Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-08 / 238. szám
Műszaki főiskola lesz Pécsett? Tizenkilenc évvel az alapítás után Pécsi Tanárképző Főiskola 1948 őszén adott hírt róla a Dunántúli Napló: megnyílott Pécsett a nevelői főis- kola. Ez a felsőfokú oktatási intézmény a Janus Pannonius utcában kezdte meg működését, abban az épületben, ahol ma a Cséti Ottó Bányaipari Aknászképző Technikum van. Mindössze száz hallgatóval indult, s első igazgatója a pécsi felsőoktatás és tudományos élet nagy szervező egyénisége, dr. Szabó Pál Zoltán volt. 1950-ben már kétszáztöven hallgatóval kezdte meg a tanévet, új helyen, a volt Pius gimnáziumban, s összesen harminc oktató tanította az új pedagőgusnemzedéket. Az elmúlt közel két évtized alatt a főiskola rendkívül fontos szerepet töltött be az ország felsőoktatásában. Egyrészt azzal, hogy nevelőket adott a Dunántúl általános iskolái felső tagozataiba, s ezeket a nevelőket diplomájuk megszerzése után is tovább képezte. Erre azért volt szükség, mert az általános iskolai tanárképzés csak hosz- szú kísérletezés után állapodott meg mai formájában. Váltakozó tanulmányi idő — előbb két, majd három esztendő alatt — három szakos tanárokat képeztek ki, míg végül is meg kellett állapodni a mai négy éves, két szakos képzési forma mellett. A főiskola nemcsak oktatott, hanem országos viszonylatban is nevet szerzett a főiskolai oktatási módszerek kidolgozásával, s jegyzetek írásával. Mindez igen értékes eredményeket hozott a magyar felsőoktatás számára. Ma másfélezer nappali és közel kétezer levelező hallgatója van a Pécsi Tanárképző Főiskolának. Ezeket összesen kilenc-féle szakpárosításban oktatják, s közülük 1400 kap rendszeres állami támogatást, melyből több mint száz társadalmi tanulmányi ösztöndíj. Tanszékein százhatvanhét oktató dolgozik, mégpedig tizenöt főiskolai tameg azzal, hogy valamenynyiünk kérését tolmácsoljuk. Hálából a késői bebocsáj- tásért, j óltartásunkért és a szállásért: engedélyt szeretnénk kérni arra, hogy tanulságot és szívderítő játékot rögtönözzünk itt a palota udvarán. Mint diákok, a nemes vendéglátást csak efféle szerény hálával viszonozhatnánk. PERÉNYI: Színjátékot, itt a palota udvarán? (Az apró- dok odatolonganak a kö- zelbe.) BARNABÁS: Színjátékot, uram, ha ebben lelnéd kedvedet, trufát, éneket, avagy megelevenítjük a „Test és lélek vetélkedése” című jámbor példázatot, ám, ha úgy tetszik, eljátszuk az „Élet és halál vetélkedésé”-! PERÉNYI: Vidámabb darab nincs a tarsolyotokban? BARNABÁS: Óh, uram! Klasszikust parancsolsz vagy modemet? Mindkét fajtából van bőven a tarsolyunkban. PERÉNYI: (Az apródokhoz) Legénykék, ti milyen játékot néznétek szívesen? ZÁRKÁNDI: (Zavartan) Nagy felelősség ez, uram! Én nem merek választani. Ám ha mégis kérhetek valamit, valami olyant szeretnék látni, amiben győz a magyar! PERÉNYI: (Elkomorodik) Ez hát a feladat ma estére, diák urak. BARNABÁS: Ezt úgy értsem, hogy engedélyezed, uram? PERÉNYI: Hallottad? Álljatok össze és itt a várudvaron játsszátok el, hogy „Győz a magyar”! VÁRNAGY: (Ijedten) Püspök ér! Nagyuram! A vár rendA Pécsi Tanárképző Főiskola új kollégiuma Az oktatási reformtörvény határozata értelmében hívták életre a felsőoktatás legújabb formáját, a felsőfokú techni- ■kumot. A felsőfokú technikumok közül is központi szerepet szántak az ipari jellegű felsőfokú technikumoknak. 1962 júniusában a Nehézipari Minisztérium és a Művelődési Minisztérium közös határozata alapján kezdődött el a Pécsi Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum megszervezésével kapcsolatos munka. A honvédség az Alkotmány utca és a Rókus utca mentén elhelyezkedő három volt laktanyaépületét adta át a Nehézipari Miniszténár, tizenhét docens, nyolcvan adjunktus, negyvenhét tanársegéd és nyolc lektor. De még egy adat a hallgatókról: a nappali tagozatosok közül 1100 a női hallgatók száma. A főiskola elsősorban Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyéket látja el tanárokkal, ezenkívül sokan tanulnak itt Győr-Sopron, valamint Vas megyéből, továbbá Budapestről is. A Pécsi Tanárképző Főiskola nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik. Így az Újvidéki Egyetem bölcsészkarával, a Pozsonyi Egyetem nagyszombati bölcsészkarával, továbbá az Erfurti Pedagógiai Intézettel áll szerződésben. Világhírű a főiskola arborétuma, mely önállóan is nemzetközi kapcsolatokat teremtett. Az arborétum valamennyi földrész szinte valamennyi országával összeköttetésben áll, s nem ritkaság, ha például Ecuadorból keresik fel levélben. Jelentős a könyvtára is, melyre 1952-ben 27 000, de 1967-ben már 91 000 forintot költöttek, illetőleg költenek. Végül országos viszonylatban is ritkaságszámba megy modern kollégiuma, melyet néhány évvel ezelőtt építettek fel. Míg például 1961-ben 1 659 000 forint volt a főiskola beruházási kerete, a kollégium és az új Ifjúság útjai épületszárny építésének időszakában ez az összeg meghaladta a tizenötmillió forintod je! Nagyasszonyunk — félek, nem tartja alkalmasnak az időt trufára, bohóckodásra! PERÉNYI: (Rápillant és gőgösen odaveti) Ezt bízzad rám, várnagy. (Majd elfordul tőle és a magas rész pereméhez lép.) MÓRÉ: (Követi) Nem hamar- kodtad el a döntést? Mégis, a nagyasszony megneheztel érte. PERÉNYI: (Ingerülten fordul meg, de tompult hangra fékezi indulatát). A szultán két napi járóföldre van ... Tudod, mit kéne tennünk Fülöp atyámfia? Korbácscsal verni Pécsig a diákjaidat! És ha a várfalaid gyengék, beűzni őket a Mecsek barlangjaiba! Mentsék, dugják el a koponyájukat! (Lobog fojtottan) Láncra- vemi őket, amíg eszükre térnek! Mert holnap, vagy holnapután ezek a szájak már vérhabot köpnek! Ezek a fejek lándzsahelyek tetején játsszák el a szultáni sátor körül a história legostobább komédiáját (folytatja elkeseredve), mint a vásári pálcás bábfigurák. MÓRÉ: (Hűvösen, kissé sértődötten) Nem én hívtam őket harcba, önként ajánlkozott az egész egyetem. Töprengtem: elfogadhatom-e áldozatukat? (Felcsattan.) De a nemeseim nem jelentkeztek! Tavaly a hatvani gyűlésre Baranyából 1300 fegyveres indult, hogy akaratára hajtsa a királyt — mint mondták — a nemzet érdekében! Hol vannak most ezek a csahos urak?! PERÉNYI: A táborban ezer is alig akad ... MÓRÉ: Tavaly tizenhatezren verték kardjukat a hatvani piacon! Értsd meg atyámPécsi Tudományegyetem Állam- és Dogtudományi Kara A dunántúli jogászok alma matere A harmincas évek végén emelték a Pécsi Tudomány- egyetem jogi- és államtudományi karának épületé! s ezzel az 1914-ben létesült kar végre saját külön otthonhoz jutott. Igaz, azóta „egykarú” egyetem lett, hiszen az egykori Erzsébet Tudományegyetem négy kara közül — ide kell ugyanis számítani negyediknek a Sopronba kihelyezett evangélikus teológiai fakultást is — három időközben megszűnt, illetőleg különvált. Ennek ellenére a pécsi jogi kar viszonylag kiemelkedő szerepet visz a magyar felső- oktatásban, illetőleg az ország közéletében. De lássuk, mi van a 48-as téri épületben? Csasztka Ilona: Pécsi jogi egyetem. (A Képcsarnoknak a jubileumra kiadott rézkarc albumából) Az ország szinte egész területéről érkezett joghallgatók tanulnak a pécsi karon. Bár a kar elsősorban a Dunántúl jogászutánpótlását hivatott ellátni, mégis évtizedes gyakorlat, hogy Miskolctól Győrig, s Bajétól Debrecenig mindenün- nét jelentkeznek ide hallgatónak, s az egyetem végeztével ugyancsak az ország egész területén szétszóródnak a Pécsett doktorált fiatal jogászok. Ugyanez vonatkozik a levelező hallgatókra is. Az esti és volt rendszeres pénzbeli támogatás, a mostani tanévben pedig egy arra jogosult hallgató átlagosan 340 forintot kap. Aztán intézményes és jó a végzett jogászok elhelyezése is. Az elmúlt tanévben végzett összesen ötvenhárom fiatal jogász egytől egyig állást kapott, s általában mindegyik megelégedett az állásával. A kar tudományos munkájára jellemző, hogy az elmúlt fia! Mi mást tehettem volna? Ezek kótyagos lelkesedéssel jöttek... Elfogadtam áldozatukat... PERÉNYI: Biró Burgio, a pápai követ mondta: nincs ebben az országban három ember, aki önzetlenül áldozná javait a hitért és hazáért ... MÓRÉ: Az én bandériumomban háromszáz ilyen van! PERÉNYI: De hiábavaló ez az áldozat! MÓRÉ: (Vállat von) Vagy az, vagy nem az... Csodát is tehetnek ezek a magyar Tyrtaiosok... Lelkesedésük magával ránthatja a serePERÉNYI: És ha meghalnak? MÓRÉ: (Hűvösen) Legalább senki sem vádolhat maj<I, hogy nem tettük meg, amit lehetett. Haláluk, önfeláldozásuk érv lehet Rómában, Wormsban ... bizonyíték a követek kezében... talán felbuzdulnak az ottani egye- temek PERÉNYI: Buzdulni, mindig buzdultak értünk ... MÓRÉ: Talán áldozatuk az égre kiált. PERÉNYI: (Móréra néz, aztán cinikusan felnevet) Fülöp atyámfia ... ugye, biztonságba helyezted a kincseidet?! MÓRÉ (Sértődötten fellobban) A kettő nem érinti egymást. (Rendr eutasító hangon.) Egy vesztes csata után is tovább élhet az ország! Háromszáz fej lehullása nem döntheti el a haza jövendő sorsát! PERÉNYI: Megértelek, atyám fia! (Még gúnyosabbá válik). Bocsásd meg indulatom. Lehet, hogy a magam életét siratom az ő sorsukon! levelező tagozaton ugyanis évente több mint 700 felnőtt tanul. Bár a hallgatói létszám például az 1944/45-ös tanévhez képest nem sokat növekedett — akkor 624 volt, a mostani tanévben összesen 775 — mégis nagy változást jelent, hogy a háború végén a pécsi joghallgatóknak mindössze 2,4 százaléka volt nő, ma pedig már 45 százalékuk. Az így elnőiesedett pályára tizenöt tanszéken képezik a növendékeket. Az oktatói kar tizenhárom egyetemi tanárból, hat docensből, kilenc adjunktusból, s kilenc tanársegédből ál! továbbá öt lektor, illetőleg testnevelő tanár dolgozik még a tanszékeken. Ez szerencsés arányt jelent, hiszen míg 1945-ben egy oktató átlagosan harmincöt joghallgató tanításával foglalkozott, ma — ugyancsak átlagosan számítva — minden oktató csak tizennyolc növendékkel foglalkozik. Érdemes tudni, hogy a mostani joghallgatók milyen anyagi ellátásban részesülnek. Erre vonatkozó számadatok: a 295 nappali tagozatos növendék közül 260 kap rendszeres állami támogatást, tehát gyakorlatilag szinte mindegyik. Közülük huszonöt társadalmi tanulmányi ösztöndíjban részesül, s több mint száz diákotthonban lakik. Ennek a támogatásnak az értékeléséhez hasznos figyelembe venni, hogy például 1945-ben nem években több oktatójának könyvét idegen nyelven is kiadták. A Studia iuridica című kiadványsorozata ötvenhárom füzetében külföldi szaktekintélyek műveit is publikálták. A három magyar jogi kar tankönyvei közül számosat pécsi szerzők írtak, részben önállóan, részben társszerzői minőségben. Azonkívül igen jelentős törvények és egyéb jogszabályok előkészítésébe — például az új választójogi törvény — vonják be a pécsi jogászprofesszorokat. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara nemzetközi viszonylatban is elismert és számontartott egyetemi kar. Oktatóit az érvényben lévő nemzetközi szerződések alapján Krakkóba, Pozsonyba. Jénába, Grázba, Zágrábba & Dijonba hívták, illetőleg hívják meg előadásokat tartani. Sőt, Dijon, Krakkó, Jéna és Pozsony, illetőleg Pécs között úgynevezett hallgatócsere is van. Mindezek mellett a kar anyagi ellátottsága nem nagy mértékű. Igaz. hogy például a könyvállományuk — mely 1948-ban 31 ezer kötet volt — 1967-ben már 57 ezer kötet. De eddigi legnagyobb pénzösszegük mindössze másfél millió forint volt, amit az 1959-ben létesített kollégium kialakításához kaptak. Ezen kívül most 1 millió 3Ö0 ezer forint éli rendelkezésükre az egyetemi sportcsarnok felújítása céljából. rium rendelkezésére. A legsürgetőbb feladat ekkor a három épület közül legalább az egyik épület használható állapotba hozása volt. A gyors és áldozatos munka eredményeképp sikerült szeptemberre az oktatás céljaira alkalmassá tenni a középső épületet. így a hónap folyamán öt tanszékkel és mintegy kilencven főnyi első évfolyammal indulhatott meg a szaktechnikusok képzése. Az azóta eltelt öt esztendő alatt hatalmas iramban fejlődött tovább az intézmény. Az indulás óta a technikum fejlesztésére — azaz pontosabban csak az épületek átalakítására, a járulékos épületek felépítésére és ezek berendezésére — a Nehézipari Minisztérium mintegy 32 millió forintot fordított. 1984-ben, miután az akkori Szénbányászati Vállalat a másik két épületet, ahol addig munkásszállást üzemeltetett —, az intézmény rendelkezésére bocsátotta — indulhatott meg a komoly munka. Az egyik épületben az azonos szakirányítású középfokú technikum nyert elhelyezést, a másik kettőben a felsőfokú technikum, illetve a két technikum diákotthona. 1965-től folyamatosan Készül a műhely- illetve laboratórium-kombinát, valamint a tornaterem és a menza épülete. A tanszékek oktató-nevelő munkájához a feltételek megfelelőek, sőt van olyan tanszék, amely a legmodernebb oktatási módszereket is fel tudja használni, mivel alkalma van az ipari televízió segítségével az audio-vizuális oktatás lehetőségeit is kiaknázni. A tudományos munkához mindeddig hiáriyoztak a műhely, illetve laboratóriumi helyiségek, berendezések, de e nehézségek ellenére az oktatói kar tudományos munkáját eddig már két alkalommal Tudományos Közleményekben publikálta az intézet. A Tudományos Közelmények harmadik kötete szerkesztés alatt áll. Mivel az intézmény életre- hívása szorosan összefüggött az ipar szakember-igényeivel, a végzett hallgatók elhelyezése minden nagyobb nehézség nélkül történik, sőt a hallgatók egy jelentős hányada kap társadalmi tanulmányi ösztöndíjat az ország több üzemétől. A gázipar országos vezetői, valamint egyes társadalmi szervek felvetették azt a kívánságot, hogy a gázipar számára is szükség lenne szak- technikusok képzésére. Erre a célra a pécsi Felsőfokú Technikumot szemelték ki. Ez azt jelentené, hogy a vegyipari gépész-szak mellett mintegy második szakként a gázipari szakemberképzés is megindulna. A jelenlegi oktatási évben, immár az ötödikben, az öt tanszéken harmincöt főnyi oktatószemélyzettel folyik a munka, a három évfolyam hallgatóinak száma 227. A felsőfokú technikumot elvégzett hallgatók címe a sikeres államvizsga után: „szak- technikus”. Kormányunk határozata értelmében a felsőfokú technikumok fokozatosan műszaki főiskolákká alakulnak, a Nehézipari és a Művelődésügyi Minisztérium előzetes elképzelése szerint 1970-től. Ha ez megtörténik — és ennek előfeltétele any- nyi, hogy a mostani felsőfokú technikumok tárgyi és személyi feltételei elérjék a főiskolai szintet — a végzett hallgatók címe üzemmérnök lesz; Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum
