Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
Móricz Zsigmond utakon, az orrom megtelt ibolyaillattal, mert sehol annyi ibolya nincs, mint a szülőfalum dombjain, és a fülem nótaszóval, mert sehol annyit s oly vidá- man nem dalolnak, mint az én Csécse nevezetű hazám- bán; és az ország legna- gyobb városa átalakul ne- kém az ország legkisebb fa- lujává, mert ezen a Csé- csén összesen annyi ember . él, hogy a fatornyú kis- templom sem telt meg, ha mind begyűltek is húsvétot énekelni. Ha aztán jól megkésve, hazafelé ballagtam vacso- rára a szerkesztőségből, már messziről nevettem a fele- ségemre és a fiamra, de nem mondtam meg, mi- csoda különös tündéréletem van most énnekem; min- den nap kétszer járok a tiszaháti gyönyörű világ- bán, kakukkfű és verbéna virít körülöttem, és apró, kócos fiúk, lányok pereg- nek-forognak az utamon, és suttognak és kacagnak, amerre járok.” Móricz lelki alkatának és írói egyéniségének figye- lemre kevésbé méltatott sa- játosságáról árulkodnak ezek a sorok. Arra az író- ra mutatnak, aki — Czine Mihály szerint idézzük — ״az életnek nemcsak a fo- nákját, a színeit is ábrá- zolta”, és aki — Thomas Mann egyik levele szerint — ״a huszadik században is megőrizte a poézist. Az életet nem látta és áb- rázolta egyoldalúan, hiszen a valóság balzaci méretek- ben érdekelte. Már fiatal korában olyan regényeik- lust tervezett, amely az Emberi színjáték-ot juttatja eszünkbe. Ez a regénysoro- zat számtalan kötetet tar- talmazott volna, és a ma- gyarság életének minden jellemző embertípusát ábrá- zolta volna a kunyhóktól a palotákig. Egy emberöltő kevés ilyen monumentális terv megvalósításához. Ami azonban elkészült belőle, töredékeiben is óriási. Illyés Gyula állapította meg, hogy Móricz szereplőivel egy egész vármegyét be lehetne népesíteni, nem, hiányozna belőle egyetlen jellemző fi- gura sem. A '' közülük a városi proletárság igazi képvise- lói. Igaz, élete végefelé, Jó- zsef Attilával, majd egy proletár leánnyal való ta- lálkozása, a ״Csibe-élmény” elvezeti a proletariátus sor- sának és értékeinek felis- méréséig, szemlélete azon- bán mindvégig paraszti ma- radt, hiszen ezt a világot ismerte közvetlen közelről. Történelemszemlélete ezért nem hibátlan, és bár pályá- ja utolsó szakaszában mű- vei a forradalmi tendenci- ák felé intenek, a forradal- mi optimizmusig valójában nem jutott el. Minden el- múlik, csak . a szegénység marad meg örökké, mond- ja rezignáltan utolsó regé- nyében, a Rózsa Sándor öszevonja szemöldökét című művében. A háború első éveinek szorongó légkörében halt meg, keserű magárahagyatott- Ságban. Koporsóját marék- nyi csapat kísérte csupán, rokonok, néhány jóbarát és a ״népi írók” kis csoportja, akik indítékot munkájukhoz Adyn kívül elsősorban tőle kaptak a mozgalom indulá- sakor. Ma az egész ország emlé- kezik meg róla szeretettel és megbecsüléssel. Ünnepli benne az igazabb és boldo- gabb jövőért küzdő em- bért, és ünnepli a nagysze- rű írót, akinek — ma már látjuk — az irodalomtörté- netben helye van a század európai irodalmának nagy realistái: Gorkij. Thomas Mann, Reymont, Nexő kö- zött Dr. Kolta Ferenc (1879—1942) máló népi erőkre is rávilá- gító, mégis tragikus hangú- latú regényeinek az írója (Boldog ember, Betyár, Ár- vácska, Rózsa Sándor I— II.), hanem az élet szépsé- gét és boldogságát ábrázoló regényeké is. Móricz szeret- te az embert, ezért nagy- nak is ábrázolta, és szép- séget álmodott a számára. Az idill, az emberi finom- ság és a boldogság egész sor regényében megnyilat- kozik. Gondoljunk csak pl. A fecskék fészket raknak, a Harmatos rózsa, vagy an- nak parasztváltozata, a Pil- langó című regényeire. A szépség és a boldogság utá- ni vágy vezette el a boldo- gabb életet kereső, azért munkálkodó és harcoló hő- sök ábrázolásához is; Avar Jani, Ludas Matyi, Rózsa Sándor vagy akár a kis Nyilas Misi a példa rá. Figyelmet érdemel az a finom gyengédség és mély szeretet is, amellyel a gyér- mekeknek írt verset, mesét, elbeszéléseket és regényt. Milyen felelősségtudattal ül le a legfiatalabb olvasók- nak írni! Már 1903-ban, el- ső könyvkritikájában hirde- ti: ״Gyermekeknek írni, a zsendülő, üde, naiv gyér- mek szívvilágát, lelki éle- tét megragadni, fölemelni s nevelni, az ő érzelmi és értelmi alaptermészetéhez illő irodalmi művel: szép és magas cél; de csak olyan író éri el, aki ezen a téren éppen úgy teremteni tud, mint ahogy teremteni kell a ,felnőttek’ számára.” És 1931-ben, a kemény harcok közepette, ugyanez a lel- kület szólal meg egyik cik- kében: ״Gyermekek számá- ra csak a legnemesebb és legbölcsebb íróknak volna szabad írni. Azoknak, akik- ben megvan az isteni szik- ra, hogy az életet a legfino- mabb és legmagasabb szem- pontok szerint nézik.” M: ' indez arra int ben- nünket, hogy ne lás- ־ sunk benne egyolda- lúan a harcban örö- möket kereső, kéjesen vág- dalkozó írót és embert. Ál- tálában a magyar kritikai realizmus legnagyobb mes- terének mondjuk, és ez két- ségtelenül helyes. Valóban nagy mestere a típusalko- tásnak, a tipikus helyzetek teremtésének, amelyekben nemcsak az élet apró té- nyeinek mesteri megfigyelé- se, hanem a nagy összefüg- gések meglátása is tükröző- dik. Sokszor azonban nem vesszük észre, milyen nagy- szerűen színezi ezt a realiz- must a Jókaitól, Mikszáth- tói, Gárdonyitól örökölt és alaptermészetének tulajdon- képpen nagyon megfelelő, egészséges romantika. Nem- csak idillikus hangulatú re- gényeit színezi ez, hanem azokat a műveket is, ame- lyek egy egész társadalmi rend összeomlását hirdetik. Ez a félelmetes harcos va- lójában gyengédszívű, érzé- kény lelkű ember, a kriti- kai realizmus mestere, egy- ben a keserű valóságban is szépséget kereső, az egysze- rű emberekben és a gyér- mekekben igaz emberi nagyságot meglátó, tiszta- Ságról álmodozó romanti- kus is. Hadd idézzük ezzel kapcsolatban azokat a szép sorokat, amelyekben A ma- gyár tengeren (később Pi- pácsok a tengeren címmel jelent meg) című regénye keletkezéséről írt: ״Ahogy jártam az úton, keresztül a Józsefvároson, az Üllői útról a Rákóczi útra, sok zigzug mellékút- cán át, hát uramfia, lassan elkezdett nekem a sötét Jó- zsefváros kiszínesedni, ki- tavaszodni, nyári tündér- kertté válni. Megjelent a Gólya utca táján a Tisza- part, ,és eltartott a Csoko- nai utcáig. És ahogy mén- tem beljebb, beljebb a szá- ráz, forró nyári estéken a nyomortanya-szagú oldalkölteményében. Ady lírájá- nak riogató, látni tanító szerepét a költő halála után valóban Móricz elbeszélő művészete vette át. A harc vállalása meg is pecsételte egyéni életsorsát. A Tanácsköztársaság buká- sa után csendőrök hurcol- ják el, az újságok és fo- lyóiratok — a Nyugat ki- vételével — nem közük írá- sait, az irodalmi társaságok és a jóbarát nagy része megszakítják vele a kap- csolatot. Mégis folytatja a küzdelmet, és vállalja a következményeket. Ezek nem is maradnak el. A Ró- konok megjelenése után a csongrádi földbirtokosok írásba foglalják felháboro- dásukat: ״Kutyakorbácssal kellene kiűzni Móricz Zsig- mondot a Parnasszusról is.” Fájdalmasan tör fel belőle a sóhaj a harmincas évek- ben: ״Minden levél mögött puskahegyet, minden bo- korban géppuskát és min- den vágásban ágyúüteget látok, p ez mind csak én ellenem van felvonultatva.” Pedig ez a kérlelhetetle- nül szigorú és meg nem alkuvóan bátor író valójá- bán rendkívül gyengéd és finom érzésű, idilli békés- ségre és szépségekre vágyó ember. Móricz nemcsak a tízes évek ״magyar ugar”- regényeinek a szerzője (Sárarany, Az Isten háta mögött, Fáklya stb.), nem- csak a húszas évek gentry- regényeié, amelyekben fél- reérthetetlenül rávilágít ar- ra, hogy ez a világ elpusz- títja önmagát (Kivilágos ki- virradtig, Úri muri), hogy saját lehetőségeivel sem tud élni, mert enervált, munká- ra képtelen, felelőtlen (Fór- ró mezők), s nincs remény megjobbulására (Forr a bor), hogy onnan még jószándékú indítás sem jöhet, mert aki nem képes teljesen kisza- kadni abból a világból, az hozzáaljasul (Rokonok) — nem is csak a harmincas éveknek a történelemfortesen a valóság formálásá- nak közvetlen szolgálatába állítja. Az igazságot igye- kezett szolgálni, nemcsak a szépséget. ״Törjön el az a toll, amely jogtalanságot fuvoláz és igazságtalanságot muzsikál, mégha a legra- gyogóbb művészettel is” — írta egy helyen, egy mási- kon pedig azt, hogy az író feladata ״a keresés és a ki- jelentés vállalása”: az igaz- ság szenvedélyes kutatása és a megtalált igazság bátor ״kijelentése”. Ö maga egész életében ezt tette. Ezért írta Ady Endre, hogy a ma- gyár ugar ellen vívott harc- bán Móricz ״felér egy fór- radalmi szabadcsapattal”, ezért köszöntötte már első merész írásainak megjele- nése után olyan nagy ra- jongással a pályája első si- kereit arató írót Levélféle Móricz Zsigmondhoz című I orkij írja egy helyen, hogy minden nagy író sírásó és bába egy személyben: sír- ásója a pusztulásra ítélt réginek és bábája a szüle- tő újnak. Móricz Zsigmond életműve kitűnő példája ennek az igazságnak: alko- tásai a művészi ábrázolás meggyőző erejével hirdet- ték egy halálraítélt tár- sadalom szükségszerű pusz- tulását és előrevetítették forradalmi változások be- következését is. Van abban valami jelképes, hogy azon az éjszakán halt meg 25 évvel ezelőtt, 1942. szeptem- bér 4-én, amelyen először hullottak bombák Buda- pestre, döntő fordulat be- következtét jelezve orszá- gunk életében. Megtestesítője volt annak az írótípusnak, aki tehetsé- gét tudatosan és következeMóricz Zsigmond tréfálkozik ember nem törli le, legfel- jebb lenyalja ... * Legemlékezetesebben ak- kor tréfált meg, mikor Pes- ten az ״Úri muri”-t adták. Nekem, Balogh Edgárnak és még néhányunknak je- gyet adott a színházba. Mi rajongtunk a regé- nyért, de jóval kevésbé a színdarabért. Le is p öcs- kondiáztuk halkan. Hogy milyen más a regény Rozi- kája, kifogásoltuk Zoltán- nét is, a hepiendes befeje- zést is. Miért próbálkozik mindig színdarabírással? De micsoda rémület vett rajtunk erőt, amikor a má- sodik szünetben megláttuk, hogy a mögöttünk lévő széksorból lopakodik ki az előcsarnokba! Megrökönyöd- tünk. — No, most mi lesz? — el akartunk somfordálni, hogy ne találkozzunk vele. De 6 megvárt és magá- hoz intett: — No, hogy tetszett fiúk? Csak hápogtunk, habogtunk, közhelyeket makog- tunk. — Mindent hallottam... Mögöttetek ültem — kun- cogott. — őszinte kritikára voltam kíváncsi. Majd a föld alá süllyed- tünk zavarunkban. Rettene- tes volt. De ő elmosolyodott. — Megtudtam, amit akar- tam ... Egyet értsetek meg: kell a színdarab is, hogy új regényt írhassak. — majd komolyra fordította a szót: — Család, feleség, gyerek, a kertészné... Ne- kém hét nőt kell eltarta- nőm. Leforrázva, meghatódva néztük a cipőnk orrát. Győry Dezső hogy legyek kalauza, köte- lességszerűen a magyar kö- vétségét is fölkereste. Ak- kor már sok magyar élt a fővárosban. Még volt két óránk, be- ültünk a Blauer Sternbe. Sokáig diskuráltuhk komoly témákról. Hogy javasolni fogja a követnek: létesít- senek Prágában ״Magyar Házat” magyar vendéglő- vei, nyissanak óvodát, ma- gyár elemiiskolát. Néhány asztalnál már gyülekezni kezdtek az étté- rém vendégei. — Megmondom, melyik asztalnál miféle náció fiai ülnek — mondta pajkos hangon és felém vágott a szemével. — Kitalálom. El- hiszed? Kezdem... Félreeső sarokban ültünk. A beszélgetések hangfoszlá- nyai sem hatoltak odáig. Kíváncsian vártam. — Annál az asztalnál — mutatott balra —, azok csehek... Amott, két asz- tállal odébb meg németek... Igaz? Ellenőriztük a főpincér- nél. Eltalálta. — És annál az asztalnál — bökött az állóval egy- szerre a tulsú sarokra — magyarok. Odanéztem. Megint elta- lálta. Megismertem az egyik gömöri magyar ״szenátor”-t. — Ördögöd van, Zsiga bátyám? Hogy találtad ki? Kurtát, kedveset nevetett. — A csehek a kngliket összetolva kocintottak a sörrel, és az a bajszos a kezével letörölte a habot. A németek ivás előtt a mel- lük elé emelték a korsóju- kát, csak aztán itták ki. Az a két úr pedig csak fogta, ivott és a bajuszán hagyta a habot. Magyar A nagy magyar regény- fró akármilyen komoly és magába zárkózó természet volt, tudott tréfálkozni is. Nevezetes felvidéki elő- adó-körútján 1927 tavaszán látogatott el Rimaszombat- ba, második feleségével, Si- monyi Máriával. A Rima- parti városban délután az egyetemistákkal városnézés- re indult. A kirakatokat és az árakat vizsgálgatta. A művésznő a szállóban pi- hetit. Mi nem nagyon lelkesed- tünk második házasságáért. Azt a fiatal színésznőt ״gondoltuki” neki, akivel a fáma szóba hozta. Móricz- nénak pedik csupán Jan- kát ismertük el. A hosszúra nyúlt séta után hazakísértük a szálló kapujáig. A kézfogások után hátravetette a fejét, botjával oldalt szúrt a jár- dára, és körben jártatta rajtunk a szemét, átható szúrós nézésével. — Hát a művésznő? Meg- feledkeztetek róla? Nem értettük, zavartan ősszenéztünk. — Mit üzentek neki? Se Virág, se semmi? Irultunk-pirultunk. De nem válaszoltunk. És megjelent arcán a huncut mosoly: — No, nem baj, majd én... — nyúlt felöltője bel- ső zsebébe és előhúzta a kis ibolyacsokrot, amelyet órákkal azelőtt a piac sár- kán vett. — Azt mondom majd, ti küldtétek! — és faképnél hagyott bennünket. Mikor országos reakciós hajszát kiváltó prágai látó- gátasakor engem megkért, A Nagy Október évfordulójára A Városi Művelődési Ház KI—68-as programjában fon- tosságban és időben is hang- súlyozott jelentőséget kapott m Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik év- fordulójának megünneplése. Hat előadásból álló sorozat ütvén éves a Nagy Október címmel sokoldalú képet ad a Szovjetunió életéről és fejlő- déséről. A forradalmi ese- mények felidézésével kezdő- dik, majd szó esik a magyar Internacionalisták részvételé- ről a forradalomban, a Nagy Honvédő Háborúról, mai po- litikai, gazdasági kapcsolata- inkról, a békés építőmunka eredményeiről. Az egyes elő- adások után játékfilmeket vetítenek, a témához kapcso- lódva. Az öntevékeny művészeti együttesek közül az irodalmi színpad Lenin él... címmel a Kamaraszínházban mutat be önálló műsort, a Mecsek Tánc- és Énekkar a színház- bán, a Bóbita ugyancsak a Kamaraszínházban, míg a képzőművészeti szakkör ki- állítást rendez a Technika Házában. A művelődési ház szak- körei csoportfoglalkozások keretében emlékeznek meg a forradalom évfordulójáról. A fotóklub tagjai például él- ménybeszámolót tartanak diavetítéssel összekötve, a zenebarátok köre a mai szovjet zenét ismerteti, a technikai klub pedig a szov- jet híradástechnika fejlődé- sét. V i l Válasz egy cikkre A beatról mint egyfajta stílusirányzatról beszélünk és napjainkban különösen gyak- ran kerül szóba. Mivel ma- gam is fiatal vagyok és en- gém is nagyon érdekel ez a téma. Krizsik Alfonz cikke sok fontos dolgot csillantott meg, mégis úgy érzem hiá- nyos. Hiányos, mert a cím- ben beatet, beat-stílust ígér az olvasóknak, de a későb- biek folyamán beaf-divatról és beat-zenéről szól. Véleményem szerint a beat-zene kiindulópontjánál is lényegesebb az 50-es évek- ben USA-ban meginduló beat-generation mozgalom. E mozgalom beindulása a világ minden részén a fiatalokat állásfoglalásra késztette, s művészetben és politikában egyaránt megnyilvánult. Igaz ugyan, hogy nagyobbra nőtt a haj, nagyobb lett a zaj és megnőtt a rongyos, farmer- nadrágos fiatalok száma. E fiatalok nagy része mégis a fennálló viszonyok ellen pro- testál, de sajnos az egyén harcán keresztül. Az Is igaz, hogy a beat-tel számolni kell, de úgy látszik, hogy nálunk egyesek nem tudnak számolni. Elismerem, hogy a beat Nyugaton nagy reklám, jó üzlet, de ezzel az üzlettel csak a felnőttek foglalkoz- nak... Ami a beatek zené- jét illeti, az nem nagyon su- gároz munkanélküli élet utá- ni vágyat, mivel a zene és így a beatzene is konkrét érzéseket nyújtani nem ké- pes. Szentül hiszem, hogy a beat-stílus nagy hatással van a mai kor nemzedékére és a jelenleg fennálló tények is erre mutatnak. . Krizsik Alfonz helyesen látta a hazai zenész-képzés problémáit és ezzel nagyon is egyetértek. Ami a vendég- látóipart illeti, véleményem szerint teljes mértékben iga- za van. Nem hiszem, hogy a beat-zenekarok komoly ve- szélyt 'jelentenek a nagy si- kereket elért hazai hagyomá- nyos tánczenére. A mai hagyományos köny- nyűzenénk szép, csak hang- szerelése, dallama és szövege is olaszos. Remélem, hogy a magvar tánczene jobb útra lép és akkor a táncdalfeszti- vált a fiatalok is megnézik... Dési Imre
