Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
Kőtár a siklósi várban Elkészítik a gótikus és reneszánsz kori vár kicsinyített mását VIRÁNYI ENDRE sárga napraforgók kék háttér előtt, egy humorral teli kép: férfikalap és egy pár kész- tyű, almák és kancsók, bo- roskulacs, könyv és virágok. — Azt festem, amiben élek. A vidéki festő termésre- tesen elzárkózottabb életet él másoknál. Ügy gondolná az ember, messze van ide Európa, lassúak a vonatok. — Lengyelország, Szász- Svájc, a dalmát tengerpart — sorolja Virányi Endre azokat a helyeket, ahol csak a legutóbbi években járt. S mindezt rögtön szemlélteti is a festőállványon, egymás után rakja fel a képeket: szép fátyolos naplemente a tengeren, szigorú, fenyvesek- tői zöldellő lengyel táj, he- gyipatak Szász-Svájcban, kis dalmáeiai városok szűk ut- cái, rózsaszínben fénylő, kék árnyékokkal teli tengerparti tájak. A nyarakat csaknem min- dig utazással tölti. A hazai tájak ugyanígy ott vannak a műteremben: Veszprém, a Bakony, Észak-Magyaror- szág, a Duna-kanyar stb. — Lehet, hogy konzerva- tívabb a piktúrám, de az a meggyőződésem, hogy. egy festő elsősorban őszinte kell hogy legyen. Ügy fessen, ahogy tud, és ahógy az ér- zelmei, gondolkodásmódja, látásmódja diktálják. A sok tájkép után az utol- só időben figurával, portréHamarosan megkértek, hogy tanítsak az iskolában. Rajzot, de magyart, mér- tant és földrajzot is tanított húsz év alatt a Villányi Ál- talános Iskolában. Felesége is tanár. Öt is elérte a falusi peda- gógusok sorsa: temérdek munkát vállalt és végzett a népművelésben, ismeret- terjesztésben. Sokáig ő volt a TIT körzeti titkára, megtérően több mesternél: Csók Istvánnál, Rudnay Gyulánál, Szőnyi Istvánnál, Aba No- vák Vilmosnál. ־— Eredetileg Rudnayhoz akartam menni, de közben Csók felvett a növendékei közé. öt növendéket vállalt csak, megtiszteltetésnek szá- mltott, maradtam. Ha az ember sokáig tanul egy mesternél, megvan az a ve- szély, hogy teljesen a hatása alá kerül. Rudnaynál egy- szercsak éreztem, hogy már baj van, s Szőnyi éppen akkor került a főiskolára, átmentem hozzá. Legfőbb mesteremnek Aba Novákot érzem, nagyon tisztelem és csodálom a festészetét. Harmincnyolcban még egy évet Budapesten töltött, az- tán lekerült Mohácsra. — A művésztelepen töl- töttem rövidebb időt, na- gyón megtetszett a város, a táj. Egy ismerősöm szava- mon fogott, hogy szívesen letelepednék itt, s megkér- dezte, értek-e valamit a mű- szaki rajzhoz. Beszerzett a Műszaki Hivatalba. Hama- rosan rajztanári állás ürült a gimnáziumban, akkor oda- kerültem. Negyvennégyben megszűnt a gimnáziumban a rajztanítás. Közben Villány- bán vettem egy kis szőlőt, s volt még 7 hektó borom. Akkoriban elég jó ára volt a bornak, kiszámítottam, hogy egy évig megélek belő- le. Eljöttem Villányba, gon- doltam, majd szőlészkedek és festek, de nem így lett. Aradról származott, két festménye ma is ott van az aradi kultúrpalotában. 1931- ben került a főiskolára. Hét évig tanult, a szokástól elfegyvereiket a német hadseregnek. Kefalónia szigetén közel tízezer olasz katona állomé- sozik. A sziget egyben bőr- tönt is jelent az olaszok számára: el vannak vágva a szárazföldtől, a vízen és a levegőben pedig még min- dig fölényben vannak a né- metek. Ügy véli, hiába is fordulnának szembe velük: támogatást senkitől sem kaphatnak. A vezetők této- vasága, a vezérkar árulása és a hadsereg fasiszta nevel- tetése végül is mind közre- játszik abban, hogy az alig háromezer németnek a légi- fölény segítségével sikerül lefegyverezni, harcképtelen- né tenni és utolsó szálig le- mészárolni közel tízezer olasz katonát és tisztet. a várkápolnában, ahol a gó- tikus karzaton reneszánsz ballusztrádot láthatunk. A barokk és a romantikus korszakot viszonylag kevés, a klasszikus stílust jellem- ző átalakítást ismét számot- tevő kőanyag képviseli majd az 1968-as várjátékok idejére elkészülő kőtárban, melynek anyagát részben szabadtéren, részben a vár- falak bizonyos pontjain be- építve helyezik el. A kápolna mögött, a 15— 16. századfordulón épített ötszögű bástyát szintén ere- deti szépségében állítják helyre. E munkákkal egy- időben elkészítik a vár ré- gebbi — gótikus és rene- szánsz — formáit tükröző és a látogatóknak vizuális élménnyel szolgáló modell- jeit, továbbá albumot és kalauzt szerkesztenek a kő- tár megtekintéséhez. A tel- jes szépségében kibontakozó várkápolnában viszont ״gé- pesített idegenvezetőt” he- lyeznek majd el, amely magnószalagra felvett sző- veggel nyújt a várról tör- téneti áttekintést. A kiváló olasz író megrázó erejű könyve annak a döb- benetes vérengzésnek emlé- két idézi fel, amelyet a né- met fasiszták a Badoglio- puccs után követtek el a Földközi-tenger egyik álom- szép görög szigetén. 1944 júliusában világgá röppent a hír: Olaszország letette a fegyvert. A hírt a katonák java része öröm- mel fogadta: elegük volt a háborúból. A görög szigete- két megszállva tartó olasz katonaság vezetői azonban tanácstalanok: a főparancs- nokságtól és a kormánytól ellentétes utasításokat kap- nak: a kormány azt pa- rancsolja, hogy forduljanak szembe a németekkel és tá- mogassák a szövetséges had- erőket, a főparancsnokság pedig azt, hogy adják át As Árpád-kortól fennálló és többször átépített siklósi vár az 1700-as években kap- ta a jelenlegi, barokk stí- Sast mutató formáját, de az újjáépítés során előkerült faragott kövek pompás gó- ttktis és reneszánsz kori vár egykori meglétéről is tanús- kodnak, sőt a vár egykori birtokosainak — az ország első főurai közé számító Garayaknak és Perényiek- Aek — gazdagságát bizo- nyitják. Az Országos Műemléki Felügyelőség ezért a vár restaurálásával egyidőben készülő kőtár létesítését ha- tározta el, melyhez a Janus Pannonius Múzeum 150 000 forinttal járul hozzá; a munkálatokat Ferenczy Ká- roly, az OMF mérnöke irá- nyitja. Az eddig összegyűjtött 600 faragott kő legjelenté- kenyebb részét a középkor élvonalbeli építészeitől, kő- szobrászaitól származó gó- tikus anyag, köztük csillag- boltozattal alátámasztott er- kélyek, az udvari loggiát tartó címerpajzsos, oma- mentális díszítésű oszlopfe- jek és oszloplábak marad- ványai alkotják. A nagy számban előkerült gótikus kőbordák arra utalnak, hogy a középkori vár több helyi- ségét építették gótikus bol- tozattal. Az 1400-as évek- bői, a várat birtokló Garay- ak idejéből származó gó- tikus erkélyekről Szakái Ernő kőszobrász rekonstruk- ciós tervet készített, mely- nek alapján a készülő kas- télymúzeumba beépítve re- konstruálják az ablakos, pártázatos, tagozatokkal és faragásokkal díszített erké- lyek mását. Az ugyancsak gazdag re- neszánsz kori kőanyag — ajtó és nyílás keretkövek, kandallók, párkányok, vi- rágf üzérekkel és a Peré- nyiek címerével díszített ballusztrádok — azt mutat- ják, hogy a várat az 1500-as években, a török időket megelőző fél évszázad alatt építették át. A gótikus log- gia reneszánsz átalakításá- nak jelensége egyébként je- lenleg is nyomon kísérhető Marcel lo Venturi: Fehér zászló Kefalónia felett val próbálkozik. Színei ki- világosodtak, talán a dal- mát élmények nyomán. — A sok sötét, szín után magam is meglepődtem eze- ken a világos színekén — vallja be. — De hát én azt festem, amit látok, az él- menyek. és benyomások, vagy úgy is mondhatnám: a szemem alapján. Virányi Endrének leg- utóbb Villányban rendeztek kiállítást. Az anyag bejárta Siklóst, Kémest, Sellyét is. Most nincs oka elégedetlen- kedni. Inkább a munka vá- gya foglalkoztatja, és azon tűnődik: — Azt hiszem november- ben beadom a nyugdijkérel- memet. Elég sokat dolgoz- tam már, mintha elfáradtam volna. S amúgy is szeretnék egy egész sor elmaradt tér- vet, képet megvalósítani. H. E. hökkentőén nagy ambíció- val és kitűnő eredményekkel végezte ezt a munkát. Ki- tüntetések, köszönetek, de irigység is és belefáradás — sok minden történt a villá- nyi (összesen 22) év alatt. Kizárólag olajképeket és akvarellt fest. A természet és az impressziók festője. — Világéletemben szeret- tem a természetet. Mivel er- délyi vagyok, az ottani táj, a hegyek, a nagy komor fe- nyőerdők jelentik számomra az igazi természetet. De több mint két évtizede élek itt, megszerettem ezt a tájat is. A Duna, Mohács, Ófalu, Siklós, és persze a villányi vidék, a szőlők, a szelíd dombhajlatok, a dolgozó em- berek, a hegyoldalban sora- kozó borpincék játékos tetői — ezek a fő témák. Néhány csendélet: nyitott tokja előtt heverő mandolin, ragyogó téglahalmokat, a szürke be- tontelcnőket, a kátránypapír tekercseket, a szurkoshordót, lejöttek az emberek a falak- ról. Leverték a sarat ba- karcsúkról, a mészfoltokat lesöpörték kabátjukról. Az égre néztek, s látták a ma- gasan csillogó parkettái ú la- kásokat, az üveg falú lépcső- házat, a sima tetőteraszt, a tükörfényes ablakokon ki- hajló gyerekeket. A z első család már ké'1^ső ősszel beköltözött az új lakásba. A nyáron még nem mertek arra gondolni, hogy a karácsonyt hol töl- tik. A ház körül persze még sebek látszanak, betemetet- len meszesgödör, törött be- tonlapok, rozsdás drótguban- cok. Ha esik az eső, kés- kény deszkapadlón egyensú- lyoznak a kapuig. A bútorok is lassan meg- találták a helyüket. Csak a televízió tetejéről hiányzott valami. Talán egy váza? Egy csecsebecse? Amikor egyik nap a férfi kiöntötte a szemetet, vala- mit meglátott a földön. Egy ideig forgatta a kezében, az- tán behozta a lakásba. Egy különös formájú gyökér volt. Szőlőgyökér. A mozdulat, amely a kép- ernyő fölé ültette, formálta szoborrá. Szép volt, de tavasszal már nem nevel nedvesajku rügyeket. Tüskés Tibor Azután piros-fehér csíkos botokkal érkeztek emberek. A botokat földbe szúrták, s ha megakadt, egy sziklada- rabbal néhányat a bot vé- gére ütöttek. Háromlábú víz- szintezőkbe pislogtak, ők is papírokat vettek elő s kü- lönféle rajzokat készítettek. Már őszi ködök ültek a városra, amikor az első ko- esi fölért a hegyre. A lovak megborzongtak, a kocsis pok- rácot dobott a hátukra, amíg a betongerendákat lerakták. Kijelölték a sarkokat, meg mérték az árok szélességét, és ásni kezdtek. A kubiko- sok nehezen hitték, hogy er- re a meredek oldalra vala- ha falakat húznak. Ebédszü- netben találgatták, hány emeletesre tervezték a mér- nökök. Ha hidegebb nap volt, a telek végében talált venyigét meggyújtották. Ami kor a venyige elfogyott, a földből kiásott gyökereket égették. Újabb szerszámok és anya- gok érkeztek. Már a beton- keverők is dolgoztak. Egyik nap az alapozás fölé nyúj- tóttá nyakát a daru. A déli falat úgy rakták, hogy közvetlenül egy man- duläfa mellé került. A fa dermedten nézte a piros téglafal emelkedését. Amikor a kőművesek fejszéért kiál- tottak, a daru kezelője rá- juk szólt. ״Hagyják. Az a fa még teremni fog...” Amikor az első hó béta- karta a betonkeverőgépet, a akartak bújni a sövényen, de az ágak közé még nö- vendék korukban tüskés dró- tot húztak. Amikor a kéri- tés elfogyott, fölkapaszkod- tak az árokpartra. Úgy érez- ték, megkövült gyűrődéseken járnak. A lábuk alatt apró halmok és völgyek hulám- zottak. A fiú az egyik bak- háton valamiben megbotlott. Lehajolt, ujjaival végigtapo- gáttá a tárgyat. Kidöntött karó volt. Óvatosabban lé- pett. Amíg a fehér falú prés- házhoz értek, még kétszer botlott meg. A lány kabát- jára bogáncs ragadt. Apró tűi bőrét szúrták. Eltévedtek. Ez a pince nem az volt, amit kerestek. Az eresz alatt vén fa tör- zse hevert. Odébb rakás ve- nyige. A ház végében ki- vágott szőlőtőkék. Kocsira vagy tűzre várnak. A fiú a hátát a venyige- halomnak vetette, s magá- hoz húzta a lányt. A fűben tücskök sírtak. Föléjük csil- lagokkal lyuggatott ég bo- rult. A fiú később a ház kü- szöbére guggolt, s az ajtó hasadékán beleszagolt a ház- ba. Aszaltszilva édes illatát érezte. A lány az ablaktáb- Iához támaszkodott. Amikor fölnyúlt a hajához, pókhá- lóba ragadt a keze. T^lőször két esőkabátos ־Lí ember jött. Sokáig né- zelődtek, lábukkal a köves földet rugdalták. Aktatáská- ból papírt, ceruzát szedtek elő, és valamit fölírtak. re is fölhallatsaott. A házak, rohamozó katonák, már a hegy oldalát is ellepték. Előbb csak a völgyeket, a kacskaringós utak szalagját követték, majd a szőlők közt vetették meg a lábukat. Az öregember a város li- hegését hallgatta. Benyúlt egy guggoló tőke levelei közé, megsimogatta az ágakat, aztán szétterjesz- tett tenyerét, öt ujját rá- helyezte a szőlő csipkés leve- lére. A repedezett, földes uj- jak elfödtéb a levél zöld csillagát. "jVTehezen találták meg az ־י1־ utat. Arra emlékeztek, hogy ha az autóbuszról le- szállnak, jobbra kell fordul- ni. Egy darabig fölfelé ka- paszkodtak, aztán a kő el- fogyott a lábuk alóL Víz- mosásba értek. A dombról ismét látták a város hunyor- gó fényeit. Tájékozódni pró- háltak. A fiú az órájára nézett: fél órája jöttek a megálló- tói. Zsebét nyomta a kulcs. Barátjától kapta. Úgy érez- te, eltévedtek, s a sötétben nem találja meg a pincét. Alattuk magányos villany- oszlopok sárga fénytányéro- kát füstöltek a domb hátára. A közelben egy-egy kiviiá- gított ablakszemet láttak, de azok a szőlők közé tolako- dott emeletes, kockaalakú házak falán nyíltak. A lány mondta először, hogy ״álljunk meg”. Egy helyen már korábban is át i \ 1 k
