Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-04 / 261. szám
(Folytatás a 3. oldalról) Első üdvözlő szavaink a Vietnami Demokratikus Köztársaság hős népét illetik, amely fegyverrel védelmezi szabadságát és függetlenségét, szocialista vívmányait. Forrón üdvözöljük Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság és Románia népeit, amelyek bizton haladnak előre a szocializmus zászlaja alatt. Üdvözöljük a kínai és az albán népet, amely azért harcol. hogy országában megmaradjanak a szocialista vívmányok. Valamennyi szocialista állam népének a legnagyobb sikereket kívánjuk nemes munkájukban! Elvtársak! Az imperializmus ellen küzdő erők között fontos helyet foglal el a fejlett kapitalista államok munkás- osztálya, amely a világimperializmus erődéiben vívja küzdelmét. A fejlett kapitalista országokban működő munkásmozgalom minden nehézség ellenére fáradhatatlanul gyűjti erejét, új tapasztalatokat szerez. A sztrájkok gyakran egész országokat fognak át. A munkásosztály egyre gyakrabban éri el követeléseinek kielégítését. Ezek a követelések pedig egyre távolabb mutatnak, egyre radikálisabbá lesznek, s a monopóliumok gazdasági és politikai teljhatalma ellen vívott harc programjává növik ki magukat A munkásosztály győzelméhez vezető úton a fő akadály sorainak megosztottsága volt és ma is az. Ámde a munkásmozgalom minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy az egység létfontosságú szükségesség. Ez a tapasztalat meggyőz arról, hogy a szocialisták és kommunisták közötti nézeteltéréseknek nem szabad gátolniok a munkásosztály sorainak összefogását a mono- j póliumok, a háborús veszély [ ellen. A kommunista-ellenes állásponton megrögződött jobboldali szociáldemokrata vezetők politikája ellenére fokozódik az egységre való törekvés és sok országban már bizonyos sikerek mutatkoznak ezen a téren. Az Októberi Forradalom óta eltelt ötven év egyik fő sajátossága a nemzeti felszabadító mozgalom egyesülése a munkásosztály harcával egy egységes forradalmi áradatban. A volt gyarmatok másfél milliárd lakosa függetlenné j vált és a politikai élet szín- | terére lépett. Ez kibővítette a . világot átfogó forradalmi moz- I galom kereteit. A forradalmi erők élcsapata, I a forradalmi folyamat egységgondolatának zászlóvivője: a nemzetközi kommunista mozgalom. A kommunista mozgalom 50 év alatt óriási utat tett meg. Amig 1917-ben mindössze néhány százezer kommunista volt a világon, napjainkban 88 kommunista és munkáspárt soraiban 50 millió harcos tömörül. Óriási jelentőségű tény, hogy Nyugat-Európában, ahol több mint százmillió munkás és alkalmazott él. olyan kommunista pártok fejlődtek ki. amelyek országos politikai! erővé váltak. Az Októberi Forradalom jubileumának napján e szavakkal fordulunk azokhoz a kommunistákhoz, forradalmárokhoz, akik börtönben sínylődnek, megtorlásoktól szenvednek: szívünk veletek van. kedves testvéreink és barátaink! Meggyőződésünk, hogy semmiféle megpróbáltatás nem törheti meg a kommunistákat, semmiféle akdály nem állít- j h, ja meg a kommunista ^ mc: lom fejlődését. A kommunizmus hatalmas erővé vált. eszméi győzelmesen hatnak világszerte. A kommunisták tetteikkel vívták ki. hogy a társadalmi haladás élcsapatának szerepét---------------------napló------------------— • # Ünnepi ülés a Kreml kongresszusi palotájában töltik be, hogy a munkásosztály, minden dolgozó érdekeinek legkövetkezetesebb harcosai. A tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan erős és agyafúrt ellenfelet, mint az imperializmus, csak úgy Jehet legyőzni, ha a határozottság és a fenntartás nélküli harckészség mellett a józan politikai számítást, a hidegvérűséget és az állhatatosságot állítjuk vele szemben. A kommunisták olyan stratégiát állítanak szembe ezzel az ellenféllel, amely az országon belüli és nemzetközi erőviszonyok tudományos elemzésére támaszkodik. A jelen körülmények között különösen nagyjelentőségű az imperializmus politikája és ideológiája elleni harc kibontakoztatása minden vonalon. Ahhoz, hogy sikeresen szem- beszálljanak az imperializmus sál, ne csak visszaverjék támadásaikat, hanem újabb vereségeket is mérjenek rá, a kommunistáknak, a forradalmároknak óriási energiára van szükségük, mozgósítaniuk kell az erőket a harc minden fő vonalán. A kommunista pártok az ideológiai munkában látják annak elengedhetetlen feltételét, hogy sikeresen küzdjenek a tömegek megnyeréséért, az antiimperialista front erősítéséért. Pártunk a maga részéről továbbra is fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy visszaverje az anti- kommunizmust, lelepleződjék l az imperializmus egész politikája és ideológiája. I Az osztályharc eddigi tapasztalataiból minden ország kommunistái azt a következtetést vonják le, hogy az előttünk álló nehéz feladatok meg oldásának igen fontos előfeltétele a világ összes testvérpártjai harcos együttműködésének, összefogásának és kölcsönös akcióinak fokozása. A világkommunizmus csak akkor érheti el nagy céljait, ha egységes nemzetközi mozgalomként lép fel. Ma valameny- nyiünk számára fontos akcióink állandó összehangolása nemzetközi méretekben. A „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszó — amely a munkásosztály forradalmi har cának hajnalán hangzott fel —. ma valamennyi antiimperialista erő összefogására szólít. Meggyőződésünk, hogy mozgalmunk további összefogása minden testvérpárt létfontosságú érdeke. Magától értetődik, hogy minden pártnak megvannak a maga feladatai, minden párt az adott helyzetnek megfelelő harci formákat és módszereket alkalmaz. Minden párt a teljes függetlenség és önállóság alapján teszi ezt. Mégis valamely párt harcának ereje, eredményessége nemcsak attól függ. milyen sikereket ér el saját országában, hanem a többi testvérpárt sikereitől, a kommunista mozgalom valamennyi csapata együttműködésének mérvétől és mélységétől is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az internacionalizmus elvétől való eltérés, az olyan kísérletek, hogy mozgalmunk egyes csapatainak érdekeit szembeállítsák a forradalmi harc közös feladataival és a nemzetközi elzárkózás jelenségei elkerülhetetlenül a kommunisták állásait gyengítik az osztályellenséggel szemben. Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az SZKP álláspontja teljes mértékben egyezik a testvérpártok túl- I nyomó többségének az állás- ] pontjával, amelyek határozót- I tan síkraszállnak sorainknak; a marxizmus—leninizmus elvi' alapján való összefogásáért. | Ma már teljesen világos, j hogy a testvérpártok többsége ! szükségesnek tartja egy új < nemzetközi tanácskozás összehúzását. Pártunk teljes mértékben támogatja ezt a gon- j dolatot, és kész mindent meg- j tenni a kommunisták újabb 1 világtalálkozójának sikeréért. j Az SZKP a maga tevékeny- j sépét, tapasztalatait mindig a kommunista világmozgalom tevékenységének és tapaszta- j latainak szerves részeként fogta fel és fogja fel ma is. ! Az SZKP a testvérpártokkal j fennálló törhetetlen barátságból, harci szövetségből mindig erőt, lelkesedést me- i rített a harchoz és a munkához. Engedjék meg, elvtársak, hogy pártunk nevében a legőszintébben köszönetét mondjak a testvérpártoknak, minden kommunistának, a szovjet nép iránti barátságukért, a kommunizmus felépítéséért vívott harcunk támogatásáért. A Szovjetunió lenini külpolitikája Elvtársak! Nagy alkotómunkánkban, a szocializmus és a kommunizmus építése számára kedvező feltételek létrehozásában nagy szerepet játszik külpolitikánk. A Nagy Október győzelme valóban forradalmi változások kezdetét jelentette a nemzetközi viszonyokban. A nemzetközi küzdőtéren először jelent meg olyan állam, amely a népek elnyomása és leigázása imperialista politikájával, a gyarmati kizsákmányolás, az erőszak és a rablóháborúk politikájával szembeállította a népek szabadsága és függetlensége védelmének politikáját, a béke megvédésének politikáját, az imperialista agresszorok visszaverésének politikáját. E két ellentétes irányzat harca már fél évszázada folyik. A szovjet állam lenini külpolitikájának jellege, legfontosabb ismérvei a szocialista társadalmi rendszer egész jellegéből származnak. A forradalom vívmányait kell védelmezni — ezt a feladatot tűzte Lenin nyomban Október győzelme után a szovjet külpolitika elé. A szovjet állam külpolitikája változatlanul a lenini útmutatáson alapul. Védelmezni Október vívmányait, meghiúsítani a szocializmus hazája ellen irányuló imperialista mesterkedéseket, megteremteni a szükséges feltételeket a kommunista társadalom felépítése számára: ez külpolitikánk fő feladata. Külpolitikánk internacionalista jellegű, mert o szovjet nép érdekei egybeesnek valamennyi ország dolgozóinak az érdekeivel. Államunk félévszázados történelmének lapjaira a forradalmi internacionalizmus sok nagyszerű példáját írtuk. E lapokon láthatjuk, milyen ékes formában mutatkozott még a fiatal Szovjet-Oroszország szolidaritása Németország és Magyarország felkelt proletariátusával, sok tény tanúsítja a hosszú éveken át nyújtott segítséget annak a harcnak, amelyet a kínai nép az imperializmus és a reakció ellen vívott. Felejthetetlen a forradalmi Spanyolországgal való fevwerbarátság dicső eposza is. Évszázadok sem homályo- síthatják el népünk felszabadító hőstettét a Nagy Honvédő Háborúban, amikor a szovjet emberek millióinak élete árán kivívott győzelem sok országot mentett meg a fasiszta rabságtól. Nehéz lenne túlbecsülni annak a kitartó harcnak a jelentőségét, amelyet a Szovjetunió a háború utáni időszakban az igazságos és demokratikus békéért és mindenekelőtt a független, új népi demokratikus államok védelmében folytatott. Minden nép, a nagy és kis népek egyenjogúságának, minden faj és nemzet egyenjogúságának igazi elismerése az a megingathatatlan demokratikus alap, amelyre a világ minden országával és minden államával kialakított kapcsolatainkat építjük. A szovjet köztársaság ingadozás nélkül elismerte minden nép önrendelkezési jogát, azt a jogukat, hogy maguk döntsenek sorsukról. A Szovjetunió a lenini útmutatást követve, mindenkor a népek demokratikus jogainak, szabadságának és függetlenségének fáradhatatlan harcosa volt. Végül van még egy alapvető elvi jelentőségű vonás, amely a szovjet állam külpolitikáját jellemzi: ez a külpolitika a béke, a népek barátsága és biztonságának a következetes politikája. Államunk története annak az állhatatos, szakadatlan harcnak a története, amelyet az imperialisták agresszív politikája ellen folytattunk, annak a harcnak a története, amelynek célja a népek megszabadítása a háború bajaitól. Nyomban a forradalom győzelme után az új munkás— paraszt hatalom a lenini békedekrétum formájában békét javasolt minden ország kormányának és népének, igazságos, annexióktól és jóvátételektől mentes békét. Amikor a világot már fenyegette a fasiszta agresszió, a Szovjetunió állhatatosán harcolt a kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért, amely megakadályozhatta volna a második világháborút. Amikor a nukleáris fegyver és rakéták megjelenése különösen időszerűvé tette az új világháború megakadályozásainak feladatát, a Szovjetunió konkrét tervvel lépett fel • szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett történő általános és teljes leszerelésért. Elvtársak, ezek külpolitikai irányvonalunk fő vonásai. Ez az irányvonal Lenin vezetése alatt formálódott ki, s a párt határozataiban továbbfejlesztette őket. Ez a lenini irányvonal a Szovjetunió külpolitikájának állandó, elvi alapja. Külpolitikánknak .a következő évekre vonatkozó alapvető irányát és feladatait az SZKP XXIII. kongresszusa dolgozta ki. Mi tántoríthatatlanul tartjuk magunkat a kongresszus megállapításaihoz a nemzetközi küzdőtéren folytatott gyakorlati tevékenységünkben. Számításba véve azt a hatalmas történelmi szerepet, amelyet az emberiség sorsában a szocialista világrendszer játszik, pártunk és kormányunk kötelességének tartja, hogy mindent elkövessen a szocialista országok nagy közössége hatalmának és össze- forrottságának erősítéséért. A Szovjetunió az utóbbi években új barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződést írt alá a Német Demokratikus Köztársasággal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Mongóliával, Bulgáriával és Magyarországgal. Mi nagyra értékeljük a testvéri barátságnak ezeket az okmányait. Gazdag tartalmuk a kapcsolatainkban elért új, magasabb fokot tükrözi. A jelenlegi körülmények között rendkívül fontos a szocialista államok együttműködése védelmük megerősítése területén. Erre a feladatra mi lankadatlan figyelmet fordítunk. Ez vonatkozik mindenekelőtt a Varsói Szerződés tagországaival való kapcsolatokra. Ez a szervezet ugyanis a szocialista országok politikai és védelmi együttműködésének hatalmas eszköze. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz, hogy elősegítse a világszocializmus erősödését és fejlődését, vívmányainak meg- védelmezését. Elvtársak! Pártunk és a szovjet kormány az új világháború veszélyének elhárításáért folytatott harcában figyelembe veszi a jelenlegi nemzetközi helyzet sajátosságait. A vietnami háború, az amerikai intervenció Laoszban, a közel-keleti események, az imperialisták által Ázsia, Afrika, Európa és Latin-Amerika néhány országában szervezett reakciós államcsíny; az európai határok módosításának követelése és az NSZK nuk- I leáris fegyverhez juttatása, 1 amit makacsul követelnek a I nyugatnémet revansisták, Bonn lehetetlen és arcátlan ! igénye, hogy az „egész l\é- | metország” képviselőjének te- j kintsék — mindez arról beszél, hogy az imperializmus i nem változtatta meg agresszív | természetét. Továbbra is a legsötétebb reakció, a •véres erőszak és az agresszió meg- I testesítője, valamennyi nép \ békéjét és biztonságát fenpe- j gető komoly veszély hordozó- I ja marad, s mi nem tudunk, j nincs jogunk megfeledkezni I erről. Az imperialista provoká- j dókkal és kalandokkal szem- j ben annál is inkább éberséget j kell tanúsítanunk, mert a jelenlegi körülmények között az ! atom- és rakétafegyverek fel- | használásával folyó világhábo- ! rú az emberek százmillióinak I pusztulásához, egész országok j megsemmisüléséhez, a föld felszínének és légterének meg- fertőzőueséhez vezetne. Az új világháború veszélyének elhárításáért folyó harc ma egyik legfontosabb feltétele annak, hogy sikerrel oldjuk meg a szocializmus és a kommunizmus építése, az egész forradalmi világfolyamat fejlesztése feladatait. Az imperialisták akciójával szembe kell állítanunk az imperialistaellenes erők szorosan tömörülő frontját. Ott, ahol a szabadságszerető erők szilárd ellenállása fogadja az imperialista agresszorok támadását, az imperialisták nem érik el céljukat. Ez a vietnami események példájából is látható. Az amerikai katonaság vietnami bűncselekményei a fasiszta fenevadak kegyetlenkedéseire emlékeztetnek. A békés lakosok tízezreit mészárolják le, módszeresen rombolják le a városokat és falvakat. Az erőszak híveinek és a gyilkosoknak —, akik az úgynevezett „szabad világ” védelmezőinek a tógáját öltötték magukra — nem sikerült és sohasem sikerül térdre kényszeríteni a vietnami népet. A vietnami nép harci sikerei még jelentősebbek is lehetnének, ha más volna Mao Ce-tung csoportjának az álláspontja. Ez a csoport akadályozza a szocialista országok, köztük Kína Vietnamnak nyújtott segítségének egybehangolását. Sajnáljuk, hogy a pekingi vezetők ilyen vonalat követnek. A Szovjetunió a maga részéről el van szánva arra, hogy mindennemű segítséget és támogatást megad az igaz ügyért harcoló vietnami népnek. Ezt a támogatást mindaddig folytatjuk, amíg az amerikai imperialisták be nem szüntetik szégyenletes, bűnös kalandjukat és nem hordják el magukat Vietnamból. Vietnam népe igaz ügyért harcol és győzni fog. Ehhez nem fér kétség. Az Egyesült Államok, Anglia és az NSZK eljárása, az, hogy állásfoglalásukkal bátorították bábjaik, az izraeli vezetők agresszióját a szomszédos arab államok ellen, újra megmutatta a népeknek az imperialisták politikájának ármánykodásait és világszerte a haladó erők felháborodását váltotta ki, jogos elégedetlenséget idézett elő a sokmilliós arab tömegekben. Ugyanakkor az arab népek újra meggyőződtek arról, hogy a Szovjetunióban és más szocialista államokban hű barátokra, függetlenségük megbízható védelmezőjére találtak. Elvtársak! Pártunk jól ismeri az imperializmus agresszív természetét és ezért azt tartja, hogy a Szovjetunió békepolitikáját legyőzhetetlen védelmi erővel kell alátámasztani. Ezt követelik a Szovjetunió és az egyetemes béke megóvásának érdekei. Ezért a Központi Bizottság, a szovjet kormány, és «s 1961. NOVEMBER í egész nép egyik állandó feladatának tekinti dicső fegyveres erőink további erősítését. Tudatában vagyunk annak, hogy a szovjet szocialista hatalom ereje a világbéke fő támasza volt és marad, a fő akadály az imperialista háborús uszítok útjában. Lenin mutatott, hogy a dolgozok felszabadításáért folyó harc eszméi által lelkesített szocialista hadsereg legyőzhetetlen- né teszi a szovjet országot. Ma. amikor visszatekintünk a megtett útra, büszkén kijelenthetjük: a Lenin által kitűzött feladatot megoldottuk. Dicső hadseregünk becsülettel eleget tesz a néppel és a forradalommal szembeni kötelességének. Levontuk a következtetéseket a múltból és mindent megteszünk, hogy senki sem üthessen rajtunk. Ha azonban akadnak olyan őrültek, akik kezet mernek emelni a Szovjetország és szövetségeseink biztonságára, a szovjet nép nem retten meg. Bárhonnan induljon is ki ez a merénylet, északról vagy délről, nyugatról vagy keletről, az ag- resszornak megálljt parancsol dicső fegyveres erőink legyőzhetetlen ereje. Ettől az erőtől nem lehet elbújni, ez az erő nem ismer távolságokat. Jegyezze meg mindenki, hogy a Szovjetország bármilyen agresszorral harcolva olyan győzelmet vívna ki, amely méltó nagy népünkhöz, méltó Október hazájához! Erőnk nagy, de sohasem fogjuk felhasználni önző célokra. A kommunizmust a világon elsőként építő államunk kolosszális hatalma az agresz- szió és az elnyomás ellen, a szabadságért, a demokráciáért és a békéért vívott harc igazságos ügyét szolgálja. B hatalom növekedése, a Szovjetunió fokozódó befolyása • világesemények menetére minden ország néptömegeinek alapvető érdekeit szolgálja. Külpolitikánk egész tartalmában forradalmi szocialista politika. A marxista—leninisták azonban mindig tudták, hogy a szocializmus nem fegy veres erők segítségével jut el egyik országból a másikba, hanem minden társadalom bel ső fejlődésének az eredménye. A marxista—leninisták szilárdan hisznek ügyük igazában, bíznak a szocialista rendszer fölényében, és meggyőződésük, hogy a szocialista rendszer győzelméhez nincs szükség államok közötti háborúkra. Most, amikor a Szovjetunió hatalma minden eddigit felülmúl, ugyanúgy, mint eddig is, azért szállunk síkra, hogy a két társadalmi rendszer közötti kapcsolatok kérdéseit ne fegyveres úton próbálják megoldani. Felszólítjuk a bur- zsoá országok kormányait, hallgassanak a békét és tartós biztonságot követelő népek szavára. A Szovjetunió kötelességének tartja mindent megtenni, hogy a népeknek ez az óhaja valóra váljék. Ezért lankadatlan energiával harcol az általános és teljes leszerelésért. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és más szabad- ságszerető és békeszerető államokkal együtt el akarjuk érni, hogy az ENSZ a békének és a népiek jogainak megvédését célzó nemzetközi együttműködés hatékony szervévé váljék. Szövetségeseivel együtt a Szovjetunió állhatatosan folytatja a harcot a tartós európai békéért, minden olyan tényező ellen, ami az európai népiek biztonságát veszélyezteti, továbbra is síkraszáll a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös együttműködéséért a békés együttélés ismert elvei alapján. A Szovjetunió harca a békéért és a népek barátságáért teljesen szétzúzta a „Moszkva agresszivitásáról”, a „kommunista veszélyről” terjesztet! (Folytatás me S. oldalon)
