Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

Évad után - új évad eiött Eredményes színházi szezon — Az új magyar drámáról Uj művek, új színészek — Kapunyitás: szeptember 29 k nagyszínház főbejára tá- n kitették a táblát: nyári •zünet Csendesek a próba­termek, a színpad némán, •ötéten ásít. A klub is csak késő éjszaka népesedik be, amikor a megye valamennyi falvából megérkezik a tájoló csoport, kissé fáradtan, meg­viselten. Befejeződött az idei színházi évad, az igazgatóság •z utolsó simításokat végzi • jövő évi terven. — Az igazgatónak ilyen­kor már könnyebb a dolga. Mit tart a mögöttünk lévő évadról? — kérdezem Nóg­rádi Róberttól. Először néhány számot idéz. Az évad során össze­sen 533 előadást tartottak, ezeket 211 000-en tekintették meg. 7500 felnőtt bérletet adtak el, a gyermekszínház produkcióira közel hatezer bérletet váltottak. — Nagyon örülünk annak, hogy a városban és a me­gyében is szeretik színház zunkat. Ez az érdeklődés többek között azt is bizo­nyítja, hogy művészi kon­cepciónkat sikerült megértet­ni és megvalósítani. Azt a fajta színházat keressük, amely a mi korunkban, a mi városunkban a legjobban fe­di a népszínház fogalmát. Amikor négy-öt évvel ezelőtt először beszéltünk erről, ak­kor még sokan arra gondol­tak, hogy ez valamiféle fel­hígulást, igénytelenséget je­lent. Most már bizonyossá vált a nézők előtt is, hogy a népszerűség és a magas művészi színvonal között nincs ellentmondás. A szín­háznak is az a hivatása, hogy mai életünk bonyolult jelenségeit, összefüggéseit ku­tassa s ezekre konstruktív, előrevivő választ adjon. A színház művészi felfogá­sának további kristályosodá­sa valóban feloldotta ezeket a vitákat Nehéz és érdekes műsortervet valósított meg, sokoldalú információt adott a mai színházról. Az előadá­sok sokkal egyenletesebbek, stílusukban kiforrottabbak fiz lemérhető a művészek mesterségbeli fejlődésén is, akik egyszerű eszközökkel, mégis gazdagon árnyaltan állították a nézők elé a kü­lönböző figurákat A színház lépést tartott azzal a fejlő­déssel, amely a magyar szín­házakat jellemzi, rangot, el­ismerést vívott ki magának. — A rendezői kar igényes­sége jelentősen hozzájárul a művészi törekvések megva- . lósításáhaz — folytatja az ^ igazgató. — Ez a gárda erős, koncepciózus, nemcsak elő­adást rendeztek, hanem for­málták a színházat. Az évad elején több új színész jött hozzánk, akik kitűnően il­leszkedtek a társulatba. Ba- racsi Ferenc alakításait ma is di csérően emlegetik. A fi­atalok, akik három-négy _ éve dolgoznak nálunk —Vá- rí Éva, Vajda Márta, Bálint k András, Karikás Péter, Men- v-delényi Vilmos, Győri Emil, Haumann Péter — tulajdon­képpen nem is fiatalok aszó művészi értelmében, hanem színházunk oszlopos tagjai. Bánffy György, Holl István _ játéka elmélyültebb, össze- , tettebb, színesebb lett. A beszélgetés egy „kényes” témához kanyarodik. Mosta­nában nagy vita dúl színhá­zi és írói berkekben a mai magyar dráma körül. A fü­redi találkozón is ez volt a fő téma. Sajnos, a pécsi szín­ház sem pozitív, sem negatív értelemben nem „vett részt” fcbben az eszmecserében, mert az évadban nem muta­tott be új magyar drámát. — Mesterházi Másnap cí­mű új műve szerepelt a tervben. Akkor még nem ké­szült el, később az író kö­zölte, hogy nem tudja befe­jezni, mert regény formájá­ban már kiírta a témát. Ez elfogadható álláspont, viszont a színház darab nélkül ma­radt. Az, hogy a Tahi dara­bon kívül mást nem tudtunk produkálni, az a színház egyik gyengesége. Más vidé­ki színház előbbre jár. Egyéb­ként az a véleményem, hogy az íróknak és a színházak­nak tisztázni kell bizonyos elvi kérdéseket, például azt, hogy a bemutatás alapvető feltétele a jó mű s nem az, hogy magyar és aktuális té­ma. Ennek megoldása közös összefogást igényel. A színház új műsortervé­ben már hasznosítják ezt a felismerést, és erősítik nem­zeti jellegét. Bemutatják Gosztonyi János Sziget című drámáját, amely a közhiede­lemmé szemben nem Sziget­várról szól. hanem a Rá- kóczi-emigráció emberei, lé­lektani törvényszerűségeit ál­talános érvénnyel dolgozta fel az író. Másrészt felkutat­ják az érdemtelenül elfelej­tett és kevésszer játszott mű­veket Ilyen Thúri Zoltán Katonar című darabja. 1905- ben öt alkalommal játszot­ták Debrecenben és a kato­nai parancsnok utasítására tiltották be. Ezenkívül ki­dolgoznak egy több évre szó­ló tervet amely ősbemutató­kat, felújításokat foglal ma­gában, és az évek folyamán dráma-ciklussá fejlesztik. A másik gond a könnyű- műfaj. Az operett, a zenés vígjáték, a musical a népsze­rű, a korszerű színház elen­gedhetetlen kelléke. Az évad során elhangzott néhány bí­ráló megjegyzés arról, hogy nem mindig lehet felfedezni olyan következetességet, terv- szerűséget, mint az egyéb műfajú bemutatóknál. — A műsorterv összeállí­tásakor sokszor nagyon ne­héz helyzetben vagyunk — mondja Nógrádi Róbert — Elgondolásunk szerint a jö­vőben is bemutatunk olyan operetteket, amelyek már klasszikusnak tekinthetők, az új szezonban például a Ma- rica grófnőt és a Mosoly or­szágát Ezek az operett-iro­dalom legértékesebb darab­jai. A zenés vígjáték speciá­lis magyar műfaj, a közön­ség szereti, nagy hagyomá­nya van. Szeretnénk új ope­rettet, musicalt is játszani, de ez nem rajtunk múlik. Nálunk vannak kitűnő zene­szerzők: Fényes, Gyulai Gál, Bágya, Behár és még sokan mások, akik tudnának mai hangvételű operettet írni, saj­nos kissé elhanyagolják ezt a műfajt Ebből következik, hogy nagy a darabhiány. Az a véleményem, ha a meglé­vő erők szervezettebbek len­nének, akkor világszínvona­lon állíthatnánk elő ilyen műveket. — A gyermekszínház az idén két szép produkciót mu­tatott be. Milyen az iskolák­kal a kapcsolatuk? — A gyermekszínház léte­zését nem kell különöskép­pen magyarázni. Nagy jelen­tőségű a gyermek életében a színházi élmény, szinte fel­készíti a színházba járásra. A közel hatezer bérlet pél­dázza az iskolákkal való jó kapcsolatunkat, köszönöm a pedagógusok segítségét, a vál­lalkozás sikere rajtuk múlott. — Nem kellene több be­mutatót tartani? — Közismert, hogy az is­kola eléggé igénybe veszi a gyermekeket, sok az iskolán- kívüli elfoglaltságuk is. Ezért elég a két bemutató, viszont növelni lehetne a bérletesek számát. A két új mű, a Já­nos vitéz és a Copperfield Dávid remélem alkalmas lesz arra, hogy még több gyer­mekkel kedveltessük meg a színházat. — A nagy költséggel át­alakított, modern Kamara­színház kihasználtságát meg­felelőnek tartja? — A gyermekelőadások mellett ebben az évadban itt került színre Alfonso Paso ön is lehet gyilkos című bűnügyi vígjátéka. A követ­kező szezonban mai magyar szerző művét mutatjuk be, az alapötlet remek, még dolgozni kell rajta. Az em­berek egyelőre nem szokták meg ezt a színházat, ami nem is csoda, hiszen öt évig épült, és a propagandánk sem volt jó. Talán az új évad változást hoz, s akkor a két program biztosítja kihaszná­lását. Mást nem tervezünk, mi a kísérleteinket is a nagyszínházban tárjuk a né­zők elé, nincs értelme más színpadot keresni erre. A hat prózai mű: Shakes­peare VI. Henrik, Viktor Ro- zov Jubilál egy iskola, Gosz­tonyi János Sziget, Thúri Zoltán Katonák, Tennesse Williams Tetovált rózsa és Felician Marceau Találkoz­tam az igazsággal. Két ope­rát mutatnak be, Donizetti Don Pasquale és Verdi Aida című dalművét. A könnyű­műfajt Lehár Mosoly orszá­ga, Kálmán Marica grófnő­je, Buday Fityfirittye, Vin- cze—Szüle Egy bolond szá­zat csinálja képviseli. A ba­lett fennállásának történeté­ben először mutat be a nagyszínházban három felvo- násos egész estét betöltő mű­vet, amely a Csodálatos man­darin gondolatiságát folytat­ja. A gyermekszínházban a János vitéz és a Copperfield Dávid kerül műsorra. Az 1967—68-as műsorterv elkészült. A hagyományok­nak megfelelően már eljut­tatták a múlt évi bérletesek­hez, hogy véleményt mond­hassanak róla. — A bemutatásra kerülő művekkel folytatni kívánjuk művészi törekvéseinket. Több. nézőink által ismeret­len művet állítunk színpad­ra, ezek azonban sikeres és népszerű darabok, biztosan megnyerik a mi közönsé­günk tetszését is. Nem kell félni az eredeti bemutatók­tól, az igazgatóság nagyon gondosan válogat és a néző­ket nem tekinti kísérleti alanynak. A színház művészi gárdá­ja lényegesen nem változik. Nagy Ferenc karmester az Állami Operaház karigazga­tója lesz, Szabadi József az NDK-beli Kari Marx-Stadt-i operához szerződött két évre, Farkas Gabi Budapestre tá­vozik. Az új művészele közül Erese Margit. Horváth Esz­ter operaénekesnő már isme­rőse a pécsi közönségnek, ugyanígy Vetró Margit szín- művésznő is. Ronyecz Mária most végezte el a főiskolát, Juhász Pál fiatal tenorista az Operaház művésze volt, Kezdi Gyula eddig Debre­cenben, Bagó László pedig Kaposváron játszott. Az eredményes, sok sikert hozó színházi évad után most a pihenés, az erőgyűjtés idő­szaka következik. Szeptem­ber 29-én gördül fel először a nagyszínház bársonyfüggö- nye s a színpadon életre kel­nek Shakespeare hősei. Bocz József Irány: Novigradiska A Leöwey Gimnázium 4+2-es nőiszabó szakközép- iskola életében lassan tra­díció lesz, hogy a kötelező nyári termelési gyakorlatu­kat külföldön végzik. Utol­jára Drezdában, a Novitas férfiruhagyárban voltak. Az idei harmadik osztáy Ju­goszláviába, egy Eszék mel­letti kisváros, Novigradiska nőiruhagyárába indul. Az osztály létszáma hu­szonkilenc, tízen különböző okokból lemondták az utat. Tizenkilencen indulnak te­hát útnak július 15-én hogy négy héten keresztül részt vegyenek az ottani gyár ter­melésében, s bővítsék ta­pasztalataikat. Az izgalom, a készülődés nagy, a lányok már készítik az üzemnek, és az egyes dolgozóknak szánt ajándékokat, emlékeket. Az üzemet igen szép népművé­szeti albummal ajándékoz­zák meg. — A nemrég itt járt ju­goszláv textilipari küldött­ség előtt vetettük föl a kér­dést — tájékoztat Cser Fe­rencné, szaktanár, a csoport egyik vezetője, — és nemso­kára kaptunk is egy levelet, melyben kifejtették, hogy nagyon örülnek a kezdemé­nyezésnek, és ígéretet tet­tek, hogy a lehető leghama­rabb elintéznek mindent. Ezt a levelet egy telefon kö­vette, s akkor már úgy tá­jékoztattak, hogy a szállás, és ellátás is biztosítva van. Meglepetés tehát nem érhet, az érdekes mindössze annyi, hogy nem tudjuk, hol szél­iünk majd meg. és az üzemről is csak annyit tu­dunk, hogy Novigradiskában van, és nőiruhagyár. Lánya­ink igy a tanult szakmában helyezkedhetnek el. A sza­badszombatnak örülnénk, a gyerekek szeretnének elláto­gatni az Adriához. A csoportot a gyakorlat első felében Füzesi György- né, és Cser Ferencné szak­tanárok, a második két hét­ben pedig dr. Görcs László igazgató, és Tóth Tibomé, osztályfőnök vezetik. Tv-labor Kísérleti előadóterem épül a Gyakorló Általános Iskolában Bemutatjuk megyénk legjobb műkedvelő csoportjait A Komlói Bányász fúvószenekar 1936-ban alakult meg Komlón a bányász fúvósze­nekar. Mivel az akkor még kis bányászvároskában nem működött zeneiskola, a fú­vószenekar első karmesteré­nek, Szederkényi Ádámnak jutott a feladat, hogy zené­re oktassa a kis bányász­gyerekeket. Nevelőmunkájá­nak eredményeként csakha­mar szimfonikus zenekart szervezett a fúvószenekar mellé, majd vegyeskórust és műkedvelő színjátszóegyüt­test, melyek akkoriban az egyedüli lehetőségét jelen­tették a művelődésnek. Kö­zös erővel több sikeres elő­adást tartottak, többek kö­zött bemutatták a János vitézt is. A felszabadulás után to­vább folytatta működését a bányász fúvószenekar. A ré­gi hagyományokkal rendel­kező együttesnek jelentős feladat jutott az egyre fej­lődő szocialista bányaváros, Komló kuturális életében. Rész vett a város ünnepsé­gein, színvonalas játékával emelte azok fényét. Népsze­rűségére jellemző, hogy volt olyan esztendő, amikor 130—140-szer szerepeltek az egyenruhás komlói bányász­zenészek a napi munka után. Sokoldalú és fáradtsá­got nem ismerő tevékenysé­güknek eredményeként 1953- ban Budapestről, majd Pécs­ről hozták el az I. díjat. 1956 tavaszán pedig elnyer­ték a „Szocialista kultúrá­ért” érdemérmet. Ugyaneb­ben a kitüntetésben része­sült Szederkényi Adóm kar­nagy is, aki a hosszú és eredményes munkában el­töltött évek után 1961-ben nyugalomba vonult. A fú­vószenekar irányítását Mol­nár Nándor vette át. Az ő megbetegedése miatt azon­ban most ismét Szederkényi Ádám iért vissza a zenekar élére. Fiatalos lelkesedéssel sikerült a zenekart ismét 25 tagúra növelni. Repertoár­juk is szépen bővül: szíve­sen játszanak a bányász­indulók és táncok mellett hangversenyszámokat. Az utánpótlás sem okoz prob­lémát Szederkényi Ádám­nak: hiszen a komlói zene­iskola növendékeiből álló ifjúsági fúvószenekar máris szép eredménnyel mutatko­zott be. A Komlói Munkáskórus öt éve működik Komlón a Május 1. Művelődési Ház keretében olyan vegyeskó­rus, melynek lelkes tagjai sorában egyaránt megtalál­hatók a bányamunkások, a diákok, a pedagógusok, a műszaki értelmiségiek. Leg­többen a Béta-aknáról jöt­tek a kórusba Gungl Ferenc igazgatóval együtt, aki a kórus alapító tagjai közé tartozik. Példát mutat ab­ban is, hogy elhozta magá­val feleségét és lányát. Mert míg más kórusokban a há­zasságkötés rendszerint kórustagság megszűnését je­lenti, addig Komlón nem ritka az, hogy együtt énekel a család. Büszke is erre a családias hangulatra Tóth Ferenc, aki az év eleje óta karnagya a kórusnak. So­rolja a neveket, ahol az apa és az anya mellett a nagy­lány, nagyfiú is tagja az énekkarnak. Sokan léptek be a kórusba Tóth Ferenc volt tanítványai, a Komló- belvárosi Általános Iskola országos hírű énekkarának tagjai közül: egykori leg­jobb szopránénekese pl. ma már a basszusban énekel, a tenorban pedig egykori ta­nára, akinek keze alatt 30 évvel ezelőtt, mint kisdiák először ismerkedett meg Ko­dály műveivel. Az év elején a karnagy- változás, amikor Zsongor Kálmán helyét Tóth Ferenc vette át, természetesen érez­tette hatását Azóta azonban a létszám ismét emelkedik, ma mintegy hetvenen láto­gatják a próbákat. Eleinte madrigálénekléssel kezdték, hogy ezeken keresztül ösz- szeszokjon a tagság, az újak is feloldódjanak. De emel­lett a kórus kötelességének érzi, hogy a mozgalmi da­lokat a rosszul értelmezett felfogással szemben kultú­ráltan, magas művészi szín­vonalon szólaltassa meg. Most a vándorserleg elnye­rése után éwégi kirándu­lásra készülnek, hogy fel­avassák az új kórustagokat. Egészséges erjedés van fo­lyamatban, tehát a Komlói Munkáskórusban. A Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájá­ban rendszeresen tartanak bemutató órákat. Ezek azon­ban gyakran nem hozzák meg a kívánt eredményt, jórészt amiatt, mert a sok tanár-jelölt jelenléte feszélye zi a tanulókat. Viszont egy tanár jelenlétekor már más képpen viselkedik az osz­tály. Ezért az iskola megbízá­sára a Pécsi Tervező Válla­lat elkészítette egy korszerű előadóterem, úgynevezett tv- labor terveit, amely meg­oldja ezt a gondot. Itt a tanulók csak egy tanárral vannak a teremben, a be­mutató óra többi résztvevője a szomszédos helyiségből fi­gyeli az óra lefolyását. Ezt egy oldalról átlátszó üveg­fal választja el az osztály­teremtől, ahová monitorokat, rejtett kamerákat, hangszó­rókat építenek be, amelye­ket a figyelőteremből irá­nyíthatnak. A szükséges hang- és képtechnikái be­rendezések mellett figyelem­reméltó a magas esztétikai igénnyel készült belső te­remkiképzés, a különleges megvilágítás és a szellőzte­tés. A tv-labor építésére mint­egy másfél millió forintot fordítanak. A lervel Vida Sándor készítette. (kampís) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom