Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

4 napló 1961. TÜLTDS 16. n Ot hónap Egyiptomban 99 Falusi66 lakodalom a Sallai utcában Vendégségben vagyunk. Dr. Lux Ottó és felesége, a Pécsi Bőrklinika tudományos mun­katársa, dr. Hamar Matild szíves jóvoltából. A Kálvin utca egyik negyedik emeleti lakásában hideg szódás borral űznénk el a kora esti, bá- gyasztó forróságát. A falon, az asztalkán, a vitrinben kis- sebb-nagyobb emléktárgyak, meghökkentően szép egyipto­mi bromztálak, gyöngyház-mo­zaikokkal kirakott, finom ía- ragású cigarettásdoboz, a fo­tel mellett „puffnak” becé­zett kis ülőke, tevebőrből, egytiptomd népi motívumok- r|'v kai díszítve. És a heverőn r'r színes és fekete-fehér fény­képek garmadája, annyi felvé­tel, (külön kis ládikában dia­felvételek isf) amennyit csak öt hónap alatt, a viszonylag kevés szabadidőben e barná­ra sült asszonyka készíthetett. Alexandria híres félkaréj- öble, a hófehér emeletes há­zak jobbról és balról a hul­lámtörőkön fehéren fodrozódó — tenger... — már maga a látvány is üdítően hat most, a szobában. — Pedig ott melegebb van, májusban már árnyékban negyven fokot mértek — mondja a doktornő —, de nem volt izzasztó, mert a le­vegő nagyon száraz. Találkoz­tam Szudánból hazafelé tartó magyar mérnökökkel, azt me­sélték, hogy vizezett pizsa­mában aludtak, így valahogy elviselhetőbb volt az éghaj­lat. A Kultúrkaposolatok Intéze­te szervezésében 1967. január­jában indult útnak dr. Hamar Matild, egy szemészorvos, egy agrármérnök, egy orientalista, egy állatorvos, két textilmér- nok, két vegyész- és három építészmérnök társaságában. — öthónapos egyiptomi út­jának ma volt a célja? — Egyetemi klinikákon dol­goztam, egy alkalommal elő­adást is tartottam. Tulajdon­képpen a trópusi bőrbetegsé­geket és a nálunk is — bár ritkán előforduló — fertőző bőrbetegségeket tanulmányoz­tam. Alkalmam volt megte­kinteni Kairó mellett egy lep- rozóriumot is. — Gyógyítható-e a lepra­betegség? — Ma már igen, amennyi­ben idejében megkezdik a kezelést. Az egyiptomi kor­mány különös gondot fordít az egészségvédelemre. Statisz­tikai adatok alapján tudom, hogy örvendetesen lecsökkent a leprás megbetegedések szá­ma. Az egyiptomi kollégák mondták el, hogy a kliniká­kon ingyenes a gyógyítás, in­gyenes az egyetemi oktatás is. Ez Nasszer elnök határozott utasítására történt így. Ezért is és sok más — a nép érde­keit célzó — számtalan intéz­Meg kérdezi ük : Enyhül-e a bölcsődék zsúfoltsága a gyermekgondozási segély következtében ? — Növekszik-e a bölcsődei férőhelyek száma az 500 fo­rintos gyermekgondozási se­gély bevezetésével? — erről érdeklődtünk a Megyei Ta­nács egészségügyi osztályán. A segély kifizetése óta ugyan­is ellentétes hírek keringtek megyeszerte. Egyes helyeken változatlanul zsúfoltnak ígér­kezik a oolcsőde szeptembe. - tó* kezdve is. Másutt kisebb- nagyobb csökkenésre lehet számítani. A segély kifizetése óta el­telt idő még rövid volt ah­hoz, hogy határozott képet kf>"’unk a jövőről — mondot­ták az egészségügyi rsztályon. — Eddig csak szúrópróba-sze­rű felmérést végeztünk, ennek során mindkét esetre, tehat Jéühoki játékok Skandináviába A Pécsi Háziipari Szövet­kezet új műanyagjáték gyár­tására kapott megrendelést a Skandináv államokból: kétezer jéghoki játékot szállít a szö­vetkezet a harmadik negyed­évben Svédországba, Norvé­giába és Dániába. A játék — melyben hat-hat játékos vesz részt, koronggal és ütővel — minden bizonnyal megnyeri az északi gyerekek tetszését, hi­szen ez a játék nagyon nép­szerű ezekben az államokban. A szövetkezet másik részle­ge svéd megrendelésre hat­ezer hímzett párnalapot ké­szít. Ezt a párnalapot a poli­technikai oktatás keretében használják fel a svéd iskolák­ban. minu a férőhelyek számának csökkenésére, mind pedig a tova>^» zsúfoltságra kaptunk jelentést. Sasc.on például, ahol harminc férőhely van a böl­csődében — persze három cso­port részére — szentemberre húsz felvételi kérelem érke­zett Ott tehát továbbra is teltházra lehet számítani. — Ugyanakkor Mágocson a húsz férőhelyes bölcsődébe szeptem berben két kisgyermeket szán­dékoznak csaik újként felve­tetni. Pedig mind ez ideig zsú­foltnak számított a mágocsi bölcsőde. Szigetváron mindig nagy volt a zsúfoltság, úgy. hogy azon idényférőhelyek engedélyezésével lehet csak segíteni. Most kevés az elő­jegyzés. De egészen meglepő helyzettel csak Majson talál­koztunk. Ebben a faluban vizsgálatunk idején egyetlen egy előjegyzés sem volt a mind ez ideig zsúfolt húsz bölcsődében. — Ezek szerint lehet-e még­is törvényszerűségeket levon­ni a jövőre vonatkozóan? — kérdeztük továbbá. — Törvényszerűséget le­vonni még nehéz. Annyi azon bán valószínűnek látszik, hogy a túlnyomórészt mezőgazdasá­gi foglalkozású falvakban, ha nem is néptelenednek el a bölcsődék, de a zsúfoltság megszűnik. Huszonöt állandó bölcsőde van a megyében. Ezek közül egy húsz férő­helyes intézményben nyolc ál­landó dolgozó van. A kis­gyermekek jelentkezésének rit kulása tehát meglehetősen rá­fizetésessé teszi az érintett néhány bölcsődét. De hogy hány ilyen falu lesz. azt még nem tudjuk, a végleges kép csak szeptemberben alakul ki. kedés miatt is nagyon tisz­telik az elnököt Közben nézegetjük a fény­képeket, a szomszéd szobá­ban pedig falra vetítve a szí­nes diákat. A kairói utcán már csak az idősebb korosz­tály férfi tagjait látjuk bokáig érő fehér ingben, az asszonyo­kat szolid, hosszú fekete ru­hában, de a fiatalabbak — például a lányok .— rövidre vágott, vagy tupírozott hajat és mini-szoknyát viselnek. — A nők felszabadultságá- nak egyik figyelemreméltó je­le az is, hogy például az or­vostudományi egyetem hall­gatóinak egyharmada nő — mondja dr. Hamar Matild. Persze, a hajdani szokások még mélyen gyökerezettek: a családok nő tagjai sokhelyütt még kivonulnak a szobából — miután felszolgálták a fris­sítőket — és a férfiakat ma­gukra hagyják. Nem vesznek részt a társalgásban. A kávé­zók asztalainál is többnyire csak férfiakat látni, nőket aligha, hacsak nem euró­paiakat. — Életmód? — Nagyon sok új lakást épí­tenek. A városiak jobban él­nek, bár — leszámítva a gyü­mölcs és zöldségféleségéket, az árak eléggé magasak. Fel­tűnő azonban, hogy szeszes­italt alig fogyasztanak, gyü­mölcslét és cukornádból ké­szült frissítőt viszont rendsze­resen. A rendkívüli meleg miatt a szeszfogyasztás nem is ajánlatos. Kuriózumként: furcsa, de nagyon közkedvelt a fejes­saláta, nyersen, só és minden egyéb nélkül fogyasztva, még az utcán is. .. Aztán: ga­lamb olajban sütve. — Milyen érzéssel indult útnak j anuárban ? — Féltem. öt hónapon át több mint kétezer kilométer­rel távol Pécstől, családtól... De aztán a munkám lekötött, volt olyan nap, amikor 180— 200 beteget is elláttunk, s ezt semmiféle könyvből megta­nulni nem lehet, csak a gya­korlatban. — Mi volt a legszebb ^me­nye? — Amikor engem meglátott a kairói repülőtéren síi — szól közbe a férje, aki való­ban ott töltött néhány napot A felesége elneveti magát. — Ne bízd el magad, de tényleg örültem Legjobban talán akkor, amikor egy ma­gyar tengerjáró hajó elindult velünk hazafelé. A hajó már egy darabka Magyarországot jelentett; — Üregek napközij 't lé­tesít Pécs I. kerületi Ta­nácsa a Gyárvárosban. A napközi berendezései 40 ezer forintba kerülnek és elóre.at- hatólag augusztus 20-án nyit­ja kapuit Már néhány napja tartott a közel-keleti válság, amikor hazaindult — Kairót akkor még nem bombázták, de szirónázás már volt, megváltozott az utca ké­pe is, mindenütt a rádiót hall­gatták, az ablakok alatt, a parkoló kocsik mellett. Kö­vetségünk tanácsára indultunk el. A Badacsony Alexandriá­ban horgonyzott és Adám- csák István kapitány fölvett bennünket. Repülőgéppel nem tudtunk volna hazajönni, mert a reptereket akor már lezár­ták a polgári forgalom elől. öt hónap után újra itthon: idejét leköti a klinikai mun­ka, s otthon a család, a házi­asszonyi teendők sokasága, mert... Azt mindjárt észre­vette, hogy egy villanykörte kiégett a szobában, elromlott a kilincs is, meg kell csinál­tatni és ez őrá vár, a tudo­mányos munkatársra ;;. Rab Ferenc Az idegenforgalom növeke­dése is már tanúsítja a S-l- lai utcában levő Turist-étte- rem népszerűségét. A rendsze­res napi vendégek: csehek, jugoszlávok, szovjetek, lengye­lek, franciák, angolok, nyugat­németek, belgák. Zömében tu­risták. Augusztusban egy ma­gyar—nyugatnémet lakoda­lomra érkezett rendelés: a nyugatnémet vőlegény (a menyasszony pécsi kislány) egy főre 100 forintos vacso­rát szervíroztak Hatvan ven­déget hívtak: meg... De hazai lakodalmi rendelések oly szép számmal érkeznek, hogy ma már minden hétre jut kettő- három. Szombaton, vagyis teg­nap este, 85 főnyi vendégse­reg vett részt igazi „falusi” lakodalomban, — a Sallai ut­cában . : i Ez a szép látogatottság azonban követelményeket is támaszt. A vendégek — a hét­köznapi törzsvendégek is «■* a zenét hiányolják. Még hoz- zá: cigányzenét. Amely szó« líd, amely nem „dolgozik’* erősítővel, amely éppen bele­illik ebbe a Boltíves, faburko­latú, nyáron kellemesen hús, télen meghitt meleg étterem­be. Mert a konyha és a fel­szolgálás gondossága, már el­nyerte a vedégek bizalmát; a törzs — azaz — az előfi­zetéses vendégekét is. Négy­öt környező vállalat dolgozói fogyasztják el naponta ebéd­jüket. Most egy nagyon jó öt­lettel, bevezették a 8 és 10 fo­rintos előfizetéses jegyet,' amely étlap szerinti étkezésre jogosít, csupán a különböze­iét kell megfizetni, ami né­hány forint, vagy esetleg ma­rad a jegy áránál. Az egyféle előfizetéses menü tehát meg­szűnt, helyette étlap szerinti bő választék. Mit bizonyít a Turist? Min- , dent meg lehet oldani, amit csak a vendég kíván. A fonyódi fiákeres üzeni, hogy eladta a részeges derest­FiákétAz ember nem hisz a szemének, pedig az. Nyilván filmeznek a csárda körül, vagy valami hasonló .. Kollégáimmal nagyon óvato­san közelítünk a Tenkes Csár­dához, és egyre bámuljuk a fiákért... Nyoma sincs a csárda körül filmezésnek ... A lovak olyan türelemmel áll­nak és várakoznak, ahogyan ezt csak „szakmabeli” lovak tudják csinálni... A fiákét valódi! És bent a csárdában egy valódi fíákerkocsis könyököl a söntés pult szélére, és mé­lán bámulja frőccsös poharát. Mintha csak a század elején járnánk. De hát mivégre is az egész? — Talán csak nem fuvar­ban jár erre? — De kérem fuvarban.:. Mi másban járnék? Egy bács­kai juhászt hoztam a komá­jához Csarnótára. Most pe­dig megálltam itt, vendég­váróban ... — Talán bérkocsis ipart váltott...? — Igen uram. . . Ez az ipar persze nagyon régi... Az apám 1922. február 28-án kap­ta meg az iparát. Baján... Később aztán én vettem át a fogatot. Tíz éve Fonyódon dől goztam, mint fiákeros, de az­tán mást hozott a sors. Köz­ben gyárban dolgoztam, de most újra megpróbálom ... Tudja 75 százalékos rokkant vagyok ... Harkányban az IBUSZ előtt van a standom, és ahová kell megyek taxi­tarifában. ■.— És akad erre vendég? — Uram, nagy előnyei van­nak a fiSkernak... ’Az ember gyorsan halad, mégis jót lát­ja a tájat, teljes szépségében, részleteiben. Gépkocsiból néz­ve elsuhan a táj nyomtalanul, de így megmarad az embe­rek belsejében. Gumirádlis a kereke, zajtalanul halad a ko­csi. ... Emlékszem, amikor Fonyódra hajtottam milyen gyönyörű volt az út. Amikor Kaposvárt elhagytam, és a napfényes nyári táj ott volt körülöttem. Csak a lovak üge­tése hallatszott: „Klipp-klopp- kltpp-klopp”. Tudja kihúztam magamat és azt mondtam: „Hát Józsi, van ennél szebb?" És higgye el uram, tényleg nem volt szebb annál... Leg­feljebb ... Azok a régi bajai idők, amikor télen szánnal is jártam. A lovak nyakára száz csegettyűt szereltem, és úgy hajtottam ki a városból. Téli estéken, amikor elcsendese­dett a város, a házak udvarán hallani lehetett, hogy merre járokA nővéreim öt-hat kilométerről is megmondták, hogy merre felé járhat a „Józsi"... — És Fonyódon, hogyan ment az üzlet? — Jól uram, nagyon is jót. Reggelente összevesztek raj­tam a pesti úriasszonyok, hogy melyiket vigyem piacra... És tudja, akkor volt egy része­ges lovam, a deres... Nem ismeri véletlenül Galambos színész urat? — De ismerem::: sé Ha találkozik vele legyen szíves mondja meg, hogy So- kac Józsi a régi fonyódi fiá­keros azt üzeni, eladta a ré­szeges derest... Nem győztem itallal... — Ivott az akkori knw—? — Jó pár lipicai volt, de 8 deres valahogyan rászokott az italra... Tudja Baján veti egy kis iskolás lány az Abo- nyi Zsuzsa. Hát az a zsíros kenyerének a felét mindig odaadta a deresnek. Mondtam én, hogy nem lesz annak jó vége, ha egy lónak zsíros ételt adnak. De a kislány csak legyintett: „Józsi! Ami nekem jó, az a lónak is jó lehet” Az a ló uram mindent meg­ivott, amit kocsmában mér­tek. Rövid italt, sört bár ta­lán fröccsözni szeretett leg­jobban. Ha megálltunk vala­hol, mindig többet kellett kérnem egy pohárral. Az emberek meg csak kérdezget­ték, hogy kinek lesz a har­madik pohár, az ötödik pohár, és számolgatták egymást.! Én is körbe számoltam, aztán hozzá tettem: „És a lő”... Él kellétt adni.'. — Ezek a lovak nem italoz^ nak...? — Ezek józan lovak'.'.: ’At a régi deres tudja, igazság szerint az én nevelésem nőtt Csikó korától én bántam ve^ le.:: Sókae Józsi várja a vendéi geket, hol a Tenkes Csárdái nál, hol a harkányi vasúton és szépen akad kocsikázó ven­dége. Nézelődő is, igazi utat is, mint a juhász. Azon t&i nódik közben, hogy télen majd épít egy új fiákért, egy kényelmesebbet, mint a mos­tani ., • De az utasoknak azt hiszem továbbra is ez lesz a kedvesebb, ez a régi, öreg fiáker, ami még a fiákeres időkből maradt itt, és most életre kelt::: Berfln Bakén SZÁRMÁK Maszatos képű, nuHásgép­pel kopasztott kiskölyök horgonyoz le mellettem, hóna alatt papirosköteg. Prospektusok, televíziós ké­szülékeket reklámoznak ben ne. Kiválaszt egyet és asz­talomra csúsztatja. Tartja tenyerét... Vannak foglalkozások, amelyek a munkamegosztás nagyon is alágazat&it je­lentik, még polgárjogot sem nyertek, létjogosultságukat is kétségbevonják. De va­lamiből meg kell élni, ezt sohasem firtatják. Van pör­költmandula árus, tolakodó virág-, totó-lottó, játék és gipszfigurák, s ki tudná fel­sorolni még miféle árus. Vannak ezenkívül homály­ban gubbasztó grafológusok (garantált íráselemzés!), sur­ranó kéregetők, rapszodiku­san fel-feltűnő karikatúris- ták, akik a harmadik asztal­tól lesnek meg, s szempil­lantás múlva eléd csúsztat­ják tagadhatatlanul élethű­re sikerült portrédat. Ök, akik elmaradhatatlan ven­dégei a kávéházaknak, presz szóknak, osztályra való te-' kintet nélkül kert- és kis­vendéglőknek. És ki ne fe­lejtsem, minden vendéglátó­ipart körteinek van saját, különbejáratú bolondja. Pontosan ilyen népségnek képzeltem el az Egri csilla­gokban a Budának baktató tengernyi sereg tarka utó­védjei, sereghajtóit. A kók­lereket és a csepürágókat. Utánuk a keselyűk követ­keztek. Az élelmesek mindig ki­találnak valamit és rá­kényszerítik portékájukat a kevésbé élelmesekre. A szak mai hierarchia szakadatla­nul terebélyesedik. íme megszületett a legújabb, csak nevet és iparengedélyt kellene leakasztani neki va­lahonnan ... Valamelyik té­len firkantottam noteszem­be ezeket a sorokat. Maszatos képű, nullásgép- pel kopasztott kiskölyök horgonyoz le mellettem, markában kötegnyi buzo­gány. Kiválaszt egyet és asztalomhoz támasztja. Tart­ja a tenyerét. Szót sem válthatok vele, hirtelen ve­szélyt szimatol. A pincér fenyegető toppantására las­san hátrál. De az áru Agy látszik már jó helyen van, itthagyta. A pincért hama­rosan elszólítják, pokoli a forróság, a szórni A gyerek újra mellettem, mint az állhatatos kupecok. — AlAi fa akarsz megint?! Felesleges a kérdés, ket­tőnk viszonya félreérthetet­len, nyújtja a markát. Kö­zömbös arccal félrenéz, fag­gatáshoz, elutasításhoz, mi több, a gúnyhoz hozzászo­kott. Vagy leesik valami; vagy nem, ez a lényeg, s ezt ki kell várni, mert az emberek szeretik tudni, mi­re költik a pénzüket, ezen­kívül csak a pincéreket kell szemmel tartani. — Honnan az égből sze­ditek ezeket a buzogányo­kat? Néma. — Ti szoktatok kéregetni a mozinál is? Vigyorog, mintha most már régi ismerősök len­nénk. — Először mondd meg, miire kell a pénz? Ez a téma viszont untat« la. Zsebébe csúsztatja ke­zét, megcsörrentek a forin­tosok. Vállát vonogatja, de már a következő kuncsaft után néz. Próbálok nyája­sabb lenni. — Mire kell a pénz? Megelégelte a zaklatást, sürgeti az idő — az idő pénz — nagy a placc. Fel­kapja a buzogányt és gyor­san tovább áll. A levegő tiszta s néha ottmarad a buzogány az asztalnak tá­masztva. Forintosokat nyom kodnak a markába. Lustán kavargatom kávémat. A gyerek serénykedik. Nincs is olyan ember a világon, aki ne akarná valamikép­pen hasznossá tenni magát az emberek között. Csak vendégek vannak, akiknek ég tudja miért, nincs szük­ségük buzogányra, és pincé­rek esetleg, akik nem hagy­ják ,,dolgozni” a srácokat Es vannak részeges szülők, akik elküldik gyermekeiket kéregetni, hogy aztán kizse­beljék őket. Amíg ők isz­nak, gvermekeik „kenyeret keresnek”: Bácsi, tessék venni buzogányt... MTklósvárí Zoltán i

Next

/
Oldalképek
Tartalom