Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-13 / 10. szám
2 naplő 1968. JANUAR 13. Vietnami jelentés VDK—kambodzsai közlemény Bűnös-e a férfi, ha enged egy kiskorú leány csábításának? 4- KAIRÓ: Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és Mazurov, az SZKI> KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese között csütörtökön találkozásra került sor. Az EAK elnöke és a Kairóban tartózkodó szovjet kormány- küldöttség vezetője hosszú baráti megbeszélést folytatott egymással. ♦ GENF: A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága bejelentette, hogy pénteken a Szuezi- esatornán keresztül megkezdődött az izraeli és egyiptomi hadifoglyok kicserélése. Az egyezmény értelmében hazatér minden hadifogoly. Az intézkedés mintegy 4500 egyiptomi és 16 izraeli hadifoglyot érint 4- BEIRUT: Libanon, Jordánia és az Egyesült Arab Köztársaság — mindhárom közvet lenül határos Izraellel — tanácskozásokat kezd politiká. jártak egybehangolására. A legfelső szinten folyó megbeszéléseken Gunnar Jarring ENSZ-megbízott javaslatait is megvitatják. 4- BONN: Mint a bonni külügyminisztérium most megerősítette, január 6-án hosz- szabb megbeszélésre került sor Brandt külügyminiszter és Ca- rapkin bonni szovjet nagykövet között. A találkozó Ca- rapkin kérésére jött létre. A megbeszélés során jelentős szerepet játszott Nyugat-Ber- lin helyzete. A külügyminisztérium a megbeszélés tartalmáról nem volt hajlandó közelebbit mondani.-+ Ritka halászzsákmányra tett szert a Fomaíbaut nevű francia halászhajó az Atlanti-óceánon, száz kilométernyire a francia partoktól. Kivételesen jól sikerült fogás, örvendeztek a halászok, amikor érezték, milyen nagy súly húzza le hálójukat. Annál nagyobb volt a megdöbbenésük, amikor a hálóval együtt a felszínre emelkedett a zsákmány: a Grampus nevű brit tengeralattjáró, amelyet csak nagy üggyel- bajjai szabadítottak ki a háló szövevényeiből. 4 WASHINGTON: Humphrey amerikai álelnök csütörtökön este 13 napos afrikai körútjárólamelynek során kilenc afrikai országot keresett fel, visszaérkezett Washingtonba. 4 MARYSVILLE: A kaliforniai Marysville város közelében csüiörtökön lezuhant az U—2-es kcmrepülőgép felváltására tervezett SR—71 típusú titkos amerikai felderítő repülőgép egyik kísérleti példánya. A hangsebesség háromszorosával haladó repülőgép leszállás előtt hátárafordult és papírdarabként hu’lott a földre. Két pilótája katapultálta magát. A gép roncsaihoz nem engedtek újságírókat, a körzetet lezárták. 4- LONDON: Brown angol külügyminiszter pénteken reggel New Yorkból repülőgépen Londonba érkezett. 4- BONN: A Szabad Demokrata Párt sajtószolgálata pénteki kiadásában hosszú cikkben foglalkozik az új magyar gazdasági mechanizmussal. A szerző ismerteti a gazdaság- irányítás reformjának lényeges pontjait majd megállapítja: „Az 1968—69-es éveket mint az ellenőrzés és az esetleges kiigazítások éveit kell tekinteni. Várható azonban, hogy 1970-től kezdve már a magyar gazdaság egészségesebb lesz és tartós fellendülés következik be a reform következtében. Ez Magyarországnak, mint külkereskedelmi partnernek az értékét is állandóan növelni fogja”. 4- PÁRIZS: A L’Humanité közlése szerint az algériai fővárosból olyan hírek érkeztek, hogy Bumedien ezredes kormánya a múlt év utolsó napjaiban újabb letartóztatásokat hajtott végre. December 30— 31-re virradó éjszaka az El- Harrach-i börtönbe újabb 26 fogoly érkezett, akiket az állam biztonságának megsértésével vádolnak. Legtöbbjüket kegyetlenül megkínozták. Saigon: Csütörtökön este a dél-vietnami szabadságharcosok aknatűz alá vették My Thot, a Mekong deltájának második legnagyobb városát. A kilőtt mintegy 82 akna a hadsereg és a rendőrség épületei közelében csapódott be. Egy rendőr meghalt, többen megsebesültek. | A VDK légvédelme az ország területe fölé behatoló B—52-es amerikai óriásbombázó- j gépeket rakétákkal támadta. Ez volt a har- ! madik alkalom, hogy az óriásbombázók ellen föld-levegő rakétákat vetettek be. Ezúttal I három gépet találtak el. A Vietnami Demokratikus Köztársaság éa a Kambodzsai Királyság megerősítette közös állásfoglalását és egymás kölcsönös támogatását az amerikai imperializmus ellen, a nemzeti függetlenség és szabadság védelmében vívott harcban — hangsúlyozza a Norodom Phurissara herceg kambodzsai külügyminiszter hanoi baráti látogatásának befejeztével kiadott vietnami—kambodzsai közlemény. Phurissara december 31-től január 8-ig tartózkodott a VDK-ban, látogatásának ideje alatt ő maga és kíséretének tagjai találkoztak Ho Si Minh elnökkel, továbbá a nemzet- gyűlés elnökségének elnökével, a VDK miniszterelnökével. Bombatámadás Kína egyik tartománya ellen Peking. A kínai külügyminisztérium pénteken Pekingben kiadott közleménye szerint 1968. január 7-én „az amerikai imperialisták és jobboldali laoszi lakájaik három repülőgépe megsértette Kína légiterét és bombázta a Jünnan tartományt". A bombatámadás következtében számos polgári személy életét veszítette vagy megsebesült és jelentős anyagi károk keletkeztek. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma hangsúlyozza, hogy „az amerikai imperialisták és laoszi jobboldali lakájaik a Kína-ellenes provokációja szorosan kapcsolódik az amerikai imperialistáknak ahhoz a tervéhez, hogy kiterjesszék agressziójukat” — „Amennyiben az ameri kai imperializmus arra vetemedik, hogy agresszív háborúját Laoszra is kiterjessze, úgy a Mao Ce-tung győzedelmes gondolatával felfegyverzett kínai nép megteszi a szükséges lépéseket az amerikai agresz- szió ellen küzdő laoszi nép igazságos harcának támogatására.” A kínai közlemény végül figyelmezteti az Egyesült Államokat, hogy viselnie kell a provokáció valamennyi súlyos következményét. Az Egyesült Államok had-„ ügyminisztériuma pénteken Washingtonban kijelentette, nincs tudomása arról, hogy amerikai és laoszi gé pék öt nappal ezelőtt kínai őrületet bombáztak volna. Háború veszélye Kambodzsa felett AX ország 1*1 Wi nógyzetkllómé- teres területének nágy részét, több mint 50 százalékát, áthatolhatatlan trópusi őserdő borítja. Megművelt földeket csak a Mekong-folyó mentén és a Tonlé-Sap körül elterülő síkságon találunk. A *>1 milliós (1965) lakosság zöme is ezeken a területeken él. A lakosság nemzetiségi összetétele: 5 millió kbmer (kambodzsai, nyelvük a thai nyelvvel rokon), 36« ezer vietnami, 32« ezer kínai, *0 ezer csam és velük rokon maláj. Az ország keleti területein! primitiv hegyvidéki törzsek élnek, számukat 65 ézerre becsülik; északon kb. 30 ezer lao és thal nemzetiségű lakost tartanak nyilván. Az ország határain kívül még 500 ezer khmer él' Dél-Vietnamban és 356 ezer Thaiföldön. A közelmúltban az amerikaiak azzal vádolták Kambodzsát, hogy az ország keleti határvidékeit á dél-vietnami szabadságharcosok rendelkezésére bocsátotta és ott kiképzőtáborokat és utánpótlási bázisokat hoztak létre. Az erősen átszabdalt és trópusi őserdőivel borított terület ellen több alkalommal légi és tüzérségi támadást hajtottak végre, veszélyeztetve ezzel az ott élő hegyi törzsek biztonságát. Washington újabban már azt állítja, hogy a Felszabadltásl Front csapatainak szánt szállítmányokat a nemrégiben átadott Sihanoukvllle-i kikötőből továbbítják Dél-Vietnamba. Norodom Sziltanuk kambodzsai államfő visszautasította a koholt vádakat és bejelentette, bogy a baráti államokhoz a Szovjetunióhoz Kínához és Franciaországhoz fordul segitségé-t, ha országát fegyveres támadás érné. — Az expressz nemi viszonyok korát éljük, fiataljaink ; kőkorszakbeli őseink módjára i esnek egymásnak, minden eiő- í zétes udvarolgatás nélkül. Ezekkel a szavakkal kezdte beszédét a védő egy nemrégen lezajlott angliai bírósági tárgyaláson. A tekintélyes ügy- ! véd ingyen vállalta egy 18 | éves fiatalember védelmét, aki ; állítólag erőszakot követett el egy 14 éves leányon. A perben hozott szokatlan ítélet miatt ez az eset sokáig emlékezetes marad. Ugyanis a bíróság eltért attól a hagyománytól, hogy a kiskorú leányokkal folytatott viszonyért kizárólag a férfi felelős, még akkor is, ha a leány beleegyezett a dologba, vagy éppen ö kezdeményezte is. Peter Stew bíró így vélekedik a leányok felelősségéről: — A nemi gerjedelmet nem lehet, mint egy csapot, egyszerűen lezárni. Ha a lányok belebocsátkoznak a szerelmi játékba, ne lepődjenek meg, hogy az ügy egészen más irányt vesz, mint ahogyan ők elképzelték. A lánynak, aki önként, tudatosan kezd bele a játékba, vállalnia kell a nem várt következményeket is. A bíróság ma már nem Vallja, azt az elavult és nevetséges nézetet, hogy minden esetben a férfi a hibás, a nő sohasem. A 18 éves, atlétatermetü vádlott, Philip Stephens beismerte, hogy viszonya volt A. Y. 14 éves leánnyal, de határozottan elutasította a vádnak az erőszakra vonatkozó részét. Bizonygatta, hogy a leány önszántából lépett vele nemi kapcsolatra. A bíróság arra a követkevtetésre jutott, hogy nemcsak Philiph Stephens a bűnös, hanem a leány és ennek apja is. Az apát 50 font pénzbírságra ítélte, mert ő is felelős a leánya viselkedéséért. A fiatalember szintén, 50 font pénz- büntetést kapott, de az erőszak vádját elejtették azzal az indoklással, hogy „a leány önszántából bocsátkozott bele a szerelmi játékba”. A leányt egyébként feltételes szabadságvesztésre ítélték. A Stephens ellen hozott Ítélet többek között megjegyzi, hogy a fiatalembernek nem lett volna szabad tettét elkövetnie, még ha a leány kihívó is volt vele szemben. Nem lett volna szabad viszonyt kezdenie a kiskorú leánnyal még akkor sem, ha ez kezdeményezte a dolgot. Mert senkinek sem kell okvetlenül belemennie abba, omit ajánlanak neki. A bíróság tehát a mai kor szellemében hozta meg Ítéletét. Tekintetbe vette a vádlóként fellépő fél kihívó magatartását a vádlottal szemben. A londoni Times Az esettel kapcsolatban megjegyzi: „Ilyen ítélet még nem volt Britanniában/” 4 PORT SZAID: A Sraeid- csatorna igazgatósága utasítást adott illetékes alegységeinek arra, hogy' készüljenek fel a csatorna megtisztítására, annak a 1.6 hajónak elindítására, amely a júniusi háborús konfliktus óta vesztegel a csatornán. A gyakorlati munka néhány napon belül megkezdődik. 4 BONN: Jólértesült forrásból származó hír szerint a jugoszláv kormány azt ajánlotta Bonn-ilak. hogy a diplomáciai Viszony helyreállítására irányuló tárgyalásokat Bécsben folytassák. A bonni kormány a javaslatót elfogadta. Hétfőn Bonnban jugoszláv—nyugatnémet kereskedelmi tárgyalásokra kerül sor. A római katolikus egyházat egyre inkább aggasztja az apácák számának csökkenése. A nővérek újabb és újabb követelésekkel állnak elő, a zárdái élet megreformálását követelik. Ilyen éles összeütközéstörtént nem régiben a kaliforniai Mária-rend apácái és Mclnty- ere bíboros között Az apácák ugyanis követelték, hogy a városban ezután polgári ruhában jelenhessenek meg a hagyományos zárdái öltözék helyett, hogy újra felvehessék polgári nevüket, s végül, hogy engedélyezzék számukra a továbbkéD Zést. Egyúttal azt Lázadó apácák is bejelentették, hogy a 125 apáca közül 43 elhagyja a rendet és egyetemre iratkozik. Azok az apácák, akik továbbra is a zárdában maradnak, kérik, tegyék számukra lehetővé, hogy tehetségük és érdeklődésük szerint képezhessék magukat. A bíboros megfenyegette az apácákat, hogy ha nem vonják vissza követeléseiket, 1969-ig valamennyiüket kizárják a rendből. Az apácák azonban nem ijedtek meg, hanem az újsághoz fordultak panaszukkal. Kijelentették, hogy Rómának haj landók engedelmeskedni, de Los Angeles ne k nem. Ezekből a követelésekből látszik, hogy a rendek érdeklődése mindinkább a világ felé fordult, s a vallásosság célját többé nem a világtól való elvonulásban látják. a való élet s az emberek szolgálatába szeretnének állni. Az amerikai apácák egy része például a néger gettókban vállalt munkát, mások a chicágói gyárakban. Úgy számítják, hogy a 175 000 ame rikai apáca közül néhány éven belül több ezer elhagyja a rendet 11. Galamb a tiszti iskola ablakából nézte a sivatagba induló szakasz készülődését. Mit kellene tenni? Istenem!... A Faubourg Montmartre-on egy szegény özvegyasszony és egy kedves finom leány, akiket legjobban szeret a világon, tízezer dollárt kapnának, és ehhez csak egy ilyen semmittevő, léha alaknak kellene meghalni, amilyen ő. Hát még meghalni sem hagyják az emberit?! Szerencséje volt. Ezen az órán a katonai büntetőtörvénykönyvről oktatták őket. Az előadás végén Galamb boldogan fellélegzett Az oktató többek között ezt a paragrafust is ismertette: „A csapattestől megkísérelt szökés valamennyi kedvezmény és megkülönböztetés megvonásával jár. Altiszt-jelöltek visszakerülnek legénységi állományba, előző szolgálati helyükre”. Nincs semmi baj! Még ma megszökik, elmegy az uszodába, és holnapután, a törvény értelmében, régi beosztásában elindul a többiekkel együtt a sivatagba. Egy óra múlva az erőd hátsó udvarán felmászott az esőcsatornán, és mikor a poszt kissé eltávolodott, átvetette magát a falon. Azután szaladt... Takarodó után nyolc őrjárat indult a keresésére, és La touret őrmesteri búskomoran tépdeste ajaksörtéit. Nyugodtan sétált a kikötő pálmái alatt, hallgatta a rakodást, a hajótülkök és az autódudák lármáját, boldogan szívta be a dagállyal érkező sós szagú esti légáramlatot, és nézegette a nyugodt víztükrön rezgő sok-sok parti lámpa visszfényét. Várta, hogy kézre kerüljön. Egyik negyedóra múlt a másik után. No, mi lesz? Micsoda amerikázás ez? Hol a patrul? Hát így hagyják itt a katonaszökevényeket korzózni? Vagy van megtorlás és fegyelem, vagy nincs! Körülnézett, dé sehol egy őrjárat! Szép kis katonaság. Szökött egyének nyugodtan dohányoznak a Város gócában, és a tisztelt légió a füle botját sem mozgatja. Dühében már nem tudta, mit tegyem. Egyszerűen oda- aétált • Disz térre, a karmányzósági patolta hatalmas fvlámpái alá. Valami vendégség lehetett a katonai parancsnoknál, mert sorria érkeztek az autók, és pazar uniformisok, csodás hermelinbelépők, fehér frakkok vonultak fel. Itt is álldogált vagy félórát. De hát mi az? Miért nem fogják el? A magyarázat elég egyszerű volt. Valamennyi őrjárat az óváros, a halászkikötő, a környékbeli erdőségek és egyéb olyan helyek felé vette útját, ahol egy épelméjű szökött légionista rejtekét lehet gyanítani. A kormányzóság előtt igazán senki sem kereste. Illetve akadt ilyen is. A költő. Troppauer Hümér. ö szerette Galambot, aki mindig megértő hallgatóság volt. Akármi legyen, ha elfogja ezt a kedves, aranvos embert, Mirtt őrjáratvezető tehát harsányan komandírozott: — Irány a Dísz tér! Ott igazán nem ütközhet a szökevénybe. De alighogy az előkelő negyedbe értek, az egyik legény megböki Troppauert: — Te! Nézz oda! Ott a szökevény. A költő hüledezve kapkodta a fejét: — Nem ette meg a feme... De. Mégis. Barátságos mosolylyal integet feléjük, azután odajön, és idegesen szól rá Trop- pauerre: — Hol kódorogtatok ennyi ideig? Még az életben nem láttam ilyen katonaságot! Mit lehet tenni? Komoran köz- > refogiák, és megindultak vele ) visszafelé. < — Minek szökött ide a Dísz ‘ térre? — kérdezte Troppauer. ] — Unatkoztam — felelte. Az- 's’ után ő kérdezett. — Nagy volt ) a ribilió? — Tűrhető. Latouret őrmester mindenféle porokat szed. A külvárosba értek. Galamb vidáman fütyürészett. Céltalanul kóborló arabok a keskeny utca hosszú házai mellé lapultak, és sötét pillantásokkal néztek az őrjárat után. — Azért mégiscsak szerencséje van — mondta Troppauer. — Mi legkésőbb holnapután megyünk a pokolba, maga meg itt marad Orartban. — Most már én sem maradók itt. Megszöktem! — Mondom, hogy szerencséje van. Akit huszonnégy órán belül elfognak, az nem számít szökevénynek. Engedély nélküli kimaradásért egy kicsit helybenhagyják és kész. Szent Isten! Szóval megint szerencséje volt! A szerencse mint egy nyomorult véreb fut utána, de ő nem hagyja magát! Ügyesen beakasztotta a lábát hátulról Troppauer bokájába. A költő akkorát esett, hogy az éjszaka beleremegett. A katonák nem tudták mi történt és mire magukhoz tértele, a fogoly elrohant (Folytatjuk)
