Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-01 / 232. szám

2 napló 1967. OKTÓBER 1. Egy hét a világpolitikában Munkavacsorák évadja Sorompó-ellenőrzés Két szavazás között z ENSZ-palotában lezárult a közgyűlés általános vi­tájának második hete és a várakozásnak megfele­lően nem hozott drámaian új fejleményeket. A küldöttsé­gek vezetői, akik általában az illető országok külügyminisz­terei, kifejtették álláspontju­kat, s ez a tárgyalt témák sok­féleségéből, valamint a hatá­rozott véleménynyilvánításból következően nem igen adott lehetőséget beható tárgyald sokra. Ugyanakkor megkezdő­dött a „munkavacsorák évad­ja”, s ezeken a személyes ta­lálkozókon már jobb alkalom kínálkozik áz esetleges érint­kezési pontok kitapogatására. A különböző páros találko­zók közben így került sor a héten a legfontosabb összejö­vetelre: a négy nagy külügy­minisztere U Thant vacsora­vendége volt. Jellemző a ta­nácskozás sűrítettségére. hogy még tolmácsok sem voltak je­len, tehát tizennyolc szem kö­zött vitatták meg az ügyeket, A „tizennyolc szem” a kül­ügyminisztereket, az állandó ENSZ-nagyköveteket, vala­mint a világszervezet főtitká­rát jelentette. Természetesen még az ilyen, önmagukban je­lentős találkozóktól sem sza­bad valamifajta szenzációs eredményeket várni. Nyilván­való ugyanis, hogy a vietnami helyzet előmozdítása a holt­pontról nem az egyes kül­ügyminiszterek képességein múlik, hanem azon, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e végre lemondani a katonai megoldásról, s — első lé­pésként — valóban minden feltétel nélkül beszüntetni a VDK bombázását. (Ennek azonban nincsen jele, s mi­közben Goldberg amerikai ENSZ-delegátus békeszándé­kát bizonygatta a világszer­vezetben, a héten csak tovább erősödött a légitámadások hűl láma, ismét B—52-eS szuper­bombázók dobták le halálos terhüket a demilitarizált öve­zetbe, s megszólaltak a szi­rénák Hanoiban is.). Hasonlóképpen, a másik vi­szálygóc, a Közel-Kelet ügyé­ben sem történt előrelépés. Sőt, mutatkoztak bizonyos új veszélyek is. Egyrészt kitűnt a fegyverszünet törékenysége; az elmúlt napokban súlyos izraeli—egyiptomi tüzérségi párharc volt a Szuezi-csator- nánál, — másrészt Izrael lát­ható erőfeszítéseket tesz, hogy hosszabb távra rendezkedjék be a megszállt területeken. Akár az a cél, hogy véglege­sen bekebelezzék ezeket a vi­dékeket, akár csupán nyomást akarnak gyakorolni a másik félre — az események aggo­dalomra adnak okot. A külügyminiszteri találkozó ilymódon lényegében csak két vonatkozásban hozhatott po­zitív fejlődést. Általános ér­deklődéssel fogadták U Thant indítványát, hogy a Biztonsá­gi Tanács tartson rendszeres zárt üléseket- s a tagállamo­kat a külügyminiszterek kép­viseljék. Ez a forma tulajdon­képpen egy időről- időre ösz- szeülő külügyminiszteri érte­kezlet rendszeresítését jelent­hetné. A másik terület, ahol kétségtelenül mozgásba jött a nemzetközi politika, az atom- sorompó-tárgyalások ügye. Az ENSZ előtt fekszik a párhu­zamos, azonos szövegű szov­jet és amerikai javaslat az atomfegyverek továbbterjedé­sének megakadályozásáról. Lé nyegében márcsak az ellen­őrzés kérdésének tisztázása van hátra. A Szovjetunió, a szocialista országok és számos más állam az ENSZ bécsi Nemzetközi Atomerő Ügynök ségére kívánja bízni a kont­rollt, míg egyes nyugati ha­talmak, főként a Német Szö­vetségi Köztársaság, az Eur­atomot kívánja ellenőrző ha­tósággá tenni. Mivel az Eur­atomnak csak a Közös Piac hat országa tagja, egy ilyen ellenőrzés megbízhatósága és pártatlansága legalább is erő­sen kétséges... Uj elemként említhetjük tehát, hogy az előzetes tárgyalások után, az atomügynökség bécsi közgyű­lésén mind a szovjet, mind az amerikai küldött helyesel­te az ENSZ-ellenőrzést. A pápa levele U Thanthoz I csben a magyar diplomá­cia is fontos kezdeménye­zést tett. Hazánk küldöt­te bejelentette: Magyar- ország az ENSZ-szerv ellen­őrzése alá helyezi atomreak­torait, ha ugyanezt teszi Nyu- gat-Németország is. Hasonló bejelentés történt már koráb­ban Csehszlovákia, Lengyel- ország és az NDK részéről is. Bonn válaszán mújik tehát, hogy sikerül-e kialakítani a közép-európai „ENSZ-ellenőr- zéses atomzónát”, amely egy atommentes övezet előfutára lehetne. Nem lenen teljes a heti krónika a francia járási vá­lasztások említése nélkül. Va­sárnap tartották meg az első fordulót és ma, október 1-én kerül sor a másodikra. A két szavazás között máris adód­hatott néhány tanulság. A de­mokratikus-baloldali ellenzék a szavazatok 56 százalékát szerezte meg, egyedül a kom­munisták szavazataránya 26 százalék fölé került. Mivel a lakosság csaknem fele járult urnákhoz, ezt szinte a tömeg­elégedetlenség kifejezésének foghatjuk fel a kormány rend kívüli felhatalmazása és szo­ciális megszorításai ellen. || gyancsak figyelemreméltó, hogy a jobboldali ellen­zék, amely De Gaulle kül politikáját támadta, — erő sen visszaesett. A két szava­zás között fontos egységtár­gyalósok zajlottak le a balol­dal pártjai között, s minden bizonnyal a második forduló­ban ‘ is megmutatkozik majd növekvő befolyásuk, vonz­erejük. Odaítélték az l. országos kisplasztikái biennálé díjait Ma délelőtt 11 óraikor a Technika Házában megnyílik az I. Országos Kisplasztikái Biennálé, s ezzel egyidejűleg az 1967. évi Múzeumi Hónap. A megnyitó beszédet Palkó Sándor, Baranya megye Ta­nácsa vb-elnöke mondja, s egyúttal átadja a biennálé díjait a legjobb művek alko­tóinak. Tegnap fél 12 órakor gyűlt egybe a Technika Házában a zsűri, hogy döntsön a díjak sorsáról. Három díjat adnak ki, az első 10, a második 7, a harmadik 5 ezer forint, vala­mint diploma és egy emlék­plakett. 51 művész több mint 100 alkotása adja a kiállítás anyagát, amelyet általános­ságban is kitűnőnek értékel­tek a szakemberek. A zsűri a rendező szervek — me­gyei és városi tanács, SZMT, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Te­rületi Szervezete, a Janus Pannonius Múzeum és a Mű­csarnok — néhány képviselő­jéből, valamint szakemberek­ből alakult: A Képző- és Iparművészeti Lektorátus ki­küldöttjeiből, s a Magyar Képzőművészek Szövetsége Szobrászati Szakosztályának vezetőségéből. Névszérint Kiss István, Tar István, Marisa István, Kiss Kovács Gyula és ifjabb Szabó István vet­tek részt a zsűri munkájá­ban. Az első díjat teljes New York: Az ENSZ szék­házában közzétették VI. Pál pápának U Thant ENSZ-fő- titkárhoz intézett levelét. A pápa üzenetében kifejezi re­ményét, hogy az ENSZ köz­gyűlésének XXII. ülésszakán sikerül „békés és tisztessé­ges” megoldást találni a vi­etnami konfliktus rendezésé­re, majd teljes támogatásáról biztosítja a főtitkárnak a vi­etnami háború békés rende­zését célzó erőfeszítéseit. VI. Pál pápa levelében hangsúlyozza: A vietnami há­ború mérhetetlen szenvedése­ket okoz a vietnami népnek és nyugtalansággal tölti el a világ népeit. Felszólítja a há­borúban érdekelt feleket, hogy kezdjenek tanácskozáso­kat a konfliktus megszünte­téséről. Üdvözlő táviratok A Kína] Népköztársaság kikiáltásának 18. évfordulója alkalmából a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa táviratban üdvözölte a Kínai Népköztársaság Államtaná­csát. * Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratot küldött Csen Ji kí­nai külügyminiszternek. A Magyar—Kínai Baráti Társa­ság Elnöksége és dr. Jávor Ervin, a Magyar—Kínai Mű­szaki Tudományos Együttmű­ködési Bizottság magyar el­nöke szintén táviratot kül­dött kínai partnerének. * Az évforduló alkalmából a Szakszervezetek Országos Ta nácsa üdvözlő táviratot kül­dött a Kínai Szakszervezetek Országos Szövetségének. egyetértésben ítélték oda Kiss Nagy András Tavaszünnep című éremsorozatáért. A második díjat Lessenyei Már­ta Tükrös fej, a harmadik díjat Németh Mihály Nyár című kisplasztikája kapta. A megyei és a városi tanács különdíját, amelyet a III Magyar Játékfilm Szemle fő­díjának céljára vásárolnak meg, Rétfalvi Sándor fiatal pécsi szobrász Lány bárány­nyal című szobráért ítélték oda. A három első díj sorsának eldöntése után a zsűri árazta a kiállítás anyagát, majd ja­vaslatot terejsztett elő a vá­sárlásokra vonatkozólag. A Baranya megyei Tanács a Ja­nus Pannonius Múzeum ré­szére előreláthatólag 20 ezer forint értékben vásárol majd a kiállított művek közül. A Városi Tanácsnak 10 ezer fo­rintja van szoborvásárlásra. Ezen felül több vállalat és üzem is kilátásba helyzte, hogy a legjobb művek egyi két-másikát megvásárolja. A zsűri — a döntés meg­hozatala után — táviratban értesítette a Kisplasztikái Biennálé nyerteseit. A díjakat ünnepélyes keretek között ma délelőtt adja át Palkó Sándor a művészeknek. A Kispaszti- kai Biennálén ma, a meg­nyitás napján Bánky József zongoraművész hangversenyé­re kerül sor. Gromiko—Rusk találkozó Dean Rusk amerikai külügyminiszter (balról) vacsorát adott Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére a New York-i Waldorf Astoria Hotelben. A képen: A két államférfi üdvözli egymást. Üzérkedésre használták fel a termelőszövetkezetet Elítélték az üzérkedőket Kiterjedt bűnszövetkezet tagjai felett ítélkezett a mis­kolci járásbíróság. Szűcs Bé­la, a miskolci Táncsics Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet 43 éves volt elnöke 14 társával együtt a csaknem kétezer holdas termelőszövet­kezetet a legkülönfélébb üzér­kedések céljára használta fel. A jogtalan pénzek megszer­zésére egyre másra szervez­ték a szövetkezetben az úgy­nevezett segédüzemágakat így az egyik helybeli kisipa­rostól a valóságosnál jóval magasabb áron megvásárol­ták gumijavító műhelyét. Az üzemben végzett munkadíjak­nak csak egy részét fizették be a termelőszövetkezet pénz­tárába, a többit saját cél­jaikra használták fel. Kavics, illetve homokbányát is nyi­tottak, s azokat — illő ré­szesedés ellenében — magá­nosoknak adták át hasznosí­tásra. Telekspekulációval is foglalkoztak, és a terjedelmes bűnlajstromon szerepel töb­bek között jogtalan földhasz­nálat, engedély nélküli fa- kitermelés is. Ezenkívül egye­bek mellett egy sor jogtalan bér-, illetve prémium kifi­zetés van a rovásukon. A bíróság Szűcs Bélát öt és félévi szabadságvesztésre ítélte, s a közügyek gyakor­lásától öt évre eltiltotta. Dob- rosi Dezső 35 éves műhely- vezetőt négy évi, Hudák Ist­ván 47 éves segédüzemágveze- tőt két és félévi, Boros Gá­bor 52 éves magánfuvarost két évi szabadságvesztéssel sújtotta a bíróság. A többi vádlottra rövidebb, részben felfüggesztett szabadságvesz­tést, illetve pénzbüntetést szabtak ki. Lottótájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közlése szerint a 39. já­tékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 19 fogadó ért el, nyereményük egyenként 182 741 forint. Három találata 2785 fogadónak volt, nyereményük 623 forint. A kéttalálatos szelvé­nyek száma 98 657 darab, ezekre egyenként 20 forintot fizetnek. A nyeremények a nyereményilleték levonása után értendők. Olyan rendkívüli értékű lelettel gaz­dagodott hazánk, amelynek négy világ­részen, sőt a mérsékeltövön belül az egész világon nincs párja. A leletre — egy ősi állkapocs-csontra, benne négy zápfoggal — Rudabányán Hemyák Gá­bor, a bánya főgeológusa bukkant rá, a Magyar Állami Földtani Intézetben pedig Kretzoi Miklós, a föld- és ás­ványtani tudományok doktora „agnosz- kálta”. Megállapításairól a követke­zőkben tájékoztatta az MTI munka­társát: — A leletben kétségkívül a sivapithe- cusok alakkörébe tartozó ősi lény áll­kapocstöredéke és fogai ismerhetők fel. Ez a lény már nem volt majom, de még ember sem, csak megindult az emberré fejlődés útján. A pliocén- ban, 6—10 millió évvel ezelőtt élt. Ez volt az a korszak, amikor észrevehe­tően szétvált az a két hatalmas fej­lődési ág, amely egyfelől a mai em­berszabású majmokhoz, másfelől az emberhez, a homo sapienshez vezetett. Míg az emberszabású majmokhoz ve­zető ág fokozatosan a speciális növény illetve gyümölcsevő életmódhoz alkal­mazkodott és ennek megfelelő fogaza­tot fejlesztett ki, addig az ember felé induló ág egyre inkább áttért a raga­Világraszóló lelet Rudabányán dozó, a mindentevő életmódra, aminek a fogazaton tisztán felismerhetők a je­lei. Az emberré fejlődésnek ezek a jegyei jól láthatók a rudabányai áll­kapocs zápfogain is, bizonyítva, hogy ez ősi lény a fejlődési ág legalsó, köz­vetlenül a szétválás utáni lépcsőjének képviselője volt. — Mindezek alapján a leletet a meg­különböztető Rudaptithecus Hungaricus néven vezetem be az irodalomba — mondotta Kretzoi Miklós. — Van még egy egyedülálló különlegessége. A fej­lettségnek ugyanezen a fokán álló le­letek eddig csak Kelet-Afrikából, va­lamint az indiai-pakisztáni határ kör­nyékéről, tehát kifejezetten trópusi, illetve szubtrópusi területekről kerül­tek elő. így általános volt az a tudo­mányos feltételezés, hogy az ember a mai trópusi vidékeken, $zűk területen alakult ki, s innen vándorolt szét « földkerekségen. Ez a felfogás most megdőlt, sőt — kapcsolatba hozva a vértesszőllősi leletekkel, a félmillió éves ember csontjaival, lábnyomaival stb. — biztosnak látszik, hogy az em- berréválás folyamata a mérsékelt öv­ben is lejátszódott. Talán a jövőben akadnak hazánkban olyan leletek is, amelyeken ezt a fejlődést folyamato­san végig lehet majd, kísérni. — Ez a 7—10 millió évvel ezelőtt élt rudabányai lény valamivel kisebb termetű volt trópusi „kortársainál” és a mai embernél. Zömök, erőteljes, fel­nőtt lény lehetett. Feltehetőleg a ma­joméra emlékeztető testtartással járt. Hogy hím- vagy nőnemű volt-e, azt már nem lehet megállapítani, de az biztosra vehető, hogy — mivel fogai tanúsága szerint makkegészségesnek kellett lennie — erőszakos halállal pusztult el. A lelet tudományos feldolgozására elsőrangú szakemberekből álló munka- közösséget kívánok létrehozni. Ennek a feladata lesz egyrészt a lelet pontos helyének meghatározása az emberré- válás folyamatában, másrészt annak a környezetnek a részletes, minél élet- hűbb rekontsruálása, amelyben életét a rudapithecus leélte. Új törvények (Folytatás az 1. oldalról) hetséges, igyekszik a kölcsö­nös érdekek alapjára helyez­ni a jogokat és á kötelezett­ségeket a munkáltató és a munkavállaló viszonyában. Bérezés, jutalmazás, munka­idő, szabadságidő, munkakö­rülmények, s mindenekelőtt a munkaviszony létrehozása és megszakítása, az elhelyez­kedés, felmondás, elbocsátás — csupa olyan kényes kér­dés, amelynek ésszerű ren­dezését általában mindenki kívánta, sőt sürgette, még ha konkrét esetben elfogult is a maga, vagy a vállalata javára. Az új törvényt di­cséri: úgy igyekszik maxi­mális létbiztonságot terem­teni minden tisztességes dol­gozó ember számára, hogy közben megfelelő munkaügyi feltételeket teremt az egész gazdaság biztonságos fejlő­déséhez, a prosperitáshoz« amely nélkül minden sze­mélyes biztosíték csak Írott malaszt. Hasonlóan nagy jelentő­ségű, és a kiteljesedő de­mokratizmus bizonyítéka« hogy egyazon törvény kere­tein belül sikerült-e a vál­lalatok minden eddiginél önállóbb vezetését és a szak- szervezetek minden koráb­binál erőteljesebb érdekvé­delmi jogkörét elismerni. A termelőszövetkezeti tör­vényben viszont a paraszti társulás, azaz a szövetkezeti jelleg erősítésének, valamint a nagyüzemi gazdálkodás, tehát a vállalatszerű mun­ka fejlesztésének egyaránt elismert követelménye jelenik meg párhuzamosan, nem egy­mással ellentétes, inkább egymást erősítő, kiegészítő tényezőként. Társadalmi szempontból vizsgálva pedig: a termelőszövetkezeti moz­galom általános győzelme óta alighanem ez a törvény adja a legerősebb ösztözést a munkás, illetőleg a parasz­ti életviszonyok további kö­zelítéséhez, a különbségek gyorsabb megszüntetéséhez. 'T'agadhatatlan, hogy e-*■ törvények, éppen mert számos területen elevenbe vágnak, nem zárják ki az élet kisebb-nagyobb konflik­tusainak lehetőségét. Szá­molnak a gazdálkodás, a munka ellentmondásaival, nehézségeivel, a helyi és időleges érdekellentétekkel. Ezért is bízzák a részletes rendezést olyan további sza­bályozásokra, amelyek körül­tekintőbben számolhatnak a vállalatok és a tsz-ek, mindenekelőtt az érintett dolgozók helyi, sajátos kö­rülményeivel, érdekeiveL Ezért van az is, hogy bár a földjogi törvény pontosan meghatározza a szövetkezeti földtulajdon bevezetésének elvi, jogi kereteit, a meg­valósítást — a méltányos­ság és a legszigorúbb ön­kéntesség érvényesítésével — a gazdasági tényezők, az élet, az idő hatására bízza. De mindenesetre olyan fej­lődést indít el, amely vé­gül is a szocialista földtu­lajdon általános elterjedésé­vel megteremti a tulajdon és a használat egységét, a szövetkezeti gazdálkodás vég leges, szilárd alapját. Mindent egybevetve úgy tűnik, olyan törvényeket si­került alkotni az országgyű­lésnek, amelyeknek nem annyira a betűje, hanem ele­ve inkább a szelleme a mér­tékadó, sőt utat matató. Jogászok a megmondhatói, hogy ez milyen ritka, nagy eredmény. És persze, utóbb, mindazok is így mondanak majd igent, akiknek e tör­vények segítségével dolgoz­niuk, vezetniük, boldogulni­uk kell. Akik a megelége­dés pecsétjét üthetik e tör­vényekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom