Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Ormánsági festett templomok KISS GÉZA Ormánság című műve megjelenésének 30. évében vagyunk. Ez a lírai hangulatban, de teljes néprajzi hitelességgel megírt könyv adott először átfogó képet, nemcsak Baranya, hanem az egész magyarság egyik legsajátosabb néprajzi egységéről. Méltó utódja nem akadt, aki megkísérelte volna az ormánsági népi hagyományoknak, néprajznak monografikus ösz- szefoglalását. A néprajz gazdag mezején sok terület maradt parlagon. Az egyik ilyen sokáig rejtve maradt, fel nem dolgozott néprajzi, népművészeti kincs, az ormánsági festett templomok. egészen mások, teljesen elütnek a régitől. A kovácshidai templom karzatának mellvédjén és alján található festés motívumai, kompozíciói, a festés technikája megegyezik a kórósi újabb templomrészével. Ugyanig volt festve a kémesi is. Itt már csak a karzat mellvédjén található meg, de már átmázolva, egyszínű barnára. A vékony fedőréteg alól kidomborodnak a régi minták kontúrjai, így azért a hasonlóság megállapítható a kovácshidaival, kórósival. Felvetődött már többször és több oldalról a kérdés, vajon honnan származhatnak ezek a templomfestések? Különféle Drávaiványi templombelső Ormánság őstelepülésű magyar lakossága a református vallást követi. A puritán elv tiszta fehérre meszeltette a kálvinista templomok belsejét. De a nép lelkében feszengő művészeti ösztön, szépvágy, áttörte a — református- ságnál amúgy is elég szabadelvű — dogmát, és hogy templomai ridegségét feloldja, (ha már szentjei nem voltak, s az Isten ábrázolását lehetetlennek tartotta) díszítő festészettel tette templomai belsejét melegebbé, egyúttal művészivé. A XVIII. század végén, XIX. század elején lendült fel Ormánságban a templomfestés. Abban az időben desz- kamennyezetesek voltak a kis falusi templomok, kiváló teret adva így a festésnek. Részben a puhafa-deszka romlása, részben a „modern” ízlés ezeknek a festéseknek nagy részét eltűntette. Ma már csak Kóroson, Drávaiványin, Ador- jáson van meg a- templomokban a teljes festés, Kovácshi- dán, Kémesen, Drávapiskin csak kisebb részben. Dráva- csepelyen már csak a íelül- festés alatt búvik meg. Ormánságon kívül sokkal kevesebb a festett templom: Nemeskén van egy szépen festett, és a kevésbé ismert ma- gyarpeterdi részletei maradtak meg. A legteljesebben megmaradt. legegységesebb festésű drávaiványi templom díszítő elemei elég magában állók. Bizonyára egyike a legrégebbi festett templomoknak Ormánságban. Stílusa, motívumkincse nem áll nagyon közeli rokonságban a valódi magyar népművészettel. A drávapiski templomnak csak a karzat alatti részén maradt festés — nagyon kezdetleges munka. A KÖRÖSI TEMPLOM egyik — a déli — fele az 1790-es években készült el. Ezt akkor teliesen befestették belülről. Később — 1830 után —, szűknek bizonyulván, meg- toldották templomukat a hi- vek, még egyszer akkorára. Ezt az újabbik felét — az északit — is festették, de ennek a résznek a díszítő elemei elméletek születtek. Vannak, akik az erdélyi hasonlóan festett templomokkal hozzák kapcsolatba, vannak, akik egészen a renaissance művészetig következtetnek vissza. AZ ERDÉLYI EREDETNEK talán ellentmond az a tény is, hogy abból az időből, amikor e táj erős kultúrkapcsolatot tartott fenn Erdéllyel, tehát a török hódoltsági reformációs idők alatt, amikor pl. az uni- tárizmus is virágkorát élte Baranyában, csak egyetlen kőtemplom maradt fenn az Ormánságban, Bogdásán. A török hódoltság után meginduló. a kuruckodó kálvinizmust megszüntetni akaró, kíméletlen rekatolizáló erőszak ezt is elvette a reformátusoktól (Baksay Sándor írja meg ezt a Patak Banya című kisregényében). Tehát a felvilágosult II. József Türelmi Rendelete után, a nyomorúságos talpas imaházak helyett épülő téglatemplomok deszka mennyezetének kazettás festéséig eleven kapcsolat, illetve folyamatosság nem állhatott fenn, hiszen az erdélyi kapcsolatok már jó egy évszázaddal ejőbb megszűntek. Nézzük meg most közelebbről a három külön kiemelt, és egyező művészetű templom — Kórós, Kovácshida, Kémes — festményeit. Nemcsak azért, mert talán e sorok írója ezt ismeri legjobban, hanem azért, mert ezek eredetét kutatva bukkant érdekes adatokra. Az akkori kémesi ref. lelkész, Papp László hívta fel a figyelmet az ottani egyházi feljegyzések között található adatokra. Ezek szerint a kémesi templom karzatát Gyarmati János, vajszlói asztalos mester készítette. Ebből kiindulva kezdtem kutatni a mester kiléte után. Vajszlón utódai már nincsenek, a ma élő megkérdezettek nem tudnak róla. De közöl adatokat a vajszlói református anyakönyv. Végigböngészve a születési, a házassági, valamint a halotti anyakönyveket, Gyarmati Jánosra vonatkozó pontos adatok kerültek elő. 1792-től az 1850-es évekig többször találkozunk nevével, mint akinek gyermekeit keresztelték, vagy maga volt keresztapaként bejegyezve; gyermeke halálát. Fiának, ifj Gyarmati Jánosnak esküvője is megtalálható. Egy Géczy- lányt vett feleségül. Ilyen nevű család több él Vajszló környékén, különösen Nagycsány- ban, a törzsökös ormánsági lakosság között. MINTHOGY A KÉMESI templom karzatát, írott adatok szerint Gyarmati János készítette, az egyezések szinte kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a kórósi és kovácshidai festéseket is ő végezte. Felvetődhetne még az az aggály, hogy ő talán csak az asztalos munkát készítette, a festést más végezte. Ennek ellentmond az az ismert tény, hogy az asztalosok a maguk készítette bútorokat maguk is festették be. Ezen a környéken pedig, Drávapalkonyától egészen a diósviszlói szőlőshegyig, jó néhány bútordarabról tudunk — ágy, láda, tálas stb., a pécsi múzeumban is van néhány —, amelyeknék ornamentikája, ecsetkezelése, színösszeállítása kétséget kizáróan biztossá teszi, hogy az említett munkák ugyanannak a mesternek, tehát Gyarmati Jánosnak a keze alól kerültek ki. A gyönyörűnél gyönyörűbben festett minták, amelyeken erős barokk hatás látható, kiváló értékei a magyar és hozzátehetjük bátran, hiszen alkotója itt élt, itt működött, festészete karakterisztikus — a sajátosan ormánsági nép művészetnek. Zentai János Pécsiek az országos kultúrfesztiválon A Cházár András országos siketnéma otthon alapításának hatvan éves jubileuma alkalmából országos kultúrfeszti- vált rendezett Balatonboglá- ron és Balatonlellén augusztus 1., 12. és 13-án a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége központi elnöksége. A fesztiválon, amelyet Déri Sándor központi elnök nyitott meg pénteken délután Bala- tonbogláron, a Vikár Béla járási kultúrotthonban, a budapesti, szombathelyi, szegedi, debreceni, soproni, győri és a kecskeméti színjátszók mellett a pécsi pantomim együttes is részt vett. Szombaton este mutatkoztak be, a műsorfüzeten ez állt: „Rózsa és a szellem” — fekete színház, a pécsi pantomim együttes bemutatója. A zsűri értékelése alatt a pécsi pantomim együttes Kós Lajos: „Varázspálca” című pantomim mesejátékát adja elő. A jubileumi ünnepség további eseményei: barátságos labdarúgó-mérkőzés és a szellemi vetélkedő, amelyet ma délelőtt tartanak Balatonlellén. „Kataszter” Baranya szobrairól, emlékműveiről Romváry Ferenc, a Janus Pannonius Múzeum művészet- történésze felmérést készít Baranya szobrairól, emlékműveiről, a megyénk híres szülötteinek házát díszítő emléktáblákról. A munka kapcsán eddig száz faluban fényképezte le az emlékműveket, szobrokat és kutatta fel keletkezésük körülményeit. Az alkotások nagyobb része szokványos, köztük az I. világháború halottainak állított sok obeliszkkel, bár ezek között is található néhány igényesebb alkotás; ilyenek például a szobrokkal kombinált hidasi és palotabozsoki emlékművek. Szigetváron viszont a város szülöttének, a kor kiváló szobrászának, — Kiss Györgynek több alkotása található. A felmérés a teljesség igényével jelentkezik és regisztráló jelleggel készül, tehát olyan értelemben is hasznos lesz, hogy az újabb szobrok, emlékművek elhelyezéséhez, esetleges átrendezéséhez támpontot nyújt. Az érdekesnek ígérkező fényképes katasztert a múzeumi füzetek sorozatában is megjelenteti a Janus Pannonius Múzeum. Hasonló munkákban dolgozzák fel a bútor- és vasművesség emlékeit a megyében található régi, faragott bútorok, stallumok, a kovácsolt vaskapuk, díszítések anyagát, továbbá a reneszánszkori népi művészet értékeit őrző református templomok díszítőművészetének történetét. Filmhírek HALVÁNYUL B. B. CSILLAGA A Páris Jour című lap 50 000 mozinézőhöz intézett kérdés alapján próbálta megállapítani, ki a legnépszerűbb filmszínész Francidországban. Ezek szerint Franciaországban a legnépszerűbb filmművész Michele Morgan, de alig marad le mögötte Sophia Lőrén és Jean Gabin. A negyedik Steve McQeen, utána következik Jeanne Moreau és Jean- Paul Belmondo. Gina Lollo- brigida lemaradt Fernandel mögött és csak a tizedik a népszerűségi listán. Claudia Cardinale helyezése még rosz- szabb. Brigitte Bardot-nak jutott a tizenharmadik hely. A „SIRÁLY” Simoné Signorét vállalta Csehov rövidesen megfilmesítendő „Sirály”-ának főszerepét. A film rendezője, a „Tizenkét dühös ember” ismert alkotója, Sidney Sumet. Fábry Zoltán 70 éves „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fábry Zoltán csehszlovákiai magyar írónak — írói érdemei elismeréséül — 70. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta.” Egy kis szlovákiai faluban, a gyönyörű fenyvesek övezte Stószon él Fábry Zoltán, az antifasiszta publicisztika európai hírű művelője, aki a napokban töltötte be 70. életévét. Csaknem félévszázados művészi pályája szorosan összekapcsolódik a leghaladóbb európai szellemi törekvésekkel. Egész életműve, köteteinek sora (Korparancs, Fegyver s vitéz ellen, A gondolat igaza, Az éhség legendája, A béke igaza, Hidak és árkok, Palackposta, Emberek az embertelenségben, Harmadvirágzás, Kúria, kvaterka, kultúra, Európa elrablása, Valóságirodalom) bizonyítja, hogy minden idegszálával Európa fontos és nagy sorsfordulóihoz kapcsolódott. Tüdőbetegen került haza az első világháborúból. Az embertelenség és a borzalmak után egyetlen pillanatra sem tévesztette szem elől az újságíró, az író legfontosabb hivatását: mindig azt tartotta* hogy az irodalmi műnek ki kell fejeznie a nép érdekét, vágyát, elképzeléseit a jövőről, a munkásosztályról, az emberibb holnapról. Fábry Zoltán egész sor haladó szellemű lapnak (Kassai Napló, Prágai Magyar Hírlap, Munkás, Géniusz, Periszkóp — utóbbi kettőnek főszerkesztője is egy ideig) volt munkatársa. Kritikai írásai, tanulmányai nagyrészt azonban a 100%- ban, valamint a Gaál Gábor szerkesztette Korunk című folyóiratban láttak napvilágot. Változni és változtatni — ez Fábry Zoltán politikai, publicisztikai, kritikai és irodalom- történeti jellegű írásainak lényege. Ma is ezt tartja elsődlegesen fontos, izgalmas, szép feladatnak. A 70 éves író ma is fáradhatatlanul dolgozik, s rendszeresen publikál. Az Európa elrablása című kötet örök figyelmeztető. Minden sora magas hőfokon gyújt, a lelkiismeretünkhöz szól, hogy be ne fonhassa szívünket „ ... a mindent megrázó, elemésztő emberi feledés és izoláló rétege: a közöny”. Ez a legfőbb tanulsága Fábry egész életművének. H. I. Pécsről Kecskemétre került ét a bajai városi levéltár ezer „polcfolyóméter” iratanyaga Baja város levéltári iratanyagát, melynek korábban a pécsi levéltár adott helyet, az elmúlt hetekben a megyei- leg illetékes Kecskemétre költöztették át a levéltár munkatársai. Az ezer „polcfolyómétert” kitevő anyag a XVI. századtól tartalmaz dokumentumokat, köztük a város- és a közigazgatástörténethez ada lékokat nyújtó aktákat, adókönyveket, a város és a földesúr jogviszonyát szabályozó urbáriális könyveket. A legrégebbi okirat egy Preposth Albert nevezetű bajai polgár részére 1588-ban kiállított adománylevél. A későbbi értékek között Baja több kiemelkedő szülöttére — Türr István 48-as honvédtábornok, Mészáros Lázár honvédelmi miniszter, valamint 48-as nem zetőrök — életére vonatkozó magániratok, családi levelek, fényképek, feljegyzések — találhatók. Mészáros Lázár levelekben számol be a franciaországi, amerikai és angliai éveiről, ottani életéről, munkájáról és részletes feljegyzések maradtak a 48NEVETNEM KELLENE A két gyereket szinte egy napon vitte el a mentő. Akkora űr maradt utánuk, hogy azt már ki sem lehet fejezni szóval. Kezünkben a visszadobott ruhadarabokkal letántorogtunk a hegyről, ahová vitték őket. Gyermekkórház, fertőző osztály. Látogatási idő ekkor és ekkor! Heti négy és fél órányi lehetőség a találkozásra, steril pillantások ablaküvegen át, könnyek, gyereksírás. Kétnapokat várakozni lent, a fűtött szobában, rettenetesen hosszú idő. Hátunkban a jeges széllel ablakrafagyni ídefönt semmiség. Felmelegít minden elkapott mosoly, el- sápaszt egy-egy rosz- szul időzített injekció látványa, a fájdalmasan rokoni sírás, ha nem reked meg éppen a vesz- tegzáron. A lábunk alatt füstölgő-zaka- toló város elhalványul, a mindennapok gondja, az otthon színei, barátok és kellemetlenkedők nem számítanak, e pillanatban csupán egy a fontos, hogy ők meggyógyuljanak. IJ's eljön ez a nap •í-/ is! Kezünkben tartjuk őket, itthon vannak, semmijük sem hiányzik. Az arc lassan kikerekedik, a láb és karok újra megizmosodnak, játszani lehet már. Előbb egy képeskönyv, majd a kisautó, de hamarosan a bicikli is az asztal körül tekereg csilingelve. Egy boldog pillanatban aztán a kicsi elrikkantja magát: látogatás, látogatás! Hát ebből mi a csoda lesz, nézünk össze, de nincs sok tanakodni való időnk. Betegek vagyunk m,áris, fejünknél törölköző, pohár víz és lázmérő — jól megtermett sárgarépa. Nyugtalanul pislogunk az erkélyajtóra, mért gyermekeink már az üvegen túl tevékenykednek. Odaszorítják az orrukat — egészen belesápad —, szájukat mozgatják, integetnek félkész' mosollyal. Közös erővel becipelnek végre egy láda építőkockát és a nyakunkba zúdítják, valamennyi csokoládé! rp ulajdonképpen nevetnem kellene, mert félresandítva látom, hogy ti- pegős kis fekete fiam cserélni készül anyja homlokán a hidegvizes borogatást, de nem tudok. Nem tudok már csak azért sem, mert én — az atya — ordításra vagyok kötelezve, míg a nagyobbik (a hároméves), préseli belém a fakanalas „szurit”, óriási szakértelemmel és könyörtelenül. • Boda Miklós as honvédelmi miniszter utolsó napjairól is, melyeket Teleki Sándor anyósának, Lady Langdale eywoodi birtokán töltött. Ez utolsó iratok között található többek között saját fogalmazású sírfelirata. Gál Péter 48-as nemzetőrnek, Petőfi és Jókai iskolatánsá- nak, majd Kossuth Ferenc és Irányi Dániel belső barátjának családi levéltára különö-j sen érdekes és teljes. A csaf Iádra és kapcsolataira vonatkozó minden feljegyzést több nemzedéken át megőrizték, a dokumentumokon keresztül végigkísérhető a család története fénykorától, gazdagságától, 48-as hősi múltjától kezdve egészen az elszegényedésig, a gentry sorsra jutásig, amikor már csak két gebe és a „tartás”, a familiáris öntudat maradt meg az egykori ragyogásból. A Gál család iratai , között található egy Jókaitól 1843-ban tíz pengőforintról kapott nyugta, melyet annak idején tanítási díj felvétele fejében adott a diák Jókai. Megőrizték azt a díszes albumot is, melyet Nagyvázsony választói adtak harmadszor megválasztott 48-as képviselőjüknek, Gál Péternek abból az alkalomból, hogy Táncsics Mihálynak, a nemzet vak mártírjának börtöne megnyílt. Az újabb időket, a XIX. századot képviseli a Tóth Kálmánra, Baja koszorús költőjére vonatkozó iratanyag. A közelmúlt szomorú emlékeit őrzi a bajai zsidó internálótábor 1944-ben keltezett anyaga: köztük mentesítési kérelmek, személyi okmányok, a tábor általános iratai és a hitközségi iratok töredékei. A nyolc teherautórakományt megtöltő iratanyag Kecskemétre kerülése jelentős köny- nyebbséget jelent a Bajával foglalkozó helytörténeti kutatók munkájához, régebbi idők re visszanyúló közigazgatási ügyek intézéséhez. Ugyanakkor a pécsi levéltár számára is könnyebbséget jelent, amennyiben a megyénkre vonatkozó levéltári anyag elhelyezéséhez, rendezéséhez teremt kedvezőbb körülményeket.
