Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
1968. JANUAR 3. napló 3 Január 6: Az első szabadszombat Szabolcson Már négy bányaüzem dolgozik a háromharmados munkarend szerint 03 év, új munkarend, új lehetőségek — így lehet a legrövidebben összefoglalni az idei esztendő első munkanapjáról szóló szabolcsi helyzet- jelentésüket. A pécsi bánya- terület legnagyobb üzemében ugyanis tegnap reggeltől a korábbi négyszakos termelési rend helyett három műszakban dolgoznak a bányászok, s ezzel — Béta, Vasas és Szászvár után — István-aknán is életbelépett a szabadszombatok rendszere. Az átállást hosszas és gondos munka előzte meg, az indulást pedig mindenki nagy izgalommal várta. Délelőtt 10 órakor felliívtuk Tátrai József üzemvezetőt. Kérdésünk: hogy sikerült a „start”? — Kár lenne tagadni: drukkoltunk, az újév után ugyanis normális körülmények között is elég sok a rendellenesség. A felbolygatott munkarend, a megszokott életritmus módosulása további meglepetésekkel kecsegtetett. Hajnalban az volt az első, hogy megnéztem, milyenek az útviszonyok, s bizony nem sok jót ígért a látvány, így aztán annál nagyobb volt az örömöm, amikor láttam: minden a legnagyobb rendben megy, ia buszok időben érkeznek, az emberek pedig hiánytalanul, kipihenten várnak a leszállásra... — Változott-e a heti őssz- munkaidő? — A földalattiaknál nem, ők továbbra is 42 órát dolgoznak hetente. A napszintiek és a kisegítők munkaideje azonban 48-ról 44-re csökkent Az előzőek havonta három, az utóbbiak havi két szabadszombattal rendelkeznek. Az új munkarenddel kapcsolatos kísérletek már a múlt évben megkezdődtek a Mecseki Szénbányák termelő üzemeiben. Az elméleti számítások után elsőként a komlói Béta-aknán került sor a módosításra, s a tapasztalatok egyértelműen kedvezőek voltak. A munkások örömmel fogadták a szabadszombatot eredményező változtatást; a teljesítmények növekedtek, a szállítási költségek csökkentek, s ami ugyancsak nagy dolog: a több szabadidő következményeképpen nőtt az emberek társadalmi aktivitása, fokozódott a kulturális rendezvények iránti érdeklődés. A hét széntermelő üzemmel rendelkező vállalat négy aknája tehát már az új szervezési mód keretei között dolgozik. Az igazgatóság álláspontja szerint az áttérésre valameny- nyi bányában sor kerül, természetesen csak a feltételek megteremtése után. Az év első munkanapján a még négyszakban dolgozó üzemeknél is érdeklődtünk: mikorra várható az első szabadszombat? Széchenyi-akna, Rudnal László főbányamester: az érdeklődés és várakozás nálunk is nagy, a kísérletek és számítások is folynak, s ha minden a tervek szerint sikerül, február 1-én mi is feliratkozunk az új munkarend szerint dolgozó üzemek névsorába. Zobák, Deák János munkaügyi vezető: a novemberi tűz 324 kilométeres szénvonat A természeti katasztrófák és geológiai nehézségek ellenére sikeres évet zártak a mecseki szénbányák Ha egy szerelvényt csinálnának azokból a szénvonatokból, melyek az év folyamán Pécsről, illetve Komlóról indultak útnak az ország legkülönbözőbb tájai felé — a vonat hossza meghaladná a 824 kilométert. Pécs és Komárom távolsága ez a hosszúság, s négyszázezernél több vasúti kocsit jelent A Mecseki Szénbányák 1967. évi operatív terve 4 millió 124 ezer tonna szén volt, melyből 4 millió 52 ezer tonnát hoztak felszínre. A hiányzó mintegy 70 ezer tonnát az év nagy természeti katasztrófái magyarázzák. Mint ismeretes, Zo- bákon bányatűz, Pécsbányán pedig vízbetörés pusztított, s nagyon sok nehézséget élt át a vízzel, tűzzel és gázzal küzdő Kossuth-bánya is. Az üzemek közül István- akna, Szászvár és Béta teljesítette túl éves tervét Zobák- akna lemaradása 19 540, Fécs- bányáé 25 ezer tonna. Mindent összevetve: 1967. a hiányzó tonnák ellenére is eredményes év volt, a szénminőség javítása, a műszaki színvonal emelése és az értékesítés terén ugyanis nagyszerű eredmények születtek. A mecseki szén megtartotta vásárlóit sőt újabb piacokat szerzett — s nemcsak itthon, de külföldön is. miatt sajnos nincs elég munkahelyünk, így aztán a kísérleti jelleggel dolgozó 1-es körlet jó tapasztalatai ellenére sem állhatunk át. Az előkészítés jó ütemben folyik, s legkésőbb áprilisra szeretnénk „utolérni” a többieket... Kossuth-bánya, Bálint Ernő KISZ-bizottsági titkár: a B- mező — 600 emberrel — már hosszabb ideje három harmadban dolgozik, s a műszakiak véleménye szerint a vártnál is jobbak az eredmények. A teljes átállásra azonban csak Zobákkal egyidőben kerülhet maid sor, mert a szénkiszállítás közös útvonalon történik. Tizenhét vagon bútor Szilveszter és újév kettős ünnepe alatt sok kirakatlan vagon halmozódott fel a pécsi állomáson. Ezért az új év első munkanapján nagy erővel fogott a kocsik kirakásához, az áruk kiszállításához a 12-es AKÖV állomási részlege. A déli órákig 51 kocsit raktak ki 26 rakódómunkással» egy rakódógéppel és két daruval. Ekkor 56 kocsi még kirakatlan volt. A legtöbb árut — 17 vagonnal — a pécsi bútorház kapta. Három1 vagon konyhabútor, hat vagon lakószoba-berendezés, egy vagon „Varia** fehérneműszekrény, ugyanennyi cipőszekrény és kétajtós szekrény, valamint öt vagon kárpitozott bútor érkezett a címükre. A bútorházban most leltároznak, de a jövő hét elejétől zsúfolt raktárral várják a vásárlókat. Az Aszfaltútépítő Vállalat címére 12 vagon bitumen érkezett, három vagon dohányt küldtek a Pécsi Dohánygyárnak. Nagy mennyiség került kirakásra a különféle építőanyagokból is. „Elloplak“ az elefántot? Szilveszteri sztorik Tizenöt hívás a tengerentúlra Ezer ember az Olimpiában Mi az újév első napjának legnagyobb szenzációja? Az, hogy ellopták Pécsett az Ele- fántos-házról az elefántot. Az esetről a Kossuth és a Petőfi rádióból ország-világ értesülhetett, Pécsett pedig a telefonhívások áradatát indította el. Kétségbeesett tükék kétségbeesett hangon kérték, járjunk közre a rendőrségnél: kerítsék elő a föld alól is. Nos, az elenfánt megvan, azaz el sem veszett! Szilveszter délelőttjén a Tatarozó Vállalat emberei szerelték le és elvitték Magyar Ferenc lakatoshoz, hogy javítsa ki ferdén álló ormányát és rozsdamarta jobb lábát. Ha ilyen szenzáció nem is akadt több szilveszterkor, de Beldeg András (elvétele jobbkedvű ember annál több volt. Az Olimpiában ezer ember szórakozott. Annyi ételital fogyott, hogy éjjel háromig hordták fel a vacsorát Egy nyugat-német vendég igen meg volt elégedve a vendéglátással. Éjfél felé megkérdezte, telefonálhatna-e haza. A posta előzékenységéből egy óra múlva már be is jött a hívott nyugat-német fél, pedig a vendég pontosan nem is tudta a számot. A posta telefonközpontjai- ban rekordforgalom volt Egyetlen éjszaka 15 tengerentúli telefonügyletet bonyolított le. Az európai forgalom is nagyon erős volt, de győzték olyannyira, hogy Bécset hamarabb megkaphatta az ember, mint Pécsváradot. A taxi szilveszter éjjelén éjfélig bírta az iramot, — valamennyi kocsit üzembe állították, aztán már sorba kel-' lett állni. A pécsi szülészeti klinikán 1-én hajnalban 0.10 órakor született az első kislány. Több aztán nem is volt. Igaz, a megyei kórház volt a felvételes, de 1-én hajnalban ott is csak egy szülés volt, az újszülött kislány neve Tímea. Az interjú N incs szükség széleskörű közvéleménykutatásra annak megállapításához, hogy újév estéjén, hat óra tájban az egész ország ott ült a televíziós készülékek és a rádiók előtt, és Kádár János elvtársnak, a párt első titkárának a válaszait hallgatta. A kérdések és a válaszok az idő rövidsége miatt a közéletnek csupán egy-egy részletét villanthatták fel, és egy mindig szerény, reális, mindenben mértéktartó vezető politikus magánéletének legfontosabb mozzanatait A nézők egy része talán egy-egy, főként a gazdasági életet, az élet- színvonalat érintő kérdésben hosszabb — vagy talán a számára személyesen konkrétabb — magyarázatot szeretett volna, de ezeket a kis ki nem mondott kívánságokat beleszámítva is: az ország közvéleménye számos fontos kérdésre teljes és egyenes választ kapott. A kérdések —, ha nem is ölelhették fel a közvéleményt foglalkoztató összes kérdést — mégis a közvélemény, az ország kérdései voltak. Azokból a levelekből válogatták ki, amelyeket a dolgozók Kádár elvtárshoz címeztek, és amelyekre személyes választ vártak. Az ország sokrétű érdeklődési körének megfelelően szerepelt a nemzetközi helyzet, hazánk nemzetközi szerepe és növekedő súlya, legfontosabb belpolitikai munkánk: a gazdasági vezetés reformja, a lakásprobléma, a nők. a fiatalok, a nyugdíjasok helyzete, valamint a személyes jellegű i kérdések, amelyek éppoly természetességgel hangzottak el, mint Kádár János derűs hangulatú válaszai. Már a kérdések puszta összetétele is figyelmeztet a kapcsolatnak arra a közvetlenségére és őszinteségére, amely az országot a párthoz és annak első titkárához fűzi; amely a párt és Kádár elvtárs részéről minden kérdésben az ország népe iránt megnyilvánul, és amely vezetőt, népet csak igazságos célok, a közös munka érdekében tud ilyen szorosan összefűzni. Ä kérdések, ha itt-ott kissé szokatlan fogalmazásban, gyakorlatlanul csengtek is (például: Van-e humor a politikában? Milyen érzés tízmillió embert vezetni?) — nem az intim részletek Iránti kíváncsiságot érzékeltették, hanem azt az emberi, a lélek mélyén nagy többségben baráti érdeklődést, amely a tisztelt és mindig vonzóan nyílt vezető politikust övezi. Nem lehet azt mondani, hogy a párt első titkárának a válaszai különösen látványosak voltak, hogy a kinyilatkozások jellegzetességeit hordták magukban, hogy mind egy- egy megnyugtató meglepetéssel szolgált — mégis úgy tűnt az interjú végén, hogy a közvélemény mindenre teljes, megnyugtató választ kapott, és ezek a válaszok az embert a belső biztonság érzésével töltötték el. Arról a belső biztonságról van szó, amely nélkül nincs teljes értékű munka, amely nélkül a célok könnyen újra és újra elhalványulhatnak az ember előtt, és amely nélkül nincs lendület, nyílt párbeszéd és kollektív boldogulás. Mi okozta ezt a belső biztonságot? A közvetlen kérdéseken és a reális válaszokon túl az, hogy a párt első titkára —, mint mindig, politikai gyűlések emelvényein, baráti pohás»« köszöntőkön, egyszerű munkásemberek között a műhelyekben — a kamerák előtt is, a stúdiólámpák fényében milliók figyelme előtt .** egyszerű, közvetlen ember volt, mint mindig az életben. Amit mondott —, ha nem is volt egészen új, de biztatóan, emberi közelségben hangzott el egy olyan vezető politikus szájából, akit ennek az országnak a népe az évek során korra és pártállásra való tekintet nélkül megszeretett, becsül és tisztel, aki az ember legfőbb értékének a becsületes munkát, a tisztességét tartja, és akj sok nehéz órát, hetet, hónapot, évet töltött el gondban az ország, as emberek sorsáért. Volt egy kérdés ebben az interjúban; „Milyen érzés vezetni, felelősnek lenni tízmillió ember sorsáért?” Hogy milyen érzés, erre a kérdésre Kádár elvtárs megadta a választ. De akkor egy pillanatra felbukkant az alakja a múltból. 1956. november- decemberből, 1957. tavaszából, a forró hangulatú mun- kásgyűlésekről, tárgyalásokról, azokból az időkből, amikor az ellenforradalomtól megrendült ország talp ráállítása megkezdődött. A pillanatnyi csöndben, míg Kádár János a válaszhoz készült, az ember a képernyőre pillantva egy pillanatra meghökkent, s azt gondolta: 6, ez a tizenegy év. bizony, kissé megöregedett ... Mert nem csupán az érzések rendjébe tartozik a vezető kezébe letett tízmillió honfitárs sorsa. Értük felelősséggel felelni, őket okosan, reálisan szeretni, értük a legnehezebb órákban is tiszta szívvel és a jövőre gondolva dönteni — ez bizony, súlyos teher, amely gyorsan, az átlagnál sokkal gyorsabban rajzolja fel az ember arcára csalhatatlan jegyeit. Az arc — mint válasz önmagában is sokat mondott a barátságosan gyanútlan kérdésre. A z újévi interjút a közvélemény megelégedéssel fogadta. Nem csak a benne elhangzott kérdések miatt, közvetlen hangulatú, nyílt válaszok miatt, hanem, mint annak a bizonyítékát is, hogy társadalmi igazságra és minden téren demokratizmusra törekvő rendszerünk minden vezetője, minden szinten fontosnak tartja (s talán nem tévedek: néptől választott kötelességének érzi), hogy beszámoljon, tájékoztasson mindazokról a társadalmát érintő kérdésekről, amelyek a munkánk, társadalmi továbbhaladásunk szempontjából el nem hanyagolhatok. Az interjún messze túl: a vezető és a vezetett viszonyában a kölcsönös bizalomnak, a nyílt beszédnek, egymás tiszteletének alapvető jelentősége van. Az előbb a belső biztonságról volt szó. A vezető belső biztonsága körülbelül így hangzik: az emberek között járva, velük állandó kapcsolatban tudok száz százalékig meggyőződni, hogy jól csinálom, amit csinálok. AZ ő egyetértésük számomra a legnagyobb biztonság. A vezetett, az egyszerű ember belső biztonsága pedig egyszerű logikával így hangzik: itt jár közöttünk szüntelen, meghallgat bennünket, megérti gondjainkat, a lehetőségeken belül rendbentartja a dolgainkat. Biztosak lehetünk benne. Thiery Árpád Az év első munkanapján — kedden — ünnepi esemény színhelye volt a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregysége: a magyar hajózás átvette 20. tengerjáró hajóját. Az új 1650 tonnás hajó a „Somogy” nevet kapta, s ezért az ünnepségen résztvett Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei Pártbizottságának első titkára és Somogy megye tanácsának képviselői. Dr. Bélay József, a MAHART vezérigazgatója hangsúlyozta: az új mechanizmusnak megfelelően a magyar hajózás több hajóval több árut fuvaroz a Földközi-tengeren, s eljut távoli nagy vizekre is, hogy devizát kíméljen és devizát szerezzen a népgazdaságnak. A tenger} kereskedetmi flotta 20, tagja a Földközitengeren és a Balti tengeren szállít majd magyar árut. illetve más országok iparának termékeit. A beszéd után „keresztanyái” minőségben Horváth Sándorné. a Somogy megye; Nőtanáes titkára országgyűlési képviselő kívánt jó utat a „Somogy” tengerjáró hajósainak. s S2 ünnepi aktus a hajóavatás szokásos hagyománya szerint — a pezsgés üveg esattanásával ént végei. i 1 A 20. tengerjáró hajó
