Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-02 / 285. szám

2 napló 1967. DECEMBER 2. folynak a mentési munkálatok a jugoszláviai Debarban Erős földrengés Alb illában Az új dél-jemeni kormány programja fi dialógusok ideje B e 1 g r á d. A péntek reggelt jugoszláv lapok elkeserítő képet feste­nek az albán—jugoszláv határ közvetlen közelében fekvő ju­goszláv kisvárosról. Debarról, amelyet csütörtökön egy — a* 1963. július 26-i szkopjei földrengésnél is fél fokkal erősebb — földlökés gyakor­latilag a földig rombolt. De­barban még erős, szilárd anyagijói épült házak is ösz- szedőltek, s a város közepén hatalmas, mély szakadék ke­letkezett a földben. A föld­rengés olyan erős volt. hogy az nemcsak Debarban és a határváros közvetlen közelé­ben fekvő falvakban okozott károkat, de még a jó 70 kilo­méterrel távolabb fekvő Kru- sovón is megrepedt több ház fala. Péntek délelőtt 10 óráig nem változtak az éjszakai érákban kiadott utolsó jelen­tés adatai, amelyek szerint a katonai és polgári mentőosz­tagok eddig 18 halottat és mintegy 200 sebesültet talál­tak a romok alatt. A romel­takarítás tovább folyik, s így ezek a számok még mindig nem tekinthetők feltétlenül véglegeseknek. A halottak kö­zött sok a gyermek. A hétezer hajléktalan jó­része a péntekre virradó éj­szakát a mentőcsapatok min­den erőfeszítése ellenére a •zabad ég alatt, tábortüzek mellett töltötte. Az éjszakát szinte elviselhetetlenné tette az eső, s a lakosságban ré­mületet keltett, hogy péntek­re virradóra. 0 óra 10 perc­kor ismét — immár harmad­szor is — megmozdult Debar- nál a föld. Ojabb károk azon­ban nem keletkeztek. A mentési munkálatokban immár többezren vesznek részt. Debar teljesen üres, a rombadőlt kisvárosban csak rendőrök és katonák cirkál­nak. A Macedóniát — a rendel­kezésre álló adatok szerint — történelme során most ne­gyedszer sújtotta súlyos föld­rengés. Tirana. Mint már jelentettük, csü­törtökön a jugoszláv földren­géssel egyidőben Albániában is erős földrengést észleltek az ország egész területén. A földrengés a legerősebben Dibra és Librazhd térségét súj­totta. A legújabb adatok szerint Dibrában és környékén igen tetemes károk keletkeztek, hetven ember halt meg. sok- százan megsebesültek. 2888 lakóház rombadőlt vagy lak­hatatlanná vált és 28 iskola megrongálódott. Librazhd körzetében a föld­rengésnek egy halottja és 78 sebesültje volt. Négyszáz la­kóház megrongálódott. Dorez faluban a lakóházak egyne­gyede teljesen rombadőlt Aden: As-Saab városban csütörtökön sok tízezernyi adeni és Aden-környéki lakos részvételével nagygyűlés volt a Dél-Jemeni Népi Köztársa­ság kikiáltása alkalmából. A gyűlést Abdul Fattah Iszmail, az NLF Politikai Bizottságá­nak tagja nyitotta meg. Is­mertette az NLF vezetőségé­nek határozatát, amelynek ér­telmében az új állam terű­:-x~weeetw~)* November 3Ó-án reggel erős földlökések rázták meg a nyugatmacedóniai Debar vá­rost. Az épületek 80 százaléka romba dőlt. Sokan életüket vesztették. Az anyagi károk súlyosak. A képen: a földrengés következtében erősen megrongált lakóház. lete megegyezik a korábbi Dél-Arábiai Államszövetség területével, így dél-jemeni te­rületnek tekintik Pesrim szi­getét, a Kúria—Muria szigete­ket és több más szigetet. Az NLF vezetője közölte, hogy az új köztársaság elnökévé Kah- tan El-Sabit, az NLF alapí­tóját nevezték ki. Ezután az új köztársasági elnök programnyilatkozatot tett. Dél-Jemen kormánya a nép dolgozó erőire kíván tá­maszkodni. Külpolitikai téren Dél-Jemen a testvéri arab ál­lamokkal, elsősorban az EAK- kal kívánja erősíteni és fej­leszteni kapcsolatait, de baráti kapcsolatokat akar fenntarta­ni minden más országgal is. Pénteken Adenben nyilvá­nosságra hozták a dél-jemeni kormány névsorát. A 11 tagú kabinet élén Kahtan El-Sabi köztársasági elnök áll, aki a miniszterelnökségen kívül a fegyveres erők főparancsno­kának tisztét is ellátja. El- Sabi a kormány legidősebb tagja, 47 éves. 1963-ban szer­vezte meg a Nemzeti Felsza­badítás! Frontot. A khartou- mi egyetemen diplomát szer­zett. A kormány különben fiatal emberekből áll, a ka­binet tagjainak átlagos élet­kora 34 év. Külügyminiszter Szeif Ahmed El-Dhalaie, hi­vatásos diplomata, aki Lon­donban végezte tanulmányait. Újabban öt további ország ismerte el Dél-Jement: Jor­dánia. Tunézia, Algéria, In­dia és a Kínai Népköztársa­ság. Az ENSZ közgyűlése csü­törtökön nyilatkozatban üd­vözölte a Dél-Jemeni Népi Köztársaság megalakulását. Súlyos harcok a demilitarizált övezetben Levél Jnrosz sziveiéről „Aláírjátok vagy elpusztultok!“ Hasznavehetetlen hadianyag Bonn. A Bunte Illustrierte című Hetilap nagy feltűnést keltő jelentést közöl arról, hogy a Bundeswehr hadianyagának egy része használhatatlan és a hadügyminisztérium meg­tiltotta a hadianyagnak bé­keidőben való használatát. Ez a hadianyag csak háború ese­tén használható, mert a hasz­nálat életveszéllyel jár a Bun­deswehr katonái számára. A cikk szerzője emlékeztet ar­ra, hogy nemrégiben egy 16- gyakorlat tíz halálos áldozatot követelt. Egy másik esetben egy katonát szétszakított a kézigránát, összesen csaknem 30 millió márka hadianyag használhatatlan — írja a lap. A parlament hadügyi bi­zottságának pénteki ülésén egy szociáldemokrata képvise­lő felvilágosítást kért a had­ügyminisztériumtól ebben az ügyben. Adorno, a hadügy­minisztérium parlamenti ál­lamtitkára közölte, előfordul, hogy lőszerkészleteket bizton­sági okokból zárolni kell. Biz­tosította azonban a képviselő­ket, hogy a Bundeswehr to­vábbra is „bevetésre kész” állapotban van. Saigon: Csütörtökön a demi­litarizált övezet térségében ke­rült sor a legsúlyosabb har­cokra Vietnamban: az ameri­kai tengerészgyalogosok 15 ha­lottat és 53 sebesültet vesz­tettek a jól beásott partizán­erőkkel szemben. A harcok Con Thientől mintegy négy kilométere folytak. A partizá­nok tőrbecsaltak egy amerikai tengerészgyalogos* egységet, majd tűzharcot vívtak az oda- küldött erősítésekkel is. Az amerikai állítás szerint a par­tizánok 26 halottat vesztettek. A B—52-es nehézbombázók a közép-vietnami fennsíkon és a demilitarizált övezet térsé­gében szórták le bombater- hüket Péntekre virradóan a parti­zánok Saigontól 30 kilométerre felgyújtottak egy amerikai raktárt: többszáz tonna vegyi­anyag égett el. Egy hírügynökségi jelentés arról számol be. hogy a de­militarizált övezet közelében csütörtökön emberevő tigris támadott meg egy amerikai tengerészgyalogost. A katoná­nak sikerült kiszabadítania magát és kisebb sérülésekkel úszta meg a kalandot. A UPI ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az elmúlt húsz évben számos tigris vált emberevővé Vietnamban, mert a szüntele­nül tartó harcok következté­ben megszokták, hogy a csa­taterek közelében zsákmányt találnak. A vadászok szerint a vadállatok megtanulták, hogy Szeoryenletes perek Szöulban ■ Moszkva. A Pravda pénteki számában phenjani tudósítójának jelen­tése alapján közli, hogy Szö­ulban szégyenletes perek foly­nak neves közéleti személyi­ségek, egyetemi tanárok, új­ságírók. Franciaországban és más nyugat-európai országok­ban tanuló egyetemi hallga­tók ellen. Azzal vádolják őket. hogy megszegték a dél­koreai bábkormány hírhedt i kommunistaellenes törvényét. Valójában arról van szó, J hogy Szöulban is le akarnak számolni a dél-koreai értel­miség azon képviselőivel, akik továbbra is fellépnek Pák Csőn Hí diktátor} önkénye, az Egyesült Államok dél-koreai garázdálkodása ellen, követe­lik a demokratikus rendszer bevezetését, Dél- és Észak- Korea békés egyesítését — írja a tudósító. a puskalövés ember jelenlétét jelzi és zsákmányt lesve meg­indulnak a hang irányába. A csütörtökön támadó tigris ugyancsak olyan helyen kó­szált, ahol az elmúlt hóna­pokban súlyos harcok dúltak. Washington: Az amerikai szenátus csütörtökön egyhan­gúlag elfogadta Hansfield sze­nátor határozati javaslatát, amely felszólítja az amerikai kormányt, terjessze az ENSZ elé a vietnami kérdést. A szenátus által elfogadott hatá­rozat kifejezi azt az óhajt, hogy Johnson elnök utasítsa Goldberg amerikai ENSZ-fő- delegátust, tegye meg ennek érdekében a megfelelő lépé­seket. Kétezernyolcszáz Jarosz-szi- geti politikai fogoly megren­dítő levelét közli a Novosztyi szovjet hírügynökség. A gö­rög fasiszta diktatúra áldoza­tai a szigetről^ kicsempészett levelükben elmondják: min­den törvényesség sárbatiprá- sával hurcolták őket a szik­lákkal borított kopár szigetre. A foglyok között betegek, há­borús rokkantak, idős nők is vannak. Egy-egy börtöncellá­ban 100—120 embert zsúfol­tak össze. Akiknek nem ju­tott hely a börtönben, azok szabad ég alatt alszanak. A szigeten éjjel-nappal bömböl a rabtartók hangszó­rója. A „nemzeti nevelés” szövege mindig ugyanaz: „Ne IGA/ TÖRTÉK hl EK » Kun Béla komisszárja Aki kémkedett a japán hadseregben Milyen ember volt Kun Béla? A tíunafalvi forradalmár emlékei A komisszár végiggyalogolt a dunafalvi utcán, beült a tanácsházára, báránybőr kucs­máját a dohányzóasztalra tet­te és várt. Kicsi öregember, 72 évvel, egyenes tartással és egy kis ószes, nyírott bajusz- szal. A japánokról szóló írást még nem vette elő, sem a több} papírt. Csák várt. Az­tán megjött az újságíró és akkor beszélni kezdett. ♦ A háromezerötszáz ember ótthon azt tanulta hittanórán, hogy a pokol forró tűzből áll és soha sem hallott a Szibé­riai pokolról az igazi pokol­ról. ahol néha dermedten, négykézláb merednek a ká- sáskondér fölé és ahol a szö­kési szándékok is megfagy­nak. A háromezerötszáz fo­goly most körülállja a magyar tisztet. — Miért kell nektek itt szenvedni? — kérdi ez á tiszt. Senki sem felel rá, még a török, osztrák meg német foglyok sem. pedig azoknak is sebtében lefordítják a ma­gyar tiszt kérdését. — Miért nem tudtók sem­mit hazulról? Kinek az érde­kében jöttetek ki a frontra? Ugye untátok már? Ugye fáz­tok? Hát szükségetek volt er­re? A foglyoknak tetszik a be­széd, különösén, amikor a tiszt — Kun Béla — az ott­hon melegedő gazdagokra te­reli á szót. A bajban lévő em­ber mindig örül. ha meg­foglalkozzatok politikával, hagyjátok ott a pártokat.” A cél: a napról napra fokozódó fizikai és lelki terror segítsé­gével rákényszeríteni a fog­lyokat arra. hogy aláírjanak egy olyan „nyilatkozatot”, amelyben megtagadják elvei­ket és amelynek fejében el­hagyhatnák a szigetet. „Alá­írjátok. vagy elpusztultok” — hangzik a fasiszta diktatúra fenyegetése. Jarosz-sziget politikai fog­lyai ebben a súlyos helyzet­ben a világ közvéleményéhez, az ENSZ illetékes bizottságai­hoz az összes haladó politikai szervezetekhez fordulnak: „Mentsetek meg bennünket a bűnös junta kezei közül.’* mondják neki. ki okozta a baját. Aztán a beszéd végén a tiszt kihív egy katonát, aki vele szemben ,áÜ az első sor­ban: — Legyen szíves jöjjön, magával szeretnék beszélni! Hogy hívjék magát? — Balogh János. — És kicsoda maga? — Pásztor ember, a szék­esül Szigeten. — Szokott-e olvasni? — Igenis szoktam, főleg a Mátyás királyról szeretek mindent elolvasni. ♦-r Mondja Balogh bácsi, milyen ember volt Kun Béla? — Nagyon nyugodt ember és nagyon eszes ember, ké­rem. Ügy tudott az beszélni mindenféle nép nyelvén! Ha óros 2 munkásokhoz mént. hát civilt húzott. Ha fogolytábor­ba. akkor egyenruhát, annyi­ra tudott alkalmazkodni. Egyébként kolozsvári illetősé­gű volt. Sokat beszéltem vele, hiszen együtt dolgoztunk a forradalomért. Művelt ember volt. igaZj űri ember, már ami a műveltségét illéti. De a többi vezetőnk is, a Marku- lesz doktor, meg a Turkel doktor, a két lengyel orvos, aztán egy mandzsúriai illető: (Folytatás az 1. oldalrSl) reális keresetei megkapják-«, és milyen az üzem, a válla­lat hangulata, a kollektív szerződés a gyakorlatban ki­állta-e a próbát stb. Az új gazdasági mechant*» mus sorsa, sikere nemzeti ügy. Ugyanakkor a legszo­rosabb értelemben vett egyé­ni kérdés. Azonban az előb­bi is, az utóbbi is a dolgok hétköznapi konkrétságában, a munka és a munkahely közegében fog valóra válni, ez természetes. A munkahe­lyek sokkal inkább összetett érdekű közösségekké változ­nak át, mint voltak eddig bármikor, és ez igazán jól — józan megfontolások, világos véleménycserék, szót-értéo nélkül nehezen sikerül. A dolgozók véleménye — és végső soron az egyetértése nélkül — nehezen boldogul­nának a gazdasági vezetők. S a dolgozóknak is, találga­tások helyett világos párbe­szédekre van szükségük, amelyek nyilván a demokra­tikus fórumokon keresztül érvényesülnek, mint a ter­melési értekezletek, párt­napok, szakszervezeti gyűlé­sek, vagy azok a kis beszél­getések, amelyek a pártttt- kár, vagy a szakszervezett titkár és egy-egy érdeklődő dolgozó között lezajlanak. Elmondani a véleményt a vállalat dolgairól, jövőjéről, feltárni a gyakran hasznos ötleteket, közölni a kifogáso­kat, a tapasztalatokat, az esetleges kétségeket — ennek most van az ideje. Még ak­kor is vállalni a véleményt, ha abban itt-ott pontatlan­ságok Is előfordulnak, tájé­kozatlanságból eredő ferde- ségek —•, mert bizonytalan­ságban maradni: ez rosszabb, mint nem tudni, és ami könnyen elégedetlenséghez vezethet. S a vállalatok, üze­mek vezetői se bökkenjenek meg a vélemények esetleges tömege és vegyes színezete láttán (általában nem is hökkennek meg) és ha egy­két élesebb, vagy tájékozat­lanságról árulkodó mondat is elhangzik, ne boruljon el azonnal az arcuk, demagó­giát sejtve. Rövidesen életbe lépnek a különböző gazdasági rendel­kezések. Rövidesen a válla­latok, az üzemek megkezdik a új gazdaságirányítási rend­szerben új, reálisabb és na­gyobb körültekintést igénylő pályájukat. A véleményekre tehát most van szükség, s nem majd. a már kialakult viszonyok között. Időben, s nem utólag. rr> a doktor Szlrge és Bufecslk cári főhadnagy, ök négyen voltak a forradalom szerve­zői. — Vannak erről papírjai? — Hogyne, tessék, elhoz­tam. Ez itt a fénykép, ahol a két lengyel doktorral állok, itt a japánokról szóló bizal­mas papír, itt vannak a leve­lek. Bufecsik főhadnagynak még most is fejből tudom a pontos címét: Puskánszki uli- ca 34. Kun Béla azután, hogy kihívott a sorból, néhány agi- táeiót bízott rám, majd azt mondta, ügyes vagyok. Bufe­csik főhadnagy, aki cári tiszt létére nagyon korán a forra­dalom mellé állt. kijárta, hogy papírt kaptam, rendszeresen eljöhettem a fogolytáborból, kint dolgozhattam, amiért kí­nai dollárban adták a fizetést abban az időben. Könnyebb lett a sorom és tevékenykedni tudtam a forradalomért, — Hogyan? — Röpcédulákat terjesztet­tem. Nem volt könnyű, de úgy viselkedtem, mint egy konyhalegény. Bementem az orosz laktanyába, fát vágtam, vizet hordtam. Azt hitték, a kosztért. Közben tudtam min­denről és elhelyezgettem a röpcédulákat a cári katonák között. Aztán jöttek a japá­nét. Tudja, a cár érezte, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom