Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-14 / 164. szám
2 napiö 1967. JÚLIUS 14 Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) ben tehát nem helyes sem a részlegesség, sem a fokozatosság. Nagyonis szükséges azonban a fokozatosság az állam gazdaságpolitikai irányító munkájában. A termelési struktúra módosulása elkerülhetetlen, de egyik napról a másikra nem valósítható meg. Ugyanez a helyzet a termelő berendezések korszerűsítésével, a gazdaságtalan termelés kiszorításával, a külkereskedelmi struktúra javításával, a nagyobb jövedelmezőség megkövetelésével. Ezek mindegyike szinte létérdeke a népnek, a társadalomnak, de hirtelen ugrásokkal mégsem juthatnánk előre, mert ha mindent azonnal akarnánk, csak nehézségeket okoznánk magunknak. Ezzel szemben az a helyes, ha az állam kezdetben minden 'vállalat számára biztosítja a folyamatos működés lehetőségeit, ugyanakkor a gazdaságirányítás eszközeivel fokozódóan növekvő nyomást gyakorol a gazdaságosság érdekében rájuk, hogy jól sáfárkodjanak a gondjaikra bízott népvagyonnal. Ez a módszer talán lassúbbnak tűnhet, mégis, így előbb célhoz érhetünk. Éppen ezért csak helyeselhetjük a kormány erre vonatkozó szándékait. Az ötéves terv sikere, a gazdasági reform jó megvalósítása döntően a vállalatokon és a szövetkezeteken múlik. A hatáskörök decentralizálásával elkerülhetetlenül együtt jár a felelősség bizonyos fokú decentralizálása. De nem lenne helyes azt képzelni, hogy az állam a jövőben áthárítja. a maga felelősségét a vállalatokra. Az állam felelőssége mint eddig, ezután is meglesz a nemzeti jövedelem növeléséért és elosztásáért. Szakítani kell a megszokott rutinmunkával A vállalati vezetők és dolgozók felelőssége azonban eddig csak formálisan — és szükségképpen eltorzítva — érvényesülhetett a vállalati jövedelmezőséggel kapcsolatban. Eddig az állam volt egyetlen igazi felelőse a vállalatok jövedelmezőségének is. Most a vállalatok érdekeltsége révén sok felelőse lesz a jövedelmezőségnek és több lehetőséget realizálhatnak a nemzeti jövedelem emelése, a népjólét érdekében. Érdemibb ellenőrzésnek kell viszont vigyáznia arra, hogy a jövedelmezőség ne tisztességtelen úton, a törvények kijátszásával növekedjen. Az állami szervek eddig is segítették, s ezután is segítik a vállalatokat és szövetkezeteket. A gazdasági munka megszervezése azonban valójában vállalati tennivaló. Csakis a vállalati emberek képesek eredményesen felku- 11‘Hatni és kiaknázni a meglevő Rtrtalékokat, jobban megszervezni a termelést, felhasználni az álló- és forgóeszközöket. Ehhez pedig mindenütt módszeresen kell hozzáfogni és szakítani kell a megszokott rutinmunkával. Kétségtelen, hogy az új mechanizmusban a vállalati vezetés figyelmét jobban lekötik majd a kapun kívüli problémák a kapcsolat a megrendelőkkel és szállítókkal, a bankokkal való együttműködés, a piaci helyzet kötelességszerű vizsgálata. A kapun kívüli helyzet és probléma jobb ismerete segíti majd a kapun belüli rend és szervezettség fokozását. A pártnak és a kormánynak, amikor számba vette az új szisztéma előnyeit, fel kellett tételeznie, hogy a vállalati vezetés túlnyomó, nagy többsége képes lesz együtt fejlődni a követelményekkel, hogy fokozódik a vezetők és a dolgozók egymásrautaltsága, de egyúttal fokozódik majd az egymást segítése is. Számos jó példa utal arra, hogy általában indokolt, reális volt ez a számítás. A kormány-beszámolóból kitűnik, hogy az állami irányítás kellő gonddal és felelősséggel foglalkozik a dolgozó tömegek életszínvonalának ügyével. Vannak olyanok, akik nem tudják, vajon bizakodásra, vagy aggódásra van-e okuk és egyszerre gyakorolják mindkettőt. Dehát ezen nincs semmi csodálni ' való _ lassanként, ahogy köz eledünk az 1968-as évhez, minden tisztázódik. Világossá válik, hogy a foglalkoztatottság tervszerű szintje biztosított, hogy a személyi jövedelmek. a termeléssel és a forgalommal arányosan növekednek, annak megfelelően, ahogy ezt a harmadik ötéves tervtörvény előírja. A lakosság pénzbevétele évről évre mintegy 6—8 milliárd forinttal növekszik és tavaly már 138 milliárd forint volt. Fontos kérdés azonban, hogy a személyi jövedelmek növekedése kellőkép- | pen a széles dolgozó tömegek helyzetének javítását szolgálta-e? A háztartás-statisztikai megfigyelések azt mutatják, 1960-ban például az egy családtagra jutó jövedelem a munkás és alkalmazotti háztartások 38,5 százalékában évi 12 000 (tizenkettőezer) forint felett volt, 1966-ban pedig már a háztartások 66 százalékában. Az egyharmados kissebbségből tehát hat év alatt kétharmados többség lett. A paraszti háztartásokban is végbement ugyanez a folyamat. 1960-ban még csak a háztartások 19 százalékában jutott egy családtagra évi 12 000 forint (tizenkettőezer) pénzjövedelem, 1966-ban pedig már a paraszti családok 49 százalékában. Mi, kommunisták a jövőben is mindig a munkásosztály, a vele szövetséges parasztság és minden dolgozó, alkotó ember életviszonyait akarjuk javítani, mert ez számunkra ugyanolyan erős parancs, mint a hivő katolikus számára a tízparancsolat. Ugyanakkor fel lépünk azért, hogy a dolgozók közötti jövedelmi eltérések sokkal jobban megközelítsék a képzettségbeli, a szorgalom és lelkiismeretességbeli eltéréseket. Be kell látnunk, hogy a mi társadalmunk egyik jellegzetes, mindig újra keletkező tendenciája az egyenlősdiség, s ezt nem engedhetjük elburjánzani, mert hamis gyakorlat, amely a szocialista egyenlőség elvét csak eltorzítja, igazságtalanná teszi. Nem lehet ellentétes az igazi munkásérdekkel, ha a jobban dolgozókat jobban megfizetjük, s ha ugyanezt az elvet alkalmazzuk a műszaki, gazdasági vezetőkre, az értelmiségiekre. Az életszínvonal további emelkedését csak úgy biztosíthatjuk, ha a jelenleginél is nagyobb figyelmet szentelünk a kedvezőbb, ésszerűbb vásárlás és fogyasztás lehetőségének bővítésére. Az életszínvonal persze mindig elsősorban a jövedelem nagyságától függ, de azért nemcsak ettől. Adott jövedelmet el lehet költeni kedvezőbb és kevésbé kedvező hatásfokkal is. Majdnem minden családban másmás fogyasztási struktúra tekinthető ésszerűnek, gazdaságosnak, ebből következően a szélesebb áruválaszték több család számára teszi kedvezővé a fogyasztást. Ha a központi tervezést a piaci mechanizmussal kiegészítjük, sokkal ésszerűbbé, kedvezőbbé tehetjük a tömegek fogyasztását. Az állami szervek legutóbbi felmérése szerint a fogyasztási cikkek mintegy kétharmad része megfelelő minőségű. Az áruk és szolgáltatások egyharmadában viszont nincs stabil minőség, gyakori és nagyfokú az ingadozás. Változatlanul problémák vannak a cipők egy részével, bizonyos bútorfajtákkal és joggal elégedetlenek a fogyasztók a szervizek működésével is, tehát helyes, hogy a kormány nagyobb figyelmet fordít a minőségi biztosítékokra, fokozza az állami ellenőrzést A beruházásokról szólva Nyers Rezső rámutatott: A beruházások fontossága persze nem lehet vita tárgya, hiszen mindenki tudja, hogy ez holnapunkat, gazdasági fejlődésünket szolgálja. Annál nagyobb a vita arról, hogy mennyi beruházásra biztosítsunk lehetőséget és milyen célokra. Beruházási igényeink lényegesen nagyobbak anyagi lehetőségeinknél. Ha a jelenlegi helyzetet változatlanul hagynánk bele kellene nyugodni abba, ami ebből következik, a gyakori tervszerütlenségbe, a kivitelezés lassúságába. — Ezekkel a jelenségekkel viszont nem békülhetünk meg, ezért cselekednünk kell. Az egyik oldalról tovább kell növelni a népgazdaság egész építési kapacitását, a másik oldalról pedig a beruházási igényeket — a feltételek szigorításával — a tényleges lehetőségek szintjére kell csökkenteni. Az új gazdálkodási rendszer mindebben nagy segítséget jelent, hiszen alaposabb meggondolásra készteti majd a vállalatokat is, kedvezőtlenné teszi a gazdaságtalan beruházásokat, jobban ösztönöz viszont a gazdaságos beruházásra. Nem hunyhatunk Szemet afölött, hogy — hosszabb távon gondolkodva — fejlődési céljainkhoz képest viszonylag szűkös az ország mai felhalmozási alapja, kívánatos ennek bővítése. Az viszont kétségtelen: a beruházások nem bővíthetők, ha nem biztosítjuk a fogyasztásnak a termeléssel arányos növekedését. Mi következik ebből? Az, hogy csak egy módon, a gazdaság intenzív fejlesztésével bővülhetnek jobban a beruházások, ha nagyobb lesz a jövedelmezőség, s a nemzeti jövedelemből több juthat a felhalmozás és a fogyasztás arányos növelésére. Közismert, hogy gazdasági fejlődésünk milyen nagy mértékben függ a nemzetközi kereskedelemben és munkamegosztásban játszott szerepünktől. Ha a külkereskedelem csak lassan bővül, akkor gazdasági fejlődésünk szükségképpen lelassul, ha viszont a külkereskedelem erőteljesen növekszik, akkor fejlődésünk feltétlenül meggyorsul. Helytelen lenne, ha féknek tekintenénk mai külkereskedelmün két. Motor az ma is, de kissé alacsony hatásfokú. Az évi export értéke hazánkban szün telenül növekvő tendenciájú és már eléri a nemzeti jövedelem 39 százalékát, de kétségtelen, hogy jelenleg nem képes olymértékben ösztönözni a gazdasági növekedést, ahogyan szeretnénk, hogy a népgazdaság növekedési üteme is gyors és egyensúlyi helyzete is szilárd legyen. A megoldás kulcsa termelésünk export-képességének növelése. A szocialista viszonylatú külkereskedelem az egésznek 70 százalékát reprezentálja. Ezt az arányt továbbra is fenn kell tartanunk. A szocialista országok piaca nagy ösztönzője termelésünknek és gazdagodásunknak. Külön kiemelendő a hatalmas szovjet piac fontossága iparunk fejlődése szempontjából, s az a körülmény, hogy exportunkat mindig előnyös importtal tudjuk ellensúlyozni. Külkereskedelmünk a tőkés országokkal ugyancsak bővül, de nehezebben és lassabban. Ahhoz, hogy a jövőben is növelhessük külkereskedelmünket, feltétlenül növelnünk kell külföldi versenyképességünket a tőkés piacokon, műszakilag is, jó és üzembiztos konstrukciókkal, de gazdaságilag is, hogy bírjuk az élesedő versenyt a tőkés piacokon. A nemzeti önállóság általános politikánknak kardinális alapelve, de tudjuk és valljuk, hogy a nemzeti önállóság mai, korszerű értelmezésébe már nem fér bele a gazdasági elzárkózás, az autarchia növelése, de még az sem, hogy ne bővítsük erőteljesebben a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünket. A nemzetközi együttműködés ma már „vastörvénye” a gazdasági eletnek egyetlen ország sem vonhatja ki magát alóla. Kedves Elvtársak! Kormányunkra nagy feladatok várnak a következő hónapokban és években. Különösen fontos és a jó munkának szinte feltétele, hogy a kormány építsen az országgyűlésre, mi, képviselők pedig bizalommal legyünk a kormány iránt, támogassuk, hogy a közérdeket jól érvényesíthesse. A kormányexpozét feltétlenül olyannak tekintem, mint ami az együttes bizalmat megérdemli, ezért azt megszavazom és támogatásra ajánlom. Dr. Korom Mihály felszólalása Nyers Rezső elvtárs beszédét követően dr. Zsigmond László Vas megyei, Varga Gá- borné Borsod megyei, Laukó Mátyás Békés megyei képviselő kapott szót, majd szünet következett. Az ülés ezt követően Vass Istvánná elnökletével folytatódott. Elsőnek Re- néczi János budapesti képviselő kapott szót, majd dr. Novak Pálné Heves megyei képviselő lépett a szónoki emelvényre. K. Papp József Tolna megyei képviselő felszólalásában a gazdasági irányítás új rendszerével kapcsolatban néhány sajátos megyei problémát vetett fel, rámutatva az új mechanizmussal összefüggő agrárpolitikai kérdésekre. Ezután Nádasdi József Zala megyei, dr. Guba Sándor Somogy megyei képviselő kért szót. Ebédszünet után az országgyűlés Kállai Gyula elnökletével folytatta munkáját. A következő felszólaló dr. Korom Mihály, igazságügyminiszter volt, aki az új gazdaság irányítási rendszer jogi vonatkozásairól beszélt. Felszólalásában egyebek között a következőket mondotta: — Fő figyelmünket most arra kell összpontosítanunk, hogy a gazdasági követelményekkel összhangban álló jogszabályok elkészítésével is biztosítsuk az új irányítási rendszer 1968. január elsejei bevezetését Az előkészítés érdekében már eddig is több jogszabály látott napvilágot < Ebben a félévben megszületnek azok a törvények, amelyeket a kormány elnöke beszámolójában felsorolt, továbbá az olyan fontos kérdéseket rendező jogszabályok, mint a beruházások rendje, a hitel- és pénzforgalom, a döntő bizottsági eljárás, a gazdasági- és pénzügyi ellenőrzés új rendszere, továbbá az újítások, a tanácsok gazdasági feladatai, az árhatósági feladatok szabályozása, szocialista szervezetek vállalkozási szerződései stb. Dr. Korom Mihály után Rujsz Lászlóné Vas megyei Katona Sándor Csongrád megyei és Szilágyi Sándor Veszprém megyei képviselő beszélt választókerületük gondjairól. A délután folytatódó ülésen a felsoroltakon kívül még 11 képviselő kapott szót Elutaztak a szocialista országok párt- és kormány vezetői A szocialista országok párt- cs kormányvezetőinek budapesti tanácskozásán részt vett delegációk elutaztak hazánkból. A tanácskozás résztvevőit Budapestre érkezésük és elutazásuk alkalmával fogadta, illetve búcsúztatta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Ajtai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Benkei András, a Központi Bizottság tagja, belügyminiszter, Péter János, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter. Amerikai repülőgépek Kína légiterében Peking: Az Uj Kína hír- ügynökség jelentése szerint szerdán négy F 105-ös harci bombázó Kína légiterébe hatolt Kuangszi Csuan Autonóm Terület nyugati részében, a vietnami határ közelében. A négy amerikai gépről két rakétát lőttek ki egy kínai határőrállomásra. Négy katona megsebesült és egy ház megrongálódott, amikor a kínai gépek felszálltak — folytatja az Uj Kína —, hogy visszaverjék a betolakodókat •— az amerikai gépek elmenekültek. Ezzel kapcsolatban a kínai hadügyminisztérium szóvivője éles szavakkal Ítélte el az amerikaiak „súlyos provokációját” amelyről azt állította,’ hogy nem tévedésből, hanem előre megfontolt szándékkal történt Események sótokban Newark. Több száz néger tüntetett szerda éjjel és csütörtök hajnalban a New Jersey állambeli Newarkban, a városháza előtt. A tüntetők akik egy néger taxisofőr letartóztatása miatt tiltakoztak — később a néger-negyedben levő rendőrőrs előtt gyülekeztek és gyújtópalackokkal támadták meg a rendőröket A tüntetést feloszlatták. Cotonou. Trópusi esők hatalmas áradásokat okoztak az elmúlt napokban Dahomeyben, 25 ezer ember volt kénytelen elhagyni otthonát, Vatikánváros. Bejelentették, hogy a római katolikus és az anglikán egyház felelős képviselői augusztus 30-a és szeptember 4-e között tartják meg első tárgyalásaikat Angliában a két egyház egységének hely- reálftására. Algír. Erős földrengés volt csütörtökön hajnalban Kelet- Algériában, Órán várostól körülbelül ötven kilométernyire keletre. A lökéseket a nagy kikötővárosban, Oranban, és a közeli településeken is érezték. A legtöbb kárt az Oran-kömyéki Khalif falu szenvedte, ahol negyven ház dőlt össze. A hatóságok kilenc halálos áldozatot jelentenek. Washington. Miután Jim Garrisonra, a Kennedy-gyil- kosok után nyomozva, New Orleans-i kerületi ügyészre különböző sajtószervek hatalmas tüzet összpontosítottak, Garrison szerdán bírósághoz fordult. Kérte: engedélyezzék számára, hogy a NBC televíziós állomás műsorában válaszoljon azokra a vádakra, amelyek az ellene irányuló NBC-műsorban hangzottal: «L A bíróság szerdán helyt adott kérelmének. Montreal. A montreali világkiállításra szerdán érkezett a húszmilliomodik látogatói egy 19 éves amerikai diák- leány. A kiállítás szervezői a világkiállítás megnyitásakor mintegy 10 millió látogatóra számítottak, Berlin. Mint az ADN jelenti, az utóbbi időben megint több „politikai” léggömböt bocsátottak fel a Német Demokratikus Köztársaság felé. A rágalmazó szennyiratokat tartalmazó léggömbök, az NDK területe felé sodródva, anyagi károkat és közlekedési zavarokat okoznak. Kairól jelentés Jól értesült megfigyelők a haladó arab rendszerék magasszintű megbeszéléseiből arra következtetnek, hogy összehangolják politikájukat az izraeli agresszió következményeinek felszámolása érdekében. A nyilatkozatból kitűnik, hogy Algéria és Szíria egye fért a harc folytatásának szükségességével. Eszerint „erélyes forradalmi szellemben” tanulmányozták azokat az intézkedéseket, amelyek az izraeli agresszió nyomainak eltüntetéséhez és az arab nemzet jogainak m -g védéséhez szükségesek. Az algériai és a szírial államfő egyetértett abban, hogy a harcot — a néptömegek részvételével — győzelemig kell folytatni. Fock Jenő miniszterelnök, Darvas József író, Simon István költö és Sándor Ernő újságíró g tanácskozás szünetében. A beruházási igényeket a lehetőségek szintjére keli csökkenten
