Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-05 / 156. szám

I 2 napló 1967. JÚLIUS 5. Befejezéshez közeledik az ENSZ-közgyűlés ülésszaka Úgy kell cselekednünk, hogy ne lobbanhasson újra lángra a háború Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalása Közlemény Podgornij iraki tárgyalásairól Dzsebel hősei Legnagyobb nemzeti ünne­pét fin ma Algéria népe. Pontosan tél évtizeddel ez­előtt, ezen a napon kiáltották kf Franciaország egykori leg­nagyobb és legértékesebb gyarmatának függetlenségét. Ea a diadal hosszú küzdelem eredménye volt: a Szahara homokján, a Dzsebcl-hegység zord sziklái mögött bét esz­tendeig ontották vérüket a nemzeti önállóságért a nép legjobb fial. Ebben a gazdag országban Is súlyosnak bizonyult a ko- lonializmus öröksége. Sze­génység, írástudatlanság, nép­betegségek, a kincsek kiakná­zásának hiányzó eszközei ne­hezítik a még gyorsabb hala­dást a felemelkedés ország- fitján. És persze egyes tőkés hatalmak aknamukája, az firamvonalasított neokolonia- lizmus „kifinomultabb” mód­szereinek széles skálája aka­dályozza a nemzetépítő mun­kát. Akadályozza — de meg nem akadályozhatja. Történelmi mércével mér­ve nagyon kis idő, öt év alatt Algéria minden nehézség el­lenére nagy utat tett meg. A haladás erői megtették a kezdeti fontos lépéseket a nagy strukturális átalakulás, a földreform, az államosítás, a demokratizálás felé. A nemzetközi küzdőtéren Algéria népe és kormánya antiimperialista politikát folytat. A közel-keleti krízis Idején csapatokat küldött a megtámadott EAK megsegí­tésére és kiállt az arab egy­ség gondolata mellett Hazánk csodálattal és ro- konszenvvel kísérte az algé­riai tömegek fegyveres har­cát és ugyanilyen érzelmek­kel kíséri most a békés épí- iés gondokkal terhes, de győ­zelmes csatáját. Nagy ünne­pén szívből kívánunk továb­bi sikereket a független Al- gáriának. i Lovász 3. lett Kedden este Zürichben IS ország sportolóinak részvételével nagy­szabású nemzetközi atlétikai ver­senyt rendeztek. Kalapácsvetésben Befejezéshez közeledik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka. Az általános vitá­ban eddig 69 küldöttség fej­tette ki álláspontját. Két ál­lamfő, 14 miniszterelnök és 32 külügyminiszter szólalt fel. Az izraeli agresszorok és pártfogóik — mindenekelőtt az Egyesült Államok és Ang­lia — erkölcsileg elszigetelőd­tek. Izrael pártfogói számol­nak azzal, hogy nem tudják megszerezni az ENSZ-ben az agresszor törekvéseihez a tá­mogatást, ezért most politikai előnyöket próbálnak számá­ra kicsikarni. Különösen szemléletesen mutatkozott meg ez a törekvés Goldberg amerikai küldött hétfői fel­szólalásában. Goldberg ker­telés nélkül bejelentette, hogy az amerikai küldöttség az el nem kötelezett országok határozat-tervezete ellen fog szavazni. Ez a doku­mentum előirányozza az iz­raeli csapatok azonnali ki­vonását a megszállt terüle­tekről Egyidejűleg az amerikai kül­dött igyekezett reklámot csi­nálni a latin-amerikai terve­zetnek, amely a csapatok visz- szavonását más kérdések meg­vitatásával kapcsolja össze. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalásá­ban rámutatott: a Szovjetunió az izraeli csapatok visszavo­nását és az agresszió más kö­vetkezményeinek felszámolá­sát tekinti a fő és halasztha­tatlan feladatnak és ez a cél első helyen áll a szovjet ha­tározat-tervezetben. A Szov­jetunió éppen ezért támogat­ta az el nem kötelezett orszá­gok határozat-tervezetét is. Amíg az agresszor nyílt vagy titkos támogatásra talál, mindig küszöbön áll a hábo­rú — folytatta Gromiko. — Éppen ezért Izrael csapa­tainak teljes és azonnali visszavonása a háború kez­dete, vagyis a június 5-e előtti állásokba — amint azt az el nem kötelezett or­szágok és a Szovjetunió ha­tározattervezetei javasol­ják — egy egyetemes béke szempontjából a legsürgő­sebb, feladat. Mindenki, aki nemzetközi kérdésekben ellene van a hit- szegésnek és a rablótevékeny­ségnek. aki valóban szívén vi­seli a népek jövőjét — foly­tatta Gromiko — megelége­déssel nyugtázhatja, hogy az ülésszak résztvevőinek többsé­ge megértette, milyen veszé­lyekkel jár a jelenlegi közel- keleti válság, tudatára ébredt annak: úgy kell cselekednünk, hogy ne lobbanhasson újra lángra a háború. A szovjet kormány nem ké­telkedik benne, hogy minden állam, minden felelősséget ér­ző politikus fel tudja becsülni, milyen következményekkel járhat az agresszió folytatása. Azok a fegyveres provokációk, amelyeket az izraeli csapatok július 1-én és 2-án szerveztek a Sinai-félszigeten, újra fi­gyelmeztetnek a helyzet ve­szélyességére. Amíg az izraeli csapatok nem távoznak az idegen földről, nem lehet béke a Közel-Keleten. Miklo Tarabonov bolgár küldött elfogadhatatlannak minősítette az amerikai hatá­rozat-tervezetet és a latin- amerikai határozat-tervezetet. Küldöttsége támogatásáról biz­tosította a szovjet határozat- tervezetet és az el nem köte­lezett országok határozat-ter­vezetét. Csatorday Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője a szovjet határozat-tervezet tá­mogatására szólított fel, hangsúlyozván, hogy ez a tervezet a lehető leg­világosabban van megfogal­mazva, a legteljesebb mér­tékben megfelel a jelenlegi helyzetnek és az ENSZ fel­adatainak. Kijelentette, hogy a magyar küldöttség az amerikai határozat-tervezet ellen szavaz, amely mente­getni próbálja az izraeli ag­ressziót. Egyben elveti a latin-amerikai országok ha­tározat-tervezetét is. Ez utóbbi ugyanis elvonja a figyelmet a fő kérdésről, az agresszor csapatainak visz- szavonásáról és más problé­mák megoldásával kapcsolja össze a csapatok kivonását. A magyar küldött támogatta az el nem kötelezett országok határozat-tervezetét. Ez a kompromisszumos tervezet a legszélesebbkörű támogatást érdemli •— mondotta. Guinea ENSZ-képviselője arról szólt, hogy az el nem kötelezett országok határozat- tervezete az a minimum, ame­lyet az ENSZ-közgyűlésnek feltétlenül el kell fogadnia. Kanada, Írország, Belgium, Peru és Honduras képviselői a latin-amerikai határozat-ter­vezet mellett szálltak síkra. A kedden a késő esti órák­ban folytatódtak a felszólalá­sok a szavazással kapcsolatos álláspontok indokolására. Algír. Az algériai sajtó­szolgálat (APS) hétfőn közle­ményt adott ki a Csombe- üggyel kapcsolatban. A közle­mény határozottan leszögezi, hogy „Algéria semmilyen kül­földi hatalomtól nem hagyja magát befolyásolni, sem pedig eltéríteni imperializmus-elle­nes irányvonalától”. A közlemény elítéli az impe­rializmus és neokolonializmus nemzetközi ügynökeit, akik kampányt indítottak Csőmbe kiszabadítására és megpróbál­nak nyomást gyakorolni az al­gériai kormányra. „Algéria, el­veihez híven, tudni fogja, ho­gyan döntsön Lumumba gyil­kosának, Afrika ellenségének sorsáról” — hangsúlyozza a közlemény. Csombét társaitól elkülönít­ve egy algíri villában őrzik. Tájékozott források szerint a hivatalos kiadatási kérelmet az algériai hatóságok még nem kapták meg Az AFP algériai diplomáciai megfigyelőkre hi­vatkozva arról ír, hogy ha Al­géria nem is adja ki Csombét a Mobutu-kormánynak, való­színűnek látszik, hogy az Af­rikai Egységszervezet rendel­kezésére bocsátja. Floriot, Párizs egyik legis­mertebb ügyvédje vállalta Csőmbe kongói miniszterelnök Bagdad. Nyikolaj Podgor- nijnak az Iraki Köztársaság­ban tett látogatásáról az alábbi közleményt adták ki: Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke Abdel Rahman Mohammed Aref iraki köztársasági elnök meg­hívására 1967. július 3-án és 4-én hivatalos látogatást tett az Iraki Köztársaságban. Nyi­kolaj Podgornijt és kíséretét szívélyes fogadtatásban része­sítették, ez a fogadtatás ki­fejezte az iraki népnek a szov­jet nép iránt táplált baráti érzelmeit és rokonszenvét Nyikolaj Podgornij és Abdel Rahman Mohammed Aref a barátság és kölcsönös egyetér­tés légkörében megbeszélése­ket folytatott. A közlemény felsorolja a megbeszéléseken részvevő iraki és szovjet po­ügyének képviseletét. A fran­cia ügyvédet Csőmbe felesége és rokonai kérték fel a meg­bízatás vállalására. Párizsi források szerint Algériában a bűnügyi törvénykezés a fran­cia törvényeken alapul, s en­nek értelmében minden kiada­tási kérelmet véleményezésre előbb a fellebbviteli bíróság egyik kamarája, az úgyneve­zett vádtanács elé terjeszte­nek. Általában a kormány fi­gyelembe veszi a vádtanács véleményét, bár ennek betar­tása nem kötelező. René Floriot hamarosan Al­gírba utazik. Csőmbe felesége a jelentések szerint nem kap­ta meg az algériai beutazási vízumot Algéria brüsszeli nagykövetségétől. (Folytatás az I. oldalról) vez a legjobb kombájnosok számára. Bár az Idő sürget, nem lehet egyedüli értékmérő a learatott holdak mennyisé­ge. Egyre tübbet hangoztatott követelmény a munka jó mi­nősége. Néhány mezőgazdasá­gi vezető kiszámította, hogy vezető kiszámította, hogy egy százalékos szemveszteség csaknem 200 vagon búzát je­lentene Baranyában, össze­hasonlításul nem árt tudni, hogy 220 vagon búza Pécs egyhavi fogyasztása. Nem véletlenül került tehát elő­térbe a minőség, hiszen ott, ahol csak a holdak számát nézik, a szemveszteség jóval nagyobb lehet egy százalék­nál. A megye nagy kombájn­parkja — ma már csak 360 hold jut egy kombájnra — lehetőséget ad arra, hogy a kombájnvezetők gondosan és lelkiismeretesen végezzék a munkájukat. Ahol egyoldalú mennyi­ségi szemlélet érvényesül, ott a kombájn magas tarlót hagy maga után, az pedig károsan hat a másodvetésű növények fejlődésére. Na­gyon fontos ez, hiszen az aratás mindig összekapcsoló­dik a szalmalehúzással, tar­lóhántással, a búzát követő növényi kultúrák sorsával. A július 3.-ával záruló ara­tási jelentések még nem te­szik lehetővé, hogy mérlegre tegyük ezt a munkát, hiszen akkor még csak a megye összkalászos területének 3,9 százalékán vágták le a ga­bonát. Nem lehet értékmérő tehát, hogy mindössze 0,9 százaléknyi területen végez­ték el a tarlóhántást. Azt viszont minden agronómus tudja, hogy egy hét múlva már nagyon rossz lenne ez az arány. litikai, valamint katonai veze­tőket. A találkozókon és megbe­széléseken megvitatták a kö­zel-keleti helyzettel összefüg­gő kérdéseket, tekintettel Iz­raelnek az arab országok elle­ni agressziójára, és megtár­gyalták, milyen intézkedése­ket kell tenni az agresszió kö­vetkezményeinek felszámolá­sára. Megvizsgálták a Szov­jetunió és Irak baráti együtt­működése továbbfejlesztésé­nek kérdéseit, s hasznos esz­mecserét folytattak mindkét felet érdeklő fontos nemzet­közi problémákról Nyikolaj Podgornij szovjet államfő látogatása az Iraki Köztársaságban mindkét fél véleménye szerint elősegíti a két állam barátságának to­vábbfejlesztését a Szovjetunió és Irak népeinek érdekében, az egyetemes béke és bizton­ság érdekében. Szíriában és Irakban tett látogatásáról kedden hazaérke zett Moszkvába Nyikolaj Pod- gomij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. A vnukovói repülőtéren az államfőt Leonyid Brezsnyev és más szovjet vezetők fo­gadták. Román párt* és kormányküldöttség utazott Pekingbe Moszkva. Mint az Izvesz­tyija hétfő esti száma beszá­molt róla, Ion Gheorghe Mau- rérnék, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének vezetésével román párt- és kormányküldöttség utazott a Kínai Népköztársa­ságba. A gépesített nagyüzemi aratás magasfokú munka­szervezést követel meg. A kombájnos csak akkor dol­gozhat jól, ha a szerelők időnként meglátogatják, s a vontatósok késedelem nélkül elszállítják a gabonát, a von tatósok viszont csak akkor tudnak szállítani, ha oda­bent, a kombájnszérün jól halad a tisztítás, illetve ké­sedelem nélkül elraktároz­hatják a búzát. Egy bonyo­lult gépezetben minden fo­gaskeréknek megvan a ma­ga helye és szerepe, nehéz lenne tehát rangsorolni a különböző embercsoportok munkáját. Ennek ellenére, senki előtt nem lehet vitás, hogy mégiscsak kulcsszerepe van a kombájnosnak, akit a sor elejére szólít a hivatás. A kombájnos nélkül ugyan­is az egész gépezet megáll A kombájnosok nyelik a legtöbb port, őket teszi leg­inkább próbára a hőség, a hetekig tartó túlórázás. A tsz-ek, állami gazdaságok és gépjavító állomások bér- és prémiumrendszere elég ösz­tönző ahhoz, hogy kedvvel végezzék ezt a munkát. Most már csak néhány apróságlól függ, hogy töretlen lesz-e a kedv, hiszen még a legra­gyogóbb kereset sem pótol­hatja a jó ivóvíz, hűsítő ita­lok, meleg étel, tehát a leg­elemibb emberi szükségletek hiányát. Az elmúlt évben néhány tsz megfeledkezett arról, hogy a mezőn dolgozó kom­bájnosok egyike-másika tá­vol él, az ötödik-hatodik fa­luból vezényelték őket hoz­zájuk, s nem kaphatnak főtt ételt a családjuktól. Remél­jük, az idén nem fordul elő ilyesmi, hiszen egyszerű fi­gyelmesség, emberség dolga ez. i M. L a pécsi Lovász 3. lett. Kétezer + kilencven kilométer Morozov jobbágy gyárat alapít Járjuk Orehovo-Zujevó utcáit. Fi­gyelem a járókelőket. Kislányt visz karjában egy szőke asszony, a park­ban idős bácsi játszik unokájával. A megállónál buszra várnak. Megpillan­tom a sok vihart látott épületet, a textilüzem egyik gyáregységét. A tex­tilüzemmel való ismerkedést későbbre tervezzük, Pjotr Kandidovics Szilan- tyev mégis megáll a hatalmas épület előtt. Arca átszellemül, nyilván a szö­vőgépek kattogásától, ami az én fü­lemig is eljut. — A gyár fejlődése érdekli? — kér­dezi, majd mondja is. — Megmutatom a múzeumot, átnézheti a könyveket, újságokat, megtalál ott mindent. De a mi családi krónikánk is őrzi a gyár történetét, nagyapám az első munká­sok között volt és már édesanyám is résztvett az 1885-ös nagy sztrájkban. Igaz, nem jegyeztünk le semmit, nagy­apám, anyám, apám nem tudtak írni, olvasni. Magam is csak három osztályt jártam. De ha jobban megtanultam volna a betűvetést, akkor sem kereke­dett volna kedvem munka után fel­jegyzéseket készíteni, hiszen nagyon nehéz volt az élet. Tizennégy órát is dolgoztunk a sötét, kicsiny műhelyek­ben, a lakásban pedig másik négy csa­láddal szorongtunk együtt. Kiérünk a város szélére, ahol egy épületet alapoznak. Idős kísérőnk egy marék földet vesz fel és mutatja: — Sovány itt a talaj. A környéken na­gyon nehezen éltek, az emberek. Lehet, hogy éppen ezért adták fejüket a ta kácsmesterségre. Ezt aztán nagyon ügyesen csinálták, messzi vidékre el­jutott hírük. Különösen egy Morozov nevű jobbágy emelkedett ki közülük. Igaz, ahogy az öregek mondják és az írásos adatok is tanúsítják, Morozov elsősorban nem a szövésben tűnt ki, hírnevét a kereskedésnek, seftelésnek köszönheti. Mindenesetre néhány év alatt megváltotta a jobbágyságát, még­hozzá abban az időben óriási pénzt, 17 ezer rubelt fizetett. A gyors siker való­ságos legendát szőtt a Morozovok kö­ré. A gyár alapítóknak tetszett, hogy a környék lakói varázslóknak, csodá­latos személyeknek hitték őket. — A gyár az elején nem sokban kü­lönbözött a háziipartól. A szűk kam­rában egy gépen ketten dolgoztak és munka után, késő este a gép mellett leterített szalmán volt a fekhelyük — mondja ismét Pjotr Kandidovics. — Nehéz volt a munka, az élet, mégis ezrek és ezrek tódultak ide, a kör­nyékről abban a reményben, hogy itt legalább kenyeret találnak... Nézem az öreget, arcának ráncait, melybe beivódott a múlt minden kese­rűsége, s most, hogy a városban kalau­zol, szinte újból átéli az egészet. Elbeszéléséből és az adatokból ki­derül, hogy rohamosan fejlődött azon a településeken, melyen Orehovo-Zu­jevó várost alkotják — a gyáripar. A rohamos előrelépés egybeesik a ka­pitalizmus oroszországi fejlődésével. Orehovo-Zujevóban a két Morozov — Szavvics és Vikula — és Szmirnov gyá­rainak létszáma és termelése növeke­dett elsősorban. Orehovó-Zujevóban jártam — írja Lenin 1895-ben. Rendkívül erede­tiek ezek a helyek, gyakran látni ilye­neket a központi iparvidéken: igazi gyárvárost több tízezer lakossal, akik kizárólag a gyárból élnek. A gyárigaz­gatóság az egyetlen felettes hatóság. A várost a gyáriroda „igazgatja”. A lakosság igen élesen két részre sza­kadt: munkásokra és burzsoákra.* A kapitalizmus fejlődésének tömör — ta­láló jelzése ez. Erről beszél kísérőm is. A múlt század 80-as éveiben a város textilüzemeiben és a tőzegkitermelé­sen közel 30 ezer embert foglalkoztat­tak. A kolónia a gyár köré települt, a nagy munkáskaszárnyákban a gye­rekek, fiúk és lányok 30—40-ed maguk­kal laktak egy nem túlságosan nagy szobában, melynek kizárólagos bútor­darabja a faágy volt. A kantinok, a kocsmák, a boltok is gyári kezelésben voltak. Az amúgy is sovány bérből itt is levették a sápot Ezen kívül gyakran árultak romlott élelmiszereket és a bolti készlet leg­nagyobb részét a szesz alkotta. — Tudták, hogy miért itatják a né­pet — mondja ezt ismét a város ős­lakója. — Az, aki az italba menekül, annak nincs ereje igaza kiharcolására, arra, hogy szembeszálljon azokkal, akik belőle, munkájából élnek. Karton anyagot gyártottak Orehovo- Zujevó üzemei. Erre specializálta gyá­rait a Morozov dinasztia is. A karton készítés közben sok könny csordogált a festék közé, de azt nem vette észre a megrendelő. Bányász Béla (Következik: Egy rubel kereset és a levonás.) Csombét egy villában őrzik 700 ezer ember kenyere

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom