Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-21 / 170. szám
ím. julius sí. napló-3 Kockázatvállalás egymillióért Nagyüzemi libafarm Baranya híd végen ötezer libát vásároltak Orosházán Húsz százalékkal nő a tagság jövedelme, ha számításaik beválnak Az Alföldön nem ritkaság a több tízezer libát tartó állami gazdaság vagy tsz. Nálunk viszont szenzációt keltett az a hír, hogy a baranya- hidvégi Közös Ut Tsz ötezer rajnai és holland ludat vásárolt Orosházáról. Sehol máshol nincs ugyanis nagyüzemi libafarm a megyében. Igaz, az elmúlt években néhány tsz megpróbálkozott a libaneveléssel, előbb-utóbb azonban mindegyik felhagyott vele. Az egész megyében azt állítják, hogy a liba kényes állat, nálunk nincs komoly hagyománya ennek az üzemágnak, ezért nem érdemes foglalkozni evvel a víziszárnyassal. Nem gazdaságos, sőt mi több: egyenesen kockázatos. Az alföldiek példája Eredetileg a baranyahid- végiek sem gondoltak a libára. ök is csak egy „ház- tűznéző” tervével utaztak Orosházára. Az orosházi Uj Élet is ötezer holdon gazdálkodik, tehát akkor a tsz, mint az övék, így nagyon alkalmasnak mutatkozott az ösz- szehasonlításra Azonnal feltűnt, hogy az Uj Élet évi 42 millió forint bruttó termelési értéket ér el, Bárányahidvég 18 milliójával szemben. Nem kevésbé volt el gondolkoztató, hogy Orosházán 23—24 ezer forint volt az egy dolgozó tagra eső jövedelem, náluk viszont „csak” 13 —14 ezer. Keresni kezdték a rejtély okát, s így jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy Orosháza a libából szerzi a plusz jövedelmet. Tizenötezer egyedből álló törzsállományt láttak, melyet még külfödön is ismernek. Jártak egy modern keltetőben, megtudták, hogy a tsz egymillió továbbtenyésztésre alkalmas naposlibát ad el évente, s 28 forintot kap minden állatért. Meglepő volt, hogy milyen kevés beruházással jár ez az üzemág. Úgyszólván csak keltetőre költöttek nagyobb összeget, a 15 ezer ivarérett állatot ugyanis primitiv szerfás istállókban tartják, melyeket szalmabálákkal, sőt kukoricaszárral té- liesítenek. Ami a legkülönösebb: semmiféle tó vagy más, szabad vízfelület nincs az istállók közelében. Az orosháziak szerint megélnek a libák e nélkül is. Nem kevésbé volt elgondolkoztató, hogy vásárolt táppal etetik a sok libát, a törzsállomány tehát nem terheli meg a tsz takarmánybázisát. Az orosháziak egyébként a nyári tarlóra, illetve az őszszel betakarított kukoricaföldekre is kihajtják az állományt, tehát még a hulladékot is hasznosítják; „Ha egymilliót nyerünk“... A baranyahidvégi tsz vezetőire nagyon mély hatást tett a látvány. Nyomban a látogatás után elhatározták, hogy ők is megpróbálkoznak a libatenyésztéssel. Komoly számításokkal álltak a tsz-tagság elé. Elmondották, hogy a szövetkezet nagyon sok beruházást valósít meg a következő években. Felépítenek egy ötezer férőhelyes sertéshizlaldát, két 100 férőhelyes tehénistállót, a hoz zá tartozó ehetővel, borjúnevelővel stb.-kel. Ehhez jön még egy gépműhely is. E beruházások elkerülhetetlenül szükségesek a tsz fejlődéséhez. Egyelőre azonban csak kiadással járnak, s csak 1969- ben, még inkább 1970-ben lehet várni, hogy pénzt hoznak a tsz „konyhájára”. Eszerint 1970-ig nem is emelkedhetne a tagság jövedelme, ha csak valamilyen más, „hézagpótló” üzemág után nem néznek. Ilyen üzemág lehetne például a műanyagfóliás zöldségkertészet, csakhogy az nagyon munkaigényes, a tsz pedig nagyon rosszul áll a munkaerővel. Sokkal jobbnak és előnyösebbnek ígérkezik ennél a liba, hiszen a rajnai, illetve holland lúd tojója 44 tojást ad egy évben Orosházán, s azok legtöbbje tenyésztojás, s az állam 18 forintot fizet min den ilyen tojásért. Minden várható kiadást számbavett a tsz vezetősége. A tenyészanyag árát, a takarmányköltségeket, a munkabért, az elhelyezést, sőt még a vándorólak építési költségét is. (Az utóbbiakra a tarlólegeltetés végett van szükség.) Ilyen előzmények után mutatta ki, hogy egymillió 255 ezer forint tiszta