Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-12 / 189. szám
196T AUGUSZTUS 12. napló A Tubeson Menekülök a por, füst, zaj elől. Itt, a kilátó lépcsőjén ülve sikerül mindent magam mögött hagyni, már csak tompán, szűrve jut el hozzám a város, a vidámpark, állatkert, motorok, erőszakos ideggyötrő lármája. Teletüdővel szívom, szívom a vadvirágok illatától teli tiszta levegőt. Milyen jó ülni a naptól átmelegített kövön és nézni a semmibe, hallgatni aranybarna szkarabeuszok, zöld virágbogarak dongását, lombok titkolózó suttogását. Lent némán cikáznak nagy pirosszemű szitakötők, s irtják a nászrepülésre kirajzott hangyákat. Így áll helyre a biológiai egyensúly — mondják a tudósok. Mi lenne, ha száz meg száz anyaj elölt mind bolyt alakítana. Igazigaz, de én mégiscsak a tömegmészárlást látom. Sajnálom a hangyákat, annyiszor elnéztem már szorgoskodásukat, ivadékgondozásukat, bátor kiállásukat, ha idegen próbált közeledni. Az ember is a biológiai egyensúly nevében gyilkol halomba? Gyilkol, hiszen nem eszi meg áldozatát, neki nem létszükséglete, mint a szitakötőnek — az ölés. Hess innen, hess innen, zavaros gondolatok, inkább nézzük az erdőborította hegy lágyan ívelő lankáit. A zöldnek megannyi árnyalatát mutatja be bükk, gyertyán, fenyő, kőris, cseresznye, juhar és ki tudná mind felsorolni a sokféle fát. Aztán jön a felhőárnyék spongyája, puhán végig fut rajta, s egyforma mélyzöldbe simítja valamennyit, újra meg újra. Várom az újabbat, és lám, a látóhatár felett lebegve, mintha Mohamed koporsójának fedele volna, a Badacsony csonka kúpja sötétlik a látóhatár felett, mellette őrt ál a Gulács süvege. A látóhatár a Balaton szürke, alig sejthető páravonala. Fakulnak a fények a nap vörös korongja eltorzul. Most gyorsan össze kell szednünk mindent, eget földet, mert hátam mögött már jön az éjszaka telhetetlen falánk torka, s egymás után nyeli el a bíborba, lángba borított felhőket. Itt elöl még pasztellal von vékony csíkokat az alkonyat, sárga, zöld, kék ragyog fel percenként váltakozva. Eszembe jut egy festőművész, amint lázas gyorsasággal kavarja vízfestékeit és tüneményes ujjakkal rakja fel papirosára. Mikor szólok hozzá, gorombán leint, — nem tudja, itt percek múlva minden megszűnik. Igaza volt, a színes vonalak valami rózsaszín ragyogásba olvadnak el, s a sötétség mély kékjében felragyog az első csillag. A- Vénusz. Milyen messze van és most is parányi új égitestek rohannak feléje, hogy megfejtsék titkait. S ezeknek a porszemnek is alig nevezhető parányoknak innen a Földről dirigálnak, ha rossz útra térnek, kiigazítják őket. Elképesztő. De hogyan egyeztethető ösz- sze a kétféle ember, az egyik tudományosan kitervelve gyilkol, a másik csoport verseng egymással az ismeretlen megfejtéséért Gyerünk vissza a Földre! A homály erdőt, mezőt már egybefestett. Alul Urög kis harangjának hangja lépked fel óvatosan. Látni akarja bizonyosan a tűzijátékot ahogy pillanatok alatt fénypontok gyöngysora gyűl fel, helyenként tócsákká szélesül. A gyöngysorok közt, mint lidércek, apró pontok futnak bujkálva, szerény Trabantok, büszke Opelek, hogy aztán mind elmerüljenek a város fénytengerében. Idefenn békés, nyugalmas, pihentető már minden. Odalent? ... Közéjük tartozom, mennem kell. Somogyi Géza A gyógyvíz nem minden! Vendéglátás Harkányban A falun fürdő színvonalán Bővíteni kellene a konyhákat, presszót nyitni a strandon — Étlap, tisztasás, szeszmentes italok Dél van. A Baranya szálló éttermében egy gombostűt sem lehetne leejteni. A kerthelyiség zsúfolva asztalokkal, és minden asztal foglalt. Reménytelen a gyors ebéd lehetősége. Várni kell. Egy órát, másfelet, amíg helyet kap az ember, mikor, hogy. Azután még ki kell várni, amíg valamelyik pincér szakít magának időt és felveszi a rendelést, a többi aztán már megy gyorsan. Jellemezhetnénk ezt a helyzetet úgy is, hogy roppant jólmenő étterem a Baranya, és nem is tévednénk. Valóban szép lehet a forgalma. A vendég azonban, aki a pénzéért étteremben akart ebédelni, meglehetősen vegyes benyomásokkal távozik, és ma gában megfogadja, hogy itt ugyan nem ebédel többé. Hát akkor hol ebédel? Ez az! Működik a strandon egy önkiszolgáló bisztró, a Lepke. A déli órákban ott sem juthat az éhező egy óránál hamarabb meleg ételhez. Rendszerint a legkritikusabb időben elfogy minden kimérhető étel, akkor átmennek a Baranya étterembe utánpótlásért, közben a sorbanállók türelme is fogy, az idegek csendesen őrlődnek a kánikulai melegben. A legnagyobb befogadóképességű étterem a Bányász. Délutánonként és kora este (még elég gyér a nagy kerthelyiség látogatottsága. Ilyenkor különösen feltűnő a sok szemét az asztalok körül, a vedlett, töröttlábú székek, az egész hely lompossága. A vendég, akinek egy kulturált fürdőhelyi zenés kertétteremről előzetes elképzelései voltak, csak viszolyogni képes. Az asztalokon ugyan van terítő, de egyetlen hamutartó sincs sehol. Ezért a sok szétszórt cigarettavég és papírszelet. Persze söpörni lehetne éppen, dehát akkor bizonyára az egész fürdőtelepet elborítaná a por. A kerthelyiség talaja ugyanis hamuhoz hasonló salakporral van borítva, amely a legkissebb fuvallatra is felemelkedik, belengi a vendégeket, és óhatatlanul a vásári lacikonyhák hangulatát idézi. Ebből a hangulatból a kényelmetlen és selejtes állapotban lévő berendezés sem tudja kizökkenteni az embert. Étlap persze nincs. A pincér fejből sorolja, ml kapható vacsorára. Nem kell hosz- szan sorolnia — ez igaz. Dehát ez csak aláhúzza a hely kultúrálatlanságát. Sör van, de nem hideg. Nem jéggel hűtenek, hanem kompresszorral, az meg elromlott. Persze a vendéget ez cseppet sem érdekli, hiszen ő hideg sört kért, nem pedig magyarázatot. Aki szeszesitalra van kárhoztatva, kaphat málnaszörpöt. Persze az sem hideg, de más nincs. Vájjon miért nem bővebb a gyümölcslevek választéka? Hát ez van. ségének a növelése. Jó lenne, ha lenne a strand területén egy presszó, ahol kiszolgálnák az embereket és feketét, fagylaltot, hideg italokat le- ; hetne kapni. Ezekhez persze pénz kellene. Dehát a fogyasztótól a jelenlegi, kultúrálatlan körülmények közepette is megkérik mindennek az árát, így egészen jogos a fogyasztó kérése, hogy a pénzét legalább megfelelő körülmények között költhesse el. Harkány évek alatt nagy- látogatottságú gyógyüdülőhely és kedvelt kirándulóhely lett. Ma már nem ritkaság a tízezren felüli vendégsereg egy- egy kánikulai napon. Megszaporodott a külföldi látogatók száma is. kiépült a víkend- telep és telve van vendégekkel, a kitűnő kemping is sok vendéget tud fogadni, de rend kívül nagy a napi vendégek száma, akik reggel, vagy délután érkeznek és este elutaznak. A fürdőtelep egy adott színvonalon ki tudja elégíteni a látogatótömeg igényeit. A nagy csúcsokat kivéve lehet kapni kabint vagy helyet a vállfás öltözőben, a medencék sem túlzsúfoltak nyugodtabb napokon. De ez csupán egyik feltétele a fürdőéletnek. A fürdő közönsége enni is szeretne, inni is szeretne, netán szívesen szórakozna is. A vendéglátás pedig a mai felkészültségével képtelen ezeket az igényeket kielégíteni. A vendéglátóipar megrekedt valahol a falusi fürdő színvonalán, ami ma már mindenképpen kevés — és szegényes. Mi. baranyaiak szeretjük Harkányt a nívós fürdőhelyek között emlegetni. Néha talán szebbnek is látjuk, mint amilyen. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor a rideg tények alapján azt kell mondanunk, hogy a Balatonnál egy jobb kemping vendéglátóipari és kereskedelmi ellátottsága messze felülmúlja Harkányét Néhány új dologra égető szükség volna Harkányban. Étteremre, de legalábbis a konyhák bővítésére. Megoldásra vár a strandon lévő Lepke bisztró áteresztőképesJónéhány évvel ezelőtt, ami kor még kavicsos volt az egyetlen harkányi fürdőmedence, aratás, cséplés után szekereken, biciklikkel, vonattal jöttek a közeli-távoli falvakból kifürödni a nagy nyári munkák fáradalmait. Bugyrokban hozták a kolbászt, szalonnát, kenyeret. A fák alatt a füvön ebédeltek. A kocsmába legfeljebb fröccsöz- ni tértek be. A tsz-tagok csoportjai most külön autóbuszokkal érkeznek és a Baranyában ebédelnek. Néha hangosan is szóváteszik a kiszolgálás fogyatékosságait. Megnőttek az igények. Jó lenne, ha mielőbb utolérné őket a vendéglátás színvonala is. (Kurucz) Ügyintézés csigamódra Pályázat A Magyar Történelmi Társulat pályázatot hirdet a Károlyi Mihályné által felajánlott pályadíjra. Pályázni lehet minden, a pályázat kiírása után megjelent vagy kiadatlan egyéni, illetve kollektív, új tudományos eredményeket felmutató, összegező, forrásközlő, helytörténeti és egyéb jellegű történelmi tanulmánynyal, monográfiával, amely az 1918. évi októberi forradalommal, a forradalmat előkészítő XX. századi magyar haladó mozgalmakkal, Károlyi Mihály történelmi szerepével foglalkozik. Pályadíjak: egy 8000 forintos első, két 5000 forintos második és négy 3000 forintos harmadik díj. A pályaműveket 1968. szeptember 1-ig kell beküldeni a Magyar Történelmi Társulat címére: Budapest, I. kerület, Úri utca 51—53. ¥7 lrendelem, hogy a Pécs és Vidéke Körzeti Fmsz mecsekaljai gonbatermelő pincéjénél a trágyatárolást szüntesse meg. Gondoskodjon a terület letisztításáról és a légyirtás elvégeztetéséről. Végrehajtás határideje: 1967. június 30., illetve folyamatos . . Az indokolásból kiderül, Pécs város III. kerületi Tanács VB egészségügyi csoportja azért határozott így, mert a rácvárosi gombatermelő pincénél tartott helyszíni szemle alkalmával megállapította, hogy a pince felett lévő gyümölcsös területén, már néhány hét óta, nagymennyiségű trágya van felhalmozva, és ugyan itt tárolják a pincéből kikerült rohasztott trágyát, az úgynevezett komposzt is. A tárolási hely közelében pedig nemcsak lakóházak vannak, hanem tálalókonyha és óvoda is. Dr. Fűzi István rácvárosi lakos — az ő házának tőszomszédságában tárolták a mintegy 45 teherautónyi trágyát — 1967. június 26-án két példányban, írásban bejelentést tett a III. kerületi tanácson az egészségügyi csoport és az igazgatási osztály részére. Az egészségügyi csoport még a bejelentés napján kiszállt a helyszínre és kiderítette, hogy a trágya meg nem engedett tárolásáért Szilágyi László, az fmsz gombatermesztő szakcsoportjának vezetője a felelős. Nem volt nehéz kideríteni, mert az írásos bejelentésben nemcsak a telep tulajdonosának, Fompár Margitnak a neve szerepelt, azt is megjelölte a bejelentő, hogy a gombatermesztő csoport trágyájáról van szó. A határozat, melyből fentebb idéztünk, szintén még ugyanazon a napon megszületett. Ugyanennek a tanácsnak az igazgatási osztályán már nem mentek ilyen gyorsan a dol- gokü Maga a bejelentés június 28-án érkezett az iktatóba, de csak július 4-én jutott el az igazgatási osztályra. Dr. Palkó vics János szabálysértési előadó ekkor tűzte ki az ügy tárgyalását, július 21-re, megidézve a telek tulajdonosát és a bejelentőt. Erre az idézésre egyik fél sem jelent meg, így július 26-ra újra megidézte őket. Ekkor — egy hónappal később, mint az egészségügyi csoportnak — sikerült tisztáznia, hogy nem Pompár Margit, a telek tulajdonosa felelős a trágyatárolásért, hanem a Pécs és Vidéke Körzeti Fmsz gombatermelő szakcsoportja, illetve annak vezetője, Szilágyi László. De térjünk vissza egy pillanatra az egészségügyi csoport tevékenységéhez. Ok nem elégedtek meg azzal, hogy példás gyorsasággal meghozták a határozatot, hanem néhány nap elteltével ismét kiszálltak a helyszínre, hogy ellenőrizzék annak végrehajtását. Mivel azt tapasztalták, hogy a trágya nagy részét elhordták ugyan, de a komposzt elszállításáról nem gondoskodtak — tanácsi rendeletbe ütköző cselekményről lévén szó —, a határozatot 1967. július 13-án átküldték az igazgatási osztályra. Felmerül a kérdés, ha máshonnan és előbb nem, miért nem tudta meg ebből az okiratból az igazgatási osztály Szilágyi László nevét? A válasz egyszerű ugyan, de kissé lehangoló. Azért, mert a szóban forgó határozat augusztus 7- én érkezett meg az igazgatási osztályra. Elfogadom én Pal- kovics elvtárs erre vonatkozó magyarázatát, azt tudniillik, hogy az iktatóban dolgozó hölgy szabadságon volt. Csak az nem fér a fejembe, hogy ha már 21 napig tartott ez a szabadság — nem számítva a vasárnapokat , miért nem vette át addig valaki az illető hölgy munkakörét? És ezzel még nincs is vége a furcsa dolognak. A szabálysértési előadó július 26-án megidézte Szilágyi Lászlót és azóta ismét nem történt semmi. Illetve annyi azért történt, hogy egy újabb szállítmány trágya érkezett a szakcsoport által bérelt telekre. A szabálysértési előadó viszont tehetetlen, mert nem érkezett vissza a tértivevény, enélkül pedig nem küldheti ki az újabb idézést... Augusztus 10-én a bejelen- tást tevő társaságában megjelentünk az igazgatási osztályon. Dr. Palkovics János azt ajánlotta, hogy nézzünk utána a tértivevénynek az újmecsek- aljai postán, majd amikor azt elhárítottuk, megígérte, hogy 6 utánanéz. A szerkesztőség ezúton értesíti, ne keresse tovább a térti- vevényt. Felhívtuk telefonon a Pécs és Vidéka Körzeti Fmsz-t, s így pillanatokon belül kiderült, hogy Szilágyi László jelenleg katonai szolgálatát tölti Pécsett. Az fmsz még azt is megmondaná, hogy melyik laktanyában, milyen osztályon dolgozik. Persze csak akkor, ha az igazgatási osztály érdeklődik. er (Kéri) Tízperces autózásért — tízhónapi börtön Török Géza 19 éves büntetett előéletű pécsi segédmunkás, Bárány tetői lakos ez év április 10-én este 11 órakor Pécsett a Geisler Eta utca 9. számú ház elől ellopta az ottlakó Fajcsi Sándor Moszkvics autóját. A tolvaj azonban nem jutott messzire, mert a tulajdonos felfigyelt autójának motorberregésére, lerohant az utcára és a Széchenyi téri taxisofőrök segítségével üldözőbe vette Törököt. A tolvajt 10 perc alatt sikerült utolérni és átadni a rendőrségnek. Török Gézát a Pécsi Járás- bíróság jogtalan autóhasználat bűntettéért 10 hónapi börtönre ítélte és ezt a Megyei Bíróság a most megtartott tárgyaláson jogerőre emelte. Alaktalan roncsokra szabdalva ott hevernek egymás hegyén, hátán a kazánház körül és Fodor György, a Bőrgyár műszaki osztályvezetője részvétlen hangon mondja felettük a „nekrológot”. — Megtették, persze hogy megtették a magukét ötven éven keresztül, de a sorsuk beteljesülését nemcsak a gyáriak, hanem az egész déli város megkönnyebbülten fogadta ... Még anyakönyvi adataikat sem felejtette ki. — A négy öregebb a brüni gyár első kazánkonstrukciói közül valók. A fiatalabb lép- csősrostélyú, korszerűbb kazán volt, amíg volt, de együttvéve embersorvasztó, levegő- mérgező volt valamennyi. Néhány adatért áttelefonált az energetikusokhoz, majd némi utánaszámolással rétiért a részletekre is. — Napra bontva hat vagon szenet, tizenöt széntoló munkást, ugyanannyi fűtőt „fogyasztottak” a kazánok, nem számolva bele a gépészeket, a gépápolókat, akiknek viszonylag könnyebb volt a munkájuk. Talán jobb lenne, ha őket kérdezné meg. Nem volt nehéz rájuktalálnom. A gyárudvar felett ívelő ezüstfényű vaskos csőlabirint egyik ága egyenesen a gépház falába torkollott, amelyBúcsúszavak helyett... nek nyitott ajtajában ráérősen két ember álldogált. — Én csak a vízfelelős vagyok — szabadkozott Dunai Antal, és ezek után nem volt nehéz bemutatnia a gépészt is, Somogyi Lajos személyében. — A beosztásomnál fogva nekem volna legkevésbé okom arra, hogy ítélkezzek a már úgyis elitéit régi kazánokról — mondotta, amikor a gépház zúgó, suhogó zajából félrevonultunk az irodának, öltözőnek egyformán használt helyiségbe. — Én akkor is gépész voltam, ma is az a beosztásom. Kezeltem a kapcsolótáblát, felügyeltem a fűtőkre, a gépápolókra, szóval ment a munka akkor is, ma is. Mindenki tudta a kötelességét ... Már-már elkönyveltem, hogy ennyivel el is rendezte a maga „asztalát”, amikor némi vonakodás után a „fiókokat” is nyitogatni kezdte. — Persze azért van különbség a régi és a mai gépészkedés között — mondotta. — Ha csak az jut eszembe, hogy mennyit vesződtünk azzal a matuzsálemkorú dugaty- tyús gőzgéppel, meg a kiszu- perált turbinával, amit a komlói erőműtől vásároltunk, talán elég ennyi is példának. De amikor fel is sorolt jó- néhányat a vesződség okozói közül, már magától kínálkozott elő az ellenpélda. — Tulajdonképpen ez az igazi gépészkedés — mutatott körül a kapcsolótáblákkal, mérőműszerekkel tapétázott falakon. — Ma már nem kell a gépekből, berendezésekből kikáromkodni az energiát, csak vezényelni kell őket. Az erőmű dolga volt, hogy a hővezetéket átvigye a gyárunk területén, a miénk pedig az, hogy lecsapoljuk belőle a magunk gőzadagját. Napi 120— 130 tonna a fogyasztásunk, a többit a vágóhíd és a Cementipari Vállalat vámolja meg szükséglet szerint. És mire emlékezett Dunai Antal? — Én széntoló voltam sok éven keresztül, de soha sem jutott eszembe, hogy meg is számoljam hány csille szenet toltam be a fűtő keze alá, s hányat toltam vissza onnan tüzes, gázos salak formájában. Hőség meg hőfok? Soha sem néztem, de annyi bizonyos, hogy vizet lehetett volna forralni minden csille salakon még döntés után is. És a munkaidő? Indulástól váltásig nemigen volt megállásom ... Ügy látszik ez az utóbbi kapcsolódott legjobban a mai „vízfelelősi” beosztásához, mert az összehasonlítást is innen kezdte. — Ami azt illeti, most is csak azért érek rá beszélgetni, mert csak néhány perce Váltottam fel a délelőttöst — exkuzál'ta magát. — Különben éppen annyi a járkálni valóm, mint azelőtt. Kilenc egymástól távoleső vízellátó helyet kell bejárnom naponta, hogy biztosítsam az üzemek vízigényét. Na, persze szellősebb, egészségesebb munka ez, nem is akarom összehasonlítani a régivel. Mint ahogy Gyenis József, a délutáni váltás harmadik embere sem akarta, aki közben előkerült valahonnan, s így derült ki, hogy azért ma is szükségük van háromféle beosztásra. — De csak háromra és nem tízszer annyira, mint annak idején — mondotta és ezzel le is zárta az elmúltakat. — Én már idejében gondoltam a változásra és a kazánfűtés mellett kitanultam a lakatosszakmát is. Az 6 új beosztása általános szerelő, amibe belefér a víz- és gőzvezetékek rend- bentartása, szelepek javítása stb. A bére is jobb a réginél, elégedett ember. De mi van a többivel, akiknek búcsút kellett mondaniok a nehéz, de mégis munkát, kenyeret biztosító kazánházi beosztásoknak. — Gondoskodott róluk is a vállalat, egy sem került az utcára közülük — mondotta. — Megtalálja őket a cseresben, a meszesben, a faragó- műhelyben, ahol legtöbben már gépek mellett dolgoznak. Idejében betanították őket, egy sem járt rosszabbul, inkább jobban, mint a régi munkahelyen. Kint a gyárudvaron csoportokban ballagnak a porta felé a hazatartó emberek. És nézzük csak! Egyikből is. másikból is kilép valaki és ha csak néhány pillanatra is, de megáll a kazánroncsok előtt. Van, aki lphajol. s van aki csak lábbal fordít a hátára egy- egy agyon rozsdáit kazánajtót, más egyebet, és már indul is tovább a többiek után. Talán éppen a fűtő. a széntoló, vagy a gépápoló állanodott meg pillanatnyi emlékezésre, talán tisztelgésre, a gyár és a saját múltja előtt. Pálinkás György t
