Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
KISLEXIKON A vállalati nyereség Fizetés, prémium az új mechanizmusban személytől és munkától fügA Gazdasági Bizottság edhatározza meg a gazdasági növekedés ütemét (a bővi- tett újratermelés forrásainak( a társadalmi fogyasztás mé- reteinek stb. bővítési le- hetőségeit). Ezért a szociális- ta társadalomnak alapvető érdeke a tiszta jövedelem növekedése, a hatékonyság javulása. A tiszta jövedelem megje- lenési formáját az adott ár- rendszer határozza meg. A gazdasági mechanizmus re- formja során megvalósuló új árrendszerben a társadalmi tiszta jövedelem a követke- ző formában jelenik meg: — eszközlekötési járulék( — illetményadó, — járadékok (termelési adók), — vámok, szubvenciók és adóvisszatérítésék, — áreltérítési adók} — nyereség} — forgalmi adó. Az a kérdés, hogy a tíSBta jövedelem tényezői kö- zül miért éppen a nyereség alakulása alapján ítéljük meg a vállalat munkáját? Először is azért, mert a tisz- tajövedelem-elemek többsé- ge fix tétel, fix ״költség- elem” (például az eszközle- kötési járulék vagy az illet- ményadó) Másodszor azért, mert a tiszta jövedelem ele- mei a gazdálkodásnak csak egy-egy részterületét érintik (az eszközlekötési járulék az épületekkel, gépekkel, bérén- deaésekkel és a készletekkel való gazdálkodást; az illet- ményadó a bérgazdálkodást; a vámok a vállalatok keres- kedelem-politikáját stb.). A vállalatoknál a nyere- ség az árbevétel és a költ- ségek különbözeiéként jön létre. Az új gazdasági me- chanizmusban a vállalati te- vékenység megítélésének fő szempontja a nyereség tartós alakulása lesz; ehhez kap- csolódik a vállalat anyagi érdekeltsége is. Egyesek úgy vélik, hogy csak azért térünk át a nye- reség-elv alkalmazására, mert a vállalati munka ősz- tönzésének és értékelésének eddigi módszerei nem hoz- tak kielégítő eredményt, mert ez jobb mutató, mint az eddig használt mutatók. Ez a felfogás a közgazdasá- gi viszonyok egyoldalú meg- ítélésén alapszik. A nyereség kategóriáját az árutermelés, az áru- és pénzviszonyok létezéséből kell levezetnünk. Az áruter- melés léte feltételezi, hogy a gazdasági cselekvésekben a ráfordításokat és az ered- menyeket értékformában mérlegeljük, hogy a dcnté- sek szempontja a társadalmi munkaráfordítások haté- konysága legyen. A haté- konyság alakulásának meg- közelítő kifejezője a nem- zeti jövedelem (v + m) ala- kulása. A hatékonyság tény- leges kifejezője azonban a társadalmi tiszta jövedelem (m), hiszen végső soron ez Szarvasmarha összesen 100 024 99 682 96 946 Ebből: állami gazdaság: 14 06* 13 849 13 854 mg. tsz közös 20 031 44 506 43 059 Sertés összesen 287 529 326 841 337 059 Ebből: állami gazdasá 26 923 50 905 53179 mg. tsz közös 29 553 106 071 100 138 Ló összesen 33 363 12 066 11 KI Juh összesen 103 552 115 997 119 501 Baromfi összesen a) 1436 500 1395 237 1587 366 04 Törzsállomány, » tárgyév! keltés nélköL getlenül egyes beosztásokat fetisizál, feltételezi, hogy bi- zonyos beosztásban csak eredményesen, vagy ered- ménytelenül lehet dolgozni az elérendő nyereség függ- vényében. Kérdés, a vállala- tok mennyire fogják íigye- lembe venni azt, hogy az egyes kategória-átlagokon be- lül lehetőség van a szemé- lyek közötti diferenciáltságra. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a tényleges munkavég- zést díjazzuk, ellenkező eset- ben óriási károkat okozhat, elveheti a jól dolgozók mun- kakedvét, ugyanakkor a munkáját, munkakörét nem megfelelően ellátót nem ser- kentjük. És végül: munká- saink körében gyakran és az ő oldalukról talán jogosan — felvetik, hogy a vezető és beosztott között általában nagy kereseti diferencia van. A jövőben ez még nagyobb lesz. Vigyázni kell azonban arra, hogy ne a régi gyakor- lat, hanem a tényleges mun- kavégzés, ennek eredménye döntse el azt, hogy ki meny- nyit érdemel, és ha munkája alapján többre jogosult, kapja meg, függetlenül attól, hogy vezető vagy beosztott, hogy a kereseti arányok növeked- nek, vagy csökkennek. Erre a törvényes lehetőség is na- gyobb lesz az új mechaniz- musban. Dr. Moizs Rezső *—ד kel jár az infláció ״gyógyí- tásának” mai kapitalista po- litikája. Ez egyes költségve- tési kiadások (főleg a szociá- lis és termelési célokra fór- dítandó kiadások) csökkené- sében, az iparnak és a lakos- Ságnak nyújtott bankhitelek zsugorodásában és megdrá- gulásában, a munkabér be- fagyasztásában jut kifejezés- re. Végsősoron mindez a dolgozókat sújtja: a terme- lés csökkenéséhez, a munka- nélküliség növekedéséhez ve- zet, rosszabbá teszi az általá- nos létfeltételeket. Ilyen ״gyógykezelésre” ke- rült sor 1964-ben Olaszor- szágban; 1964—1965-ben Franciaországban és Japán- bán; 1966-ban pedig Anglia, valamint az NSZK lett az infláció elleni harc neural- giás gócpontja. Angliában az ipari termelés gyakorlatilag az előző évi szinten maradt, a teljes munkanélküliek szá- ma pedig 1966. december elejére meghaladta a- félmii- liót. Növekedett a nem tel- jes munkahétben foglalkoz- tátották száma is. Az ״inflációellenes” ״sta- bilizációs” és egyéb intézke- dések ellenére, az árak csak- nem valamennyi kapitalista országban tovább emelked- nek. így például a fogyasz- tási cikkek kiskereskedelmi árindexe három év alatt (1964-től 1966 őszéig) az 1963-as szinthez képest, a következőképpen emelkedett: az Egyesült Államokban 6,6 százalékkal, Angliában 12,5 százalékkal, Franciaország- bán 8,6 százalékkal, az NSZK-ban 10 százalékkal, Olaszországban 12,8. Japán- bán 18 százalékkal. Más eredmények nem is szülét- hettek, hiszen a kormányok szesedés 15 százaléka az éves bérnek, de ugyanakkor vesz- leséges gazdálkodás esetén az állam garantálja teljes alap- bérük kifizetését. Tehát, az új mechanizmusban — külö- nősen a kisfizetésű dolgozók esetében — az állam garan- ciákat is vállal. Véleményem szerint a fel- ső szintű elképzelések fő vonalakban helyesek és tűk- 1'özik azt a célt, hogy a vál- lalat munkája iránti fele- lősséget az anyagi érdekelt- ség területére is átvigyék. Helyesnek látszik — különö- sen az új mechanizmus első éveiben — hogy a kisfizeté- sű dolgozók anyagi létét ga- rantálják. Ki mennyit érdemel! Ugyanakkor néhány prob- lémára helyes a figyelmet felhívni. Az egyes kategó- riákba való besorolásra bizo- nyos fokú önállóságot kell adni a helyi gazdasági ve- zetésnek is. Ez az önállóság érvényrejuttatásának létkér- dése. Ellenkező esetben ép- pen fordítottját érjük el a célnak, a munkakört és nem a munkát díjazzuk. Az egyé- nek által kifejtett munkát, tevékenységet elsősorban a közvetlen gazdasági vezető ismeri. Probléma lehet azzal is, hogy ez az előre, felülről megállapított kategorizálás »63 rss 1964 149 1965 158 1966 (előzetes értékelés) 168—rw A mezőgazdasági termelés is emelkedett, bár jelenték- telenebb mértékben, mint az ipari termelés. A mezőgazda- sági termelés növekedése 1965- ben 0,8 százalék volt, 1966- ban pedig kb. 2 száza- lék. A tőkés országok nem- zetközi kereskedelmének vo- lumene a becslések szerint, összehasonlító árakon véve, 8,1 százalékos emelkedést mutat. Ezek a legáltalánosabb adatok, amelyek természete- sen nem tükrözik a kapita- lista gazdaság fejlődésének egész szövevényes és ellent- mondásos mivoltát. Mindé- nekelőtt figyelembe kell ven- ni, hogy az ipari termelés 1966. évi növekedése együtt járt az inflációs jelenségek- kel és azok súlyos követkéz- ményeivel a dolgozókra néz- ve: a reálbér visszaesésével, az árak és az eladósodás nö- vekedésével. Az infláció elsődleges fór- rása az óriási állami kiadá- sokban, különösen a katonai kiadásokban rejlik. Emiatt a legutóbbi években (1966-ot is beleértve) valamennyi fő imperialista ország állami költségvetése deficites volt. Az inflációt fokozza a ka- pitalista államok különösen az Egyesült Államok és Anglia passzív fizetési mér- lege. A fizetési mérlegek fő- leg az óriási külföldi kato- nai kiadások, valamint az expanziós célokat követő külföldi tőkebefektetések kö- vetkeztében passzívak. E té- nyezők által kiváltott inflá- ció viszont aláásta a nem- zeti valuták szilárdságát. A lakosság széles rétegei szempontjából magánál az inflációnál is majdnemhogy súlyosabb következményekalaphoz —, mely azt a célt szolgálja, hogy a vállalati kollektíva között felosztva a személyi jövedelmeket, az életszínvonalat már a tárgy- időszakban növelje. A források Milyen források állnak ren- delkezésre az új gazdaság- irányítási rendszerben a dől- gozók személyi jövedelmének alakítására, illetve növelé- sere? Az egyik forrás a vál- lalatnak a bázis béralapja, mely bizonyos korrekciókkal az 1967-ben kifizetésre kerü- lő bérösszegnek felel meg, beleértve a bértervbe beépí- tett prémiumokat és állomá- nyon kívüli bért is. Ezt a bázis bérösszeget növelheti a vállalatnál maradó nyere- ség részesedési alapra fór- dítható része. Az elosztási rendszert két lényeges kérdés köré lehet csoportosítani: Az egyik: ahogy vállalati szinten a jól dolgozó vállalatoknál lesz csak lehetőségük arra, hogy a kollektíva jövedelme nőve- kedjék, ugyanúgy a kollektí- ván belül is azon csoportok, személyek részesednek na- gyobb arányban az elért többleteredményből, akik en- nek érdekében a legtöbbet tettek. De ide tartozik az is, hogy a kollektívának az a része, amely munkahelyén, munkakörénél fogva nagyobb befolyással van az eredmény alakulására, a nem teljesítés szankcióját érezze abban, hogy veszteség esetén jőve- dehne nem emelkedik, ha- nem esetleg csökken. A kol- lektíva másik részénél ugyan- akkor el kell érni a bérek garantálását. A veszteséges gazdálkodás következményeit nem lehet egyformán áthárí- tani minden egyes dolgozó- ra. Ezért azoknak a dolgo- zóknak, akik nem tehetnek a vállalat veszteséges gazdái- kodásáról, alapbérüket min- den esetben meg kell kap- niuk, ezért az állam garan- ciát vállal. Három kategória Annak érdekében, hogy a dolgozók előre lássák, meny- nyiben felelősek, vagy ér- dekeltek a vállalati nyereség kialakításában — ehhez per- sze előre tudniuk kell a konkrét feladatokat —, kate- góriákba sorolják őket. Er- re a csoportosításra kell épülnie a részesedési alap elosztásának, továbbá veszte- séges gazdálkodás esetén a bérgaranciának. A csoporto- sításokról a 19/967. G. B. ha- tározat intézkedik, de ezek vállalatonként változhatnak, attól függően, hogy a szak- szervezet és a vállalat kö- zött megkötésre kerülő kol- lektív szerződés mit tártál- máz. A kategóriánál csak a csoportátlagokat határozzák meg, ezen belül az egyéni ré- szesedéseket nem kötik meg. Az I. kategóriába kerülnek a vezető beosztású dolgozók. Ezek a nyereségből úgy ré- szesedhetnek, hogy többlet- jövedelmük elérheti éves bér- alapjuk 80 százalékát, ugyan- akkor veszteséges gazdálko- dás esetén az alapbérüknek csak 75 százaléka kerül ki- fizetésre. A II. kategóriába a középszintű vezetők — osztályvezetők, részlegveze- tők, művezetők stb. — vagy kulcsmunkakört betöltő be- osztottak kerülnek. Itt a részesedés maximum 50 szá- zaléka lehet báralapjuknak, de veszteséges gazdálkodás esetén a garancia már fize- tésük 85 százalékára vonat- kozik. A III. kategóriába ke- rülnek a beosztott alkalma- zotti dolgozók, valamint a munkások és egyéb dolgo- zák. Ebben a kategóriában a többletnyereségből való rédl határozatai lehetővé teszik, hogy összefoglaljuk azokat a tényezőket, melyek meghatá- rozzák a fizetések, jövedel- mek, az egyének és kollektí- váík életszínvonalának ala- kulásáí- A vállalatok kollek- tivájának kifizethető béreket és egyéb — mai értelemben vett közvetett — juttatáso- kát csak a vállalat nyerésé- gének függvényében lehet növelni. Ez azt fogja jelen- teni, hogy jól — és döntő lesz, hogy tartósan, jól — kell dolgozni a vállalatnak, az egész kollektívának, és mindenegyes dolgozónak ah- hoz, hogy fizetésemelést, a jelenleginél több prémiumot, nyereségrészesedést tudjon fizetni, illetve kapni. Azt, hogy a vállalat jól dolgo- zik-e, lényegében egy gaz- dasági mutatóval, az ered- ménnyel — konkrétabban, a nyereséggel — fogják mérni és kifejezni a ténykedést el- bíráló hatóságok. A nyereség feloszlása A vállalati jövedelem-elvo- nás módszerének ismertetésé- tői itt eltekinthetünk — ez a szakemberekre tartozik —, induljunk ki abból, hogy az adott vállalat az állam fe- lé eleget tesz nyereségbefize- tési kötelezettségének, ezek után a vállalatnál marad egy pénzösszeg, mely fölött ren- delkezik — bár még bizo- nyos megkötöttségekkel. A vállalatnál maradó nye- reséget három alapra kell felosztani: — tartalék alapra, — a fejlesztési alapra, — a részesedési alapra. Először szóljunk a tarta- lék alapról. Ismeretes, hogy az új gazdaságirányítási rendszer egyik fő célkitűzé- se, hogy minden vállalat ki- adásait saját bevételeiből fedezze. A vállalatoknak piackutatást kell végezni, kockázatot kell vállalni, és ezen tevékenység közben meglepetések is érhetik. Sőt, egy-egy vállalkozás vesztesé- ges is lehet. Ezért kell tehát a tártaiéit, mondhatjuk úgy is, biztosíték, hogy abban az esetben, ha a vállalat adott időszakban veszteséges, a dolgozók jövedelmének nagy- mértékű visszaesését kiegyen- lítse. A tartalékalap csak bizonyos ideig képes betol- teni ezt a szerepet, tartós vállalati veszteség esetén el- kerülhetetlen lesz a vállalat szanálása, Vagy a felsőbb szerveknek a vállalat vezeté- sébe való beavatkozása. A tartalékalap feltöltése esetén a vállalatnál maradó nyere- ség ezután már csak a fej- lasztési és részesedési alap között kerül felosztásra. A fejlesztési alapnak a nyereségből való képzését indokolja egyrészt az, hogy a vállalatok nem pillanatnyi, hanem tartós eredmények, növekvő nyereség elérésére törekszenek. Ez biztosíthatja csak a keresetek, a vállalat dolgozóinak életszínvonal nö- vekedését. Ehhez hosszabb távlatában a termelőberen- dezések korszerűsítése, felújí- tása, bővítése szükséges. A másik dolog pedig, hogy az új gazdaságirányítási rend- szerben a beruházások fi- nanszírozása is megváltozik. A változás lényege: a beru- házások döntő részét a vál- lalat saját eszközeiből fede- zi. konkrétan az amortizációs alapból és a nyereségből képzett — úgynevezett fej- lesztési alapból. E két alap — a tartalék és fejlesztési alap — képzése az egész kol- lektiva számára létkérdés a jövőre nézve. És eljutottunk a vállalat- nál maradó nyereség azon vészéhez, — a részesedési A nyereség viszont a ttse- ta jövedelemnek az a forrná- ja, amely érzékenyen reagál mind az összes tisztajövede- lem-elemek, mind a valóságos költségelemek alakulására. A nyereségben tehát komp- lexen fejeződik ki a gazda- sági tevékenység minden ol- dala. A nyereség az össze- tett mutatója, sűrítője a gaz- dasági cselekvések eredmé- nyeinek: azért igen alkal- más a vállalat és az irányító szervek tájékoztatására. El- hagyhatók tehát a részmu- tatók, a részletes előírások, és elfogadhatjuk a vállalati gazdálkodás mércéjéül — nem egyszerűen belátásból (״jobb híján”), hanem a szükségszerűség parancsára — a nyereség alakulását. Ha a nyereség érzékeny a gaz- dasági tevékenység minden oldalára, akkor a legalkal- masabb arra, hogy összehan- gólja a népgazdasági, a vál- lalati és az egyéni érdeket. A vállalati nyereség ősz- szegében (tömegében) kifeje- zésre jut a termelés meny- nyisége és az összes költség, de kifejezésre jut az érté- kesítés ténye is, ami a ve- vők piaci értékítéletét is ki- fejezi. — er —■ Tőkés gazdaság 1966-ban azzal, hogy az adókat emel- ték, a hiteleket megdrágítot- ták, a törlesztés kedvezmé- nyes határidőit eltörölték, a tőkebefektetések finanszí- rozását csökkentették, — arra ösztönözték a monopó- liumokat, hogy növeljék az árakat, hogy behozzák ״vesz- teségeiket”. Az állami monopolkapita- lizmus szempontjából kedve- zőbben alakult a helyzet; a kormányoknak sikerült rész- ben megjavítaniok a fizetési mérlegeket és megőrizniök a nemzeti valuta stabilitását. Ebben szerepet játszottak a behozatal korlátozása, s a kivitel fokozása érdekében foganatosított intézkedések, továbbá az idegen valutában kifizetett külföldi kiadások némi, bár nem jelentős csők- kentése. Ugyanekkor számos nyu- gat-európai ország exportjá- nak bővülése kiélezte a nem zetközi konkurrenciát és a gazdasági ellentéteket a tő- kés világban. Ezen ellentétek folytán a GATT keretei kö- zött a vámtarifák lényeges csökkentéséről folytatott tár- gyalások (Kennedy-forduló) mind ez ideig nem vezettek említésre méltó eredmények- re. Különösen nagy nehézsé- gek vannak a mezőgazdasági cikkekről szóló tárgyaláso- kon. vább növekedett. Ezt mutat- ja az alábbi táblázat: Az ipari termelés a kapi- / talista világban 1966-ban to- \ Növekedés az előző évhez képes %-ban Index: (1958 = 10» Evek: W 8,0 6,0 Á megye állatállománya (tavaszi ált a tösszeír ás szerint) 1967 1966 1960 Megnevezés