nyereségre tehetnek szert a libákból. Hoz zátették, hogy megelégszenek az egymillióval is (bár akkor már óvatosan számolnak), hiszen az egymillió is annyit jelent, hogy 20 százalékkal emelkedik a tagság jövedelme. Bár a tsz-tagság is tudja, hogy kockázattal jár a libanevelés, hiszen eddig minden baranyai tsz balszerencsés volt evvel az üzemággal, mégis szinte egyhangú volt a vélemény: vállalni kell a kockázatot Az érdeklődés homlokterében Bátorság és mersz kellett a baranyahidvégi kezdeményezéshez. Sok tsz ugyanis szinte babonás előítéleteket tanúsít a libatenyésztés iránt. Pedig minden feltételünk megvan a nagyüzemi libatenyésztéshez, csupán egy kell még: gyakorlat és szakértelem. Nem csekély követelmény' ez. Csak egy példát: nálunk í Baranyában tavaly bizonyítót- j ták be először, hogy ha egy < ezrelék rézszulfát port kev^r- < nek a hízósertések takarmá-! nyába, akkor gyorsabban híz- J nak az állatok. Az Alföldön j viszont, a mai libatenyésztő; parasztasszonyok már a nagyanyjuktól megtanulták, hogy j sokkal nagyobb és szebb lesz j a liba mája, ha egy csipetnyi < rézgálicot kevernek a liba abrakjába. Évtizedek óta alkalmazzák ezt a módszert, anél- kül, hogy a mikroelem fogalmával tisztában lennének, s a < magyar libamáj világhíre bi-! zonyítja, milyen eredménnyel. ! Van tehát mit tanulni az j alföldiektől, ezért már az is j fél sikert jelent a baranya-i hídvégieknek, hogy az oros-' házi tsz egy szakképzett liba- J tenyésztővel segíti ki őket. J További biztosítékot jelent dr. Fekete József vajszlói allat- < orvos személye, aki szintén el! ment Orosházára, beszélt az J ottani állatorvossal, gyógysze- j reket szerzett be stb., tehát I felkészült arra, hogy ne ér-! jék őket kellemetlen megle- j petések a libáknál. Magyar László Felemelték a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát Az új árak 1968-ban lépnek életbe, de a sertésért már október 1-től a magasabb árat fizetik A Minisztertanács meghatározta a mezőgazdasági tér mékek 1968-ban életbelépő állami felvásárlási árát. A kormány határozatának megfelelően a mezőgazda- sági termékek állami felvásárlási árszínvonala 1968- ban 8 százalékkal emelkedik. Ez jobb feltételeket teremt a mezőgazdasági üzemek önálló gazdálkodásához, a mezőgazdasági termelés további fejlesztéséhez. A felemelt árszínvonal elősegíti a termelőszövetkezetben a belterjes fejPénzugyi szerződés Ausztriával Július 19-én az osztrák külügyminisztériumban dr. Simó Jenő, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete és dr. Lujo Toncic-Sorinj, az Osztrák Köztársaság külügyminisztere kicserélte a Magyar Népköz- társaság és az Osztrák Köztársaság között Budapesten 1964. október 31-én aláírt a függő pénzügyi kérdések rendezéséről szóló szerződés megerősítő okiratait. A szerződés 30 nap múlva lép hatályba. Ugyanakkor lép hatályba a Duna Gőzhajózási Társasággal kapcsolatos szolgálati jogviszonyból származó függő kérdések rendezéséről, valamint a Magyar Népköztársaság által érvényesített egyes követelésék rendezéséről szóló megállapodás is. Német úttörők a Balatonon Ezen a nyáron is úttörőktől hangos a pécsi II. kerületi iskolák balatonfenyvesi tábora. A legutóbbi turnusban a Belvárosi és a Székely Bertalan úti Iskola az NDK-beli trög- ritzi úttörőket látták vendégül. A búcsútábortűzre a magyar és német úttörők kedves műsort állítottak össze, zászlót cseréltek. A tábortűz legszebb mozzanata a patronáló pécsi karhatalmi KISZ-szervezet által rendezett miniatűr tűzijáték volt. Piros, sárga, kék, zöld rakéták röppentek a magasba, világították meg a kipirult arcú pajtásokat. Kisiklott a tartálykocsi Tegnap éjjel 0 óra 37 perekor Godisa és Abaliget között műszaki hiba következtében két tengellyel kisiklott egy üres tartálykocsi, mintegy 1600 méteren megrongálva a sln- ágyazatot. A MÁV azonnal hozzálátott a tartálykocsi vlsz- szahelyezéséhcz és a károk helyreállításához, S óra 15 percre tcliesen felszabadult a pálya. Addig a Pestről jövő éjszakai gyorsmotorosnál és személyvonatnál, továbbá a Pécsről Induló éjszakai gyorsvonatnál — átszállással bonyolították le a személyforgalmat. A Pécs 1. Postahivatal gépkocsit küldött Dombóvárra a Budapestről érkező központi lapokért, melyeket a baleset miatt még így is késve kapták meg Pécsett és a megyében néhány helyen az előfizetők. Ugyancsak a kisiklás következtében a reggeli vonatoknál is kisebb késések jelentkeztek. Az új állami felvásárlási árak meghatározásánál figyelembe vették a termelési költségekben bekövetkező változásokat, valamint a népgazdaság szükségleteit és az exportban elérhető árakat is. Az állattenyésztési termékek ára nagyobb mértékben emelkedik, mint a növényi termékeké. Ez azt célozza, hogy javuljon a hús-, különösen a sertéshús ellátás. A felvásárlási árak emelése általában az alapárak lesztés finanszírozását, a taemelése útján valósul meg, gok számára pedig a terezenkívül magasabb lesz melés emelkedésével párnéhány termék nagyüzemi huzamosan növekvő jövefelára is. A fontosabb medelmet biztosít. A növekvő zőgazdasági termékek felanyagi érdekeltség a háztávásárlási átlagára — a jejl és a kisegítő gazdaságoklenlegi átvételi helyre szában folytatott termelést is mítva — a következők szefokozottabban ösztönzi. rint változik: Menyíségi egység Áremelés forintban Termék egységenként Alapárban Nagyüzemi felárban búza q 30,— — rozs ** 25,— — sörárpa n 40,— — takarmányárpa rt 60,— — kukorica 99 80,— — napraforgó 99 100,— — cukorrépa » 5,50 — fűszerpaprika 99 80,— — hízottsertés kg 2,— 1,— vágómarha 99 1— 1 — tej lt 0,20 — A felsorolt mezőgazdasági termékek új, felemelt állami felvásárlási ára nem vonja maga után az alapvető élelmiszerek fogyasztói árának emelését, mert a régi és az új felvásárlási árak különbözeiét az állami költségvetésből fedezik. Nem drágul például a kenyér, a liszt, a sertéshús, a zsír, a marhahús, a tej, a tejtermék, a cukor. A mezőgazdasági termékek konkrét — minőségi és egyéb ismérvek szerint differenciált — felvásárlási árait a kormány határozata alapján az Országos Anyagos Árhivatal elnöke és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 1967. július 31-ig nyilvánosságra hozza. Az új állami felvásárlási árak a termények körében az 1968. évi új termésre, az állatok és állati termékek körében 1968. január 1- én lépnek életbe. Kivételt je lent a hízottsertés, amelyért a felvásárló vállalatok már 1967. október 1-től az új árat fizetik. — Nagyszabású Iéletmentő ásatásokat végez az épülő kiskörei vízlépcső környékén — jelenleg Tiszaörvány határában — a Nemzeti Múzeum és a Szolnoki Damjanich János Múzeum. Az ásatások váratlan eredményre vezettek: egyedülálló árpádkori emlékre bukkantak. Mintegy 1.5 méter mélységből felszínre került a hajdani falu fő utcája. Az ása tások során árpádkori kemencéket, értéktárgyakat — arany fóliával futtatott gyöngyszemeket, bronz karpereceket — találták. Tíz napja már, hogy Hefcvehely község kertjeibe, földjeire újra visszatért a szokásos nyári munkák rendje, serénysége. A Bük- kösd patak is rég visszalépett már keskenypartú, sekélyke medrébe, és aki nem látta akkor, azon a tíz nap előtti késő délutánon, el sem hinné róla, hogy házakat sodort el, életeket fenyegetett meg szennyesen hömpölygő özönvizével. És most, amikor újra felhőtlen nyár tündököl a község fölött, talán úgy illene, hogy feledtessük inkább, mint megidézzük azt a délutánt. Mégis beszélnünk kell róla. El kell mondani, hogy hová tud nőni az ember, ha segítőkezet kell nyújtania a veszedelem óráiban. Takács Imrével kezdem, a hetvehelyi tanács elnökével. Vele, aki hallatlan elszántsággal és céltudatossággal tevékenykedett a községre zúduló csapások elhárításában. Nem idézem név szerint a tanúskodókat, mert nagyon sokan voltak, de az elmondásuk alapján megpróbálom felvázolni a történteket Amikor Takács Imre felhívta a sásdi rendőrkapitányságot, sajnos már csak azt jelenthette Sípos Ferenc főhadnagynak, hogy Hetvehelyen és OkorvölgyA veszedelem óráiban... ben házakat rombolt, jószágokat ragadott magával az árvíz. És azt még, hogy ő mindent megpróbált, ami erejéből tellett, de a nagyobb, a nehezebb bajok megfékezésére már szervezett és hozzáértő segítség kell... Nézzük hát, mire is futotta „erejéből”, amig a segítők megérkeztek. Ha csak azt említeném, hogy az ítéletidő kellős közepén övig érő vizeket taposva, toborozta maga mellé a helyi lakókból, önkéntes rendőrökből, tűzoltókból álló mentőosztagot és azt még, hogy már a vész első órájában embereket, jószágokat mentettek ki az árból, hősies példának ennyi is elég lenne. De ennél sokkalta többet tett, vagy inkább kockáztatott Takács Imre, a még nagyobb bajok elkerüléséért. Ez akkor történt, amikor a felhőszakadás a szeme előtt tépte el az utcai villany- oszlopok huzalait. Nem részletezem honnan és hogyan szerzett létrákat és hogyan Glück György tsz-villany- szerelő személyében szakembert is a művelethez, de annyi bizonyos, hogy élete első és cseppet sem veszélytelen vállalkozásával, — mert személyesén részt vett ő maga is az áramtalaní- tásban, — oroszlánrészt vállalt a mindennél fenyegetőbb veszély elhárításában. Ezután indult el kis csapatával Grunda János családjának megmentésére, akiről azt a hírt kapták, hogy a házuk összedőlt és kilenc gyermekük a még lábon álló, de már roskadozó pajta tetején agyonázottan és sírva várja a segítséget. Mire odaértek, szerencsére megér keztek a telefonon értesített sásdiak is. Dr. Jerszi István, a járási párbizottság titkára. Vihart János, a sásdi járási rendőrkapitányság vezetője, valamint Sípos Ferenc rendőrfőhadnagy és Fischl Jenő, a járási tűzoltókirendeltség vezetője, akik azonnal hozzáfogtak a mentés megszervezéséhez. Először azt tervezték, hogy tutajt készítenek, de egy idejében közbeszóló „ellenpélda” gyorsabb és radikálisabb megoldásra kényszerítette őket. Ugyanis időközben egy testes tűzoltókocsit küldtek a segítségükre, de tőlük 100 méternyire a* is megfeneklett. Egyik helybeli önkéntes tűzoltó, Horváth László csőrlővel és az erdészet Szuper Zetorjával próbálta kivontatni a gépkocsit, de az áradat csör- lőstől, Zetorostól őt is elsodorta. Ezután került sor a kényszermegoldásra. A mentőcsapat önmagát Is mentve, egymást elérő közelségben, hosszú kötélbe kapaszkodva, elérte a pajtát, amelynek tetejéről egymáshoz kötözött létrák segítségével leemelték, majd kézből kézbe adogatva biztonságba helyezték a kilenc gyereket. Ezt követően a Kossuth Lajos utca elárasztott házainál folytatódott a mentés, amelyben már az iménti példa nyomán a községbeliek is egyre többen belesegítettek. De közülük is különösen kitűnt Kaufman Antal,, Folhauber Imre, Takács István, Kvell János, Végh Kálmán, Ádám János és Ladányi József, valamint Lóki Lajos, a kis- hajmásiak vb-elnöke, aki kilométereken elöntött, tengerré vált földeken vergődött át idáig a bajbajutottak megmentésére. Végezetül szólni kell arról a tizenöt szovjet katonáról is, akik Dombóvárról jöttek, amíg csak gépkocsin jöhettek, mert Hetvehely határában nekik is netovábbot parancsolt az árvíz. De a magukkal hozott gumicsónakkal átjutottak az akadályokon és a helyszínre érve katonás fegyelemmel, beosztást kértek Vihart János rendőrkapitánytól. A parancs Bükkösdre szólította őket, ahol az ár eltakarodásáig megállás nélkül mentették, segítették a bajbajutottakat. * Tíz napja már, hogy a Bükkösd patak ismét a régi medrében csordogál és mész sze széledtek a rombolás sötét felhői is, de a nyomuk még ott van az utcákon, a házakon, a mezőkön, mindenfelé. A látvány szomorú még, pedig a segítséget késedelem nélkül adták és adják az illetékes állami és társadalmi szervek. De különös mód mégsem annyira erről, hanem az előbbiről, a veszedelem óráiban kapott segítségről és segítőkről beszélnek többet az emberek. Azokról, akik minden bizonnyal szabadkoztak volna, ha tőlük érdeklődöm ama néhány óra történetéről. Pálinkás György A
