Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
2 napló 1967. JÜLIXJS *. Kádár János elvtárs felszólalása a KISZ VII. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) a tömegek egyetértése, támogatása és bizalma a valóságban mélyebb & nagyobb, mint ahogyan mi értékeljük. Az elmúlt évtizedek harcai mindezt bebizonyították. Amikor a párt vagy az ifjúsági szövetség egy adott kérdést világosan, nyíltan feltárt és megjelölte a feladatot, harci programot adott a tömegeknek, akkor a tömegek soraiban megszűntek a zavarok, bizalommal vállalták a munkát, a harcot, ami nagy társadalmi kérdések megoldásánál elengedhetetlen. Amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség saját területén, saját feladatait mérlegeli, amint teszi itt VII. kongresszusán, azzal a nyugodt és biztonságos érzéssel teheti, hogy pártunk politikája elvi politika, szilárd, következetes és ennek a politikának fő irányvonala a legközelebbi esztendőkben sem fog változni. (Nagy taps.) Három fő erő a világpolitikában Először szeretnék szólni a nemzetközi helyzetről. A nemzetközi helyzet alakulásának mérlegelésénél abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg a világpolitikában különböző hatalmas erők vannak jelen és hatnak. Jelenleg megkülönböztethető módon legalább Is három fő erőt látunk. Az első, amelynek meghatározó szerepe van a világ fejlődésben, a szocialista világ- rendszer, a szocialista forradalom, a világ kommunista mozgalmának ereje. A második és jelenlegi állapotában ezt külön kell kezelnünk, mert megvan a maga sajátossága — az úgynevezett harmadik világ erőcsoportja, amely a maga módján ugyancsak meghatározó szerepet játszik a nemzetközi élet alakulásában. A harmadik, meghatározott erővel és szereppel rendelkező tényező az imperializmus^ A szocializmus, a szocialista világrendszer, a kommunizmus nemzetközi erői következetes harcot és küzdelmet folytatnak a társadalmi haladásért általában, a szocializmus eszméinek előretöréséért különösképpen és minden erejükkel támogatják a ííémzeti függetlenségi törekvéseket. Támogatják a nemzetközi jog tiszteletben tartását, fellépnek az agresszió ellen, küzdenek a világháború kirobbantásának megakadályozásáért, a tartós béke megteremtéséért. Az úgynevezett harmadik világon belül természetesen országonként, népenként, világrészenként eltérőek a törekvések, de közös és alapvető jellemvonásuk, hogy a gyarmati rendszer megsemmisítésért a néokolonializmus ellen, az önálló és független nemzeti létért, az adott országok társadalmának belső fejlődéséért küzdenek. A szocializmus és a harmadik világ erőit összeköti annak az alapvető ténynek a felismerése, hogy az ellenség, az imperializmus, közös, és szükségszerű, hogy teljes egységben lépjenek fel ellene. Ugyanez az imperiazimus, amely minden erővel meg akarja akadályozni az egykor gyarmati elnyomás alatt sínylődött népek önálló nemzeti törekvéseit, meg akarja akadályozni a szocialista világrendszer fejlődését és azt, hogy újabb népek és országok is a szocialista fejlődés útját válasszák. Az imperialisták, ha tehetnék, szeretnék visz- szarabolni a szocialista országok népeitől is elért vívmányaikat, önállóságukat, függetlenségüket és szabadságukat. A harmadik nagy erőcsoport, az imperializmus, tekintettel a szocialista világrend- szer erejére, úgy tűnik, kerüli a fő erők közvetlen ösz- szecsapását, mert nem tekinti a helyzetet kedvezőnek ahhoz, hogy világháborút robbanthasson ki. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy ugyanez az imperializmus — számításba véve azt is, hogy a szocialista világ és a harmadik világ nem , akar háborút — tudatosan és tervszerűen provokációkat és támadásokat szervez, egy-egy országra mért csapásokkal próbálja megakadályozni a társadalmi fejlődést, vagy elérni a gyarmati rendszer visszaállítását. Az imperializmus általános stratégiájához és taktikájához tartozik, hogy anyagi befolyását, katonai eszközeit minden reakciós erőnek rendelkezésére bocsátja, s mivel ez az imperializmus természetével, világnézetével is összefér, nem riad vissza puccsok és hasonlók szervezésétől sem. A görögországi puccs bizonyító erejű ténye annak, hogy milyen a kapitalista világ demokráciája a valóságban. A terror, a puccás, a gyilkosság ősi fegyver a társadalmi haladással szemben. Mindez pillanatnyilag súlyos csapás arra a népre, amely ezektől szenved, de a történelem fejlődését nem lehet feltartóztatni. Hajdanában a kapitalisták propagandistái Moszkvát, a kommunistákat igyekeztek úgy ábrázolni, hogy az éjszaka leple alatt, titokban, köpeny alá rejtett tőrrel összeesküvéseket szerveznek. Nézzék meg, hová jutott most az imperialista kapitalizmus. Görögországban a hatalom a burzsoázia kezében volt, az országra döntő befolyása volt a NATO-nak, de voltak bizonyos demokratikus intézmények, választásokra készültek és polgári baloldali előretöréssel lehetett számolni, ami természetesen még mindig rendkívül messze volt mindenféle kommunizmustól, vagy proletárdiktatúrától. Ez mégis olyan ijesztő perspektíva volt a görög burzsoázia, a reakció, s a NATO hangadói számára, hogy már ezzel szemben is szükségesnek tartottak katonai puccsot szervezni, rendkívüli állapotot és a legkegyetlenebb terrort bevezetni. A vietnami és a közel-keleti háború Az imperialisták tudják, hogy a jelen történelmi viszonyok között a világháború pusztulásukat jelenti, de békében sem tudnak élni, s úgy látszik, tudatosan irányt vettek úgynevezett helyi háborúk kirobbantására. Ezek közül kettőről szeretnék szólni, a vietnami és a közel-keleti háborúról. Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy a magyar ifjúság legön- tudatosabb képviselői a kongresszuson helyesen, pontosan, a párt állásfoglalásával, a szocialista országok, a világ minden haladó emberének véleményével összhangban minősítették az amerikai agresszo- rok vietnami háborúját, s megfelelő módon szóltak arról a segítségről, amelyet a saját lehetőségeik szerint a magyar fiatalok is nyújtottak a harcoló vietnami népnek és arról is, hogy ezt a támogatást és segítséget folytatni fogják. Az Egyesült Álamok Dél- Vietnamban klasszikus gyarmatosító háborút folytat; területet akar befolyása alatt tartani és az ott található legreakciósabb erőkkel szövetkeztek. hogy a legkönyörtelenebb eszközökkel eltiporják Dél-Vietnam népét, minden nemzetközi jogot sértő agressziót folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, egy szuverén ország ellen, bombázzák városait és a legkülönbözőbb természetű háborús cselekményeket követik el az ország és népe ellen. A hős vietnami nép immár két és fél esztendeje nyílt háborúban, hősiesen és eredményesen áll szemben és harcol a világreakció fő erejével, az amerikai agresszorokkal. — Mindnyájan hallottuk tegnap vietnami testvéreink, a vietnami fiatalok képviselőit. A háború eddigi menete és tör ténete bizonyítja, hogy vietnami elvtársaink szavára biz tonsággal építhetünk, a vietnami nép a testvéri szocialista országok támogatását élvezve, tovább fogja folytatni hős harcát és meg fogja hiúsítani az amerikai imperialisták minden tervét. A nyugatiak időszakonként szónokolnak arról, hogy ők nem akarják folytatni a vietnami háborút; így, vagy amúgy hajlandók lennének a háborút befejezni. Ezeket a szólamokat a valóság tényei leleplezték már. Biztosak lehetünk abban, hogy az amerikai agresszor akkor fog meghátrálni, amikor a vietnami nép és a haladó emberiség egyesített ereje erre kényszeríteni fogja. Nekünk internacionalista kötelességünk, hogy minden tőlünk telhető segítséget magadva hozzájáruljunk a vietnami háború befejezéséhez. Ennek feltétele, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a bombázást és mindenféle agresz- sziót a VDK ellen és a vietnami elvtársak követeléseinek megfelelően, vonja ki csapatait Dél-Vietnamból. Ez a vietnami háború befejezésének módja. Ez így lesz, erről mi szilárdan meg vagyunk győződve. Ennek tudatában élünk és vesszük ki részünket ebből a valóban világjelentőségű harcból. Legutóbb a közel-keleten tört ki háború. Ez a háború azzal kezdődött, hogy Izrael állam katonai egységei június 5-én hajnalban támadást indítottak az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria és Jordánia ellen. Ez kétségtelen és Vitathatatlan agresszió. Az izraeli csapatok arab országok területét foglalták el, tartják megszállva és különböző kegyetlenségeket követnek el az általuk megszállva tartott területeken, elűzik az arabokat saját hazájuk területéről, saját földjükről. Az izraeli agresszióval kap csolatban pártunk, kormányunk állást foglalt idehaza és nemzetközi fórumokon, Moszkvában és az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Állásfoglalásunk világos, közvéleményünk azzal egyetért. Az izraeli agresszió ellen vagyunk és a megtámadott arab országok oldalán állunk. Szilárdan vallott álláspontunk, hogy az agresszió következményeit fel kell számolni és az agresszornak nem szármáz hat háborús bűneiből semmi előnye. Sarkalatos kérdés, hogy a támadó és idegen területeket megszállva tartó izraeli csapatokat vissza kell vonni a június 5-i támadást megelőző kiindulási állásokba, a fegyverszüneti vonalak mögé. Csak ezek után lehet szó a térségben valóban létező kérdések igazságos és normális megoldásáról. A viszály magva régi, nem újkeletű dologról van szó. Az összeütközések évtizedek óta folynak ebben a térségben. Néhány évtizeddel ez előtt ez a közel-keleti térség teljes egészében az imperialisták gyarmati birtoka volt. Az imperialisták rátették kezüket a világnak e térségére, amely nagyon gazdag egy tér mészeti kincsben, az olajban és katonai-politikai szempontból rendkívül fontos. Az arab népek szabadságharcának eredményeként azonban ez a terület jelentős mértékben és jelentős részben kicsúszott kezükből. Az imperialisták nem adták fel a térségért a harcot, a június 5-i izraeli agresszió mögött is ők állnakMi elvi alapon hívei vagyunk minden nép nemzeti szabadságának és valljuk, hogy minden nemzetnek, nép nek joga van az államalkotáshoz. Ebből az elvből kiindulva az annak idején ismert módon létrejött Izrael állammal, annak létét elismerve diplomáciai kapcsolatot létesítettünk és tartottunk fenn, annak ellenére, hogy Izrael szabályos imperialista, kapitalista állam, ahol megvannak az osztályellentétek, megvan a termelőeszközöket birtokában tartó burzsoázia, megvannak a munkások, parasztok, akiket a burzsoázia kizsákmányol, és olyan kapitalista kormány van, amely az imperializmus fő erőivel haladva imperialista törekvéseket támogat. Külpolitikánk elvi alapon nyugszik Hozzátartozik a kérdéshez az is, hogy a világon szétszórtan élő, magukat zsidónak valló emberek a zsidó nép hazájaként tekintenek Izraelre. Jól emlékezünk arra, hogy a Hitler-fasizmus miféle barbárságokat követett el. Középkori nézeteket hirdettek, faji megkülönböztetést alkalmaztak és nagyszámú zsidó származású embert meggyilkoltak. A mi álláspontunk, a kommunisták álláspontja e kérdésben sohasem volt bizonytalan, vagy vitatható. Mi mindenkor mindenféle fajelméletet elutasítottunk és minden erőnkkel, fenntartás nélkül harcoltunk a második világháború időszakában is a faji megkülönböztetés, a zsidóüldözés és a Hitler fasiszta barbárság ellen. Harcoltunk és harcolunk a faji megkülönböztetés és atrocitás ellen bármikor és bárhol találkozunk azzal, legyen az az amerikai négerekkel szembeni diszkrimináció, vagy bármilyen más. Ez a kérdés egyik oldala. A másik oldala az, hogy az elmúlt évtizedekben a világ különböző országaiból nagy számban vándoroltak ki Izraelbe zsidó emberek, így Magyarországról is és izraeli állampolgárok lettek. A rokoni, érzelmi kapcsolatok zavarhatják a tisztánlátást. Meg lehet érteni, hogy egy ember politikai állásfoglalását megzavarja, ha az agressziót elkövető országban testvére, vagy rokona él. Az állásfoglalásnak azonban a külpolitikában is elvi alapon kell nyugodnia. Ha nem elvi alapon foglalnánk állást, akkor komoly zavarok keletkezhetnének. A magyar állampolgárok közül viszonylagosan soknak él gyermeke, testvére, vagy más rokona az Egyesült Államokban és Nyugat-Németország- ban is. Hová jutnánk a politikában, ha azért, mert néhányszor tízezer magyar állampolgárnak rokona él az Egyesült Államokban, nem ítélnénk el következetesen az Egyesült Államok uralkodó köreinek imperialista politikáját és vietnami agresszióját. Hová jutnánk, ha nem szállnának szilárdan szembe a Nyugat-Németországban újjászülető neofasizmussal, mi- litarizmussal és az uralkodó revansista politikával azért, mert ott magyar állampolgárok rokonai élnek? És hová jutnánk, ha mi Izrael kétségkívül jogtalan háborús lépéseit nem ítélnénk el, mint imperialista agresz- sziót azért, mert néhány ezer embernek apja, gyermeke vagy testvére él Izraelben? Mi azt valljuk, hogy az Egyesült Államok népének jövője akkor lesz jó, ha az Egyesült Államok abbahagyja a vietnami háborút és minden agressziót. (Nagy taps.) Nyu- gat-Németország népének akkor lesz jó, ha feladják a re- vansizmust, felszámolják az agresszív militarizmust és megkeresik a testvéri egység útját a Német Demokratikus Köztársaságban élő német néppel, a béke és a barátság útját Európa többi népével. (Taps.) És az Izraelben élő népnek, dolgozóknak akkor lesz jó, ha szembeszállnak saját kormányuk imperialista agressziójával, és megkeresik a béke, a barátság és az együttélés útját az ott élő arab népekkel. (Nagy taps.) Mi tehát az imperialista politika és nem a zsidó nép, nem Izrael állam ellen vagyunk. Mi az igazság mellett vagyunk, és azok mellett, akiknek oldalán az igazság ma e kérdésben van: az arab népek mellett. Szolidárisak vagyunk velük, és tőlünk telhető módon támogatjuk harcukat, hogy az agresszió következményeit felszámolják. Mi kommunisták nem szervezünk semmiféle puccsot, semmiféle helyi háborút nem robbantunk ki, nem gyújtogatunk. A mi világnézetünk a harc más útját diktálja nekünk. Az imperialisták világnézetébe, hatalmi törekvésébe, imperialista koncepciójába illik bele a puccsok szervezése és helyi háborúk kirobbantása. A közelmúltban néhány ilyesmi sikerült nekik. De mi, kommunisták óvnánk őket attól, hogy hamis következtetésre jussanak és azt higgyék, hogy ez így megy majd az idők végezetéig. Ez nem fog így menni, mert a szocialista világ és a harmadik világ népei s a haladó emberek megfelelő módon fognak harcolni; hogy ez a kurzus befejeződjék. A szocializmus világrendszerré vált Elvtársak! A történelem más úton jár. ötven éve annak, hogy a világ egy nagy országa, az akkori Oroszország kiszakadt a cárizmus, az imperializmus bilincseiből. Azóta a szocializmus világrendszerré vált és ma három földrészen vannak szocialista országok. A szocialista országokon túl is vannak országok, nem utolsó sorban arab országok — Algéria, Egyiptom és Szíria — amelyek a társadalmi haladás és a szocializmus saját értelmezésük szerinti útján haladnak előre. Nem véletlenül és nem utolsósorban ezért is következett be az imperialista agresszió az Egyesült Arab Köztársaság és Szíria ellen. A gyarmati rendszer romokban hever. Igaz, hogy a gyarmati sorból felszabadult és politikai függetlenséget nyert országok a társadalmi fejlődés különböző fokain, a gazdasági fejlődésnek éppen a gyarmatosítók bűnei miatt alacsony szintjén állnak, nincs fejlett iparuk, nincs fejlett közlekedésük, belső erőik sem eléggé szervezettek, és sok nehézséggel küzdenek. Az imperialisták ezt igyekeznek a maguk előnyére kiaknázni, gazdasági fojtogatást és zsarolást, katonai beszivárgást, vesztegetést, korrupálást alkalmazni, puccsokat szervezni. De ez történelmileg nem változtat azon a tényen, hogy a gyarmati rendszer összeomlott és ma már csak maradványai vannak. A történelem azt bizonyítja, hogy a szocialista országból sohasem lesz többé még egyszer, kapitalista ország, és a gyarmati rendszert az imperialisták nem tudják még egyszer visszaállítani. Mi azt valljuk, hogy a mi világnézetünk győzelméhez, a szocialista rendszer világméretű győzelméhez nincs szükségünk háborúra. A szocialista társadalmi rend enélkül is felül fog kerekedni a kapitalizmuson a föld minden országában a társadalmi erők harcának eredményeként és a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek megfelelően. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköz- társaság állami külpolitikája a szocialista országok és a harmadik világ országainak egységét, összefogását szolgálja. A szocialista országok egységének és tömörülésének hívei vagyunk. Mostanában egyes szocialista országoknál felbukkannak a nemzeti elkülönülés elemei. Ennek szélsőséges példáját látjuk a pekingi vezetők nacionalista, nagyhatalmi magatartásában és politikájában. Mi a szocialista országok kapcsolataiban a nemzeti korlátoltság, a nemzeti elkülönülés ellen, a proletár internacionalizmus, valamennyi szocialista ország testvéri egysége és együttműködése mellett vágunk. (Nagy taps.). A proletár internacionalizmust valljuk és követjük a nemzetközi kommunista mozgalomban, az ott jelentkező feladatok megoldásában, ezért a tanácskozások, a konzultáció hívei vagyunk, annak a hívei, hogy vonjuk össze, egyesítsük a kommunizmus erejét, a közös ellenség, az imperializmus ellen. (Nagy taps.). Ebben a kérdésben manapság vita van. Emlegetik, hogy a „nagy” ne nyomja el a „kicsit”, a „kicsi” ne nyomja el a „nagyot”. Mi azt tartjuk, hogy a szocialista országok szuverenitását, nemzeti függetlenségét, békés építő munkáját, a szocialista, kommunista társadalom mielőbbi teljes felépítését senki sem fenyegeti a szocialista világon belülről, azt csak az imperialista agresszor fenyegeti, és nekünk az ellen kell harcolnunk. (Nagy taps.). A szocialista országok viszonya jelenleg nem zavartalan, a világ kommunista mozgalmán belül nincs teljes egység. De mi kommunisták vagyunk, és ezzel a helyzettel is szembe tudunk nézni. Számunkra van egy parancs, az, hogy ilyen viszonyok közt is szorosabban kell tömöríte- nünk azokat az erőket, amelyek tömörülni óhajtanak az imperializmus ellen. (Hosszan tartó, ütemessé váló nagy taps.). Részt vettünk a Karlovy Vary-i értekezleten, ahol ösz- szegyűltek Európa kommunista és munkáspártjai, hogy Európa népeinek legégetőbb kérdésében, a béke és biztonság ügyében konzultáljanak. Ilyen összejöveteleken már régóta nem született és nem is születhetik olyan határozat, amely valamely párt önállóságát, vagy valamely szocialista ország szuverenitását sértené. Tanácskozásról van szó, ahol a jelenlevők megvitatnak valamit, megállapodásra jutnak, azt deklarálják, vagy nem deklarálják. Hogy abból mi válik valósággá és melyik párt hogyan tesz annak eleget, az a pártok saját ügye. Bizonyos azonban, hogy nem nélkülözhetjük a marxista elemzést, a közös tanácskozást. Az erőket tömöríteni kell, oly módon, ahogy Karlovy Varyban történt, hogy a közös kérdésről, a közös feladatról beszéltünk anélkül, hogy bárkit is kiátkoztunk volna azok közül, akik nem jöttek el. Ellenkezőleg: mindenkit felhívtunk, hogy vegye ki részét a harcból. A nyilatkozatban nincs olyasmi, amivel egy kommunista párt ne érthetne egyet. Hívei vagyunk a széles körű nemzetközi tanácskozásoknak Ugyanezt tettük Moszkvában. Szükségesnek tartottuk, hogy az izraeli agresszió kérdésében állást foglaljunk. Aki egyetértett, aláírta, aki nem, az nem írta alá. Szükséges, hogy a világ ismerje a kommunista állásfoglalást egy adott kérdésben. Mi így látjuk a következő utat is. Hívei vagyunk a széles körű és nagy tanácskozásoknak. Több regionális, és még szélesebb körű tanácskozást kell tartanunk, és arra kell irányt vennünk, hogy aki egyetért, az találkozzék és konzultáljon. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköz- társaság, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kitart elvei és barátai mellett, a Szovjetunió mellett, a szocia(Folytatás a 3. oldalon.)
