Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-15 / 244. szám
A politikai tanfolyamok propagandistáinak és hallgatóinak fi IX. kongresszus határozatai és útmutatásai a szocialista társadalom fölépítésének soron lévő feladatairól A tavaly ősszel lezajlott IX. pártkongresszus korszakváltó idő feladatait állította a magyar társadalom elé. Az új államiságot es rendet megalapozó két évtized után rátérhettünk a fejlett szocialista társadalom építésére, annak számos új elméleti és gyakorlati konzekvenciáival egyetemben. Ezért kellett behatóan elemezni, és a valósághoz híven felfogni mindazon változások hatását, amelyek a gazdasági viszonyokban, s a társadalom osztályszerkezetében, a kulturális-szellemi felépítményben végbementek. E kérdések nagy többsége nem úgy került megvitatásra a kongresszuson, mint amely meglepetésszerűen tárul fel a kommunisták előtt. Előzményei voltaképpen évekig tartottak: számos elemzés, cikk, vita, tapasztalat segítette a pártot, hogy a IX. kongresszus elé már többé-kevésbé ismert, átgondolt és megérlelt következtetések kerüljenek. Ez azonban nem hátránynak, hanem előnynek bizonyult, mert a párttagságnak és a társadalom nagyrészének módja volt követni azokat a megállapításokat, amelyekben szocialista fejlődésünk új, döntő kérdései tükröződtek. így, már a kongresszus előtt ismertté váltak a magyar társadalom osztáiyszerkezetében és osztályviszonyaiban végbement változások, beleértve a két alapvető osztály — a munkásosztály és a parasztság — összetételének, szerepének, egymáshoz való' viszonyának jellemzőit. Ezzel kapcsolatban kialakult a párt álláspontja a szövetségi politika helyzetéről, aktuális feladatairól, módjáról, mindenekelőtt a munkásosztály és parasztság kapcsolatában. Lényegében tisztázódtak a nézetek a munkásosztály vezetőszerepének helyes felfogásáról, a párt élcsapat szerepének korszerű követelményeiről, a szocialista államiság továbbfejlesztéséről, az osztályharc jellegéről és feladatairól; a szocialista tulajdonviszonyok továbbfejlesztésének lehetőségeiről, a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítéséről, amely a gazdasági mechanizmus reformjának hatalmas, összefüggő és egységes terveként került jóváhagyásra a kongresszus elé. így leszűrt, elméletileg és gyakorlatilag megalapozott politikai témákat vitatott meg a kongresszus, s határozatai, döntései hosszú időre szóló hatást gyakorolnak mind a párt, mind pedig az egész társadalom fejlődésére. TAKSÁD ALMUNK OSZTÁLY VISZONY AIN AK VÁLTOZÁS AJ A szocialista hatalom ! eveiben állandó változáson ment át a társadalom osztályszerkezeté. Fokozatosan felszámolták a régi kizsákmányolóosztályokat és egyre nagyobb számban részesedett az új hatalom irányításában, a politikai, gazdasági és kulturális élet igazgatásában a munkásosztály és a dolgozó parasztság. A strukturális változások láncszemeiben utolsó és egyben döntő fordulatot jelentett, hogy a parasztság az egyéni gazdálkodásról a szocialista szövetkezeti gazdálkodásra tért át, s rövid néhány esztendő alatt politikailag és gazdaságilag is megerősítette az új kollektív társulásokat. 1949-hez képest, 1966-ra I a következőképpen alakult j a helyzet: A szocialista : iparban dolgozók száma 521 ezerről 1 480 000-re, azaz 1 csaknem háromszorosára növekedett. A munkások ós alkalmazottak létszáma 1 630 000-ről 3 400 000-re, több mint kétszereséire nőtt A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek tagjainak száma 10 ezerről 1 050 000- re, a kisipari termelőszövetkezetek taglétszáma 8 ezerről 192 ezerre emelkedett. A kisárutermélők száma viszont 2 322 000-ről 142 ezerre csökkent. Közben az országban egy rendkívül gyors és széleskörű iparosodás eredményeként a mezőgazdaságban dolgozók részaránya 52 %-róI 31 %- ra csökkent. Ezek a számok azonban nemcsak mennyiségi változásokról beszélnek, mert egyik osztály sem maradt helyzetében, gazdasági viszonyaiban, politikai és kulturális tudatában ugyanaz, mint volt 1949-ben, társadalmunk vezető ereje A MUNKÁSOSZTÁLY Ami a munkásosztályt illeti, a két évtized során mintegy- negyedmillió tagja került — s van ma is — közvetlenül vezető beosztásban a politikai, állami, gazdasági és kulturális élei legkülönbözőbb területein. Hazánkban a felszabadulás előtt az ipari munkásak 40 %-a a kisiparban dolgozott, még 1949-ben is 308 ezer munkás a kisiparban volt alkalmazva. A szocialista koncentráció és iparfejlődés következtében, a mi- niszíériumi iparban a munkások 90 %-a 500-as létszámon felüli üzemekben dolgozik. így, az említett helyeken az egy vállalatra jutó foglalkoztatottak száma 1963-ban már 2368-ra emelkedett. Ez önmagában is mutatja, hogy a túlnyomó többség magasabb fokú munkaszervezési és technikai körülmények között dolgozik, s ez döntő mértékben befolyásolja politikai tudatát és műveltségi színvonalát is. Ugyanebben az évben az aktív szakmunkások száma 874 ezer fő volt, s arányuk azóta is emelkedik. A munkásosztály számbeli és minőségbeli fejlődése nem volt ugyan problémátlan: különböző áramlatok hatottak és különféle tendenciák kelet keztek azáltal, hogy a régi, törzsbeli munkások egy- része az állami és politikai apparátusba került, viszont sorai részben a kispolgárságból, részben a parasztságnak a városba áramló soraiból egészültek ki. Számbelileg nem döntő mértékben, de hatását tekintve érezhetően befolyásolta az is, hogy dekiasz- szált burzsoá elemek, volt kizsákmányolok is munkásokká lettek: mindezt a munkásosztálynak fel kellett dolgoznia, önmagába beolvasztania. Ma már elmondhatjuk, hogy a nagyarányú áramlások megszűntével a munkásosztály mégjobban megszilárdult, s a szocializmus felépítéséért folytatott harcban megedződött: összetételében is alkalmas arra, hogy a társadalom vezetőerejeként teljesítse hivatását. Ez a vezetőszerep ma a következőkben jut kifejezésre. 1) A munkásosztály a párt útján kormányoz és gyakorolja a hatalmat. 2) A társadalom nagy többsége elfogadta és magáévá tette a munkásosztály forradalmi célját, a szocializmus felépítését. 3) Negyed- millió tagjával közvetlenül tölti be a vezető funkciókat. MEGVÁLTOZOTT DOLGOZÓ PARASZTSÁGUNK HELYZETE Döntő változást ért meg társadalmunk másik alapvető osztálya a dolgozó parasztság. Ez az osztály létszámában jelentős mértékben csökkent. Részben azért, mert amikor az egyéni gazdálkodás, a kisparaszti árutermelés perspek- tívátlanná vált előtte, kö- züle sokan hátatfordítottak a falunak, és az iparban kerestek megélhetést. Részben pedig azért, mert a falusi fiatalság már nem vállalta a kisparaszti gazdálkodással együttjáró kezdetleges termelést és elmaradott viszonyokat, a nehéz testi munkát. Ezzel egyidö- ben erős szívóhatást gyakorolt rá a szocialista iparosítás, a hatalmas építkezések, az épülő új gyárak, iparóriások, városok. E mozgás arányaira jellemző, hogy még 1958-ban is — az iparon belüli mozgást is beleértve — 760 ezer ember vett részt a belső vándorlásban. Ez a hatalmas hullám később elcsitult, s ma már állandó csökkenőben van. Tény azonban, hogy 1959-ben még a kereső népesség 55,2 %-a dolgozott a mezőgazdaságban, viszont 1965-re az arány 32,2 %-ra csökkent. 1961— 65 között mintegy 150 ezer 26 éven aluli fiatal távozott el a mezőgazdaságból. Rendkívül bonyolult társadalmi mozgás volt ez — nem is mindig problémátlan, végeredményben azonban egy pozitív folyamat tükörképe. A régi arány ugyanis, amikor a munkaképes lakosság többsége a mezőgazdaságban dolgozott, a mezőgazdaság alacsony termelékenységére épült. A termelés ilyen színvonala nem tette lehetővé a bővített újratermelés és felhalmozás jobb arányait, lekötötte a produktív munkaerő nagyrészót, igen alacsony jövedelmet nyújtott az agrárlakosságnak. A kollektív gazdálkodás győzelmével együtt azonban megindult a nagyarányú gépesítés, kemizálás, a korszerű agrotechnika és ag- robiológia bevezetése. Például 1949-ben 13 ezer, 1958-ban 26 ezer, 1962-ben 49 ezer és 1965-ben pedig 54 ezer volt a mezőgazdaság traktorállománya. Az átszervezés óta eltelt esztendők során félmillió lovaskocsit váltott fel a traktor, a pótkocsis vontató, a teherautó. Az átszervezés előtt a parasztgazdaságok anyagfelhasználásának összesen 14 %-át tették ki az ipari eredetű eszközök és anyagok, 1965-ben viszont már 60 % volt ez az arány. Gyors ütemben terjedtek el a nagyobb hozamú állat- és növényfajták, illetve hibridek. Parasztemberek tízezrei kerültek különböző fokú agrár szakiskolára, megindult a paraszti munka szakmá- sodása, jelentősen lecsökkent az élőmunka részarányai kemizálás és mecha- nizálás egész sor munkafolyamat jellegét változtatta meg. Gondoskodás történt a termelőszövetkezeti parasztság szociális biztonsága érdekében: öregségi járadék, társadalombiztosítás, nyugdíj, üdültetés részese lett a termelőszövetkezeti parasztság. TOVÁBB ERŐSÖDÖTT A MUNKÁS—PARASZT SZÖVETSÉG Miután a parasztság a kollektív utat választotta és egységes gazdasági alapot teremtett magának, mód nyílt a szocialista állam politikai alapjának, a munlzás—paraszt szövetségnek a további erősítésére. A párt a IX. kongresszuson azt a célt tűzte az állami és társadalmi szervek elé, hogy csökkentse erőteljesen a falu és a város közötti különbséget, alapozza meg a mezőgazdaság gyorsabb fejlődését, fokozatosan terjessz® ki a parasztságra is az anyagi és szociális biztonság, valamint a munkajog azon előnyeit, amelyet a munkások és alkalmazottak élveznek. Mindaz ami azóta történt: a mezőgazdasági termelői árak részleges rendezése, az új termelőszövetkezeti törvény és a földjogi törvény, a Termelőszövetkezetek szövetségeinek létrejötte, az önkormányzati elv fokozottabb érvényesítése — mindez új kötést jelent a munkás—paraszt szövetség történetében. A IX. kongresszus határozatot hozott rá — amely azóta megvalósult —, hogy a tsz-tagok családi pótlékának emelése mellett új rendszert dolgozzanak ki, melynek alapelvei azonosak a bérből élőkével. A falu és város egymáshoz közelítését, a gazdasági és kulturális haladás céljait szolgálja a párt ipar- telepítési politikája is, amely már hosszabb idő óta az iparral gyengébben ellátott vidékeknek kedvez. Már a második ötéves tervben is, az ipari beruházások mintegy háromnegyed része vidéken valósult meg. Ez az iparpolitikai elv azt eredményezte, hogy az iparban foglalkozta terítek számának növekedési üteme a korábban iparilag fejletlen megyékben csaknem kétszerese volt az országos átlagnak, ós négyszerese a budapestinek, öt év alatt az iparban foglalkoztatottak száma az alföldön 38 %-kal, a Í)él-Du- nántúlon 29 %-kal, Budapesten 7 %-kal növekedett. A vidéki ipartelepítés továbbra is erőteljes ütemet sürget, mert hisz az ország összes ipari dolgozóinak 41 %-a jelenleg is a fővárosban dolgozik. A kőt alapvető osztály társadalmi viszonyainak továbbfejlesztése mellett a párt változatlanul nagy súlyt helyez az értelmiségre is. A technika és a kultúra terejdése folytán az értelmiség munkája, hivatása egyre fontosabbá válik, a létszáma is jelentékenyen emelkedik. Számlikra az a legfontosabb, hogy alkotó munkájukhoz nyugodt, zavartalan légkört biztosítsanak: a társadalmi demokrácia következetes továbbfejlesztésével együtt a vezetés érzékenyen reagáljon az értelmiség észrevételeire, bírálatára; teljes bizalommal forduljon feléjük a szocialista fejlődés különböző kérdéseinek ki-, dolgozásában; bevonja őket a rövidjáratú és távlati tervek készítésébe és megvalósításába. Ugyancsak számol rendszerünk a dolgozó kisiparosság pozitív tevékenységével is: munkájukra még hosszú ideig szükség lesz, főleg a lakosság szükségleteinek ellátásában egészítik ki hasznosan az állami és szövetkezeti ipart. Természetesen. a spekulációs tevékenység továbbra is megengedhetetlen és törvényeink szerint szembeszál- lunk veié, bárhonnan is eredjen. MEGTEREMTŐDTEK A SZOCIALISTA NEMZETI EGYSÉG FELTÉTELEI Társadalmunk osztály- struktúrájának megváltozása, az egyes osztályok és rétegek szociális jelentésének módosulása megteremtette a szocialista nemzeti egység egyik legfontosabb előfeltételét. Ma nincs hazánfcban olyan kompakt társadalmi réteg, amelynek érdekei, céljai ne lennének beilleszthetők a szocialista érdekstruktúrába. A nemzeti egység gazdasági alapja, a szocialista tulajdonviszonyok olyan fejlődésen ment át, hogy a társadalom különböző osztályai között nincs antagonisztikus, vagyis feloldhatatlan ellentét. Alapvető érdekazonosság fűzi egybe őket a társadalmi politikai célokban is: az életszínvonal emelésében, gazdaságunk felvirágoztatásában, a demokrácia fejlesztésében, a jog- biztonság és szociális biztonság erősítésében, a harmadik ötéves terv ós a gazdasági reform sikeres végrehajtásában, s végül hazánk békés külpolitikájának, nemzeti céljaink va- lóravál tásának hazafias támogatásában. E nemzeti egység politikai feltételei is adva vannak; a párt, a munkásosztály vezetőszerepe, a munkás—paraszt szövetség szilárd volta, a szocialista Plattform vállalása. A nemzeti egység erősítésére hivatott a Hazafias Népfront, amely széleskörű mozgalma és szövetsége mindazon erőknek, amelyek aktívan kívánnak munkálkodni az anyagi és szellemi építés területein hazánk szocialista felvirágoztatása érdekében. A Hazafias Népfront már számos társadalompolitikai, szociális, kulturális akciót kezdeményezett és egy mederbe tereli az ország szellemi alkotóerőit. A Hazafias Népfrontra a fejlett szocializmus szakaszában is változatlanul nagy feladatok várnak. A fejlett szocialista társadalom nem képzelhető él a demokrácia magasabb szintje nélkül. Éppen ezért a IX. kongresszus határozatot hozott arra is, hogy jusson jobban kifejezésre a népképviseleti élv, működjenek jobban és közvetlenebbül a lakosság érdekében intézményeink, a parlament és a tanácsok. Ennek céljait szolgálta az új választójogi törvény, amely létrehozta az egyéni képviselői választókerülete^ két, megteremtve a feltété-» lét annak, hogy a képviselő közvetlen felelősségei viseljen munkájáért vái-j lasztói előtt. Az azóta le-^ zajlott parlamenti ülésszak kok már érezhetően tanúsították az országgyűlés szerepének, súlyának növeke-' dósét, a képviselői munka érdemi részében megmutatkozott aktivitást. Hasonló módon megtörtént a szakszervezetek szerepének* hatáskörének és a szákszervi vezeti munka hatékonyságának felülvizsgálata, amely az* célozta, hogy mint 4 termelés társadalmi szervezői és mint a munkásság érdekképviselete jobban télé jesíthessék hivatásukat. Ez-j zel szinte párhuzamosan, a munkások tízezreinek meg-» hallgatásával megkezdődött a Munka Törvénykönyve felülvizsgálása és az új törvényjavaslat elkészítése. & szakszervezetek kongresszus sai és az országgyűlés őszi ülésszaka, amely elfogadta az új Munka Törvénykönyvét jelentős állomásaivá váltak a magyar munkajog történetének: az eddiginél lényegesen nagyobb hatást kört és befolyást biztosítót-- tak a szakszervezeteknek az üzeméletben és a rnutré kások érdek- és jogvédelmében. Egyúttal a munkajogot összhangba hozták a társadalom legfőbb érdekeivel, a gazdasági reform szellemével. Alig egy esztendő múltán már látható^ hogy a IX. kongresszus határozatai sorra-rendre megvalósulnak, határozatai nem maradnak papíron. HARMADIK ÖTÉVES TERVÜNK CÉLKITŰZÉSEI A kongresszus nagy feladatot tűzött a társadalom elé a harmadik ötéves terv céljaival. Ezek abban foglalhatók össze, hogy tovább kell gyarapítanunk országunk erőforrásait, emeljük a nemzeti jövedelmet és rendszeresen kell javítani a lakosság életkörülményeit, kulturális és szociális ellátottságát. A harmadik ötéves terv a termelés évi 6 %-os növelését irányozza elő, ennek 80 %-át a termelékenység emelésével kell fedezni. 13—14 %-kal kell emelni a mezőgazdasági termelést a megelőző öt év átlagához képest. A beruházások értékét az ötéves terv 250—260 milliárd forintban állapította meg. Továbbá úgy intézkedett, hogy a dolgozók reáljövedelme 14—16 %-kal legyen magasabb. Ezek szerény előirányzatnak tűnnek, azonban teljesíthetőségük bizonyos. Ami a termelés növelésének ütemét illeti, figyelembe kell venni, hogy mostmár nem a fejlesztés extenzív, vagyis külterjes módja a döntő, hanem az intenzív, vagyis minőségi fejlesztés, amely növeli a gazdasági hatékonyságot, jövedelmezővé teszi a gazdálkodást, javítja a termékek minőségét, jobban számol a piac lehetőségeivel, biztosabb alapokat teremt külkereskedel- . műnkben. Ennek érdekében a népgazdaság fejlődését kiegyensúlyozottabbá kell tenni. Az ötéves terv fenntartja a felhalmozás és elosztás eddigi arányait. A beruházások növelésével megalapozzuk a népgazdaság. továbbfejlődését, s egyidejűleg biztosítjuk a lakosság életszínvonalának további emelését. A beruházások 46—50 %-át az ipar kapja. Ezen belül is a fejlődés főként a gépiparban, a vegyiparban, a földgázkitermelésben, az alumíniumkohászatban és energiatermelésben emelkedik. Jelentős mértékben gyorsul a mezőgazdaság fejlesztése. A mezőgazdaságban például a műtrágyaellátottság kétszeresére emelkedik, 38—40 ezer új traktor, 6— 7000 gabonakombájn áll a termelés szolgálatába. Társadalmunk egyik legnagyobb szociális problémája a lakáskérdés. 1960-tól 1966-ig a népesség 1,5 %- kai, a lakásállomány 8 %-kal növekedett. Csökkent a száz lakásra jutó lakók száma. 1962 óta több lakás épült a városokban, mint a községekben. Mindez azt jelenti, hogy évtizedek óta tartó ellenkező irányú folyamatot sikerült kedvezővé változtam. Ez a fejlődés sem tudja jelenleg még megoldani ezt a súlyos társadalmi problémát, noha a harmadik ötéves terv 300 ezer új lakás építését irányozza elő. Társadalmi, gazdasági és szociális programunk, amelyet a IX. pártkongresszus elhatározott egy nagy közös célt szolgál: a szocializmus építésének folytatását a fejlettebb társadalmi viszonyok között, az új társadalmi rendszer teljes felépítése irányába. Ennek érdekében a kongresszus beszámolója a következőkben összegezte a tennivalókat: 1. Erősíteni a néphatalmat. 2. Tovább szilárdítani és fejleszteni a szocialista tulaj dón viszonyokat. 3. Növelni a termelőerőket és ésszerűbben felhasználni azokat. 4. Uralkodóvá tenni a marxista világnézetet, erősíteni a szocialista tudatot. 5. Csökkenteni a fizikai és szellemi munka, valamint a város és falu közötti különbséget. 6. Növelni a munka termelékenységét. 7. Gazdaságos termelést minden területen. 8. A szakismeret, műveltség és kultúra emelése. 9. Az elosztási rendszer megjavítása, a fogyasztás növelése, az életszínvonal általános emelése. Ehhez, mint a kongresz- szus megállapította az országon belüli és a nemzetközi feltételek is megvannak, illetve szakadatlan helytállással biztosíthatók. R. L , f # t k
