Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

Budapesti és szegedi vendégjáték Ötödször hazánkban a Mojszejev Táncegyüttes Harminc évvel ezelőtt egy fiatal orosz balettmester ma­ga köré gyűjtötte azokat a lelkes ifjú táncosokat, akik érdeklődtek művészi tervei iránt, s velük együtt hozzá­látott a népi táncok tanul­mányozásához. Neve: Igor Mojszejev. Mojszejev járt Ukrajná­ban, Belorusziában, Tádzsi­kisztánban, a Volga-vidéken, az Ural hegyei között, Szi­bériában, a Kaukázusban és a Krim félszigeten. Hol vasúton, hol kocsin, máskor lovagolt, sőt gyalogosan is nekivágott a távoleső fal­vakba vezető utaknak. Leg­hitelesebb forrásainál ismer­kedett meg a népi táncmű­vészettel. A falusi ünnepsé­geken és klubestéken talál­kozott a tehetséges népi tán­cosokkal; gyűjtötte a tapasz­talatokat és ismereteket. „A népművészet nyitotta meg előttem hivatásom átjár — mondja. Az együttes eredetileg 35 táncosból állt. Sokan közü­lük öntevékeny művészegyüt­tesektől jöttek. A Mojszejev Együttesnek jelenleg száz tagja van, t csaknem vala­mennyien elvégezték a tánc­művészeti iskolát. A fiatalok átveszik az idősebb nemze­déktől az együttes hagyo­mányait: a népi táncokban érvényre jutó kifogástalan etílusérzéket, az előadás pá­ratlan könnyedségét, elsajá­títják a rendkívüli összeszo­kottságot, amelynek alapján a táncosok csoportját való­ban együttesnek lehet nevez­ni. Á műsorban a népi táncok mellett, — több mint nyolc­van ilyennel dicsekedhetnek, — akadnak olyan számok is, amelyek teljes tematikai cik­lusokat alkotnak. A „Képek a múltból" a forradalom előtti Oroszország életét be­mutató szatirikus jelenetek­ből álL Legsikerültebb közü­lük a „Moszkva-környéki Ura” és a „Vasárnap". A „Képek a szovjet életből” legjelentősebb száma a „Par­tizánok■ a Nagy Honvédő Háború történetének egyik dicsőséges fejezetét mutatja be. A táncosok műsort szer­kesztettek a kollektíva uta­zásairól. Óriási földgömböt állítottak a színpad közepé­re, s azon megjelölték az együttes csaknem harminc év alatt megtett útját. A tá­volság azóta tovább nőtt: az együttes most fejezte be ne­gyedik földkörüli útját. Egyes országokban több­ször is jártak Mojszejevék; Lengyelországban és Cseh­szlovákiában például négy­szer vendégszerepeitek. Két­szer jártak Olaszországban, háromszor Franciaországban és Belgiumban. Diadalmas vendégjáték-kőrútjuk végig­vezetett az Egyesült Államok és Latin-Amerika városain, s a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese 1966 őszén ha­talmas sikerrel vendégsze­repeit Spanyolországban. Magyarországon az együt­tes 1946 elején járt először. A most következő vendégjá­ték. már az ötödik lesz. A Mojszejev Együttest nemrégiben a Szovjetunió Akadémiai Népi Együttesé­nek címével tüntették ki. Ezt a címet a Szovjetunióban csak a legkitűnőbb és legki- forrottabb színházi és zenei kollektíváknak adományoz­zák. Igor Mojszejevet is nagy kitüntetés érte az idén: „Üt a tánchoz" című műsoráért Lenin-díjjgl jutalmazták. »Tavaszi láz” — ukrán szvit »A kolhoz utcája” című tánc jelenet Szabadtéri színházi esték A Rigoletto és a My fair Lady Irigylésre méltóan szép szabadtéri színpadunk nyá­ri műsorairól számos bírá­lat hangzott már el az el­múlt években. Az idei prog ram sem bővelkedik külö­nösebben kimagasló pro­dukciókkal, bár a táncze- ne-estek óriási közönséget vonzanak. A legszínvonalasabb es­teket kétségtelenül a Pécsi Nemzeti Színház szabadtér­re kihelyezett műsorai ígér­ték. Ebből kettő — július 1-én Verdi Rigoletto című operája, 5-én pedig Loewe: My fair Lady című zenés játéka — már lezajlott. Te­hát a kőszínházban is si­kerrel játszott darabok ke­rültek eg'y-egy estére a sza­badtérre, közönségcsábítóul neves vendégművészek felléptével. A Rigolettóban a címszerepet operaházunk kiváló művésze, Radnai György vállalta, Gildát Ágay Karola énekelte, míg a mantuai herceg szerepé­ben külföldi tenorista, a Varsói Operaház tagja, Ka- zimier Pustelak lépett a közönség elé. A My fair Lady-ban Higgins profesz- szor szerepét a fővárosi elő­adások Higgins-e, Besse- nyey Ferenc alakította. Valami különös varázsa van ezeknek a szabadtéri előadásoknak. Az ideálisan kellemes nyárestén lelkesen tapsolt a közönség a ven­dégművészeknek, valamint a helybeli szereplőknek. Bemutatjuk megyénk legjobb műkedvelő csoportjait A mohácsi Kisfaludy Gimnázium Irodalmi Színpada Másodszor nyerte el a „megye legjobb irodalmi színpadáét megillető ván­dorserleget a mohácsi Kis­faludy Károly Gimnázium együttese. Kövesi Józsefné gimnáziu­mi tanár, az együttes veze­tője elmondotta, hogy 1960 óta működik a csoport. Elő­zőleg önképzőkört és szak­köri keretben tevékenyke­dett. A mohácsi gimnázium irodalmi színpada egyike volt az ország első ilyen nemű öntevékeny művészeti csoportjainak. Az elmúlt hat esztendőt két sikeres keszt­helyi helikoni szereplés fém­jelzi, valamint részvétel 1962-ben az országos irodal­mi színpadi fesztiválon. Az iskolai rendezvények és ün­nepi alkalmak mellett me­gyei körműsorokban is sze­repeltek Siklós, Szigetvár, Pécsvárad művelődési há­zaiban. Színvonalasak vol­tak önálló irodalmi estjeik, melyek közül a korábbi évekből Váczi Mihály és Sánta Ferenc költői-írói est­jére, a szerzők személyes részvételére emlékeznek szí­vesen. Az elmúlt évadból kiemel­kedik a novemberben bemu­tatott „Forradalmi égbol­tok" című komplex irodal­mi összeállítás. Mottóul Martinov versének címét vették, a műsor első részé­ben Bednij: Főutca című költeménye hangzott el, a második részben Gorkij— Brecht: Az anya című drá­májának részlete, míg a harmadikban Rozsgyeszt- venszkij: Requiemje, vala­mint Somlyó György verse szerepelt. Űj összeállításuk címe: „Fizikusok és líriku­sok.” Arról szól, hogy a tu­domány és a technika, va­lamint az irodalom és mű­vészet milyen szerepet tölt be az emberi haladás szol­gálatában. Eszmei mondani­valóját Voznyeszenszkij idézete adja: „Ha jó kezek­be adjuk, a technika jót tesz, de ha a kéz gonosz...?!" A tudomány hősei és már­tírjai lépnek színre Brecht Galileijétől kezdve Németh László két Bólyaiján át Ara­gon Joliot Curie-éig. Juhász Ferenc nagyszabású költe­ménye zárja a műsort, mely nek remélhetőleg nagy si­kere lesz. Biztosíték erre Kövesi Józsefné személye, aki szenvedélyesen szereti az irodalmat, nemcsak mint olvasmányt, hanem a meg­szólaltatott, életrekeltett iro­dalmi, költői műveket. Hisz az irodalom és művészet emberformáló, nevelő erejé­ben, hatásában. Elve: nem a megszokottat, hagyomá­nyost, hanem az újat, ke­véssé ismertet keresni tar­talomban, mondanivalóban és stüusban, előadásmódban egyaránt gén részt vett a Dunaújvá­rosban rendezett amatőr tánczenekarok fesztiválján, ahol bronz oklevelet nyert. Különösen nagy sikert értek el saját szerzeményű, „Viet­nam” című protes song-juk- kaL A zenekar tagjai közül hárman idén érettségiztek sikerrel, ami azt jelenti, hogy az együttest ősszel új­já kell alakítani. Ügy ter­vezik, hogy Szigetváron még részt vesznek a megye tánc­zenekarainak vetélkedőjén, aztán az új tagokkal felfris­sült együttes megkezdi pró­báit Jó lenne, ha va­lamivel több segítséget kap­nának elsősorban a mohácsi KISZ Ifjúsági Háztól, hogy még színvonalasabban szó­rakoztathassák a mohácsi fiatalságot — ni — Különösen a színpad nagy méretei fokozták az előadá­sok látványosságát. A kő­színház szűk színpada után mintha „szélesvásznú” vál­tozatban került volna elénk a Rigoletto és a My fair Lady. Egyetlen szabadtéri előadás kedvéért természe­tesen nem lehetett az elő­adásokat átrendezni, a színfalakat újjáalkotni, így a megnövekedett lehetősé­geket sem sikerült minde­nütt kihasználni. A Rigo- lettonak ezúttal is a záró­felvonása sikerült a legjob­ban, bár a viharjelenet scenikai megoldása itt nagy szabásúbb is lehetett vol­na. A szabadtéri Rigoletto- előadás értékét Radnai György atmoszféra-teremtő erejű alakítása adta meg. Rigolettója remekül egyesí­tette a nagyszerű énekes és a drámai színész erényeit. Ágay Karola kulturált or- gánumú Gildája kellemes élményt nyújtott. Kazimier Pustelak neve, azon kívül, hogy a Varsói Operaház tagja, nem sokat mondott a pécsi közönségnek, és volt olyan érzésünk, hogy ha már külföldi vendég- művészt hozunk, akkor az valóban vonzó név legyen. Azonban Pustelak hajlé­kony szépségű tenorjának hallatára kellemes megle­petést éreztünk és élvezet­tel hallgattuk énekét. A pécsi művészek közül Mar- czis Demeter, Erese Mar­git, Bolla Tibor, Berczeli Tibor, Horváth Sári, Hot- ter József méltó partnerei voltak a vendégeknek. A My fair Lady előadá­sára zsúfolásig megtelt a hatalmas szabadtéri néző­tér. Bessenyey Ferenc élet­tel teli, ezernyi színnel megformált Higgins-e osz­tatlan sikert aratott. De részese volt az est sikeré­nek Vári Éva, Váradi Sza­bolcs, Takács Margit, Bá- zsa Éva, Paál László, Mes­ter István éppúgy, mint a tánckar, valamint a mind­két előadáson hibátlanul helytálló kórus és zenekar. Mindkét est karmesteri munkája Nagy Ferenchez fűződik, aki lendülettel fog­ta össze a nagylétszámú együttest és nagy lélekje­lenléttel oldotta fel a man­tuai herceg híres áriájának ismétlésekor támadt pilla­natnyi zavart. Két nagysikerű, a jövőre is példát mutató előadás színhelye volt tehát szabad­téri színpadunk. — irt — Találkozunk hétfőn Egy perc Mensáros Lászlóval Egy hete róla beszél Pécs, legalábbis az irodalomrajon­gó pécsiek. Most a Nádor bejáratánál jelenik meg ele­gáns alakja. Mozdulatában valahol ott van Novák tenár- úr sétaDálcája, a Jaguár ma­gabiztos fellépése. Leül, kávét kér és azt mondja: — Ismételni kell! A XX. század című műsornak az el­múlt szombaton a nyolcvan­harmadik előadása volt, ez a pécsi tettyei est. Ügy érzem, a közönség megértett és kell-e nagyobb öröm egy művész számára! — Tehát hétfőn ismét el­mondja a műsort? — Hétfőn is. A Doktor Sándor Művelődési Házban este 8 órakor a teljes műsort adom elő, ennek rövidített változatát pedig más idő­pontban a tüdőszanatórium­ban. Ugyanis három napra jöttem le Pécsre, s ott la­kom, ott látnak vendégül. Ez a szanatóriumi előadás tehát a köszönetem lesz. Szereti Pécset. Emlékek, sikerek fűzik a városhoz. Most a Kollégák című darab jut eszébe. — Pesten összefutottam Upor Péterrel, éppen állás nélkül voltam. Péter hívott, látogassak le Pécsre. De ép­pen csak annyi pénzem volt, hogy az útiköltséget fedez­zem vele. Itt aztán kiderült, hogy a Kollégákban szükség van valakire, a szerepet rám­osztották, s bár délelőtt üres zsebbel léptem le a vonatról, este már szállodai szobám és előlegem volt. A pincér elviszi az üres kávéspoharat, Mensáros fel­áll: — Pihenni szeretnék fent a Mecseken. De hétfőn talál­kozunk. Szovjet vendég a főiskolán Kedves vendég a Tanár­képző Főiskolán. Három na­pig városunkban tartózko­dott A. G. Hritkova, a Rosz- tovi Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára, a bio­lógiai tudományok doktora, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának tagja, aki a Mű­velődésügyi Minisztérium vendégeként érkezett ha­zánkba. A kedves vendég, itt-tartózkodása idején meg­ismerkedett városunkkal, és megtekintette a felsőoktatá­si intézményeket. A mohácsi Echnatons tánczenekar A tánczenekarok kategó­riájában győztes mohácsi tánczenekar 1960-ban ala­kult. öt diák alakította meg a Park utcai Általános Is­kolában. Két évvel később már sikerrel léptek a nyil­vánosság elé a városi kul­turális szemlén. Eleinte a hagyományos tánczenei stí­lusban játszottak, csak ké­sőbb tértek át a divatos gi­tárzenekarra. A luxembur­gi stílust követték, majd az énekes beat-zenét, először csak 1—2 szólamban, de most már 3—4 szólamban is énekelnek. Mohácson na­gyon népszerűek, különösen mióta a Városi Művelődési Házban szerepelnek délutáni teákon. Az együttesnek megalaku­lása óta Szántó Dezső a ve­zetője. Ö számolt be arról, hogy az együttes április vé­Szovjet, német és lengyel egyetemen Szabó László, Bujtár Gábor, Bittér Mátyás és Medovarszky György külföldön tanul A három európai ország egyetemén öregbítik szep­tembertől kezdve a Pécsi Zipernovszky Károly Álta­lános Gépipari és Erősára­mú Ipari Technikum hír­nevét. A következő tanév­ben ugyanis a technikum négy növendéke tanul majd külföldi egyetemen. Az idén ugyanis, az elő­ző évek gyakorlatához hí­ven a Művelődésügyi Mi­nisztérium ismét meghirdet egy pályázatot. E szerint külföldi egyetemre jelent­kezhetnek az 1966—67-es tanévben érettségizett diá­kok. A Művelődési Köz­lönyben már az ősszel meg­jelent a pályázat. A tech­nikum idén érettségiző diákjai közül nyolcán je­lentkeztek. Ez a szám meg­lehetősen illuzórikusnak tűnt, mivel a Zipernovszky Károly Technikumból két évvel ezelőtt sikerült utol­jára egy tanulónak külföldi egyetemre bejutni. Ezelőtt pedig közel tíz évvel ko­rábban ment innét valaki külországi egyetemre. Februárban írásbeli és szóbeli felvételi vizsgán vettek részt a jelentkezők, majd márciusban egy, a családi viszonyaikat, anya­gi helyzetüket, világnézetü­ket tisztázó, megbeszélő is­merkedésre hívták fel őket Budapestre. Mindezek ered­ményeként májusban érke­zett a hír: az iskola növen­dékei közül négyet enged a minisztérium külföldi egyetemre. A négy sze­rencsés diák: Ritter Má­tyás, a gépész szakos IV/b, valamint Szabó László, Buj­tár Gábor és Medovarszky György a műszeripari ta­gozatos IV. osztályból. Sza­bó László a Szovjetunióba, Ritter Mátyás és Bujtár Gábor a Német Demokra­tikus Köztársaságba, Me­dovarszky György pedig Lengyelországba megy. Az NDK-ba és a Szovjetunió­ba a tanév megkezdése előtt rövid nyelvi gyakorla­tot kívánnak meg a leendő hallgatóktól. Medovarszky György pedig csak egyéves lengyelországi nyelvtanulás után kezdheti meg egyete­mi tanulmányait. A Zipernovszky Károly Technikumnak nagy elis­merés a négy diák felvéte­le. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom