Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

2 napló 1967. AUGUSZTUS 10. Hí Unité értesülései egy antidemokratikus fordulat lehetőségéről Róma: Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja szer­dai «zámában feltűnést keltő beszámolót közölt azokról az értesülésekről, amelyeket egy fcHnagasrangú személyiség” jut­tatott el a demokratikus pár­tokhoz, egy antidemokratikus fordulat lehetőségére hívta fel a figyelmet Az idézett személyiség — Írja az Unitá — hangoztatta, hogy amerikai politikai kö­rökben és olaszországi szö­vetségeseik táborában új fel­fogás alakult ki a földközi tengeri erőegyensúlyról, külö­nösen a közel-keleti konflik­tus után. Ezekben a körök­ben úgy vélik, hogy Olasz­országot szilárdabb támasszá kell átalakítani az amerikai Stratégia számára. Az amerikaiakat aggodalom­mal tölti el az is, hogy Olasz­ország milyen álláspontot foglal majd el a NATO szer­ződésének megújításával kap­csolatban. Éppen ezért egyes amerikai körökben azt han­goztatják, hogy Olaszország­ban „atlanti válság” alakult ki, továbbá, hogy az olasz kormány álláspontja „túlságo­san figyelembe veszi U Thant véleményét.” Az Unitá a továbbiakban rámutat, hogy a szóbanforgó amerikai és olasz körök véle­ménye szerint egy nagyobb arányú belpolitikai válság esetén a fegyveres erők „egész ségesf részére hárulna az a feladat, hogy meghatározott felelősséget vállaljanak. Ez az „egészséges rész” az ameri­kai vélemények szerint a csendőrség és a haditengeré­szet soraiban keresendő. Az Unitá továbbiakban rá­mutat, hogy a haditengerészet soraiból kikerült tisztek az utóbbi két évben egész sor fontos tisztséget kaptak az olasz katonai erőkben. Ennek nemcsak katonai, hanem po­litikai jelentősége is van, figyelembe véve az olasz po­litikai válság nem alkotmá­nyos megoldására irányuló tö­rekvéseket. Ezek a kalandor törekvések nyilvánvalóan nem veszik figyelembe az olasz né­pi tömegek harcos demokra­tizmusát — mutat rá befeje­zésül az Unitá. Biafra támad Lagos. Lagosi jelentések szerint a szeparatista biafrai erők szerdán reggel a Niger- folyón átkelve támadást in­téztek nigéria középnyugati tartománya ellen. A Reuter szövetségi katonai forrásokra hivatkozva közli, hogy lagosi csapatok elindul­tak a szövetségi kormány fő­városától a biafrai egységek elé. A középnyugati tartomány, amely Biafra és Nyugat-Nigé- ria közé beékelődve fekszik és lakosai közül sokan az Ibo- törzshöz tartoznak, eddig kí­vül maradt az öt héttel ez­előtt megkezdődött háborús­kodásból. Lagos és Bénin City között megszakadt a te­lefonösszeköttetés. Ojukwu alezredes, a biafrai szakadár vezető a múlt hé­ten kijelentette, hogy csata­j térré változtatja a középnyu­gati területet, ha a szövetségi kormány azt felhasználja csa­patai számára. A tartomány mintegy 1000—1500 főnyi had­ereje a Niger folyó képezte határ mentén helyezkedik el szétszórva. Fanfani Bukarestben Az olasz külügyminiszter szerdán reggel gépkocsin a Prahova völ­gyébe indult. Útközben az olasz vendégek megtekintették a brazi olajfinomító berendezéseit, majd folytatták útjukat Sinaia és Pre- deal felé. Predealban Maurer, a Román Minisztertanács elnöke fo­gadta Fanfanit, két óra hosszat beszélgetett vele, majd ebéden látta vendégül. Kalózok és célpontjaik Oteb Szpiridonov, a No» vosztyi Sajtóügynökség kü- löntudósitója nemrég tért vissza a Vietnami Demok- r“.' ratikus Köztársaságból. Ri­-goí portsorozatában élményei­ről, a vietnami népnek az amerikai agresszorok ellen vívott hősi harcáról, a győ­zelem jegyében végzett önfeláldozó munkájáról számol be. Ha Van Lau ezredes képvi- •eli a vietnami néphadsereget a vietnami nemzetközi ellen­őrző és megfigyelő bizottság­ban. Egyúttal elnökhelyettese annak a bizottságnak, amely az amerikai agresszorok viet­nami földön elkövetett bűn- cselekményeit vizsgálja. Nyikoláj Szolncewel, a Moszkvai Rádió tudósítójával együtt kerestük fel az ezre­dest Hanoi egyik fasorában, állandó székhelyén. — Az amerikaiak nem tud­ták legyőzni a dél-vietnami hazafiakat — mondja Ha Van Lau. — Ez arra késztette őket, hogy kiszélesítsék az interven­ciót. Az agresszorok megpró­bálják összezilálni, megsem­misíteni gazdasági életünket, megfélemlíteni népünket és kapitulációra kényszeríteni bennünket. Az amerikai bombázók cél­pontjai a stratégiai célponto­kon kívüli lakóházak, iskolák, kórházak, pagodák. Ez az em­beriség ellen elkövetett bűn- cselekménynek számít. — Ha jártak volna a bom­bázások által sújtott járások­ban, látták, érezték volna a bűncselekmények minden bor­zalmát —, mondta az ezredes. Beutaztuk azokat a járáso­kat, amelyeket levegőből és a tengerről a legbarbárabb mó­don leromboltak. Most egy­szerűen csak kommentálom ez általam látottakat: a test- vémép nem mindennapi szí­vósságát, önfeláldozó hősi munkáját, bátor lelkierejét, amelyet nem törtek meg és sohasem fognak megtörni. Az amerikaiak azt hangoz­tatják. hogy óik „csak acélt és betont” bombáznak. A va­lóságban a célpontok egyszerű házak, vietnami kunyhók. Lé­gitámadásaikat sűrűn lakott helyek, nagy városok ellen intézik. Az emberek pusztí­tására napalm- és repeszbom­bákat használnak. Lau ezredes kiteríti előt­tünk a VDK nagyméretű tér­képét, amely a köztársaság legdélibb pontjától egészen északi határáig a bombarob­banások jeleitől tarkállik. — A VDK-nak három ki­vételével csaknem valamennyi tartományát bombatámadások érték, — mondja Lau ezre­des. — Hat nagy várost, húsz tartományi székhelyet részben vagy teljesen leromboltak. 93 járási székhelyünk van. Ezek közül több mint hetvenet ért bombatámadás. Számos váro­sunkat olyanokat, mint pél­dául a Kunngbin tartomány- beli Donghoit, a Namha tarto­mánybeli Fulit földig lerom­bolták. ... Vin városban, az ország déli részének egyik nagy köz­pontjában, naponta többször is megszólalnak a szirénák. Az amerikai légi kalózok min den cél nélkül dobálták le bombáikat nagy magasságból a város szélére, az országúi­ra, aztán gyorsan eltűntek a tenger irányában. Délután a szovjet újság­írók elindultak a város köz­pontjába. Az utcákon kevés az ember, a lakosság nagy részét falura telepítették. — Számos több emeletes épület, irodaház, iskola, egész lakó­negyedek hevernek romokban. A téren a városi színház épü­lete magasodik, egyik sarkát leszakította a bomba. Köze­lében két óriási, vízzel telí­tett bambatölcsér tátong. Megmutatták nekünk a he­lyet, ahol valamikor a pe­dagógiai főiskola épülete állt. Most csak a fundamentuma van meg. Közelében a diák­szálló háromemeletes épületé­nek felét levitte a bomba. A főiskola most falun működik. A hallgatóinak száma meg­szaporodott. .. Romokban hever a kato­likus templom. A romok mel­letti veteményes kertben szo­morú ember dolgozgatott. Ho Dong Kan katolikus, temp­lomba járó ember. Azon a na­pon családjával együtt oda­haza volt. Itt a templom szom­szédságában lakott. Hallotta a repülőgépek egyre erősödő zúgását, aztán a borzalmas erejű robbanást: a bomba te­libe találta házát. Ho Dong Kan elvesztette eszméletét. A romok alól ásták ki. Csodá­val határos módon menekült meg. Családjának valameny- nyi tagja odaveszett: felesége, három gyermeke, anyja, bátyja. Csupán a tizennyolc éves fiát sikerült megmen­teni. Azóta a fiú a néphad­seregben harcol. Ho Dong Kan a templom­romok közelében tátongó bőm batölcsérre mutatott:-— Itt állt a házam. Az amerikaiak több mint hatszáz légitámadást intéztek Vin városa ellen. Kiszámí­tották, hogy a város terüle­tének minden négyzetméterére körülbelül 70 kiló bomba és lövedék jutott. A város mégis dolgozik és harcol. Következik: A lerombolt kórházak krónikája. Amikor az elnök fáradt Beesett arc, enyhén pirosodó szemgolyók, kissé duzzadt és fáradtnak látszó szemhéjak. Ilyennek láttam Gonda Ferenc arcát decemberben. Szürke, borús, téli nap volt, mégis hunyorgott kissé, mintha meg­erőltetésébe került volna, hogy nyitva tartsa a szemét. Ismerem ezt az állapotot, államvizsgákra készülő, éjjel­nappal tanuló egyetemisták­nál, főiskolásoknál láttam ha­sonlót. Olyan emberek ábrá­zata ez, akik rablógazdálko­dást folytatnak az erejükkel, s kifacsarják magukat, mint a citromot. Meg is kérdeztem Gonda Ferencet: — Mennyit aludt az éjjel? — Hat órát. — És tegnap? — öt órát. — Mennyit alszik általá­ban? — öt órát. Most már teltebb az arca, s óriási, sombrerora emlékez­tető szalmakalapot hord a fején a nap ellen. A szeme, a tekintete — hm — éppen olyan, mint a télen volt. — Mennyit aludt az éjjel? Kozmikus híd Látogatások KAIRÓ Tito jugoszláv államfő csü­törtök este a Galep hajón Alexandriába érkezik, ahol Nasszer elnök fogadja. A két elnök hivatalos tanácskozásai pénteken kezdődnek meg a kairói Kubbeh-palotában. OTTAWA A Kanadában tartózkodó Patolicsev szovjet külkereske­delmi miniszter kedden láto­gatást tett Pearson kanadai miniszterelnöknél és Martin külügyminiszternél. Izraeli terror Kairó. A kairói sajtó be­számol a megszállt arab terü­leteken tapasztalható ellenál­lásról és az izraeli terrorról, amellyel ezt az ellenállást meg akarják törni. A Progres Egyiptien címbe­tűkkel jelenti „százával tar­tóztatják le az arabokat sztrájkszervezés vádjával, be­zárják a sztrájkoló kereske­dők üzletelt, elkobozzák ipar­igazolványaikat”. A lap rámu­tat arra, hogy a megszálló hatóságok nem tudják se el­szigetelni, se letagadni a moz­galmat és ezért elnyomó In­tézkedésekhez megfélemlítés­hez folyamodnak. Nabluzban több mint száz tanítót tartóz­tattak le, mert nem voltak hajlandók együttműködni a megszálló hatóságokkal. Jeruzsálemben a keresztény templomokat is bezárták til­takozásul a szent helyeket meglátogató izraeli katonák és turisták botrányos magatartá­sa miatt — Írja a kairói lap. Hongkong. Az UPI hír­ügynökség közli a pekingi rá­diónak azt a beismerését, hogy tavaly kínai repülőtisztek két­szer is kísérletet tettek Mao- Ce-tung hatalmának megdnö- tésére. A pekingi rádió szerdai adásában közölte, hogy „re­negát” repülősök 1966 júniu­sában, júliusában és 1967 ja­nuárjában megkísérelték Mao megdöntését. Ebben az idő­ben — mondotta a pekingi rádió — Mao elnök hívei „ki­TILTAKOZÁS New York. „Takarod­jatok Vietnamból!” ezt a fel­iratot ragasztotta C. Fisher, egy amerikai részvénytársa­ság elnöke kocsijára. Elég ritka eset, hogy amerikai üzletember ennyire nyiltan adja tudtul: nem ért egyet Washington délkelet-ázsiai agresszív politikájával. A tekintélyes üzletember kije­lentette: egészen helytelenül járunk el Vietnamban és ez katasztrófával fog végződni. sebbségben voltak' a légierő­ben”. A rádió néhány részle­tet is adott a Mao-ellenes szervezkedésről. Közölte, hogy egyideig „élet-halál harc tom­bolt” a hadseregen belül a Mao-ellenes frakciók ellen, amelyek klikkeket, sőt politi­kai pártokat hoztak létre. A rádió idézett még vuhani re­pülőtiszteket is, akik beismer­ték, hogy Mao elnök ellenfe­lének, Liu Sao-csi államelnök­nek követői „félrevezették” őket. Egyre közelebb az a nap, ami­kor a szovjet távol-kelet északi fővárosában, Magadánban, a te­levízió bemondója Így szólhat: — Jó estét kívánok, kedves hallgatóink. Megkezdjük a Moszkva—Kozmosz—Magadált közvetítésünket. Teljes lendülettel folyik az „Orbit” elnevezésű, legészakibb, földi televíziós állomás szerelé­se. Az Ohotszki tengerhez közel, a Kollmszki csúcsok egyikén már magasodik a nagyteljesít­ményű televíziós-antenna. A hat tonnás antennatükör feljuttatása szigorú légköri viszonyok között történt. Ennek ellenére nem volt szabad időt veszíteni és a mun­ka, a mostoha körülmények el­lenére Is, folytatódott. EDZÖMÉRKOZÉS Pécsi Dózsa—Dombóvári VSE 7:2 (4:2) PVSK-pálya, 400 néző,' vezette: Rapp. Pécsi Dózsa: Bimbó — Hernádi* Udvarácz, Gór, Rádi. (Vajda dr.), Kliska, (Lutz), Györkö dr., Dunai dr.. Tüske, Daka, Török. A Dózsa négy tartalékkal játszotta le a hétközi edzőmérközését, mert a csehszlovákiai túrón megsérült Rapp, Móricz. Kincses és Konrád még nem jött teljesen rendbe. A tartalékos pécsi csapat nehezen lendült játékba, hosszú ideig ki­egyenlített volt a játék. Harminc perc eltelte után harcolt ki fö­lényt a Dózsa, de játéka ekkor sem volt meggyőző. Góllövők: Daka S, Dunai dr. 2. Tüske, Györ- kő dr., illetve Kőműves, László. A Dózsából Bimbó, Udvarácz és Györkő dr. nyújtott átlagon fe­lüli teljesítményt. * Pécsi Ércbányász—Pécsi Bányász 3:0 (3:0), Tüzér utca, 300 néző. PVSK—Volán SC 3:2 (0:1), PV­SK-pálya, 100 néző. Pekingi beismerés Repülőtisztek Mao ellen Folytatódnak a tüntetések — öt órát. — Igen, csak öt órát alszik — mondja később a felesége, sellyei lakásuk hűs szobájá­ban. — Este fél tíz, tíz körül jön haza. Rendszerint már várják, mert olyan a laká­sunk, mint a tsz-iroda. Itt tárgyalják meg az ügyeket. Fél tizenegy, tizenegy között végez, utána mosakszik, va­csorázik, s mire ágyba ke­rül, fél tizenkettő. Utána még olvas, mert egész nap nincs ideje arra, hogy átfus­sa a Népszabadságot és a szaklapokat. Fél egy tájban alszik el, s fél hat körül már csörög a telefon. Minden reg­gel telefonébresztéssel kel, mert nincs olyan óracsörgés, amit meghallana. Fazékba te­hetném az órát, késeket villá­kat rakhatnék mellé, akkor sem lehetne felverni az ál­mából. Kávét hoz, a csészébe tölti, kinyitja a cukortartót: — Mindent magam intézek. Én szalagdálok gázolaj után, én veszekszem, perlekedem a tanácson fürdőszobáért. Mert még fürdőszobánk sincs. Négy éve élünk itt Sellyén, 4 és fél éve tsz-elnök a férjem Dráva- sztárán, örökké fut, szaladgál mások ügyéért, de arra még nem volt ideje, hogy elintézze a fürdőszobát. Pedig nem lu­xus ma már a fürdőszoba, s ennyi hajsza után megérde­melné. De ő csak a közös ügyekkel törődik, nem bánja, hogy lazák a villanykapcso­lók, s a másik szobában nincs még felszerelve a csillár. Még magával sem törődik, a gyógy­szert is én hordom a patiká­ból, aztán zsebre rakja, s eszi az andaxint, mintha cukor volta. Jellemző a kimerültsé­gére, hogy már a zaj is bánt­ja,- el kellett adnunk a rá­diót, s van már, hogy a tévét sem szívleli. Leveri a hamut a cigaret­táról: — Rokonaink élnek a cseh­szlovákiai Pöstyénben. Világ­hírű fürdőhely, hatalmas par­kok, erdők vannak ott, nagy­szerűen kipihenhetné magát. Mindig hívják, de ő nem megy. Negyedik éve nem volt már szabadságon. Hiába min­den kérésünk, még a kislá­nyom sem tudja meglágyítani a szívét. Semmi, még az autó sem tudta elvonni a munká­tól, itt állt a kapu alatt ki­használatlanul. Aztán elad­tuk, mert mi szükség volt rá? Nem volt kedvem egyedül autókázni. — Jól kipanaszkodta magát a feleségem? — kérdi később a férje Drávasztárán, a tsz- irodában. — Derék felesége van. — Igen, minden hajnalban felkel, teát készít, mert tudja, hogy én csak a zsíroskenyér „főzéséhez” értek. Kevés asz- szony tenne meg ennyit ér­tem. Sokszor sajnálom sze­gényt, mert ő is elfáradt már mellettem. — Miért nem mennek sza­badságra? Hátradől a székében, rám néz álmos és mégis mosoly­gós szemével. Vidám termé­szet, szívesen tréfálkozik, „bo­londozik”, ha ideje van: — Hogyan menjek? — szól vissza játékos, kötekedő éllel. — Át kell adnunk az ötven vagonos savanyítóüzemet, kis- vasutat építünk, itt vannak a versenylovak ... Tudja, mi minden történik itt két hét alatt? Igen, savanyitóüzem, ver­senylovak, kisvasút. A tsz- társulás, a pécsi zöldséges iro­da, az alföldi utak meg a he­lyi futballcsapat. Aztán a

Next

/
Oldalképek
Tartalom