Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
1961. JÚLIUS 16. napló 3 Értékes tapasztalatokkal gazdagodva érkeztek haza Itáliából a pécsi bőrös szakemberek Á háromhetesre tervezett tttból csak két hét lett, a szabadságolási időszakban az igazgatónak is nehéz távol- ínaradnia ennyi időre a gyár- tű. így aztán a hivatalos program eléggé zsúfolt volt. Megnézni a Saifecs-céget, közben az ITES, a Mostardini, a iüzzi és Oletti féle bőripari gépgyárakat, aztán néhány bőrgyárat is, a Sacpat, a Za- nella Conceriát, Baranát, és Cedratrt Az olaszországi tanuimány- trton Bérezi Pál bőrgyári igazgatón kívül még részt vett S. Nagy István, a leendő rost- műbőr-gyárrészleg vezetője, Miklós Sándor lakatos, Fehér János technikus, Brucker ImszIó lakatos és Poór Károly villanyszerelő. «— Mi volt a célja a tanulmányútnak? — A milánói Saifecs cégtől vásároltuk az épülő rost- műbőrgyár gépi berendezését. Az említett olasz cég nemcsak bőripari gépeket, hanem rostműbőrt is gyárt. Ezért a rendelkezésünkre álló idő alatt megismerkedtünk a gyártástechnológiával, a gépek működésével, karbantartási munkálatokkal. Megismerkedtünk a készáru laboratóriumi mutatóival és a gépek elektromos berendezésével, kezelésével — mondja BérCzi Pál igazgató. A Pécsre kerülő Saifecs- gépek már korszerűbbek, mint az „otthoniak”. Az automatizált üzemben három műszakban folyik majd a termelés, öszesen 60 fővel. Évi 1100 tonna rostműbőrt gyártanak a cipőipar részére. Ebből a bőrből talpbélést, kérget és cipőorrmerevítőt készít majd a cipőipar. Mindezt eddig import útján szereztük be, s most rátérünk a hazai gyártásra. Jelenleg a Pécsi Bőrgyár 1650 fővel évi 320 milI Életveszély a Rákóczi úton Veszélyes kanyarulat van ( a Rákóczi úton, ott, ahol > a Tejipari Vállalatnak volt ) a székháza. Különösen gya- s logosok számára veszélyes, > akiket, ha netán az út- ? v testre merészkednek, pilla- ( J natokon belül megszalasz- ) !s tanak a váratlanul felbuk- ? 5 kanó autók. Ezért is he- ( * lyezték a gyalogátkelőt ar- > iv rébb, a Váradi utca sár- ? > kához. s c Tegnap reggel azonban > s mégis az úttestre kénysze- £ > rültek azok a járókelők, s < akik a Rákóczi út déli ol- ; iV dalán, a volt tejipari vál- < $ lalat épülete előtt mentek s |c el. Mert ezt az épületet ta- ; V tarozzák, állványok foglal- ( / ták el a járdát, s nincs S í más választás, le kell mén- ? S‘ ni az úttestre. Hogy a hely- < K zet bosszantóbb legyen, ki- S s csit még szél is fújt, s a ) & falakról lekapart vakolatot < szépen behordta a járóke- S x lök szemébe, akik pislog- ) S va, hunyorogva tántorog- < | tak az úttest szélén, miköz- S s ben, néhányj pillanatok ) $ alatt előbukkanó gépkocsi ( ja a könyöküket súrolta. Ne > j folytassuk, a vak is lát- £ » hatja, mi lehet ebből. < 3 De túl az életveszélye^ ) X meg a* szembe hulló vako- ) 2 laton, azonban van egy Jj gondolat, ami nagyon bősz- > ,v szántó: nem akad egy < > szerv, amely szabályozza > $ az ilyen eseteket? Mond- ) á juk például úgy, hogy az < 8 úttestből lemázol vagy S < táblával kijelöl egy dara- < S bot, jelezvén: itt most gya- £ S logosok közlekednek? Mert > « a korszerű várost nemcsak ? > a suhanó autók jellemez- s 5 hetik, hanem a rend, a ) !< szervezettség is? c i F. D. < — Már készülnek a Zrínyi ünnepségre Szigetvárott. Szi- getvárott minden év szeptember elsején megünneplik a vár védelmének évfordulóját. A városi tanács már megalakította a rendező bizottságot, amely megkezdte az ünnepség szervezését. Szeptember 10-én a vár bejárata előtt kerül leleplezésre Tinódi Latos Sebestyén szobra. Az ünnepségen fellép az Állami Népi Együttes is. lió termelési értéket ér el és a rostműbőrgyárban majd fog lalkoztatott 60 fő 32 milliót, azaz egy tizedét. A gépek termelési hatásfoka — e néhány adatból is kiderül — hallatlanul kedvező. — Egy ilyen hatalmas gépi berendezés jeltételezi az akadálymentes alkatrészpótlást. — Néhány ezer dollár erejéig rendeltünk különböző alkatrészeket, de a Saifecs-cég nagyon előzékenyen biztosított bennünket arról, hogy alkatrészt a jövőben is bármikor küldenek. — Említette, hogy a két hét alatt — a vendéglátók közreműködésével — alkalma volt más gépgyárakat és bőrgyárakat is megtekinteni. Bizonyára érdekes tapasztalatokat szerzett. — Nem voltam felhatalmazva arra, hogy gépvásárlási iar"'ralásokat kezdeményezzek, ez nem a mi feladatunk. De javaslatot tehetünk az Országos Bőripari Vállalatnak, így például megnéztem egy tükrös automata festékszóró- gépet munka közben. Az új megoldású gép nagyon termelékeny, a fotócelláknál a hibalehetőség minimális. Menetközben a festék nem piszk’ol- ja a berendezést, mert hatásos elszívó berendezése ■ van. Egyébként egyszerre két színt fest a gép. A bakra-rakó gép is nagyszerű konstrukció. A szalag-sor végére kell felállítani és a gén a tetszés szerinti beállítással szedi le az anyagot. Egy ember fizikai munkáját helyettesíti. Láttam egy rendkívül termelékeny csiszológépet, amelynél a minőség menetit zben szabályozható. A mi gépeinknél körülbelül tíz percet vesz igénybe a csiszolópapír cserélése ennél a gépnél alig fél perc csupán, az egész művelet. A bőrgyárakban szerzett üzem- és munkaszervezési tapasztalatok nem csak Bérezi Pál igazgatónak, hanem a mű szaki gárdának is értékesek. — Azok a gyárak, amelyeket meglátogattam alig négyötszáz fővel dolgoznak, tehát nem nagyok. De ezeket a gyá rakat már eleve specializálták. Például egy-egy gyár csak azonos nyersbőrfajtákat dolgoz fel, tehát viszonylag kevés cikket állítanak elő, de azokat aztán — magas termelékenység mellett — jó minőségben. Egy fő például 1 óra alatt két és fél négyzet- méter marhaboxot gyárt le, nálunk ennek csak felét. A Andris, a brigád fia, tizenkét éves. Barna bőrű, villogó szemű, s mindig nevet. Néhány percnél tovább nehéz vele beszélgetni, mert valami mindig eszébe jut, s akkor szó nélkül nekiiramodik. Most újabban mindig abban a pulóverben jár, amit Merenyén kapott — a színe olyan, mint a tenger, 5 egy büszke, háromárbócos vitorlás díszíti a mellét —, s ha csak egy mód van rá, úgy irányítja a beszélgetést, hogy elmondhassa, ilyen hajón vágott neki a tengernek Robinson is .. ? A brigád már csak mosolyog ezen. Baruch Sándor brigádvezető a fülébe súgja: a Robinsonról szóló könyvet mi vettük neki, gyermeknapkor, s úgy látszik nagyon megszerette. A szabászműhelyben — itt szabdalják megfelelő nagyságúra az üvegtáblákat —, rend és tisztaság van. A pokróccal letakart hatalmas asztalon néhány üveg sör. Középen citromszörp — Andrisnak. — Ma egy kicsit korábban abba hagytuk a munkát — mondja Sármány László művezető —, hogy mielőtt gyárak tiszták és épületeken kívül is, belül is rendezettek. Az úgynevezett munka-utak — az üzemen belül — egyáltalán nem zsúfoltak, így a belső anyagmozgatás — amelyet rakodólapokkal, emelővillás targoncák végeznek — gyors és folyamatos. Nem is láttam kézivontatású kocsikat a műhelyekben. Az emberek a gépeket irányítják. A munkaidőt kínos pontossággal betartják, munkaidő alatt nincs tere-fere, nincs sport és értekezlet, csak munka van. Persze, ami a fegyelmezés módszereit illeti, az viszont egyáltalán nem követendő. — Mire gondol? — Valamennyi gyárban feltűnt, hogy túl sok a munkafelügyelő. Az a dolguk, hogy ügyeljenek a fegyelemre, ne legyen ácsorgás, lógás és ezeknek a felügyelőknek a jelenléte megalázó a dolgozókra nézve. Nálunk inkább erkölcsi ráhatással kell fegyelmet tartani, nagy ritkán adminisztratív eszközökkel, de ott ezzel nem sokat törődnek. Azt is tapasztaltam, hogy ha valamelyik üzem rendelés-állománya csökken, akkor egyik napról a másikra ötven-nyolc- van embert az utcára tesznek. Nem mondom, hogy a legjobb szakmunkásokat, de hát... a többinek is meg kell élnie. Csak akkor veszik visz- sza őket, ha a gvár új megrendelést kap. Ez a létbizonytalanság aztán nyomasztóan hat a munkásokra. Bérezi Pál igazgató elmondja még, hoe'r a pécsieknek nagyon kedves fogadtatásban volt részük Veronában. — Az olasz cég több szerelőt küldött hozzánk a tavasz- szal, amikor a gépek megérkeztek. Ezek az olasz munkások ma is itt dolgoznak nálunk. Családjaiknak üzenetet vittünk, volt is nagy öröm. összejöttek az asszonyok, test vérek, nagymamák, gyerekek. Az asszonyok olasz módra sültcsirkét tálaltak. Megkérdezték, milyen magyar ételt tudnánk nekik produkálni. Nos, főztem nekik egy nagy tál paprikáscsirkét, nem olajjal, hanem zsírral, amit nagy- nehezen sikerült szerezniök. Ennek a „nemzetek-közti” ünnepi lakomának nagy sikere volt. — Különben — ismerve a hivatalos feladatokat — egyáltalán nem sejtettem, hogy én kint, igazgató létemre főzőkanalat fogok a kezembe. tovább utaznak a gyerekek, kicsit beszélgessünk. Andris Bükki Gyulára néz: — Dobszán is lehet focizni? — Még csak ott! — Merenyén mindenkit megvert az ón csapatom. — Hát itt nehéz lesz, mert nagyon tudnak a dobszaiak. — Maga is tud? — Én is. — Meg is mutatja? — Ha akarod! Mindenki nevet. A fiatalabbak heccelni kezdik Bükki Gyulát, aki már nem éppen futbalistának való — embemyi fiai vannak —, a brigádvezető pedig hamarjában elmondja Andris eddigi történetét: — A brigád nyolc éve dolgozik együtt. Háromszor nyertük el a szocialista címet, négy kiváló dolgozónk van. Aztán tavaly eszünkbe jutott, a munka mellett valami más is kéllene, ami összefog bennünket. így határoztuk el, hogy magunkhoz veszünk egy gyereket. A bakócai otthonban ismerkedtünk meg Lakatos Andrissal. Nem ismeri se az anyját, se az apját, MegtetR. F. Á brigád fia Szív és értelem A termelőszövetkezetek első I országos kongresszusán arról beszélt az egyik felszólaló, hogy véleménye szerint új | szakaszába lépett hazánkban a nagyüzemi társasgazdálkodás fejlődése. S ezt az új szakaszt — amint hangsúlyozta, — ő nem kizárólag a gépesítésre, a technikai és tudományos előrehaldásra vonatkoztatja, hanem a szövetkezeti parasztság gondolkodásmódjára is. „Hat-nyolc évvel ezelőtt sok parasztember csak fizikailag volt a termelőszövetkezetekben, de érzelmileg nem, vagy nem egészen. Az értelmük belátta, hogy a ter" melőszövetkezeteké a jövő, de a szívük az első időkben nem a nagyüzemi társasgazdálkodásért dogobott”. — így beszélt a kongresszuson egy másik termelőszövetkezeti elnök, aki már tizenhetedik éve tölti be ezt a tisztséget, s cselekvő részese volt mindannak, amit a mezőgazdaság, a falu szocialista átalakításáért tettünk, „Ma már — folytatta — a termelőszövetkezeti tagság jelentős részének a szíve is ide húz, megszerette azt a gazdálkodási és életformát, amelytől eleinte idegenkedett’. Őszinte, józan vélemény ez. Nem tagadja, hogy a gondolkozás átalakulása, megváltozása lassúbb folyamat, mint az anyagi, gazdasági előrehaladásé, s nem állítja, hogy ma már problémamentes a termelőszövetkezeti gazdálkodás. Sőt, az idézett elnökkel A múlt héten csak kevesen állták meg szó nélkül a pécsi Kossuth Lajos utcában folyó kábelfektetési munkálatokat. Miért ássák megint fel? Meddig tart még ez a dübörgés? — Az oly sokak által feltett kérdésre Schmalz Józseftől, a DÉDÁSZ Üzletigazgatóságának főmérnökétől kértünk választ. — A Kossuth Lajos utcai munkák a belvárosi fejlesztési program , befejező szakaszát jelentik. 1965-ben a Kossuth utcától délre, 1966-ban attól északra végeztünk hasonló jellegű munkákat. A jövőben Pécs belvárosában a korszerűtlen magasvezetékek helyett kábelhálózat segítségével bizegyetértésben a mai magyar falu legtöbb ismerője vallja azt is, hogy nem kevés gonddal kell megbirkóznunk, ha a termelőszövetkezeti mozgalomnak ebben az új szakaszában tartós sikereket akarunk elérni. A gazdaságirányítás reformja, s mindaz, ami ebből fakadóan a termelőszövetkezeteket, a falut közvetlenül érinti, felszínre hoz olyan problémákat is, amelyek eddig nem mutatkoztak meg, s rendezésükhöz alapos hozzáértés, gondos felkészülés szükséges. Mégpedig nemcsupán a vezetők részéről, hanem mindenkitől, aki a termelőszövetkezetekben él és dolgozik. Nem kizárólag az elnökök, a fő- agronómusok és a főkönyvelők tudásától függ tehát, hogy a tsz-ek mennyire és hogyan tudnak élni növekvő önállóságukkal, hanem a milliónyi termelőszövetkezeti tag szívétől és értelmétől is. Mostanában sokféle elgondolással, tervezgetéssel, kezdeményezéssel találkozunk, ha a falvakat, a termelőszövetkezeteket járjuk, örvendetes és biztató dolog ez, mert arról tanúskodik, hogy mind többen látják értelmét véleményük nyilvánításának, s annak, hogy elmondják, szerintük miképpen lehetne jobbá tenni a gazdálkodást. Nem szabad megijedni attól sem, ha az embereknek ez az igyekezete párosul a bírálőkedv növekedésével, s olykor türelmetlenség is keveredik bele. Alaptalan a nyugtalanságuk tosítjuk a villamos energiát. A mostani kábelfektetéssel egyidőben a Zetkin Klára, a Bercsényi és Kulich Gyula utcákban transzformátorállomásokat létesítünk. — A népszerű Kossuth utcában — annak mindkét oldalán —, 0,4 kilovoltos kábelt helyezünk el a Városház utcától az Irányi D. térig. Az ütemezés szerint a kábelezést augusztus 31-ig kell befejeznünk, dolgozóink azonban vállalták, hogy augusztus 20- ra ismét csend és béke lesz a Kossuth Lajos utca teljes hosszában... — B — azoknak, akik rossz néven veszik, ha gyűléseken, vagy más alkalmakkor vitákra, szenvedélyes eszmecsekékre kerül sor. Mindenki sokszor meggyőződhetett már róla, hogy nem azok az igazán értékes emberek, akiktől sohasem hallani ellenvéleményt, a vezetőkétől eltérő nézetet. Vannak, akik úgy vélik, hogy az úgynevezett egyszerű termelőszövetkezeti tagok lem képesek érdemlegesen résztvenni a gazdálkodás lényeges kérdéseinek megítélésében, a bonyolult üzemszervezési, közgazdasági feladatok megoldásában. Igaz, hogy azok a százezrek, akik nem végeztek közép- vagy felsőfokú iskolát, akik nem járatosak a tudományos szakiroda- lomban, akik nem értik az egyes gazdasági szakkifejezéseket, azok az ilyenfajta kérdések elméletieskedő megbeszélésén nem lehetnek vitaképes partnerei a főagronó- musnak, vagy a könyvelőnek. De a gazdálkodás mindennapi tényeit, tapasztalatait, feladatait mérlegelő és összegező tanácskozásokon annál inkább. Nincs az országnak olyan vidéke, ahol nem volna megfigyelhető. milyen sokat jelent egy-egy termelőszövetkezet boldogulásában, ha tagjai úgy törődnek a közös vagyonnal, a kínálkozó termelési állattenyésztési lehetőségek jó hasznosításával, mint ahogyan néhány holdas gazda korukban tették. Való igaz, hogy ez a fajta törődés a közösség ügyeivel a termelőszövetkezeti élet és munka különféle problémáival nemrég még sok helyen hiányzott, illetve csak részben volt meg. Napjainkban már egyre általánosabb a gazdaként való foglalkozás a termelőszövetkezetek ügyeivel. Jól tudják, hogy az ő személyes boldogulásuk mindenekelőtt a termelőszövetkezeti közös gazdálkodás eredményétől függ. S. hogy ezért az eredményért kivétel nélkül valamennyien tudnak hasznosat tenni a termelőszövetkezeti tagok, ahhoz nem fér kétség. Szív is, értelem kell ehhez. S nagyon jó, hogy mostanában már termelőszövetkezeti tagok többségét ez jellemzi. Felmérhetetlenül sok haszon származhat belőle nemcsak a tsz-eknek és tagjaiknak, hanem ez egész országnak. Pótol, illetve kedvező hatásában teljessé tesz sok száz milliós beruházásokat, amelyek szintén csak akkor hasznosulhatnak igazán, ha nem hiányzik mellőlük a szorgalmas, lelkiismeretes ember. Gulyás Pál Miért ássák a Kossuth Lajos utcát? Magasvezeték helyett elektromos kábelek A DÉDAbZ felajánlása szett nekünk. így aztán azóta se felejtettük el — minden hónapban pénzt gyűjtünk neki, meglátogatjuk, ha valami ünnep van, megajándékozzuk, most meg, hogy itt a nyár, kihoztuk, s minden héten másnál nyaral; Harkány, Merenye, Dob- sza — ezek Andris eddigi állomásai. Mindenütt látott, mindenütt tanult valamit — annyit tud mesélni egy-egy hétről, mint a világjáró utukról megtért tengerészek —, s mindenhonnan feladott néhány levelet. — A Kanalasnak, meg a Végnek írtam — mondja. — ök kicsodák? — A barátaim. — Bent az otthonban? — Igen. Azt mondták, jó nekem, hogy kijöhetek. Én meg azt mondtam: ne féljetek, mindenhonnan írok. — Legutóbb például miről írtál? — Kanalas azt kérdezte, tudom-e, hogy állítják fel a toronydarut? — És tudod? — Azt nem. — Hát mit tudsz? — Hogy emelik fel az üvegtáblákat. Ezt lehet, hogy még maga sem tudja... A sarokba megy, hoz egy furcsa, nyeles gumikorom- got; — Ezzel. Ezt a kis kart le kell nyomni, s akkor a korong rátapad az üvegre, s akár futni is lehet vele... Az építőipari munka egyébként nem túlságosan érdekli a fiút. Néhányan egy kicsit orrolnak is rá ezért a brigádban, mondják neki, milyen szép dolog emeletes házakat építeni, s pláne milyen nagy szó úgy szabdalni az üveget, mint a papírt, de Andris ilyenkor mindig kivágja magát, s azt mondja: — Ráérek még választani, elvégre mégcsak hatodikos vagyok. A Baruch-brigád — Egres- sd Imre brigádjával közösen — a Baranya megyei Építőipari Vállalat minden jelentősebb munkahelyén dolgozott, s mindenütt becsülettel. A művezető most is azt magyarázza Andrisnak, dolgozni csak úgy szabad, hogy soha ne kelljen az embernek szégyellnie magát. Andris bólint. Érti ő. De azt is meg kell érteni, a bizonyítványt nem lehet máról holnapra kijavítani. — Most közepes volt a gyerek — mondja Baruch Sándor. — Három egész hat! — helyesbít Andris önérzetesen. — És mennyi leszel jövőre? — kérdezi Egresi Imre; — Négy egész. — No, akkor kapsz egy harmonikát! — mondja valaki. — Igazit? — Igazit! Andrissal ezekután már tényleg nem lehet hétköznapi dolgokról beszélgetni. Elszáguld a műhely másik felébe, aztán ki az udvarra. Sármány László közben elmeséli, hogy az intézetben mindenki irigyli Andrist — persze nem a pénz és ajándékok miatt —, hanem azért, mert van akinek azt mondhatja: papa. — Tavaly a Balatonon volt a gyerek — mondja a brigádvezető. — Ott megismerkedett egy idősebb asz- szonnyal. Az azt mondta neki: szólíts mamának. Két hétig mindennap találkoztak. Aztán a gyerek sokáig naponta írt neki, de az egyszer sem válaszolt. Mikor mi elvállaltuk, az igazgató azt mondta: ígérjük meg, többet nem kel csalódnia. Persze, hogy megígértük. Ennek már egy éve. Megszoktuk egymást, bár, nem mondom, még mindig furcsa, amikor egyedül maradunk, s egy- szercsak azt mondja: papa. Mindenkinek ezt mondja. Békés Sándor a t k V
