Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-21 / 170. szám

2 naplő 1967. JÜLIUS 21. Bumedien visszaérkezett Algírba Nasszer vasárnap nagy fontosságú Moszkva. Csütörtökön Moszkvában a Kremlben foly tatódtak a szovjet—iráni tár­gyalások. Szovjet részről Alekszej Koszigin kormány­fő, iráni részről pedig Amir Abbasz Hoveida miniszterel­nök vezeti a tárgyalásokon résztvevő küldöttségeket. Santo Domingo. Az AFP francia hírügynökség szerint Dominikában olyan hírek ke­ringenek, hogy Haitihan a csütörtökre virradó éjjel meg­döntötték a kormányt, és hogy a rettegett diktátor, Du- valier, mór valószínűleg nincs •z élők sorában, Az FP sze­riirt a hímek ellentmond, hogy a Port au Prince-ből szerdán délután Dominikába érkezett utasok teljes nyuga­lomról számoltak be. Az A1 Ahram csütörtöki számában ismerteti Bumedien algériai elnök nyilatkozatát, amit Kairóból történt haza­utazása előtt adott a lapnak. A nyilatkozatban Bumedien hangsúlyozta, hogy a szovjet vezetők egyetértettek arab tárgyalófeleikkel az izraeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli visszavonásá­nak szükségességében. Bumedien Algírba érkezve az újságírók előtt beszélt moszkvai útjáról. Hangsúlyoz­ta: az arab vezetők remélik, hogy ez az út meghozza gyümölcsét, az arab nemzet javát szolgálja és megköny- nyíti az agresszió következ­ményeinek felszámolását. Aref iraki elnök az A1 Akhbar című kairói lapnak nyilatkozott a moszkvai útjá­ról. „Állíthatom, hogy a szo­cialista országok teljesen szó- | beszédet tart lidárisak az arab világgal az agresszió következményeinek felszámolása tekintetében — mondotta. A szocialista orszá­gok készek segítséget nyújtani mind gazdasági, mind más téren.” A kairói rádió szerda este közölte, hogy Nasszer elnök július 23-án, vasárnap fontos beszédet tart az egyiptomi forradalom 15. évfordulója alkalmából. A TASZSZ nyilatkozata Izrael provokációiról „Fekete Az áldozatok egyike ... hatalom66 Plalnfield New Yersey állam­beli városban, ahol az elmúlt na­pok alatt elkeseredett négertünte­tések folytak, Ricliard Hughes kormányzó szerdáin este monstre- razziát rendelt el. A Reuter je­lentése szerint 400 nemzeti gár­dista és rendőr körülfogta a né­gernegyedet és házról házra jár­va kutatott fegyverek után. Har­minchat puska közül mindössze kettőt találtak meg, de a razzia barbársága ismét rendkívül fe­szült helyzetet teremtett a néger­negyedben. Harminc kilométernyire Plain- fieldtől, az ugyancsak zavargás- tíúlta Newark városban, csütör­tökön négynapos polgárjogi kon­ferencia kezdődött, amelynek jel­szava — mint a Reuter-iroda ír­ja: „Fekete hatalom”. Az orszá­gos értekezletet még az előtt vet­ték tervbe, hogy New Yersey ál­lamban nagy véráldozattal járó tüntetéssorozat robbant ki. A „Fekete hatalom” jelszó egy éve került köztudatba az Egyesült Ál­lamokban. A polgárjogi mozgalom vezetői törvényes célkitűzéseket látnak mögötte — a többi között azt, hogy a néger lakosságnak biztosítani kell a politikai, gaz­dasági és szociális életben as öt megillető részt. Washington. Az amerikai atamerő bizottság bejelentette: Jóváhagyta kis mennyiségű rádióizotóp orvosi kutatásra történő eladását a Német De­mokratikus Köztársaságnak. Lagos. Ojukuwu ezredes, Biafra köztársaság — Nigéria külön vált keleti tartománya — vezetője az eneuugui rá­dióban nyilatkozott a katonai helyzetről. Nyilatkozatában a többi között kijelentette: .Célunk megnyerni a háborút, leverni az ellenséget és meg­semmisíteni, ami csak marad • hitelét vesztett nigériai had •eregbőTj Tokió. Vörösgáxdisták szer­dán éhségsztrájkba kezdtek, «melyet — mint bejelentették — mindaddig folytatnak, amíg Liu Sao-csi elnököt nem távo- lítják él a pekingi kormány- negyedből. A hirt az Asahi Sdmbun pekingi tudósítója je­lentette, s egyben arról is tá­jékoztat, hogy a Pekingi Épí­tészeti Akadémia vörösgárdis­ta egysége is követelte Liu Sao-csi menesztését az elnöki székből. _____ M oszkva: Mint a TASZSZ gyors­hírben jelentette, az Új­ságíró c. szovjet és az Apa című magyar film meg­osztva nyerte a moszkvai V. nemzetközi filmfesz­tivál nagydiját. Ugyancsak a TASZSZ Jelentette, hogy a moszk­vai filmfesztiválon bemu­tatott gyermekfilmek kö­zött a „Gyermekbeteg­ségek” című magyar film ezüst érmet nyert. Moszkva (TASZSZ): Tekintettel arra, hogy Izra­el folytatja provokációs tevé­kenységét az EAK, Jordánia, Szíria és más arab államok ellen, durván megsérti a Biz­tonsági Tanács, valamint az ENSZ-közgyűlés sürgős rend­kívüli ülésszakának számos határozatát, a TASZSZ-t fel­hatalmazták az alábbiak közlésére: Izrael kormánykörei és azok, akik az Egyesült Álla­mokban, Angliában, az NSZK- ban s néhány más nyugati országban e köröket bátorít­ják, a népek akaratával és a béke megóvásának érdekeivel szembe szegülve, kockázatos módon játszanak a tűzzel; súlyos hibát követve el fi­gyelmen kívül hagyják az arab államoknak és barátaik­nak eltökélt szándékát, hogy megvédik a közel-keleti békét; Napról napra újabb és újabb tények tanúsítják, hogy Izrael nem hajlandó letérni a szomszédos arab országok és népek ellen kirobbantott agressziójának útjáról, tovább­ra is lábbal tiporja a nemzet­közi jog elemi normáit, kihí­vást intéz az Egyesült Nemze­tek Szervezetének határozatai és a világközvélemény ellen. Az izraeli csapatok a Biz­tonsági Tanács tűzszüneti ha­tározata ellenére e határoza­tok elfogadása óta nemegyszer követtek el nagyszabású fegy­veres incidenseket a Szuezi- csatorna övezetében, légierőt, tüzérséget és tankokat vetet­tek be. A legutóbbi ilyen fegy veres provokációra július 14- én és 15-én került sor, ami­kor tüzérségi és aknavető tűz­zel árasztották el Kantara, Ferdan és Izmaila városokat, izraeli repülőgépek pedig meg kísérelték Szuez bombázását. Az ágyútűz és a bombázások De Gaulle az Odera-Neisse határ elismerésére ösztönzi Kiesingert Bonn. Mint Jól tájékozott bonni forrásokból most kiszi­várgott, De Gaulle legutóbbi bonni látogatása alkalmával azt tanácsolta Kiesinger kancellárnak, hogy az NSZK sürgősen ismerje el az Odera- Neisse határt. De Gaulle kije­lentette, hogy az Odera-Neisse határ elismerése jó hatást kel­tene Kelet-Európábán és lé­nyegesen megkönnyítené az NSZK törekvéseit, hogy javít­sa viszonyát a szocialista or­szágokkal. Kiesinger válaszá­ban azt magyarázta, hogy vé­leménye szerint egyoldalú nyugatnémet „engedmények” nem jelentenének semmiféle előnyt. Az ő meggyőződése szerint egy általános európai békerendezés előtt egyoldalú német lépéseket a másik fél nem honorálna. Mint a kancel lár a CDU-képviselőknek mon dotta, úgy érezte, hogy De Gaulle ezt az érvelést elfo­gadta. Ennek ellenére a CDU köreiben De Gaullenak ez a tanácsa nyugtalanságot kel­tett, különösen arra való te­kintettel, hogy De Gaulle ősz­szel Varsóba utazik. Lengyel nyár Pécsett Pécsett és Baranyában — az események érdekes talál­kozása folytán — valóságos -mlengyel nyár” alakult ki. A mecsekaljai várost és a me­gye különböző szerveit, intéz­ményeit régi baráti szálak fű­zik Lengyelországhoz. Az idei nyáron tovább erősödnek ezek a kapcsolatok. Pécsről a napokban utazott Varsóba a KISZ Baranya megyei Bizottságának 33 tagú küldöttsége, hogy megismer­kedjék a baráti szocialista or­szág fiataljainak életével, a lengyel ifjúsági szövetség munkájával. Pécs viszont Lengyelországból vár vendé­geket. Vasárnap nyílik meg a Tanárképző Főiskolán a „né­pek barátsága” nyári egyetem, amelyen 50 lengyel hallgató is részt vesz. a békés polgári lakosság so­raiban is áldozatokat szedtek. Minden ilyen összetűzés, ame­lyet az izraeli hadvezetés fe­lelőtlen és kihívó akciói idéz­nek elő, magában rejti a nagy szabású háborús konfliktus kiújulásának veszélyét, fe­nyegeti a Közel-Kelet béké­jét és a nemzetközi bizton­ságot. Még nyilvánvalóbbá válik, hogy Izrael és a mögötte álló Egyesült Államok, valamint néhány más imperialista ha­talom azért akadályozza egy olyan ENSZ-határozat elfoga­dását, amely előirányozná az izraeli csapatok haladéktalan visszavonását a június 5-e előtti állásokba, mert nem mondott le és nem szándé­kozik lemondani azokról az imperialista hódító célokról, amelyek érdekében támadást intézett az arab országok el­len. Izrael minden lépése a meg szállt arab területeken azt tanúsítja, hogy Tel Avivban megkísérlik e területek kisa­játítását. Ezeken a területe­ken izraeli megszálló ható­ságokat hoznak létre, amelyek drákói rendszabályokat vezet­nek be az arab őslakossággal szemben. Terrorral és meg­félemlítéssel az arabok száz­ezreit űzik el szülőföldjük­ről Gaza' térségében, Jordánia nyugati részén, Jeruzsálemben és más területeken. A nem­zetközi jog durva megsérté­se volt az izraeli parlament Jeruzsálem arab részének gyakorlati bekebelezéséről ho­zott döntése. Az ENSZ-köz­gyűlés sürgős rendkívüli ülés­szaka már két ízben elítélte ezt a területi hódítást. Az izraeli kormány azonban to­vábbra is figyelmen kívül hagyja ezt a világszervezet tagállamainak többsége által jóváhagyott ENSZ-határoza- tot. Az imperialisták valós szán­dékait — márpedig Izrael ál­lam az ő eszközük — ékesen tanúsítja az a tény is, hogy a megszállt arab területeken a természeti kincsek elrablá­sára készülnek. Izrael kor­mánya és a nemzetközi mo­nopóliumokkal szoros kapcso­latban álló izraeli részvény- társaságok már be is jelentet­ték, hogy hozzá akarnak kez­deni a Sínai-Félszigeten le­vő kőolajlelőhelyek kiakná­zásához — Izrael agresszió­ja következtében hajózhatat­lanná vált és üzemképtelen a Szuezi-csatorna. Uymódon annak az állam­nak a kormánya, amely nem rég még a hitleri kegyetlen­kedések elítélőjének pózát vette fel, most az egész vi­lág színe előtt megmutatja, hogy azt az embertelen gya­korlatot követi, amelyet a né­met fasiszta területrablók a második világháború idején az agressziójuk áldozatává vált országok területén foly­tattak — fejeződik be a TASZSZ nyilatkozata. | Lövésre kész fegyverekkel. Utcai „csendélet”. Razziát tart a rendőrség és a Nemzeti Gárda. Kétezer + kilencven kilométer A város és a tradíciók Orehovo-Zujevóről elmondtam azt, ami egy ilyen sorozatba belefér, bele kívánkozik. Az igaz, hogy felsorolás­szerűnek tűnhet az egész, dehát 119 év és azon belül is ötven esztendő tettei­ről kellett ízelítőt adni. S mint lenni szokott, Orehovo-Zuje- vóban is ráébredt a krónikás: az élet gazdagabb nemcsak a szűkre szabott újságcikkeknél, de a hosszabb lélegze­tű könyveknél is. Ezen felmérés birto­kában nem is lehet másra vállalkozni, mint a város történetének egyes epi­zódját felvillantani, néhány idősebb, fiatalabb lakóját bemutatni, érzékeltet­ni, hogyan izzott az acél ebben a ti­pikus orosz gyárvárosban, melynek munkásai nemcsak szép termékeikkel, de hősi harcukkal, figyelmet keltő sztrájkjaikkal is felhívták magukra az orosz közvélemény figyelmét. Említettem már és az általam fel­használt néhány idézet is tanúsítja, milyen gondosan tanulmányozta Vla­gyimir Iljics Lenin az orehovo-zujevói munkásmozgalmat, az ezzel kapcsolatos irodalmat és az 1885-ös sztrájk után személyesen is ellátogatott ide. A városban ápolják a tradíciókat, megbecsülik harcos elődeiket. Ezt bi­zonyítja az is, hogy az 1885-ös sztrájk emlékére immár évek óta január 19- én rendezik a forradalmi tradíciók napját. Ennek az idén az 50. évfordu­ló és a Moszkva környékén aratott győzelem 25. évfordulójts adott külön jelentőséget, f ' A tradíciók nagyon gazdagok. A polgárháború i lején több ezer orehovo- zujevói indult a frontra. Százak és ezréis^léptek hiába 1941-ba/n is a né­met fasiszták elleni Na/y Honvédő, Háborúban. Hősies harcukról egyebek közt az tanúskodik, hogyf a hahg&fban 17 orehovo-zujfúói érdemelteden Szov jetunió Hőse címet és több mint hét­ezren kaptak különféle kitüntetéseket. A formálódó város, a fejlődő üze­mek, a javuló, szépülő élet, a terme­lési sikerek bizonyítják, hogy a har­cokban kitűnt orehovo-zujevóiak si­kerrel helytállnak a szocializmus, a kommunizmus építésében is. Két üzem kollektívája nyerte el a Lenin Rendet, illetve a Munka Vörös Zászló Rendet és csak a hétéves terv idején ezren kaptak magas kormánykitüntetést, né­gyen, köztük Valentyina Matvejeva szövőnő, a Szocialista Munka Hőse címet érdemelték ki. Minderről részletesen tájékoztattak engem Orehovo-Zujevóban. Kérdezhet­tem szövőmunkást, párttitkárt, állami funkcionáriust, pedagógust, vagy mér­nököt, öreget, vagy fiatalt, a válaszok arról győztek meg: ismerik a lakók városukat, annak történetét, büszkék arra. Az 1917. előtti forradalmi har­cok hősei csakúgy, mint az Októberi Forradalomban hősi halált haltak, a Honvédő Háború kimagasló harcosai köztiszteletben állanak, utcákat, tere­ket, gyárakat, üzemeket neveznek el róluk, munkásságukat könyvek, fali­újságok, tablók, fényképek örökítik meg és ezt mutatja be a városi mú­zeum is. Megfordultam Moszkva környékén más városokban, településeken is és rendszeresen olvastam a Leninszkoje Znamja című moszkvai megyei lap ez évi régebbi példányait. Ezek csak­úgy, mint a Megyei Pártbizottság tit­kárának tájékoztatója, hozzájárultak ahhoz, hogy meggyőződjem: a tradíciók megbecsülése, nem orehovo-zujevói sa­játosság csupán. A megyében a kom- szomolisták és pionírok segítségével csak az iskolákban több, mint 150 múzeumot létesítettek. Ezekben a for­radalmi harcok, a Honvédő Háború küzdelemi és a szocialista építés em­lékeit őrzik. Hasonló múzeumokat lé­tesítettek nagyon sok községben, üzem­ben és mindennaposak a régi harco­sokkal és a kommunista építés kima­gasló munkásaival való találkozások. A város, az emberek életének be­mutatásával megpróbáltam azt is ér­zékeltetni, hogy az ötven év jelentő­ségét elsősorban nem a külsőségek adják, nem lehet azokat csak számok­kal, lakásokkal, szebb, jobb ruhával mérni, hozzá kell ehhez tenni mind­azt, ami a szovjet nép ötven eszten­dős alkotó munkájának, forrása, ered­ménye: fél évszázaddal ezelőtt az el­maradott cári Oroszország munkásai, dolgozói lerázták magukról a földesúri tőkéshatalmat, s megformálták, ki­alakították az új világot. A forradalomig és a szocialista ha­talom ötvenedik évfordulójáig vezető küzdelmes út nem volt mentes a har­coktól, voltak a sikerek mellett ku­darcok, tévedések, de a leglényegesebb, hogy mindezen diadalmaskodni tudtak. Moszkvában, a Művész Színházban elutazásom előestjén néztem meg Aljo- sin: Diplomata című színművét. A da­rabban Maximon szovjet diplomata, akiben nem nehéz a kimagasló szov­jet államférfira, Litvinovra ismerni, beszélgetést folytat egy ír diplomatá­val. Az ír diplomata csodálja Maximov tehetségét, nagy jövőt jósol neki, csak azt nem érti, miért képvisel egy el­maradt országot. Maximov azt válaszolja: 6 olyan népet képvisel, mely kezébe vette sor­sa irányítását, igaz hogy most nem­csak az intervenciós hadseregekkel és a fehér gárdistákkal, hanem az éhség­gel is küszködik ,— a darab a polgár- háború idején játszódik — de eljön az az idő, amikor a szocialista társa­dalmi rend technikai vívmányaira is felfigyel a világ. Az ír diplomata jövendölésnek vette ezt. ötven esztendő múltán a napnál világosabb: megalapozottabb előrelá­tás volt: Bányász Bél* A

Next

/
Oldalképek
Tartalom