Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

19CT. DECEMBER 22. napló 3 A költségvetési vitával folytatta munkáját az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) dúljon szocialista hazánk po­litikai és gazdasági ereje és tovább nőjön a dolgozó em­berek jóléte. A magyar szak­szervezetek ehhez az ország- építő munkához minden tá­mogatást megadnak. A kor­mány által beterjesztett költ­ségvetési tervezettel úgy ma­gam. mint a magyar szak- szervezeti mozgalom nevében egyetértek és annak elfogadá­sát ajánlom a tisztelt ország- gyűlésnek. Gáspár Sándor után Pethő Tibor, budapesti, Cácsi Mik­lós, miskolci, Kaszás Imre, Tolna megyei, Tóth László, Győr-Sopron megyei képvise­lők kértek szót. A költségve­tést valamennyien elfogadták. Beresztóczy Miklós elnök ezután ebédszünetet rendelt eL Tímár Mátyás: l Az ebédszünet után Kállai 1 Gyula elnökletével folytatta az országgyűlés az 1968. évi költségvetési törvényjavaslat vitáját. Dr. Dömötör János, Csong- rád megyei, Orosz Ferenc, Szabolcs-Szatmár megyei, Kol­lár József budapesti képvise­lők felszólalása után dr. Tí­már Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese emelke­dett szólásra. Optimizmussal tekintünk a gazdasági reform megvalósítása elé Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési javaslat, Vályi elvtárs beszéde, részle­tesen tartalmazza gazdasági helyzetünk elemzését. 1968. évi elképzeléseinket Az 1967-es év eredményei jelentősek. Nemzeti jövedel­münk mintegy 6 százalékkal nőtt. az ipari termelés növe­kedési üteme meghaladja a 8 százalékot, az építőiparé 10— 11 százalék. A mezőgazdaság­ban az állattenyésztés terme­lése értékben 2—3 százalék­kal emelkedett, a növényter- „melésé viszont körülbelül ugyanilyen mértékben fsok­ként. főleg a tavalyinál gyen­gébb kukoricatermés követ­keztében. Beruházásokra 1967- ben körülbelül 13 százalékkal fordítottunk többet, mint az előző évben. Az életszínvonal alakulását jellemzi, hogy a lakosság fogyasztása egy év alatt 6 százalékkal emelke­dett. Külkereskedelmi mérle­günk szocialista viszonylatban kedvezően alakult, tőkés vi­szonylatban az import a ter­vezettnél nagyobb mértékben nőtt. As 1967. évi eredmények elérésében jelentős szerepe volt már a reform előké­szítése kapcsán tett Intéz­kedéseknek. A vállalatok nagyobb önál­lósága kétségtelenül jelentő­sen közrejátszott a tervezett­nél nagyobb növekedésben. Ugyanakkor azok a szerkezeti problémák, amelyek az anyag- ellátás, egyes fogyasztási cik­kek hiányában, a tőkés im­port növekedésében jutnak kifejezésre, változatlanul meg­maradtak. 1968-as elképzeléseinket, az elért színvonal, az 5 éves terv előirányzatai és a reform be­vezetésével kapcsolatos köve­telmények alapján alakítottuk ki. Abból indultunk ki. hogy bár az új irányítási rendszer az eddiginél nagyobb fejlődési ütem elérésére alkalmas, mé­gis az első évben, az átmenet idején, éppen az átmenet problémái miatt, viszonylag szerényebb célokat tűztünk ki. A nemzeti jövedelem elő­irányzott növekedése S—6 százalék, az ipari termelés növekedésének tervezett üte­me 6—7 százalék, a mezőgaz­daságé 3—i százalék. Beruhá­zásokra lényegében az idei várható teljesítésnek megfele­lő összeget irányoztuk elő. A munkások és alkalmazottak reálbéremelésének tervezett nagysága 1,5—2 százalék, a reáljövedelmeké pedig — amely a többlet foglalkozta­tásból és a közvetett juttatá­sokból eredő jövedelmeket is tartalmazza. 3—4 százalék. A parasztság reálfogyasztása, ugyancsak 3—4 százalékkal nő. Ezeket az elképzeléseket tükrözi az előterjesztett ál­lamháztartási előirányzat is. Indokolt, hogy egy Ilyen időszakban, mint » mostani, amikor nagy változások kü­szöbén állunk a gazdaság- irányítás rendszerét illetően, egy pillantást vessünk ha­zánk gazdasági helyzetére, összehasonlítsuk ezt más or­szágokéval. Mint ismeretes. Magyaror- •eág a közepesen fejlett or­szágok közé tartozik. A fej­lettség mértéke általában az egy lakosra jutó nemzeti jö­vedelem. A szocialista orszá­gok között is a középső cso­portba tartozunk. Az európai tőkés országok között előt­tünk járnak többek közt a hozzánk területileg legköze­lebb eső Ausztria és Olaszor­szág, mögöttünk vannak olyan országok, mint Spanyolország, Portugália. Görögország. Ez a sorrend a történelmi fejlődés adottságaival is összefügg. A tőke felhalmozás terén Ma­gyarország nem merített olyan forrásokból, mint sok nyugat- európai ország. Ha a békés gazdasági versenyben Auszt­riát vagy Olaszországot tíz éven belül utol akarjuk érni, úgy az a nemzeti jövedelem növekedési ütemének mintegy 2—3 pontos évenkénti növe­lését teszi szükségessé. Az utolsó három évben a nemzeti jövedelem fejlődési ütemének átlaga Ausztriában 4,4 száza­lék, Olaszországban 3,8 száza­lék, Magyarországon 4,7 szá­zalék volt. Milyen eszközök állnak ren­delkezésünkre a fejlődési ütem. ezen beiül az életszín­vonal növekedési ütemének gyorsítására? Ilyen lehetőség: —■ A termelés gazdasági ha­tékonyságának, minőségi mu­tatóinak további javítása és — a jobb termelési struk­túra kialakítása. E célokat szolgálja a gaz­daságirányítás módszereinek reformja. Gazdaságirányítási refor­munk alapgondolata a terv- szerűség és a piac előnyei­nek jobb összekapcsolása az eddiginél. A tervszerű gazdálkodás előnyeiről itt nem kell sokat beszélni. Az a tény. hogy míg 1950-ben az európai szocia­lista országok a világ össz­termelésének csak 18 százalé­kát adták, 1965-ben már 28 százalékát, az a tény, hogy a fejlett tőkés országokban is egyre inkább tért hódít egy bizonyos fajta tervezés, be­szédesen bizonyítják a terv- gazdálkodásban lévő előnyö­ket. Nyilvánvaló az is, hogy tervezési, irányítási módsze­reinket nem tekinthetjük vég­legesnek. vagy éppen tökéle­tesnek. tovább k^l fejleszteni azokat. Az a tény. hogy a terveket a jövőben nem bontják le a vállalatokra és tanácsokra, hogy nincs nagytömegű terv- utasítás. hogy közvetlenné vá­lik a kapcsolat a termelő és a felhasználó között, azt je­lenti. hogy a termelő az eddi­ginél gyorsabban tud reagálni a felhasználók és a fogyasztók igényeire. Az árak nem me­revednek meg. nem „öreged­nek” el, hanem nyomon kö­vetik a termelési és költség- viszonyok alakulását. Csök­kennek az egészséges ver­seny hatására, de nőhetnek is bizonyos szabályok keretei között. így a termelők hama­rabb reagálnak s gyorsabban tudják pótolni az esetleg hi­ányzó cikkeket. Előnyös az elosztó jellegű anyag- és gép­gazdálkodás helyett a keres­kedelmi módszerek alkalma­zása. mert ezek e területen is a kalkulációk elmélyítéséhez gondosabb mérlegeléshez ve­zetnek. A lakosság a legnagyobb ér­deklődéssel az 1968. évi ár­változásokat kiséri. Közismert, hogy fogyasztói áraink sok vonatkozásban nem felelnek meg az ért.ékvíszo- nyokhak. a költségeknek. Hosszútávon lehetséges csak olyan árszínvonalat és árai á- nyokat kialakítani az élelmi­szerek, az iparcikkek és a szolgáltatások területén, h így az árak megfeleljenek a való­ságos értékviszonyoknak és igazodjanak a világpiaci árak­hoz. Ezt a hosszútávú árpoli­tikát úgy kell végrehajtani, hogy közben a lakosság élet- színvonala tervszerűen emel­kedjen. Most az új gazdasági irányítási rendszer bevezeté­sének évében csak olyan ár- változáskat célszerű megvaló­sítani, amelyek feltétlenül szükségesek. Csökkentjük egyes, a vas­műszaki és tartós fogyasztási cikkek, mosószerek árszínvo­nalát. és emeljük a költség- vetésből dotált bútorok és né­hány nem alapvető szolgálta­tás, valamint a lapok árát. Ugyanakkor csökkentjük egyes élelmiszerek árszínvonalát is az élelmiszerek belső árará­nyainak javítása, a tejtermé­kek, vaj, sajt, baromfihús na­gyobb fogyasztása érdekében. Ide tartozik a cukorár csök­kentése is. Megváltozik egyes építő­anyagok ára is. A ráfordítá­soknak megfelelően emelke­dik a tégla, csökken a cement és a fa nyílászáró szerkezetek ára. A Jelenlegi árrendszerben az évek során kialakult el­térő forgalmiadó-kulcsok miatt sokszor hasonló cikkek árai is lényegesen és indokolatlanul különböznek. Ezért a forgal­miadó-kulcsok egyszerűsítését, nívellálását kellett végrehaj­tani. A ruházati cikkeknél a fogyasztói árak nívellálásának hatására a forgalom kb. hét százalékánál tiz százalékot meghaladó áremelkedés követ­kezik be. Annak érdekében, hogy a szükséges áremelések ne érintsék közvetlenül a la­kosságot, a ruházati termékek 1968. január 1-i Induló ár­színvonalát átlagosan 1,8 szá­zalékkal leszállítjuk. Az ár- színtcsökkenés a forgalom 60 százalékánál kb. 5—10 száza­lék között, 18 százalékánál 10 —20 százalékot meghaladó mértékben érvényesül. A ha­tósági árak és a forgalmiadó csökkenése következtében a fő Megyénk képviselője baranyai problémákról beszélt a parlamentben Az alábbiakban ismertetjük Halasi Lajosnénak, megyénk országgyűlési képviselőjének szerdán elmondott felszólalá­sát. Saját üzememben — az Ön­tödei Vállalat mohácsi gyá­rában — máris a gazdaságirá­nyítás új rendszerének javára írjuk, hogy 100 százalék fölött teljesítettük ez évi termelési tervünket, s ugyanakkor az önköltségi tervet is másfél millió forinttal túlteljesítettük — mondta többek között a képviselő. — Mindezt annak tulajdonítjuk, hogy az új me­chanizmus elveinek megfele­lően máris nagyobb hatáskört kaptak azok a középszintű ve­zetők, akiknek a szervező munkájától elsődlegesen függ a termelési program megvaló­sulása. A vezetők alaposan tá­jékoztatták a dolgozókat az üzem minden gondjáról, s így elérték, hogy azok nem csu­pán egyszerű végrehajtói vol­tak a különböző intézkedések­nek, hanem mint anyagilag is közvetlenül érdekelt felek, alkotó módon vettek részt a munkában. A következőkben Baranya megye legnagyobb üzeme, a mecseki szénbányák gondjai­ról, eredményeiről szólott. — A bányák, a mi üze­münkhöz hasonlóan, nagy kö­rültekintéssel készültek fel az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére. A szénbányászat, mint az közismert, korábban alig ismerte vevőit. Központi tervek alapján dolgozott, s a kibányászott szenet is közpon­tilag osztották el. Az új me­chanizmus e téren is új hely­zetet alakít ki. A szénbányák eladókként jelennek meg a piacon, s ennek megfelelően szoros kapcsolatokat alakíta­nak ki vevőikkel. Ezek az új­szerű kapcsolatok lehetővé teszik, hogy már a termelés­nél messzemenően figyelembe vegyék a fogyasztók igényeit, I tüzeléstechnikai adottságait, a törekedjenek azok maximális kielégítésére. Hogy az utóbbit mennyire komolyan veszik, az­zal kapcsolatban talán elég annyit mondanom, hogy a kö­zeli nagyfogyasztók tüzelő-be­rendezéseit a szénbányák sa­ját költségükön alakitották át, úgy, hogy alkalmasak legye­nek a mecseki szén eltüzelé­sére. Széles körben ismertetik a bányák termékeit, azok tu­lajdonságait. felhasználásuk legjobb módszereit. Piackuta­tó tevékenységük eredménye­ként biztosítottnak látják ka­pacitásuk egyenletes kihasz­nálását. Észrevehetően sok gondot okoznak a bányáknak azok a nézetek, amelyek szerint a szénbányászatnak nincs jövő­je. Ennek tulajdonítható, hogy sok bányász máris más foglal­kozást keresett, s a szakma- választás előtt levő fiatalok közül is alig néhány jelentke­zik vájártanulónak. E kedve­zőtlen hangulatra vezethető vissza, hogy a Mecseki Szén­bányák többszáz főnyi lét­számhiánnyal dolgoznak. A képviselő a következők­ben felhívta az illetékesek fi­gyelmét. hogy a korábbi fel­mérések során a TÜZÉP-tele- pek készleteinek jó része csu­pán „papírkészletnek” bizo­nyult. Most a szénbányászat­nak hirtelen kellene ezeknek a papírkészleteknek a pótlá­sára valódi szenet szállítani­uk. Ennek azonban, s éppen az előbbi okok miatt, nincse­nek meg a feltételei. — Nem állítom — folytatta —, hogy ott helyben mindig megfelelő összefüggéseiben látjuk a szénbányászat vala­mennyi problémáját. Az el­mondottak alapján azonban rá kell mutatnom, hogy az eddiginél sokkal gondosabb felmérések és megalapozot­tabb távlati tervek szüksége­sek a szénbányászat helyzeté­tömegfogyasztási cikkek árai összességükben kereken 1,3 milliárd forint értékben csök­kennek. Mindehhez kapcsolódik a merev hatósági árrendszerről a rugalmas fogyasztói árme­chanizmusra való áttérés. Ez a típus árváltozás, ami a piaci viszonyokhoz való jobb igazo­dást jelenti, az adott termé­kekben az árszínvonal némi emelésével jár. Vannak olyan termékek, amelyeknek az árát eddig sem az árhatáság állapította meg. Ilyenek például a zöld­ség és a gyümölcs, egyes di­vatáruk. helyi építőanyagok, díszműáruk. Ezt a kört most kiszélesítjük. A szabadáras cikkek körébe tartoznak majd például az import szövetek, a divatcipők. a szőrmeáruk, egyes kozmetikai termékek. Ezekkel a szabadáras forgal­mi kör a lakossági áruforga­lom 23 százalékára bővül. Az árrendszer mechanizmu­sában végrehajtott változá­sok, a rugalmasabb áralaku­lás, szükségessé teszik, hogy a kormány és illetékes szer­vei továbbra is megtartsák árszabályozási, és fokozzák árcllcnőrzé8i tevékenységü­ket. A nem hatósági árak között lesznek felsőhatáros árak és irányárak. A szabadárak vál­toztatásánál bizonyos körben előzetes bejelentési kötelezett­ség rendelhető el. A kor­mány előtt az áreilenőzésért az országos anyag- és árhi­vatal felelős. Tímár Mátyás hangsúlyoz­ta; hogy a viszonylag széles­körű árváltozások mellett a kormány tartja magát az élet- színvonal emelése terén a terv előirányzataihoz, s bízik ab­ban. hogy a harmadik ötéves terv számai e téren is tűltel- jesíthetők. Szólni kívánok röviden fej­lesztési, beruházási politikánk­ról is. Fejlesztési politikánkban aa elsődleges szempont a fejlő­dén ütemének gyorsítás* egyensúlyi helyzetünk javí­tása. A belső piac terén az irányt meghatározza az a követel­mény, hogy a lakosságot mind jobban és mind szélesebb vá­lasztékben elégítse ki az ipar, a mezőgazdaság és a szolgál­tatások. Figyelembe kell ven­ni, hogy Magyarország gaz­daságában, az ország mére­teinél, nyersanyagszegénységé­nél fogva, igen jelentős szere­pe van a külkereskedelemnek. Külkereskedelmünk fejlődési üteme nagyobb, mint a nem­zeti jövedelemé, s ezért a fej­lesztés szempontjából az ex­port és Import színvonala nagy szerepet játszik. Külke­reskedelmünk alakulásában különös fontossága van a ma­gyar-szovjet kapcsolatoknak A szükséges anyagok jelentős részét a Szovejtunióból im­portáljuk, de nagy szerepe van e viszonylatban a gépek, berendezések és más termé­kek behozatalának is. A Szov­jetunióba irányuló exportunk túlnyomó részt feldolgozott ipari termék. Nem kis lehetőségek rejle­nek a kapcsolatok szélesítésé­ben a többi szocialista ország­gal is különösen a gazdaság- irányítási reformok során, amelyek következtében lehe­tőség van a hosszúlejáratú egyezményeken belül a válla­latok közötti kapcsolatok in­tenzívebbé tételére. Fejlesztési politikánkban ki­emelkedő jelentőségűek a köz­ponti nagy beruházások. Az új, induló nagyberuházásokat a fejlesztési koncepciók alap­ján kell gondos mérlegeléssel meghatározni, igénybe véve a hitelek és kooperációk útján biztosítható járulékos forráso­kat Is. Nemcsak a népgazda­ság szerkezeti átalakításában rejlenek azonban nagy tarta­lékok, de a vállalati gyárt­mánystruktúra javításában is. E tekintetben hasznos követ­keztetések levonására alkal­masak azok az elemzések me­lyek megmutatják, hogy a ter­melés különböző területein a rubel- és a dollár-hozam mi­vel és jövőjével kapcsolaton döntésekhez. A képviselő végül égj olyan beruházási problémáról szó­lott, amely, mint mondotta, aa ország más vidékein is soka­kat foglalkoztat. — A megyei sütőipari vál­lalat 1967-ben 22 tonna kapa­citású sütőüzem építését kezd­te meg Siklóson. Az üzemnek 60 község mintegy 45 000 In- kosát kell ellátnia kenyérrel. A beruházás azonban az év végéig csak körülbelül 25 szá­zalékos készültséget ér majd el. A vonatkozó Gazdasági Bizottsági határozat szerint ebben az esetben a fennma­radó költségek 40 százalékát lehet csak állami költségvetés­ből fedezni, a többit pedig a vállalatnak kell „kigazdálkod­nia”. A vállalat viszont éven­te csak mintegy 2 millió fo­rintnyi beruházási alapot tud képezni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 6—7 év kell ab­hoz, hogy a siklósi építkezés­hez szükséges hiteleket visz- szafizethesse. De egyúttal azt is jelenti, hogy ez idő alatt a többi, nagyobbrészt korsze­rűtlen üzemében még a leg­szükségesebb beruházásokat sem tudja megvalósítani, «ez­zel veszélyezteti a kisebb «ü- tüdék működését, 8 ami • legfontosabb, súlyos zavarokat idézhet elő a megye kenyér- ellátásában. Ügy vélem, a ke­nyérgyárak fejlesztését csak as Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium további segítségével lehet megoldani. Kérem a költségvetés véglege­sítésénél ezt figyelembe ven­ni. Befejezésül hangoztatta, hogy bár a költségvetés nagy összegeket irányoz elő a* egészségügy fejlesztésére, vé­leménye szerint mégis meg kellene vizsgálni, nem lehet­ne-e az ilyenfajta jogos igé­nyek kielégítésére még többel fordítani. * 1 lyen forint-ráfordítást igények A devizahozam szempont já- , bői a kedvezőbb cikkek ter­1 melését növelni kell, a ked­vezőtlenekét pedig fokozato­san visszaszorítani. E követ­keztetések levonása kihat az ipar egészének arányaira is. Bár a széleskörű reform problémamentesen nem old­ható meg, optimizmussal te­kintünk megvalósítása elé és biztosak vagyunk, hogy ered­ményei nem hosszú időn be­lül megmutatkoznak. Tapasz­talhatjuk, hogy az emberek bizakodással várják a reform életbeléptetését és kibontako­zását. Ez igen fontos és nagy segítséget jelent a kormány számára. A két rendszer közti verseny, a szocialista rend­szerben rejlő lehetőségek rea­lizálása megköveteli, hogy ne elégedjünk meg az eddigi ered ményekkel, s keressük azokat a módokat, amelyekkel fel­tárhatjuk a nagyobb lehető­ségeket. E gondolatok jegyében ja­vaslom, hogy az 1968. évi költségvetést az országgyűlés fogadja el. Tímár Mátyás nagy tapssal fogadott beszéde után az el­nöklő Kállai Gyula Homor Imréné, Komárom megyei képviselőnek adta meg a szót, majd Orbán László, budapes­ti, Polcz János, Szabolcs-Szat­már megyei képviselő felszó­lalása után dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter mondott beszédet Ezután Mándics Mihály, Báes-Kiskun megyei, dr. Perti Gábor, sze­gedi, Fodor Istvánná, Heves megyei, Lévai Sándor, Hajdú* Bihar megyei, dr. Vámosi Er­zsébet, Pest megyei és dr. Molnár Béla, budapesti kép­viselő kapott szót Az 1968. évi költségvetésről szóló tör­vényjavaslatot valamennyien elfogadták. Ezután az elnöklő dr. Be­resztóczy Miklós az ülést el­napolta. Az országgyűlés pén­tekén reggel 10 órakor foly­tatja az 1968. évi állami költ­ségvetésre vonatkozó törvény­javaslat megvitatását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom