Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-15 / 244. szám

m W v. Bárt ha László kiállítása Pécsett Bartha László kiállítása az elmúlt vasárnap nyílt meg Pécsett, a TIT Bar­tók klubjában. A meg­nyitó beszédet Szabó Jú­lia művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munltatársa mondotta. Részletesen méltatta Bar­tha László művészetét, a pécsi kiállításon bemu­tatott képeket. A meg­nyitó beszédet, rövidített formában, az alábbiak­ban közöljük. Bartha László művé­szetét nem szükséges új fel­fedezésként bemutatnunk. Több magyar és külföldi gyűjteményes kiállítás van már mögötte, jónéhány mél­tatás. sőt monográfia is je­lent meg róla. Nagy nemzeti kiállításokon is sajátos, ön­álló hangot jelent művészete, minden műfajban egyéni, igényes alkotásokat látha­tunk tőle. Monográfusa, Solymár Ist­ván „művészete legnagyobb kincsének” az életörömöt tartja, őszinte, tiszta derűt, új ízű hazai szépséget fedez fel alkotásaiban. Nem gör­csös vívódás, nem anyag és tudat, jelenség és lényeg bel­ső ellentmondásainak kere­sése jellemző rá, mint oly sok mai alkotóművészre, ha­nem a megtalált szépség bi­zonyossága, hit a természet és ember harmonikus kapcsola­tában, a külső és belső fi­nom egyensúlya. Nem jelent számára konfliktust a lát­vány érzékletes megjeleníté­se és századunk festészetének új és nagy lehetősége: az el­vont formák használata sem. Természetes biztonsággal te­remti meg az összefüggése­ket az érzékelhető valóság és az ember teremtette abszt­rakt jelbeszéd között. A szer­vezetlen, elvont mértani konstrukció képein tudatosan és magátólértetődően a szer­ves világ belső struktúráját tárja fel. A szerves világ pe­dig tőle nem idegen, hanem személyes karaktert, emberi vonásokat ölt A táj érzelmi­gondolati tartalmakat sugá­Bartha László (balról) pécsi művészek között roz felé, s ő mint felfogó és a közösséghez szóló művész továbbadja műveiben ezeket a jelzéseket Szűkebb hazája a Bala­ton környéke mindig is al­kalmas volt ilyen jellegű művészet táplálására. Ezt a hagyományt Bartha korunk nyelvén szólaltatja meg. Fes­tői kultúrája hazai, de a kül­föld eredményeitől sem ide­gen. Színeinek tisztasága, ké­peinek dekoratív és konst­ruktív egysége a francia mű­vészet ismeretét és megérté­sét mutatja, noha távol áll mindenféle követéstől. Több alkotóperiódus, több jelentős korszakot jelző mű után ez a kiállítás a művész új arcát mutatja be. A dél tengeri tájak világa, az erdő dús vegetációja, a víztükör napszakokkal válto­zó különös bizarr színei ih­lették nagyrészt ezeket a műveket. De helyet kapott e válogatásban a művész má­sik nagy élménye az „ipari táj” a kohók irreális vad fényekkel csillogó belseje, az emberi munka nem konven­cionális szűkszavú, de őszinte dicsérete. A festő, aki vall­ja, hogy a festészet világa a látvány, megtermékenyülve a különböző jellegű tájak esztétikai élvezetétől a szí­nek és formák autonóm vilá­gában fogalmazza meg élmé­nyeit. Osztozik ezekben az élményekben a néző? Többet kap annál! Emilé Zola meg­fogalmazása a művészet és természet kapcsolatáról bizo­nyos korhoz-stílushoz kötött­ségen túl korunk művészeté­nek egyes jelenségeire is al­kalmazható s ebben az érte­lemben Bartha képeire is ér­vényes. Valóban a természet egy darabkájának képe a művész temperamentumán keresztül. Bartha László egyéniségét ismerhetjük meg e műveken magáról vall, amikor könnyed biztonság­gal vázolja elénk a táj konst­rukcióját, felfokozott tiszta erejükben jeleníti meg a táj­ban felfedezett telt, meleg színeket, gondos aprólékos finom mívességgel alakítja ki a művek gazdag faktúráját. A művészi intellektuális anyagformáló alkotómunká­jának eredményeit minden­féle előítélettől mentesen, a művész szellemi erőfeszíté­seit tisztelve kell szemlél­nünk, bizalommal és a képi beszéd megértésének vágyá­val közeledni a művekhez, s így a művek érzéki esztéti­kai világa számunkra is az öröm és a feloldás nagy él­ményeit fogja nyújtani. Ugye lismerik ezt a nótát: Kék nefelejcs, kék nefelejcs virágzik a tó partján? Aki írta a szövegét, az az ember itt született, Mozsgón, éppen ebben a két ikerablakos ház­ban, amit Nyikos Istvánná oly szépen rendbehozatott a falu ünnepére. A dal pedig Kolozsvárott született, az ot­tani Magyar Nemzeti Szín­házban, azóta a földgolyón szertehullott magyarság néha mindenütt eldúdolja, csak a szerző nevét nem ismeri már senki, legfeljebb a színház- történet. És mostantól a mozsgóiak. Lengyeltóti János művelő- désiotthon-igazgató kikutat­ta Kazaliczky Antal történe­tét, a Janus Pannonius Mú­zeum, a községi, járási és megyei tanács pedig segéd­kezet nyújtott ahhoz, hogy ünnep legyen itt ebben a zselicségi faluban, s már­ványtábla hirdesse Nyikos Istvánná házán, hogy 1852. május 10-én itt született Ka­zaliczky Antal, aki Buda­pesten, Pécsett, Nagyenye- den, Szegeden, Baján, Te- mesvárott, Nagyváradon, Aradon, Pozsonyban és Nyit- rán művelte a magyar színi művészetet, színészként és színműíróként. A falu kedves ünnepsége múlt vasárnap délelőtt kez­dődött, a szülőház tövében.' Ott volt a Megyei Tanács művelődési osztályának az­óta tragikus hirtelenséggel elhunyt, kiváló szervező te­hetségű osztályvezető helyet­tese: Lemle Géza, aztán Ber- náth Béla a járási tanács vb-elnöke, Pirisi János a já­rási tanács v. b, elnökhelyet­tese, dr. Dankó Imre megyei múzeumigazgató, dr. Vargha Károly tanszékvezető főisko­lai tanár, a megye honis­mereti mozgalmának szerve­zője és irányítója. Hármán Imre a falu nép­frontelnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Dankó Imre megyei múzeumigazga­tó mondott emlékbeszédet, s ezek után Kiss György a községi tanács elnöke átvette az emléktáblát, koszorúkat helyeztek el rajta, Bálint András színművész Radnóti: Nem tudhatom című versét szavalta el és Mozsgó ebben a pillanatban gazdagabb lett valamivel: a szűkebb haza iránti tisztelettel, egy kis jogos büszkeséggel. Az emléktábla felavatása után ügyesen felkutatott anyagból kiállítást nyitott Lengyeltóti János, melyen Kazaliczky Antal életútja ol­vasható le. Délután dr. Var­gha Károly megyei honisme­reti szakreferens tartott elő­adást a Baranya megyei körte ismereti szakkörök vezetői­nek arról, hogy e szakkörök­nek milyen szerepük van a helyi hagyományok megmen­tésében. Majd névadó ünnep­séget tartott a falu: a helyi körzeti művelődési házat ne­vezték el Kazaliczky Antal­ról. Itt Pirisi János, a járási tanács v. b. elnökhelyettese nyitotta meg az ünnepséget, s Lemle Géza mondott ün­nepi beszédet. Az immár tragikus emlékű népművelési vezető ezúttal is hangsúlyoz­ta azt, amit egész pályafutá­sa alatt hangoztatott: az ősi népi értékek megmentését, a magyar népi élet hagyomá­nyainak megmentését, s azt, hogy jövő kultúránk is csak ebből a gyökérből eredhet. A műsorban Bolla Tibor operaénekes és Bálint And­rás színművész lépett fel, azonkívül a Pécsi Tanárkép­ző Főiskola kamarazenekara Kováts András vezényleté­vel, valamint a szigetvári Tinódi Vegyeskar, melyet Hergenrőder József vezényelt. Az emléknapot dr. Dankó Imre zárta le és a hagyo­mánytisztelő Mozsgó lakói együtt szórakoztak a Kaza­liczky Művelődési Házban. F. D. Őszi megyei könyvhetek Németh László és Illyés Gyula Szigetvárott Az idén hetedik alkalom­mal kerül sor az őszi me­gyei könyvhetek megrende­zésére. Évek során hagyomá­nyos akcióvá vált a falusi könyvterjesztésnek ez a mód­ja. Az október 15-e és de­cember 31-e közötti időszak alatt a különböző társadalmi szervek összefogásával egy olyan kulturális mozgalom ismétlődik évről évre, mely az ország elmaradottabb te­rületeit, a falvakat, települé­seket és tanyákat igyekszik bekapcsolni a korszerű mű­veltség áramkörébe. A könyv­nek, a művelődés eszközének kampányszerű terjesztése el­sősorban a kultúra térképén eddig fehér foltokkal jelölt területek felszámolását cé­lozza. Sokszor leírták már, de való igazság, hogy a falu-' nak hosszú ideig csak a ka­lendárium jutott az iroda­lomból, vagy egy-két fillé­res ponyva. A múlt kulturá­lis elmaradottságát nehéz felszámolni, bizonyára évek telnek bele, míg teljesen si­kerül, azonban az eredmé­nyek, melyeket a falusi szö­vetkezeti könyvterjesztés el­ért ezen a téren, a könyvek, a jó irodalom eljuttatásával, 1907 táján „automobilokkal” smerkedhettek meg a pé- siek, 1913 októberétől meg- ndult a villamos). Ezek után csak természe- ss, hogy a városlakók élet- itmusa, életérzései, maga- artási formái és cselekede- si megváltoztak vagy váltó- óban voltak. Fokozatosan elgyorsult az élet, tevéke- yebbé, élénkebbé vált. Az párosítás ekéje nyomán ke- lényfejű üzletemberek eso- ortja emelkedett ki a régi atriarchális stílusú kiskapi- ilistával szemben: Zsolnay liklós, Hamerli, Littke stb. Pőrébb, meztelenebb, nyíl- ibb, önzőbb és hivalkodóbb ;tt a város élete (a patriar- hális elzárkózó társadalmi letet felváltotta a kávéhá- ak, vendéglők, táncpaloták, zállodák sajátos hangulata. 902-ben átépítették a Ná~ őrt, 1914—15-ben felépül a annónia. földszintjén kávé- ázzal. A* Kossuth Lajos ut­al Schwarcz-palotában az rtrthon Kávéház. a Széche- yi téren a Lóránt-palotá- an — a mai gyógyszertár elyén —. a Központi Kávé- áz működött.) A külsőségeket volt hivat- a szolgálni — nem ered­ménytelenül — a divat, az ruház, a Balzac által „meg- nekelt” utcai kirakat is. 913-ban a Kossuth Lajos tea és a Kazinczy utca sar­án a Tausz-házban meg- yílt Weiss Gézáné „Buda- esti nagy áruháza”, majd nnak bukása után 1915-ben „Pécsi nagy áruház”.) Teret hódított a racionáli­sabb s a városias életnek jobban megfelelő, azt jobban kifejező szemlélet, a termé­szettudományon alapuló gon­dolkodás, a materializmus. Ezt vallotta magáénak a vá­rosi értelmiség szűk csoport­ja, valamint a szervezett munkásság. A munka éssze­rűségét, eredményességét egyben esztétikumát hirdette az 1907-ben itt, Pécsett meg­rendezett országos ipari ki­állítás, amely ugyanakkor a helyi ipar és kereskedelem eredményes seregszemléje is volt. Ugyanebben az évben rendezték a Szabadtanítás Országos Kongresszusát. Nyilván nem véletlenül! Az ökonómiai erők lendülete mellett érezhető a szellemi, politikai energiák rendező­dése is. 1906-ban alakult meg a Szabadgondolkodók Pécsi Társasága, melynek ve­zetése baloldali értelmiségi körök kezében volt (Doktor Sándor, Hajdú Gyula és má­sok). A társaság tagsága, a szimpatizánsok, valamint a szervezett munkások nyilván magukénak vallották a kong­resszus egyik fő gondolatát — melyek ott azokban a na­pokban Beöthy Zsolt megfo­galmazásában éltek és hatot­tak — „Világosságot áraszta­ni, de nem homályosítani el nemes nemzeti erkölcsein­ket”. Csakhogy erre még várni kellett! Az átalakuló városban tehát senki sem élhetett már úgy, mint ré­gen. Az ipari forradalom ha­tása elkerülhetetlenné tette a bomlást a korábban egy­séges városképben éppúgy, mint az emberi élet formá­jában és tartalmában. Fele­más város volt a dualista- kori Pécs. (Csak tájékozódá­sul említjük, hogy a kong­resszus városa Pécs 50 000 lakost számlált.) o A mai Pécs legjobb úton halad ahhoz, hogy középvá­rosból igazi szocialista nagy­várossá fejlődjék. Ehhez meg­vannak ökonómiai adottsá­gai, bár tudjuk, hogy azok megvalósulása sem mentes a problémáktól. Örömmel fo­gadjuk és támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek át­fogó ipartelepítési és szerke­zeti koncepció alapján akar­ják a város jelenét és jövő­jét biztosítani (Dr. Nagy Jó­zsef MSZMP titkárának cik­ke a Napló 1967 június 25-i számában). Csupán nyoma­tékként húznánk alá, hogy azt tágabb regionális hori­zontból, az egész Dél-Dunán- túlt átfogó aspektusból kiin­dulva szükséges tervezni és megoldani. Pécs urbaniszti­kai fejlődése — a jelenben és a jövőben is — ezen ala­pulhat. Fokozott figyelem, alapos meggondolás kell tehát ah­hoz, hogy városegyüttesének, városképének történelmi ré­tegeit, gyűrűit megóvjuk, ugyanakkor a mai szükség­leteknek s a jövő korszerű igényeinek megfelelővé te­gyük. A műemlékvédelmi és városrendezési, védő és te­remtő szakhatóság feladata, hogy a városlakók számára élménykeltő építészeti ele­mek alakuljanak. Mindenki örömére szolgál az, hogy e munka szemünk előtt, vi­szonylag elég gyorsan, nap­jainkban megy végbe, hogy csak három jelentősebb munkálatra utaljunk: az egy­kori városfal és Barbakán kiszabadítását kedvező vá­rosképi megelevenítését, az egyetemi városrész építését és az új közigazgatási cen­trum kialakítását a déli vá­rosrészben. Az elsőnek jelen­tőségét — a városegyüttes történelmi gyűrűjében helyet foglaló szerepét — külön nem szükséges hangsúlyoz­nunk. Az utóbbi kettőnek azon kívül, hogy gazdasági, közigazgatási, kulturális funkciókat kell kielégítenie, nyilván az egységesebb, kor­szerűbb és merészebb nagy­városi épületegyüttesek lét­rehozása is célja, javítva ez­által az összképet. Ezek meg­valósulása a nyugat-keleti hossztengely irányában ösz- szefüggővé, szervessé illeszt­hetik a ma még itt-ott laza és elavult városképet A dol­goknak ez csupán az egyik oldala, a másik, az ezzel szorosan összefüggő, a város­lakók tartalmi beilleszkedé­se a megváltozott környezet hatására. Egységes szocialis­ta civilizáció, városkultúra kibontakozása. Mindez nem kevesek dolga s ahhoz mindenkinek közös erőfeszítéssel hozzá kell já­rulnia. Fancsovlts György számottevőek, s azt bizo­nyítják, hogy a népművelési munka egészében fontos sze­repet tölt be minden bizo­mányos, terjesztő. Eleinte, mikor a falusi em­ber még csak „tanult” olvas­ni, az érdekes, fordulatos könyvek voltak főleg a ke­lendők. A romantika színes világa, a kalandok izgalma ragadta meg képzeletét el­sősorban. Helytelen lenne azt állítani, hogy az ilyen jel­legű könyvek ma már nem kellenek. A romantika, a ka­land igénye továbbra is ko­moly, azonban az olvasási kultúra csiszolódásával, a műveltség terjedésével egyre nagyobb érdeklődés mutat­kozik a realista művek iránt Az utóbbi években megkét­szereződött a mai magyar irodalom iránti kereslet gyakran kérik a falusi bizo­mányosoktól a sikeres regé­nyeket Sánta Ferenc, Fejes Endre, Cseres Tibor, Szako- nyi Károly könyveit. Ugyan­csak keresettek a huszadik századi külföldi szerzők al­kotásai, különösen azok, me­lyek tartalmukban közel áll­nak a falusi ember érzés és gondolatvilágához. A másik örvendetes jelen­ség, hogy a gépesítéssel, a technikai előrehaladással fa­lun is megnőtt a szakköny­vek becsülete. Az agrotechni­ka fejlett művelése csak úgy képzelhető el a jövőben, ha a korszerű mezőgazdasági termelés módszereit, elveit azok az emberek is ismerik, akik legközelebbi kapcsolat­ban állanak a földdel. Ennek az igénynek a felismerésével magyarázható, hogy néhány év óta komoly összegekért vásárolnak falun népszerű mezőgazdasági szakkönyve­ket A szakirodalommal való kapcsolat további elmélyí­tésére alakult meg tavaly a Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre. A körön belül a könyv­barát bizottság rendszeresen tart előadásokat, ankétokat egy-egy neves szakíró rész­vételével, ahol a szerző vagy előadó és a jelenlévők kö­zötti eszmecsere mindig hasz­nos tanulságokkal zárul. A sikerek említésekor — s talán az ünnepi alkalom is megkívánja — nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik állandó munkájuk mel­lett vállalják falun a könyv­terjesztés misszióját, a háló­zatban működő többszáz bi­zományosról; szövetkezeti boltok dolgozóiról, pedagógu­sokról, különböző szervezetek kulturális ügyintézőiről, pro­pagandistáiról. Az ő áldoza­tos munkájuk következtében válik egyre gyakoribbá a fa­lusi ember és a könyvek ta­lálkozása. Nem csupán köz­vetítők, eladók, hanem sok esetben szervezők, akik újabb és újabb embereket nyernek meg különböző fogásokkal, ötletekkel a kultúra ügyének S itt lépi túl a tevékenysé­gük a kereskedelem határát, így válnak akaratlanul is népművelőkké. Nehézségek­kel kell megbirkózniuk. Ke­vés az idő a könyvekkel való foglalkozásra. nincs megfelelő hely a könyvek tá­rolására a boltban, vagy egy speciálisan baranyai probléma, egyes községekben a nagyszámú idegen ajkú la­kosság miatt kicsi a magyar nyelvű könyvek kereslete. Ilyen körülmények között a lehetőségek maximális ki­használásával igyekeznek át­hidalni a nehézségeket, amíg a problémák megoldására eredményesebb intézkedések születnek. A falusi pedagógu­sok eddig is tevékenyen ki­vették részüket a terjesztés­ből. A jövőben szeretnénk, ha még aktívabban közre­működnének, hiszen kapcso­lataik a tanulókon keresztül csaknem az egész falura ki­terjednek, s így megvan a módjuk rá, hogy a könyvet minden házba eljuttassák. A kiadók java termésüket az őszi évadban jelentetik meg, hogy ezzel megfelelő könyvanyagot biztosítsanak az akciónak. Mint minden évben, az idén is több rep­rezentatív kiállítást, könyv- ankétot, könyvbált, író-olva­só találkozót rendeznek a megye területén, hogy ezáltal színesebbé, gazdagabbá te­gyék az őszi megyei könyv­hetek programját. Külön ki kell emelnünk az írók rend­szeres támogatását, akik részvételükkel járulnak hoz­zá a könyvterjesztés nagyobb sikeréhez. Az ősz folyamán kiváló írók látogatnak el Baranyába. Legérdekesebb­nek bizonyára Németh Lász­ló és Illyés Gyula együttes szigetvári látogatása ígérke­zik, de érdeklődéssel várják Szabó Magdát is, és Örsi Fe­rencet, aki Pécsváradon ta­lálkozik az olvasókkal a könyvhetek megnyitóján, s legújabb munkáját, a televí­zióból már jól ismert s most könyvalakban is megjelent Tenkes kapitányát dedikálja ifjú tisztelőinek. Ebben az évben külön színt ad az őszi megyei könyvhetek eseménysorozatá­nak az októberi forradalom ötvenedik évfordulójának méltó megünneplése. Az év­forduló alkalmából megje­lent kiadványok, a szovjet irodalom ismert és új alko­tásai díszes formában jut­nak el a terjesztőkhöz. Fel­adatuk, hogy ezeket a köny­veket fokozott gonddal ter­jesszék, szerettessék meg az olvasókkal. Az őszi megyei könyvhetek jelszava: Könyvet minden falusi házba! Ez a célkitűzés egyre közelebb kerül a meg­valósuláshoz. Minden évben igazabb, teljesebb tartalmat nyer. Kovács Sándor DtcLZiLLiezIm, cÁfitaL fa Jtl&zsqó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom