Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-05 / 156. szám

VU6g'prolet6rjcríregyesQtjetekI Dunántúlt naplö _________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja________ x xrv. Évfolyam, is«, szám ARA: 50 FILLÉR 1967. JÜLIUS 5, SZERDA Űtavatás a lánycsóki termelőszövetkezetben Bolgár vendégeink az állattenyésztéssel Újabb termelőszövetkezeti bekötőutat avattak tegnap megyénkben, ezúttal a lánycsóki termelőszövetkezet majorjánál. Az új út nemcsak a majort köti össze a pécs—mohácsi országúttal, hanem T-alakban megközelíthetővé teszi a gazdasági épületeket is Jelentés a Széchenyi-aknai vízbetörésről Megindultak a szivattyúk — apad a víz Az akna körül á szokatlan csend még mindig tart A ha- limbai szerelők nemrég száll­tak ki, kedd délután 3 óra van, az épület falánál napoz­nak egy keveset. A főmérnöki szobában megbeszélés folyik. Itt van Fulmer József, a Me­cseki Szénbányák helyettes fő­mérnöke, Mányó Mihály mér nők, a szénbányák gépészeti vezetője és Kis István mérnök, aki a halimbai szerelőkkel ér­kezett meg még a múlt héten. Lapunk tegnapi számában még a búvárszivattyú, illetve a csatlakozó kisebb kapacitású szivattyúk szereléséről szá­moltunk be. Kedden, kora haj­nalban, két óra körül meg­kezdődött az akna víztelení­tése. A „búvár” kapacitása 7500 liter percenként 160 mé­teres magasságban. Azonban a magasságot csökkentették azzal, hogy a szivattyút nem a kilencedik, hanem a nyol­cadik szintre eresztették, így a kapacitása 8 ezer literre nö­Ülést tartott az SZMT Tegnap délelőtt 9 órai kez­dettel az SZMT székhazában, a választások óta első ízben, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa ülést tartott. Az első napirendi pont elő­adója, Bogár József, az SZMT vezető titkára részletesen fog­lalkozott a Magyar Szak- szervezetek XXI. kongresszu­sából adódó megyei felada­tokkal, majd az SZMT fel­adat- és hatáskör változásait ismertette, kitérve a megyei középszervek helyzetének is­mertetésére is. Az SZMT El­nökség első féléves tevékeny­ségéről Právicz Lajos, az SZMT titkára számolt be, ezt követően javaslatot tett az SZMT és az elnökség má­sodik féléves munkatervére. A munkatervet az ülés el­fogadta. vekedett. Ez a mennyiség elég arra, hogy a felsőbb szin­teken elhelyezett kisebb kapa­citású szivattyúk „átvegyék” a vizet és továbbítsák a nap- szintre. — Most az a célunk, hogy a víztelenítést összehangoljuk — mondja Fulmer József — tehát a „búvár” ne adjon töb­bet, mint amennyit a felső szivattyúk fogadni tudnak. A vízállásról. Hétfőn a /él­előtti órákban 80 méternyi vízoszlop állt az aknában, — a talptól, vagyis a legalsó, a IX. szinttől számítva. A víz tovább emelkedett hétfőtől kedd délelőtt 10 óra 37 percig, amikor is elérte a csúcsot: a 83 méter 22 centimétert. De délután 3 órakor — vég­re! — a vízállás ha csak 15 centimétert is, de csökkent, 83 méter 7 centiméterre. A szivattyúk tehát szépen dol­goznak, de ahogy ezt mondani szokás: „kopogjuk le;;.!” — Mennyi a víztömeg, amit a szivattyúberendezéssel ki kell emelni az aknából? Mányó Mihály és Kis István számítása szerint: — Körülbelül harminc-har­mincötezer köbméter. — És mennyi lehet a hozzá- f oly ás? A két mérnök ezt is kiszá­mítja, persze csak hozzáve­tőleges becslések ezek. — A hozzáfolyás átlagosan — az elmúlt napokra számít­va — négyezer liter percen­ként. És ez elég sok. Hozzáfolyás normális körülmények között is van, s ez 800—1000 liter ál­talában. Egyébként érdemes megfigyelni a feltörő víz se­bességének adatait, amelyek­ből némi elképzelésünk lehet: milyen gyorsan bukkant fel a víz az alsó szinteken. A vízbetörés kezdetekor, múlt héten szerdán délelőtt már két-háromezer, majd 10—12 órával később 10 ezer liter víz tört fel percenként. Ez később hol csökkent, hol erős- bödött, de így jön ki a négy­ezer literes átlag. — Hány nap szükséges ah­hoz, hogy a víztelenítést a szivattyúk elvégezzék? Határozott választ erre nem kaptam és ez érthető is. A mérnökök óvatos nyilatko­zata szerint legalább nyolc­tíz nap eltelik, míg a vizet a szivattyúk leszívják egészen a VIII. szint talpáig. Ha a be- | rendezés kifogástalanul műkö­dik és ha a hozzáfolyás csők- 1 ken, és ha minden rendben megy •.. Vagyis: egyelőre i csak reménykedni lehet !■ „Gyümölcsöző és nyílt“ tárgyalás Moszkvában Pompidou francia és Koszigin szovjet minisz­terelnök kedden délután több mint két órát töl­tött a tárgyalóasztal mel­lett. Francia körökből származó értesülések sze­rint a tárgyaló felek a vietnami problémával kapcsolatban nézetazonos­ságot árultak el, a Közel- Keletről pedig egy árnya­lattal különbözött véle­ményük. Idézett hírforrások sze­rint Pompidou kifejtette, hogy az európai politikai helyzet jobb, mint a vi­lág többi részén. A vál­sággócok között elsősor­ban a közel-keleti és • vietnami térséget említet­te meg. A tárgyalásokat kővető francia nagykövetségi ebéden Pompidou pohár­köszöntőt mondott. Mint francia részről elmondták, a miniszterelnök kijelen­tette, hogy a világhely­zettel kapcsolatos szov­jet—francia párbeszéd „nyílt és gyümölcsöző” volt. „Álláspontjaink nem minden területen azono­sak, de könnyen jutot­tunk nézetazonosságra a lényeges kérdésekben” — mondotta Pompidou. ismerkedtek A megyénkben tartózkodó bolgár pártmunkásküldöttség ma a reggeli órákban Har­kányba látogatott, ahol a bol­gár hősök temetőjét tekintette meg. A főleg mezőgazdasági ér­deklődésű delegáció tagjai szakmai tapasztalatok szerzése céljából — a nap további ré­szében — a megye állatte­nyésztésének helyzetével is­merkedtek. A délelőtti órák­ban az Állattenyésztési Fel­ügyelőség Mesterséges Termé­kenyítő Főállomását keresték fel. Itt dr. Pásztori Csaba, az állomás igazgatója kalauzolta és tájékoztatta a vendégeket. Állattenyésztésünk és állat­egészségügyünk szervezetéről és munkájáról dr. Földvári János, a Megyei Tanács el­nökhelyettese, dr. Láng Mik­lós, a Megyei Állategészség­ügyi Állomás vezetője, mező­gazdasági osztályvezetőhelyet­tes és Pék János, az Állatte­nyésztési Felügyelőség vezető­je adott tájékoztatást. A vendégek a szarvasmar­haállomány törzskönyvezésé­nek módszere, szervezete, va­lamint az állattenyésztés me­gyei irányító tevékenysége fe­lől érdeklődtek kérdéseikben. A Mesterséges Termékenyí­tő Főállomáson a legjobb tu­lajdonságokkal rendelkező apa­állatokat tekintették meg. A Makacs nevű bikát, melynek hímnemű utódai — az ellen­őrzés során — 1179 gramm napi súlygyarapodást mutat­tak és „kivágási arányuk” 61,1 százalékos volt; és több más kiváló minőségű apaállatot, melyektől évenként közel 30 ezerrel nő megyénk szarvas­marha-állománya. — Vendé­geink a látottakról és hallot­takról elismeréssel nyilatkoz­tak. 700 ezer ember kenyere Halimbáről Ideszállított órlássztvattyú tartozékait szerelik az almában, 450 méter mélységben. A' Iszontlátásra augusz- 99 ^ tusban!” így kö­szönt el a tsz-irodából a ba- ranyahidvégi tsz egyik arat­ni induló kombájnosa. Sok éves tapasztalatát sűrítette ebbe a búcsúzó mondatba, hiszen, ha kedvez az idő­járás, ha rendben haladnak a dolgok, akkor valóban nem lesz ideje arra, hogy augusz­tusnál előbb betérjen a szö­vetkezet központjába. Az aratás még ma is az ember évről évre ismétlődő nagy erőpróbája, annak da­cára, hogy a szocialista me­zőgazdaság hatalmas gépi arzenállal készül fel erre a munkára. Az idén is 450 kombájnt, 140 aratógépet és 900 vontatót állítottunk szem be a megye 16 ezer hold ka­lászosával, a betakarításra és beszállításra váró takar­mánynövények termésével. Ez a nagy gépi erő azonban csak holt tárgy maradna em béri beavatkozás nélkül. Minden azon múlik, hogyan dolgozik a megye 800 kom­bájnosa és segédvezetője, 300 aratógép-munkása, 200 kör­zeti szerelője, 1800 vontató- vezetője és rakodója, 700 kévehordója, 1700 cséplő-, gabonatisztító, raktári és ma lomipari munkása. Mintegy ötezer ember foglalkozik a megyében az aratással és az akörüli munkákkal, tőlük függ, hogy mennyi és milyen kenyeret kap majd a megye 420 ezer, s az ország további 250—300 ezer lakója. Bara­nya ugyanis többet termel, mint amennyit fogyaszt, minden évben több ezer va­gon gabonát szállítanak in­nen a fővárosba. E számok is érzékeltetik, hogy a XX. század fejlett társadalmi munkamegosztása milyen nagy felelősséget ró ötezer ember, tehát egy vi­szonylag kis közösség vállára. A kenyér az élet szimbólu­mává vált az elmúlt évezre­dekben, ezért forintban ki nem fejezhető, felbecsülhe­tetlen érték rejtőzik a sár­guló búzatáblákban. S bár a gépkorszakban járunk, s már a Földet körülvevő égi­testekre is eljuttatjuk ra­kétáinkat, még nem tartunk ott, hogy megbirkózzunk az időjárás sokmillió tonna lég tömegeket megmozgató ha­talmával. Erre csak az utó­dok vállalkozhatnak majd. Ezért aki felelősséget érez az aratásért, az ország ellá­tásáért, nem lehet addig nyugodt, mig az időjárás sze szélyének kitett termés vé­dett, biztos helyre nem ke­rül. Bár egy jégeső már végig­pusztított a megye délnyu­gati részen, az Országos Meteorológiai Intézet táv­prognózisa újabb jégesők le­hetőségére, veszélyére hívta fel a figyelmünket. Az el­múlt időszakban uralkodó hőség, az Európa északi fe­lét elfoglaló hideg-zóna arra figyelmeztet bennünket, hogy ez a lehetőség nem irreali­tás. A hirtelen frontbetöré­sek valóban növelik a jég­esők veszélyét. Végül — anélkül, hogy borúlátók len­nénk —, nem árt, ha időn­ként a Drávára is vetünk egy pillantást. A sok éves tapasztalatok ugyanis arra mutatnak, hogy e folyó víz­szintje — néhány napos ki­adós ausztriai esőzés után — felduzzadhat. így történt az elmúlt évben is, ezért ala- kult ki napok alatt kritikus helyzet a Drávánál. AJ inden erőt és lehetősé- * get — kettős műszak, nyújtott műszak, vasárnapi munka — ki kell most hasz­nálni. Ahogy a baranyahid- végi tsz kombájnosa is cél­zott rá. most nincs lehetőség a „lazításra”. Ha végzünk, akkor „elengedhetjük” ma­gunkat, akkor szóba kerül­het az országjárás és kül­földi turistaút is. A ME- DOSZ ugyanis ilyesmit szer­(Folytatás a 2. oldalon) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom