Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

\

Látom, hogy fáradt. Félkőnyékre támaszkodik a paiitüagon. Bizonyára szívesen lepi- henne.

— Még egy fényképet, ha megengedne.

— Van magával fotós is?

— Nincs. Én szeretném a képet elkészí- teni.

— Most már az újságíróknak fényképezni is tudni kell?

— Nem árt.

Kimegyek a kocsiban hagyott felsze- relésemért. Visszatérve odabent a vémyo- másmérőt más helyzetben látom az aszta- Ion, mint amikor kimentem. Az orvos Né- meth László közben bizonyára végzett egy kis önkontrollt.

Amíg a fényképezőgép keresőjén kérész- tül figyelem az arcát, ismét feltűnik, hogy a szemei mennyire külön élnek. Vibrálva ug- rálnak a jólismert szoba berendezési tár- gyain, az ablakon túli domboldalon, a vilá- gon, melynek pulzusán most is ott tartja ke- zét.

Üjra végigmegyünk a barackoson. A gép- kocsivezetőnkkel kezetfog, bemutatkozik. Ér- deklődik a kocsi iránt, panaszolja a tikkasz- tó meleget, kérdezi utunk további célját, úgy* mintha nem is ő lenne Németh László.

Aki nem adott interjút.

Csak két órán keresztül elbeszélgetett az újságíróvaL

Z. Mészáros Verena

széles tömegek országhatárainkon belül és

túl a regényíró Németh Lászlót ismerik, s ő mégis a másirányú tevékenységét helyezi ön- maga előtt előtérbe.

— Regényeinél különös formát alkalmaz. A párbeszéd nem különül el.

— A versekben sem jelölik külön sorral ha párbeszédet tartalmaznak a verssorok. Nálam minden bekezdés egy-egy versszak. Először le akartak erről is beszélni, de most már megszokták a kiadók.

— A közelmúltban mozivásznon láthatta viszont az Iszonyt. Meg volt vele elégedve?

— Meg. Jobban mint a kritika. Ügyesen megcsinálták a filmet, már ami a két órába belefért az Iszonyból.

— És a kritika ...

— Azért húzták le a filmet, mert féltek, hogy betörök a világukba, s elveszem a ke- nyerüket — mondja nevetve az író és újra tölti a söröspoharakat.

— Gyakori a vendég itt a hegyen?

— Nem nagyon.

— A napi postája annál nagyobb.

— Szerencsére az sem nagy. Szerencsére — mondom, mert ha írnak, illik válaszolni. Leginkább a nők fordulnak hozzám leveleik- kel, lelki problémáikkal. A közelmúltban járt itt egy londoni kislány. Könyvtáros és ma- gyárul tanul. Elmondta, hogy sokan keresik a szigetországban is a könyveimet. Ez jól esett.

leglezserebbül odavetett ״hagyjuk ezeket a bieder- meier marhaságokat, kisd- eám”-iéle mondatoknál sem tudjuk elrejteni gyanakvá- sunkat (miként ha egy csil- lógó, áramvonalas autócsc- dát szemlélünk): vajon há- nyas évjáratú?

A francia irodalom nagy- sága, André MAUROIS, im- ponáló biztonsággal hidalja át az ״évjárati” nehézsége- két, egyszerre göngyölítve fel A HÁROM DUMAS cső- dálatosan viszontagságos és teljes életútját. A legidősebb, Alexandre, mint Napoleon tábornoka, világokat érezhe- tett kardjában. A középső^ s a legifjabb Dumas-t (mi- csoda elégtétel a művészet- nek és az irodalomnak!) száz év után sem kell be- mutatni. Az utólagos kriti- kusi ״elő”-ítéletek ma sem alszanak, érdekes módon Maurois is kénytelen meg- vívni velük id. Dumas-val kapcsolatban: ״Szemére ve- tették, hogy szórakoztató, termékeny és tékozló. Job- bán tette volna, ha unalmas, meddő és fösvény?” — idé- zi az egyik védőt, ö maga — személyes kutatómunka alapján — az ifjabb Dumas-t rehabilitálja.

képesek lírát és groteszkek fintort és gondolatot vala- miképpen komédiává oldani. Egyébként a könyv — Roze- wicz gondolatainak céltáb- Iájára feszülve maga is — elidegenítő hatású.

jmm

1^1■

BHSHI

mmmtmss

MUlsiKÁ- ÉS

kereskedelemben

Míg a lengyel szerző tadatosan fosztja meg színpa- dát minden fölösleges moz- gástól, színtől, gesztustól, a cseh Vladimir PÁRÁI» kis- regénye, a VIHAR A LOM- BIKBAN — látszatra — tob- zódik a testek és tárgyak, karok és csápok, érzések éa érzékek szinte már bárok- kos nyüzsgésében. Ez a nyüzsgés azonban hazug, ha- lálraítélt, felszín alatti. A ״civilizáltan parlagi egocent- rizmus” világából való. A regény alcíme ״Laboratóriu- mi jelentés a rovarok életé- ről”, de a szerző nem csu- pán regisztrál, hanem sen- kitől és semmitől sem za- vartatva magát — támad. ״.. .A lövész — mint vál- lalva a demagógia vádját is vallja — ha valóban lőni, sőt találni akar, a háromdi- menziójú lényeket csak egy• síkú célpontnak, sima szi- Ivettnek látja."

S ha már a ״különös, egyedi” társamul szegődött ma, nem tehetem félre meg- jegyzés nélkül ROMÁN György harminc esztendő- vei ezelőtt írt és befejezett ״kísérleti’! művét sem. A VÁRKASTÉLY A HEGY- TETŐN igen mutatós kísér- let volt annakidején a me- nekülésre, egy kisfiú dús te- nyészetű képzeletvilágának határtalan határait ostro- molva. A jellegzetes és tör- ténelmi testtartást — 8 a műfajt — nem utolsósorban a kiváló erények mentették át napjainkra.

Mintha egy kissé túlságo- san is napjainkban élnének a NINCS TÖBBÉ FÉRFI, SIPKAY Barna regényének ifjú hősei. A kiváló húmor- ral megírt, igényes-cselek- ményes történet igazán nem igényli a ״Vidám könyvtár” közismert cégérét. (Ezen az alapon Szomorú könyvtár-at is indíthatnánk!) Mégis — talán moralizálásában ér- zünk valamiféle őszinteségi hiányt, vagy inkább az át- élés intenzitását hiányoljuk. És milyen nehéz mai fiata- lókról, mai nyelven írni! A

s Zl.A könyvek elmét nem adom meg! Az élőt- tem fekvő mű szerzője meg nem határozott, illetve vál- tozó életkorú egyén. Szer- zőnk időnként megszűnik a mű szerzője lenni, helyébe mások lépnek, akik ugyan- csak szerzők. Mindegy hon- nan, hová, meddig és mi- ért..." (önidézőjel bezárva)! Nohát... valahogy így ké- ne kezdenem mai naplómat, csupán a dráma-indító kül- Bőségeket kölcsönözve a len- gyei Tadeusz ROZEWICZ- tői, aki — bízvást állíthat- juk — egyre biztosabban fészkeli magát világirodalmi ״tudatunkba”. A MI KIS STABILIZÁCIÓNK — mint főcím — csupán egyet je- lez a hat színpadi-költői da- rabból, melyet az Európa mutat be á Modem Könyv- tár keretében. Ajánlom mindazoknak, akik kellően ״felszerelt" és beállított la- bora tóriummal a tudatban,

__________ \ _____

A világra figyelve

Tihanyban Némefh Lászlónál

Kopognak az ajtón. A szobalány egy tál- cán sörrel nyit be és az asztalra teszi. Az író komótosan kinyitja az üveget és tölt a poharakba.

— Egészségére!

Apró kortyokban nyeli a hús italt.

— Néha köhögök is, vigyázni kell... — mondja magyarázatként.

— Könyveinek olvasásakor az emberben gyakran felmerül a kérdés: hogyan ismeri annyira a női lélek rezdüléseit? A regényei- ben szinte mindig főszerepet kap á nő.

— A regényeimben. Mert a színpadi mű- veim főhősei pedig a férfiak. Az egyik felem a nő, a másik a férfi — neveti el magát és szemei, az örökké figyelő, mozgó szemei ki- fényesednek. — Egyébként négy lányom van és nagyon sok ismerősöm. Tudja, hányán szoktuk időnként körülülni az asztalt odaát?

— int fejével a villa felé. — Van úgy, hogy tizenhatan. A lányaim, a vejeim, az unokák, a jóbarátok.

— Hosszú évek óta él itt Tihanyban. Itt született számos alkotása. Ha így elzárkózik a külvilágtól, honnét meríti élményanyagát?

— Egyrészt van bőven a tarsolyomban. Az életem változatos volt, sok mindent meg- próbáltam. A ma emberét pedig részint köz- vétlenül, részint közvetve ismerem. A teleket

— néhány éve — nem engedik hozzátarto- zóim, hogy itt töltsem Tihanyban. Budapes- ten telelek. A nagy családom a másik fór- rásom, hisz sok mindent elmesélnek mun- káj ükről, élményeikről.

— Mennyiben élő hősök regényeinek *se- replői?

— Az Égető Eszter tavaly hunyt el Vá- sárhelyen. Egész életében büszke volt arra, hogy róla formáltam meg a regény főalak- ját Az Iszony házaspárja a hetvenedik évé- hez közeledik és boldog házasok. Az alap- motívum adódott csak, a többi már az írói fantázia dolga.

— Érdekes ellentét... Egyébként melyik regényét tartja a legjobbnak?

— Egyiket sem. Én, elsősorban a tanul- mányírói tevékenységemmel akarok haszno- sat alkotni. Most is egyik legjelentősebb munkámnak tartom a Tanú című lapot, me- lyet magam írtam, szerkesztettem a harmin- cas évek közepén. A fásultságba omlott nem- zetet akartam publicisztikámmal tudatára ébreszteni.

Az jut eszembe, hogy milyen különös, min- denki a ״másodállását” tartja a fontosabb- nak, az érdekesebbnek, a jelentősebbnek. A

Keskeny kis aszfaltúton haladunk a fél- sziget belseje felé. Két kerékpáros lányt csak úgy tudunk megelőzni, hogy leszállnak a nyeregből és az út szélére húzódnak.

— Tihanyiak?

— Nem. Üdülők vagyunk.

— Kár... azt akartuk megkérdezni, hogy hol lakik Németh László. Tudják, az. _

— Tudjuk, tudjuk. De azt is tudjuk, hol lakik. Menjenek a következő útelágazásig, g ott balra fel a domboldalon. Egy emeletes villa, mellette áll egy nádfedeles házikó. Az az övé...

A kerti úton, a rózsaszín barackokkal meg- rakott fák között rövidujjú fehér ingben, sortban lassan lépegetve már jön is elénk a 66 éves író, Németh László.

— Interjú? Nem. De jöjjön, beszélgessünk egy kicsit — szól és a lugassal szegett úton gelőre tessékel. A kert végében nádfedeles házikó áll. Nyitott tornácáról Aszófőig el- látni. A parányi előtér után csak egyetlen kis szoba következik: az író műhelye. A be- rendezése roppant egyszerű: egy széles ka- napé, egy könyvespolc és a munkapad: az íróasztal. Az asztalon három tintásüveg mel- lette néhány filléres tollszár, a tollon rászá- radt tinta és középen egy vérnyomásmérő.

— Sablonos a kérdés, de bennünket az ér- dekel legjobban: min dolgozik?

— Már egy éve nem írok... Tudja beteg vagyok... Magas vérnyomás, szemfenék be- vérzés, meg egyebek. Az ember betegen ne alkosson rosszabbat, mint amit már megal- kötött.

— Szükségszerű rosszabbat alkotni?

— Nem. De ne mondja rám senki sem, hogy szenilis vagyok.

Az 1889־cs kányászmozgalom emlékére

Én sem kővetek el határ- sértést, azt hiszem, ha a múlt irodalmáról egyszerű- en áttérek napjaink közgaz- daságára. Naplóm végén a Közgazdasági és Jogi Könyv- kiadó termékeit mutatnám be néhány szóval — többé- kevésbé a ״mechanizmus- sál” kapcsolatos valamennyi. A Vállalati Kiskönyvtár szerkesztői VÁLLALATOK SZERVEZÉSI TAPASZTA- LATAI-t gyűjtötték kötetbe. A közgazdasági egyetem tanszéki munkaközössége KERESKEDELMI MUNKA- FOLYAMATOK SZERVE- ZÉSÉ-ről írt terjedelmes kézikönyvet, egy további kö- tét szerzői pedig a JOGI KÉRDÉSEK AZ ÜJ GAZ- DASÁGIRÁNYÍTÁS KORÉ- BÖL értekeznek. Az egyik- ben ezt olvassuk: ״a könyv kézirata lezárva 1967. janu- ár 1-én”. A kézirat lezárva... igen ..., ám e könyvek ״tel- jes” élete egy esztendővel később, 1968. január elsejé- vei kezdődik.

Boda Mikló■

det«, amikor a II. Intem acionale határozatait Ismertet- tör. 1889 július közepe táján a pécsi bányászok az orszá- gos mozgalom megélénkülő- sétől vezérelve újult erővel fogtak hozzá a szervező mun- kához. Szabolcsfalutól nem mesze az erdőben tartották rendszerint összejöveteleiket. Itt határozták el, hogy 1889. augusztus 12-én kirobbant- ják a pécsi bányakörzetben a sztrájkot, mert a követeié- seiket nem teljesítik. Ezt az időpontot azért választották, mert a pécsi katonaság ilyen- kor nyári hadgyakorlaton szokott lenni, másrészt a munkások kétheti előleget kapnak, ami elegendő lehet a sztrájk folytatásához.

A készülő sztrájk széle még el sem Jutott a bányá- szókhoz, amikor egy áruló munkás a Dunagőzhajózási Társulat felügyelő asztalára tette a sztrájkvezetők név- sorát és időpontját. 1889. au- gusztus 7-én Pécsbányate- lep, Szabolcs, Somogy és Va- sas község bányászfii arra éb- redtek, hogy 900 katona és csendőr megszállta az akná- kát, a bányatelepeket A csendőrség letartóztatta a sztrájk szervezőit, s mint munkakerülőket kiutasította a bánya területeiről.

Tízzel a pécsi bányá- szók mozgalma elbu- kott. Ma, amikor megemlé- kezünk a bányásznapon a bányászhősökről, akkor ezt azért tesszük, hogy a múlt hagyományaiból tanulva még eredményesebben harcolhas- sunk a szocializmus építésé- ért.

©r. Gungl Ferenc

retfl bányászsztrájkok lelkesítőek voltak a pécsiek szá- mára. A pécsiek munkás- gyűléseket tartottak, ahol szolidaritásukat fejezték ki bányásztestvéreik harca

iránt, s filléreikkel segítet- ték azok mozgalmát A stá- jerországi bányász(* kül- döttei Pécsre jöttek segitsé- get nyújtani a mozgalomnak. A német, osztrák és cseh bá- nyászok előadásokat tartót- tak, ■ esténként felolvasást)- kát az aktuális politikai hely- rétről. 1889 áprilisában a bá- nyászok kiléptek az illegal!- tásból és a bányatelepeken nyíltan beszéltek a munkás sorsáról, az önkényuralom elleni harc módozatairól. 1889 május elején elhatároz- ták, hogy 1889. május 14-én egy küldöttséggel felkeresik a Dunagőzhajózási Társulat pécsi igazgatóságát, s be- nyújtják a munkások köve- teléseit. Abban is döntöttek, hogyha kérsüket nem telje- sítik, akkor 1889. május 15- én, az 1882-es pécsi bányász- sztrájk emlékére sztrájkolni fognak.

Sajnos a kérvényen alig

száradt meg a tinta, a pécsi rendőrség pontos értesülése- két szerzett a bányászok tér- veiről. A sztrájk szervezőit letartóztatták. A külföldről jött német, osztrák, cseh ve- zetőket mint munkakerülőket kitoloncoltatták Pécs városá- ból. A pécsi bányászok ve- zetőit pedig elbocsátották a Dunagőzhajózási Társulat üzemeiből. Május 15-én a pé- esi bányatelepeken megje- lent ezer katona és csendőr, karhatalmi erővel felszámol- ták a bányászok mozgalmát.

A második periódus: a Ma- gyarországi Általános Mun- káspárt, a Népszava orszá- gos kampányával vette kézA rendőrség durva beavat- kozása a munkásegylet életé- be valódi konfliktust hozott magával. Ugyanis a vezetők többsége meghajolt a kard előtt, de a forradalmi mun- kások követelték a harc to- vábbfolytatását. A pécsi bá- nyászok vezetői álltak a fór- rongó munkások élére. 1889 február utolsó vasárnapján munkás gyűlést akartak tar- tani Scholz-féle vendéglőben, de a rendőrség azt nem en- gedélyezte. Ezért úgy dön- töttek, hogy kimennek az Üszögi erdőbe és ott fognak beszélni a munkásság köve- teléseiért A több száz meg- jelent munkást a csendőrség szétzavarta.

\ pécsi manKasmozgaí- mát nagy veszély fe- lyegette, mert a rendőrség *s csendőrség ismét brutá- is módon igyekezett elfojta- ti a készülő mozgalmat. A >écsi munkásegylet vezetőié- ;e a munkásságot visszavo- tulásra szólította fel, de a Kisebbségben maradt munká- sok tovább harcoltak. A nunkásság a vezetők bizony- alanságai miatt nem látott világosan, s ezért a Pécs vá- ־osában dolgozók várakozó illáspontra helyezkedtek, :sak néhány munkás támo- {atta a pécsi bányászok moz- ׳almát. Ilyen politikai lég- Körben a bányászok számá- •a csak egyetlen lehetőség naradt: az illegalitás. A Me- :sek hegység különböző tér- légeiben — Pécsbányatelep, Szabolcs — határában gyű- éseket szerveztek és így pró- )álkoztak felkészíteni a nintegy 5000 bányamunkást 1 következő nehéz feladatokra.

1889 márciusában Ausztri- ában kirobbant hatalmas méXIX. században a pégyorsan haladt sikerről st- kerre. Minden helyi mozga- lomban megtalálható a

marxizmus szelleme, ámde az egyes mozgalmak rövid- életűek, csakhamar elérik te- tő pontjukat, s az elszenve- dett vereség után hosszú a visszavonulási korszak, mert a munkásság a forrongási időszak eredményeit még

nem képes elsajátítani.

Az 1889 februártól 1889 augusztusáig bezárólag tartó rövid időszak két periódus- ra tagozódik: mégpedig 1889. februártól 1889 májusig, majd 1889 júliusától 1889 augusztusáig.

Az első periódus a munkásmozgalom kibontakozásé- nak, előjátékának nevezhető. Jellege abban nyilatkozott meg, hogy a munkásvezetők megkísérelték követeléseiket hangoztatni, de többségük nem merte a valódi tett jo- gát igénybe venni. Mégis, mindazok a munkások, akik az első periódus idején részt vettek a titkos tanácskozó- sokon, ideiglenesen megtalál- ták helyüket a mozgalomban. Másképp nem is lehetett. Az első periódus célja csak az volt, hogy a pécsi munká- sok kilépjenek a már 10 éve tartó elszigeteltségből. Ezt tükrözte az Első Pécsi Mun- kás Beteg és Rokkantak Egy- let februári rendes havi mun- kásgyűlése is. Az itt megje- lent munkások hosszú idő óta először mertek nyíltan állást foglalni a nemzetközi י—és hazai munkásmozgalom mellett, majd felszólították a pécsi munkásságot a további küzdelemre. ״ .. .ütött az óra, cselekedni kell...” A pécsi rendőrség eljárást indított a munkásegylet vezetői ellen.

í

t

/