap hasábjain folytatott sajtóvita, mert nemcsak mi, hanem a közvélemény is kifejezésre jutatta egyrészt a társadalmi munka és a társadalmi műszak megbecsülését, másrészt pedig azt a határozott igényt, hogy éppen munkánk javítása, színvonalasabbá tétele érdekében szükségesnek mutatkozik a fölösleges munkakiesések átgondolt, tervszerű megszüntetése. Erre kötelez bennünket a szocialista társadalom gyorsabb előrehaladását biztosító gazdaságirányítási reform megvalósítása. Bocz József Vj exportcikkünk: a mérnöki munka A Pécsi Tervező Vállalat nagy kapacitású tejporgyárat tervez az NDK megrendelésére 2G0 millió forint felhasználásával bővítették a Miskolci December 4. Drótmüveket. Az új gyáregységben az építőiparban nélkülözhetetlen előfeszített nagyszilárdságú betonacél huzal gyártása folyik. A magyar, svéd és angol gyártmányú célgépekkel felszerelt üzem a teljes hazai szükségletet kielégíti. Magdeburg látta vendégül az elmúlt napokban a Pécsi Tervező Vállalat hat mérnökét. A látogatás során részleteiben is kidolgozták azt a megbízatást, melynek értelmében a pécsi szakemberek egy nagykapacitású tejporgyárat terveznek az NDK részére. Az előzmények 1967 elejére nyúlnak vissza. Ekkor tett látogatást hazánkban a német építésügyi miniszter, s ékkor született meg az az elvi határozat, mely lehetővé tette a hazai tervező intézetek részére, hogy munkát vállaljanak a magas- és mélyépítés-tervezés terén kapacitáshiánnyal küzdő baráti államban. A pécsi mérnökök országos tekintélyét bizonyítja, hogy a TES- CO — szellemi export-importot bonyolító külkereskedelmi vállalatunk, — partnernak fogadta el a pécsi intézetet, s a klötzei tejporgyár megtervezésére közös érdekeltségű üzletet kötött vele. A pécsi mérnökök múlt év szeptemberében írták alá az NDK-beli partnerral a szerződést. s novemberben — ekkor a németek jártak itt —, került sor a programtisztításra. A mostani útra már eló- terveket vittek magukkal, — melyek a vártnál is nagyobb sikert arattak a megrendelőknél. A tejüzem hármas funkcióval készül. Egy kis körzetben biztosítja a lakosság étkezési tej-ellátását, jelentős mennyiségű vajat készít, s emellett — főfunkcióként — többezer mázsa tejport gyárt évente. A napi tejfeldolgozás meghaladja a 200 ezer litert. A pécsi szakemberek a dokumentáció magas- és mélyépítési fejezeteit készítik. (A technológiát egy berlini cég dolgozza ki.). A megbízatás értelmében Pécsett tervezik meg az iroda- és szociális épületet, a tejfeldolgozó csarnokot, a tulajdonképpeni tejporüzemet és a nagykapacitású kazánházat, mely az egész objektum hőenergiaellátását biztosítja. Az első ütemben a szociális épület előtervei készültek el. A munka során a tervezőknek természetesen számos új nehézséggel is meg kellett birkózniuk — az NDK szabványai ugyanis nagyon eltérnek a hazaitól. (A Horváth Miklós vezetésével most kint járt csoport is mindenekelőtt ezekkel a követelményekkel és a rendelkezésre álló szerkezetekkel, illetve építési anyagokkal ismerkedett.). A tervező munka folyamán tekintettel kellett lenni arra is, hogy az NDK-ban szokatlanul nagy a munkaerőhiány, s ennek megfelelően az építkezéseken alig van ember. Az elő- regyártotí elemek és szerkezetek óriási tömegeit használják fel. A másik szempont: a német beruházók mindenekelőtt a racionalizmust követelik meg a tervezőktől, létesítményeiket ugyanis az ésszerűség jegyében a lehető leggyorsabban és legolcsóbban igyekeznek megvalósítani. A klötzei tejporgyár kivitelezése a nyáron kezdődik. Ennek megfelelően a Pécsi Tervező Vállalat májusban átadja a dokumentáció első részét és novemberben a szociális létesítményekkel kapcsolatos okmányokat. A beruházás nagyságára egyébként jellemző, hogy mintegy 70 millió forintos ráfordítással készül. Balatonftlreden 89 millió forintért felépült a 888 szobás, hatemelete* Annabella Szálló.
