Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-22 / 302. szám
2 napló 1967. DECEMBER 2*. A költségvetési vitával folytatta munkáját az országgyűlés (Totytcíü* az 1. oldalról) Csak olyan fegyvert engedünk tí a kezünkből amely már rozsdás. A gazdasági élet mai lüktetése, a sok vertikumé gazdaság, a széles külföldi érintkezési felület, a fogyasztási igények változékonysága ma már a gazdasági élet egészében nem bírja el a hosszú időre befagyasztott árakat, s a jövőben még kevésbé bírja el. Ahol pedig az árak felfelé és lefelé is erősen mozgékonyak, vagy az áruválaszték gyakran cserélődik, ott nem érdemes állami appará tusok feladatává tenni az árak megállapítását, mert ezt olcsóbban és végső fokon jobban megoldja a piaci mechanizmus a kereslet és kínálat ütköztetésével. Most, amikor sok tekintetben változtatásokra szánjuk él magunkat, hasznosítanunk kell azt a sok éves tapasztalatot, hogy az élelmiszerek, az alapvető szolgáltatások árai központilag hatásosan rögzíthetők. Ugyanez a törekvés azonban az iparcikkek, zöménél hajótörést szenved azon, hogy két-három év alatt szinte az egész áruválaszték kicserélődik Ezért feltétlenül helyes sokkal szőkébbre, az alapvető tömegfogyasztási cikkekre vonni a hatósági árak körét E cikkeknél ugyanis az állam garantálni tudja, hogy az adott árakon megfelelő árukínálat is legyen. Hangsúlyozni szeretném, hogy az árpolitika el nem különíthető ikerpárjának tekintjük a bérpolitikát. Az árak és a bérek jövő évi alakulását pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülésén behatóan elemeztük és az életszínvonal alakulása szempontjából külön mérlegeltük. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tervezett árintézkedések ész- szerűek, az emberek többsége minden bizonnyal megérti annak indokoltságát Lényeges I és fontos, hogy az árak moz- ' gása nem ró megkülönböztetett terhet a társadalom egyetlen jelentős rétegére sem, nem jár tehát az elért életszínvonalnak a rétegek közötti újraelosztásával. A bérek és keresetek emelésére mindenütt lehetőség lesz, ahol értékesíthető árut termelnek, vagy forgalmaznak, ahol a termelékenység nő. Az állami szolgálatban dolgozók keresete általában lépést tarthat a vállalati dolgozók keresetének alakulásával. Ezért pártunk abban a tudatban fogadta el az árintézkedésekre és a béralakulásra vonatkozó tervet, hogy azok a gazdasági fejlődésre serkentően hatnak, a dolgozó tömegek részéről pedig elfogadhatóak lesznek. Az árpolitikánk lényegét jellemezve Nyers Rezső rámutatott: Az árakban egyfelől utat engedünk gazdasági hatások kifejlődésének, annak, hogy minél több tennék ára igazodjon a költségekhez, s a nagyobb, vagy kisebb nyereség- hányadon keresztül fejezze ki a fogyasztók értékítéletét. Más felől fontos állami feladatnak tekintjük a kielégítő árstabilitás megteremtését — Azt tartjuk, hogy ez egyszerűen rendelettel nem érhető el, hanem azzal, hogy az állami szervek a gazdaságpolitikai eszközökkel helyesen élnek és érdemi hatást gyakorolnak az árak általános színvonalára. Az új helyzetre való átállás megköveteli a gazdasági szervektől a jó piacismeretét és a felelős kalkulációt Kezdetben sok ember számára bizonyára furcsa lesz, hogy bizonyos árak ezután kötetlenebbül változnak, de hamarosan megszokhatjuk, nem fordul fel fenekestül a gazdasági élet. hiszen a mi viszonyaink között az infláció lehetősége — nem elméletileg, de gyakorlatilag —, ki van zárva. Az új árpolitika (kapcsán azonban egy fontos követelményt mindig szem előtt kell tartani: mind az állami szerveknek, mind a pártnak kötelessége ügyelni arra, hogy az árak alakulása soha ne hozza lehetetlen helyzetbe a három-négymillió magyar házi asszonyt. Ahogy az államnak, vagy a vállalatnak biztonság kell a gazdálkodáshoz, a háztartási számvetésnek is biztos alapokon kell nyugodniuk. Hiszen a mai gyorsan változó világban is mindig egyik fő gazdasági tényező marad a háziasszony, mert fő tényező maga a család. természetes, hiszen ezek a rétegek a gazdasági élettel csak közvetve érintkeznek, de nem elkerülhetetlen ez a szituáció. Fontos, hogy az újért, a társadalmi haladásért vívott harcunk ebben az értékes rétegben is jobb megértésre, nagyobb támaszra találjon. A kulturális tevékenység jövőjével kapcsolatban — különös tekintettel az új gazdasági mechanizmusra — helyenként még mindig találkozhatunk aggodalommal. Hallani olyanfajta aggodalmakról, hogy vajon a kultúra nem kommercializálódik-e az új gazdasági felételelek közepette? Erre azt tudom mondani, hogy a jövedelmezőség elve a kulturális életben korlátozva és sajátosan érvényesül, azaz biztosítható, hogy ne keresztezze a jövedelmezőség követelménye a kulturális fejlődést. Pártunk kulturális politikája nem változik, a kulturális tevékenységet érintő új gazdasági szabályok célja, hogy az eddigi kultúrpolitikát az eddig anyagi eszközökkel, az eddiginél hatásosabban érvényesítse. Az állam ezt azzal segíti, hogy szolid mecénása marad a művészi értékű, de anyagi támogatásra szoruló művészeteknek és a tömegkultúra fejlesztésének is. De persze a tömegek valóságos kulturális igényét is ki kell elégíteni, s ebben a szocialista állam nem helyezkedhet arisztokratikus álláspontra. Nem kell tehát féltenünk a kultúrát a tömegek gazdaságosan kielégíthető igényétől. Ugyanakkor mindig kellő támogatást kell adnunk annak, amit úgy nevezhetünk, hogy a tömegek által még fel nem ismert. vagy el nem ismert művészi érték — végeredményben tehát azt az elvet követjük. hogy az állami kulturális kiadások elosztásakor a fő iránytű mindig a kultúrpolitika általános célja legyen. Mindent összevetve, bizakodva tekinthetünk a jövő esztendő elé. Ha társadalmunk politikai erejét a tervek és a programok mögé tudjuk állítani. akkor nemzetünk új lehetőségeket teremt saját szocialista jövőjének formálásában. A párt nevében az 1968. évre szóló költségvetési javaslatot elfogadom. Nyers Rezső beszéde után Nemes István, Pest megyei, dr. Schnitzler József, Hajdu- Bihar megyei, Győri Imre, Csongrád megyei, Darvas József, Békés megyei képviselők szólaltak fel. A költségvetés törvényjavaslatát mindannyian elfogadták. Ezután szünet következett, majd Beresztóczy Miklós elnökletével folytatódott a tanácskozás. Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, Baranya megye képviselője emelkedett szólásra. Gáspár Sándor: fi szakszervezetek egyetértenek a költségvetés tervezetével Gazdaságpolitikánk és az új feladatok Pártunk eddig is, ezután is a munkásosztály érdekeire építi gazdaságpolitikáját, és messzemenően figyelembe veszi a parasztság érdekeit. Amikor alapvetően új gazdálkodási módszereket javasolunk, nagyrészt a munkásélet tapasztalataiból merítünk, a haladó munkás- és paraszttömegek véleményére támaszkodunk. Az ő véleményük pedig az, hogy az államot — amióta az szocialista állam — mindenkor elismerik és tiszteletben tartják, tudják, hogy az állam boldogulása összefügg saját boldogulásukkal. Magukénak érzik az államot és sokat várnak tőle. De amikor üzemi, szövetkezeti, vagy tanácsi problémákról van szó, a kétkezi dolgozók nem nyugszanak bele abba, ha egyre azt mondogatják nekik, hogy „ez ezért az amazért államérdek”. Nem fogadják el az olyasfajta érvelést, hogy „mindent eldöntött már az állam, te pedig, munkás és paraszt, csak üsd a vasat, vagy szántsd a földet, a többit meg bízd az államra”. És igazuk van, ha nem fogadják el. A központi szerveknek el kellett Jutniuk a felismerésig, hogy a munkás és a paraszt több helyi intézkedést akar és helyi felelőst is, olyat, akit helyileg ellenőrizhet. Ez a mnukás- törekvés haladó, s elveinkből eredően támogatnunk kell. Ezért is szorgalmazzuk a tanácsok és vállalatok nagyobb fokozódó önállóságát. Számolunk azzal, hogy a társadalmi érdek és az egyéni érdek mellett markánsan jelentkezik majd a kollektív közösségi érdek, amely a gazdasági életben mint vállalati, vagy szövetkezeti érdek fog megnyilvánulni. Nincs okunk félni ettől, mert ez is közösségi összefogásra buzdítja a dolgozókat és nem a mindenáron való egyéni érvényesülést állítja előtérbe. Az öntudatos munkás bizonyára továbbra is törekszik majd az egyéni j érvényesülésre, de annyira és úgy, ahogy a szocialista élet szabályai megengedik, erkölcsileg jóváhagyják. Most a közösségi célok nagyrésze közelebb kerül a munkáshoz, a paraszthoz, s ez növeli a közösségi felelősségtudatot. Így gondolkodunk a szocializmus elvi kérdéseiről, amikor javasoljuk és támogatjuk a gazdasági reform bevezetését. Azt várjuk, hogy a szé les munkástömegek, a szövetkezeti tagok újult lendülettel végzik majd munkájukat; hogy új értelmet kap a szocialista munkaverseny, hogy a magasabb követelményekhez igazodó tartalmat kap a vezetők és dolgozók egymáshoz való viszonya. Az új gazdasági mechanizmus új feladatok elé állítja | az értelmiséget, növeli az ér- j telmiséggel szembeni társadal- mi követelményeket, ugyan. | akkor kilátásba helyezi a na- j gyobb erkölcsi — és ameny- I nyiben lehet — anyagi elismerést. Azt tapasztaljuk, hogy az értelmiség körében döntően tért hódítottak a gazdasági reform eszméi, különösen a műszaki, gazdasági és tudó- j mányos területen. Viszont az1 úgynevezett humán értelmiség j soraiban sokan nem látják! még világosan a tevékenysé- j gükkel szemben támasztott j társadalmi igényeket, jövőbe- ni helyzetüket. Részben ugyan' A magyar szakszervezetek a kormány által beterjesztett költségvetési tervezetet jónak tartják, azzal egyetértenek. A költségvetés megfelelően szolgálja 1968-as céljaink megvalósítását. Jövő évi céljaink nem térnek el a korábbiaktól. Mégis különös gondot kell fordítanunk 1968-as tervünk teljesítésére. Miért? Mint ismeretes 1968- ban további lépéseket kell tenni az ésszerűbb beruházások megvalósítására, a termelékenység emelésére, a műszáki fejlesztésre, az üzemek exportképességének fokozására, a belső piac igényeinek jobb kielégítésére. Az új gazdaságirányítási rendszer elősegíti szocialista társadalmi rendünk gazdasági és politikai erejének gyorsabb növekedését, céljaink gyorsabb elérését. A reform nem egy beteg népgazdaság gyógyítása. — ahogyan ezt a kapitalista országokban hangoztatják —, hanem jól átgondolt intézkedések összessége. A gazdaság- irányítás új rendszerének bevezetése nem kísérlet, hanem a marxizmus—leninizmus alkotó és bátor alkalmazása hazánk mai társadalmi, gazdasági viszonyainak megfelelően. Az elmúlt 10 év során társadalmi. politikai és gazdasági életünk fejlesztésében már alkalmaztunk új elemeket, de a marxizmus—leninizmus alapelveitől sohasem tértünk el. Most gazdasági életünket igazítjuk a szocializmus teljes felépítésének szükségleteihez. A marxizmus alapvető tanítását nem helyettesítjük és nem is fogjuk helyettesíteni „divatossal”. Tovább szilárdul a proletárdiktatúra. Erősödik a párt. a munkás- osztály vezető szerepe, magasabb szinten érvényesül a tervgazdálkodás. A nemzetközi munkásmozgalom egységére törekszünk, óvjuk és ápoljuk testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval. Tisztelt Országgyűlés! Kiknek az érdekét szolgálja az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése? A szocialista rendszer érdekében való. a dolgozók érdekeit szolgálja, mert gyorsabban nő a nemzeti jövedelem, társadalmi méretekben nagyobb lesz az elosztható alap. az életszínvonal emelésére szánt összeg. Mindez lehetővé teszi a reálbérek további emelését, a munkaidő csökkentését, a munkafeltételek javítását. A reform ezzel is erősebbé teszi a munkáshatalmat, elősegíti a munkásosztály politikájának még eredményesebb megvalósítását, s így a nép érdekét szolgálja. Kedvez a reform a becsületesen és jól dolgozóknak, mert munkájuk alapján fokozottan ők élvezik az eredményeket és nem azok, akik eddig is csak kibicként „szurkoltak’’ a szocializmus építéséért, de érte semmit vagy alig valamit tettek. Kedvez a reform a dolgozóknak, mint fogyasztóknak is. mert elősegíti, hogy olyan termékek készüljenek és olyan minőségben. amelyeket a vevők szívesen vásárolnak. Gáspár Sándor ezután hangsúlyozta: Amit eddig elértünk, azt népünknek semmilyen más rendszer nem biztosíthatta, csak a szocializmus. Most további. gyorsabb ütemű fejlesztésről van szó. Arról, hogy a nagyobb eredmények nyomán az eddiginél magasabb életszínvonalat biztosítsunk egész népünknek. Tisztéit Országgyűlés! A szakszervezetek egyetértenek a reformmal. Köztudott, hogy a szakszervezeti mozgalom a sokoldalú és gondos előkészítő munkának nem szemlélője, hanem tevékeny részvevője volt. Szervezetten és intézményesen felkészültünk, hogy a szakszervezetek teljes erejükkel támogassák, segítsék a reform végrehajtását. Meggyőződéssel állítjuk, bőgj' az új gazdaságirányítási rendszer jó és kedvező eredményeket hoz, mivel újról van szó. lehetséges. hogy az első tavaszi napsütéssel nemcsak az eredményeket fogjuk látni, hanem azt is. hogy esetleg itt-ott akadnak „szeplők” is. De ml ezekkel együtt is magunkénak valljuk, helyesnek és szükségesnek tartjuk az új mechanizmust. Az átmeneti nehézségek. zökkenők megszüntetéséért pedig együttesen fellépünk, cselekszünk. A dolgozó embert az új gazdaságirányítási rendszerből a legközvetlenebbül a reformnak az életszínvonalra gyakorolt hatása érinti. A munkás- ember számára ez nagyon komoly kérdés, mert hazánkban a jelentős fejlődés ellenére egyes rétegek életszínvonala még elég alacsony. Ennek ml tudatában vagyunk és ennek a helyzetnek fokozatos megváltoztatását is szolgálja a reform. Az életszínvonal 1968-ban is tervszerűen tovább emelkedik. Az életszínvonal összetevői közül különösen a foglalkoztatottság. a bérek és az árak alakulása érdekli a dolgozókat. A teljes foglalkoztatottságot változatlanul biztosítani tudjuk. de valószínűnek látszik, hogy a munkahelyeket illetően kevesebb lesz a választási lehetőség. Nyugaton zajt csapnak akörül, hogy néhány ezer fiatal szakmunkásunk az NDK-ban vállalt munkát. Ebből olyan következtetést vonnak le. hogy munkaerő elhelyezési gondjaink vannak. Nem az első eset. hogy tévednek. Képviselőtársaim tudják, hogy a fiataloknak és a magyar népgazdaságnak is hasznára lesz. ha egy-két évet az NDK-bn töltenek ifjúmunkásaink. A régj munkásnemzedékek közül sokan tarisznyával és vándorbottal mentek „valcolni”. saját költségükön, hogy szaktudásukat növeljék és lépést tartsanak a fejlődéssel. Mi ezt az állam költségén csináljuk és törekvésünk ezt még szélesíteni. Gáspár Sándor ezután így folytatta: az átlagbér a terv előírásainak megfelelően 1968- ban általában mintegy 2,5—3 százalékkal növekszik, de az életbelépő rendelkezések szerint az üzem jövedelmezőségétől függően nagyobb arányban is növekedhetnek a jövedelmek. Árpolitikánk az értékarányos árak kialakítására törekszik. Ez elengedhetetlen. Az áremelkedés mértékét a társadalom és a dolgozó tömegek, a munkások érdekeinek megfelelően korlátok között tartjuk és kellő arányban ellensúlyozzuk a bérek emelésével. Illetve más áruk árának leszállításával. A szakszervezetek állandóan vizsgálják, elemzik az áraknak az egyes dolgozó rétegekre, valamint a társadalom egészére gyakorolt hatását. Figyelemmel fogják kísérni. hogyan érintik az ármozgások a nagycsaládosokat, az alacsonykeresetűeket. az egyedülálló nőket és a nyugdíjasokat, és kedvezőtlen tapasztalatok esetén intézkedéseket Igényelnek a szükséges változtatásokra. | Kedves Elvtársak! A sasait" szervezetek felkészültek arra j is. hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésével szo- I cialista társadalmi rendünk | erősítésének szolgálatában, a I bérből és fizetésből élők ér- | dekeinek képviseletében ét I védelmében. hivatásuknak megfelelően teljesítsék kötelezettségeiket. Tennivalóink kidolgozásánál tekintetbe vettük. hogy a szakszervezetek, mint a hatalmon levő munkásosztály osztályszervezetei, munkájukat mindenkor a munkáshatalom sorsáért, nagy céljaink valóraváltásáért érzett mély felelősségtől áthatva végzik. Tevékenységünk egyik legfontosabb területe: elősegíteni a dolgozók aktivitásának kibontakoztatását az előttünk állő nagy feladatok megvalósítása érdekében. A szocializmus fejlődése megköveteli a tömegek aktív és alkotó részvételét a feladatok kialakításában. megvalósításában és ellenőrzésében. Ez pártunk politikájának alapvető jelleg- zetessége. A vállalatok önállósága tehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a dolgozók nagyobb áttekintést kapjanak munkahelyük, vállalatuk tevékenységéről. és tudásukkal, tapasztalataikkal segítsék a vezetés munkáját. A nyílt, demokratikus légkör fontos fokmérője, hogy meddig kap teret a munkában az aktív, példamutató emberek hangja. Szocialista demokrácia ott van, ahol érvényesülni tud az alkotás szabadsága. A mi rendszerünk pedig ezt messzemenően biztosítja. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy önmagát fosztja meg legnagyobb erőforrásától az a vezető, aki nem támaszkodik a dolgozók alkotóerejének fokozott kibontakozására, hasznosítására. A mi gazdasági vezetőink a közeljövő gazdaság; feladatainak megoldásában bizton támaszkodhatnak a szakszervezetekre. Kedves Elvtársak! Mint Ismeretes, széleskörűen megnőtt a szakszervezetek hatásköre, jogköre és ezt az országgyűlés az új munka törvénykönyvében legutóbb törvénybe is foglalta. Most kötik a vállalatoknál a kollektív szerződéseket. amelyekben vállalati szinten is összefoglalják a dolgozók és a gazdasági vezetők. valamint a szakszervezetek kötelezettségeit és jogait. A szakszervezetek élni fognak széleskörű jogaikkal, ha arra szükség lesz. A szak- szervezetek több. mint 3 millió dolgozót tömörítenék. Ezt a hatalmas politikai és szervezeti erőt szocialista rendünk és a dolgozók érdekeinek védelmében vetik latba. Kedves Elvtársak! Félreértések elkerülése végett megismételjük; a gazdaságosságot — és ez {»ártunk politikája — nem lehet politikai céljainktól és az életszínvonalra vonatkozó elképzeléseinktől függetlenül kezelni. Azt minden vonatkozásban, módszereiben szocialista elveinknek megfelelően a munkásosztály politikája szerint kell megvalósítani. Az emberi kapcsolatok szocialista jellege, a szocialista humanizmus, az emberi méltóság tiszteletben tartása rendszerünk alapvető követelménye. A mi rendszerünkben az ember értékét munkája adja. Nálunk a munkának, a becsületesen és jól dolgozó embernek társadalmi rangja van. Minden vezető legyen tudatában annak, hogy feladatát, funkcióiát a nép megbízásából látja el, a munkásosztályt a dolgozó embereket szolgál ia Követelje meg a rendet, a fegyelmet. a pontos munkát, ugvanakkor tisztességesen, emb—ségesen bánjon a dolgozókkal. Tisztelt Országgyűlés! Mind annyian azt akarjuk. hogy erősödjék, gyarapodjék műn- káshatalmunk. tovább szilár(folytatás a 3. oldalon) J
