Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
Um. február 4. napló 7 Múlt és jelen K imondották ünnepélyesen a nagy szavakat: van magyar filmcsoda. S nem is akárhol mondották ká, a FIPRESCI, a filmkritikusok nemzetközi szervezete Budapesten tartotta ötnapos kollokviumát, s ez a tekintélyes szövetség nemcsak azt állította, hogy van magyar filmiskola, hanem hogy a nemzetközi filmkritika most a „magyar filmművészeti csodára” figyel. Érdekes véletlen, hogy a FIPRESCI budapesti kollokviumát csak néhány nap választotta el Gutenberg nyomdájának félévezredes jubileumától, s ez alkalommal hangzott el egyik lapunkban a megjegyzés: két nagy vívmánya van az emberiség kultúrtörténetének, a nyomda és a televízió. Az egyik ugyanis megadta az embernek az olvasás lehetőségét, a másik pedig megszabadította ettől. E szellemes megállapítás mögött ott __ rejlik a celluloidszalag győzelme. E tekintetben ugyanis együtt értelmezendő a filmművészet és a televízió éppen egyező sajátosságaik miatt. Fersze, nem arról van szó, hogy elérkezett az irodalom trónfosztásának ideje. De a trónt mindenesetre meg kell majd osztania a film- és televízió-művészettel. Eddig az irodalom volt a művészeteknek az az ága, amelynek a legnagyobb lehetőségei voltak a valóságnak folyamatában megragadott, sokrétű ábrázolására. A celluloid-szalag most vetély- társnak jelentkezett. Legfeljebb a film passzív élvezetet nyújt, s ebben van e művészet bizonyos veszélye. Ha elolvassuk a FIPRESCI előadásait, nyilatkozatai^ kiderül: a „magyar filmcsoda” éppen ezt a hátrányt hozza be. Etet mondta például Michel Elsteve francia kritikus: „Jancsó és Kovács filmjei éppen azért modernek, mert állásfoglalásra kényszerítik a nézőt, anélkül, hogy a rendező véleménye tűi erős hangsúlyt kapna.” Michel Estévé véleményét általában osztották a kollokvium résztvevői, s ha meggondoljuk, hogy mi ilyen filmeket tudunk alkotni, akkor az irodalom— film viszonylatában lassan eltűnhet az a különbség, ami a celluloidszalag passzív élvezetében mutatkozik meg. Másfelől a kívülállók pártatlan megállapításai között az is általános volt, hogy a „magyar filmek többségét egy olyan sokoldalú, de mégis Összefüggő eszmecsere elemeinek tekinthetjük, amely az egyén és a történelem viszonyáról szól.” Továbbá az új magyar film- művészetet politikai művészetnek tartják. V égül is tehát a magyar film az eddiginél sokkalta inkább közügy lehet, széles tömegeket érintő, politizáló művészet. Éppen ezért fontos beszélni arról a körülményről, amelyről — úgy tudjuk — nem esett szó a nemzetközi kollokviumon, sem annak egyébként gyér napisajtó-beli visszhangjai között. Oda kellene figyelni arra, hogy ezek a keményen őszinte történelem- és társadalomtisztázó filmkockák milyen arányban merítik eseményanyagukat a múltból, s milyen arányban a jelenből. Eddig váltakozva találkoztunk mindkét idővel, mégis úgy tűnik, valamiféle óvatosság van a filmalkotók között. Elég itt a két legnagyobb sikerű filmre, a Csillagosok, katonákra és a Hideg napokra utalni. Cselekményük időpontja a múlt. Persze, például a Húsz óra vagy a Nehéz emberek a jelenben játszódik. Mégis feltámad a gyanú; valamiképpen nem a kényelmesebb megoldás kedvéért választották-e az ötven vagy húsz év előtti történeti alapot a kemény igazságok megfogalmazására?! Az persze nyilvánvaló, hogy a sematizmus erői már elhervadtak, s messze van az az idő, amiről Makk Károly is így nyilatkozott a Filmkultúra 1967 augusztusi, úgynevezett ezüstszámában: „A személyi kultusz időszakában az államosított filmgyártás a valóság helyett annak áhított mását mutatta be, megrendelőinek kívánsága szerint.” Az őszinteség kétségtelenül megnőtt, egyre gyakrabban igyekszünk tükröt tartani magunk elé, s ebbe a tükörbe az önismeret utáni vággyal hosz- szan bele is csodálkozunk. A kultúrtörténet pedig szoros viszonyban van a mindenkori politikai történelemmel, — e tükröket tehát ma a művészeti élet is a tisztánlátás és a tisztánlátta- tás szándékával fényesítge- ti. Mégis, éppen a Csillagosok és a Hideg napok példája igazolja a gyanút: a szokatlanul kemény, önkínzó igazságokat eddig néha kényelmesebbnek látszott a múlt keretei között kimondani. A jelen ábrázolása azért is „kockázatos”, mert az egyén és társadalom közötti viszony sokféle formálója itt él közöttünk, s kérdő tekintetével idegesítheti az alkotókat. Nem mai gond ez persze, minden korok szerzői hasznát látták már annak, hogy a halottak nem tudnak ellentmondani. Közvéleményünkben egyébként általános ez a gyanú. Az egyre izgalmasabb magyar filmművészet viszont szerencsére most mintha eloszlatni készülne e gyanakvást A jelek szerint ugyanis jobban közelít a Ma felé. Maradjunk a Jancsó—Kovács példánál: Jancsó Miklós folytatja a Szegénylegények—Csillagosok sort, a huszas években játszódó Kiáltással, s a múlt század vége és a nagy forradalom időszaka után egy lépéssel közelít a jelenhez. Lehet, hogy ez a sor rövidesen eljut a mába. Kovács András most elkészült Falak című filmjéről így beszélnek: „kertelés nélkül és őszintén fejezi ki egy szocialista ország modem társadalmával kapcsolatos reményeket és titkos aggodalmakat”. Tulajdonképpen természetesnek látszik ez a jelenhez való közeledés. Hiszen eddig kiderülhetett: a 'kínos tanulságok a múlt keretei közé helyezve is éles vitákat válthatnak ki. A filmművészet berkeiben egyébként elismert Csillagosok és Hideg napok például a közvéleményben nem aratott egyöntetű sikert Lehet hogy • „történelmi távlat” elve — miszerint megfelelő idő után mindent tisztábban láthatunk — ezúttal nem vált be? Mindenesetre azokat az alkotásokat, amelyek a Ma nyilvánvaló, mindenki szeme előtt lejátszódó viszonylatait ábrázolják, — lényegesen nagyobb egyetértéssel fogadták a nézők, így a Húsz órát vagy a Nehéz embereket. A magyar társadalmat közvetve ismerő külföldi kritikusok természetesen minderről nem beszéltek. De ettől függetlenül, a megnőtt társadalmi hatás és a „filmcsoda” rangjára emelt magyar film közeleg a jelenhez, mert tartalmának és a néptömegek érdekeinek világos összhangja csak így valósulhat meg. Nagy felelősséget kíván ez a közeledés mind az alkotóktól, mind általában a kultúrpolitikától. Az alkotók számára a legnagyob buktató az lehet, ha kizárólag társadalmi sebeinket mutogatják. Kultúrpolitikánknak . pedig hinnie kell az alkotókban. de még inkább a nézőkben hogy higgadt értelemmel tudnak belenézni az eléiük tartott tükörbe. Ez lehet a záloga annak, hogy előbbre vigyük az ember felfedezésének ügyét. Földessy Dénes Ji■ ß :§ t# iillpi * « * 1 síI krónika Jó ötlet Valahogy így képzeljük a kultúra és az új mechanizmus kapcsolatát, amint ez az asztali naptár jelképezi. A kiadók ugyanis jó ötlettel tizenkét modern magyar festmény reprodukcióját szerkesztették bele a naptárba. Ha lejár az év, képeslapként el lehet küldeni a festményeket. A kiadó kapós Árut „gyártott’ ezzel, bizonyítja, hogy ezt a naptárt már régebben elkapkodták a papír- üzletekben. A vevő pedig tizenkét képeslap árát takarított meg, de ami ez esetben lényegesebb: tulajdonképpen egy hónapig nézegetett egy- egy képzőművészeti alkotást, azt alaposan megismerte, talán meg is szerette. Gratulálunk az ötlethez. ♦ O Kórusok bemutatója. A Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola szalagavató ünnepélyén bemutatták Ivasivka Mátyás Janus Pam- noniusról szóló megzenésített kórusművét. ♦ A Bartók-klub programja Ma délelőtt a jogi szakosztály, csütörtökön délelőtt 9 órakor az agrártudományi szakosztály, pénteken délután 5 órakor a földrajzi szakosztály tartja meg előadói konferenciáját. A Munkácsy Mihály Szabadegyetem közlekedési tagozatában hétfőn délután 6 órai kezdettel „A műszaki szakértő szerepe a közlekedési balesetnél” címmel Kékesi Nándor főmérnök tart előadást. A szabadegyetem irodalmi tagozatának keretében szerdán délután 6 órakor Bécsy Tamás tart előadást az amerikai regényirodalomról. Az egészségügyi szakosztály csütörtökön délután fél 6-kor klubdélutánt rendez, amelyen színes filmvetítéssel egybekötött előadás lesz a rehabilitáció szerepéről. Tudományos ülés A Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság február 1- én délután tudományos ülést tartott Budapesten. Ezen dr Péntek Erzsébet, a Baranya megyei Tanács Gyermekszív- beteg-gondozójának főorvosa A csökkent munkaképességű fiatalok helyzete hazánkban és az NDK-ban, Ginder Katalin, a gondozó gyógytestne- velő tanára pedig Beszámoló az NDK rehabilitációs intézményeinek munkájáról címmel tartott előadást. 0 A Janus Pannonius Múzeum újabb képekkel gazdagodott. Simon Béla, Soltra Elemér, Kelle Sándor és Lantos Ferenc összesen mintegy harminc képet ajándékoztak saját műveikből a múzeumnak. 0 A Magyar Képzőművészek Szövetsége Déldunántúli Szervezete és a Szlavóniai Képzőművészek Szövetsége között kialakult baráti együttműködés keretében tavasszal Soltra Elemér és Ke! le Sándor pécsi festők képeiből rendeznek kiállítást Eszéken. o Nagysikerű hangversenyt adott a mohácsi munkásőrség fúvószenekara, mintegy félezemyi hallgatóság előtt. A zenekar amely ma kizárólag munkásőrökből áll, negyvenéves múltra tekinthet vissza. Ezen a hangversenyen bemutatták egyébként a zenekar egyik tagjának, Seffer János mohácsi munkásőmek Mohács indulója című zeneszámát is. ♦ SZÁLLÁSADÓK ÉS TANÁROK A Zipemovszky Károly Technikum Igazgatósága és Szülői Munkaközössége újszerű kezdeményezésképpen értekezletet tartott a diákok szállásadói részére. A megjelent hatvan szállásadó szívesen vállalta az iskolával való együttműködést a náluk lakó diákok tanulmányi előmenetele és megfelelő magatartása érdekében. Pedagógiai levél O rszágos viszonylatban is ritkaság a pécsi Jókai utcai Általános Iskola kezdeményezése: valamennyi szülőnek rendszeresen pedagógiai levelet küldenek. Ez az összesen ezer példányban kinyomatott levél most jelent meg először, s az 1967/68-as tanév első félévének munkájáról tájékoztatja a szülőket. Néhány részlet a levél gazdag tartalmából: .4 közösségi élet néhány problémája, A szülői nevelés. Mit tehetnek a szülők7 A pedagógiai levél alapvető célja: a szülők ismerjék meg az iskola által támasztott követeléseket, az iskola eljárásait, mód szereit, azokat a tevékenységi formákat, hagyományokat, amelyeket a nevelő munka érdekében alkalmaznak. „Ezek a figurák egyébként sugározzák azt az ízes humorú, népmeséi hangulatot, amely valamennyinket a korszerű for- maalakitás igényével együtt szervesen összeköti” — Írja a Művészet cimü folyóirat Kiss Roóz Ilona kerámiáiról (a tavaszi szegedi kiállítás kapcsán), amelyeket örömmel fedeztünk fel végre a pécsi Képcsarnokban is. Ifj. Kömlves Sándor és Várhegyi Márta Mátyás király juhásza A Pécsi Nemzeti Színház gyermekszínháza ma délelőtt 10 órakor újabb darabot mutat be. Ezúttal Jékely Zoltán Mátyás király juhásza e. kétrészes mese játékának premierjét tartják. A darab szereplői Iványi József Jászai- díjas. (Mátyás király). Ágoston Edit (Beatrice), ifj. Kőmíves Sándor (Burkus király), Várhegyi Márta (Kunigunda. Burkus király leánya) és a juhász: Bálint András. A mesejáték zenéjét Kocsár Miklós szerezte, a díszletek Pintye Gusztáv munkái, a zenekart pedig Károly Róbert vezényli. A Mátyás király juhászának rendezője: Babarczy László. ♦ A Jelenkor februári száma A szépprózai anyagban Berthe Bulcsu; Az őr c. hangjátékát; T énagy Sándor: Pityergő katonák c. novelláját; Lázár Ervin: Veréb a Jézus Szívében c. novellájának első részét olvashatjuk. Versekkel Arató Károly, Csór- dás Gábor, Kiss Dénes, Makay Ida, Raffai Sarolta és Takács Imre szerepel. Az Élet és kultúra rovatban Ordas Iván jelentkezik újabb szociográfiai írásával Regölyi változások címmel. Irodalmi tanulmányt olvashatunk a drámaíró Füst Milánról, Dumas magyarországi népszerűségéről, Karinthy Ferenc munkásságáról. A képzőművészeti írások közül érdeklődésre tarthat számot Sodorj Ferenc: Apollinaire és a képzőművészet c. tanulmánya. A folyóirat grafikai anyagát Simon Béla rajzaiból állította össze a szerkesztőség. HANGVERSENYKRÓNIKA Sirokay Zsuzsanna zongoraestje A külföldön tartózkodó Szegedi Anikó helyett Sirokay Zsuzsanna zongoraestjét hallottuk szerda este a Liszt Ferenc hangversenyteremben. Sirokay Zsuzsanna egyike a fiatal magyar zongorista nemzedék legtehetségesebb tagjainak. Diplomáját 1963-ban Sólymos Péternél szerezte, tudását azóta többek között Anda Gézánál és Paul Badura-Skodá- nál tökéletesítette. A fiatal zongoraművésznő nem ismeretlen a pécsi közönség előtt: két évvel ezelőtt Schumann: a-moll zongoraversenyét játszotta Pécsett, kirobbanó sikerrel, alig hat héttel ezelőtt pedig a Weiner-vonósnégyes szólistájaként ifjúsági hangversenyeken hallottuk játékát. Műsorát a barokk zene egy hatalmas alkotásával, Bach: c-moll partitúrájával kezdte. Nyomát sem éreztük a hangversenyek nyitó számán szokásos megilletódöttségnek. Világos vonalvezetés, a stilizált tánctételek karakterének teli- betalálása jellemezte az előadást. Különösen remekbe sikerült a hármas tagolású első tétel hangvétele és felépítése. Mozart: F-dur szonátáját (K. 332.) valami magától értetődő egyszerűséggel játszotta Sirokay Zsuzsanna. A szemünk láttára születtek, bontakoztak ki a mozarti dallamok. A tempók helyenként indokolatlan csapongásáért bőven kárpótolt a lírai jellegű témák szuggesztív megformálása. Bartók: Improvizációk magyar parasztdalokra című zongoraművét 1920-ban írta. Ez a mű nyolc magyar népdalt dolgoz fel szabad, rögtönzés- szerű formában. Egyike a legsikeresebb kísérleteknek, hogy « magyar népdal tematikus vezérszerepet játszhat a legmodernebb huszadik századi formanyelvben, harmóniai világban. Sirokay előadásában nyomon követhettük a bartóki világ valamennyi színhangulati és kifejezésbeli változását. Szünet után Schumann nagyszabású. Chopinnek ajánlott Kreisleriana című zongoraciklusát hallottuk. Roppant színes mű, az ellentétes elemek váltakoznak, vibrálnak benne. A páratlan számú tételek fergeteges lendületét, suhanó vagy éppen fojtott hangú rohanását a páros tételekben széles kitárulkozás, költői vallomás váltja fel. Az egyes tételek többségükben önmagukban is kontrasztáló triós formát képeznek. Az előadást dicséri hogy e hatalmas erőkifejtést és koncentrációi igénylő mű egyetlen szépsége sem sikkadt el, a hallgató le- bilincselten követte az előadót Schumann álomvfl ágában. A közönség valamennyi műsorszám után nagy ünneplésben részesítette a fiatal művésznőt. Ráadásul Liszt: Hangnemnélküli bagatelljét; Bartók: Allegro Barbaráját és Schubert: Ges-dur impromtu- jét hallottuk, a műsorhoz és előadójukhoz méltó előadásban. Sirokay Zsuzsanna művészetét talán az fémjelzi legjobban, hogy nála a mesterségnek és a művészetnek minden csínjabinja egyensúlyban van. Méghozzá igen magas fokon. Technikailag mindent tud, ami a legnehezebb művek előadásához szükséges. Ki kell emelnünk színes bil- lentését szép hangját, dallamformáló készségét. Játéka törékeny, hallékony és légies, de egyszersmind acélosan rugalmas energikus is tud lenni. Ami még hiányzik nála — nem sok — azt az idő rövidesen meghozza. A két év előtti Schumann zongoraverseny után újabb felejthetetlen Schumann-élménnyel ajándékozta meg a pécsi közönséget Szerda este elhangzott műsorát jövő héten Bécsben fogja játszani. Pécs tehát főpróbát is jelentett Bécs előtt. Kívánjuk, hogy az .előadás” is olyan szépen sikerüljön, mint a főpróba Magunknak pedig azt kívánjuk hogy minél zyak’-abban legyen vendégünk Sirokay Zsuzsanna, követhessük nyomon tehetségének kibontakozását. Szesztay Zsolt V, k 4
