Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

Hat száz nyaraló a harkányi üdülőtelepen Az idén megépül az Ifjúság útja — Megrendelték a vízhálózat tervét — Zenés vendéglőt szeretnének kert helyiséggel--------------------------nciplö----------­3 J ó termést ígér a tormási Virágzó Termelőszövetkezet kertészet«. A kertészetben tíz holdon paprik át, hat holdon para dicsomot, tít holdon pedig csemegeuborkát tér mesztenek. A frissen szedett ter­mést közvetlenül a Szigetvári Ko nzervgyárba szállítja a tsz ker­tészete. Ipari nomádok 1987. AUGUSZTUS 10. Bőven lesz iskolaruházati cikk Néhány hét, és itt az új tanév. Hogy a tanszerek kö­zül mi kapható, erről tájé­koztattuk olvasóinkat. De van-e elegendő iskolaruháza­ti cikk az üzletekben? A Textil és Felsőruházati Nagy­kereskedelmi Vállalat szerint mindebből nincs hiány, már július elején teherautószóm útnak indították az árut, hogy idejében a boltokban legyen az iskolaruházati cikk. A lányok, 6—16 év^s korig kétféle anyagból — neylon- ból és pamutból (gallérral és gallér nélküli fazonban) — készült iskolaköpenyt hord­hatnak. Az utóbbiból 10 ezer darab van még raktáron, annak ellenére, hogy a bol­tokat már ellátták. Nincs olyan igény tehát, amit, ki nem tudnának elégíteni. Ren­delkezésre áll még: matróz­blúz és rakott szoknya — minden méretben, a fiúknak sötétkék munkaköpeny — minden mennyiségben. A Cipőnagykereskedelmi Vállalat tájékoztatása szerint elegendő tornacipő van az üzletekben, legfeljebb a szín- választékra lehet itt-ott pa­nasz. Fehér, kék, fekete és barna színekben kapható női tornacipő, de például a leg­kisebb számokból csak fehér színben. A kereskedelmi vál­lalat pécsi lerakata a máso­dik félévben még további 50 ezer pár tornacipőt rendelt, kétszer annyit, mint ameny- nyi pillanatnyilag rendelke­zésre álL Német mondák — versben A baranyai németség mon­davilágát dolgozza fel verses formában Fáth György egy­kori püspökmároki földmű­ves. A most ötvenhét éves férfi — egyébként a Pécsi Vízművek gépkezelője — fia­tal kora óta német verseket ír, melyeken főként Heine és Lenau hatását lehet érezni. Dr. Vargha Károly főiskolai tanárnak, a Pécsi Tanárkép­ző Főiskola német nyelvi és irodalmi tanszéke vezetőjé­nek biztatására formálja most versbe a baranyai németség több mondáját. Versei közül az értékesebbekből műsort ál­lított már össze a Magyar Rádió és Televízió pécsi stú­diójának német adása. Ezt a műsort rövidesen megismét­lik. „mezítlábasok”, mert ott is 6 az edző. Erőteljes és határo­zott egyéniség, aki az egész falu életére rányomja a bé­lyegét. Hogy mi minden tör­tént a tsz-ben az ő négy éve alatt? Hol vannak már a régi idők, amikor inkább gyenge, mint közepes, szürke és név­telen tsz volt Drávasztára? Csakhogy, csakhogy ... Egész csomó képzett és tapasztalt embert gyűjtött maga köré ez idő alatt, miért nem osztja meg velük a terheket? Azt mondja, a munkabírók fajtájából származik. Valóban, az egész famíliája szerette a virtust, a férfias erőpróbákat. A nagyapja még hetvennégy éves korában is felemelt a fogával egy búzával töltött zsákot. Később ágynak dőlt, s egyik napról a másikra meg­halt. Még a barátait is az erős, munkabíró emberek köréből válogatta meg. Szívesen be­szél róluk, de amikor arra a barátra terelődik a szó, aki­nek a példája intő lehetne számára, akkor szűkszavú. Pedig érdemes fejben tarta­ni: itt él Baranyában az az iskolatársa, aki két diplo­mát szerzett és három nyel­vet beszélt. Az is azt hitte, mindent bír, túlhajszolta ma­1959 tavaszán kezdték el fel­parcellázni a Harkány és Sik­lós között elterülő szántóföl­dek egy részét. Még ugyanab­ban az évben, május 19-én készült el az első nyaralóház — és ezzel kezdetét vette a harkányi új üdülőtelep törté­nete. Az azóta eltelt nyolc év alatt több, mint hatszáz nya­raló került tető alá és 1060 folyóméter út épült. így hát nem csoda, hogy a hatalmas tempó miatt jónéhány megol­datlan, illetve csak részben megoldott feladat maradt. — A legnagyobb problémák valóban a gyors fejlesztésből adódnak — mondja Nagy Elek, a Siklós-Harkány Közös Községi Tanács vb-elnöke. — Ezt a gyorsütemű fejlődést nem győztük anyagiakkal. A villany bevezetése még vi­szonylag könnyű volt, hiszen egy-két oszlop. vezeték min­dig akadt. A szennyvízleveze­tést árokrendszerrel próbáltuk megoldani, ez már kevésbé si­került, mert az építkezések során betemetődtek az árkok. A legtöbb baj pedig az úttal van. Ami elkészült, annak a portalanítását sem tudjuk egyelőre megoldani. A többi út pedig szinte járhatatlan. Egy dózer leegyengette a föl­det, itt-ott a nagyobb kátyú­kat is rendbehoztuk. De ez csak f/Üneti kezelés, anyagfu- varozasnál újból kiújultak a „sebek". Többen ajánlották, hogy sa­lakkal szórják fel az utakat. Mire odaszállították, kiderült, hogy lesz annyi pénzük, hogy még az idén befejezzék az If­júság útjának építését. Aztán lassan sor kerül a többi ut­cára is. Sajnos, annak idején a tel­kek árába nem foglalták bele az útépítéshez szükséges ösz- szegeket. Most azzal a kérés­sel fordultak a tulajdonosok­hoz, hogy vállaljanak hat napi társadalmi munkát vagy en­nek megváltásaként járulja­nak hozzá 480 forinttal az út­építéshez. Ezzel remélhetőleg megoldódik az útkérdés. Az új telkek árában már benne lesz az útépítéshez szükséges összeg. A vízellátás sem kielégítő. A legtöbb tulajdonos „olcsó” megoldást választott, csőkutat furatott. Mivel sok a kis te­lek, az itt ásott kutak az ár­nyékszékek közelébe kerültek, fennáll a fertőződés veszélye. gát, aztán idegösszeroppanást kapott, s rokkantsági nyug­díjba küldték. Bottal jár, mint az aggastyánok. Egy óra felé jár már, visz­szamegyünk Sellyére, ebédel­ni. Ebéd előtt „beugrunk” a lakásába, a feleségéért. Az asszony kutató pillantást vet nák, mintha azt szeretné tud­ni, hol tartunk, mire jutot­tunk a vitában, aztán elmegy a szomszéd szobába, átöltöz­ni. Van vagy öt-hat percünk, nyolc évesnek látszó kislánya kihasználja a rövid időt, apja ölébe ül, s átfonja erős nya­kát. Nem szeretnék érzelegni, de sokáig emlékezetes marad ez a csimpaszkodás. Eszembe jutott, mit mondott a feleség: Előfordul, hogy a lány egy hétig nem látja az apját. Halkan csörögnek az evő­eszközök az étteremben, a férj és feleség időnként egy­másra pillant. A férfi tekin­tetéből tréfás szemrehányást lehet kiolvasni: Jól eláztattál ugye? „Megérdemelted” — mondja a feleség néma jel­beszéde. Utána megszólal: — Képzelje, megtörténik, hogy innen a cukrászdából te­lefonálnak át hozzánk a la­kásra. Észrevették, hogy hiá­ba zörögnek az ablakon: újab­— Egyik legsürgősebb fel­adatunknak tekintjük — mondja a vb-elnök, — a víz­ellátás megoldását. Megren­deltük a vízhálózat tervét, ez 139 ezer forintba került. Ki­építésére még ebben az év­ben megszervezzük a vízgaz­dálkodási társulást. Egy-egy családra előreláthatólag 2000 forint esik. Kitűnő siklósi karsztvizet kap majd az üdü­lőtelep minden lakosa. Gondot okoz a szemét el- hordása is. A napokban tár­gyaltak az ügyben a Siklósi Községgazdálkodási Vállalat­tal. A megkötendő szerződés szerint évi 60 forintért — ha a tulajdonos edényről gondos­kodik — rendszeresen elszál­lítják majd a felgyülemlett hulladékot. A háziasszonyok kérdései alapján az áruellátásról is szó esik. Megnyugtató, hogy a Lenin téri élelmiszerboltot idén bővítették. Megfelelő áru választékkal rendelkezik az új ÁBC-áruház is. A zöldség- és gyümölcsellátást Is csak úgy lehetne megjavítani, ha bővítenék a kereskedelmi egy­ségeket. — Többször megkérdezték már tőlünk, hogy miért szűn­tek meg Harkányban az utcai árusító bódék. Ennek, hogy úgy mondjam, erkölcsi és esz­tétikai okai voltak. Külemük- ben sem voltak a tegmegfele- lőbbek, de ennél súlyosabb hiba volt az, hogy a vendé­gek nem csak egy pohár fris­sítőre, illetve sörre keresték fel ezeket az egységeket, ha­nem több, sőt sok pohárra. Aztán, az illemhely eléggé messze volt.., Szóval, seho­gyan sem volt méltó ez a kép Harkányhoz. Jelenleg az üdülőtelep egyetlen vendéglátóipari egy­sége egy farostlemezből ké­szült büfé. Ez édes-kevés. Már — Bemutató körút. Mintegy tíz baranyai tsz kísérletet folytat külföldi kukoricafaj­tákkal. Az új fajták közül különösen a jugoszláv kukori­cák mutatnak szembetűnő nö­vekedési erélyt és ígérnek na­gyobb termést. A Megyei Ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya augusztus 10-én, csütörtökön bemutató kőrútot szervez a kísérleti táblák megtekintésére. A ren­dezvényen 60 tsz-vezető és szakember vesz részt, Som­berek után a bólyi, magyar- bólyi, illetve beremendi tsz- be látogatnak eL bán nem nyitom ki. Nem győzöm már szusszal. Hát honnan tudjam mi van a kis- vasuttal meg a zöldséggel? Pedagógus vagyok és nem tsz­alkalmazott, én csak annyit tudok, amennyit a férjem el­mond. Abból viszont nem ad­hatok tanácsot. S abba is be­lefáradtam, hogy minden este ott üldögélnek nálunk. Nem iroda a mi lakásunk! Nekünk sosem lehet szabad időnk? Egy soványarcú, napbami- totta férfi hajol hozzánk. Kis­sé szabadkozva közli, hogy há­zat épít, ötezer téglát vett, vontatóra lenne szüksége. A főagronómus odaadta ugyan a két vontatót, de ő csak akkor lehet nyugodt, ha az elnök is helybenhagyja a dolgot — Ugye megkapom a két vontatót? — szól kérlelően. Az elnök gondolkozik kicsit, nyilván, felméri magában, hol járhatnak most a vontatók, valóban szabad-e belőlük ket­tő. Utána bólint. — Nagyon jó. Köszönöm szépen! — mondja a sovány­arcú, s egész lényén látszik, hogy most valóban nyugodt, mert az elnök is helybenhagy­ta a dolgot. Én viszont nem értem, miért volt erre szük­ség, hiszen a vontatók elősz­él is készült a terv egy zenés, kerthelyiséggel ellátott szóra­kozóhely létesítésére. Az egyet len akadály, hogy az e célra kiszemelt épületben öten lak­nak. Ha a lakókat el tudják helyezni, a terv megvalósul. Egyre több a gondozott, szé­pen rendbentartott porta, az ápolt, öntözött fa az utcán. De sajnos, még akadnak olyan tulajdonosok is, akik a ház körül nőtt gyom. vagy fű le­kaszálását is a tanácstól vár­ják. Pedig az üdülőtelep csak akkor lesz majd olyan, ami­lyennek mindenki látni sze­retné. ha a tanács és a tulaj­donosok közös erővel mindent elkövetnek a tervek megvaló­sításáért. A DŰLÖK derékszögében, a szebényi Cser-oldal alatt egy nomád téglagyár működik. A bányafal meredek, pikkelyes, az agyag sárgája a tetőig vi­lágít. A nyerstéglák hosszú sorai fölött keskeny, tákolt színek húzódnak, befedve kát­ránypapírral. Szemben bibliai alakú piramisok emelkednek, bennük ég, izzik a tégla. Csak az apró gyerekek verik fel időnként pusztai zug csend jét, szalmakalapjuk meg-meg- villan a bozótosban. A na­gyobb gyerekek dolgoznak. Formáznak, válogatnak, be- kockázzák a téglát. Minden­ki szinte hang nélkül, kemé­nyen dolgozik, hajnali fél há­romtól tizenegyig, s ebéd után kettőtől, míg leszáll az est. Hét férfi, néhány asszony és tíz-tizenkét gyerek. Ami itt látható, az mégsem a techni­kai korlátokra, hanem a már- már nomád jellegű küzdelem­re figyelmezteti az embert Márciusban jöttek Bajáról, az állandó lakásuk ott van. Haza alig járnak, hónapszámra itt élnek az egykori körkemence körül megmaradt nyári szál­lásokon. A vezetőjük — leg­alábbis a megbeszéléseket a többiek nevében ő bonyolítja le — Horváth László, komoly arcú, 23 éves fiatalember, azt mondja eltökélten, a munka biztonságával: mi, téglások.,. — Négy Horváth van a férfiak között Egy család ta­lán? tása tipikus főagronómusi fel­adatkör. Miért kell ilyesmivel terhelni az elnököt? S miért egyezik ebbe bele az elnök? Miért nem határolják el a munkaköröket, miért nem hir­detik ki a tsz-tagság között, hogy mi tartozik a különböző vezetőkhöz? Pedig a tsz párt­titkára már régen javasolta, hogy osszák el a munkakörö­ket. Van tehát orvosság, nem végzetszerű és elkerülhetetlen ez a túlhajszolt életmód. Kár lenne folytatni, hiszen értékes és tehetséges ember Gonda Ferenc. Nemcsak ma van rá szükség, számítanak rá a jö­vőben is. Nemcsak magának és a családjának, hanem a tsz-nek, a társadalomnak is akkor tesz jót, ha megőrzi magát, erejét, sőt, gyarapítja tudását. Nagyon szép, ha va­laki áldozatot hoz, mindig ka­lapot emelünk a munka hősei előtt. Gyomorbajt és idegösz- szeroppanást viszont ml sem akarunk. Pihenni is kell néha. Nem a túlhojszolt és zaklatott — a kiegyensúlyozott ember az ideálunk. Magyar László — Egy kivételével rokonok I vagyunk mind — mondja. — Minden évben eljámuk téglát égetni Siklósra, Dunaszekcső- re, öcsénybe. Itt első évben vagyunk. Tavasszal eljövünk otthonról, ősszel pedig vissza. — Mennyit égetnek ki egy szezonban? — Attól függ. Az idén jó az anyag, jó a vezetőség a tsz-nél, az időjárás is kedvez. Jelenleg 300 ezer fölött ége­tünk, de meg lesz a 400 ezer. — Nehéz élet ez. — Meg lehet szokni. Itt rendben megy minden, szeret­nénk tovább is maradni. — Végleg? — Amíg szükséges volna. Az elnök szaktárs megígérte, hogy a lakásokat rendbeho­zatja, egy kis faromíinak, ser­tésnek is lesz helye. Mi ak­kor ittmaradnánk télre, meg­nagyobbítanánk a telepet. Ez az első év, nem is nagyon vagyunk még ismerősök, de szeretnénk, ha beválna a do­log. Amilyen munkát mi ál- lítnuk, ahhoz mérten várjuk az elismerést Akkor mi évek­re maradunk. Amíg kell, mi jól ellátnánk téglával a tsz-t is, meg a falut is. — Mennyit tudnak megke­resni egy szezonban? — Húszezret fejenként Édeskés szénszagot sodor a gyönge, kánikulai légáramlat. A tűz centiről-centire dolgoz­za a téglát a piramisban. A TÁBORI téglaégetés tech­nikája? Az égetés már a nyersanyag összetételénél kez­dődik. Március-áprilisban több nyíre csak az agyag kiterme­lésével foglalkoznak, ez na­gyon fontos időszak. A földbe egy-másfél köbméterenként egy talicska iszapszenet ke­vernek a földbe, és ezt egyen­letesen eldolgozzák, hogy a tégla fel tudja izzítani önma­gát. Azután a nyerstégla pi­ramisának alsó sorában hosz- szú és keresztirányú csator­nákat képeznek. A hosszú csa tornák a huzatfolyosók, a ke­resztcsatornákat megtöltik iszapszénnel, ezer darab tég­lához 80 kilót használnak. A nyerstéglát szorosan egy­más mellé építik a piramis­ban, az egész építményt kí­vülről vékonyan betapasztják sárral, hogy a kemence ne kap­jon levegőt, majd az egyik oldalon begyújtják. A tégla egymásnak adja át az izzást. Előfordul, hogy begyújtják a kemencét, a túlsó vége még nyitott. A nagyobik piramis­ban jelenleg 130 ezer téglát égetnek, ehhez két és fél hét­re van szükség. Ismert a krónikus tégla­hiány, melyet a kormány most 70 milliós beruházási programmal akar enyhíteni, s ez körülbelül évi 300 millió tégla többletet fog jelenteni. Egy ilyen szám mellett talán túl kicsinek látszik a Hor- váthok évi 400 ezer téglája, I I mely körülbelül 12—13 családi ház építéséhez elég De a vé- méndi egyesített Lenin Tsz, — melynek szebényi üzem­egységében működik a tábori téglagyár — nagyszabású bel­ső építési program előtt áll. A saját építőbrigád fenntar­tásához téglára van szükség mindenek előtt, s most a tsz vontatóinak, beszerzőinek nem kell állandóan Pécsre, Szek- szárdra futkosni, nem beszél­ve azokról az utakról, amikor üres kézzel tértek vissza. — A (sz is jól járt a Hor­váthokkal — mondja Schnei- der József, a szebényi üzem­egység bérelszámolója, pénz­tárosa. — A szerződésben fog­laltak szerint a kiégetett tégla 70 százaléka elsőosztályú, 20 százaléka másodosztályé, 5 százaléka harmadosztályú, 5 százaléka pedig selejt lehet Sokat mondok, ha tíz száza­lék az idén a másodosztályú. Az elnök az elsőosztályú tég­lát csak tsz-építkezéshez en­gedi felhasználni, a lakosság csak másodosztályút kaphat, így elég nagy a tolongás. A tsz-nek fontos a tégla, és min den formában érdekelté akar­ja tenni a téglásokat, mert nemcsak a tsz, hanem a la­kossági igényeket is ki kell elégíteni a körzetben, Véméfl- den, Szebényben, F ekeden. Lesz munkájuk bőven ... HORVÁTHÉK dinasztiaszé­rűen dolgoznak. Horváth Já­nos 13 évig a siklósi tégla­gyárban égető volt A fia ti­zenkét éves, itt van vele, na­ponta öt-hatszáz téglát kiver. A legtöbbnek a téglaégetésen kívül más szakmája is van: asztalos, gépkocsivezető, stb. A zugot a Cser-oldalon — ahol a legenda szerint ezer évvel ezelőtt egy falu ált — már a sajátjuknak tekintik. Gondosan vigyáznak a bányá­ra, a színekre. Legutóbb a lefutó víz útját is megcsinál­ták, nincs olyan eső, amelyik­nek a vize egy óra alatt el ne folyna a telepről. A nyári szállást is kiépítettek, ameny- nyire lehetett, motorkerékpár­juk, televíziójuk, rádiójuk van. Az élemiszer beszerzés nehézségeire panaszkodnak, és esténként, a vacsora utáni rö­vid csöndben arról beszélget­nek, hogy milyen lesz majd a lakás, és ha gondosan neki­fognak, jövőre félmillió téglát is ki tudnak égetni. Semmi kétség: szeretnének megtelepedni. Thiery Árpád — Jól fizet a sörárpa a pé­csi járásban, ahol 1900 hol­don termesztik. A tavalyi 7,9 mázsával szemben az idén 12—14 mázsa közt fizet hol­danként. A Sörgyár az árpa minőségével is elégedett, a termés 80—90 százalékát sör­gyártásra használják M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom