Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-30 / 101. szám
\ ja magát SZABÖ MAGDA, annyi sikeres regény szer- zője. AZ AB VÖK FUTÁSA elbeszéléskötet, melyben két nemzedék, a gyermekek és öregek egymást kereső erő- vonalait futtatja át tudatán, bogozza (vagy bonyolítja) az írónő. A Magvető új prózai szer- zőt avat. RAFFAI SAROL- TA, a Tiszatáj ifjú lírai erőssége, egyesszám _ első személyben alkotta első re- gényét. A címe is összekapja tekintetünket: EG YSZÁL MAGAM. Kuti Annát, a szép és öntudatos tanyai tanítónőt, kezdetben még fö- lényes szerelmével alázza férje, a botcsinálta igazgató- ságát lassan erkölcsi fertőbe züllesztő Molnár Gábor. Vé* gül őt látjuk kiszolgáltatot- tan heverni a magát bármi áron megváltani kívánó asz- szony életrabló pengéjének árnyékában. Ami e két ha- íárpont közt van / egy-két mesterségesen túlfűtött ״gá- láns” jelenettől eltekintve \ rendkívül életszerű. Molnár Gábor ״nyája” nem képes lerázni magáról az önkényes- kedő, állását kulcspozícióvá dagasztó felettest. Harsány női bájakkal-ékes, mindig a ״fej” körül settenkedő cica- babák tündökölnek vélt, de jövedelmező szakmai magas- laton, s nagyszerű talizmán- nak bizonyul (felülről esedé- kés vágásokkal szemben) ‘^y könnyen-pottyant kitüntetés. ANDRE GIDE műve — GONDOLATOK CHOPIN- RÖL — irodalom és zene- tudomány egyszerre. A Zene- műkiadónál megjelent kötet- bői csupán egy-két sort idé- zek: ״ ... gyűlölöm a vir- tuozitást,/ mégis imponál ne- kém, és magam is szeretnék mielőbb képes lenni rá, hogy igazán semmibe vehessen.’* Magvas gondolatain épülve úgy érezzük — sikerült. Boda Miklós meghatóan) modern. Életmű- ve, mely mostanában zárult le csupán, bizonyára rácáfol a ״mottóra” gyűjteményes kötetének címlapján: KÖD ELŐTTEM, KÖD UTÁNAM. (Szépirodalmi Kiadó) VOZNYESZENSZKIJ-nél nem kell a múltba hajol- nunk egy kis korszerűségért. ״A másik kopasz fej, akár az érett alma, áttetszőén ra- gyogott, s mint Három apró magot három gondolatot pré- seit. keresztül a bőrén (két feketét meg egy haloványat — ez nem érett meg égé- szén.)”. E groteszk, kissé tán túlfeszített ötletet az ÓZA címmel és Garai Gábor fór- dításában kiadott verses- prózai naplóból emeltük ki. A különösen csengő, kifor- dított női név, OZA, illetve viselőjének titokzatos léte ürügyén a ciklotronok, és a ״beprogramozott állat” ko- rának félelmeiről vall a köl- tő. Egyedibb érzelmeket, az öregkorral járó számtalan félelmet és félelemforrást foglalja vibrálóan modern keretbe NEMES GYÖRGY. Űj regényében a HÁLÖ-ban sikeresen birkózik a téma komplexus-örvényekbe csaló- gató nehézségeivel. Avariusz János, a kissé avitt művészi elveibe-merevedett sikeres festőművész és ifjú szerel- meinek tablója, az extrém szereposztás ellenére is hite- lesnek látszik. A most első ízben próbált műfaji porondon is feltalálrendezte az Irodalmi Szín- pad vezetőjének, dr. Péczely László főiskolai tanárnak tá- mógatásával. A műkedvelő csoport a nehéz fordítású szöveg könhyed betanulásá- val és élményt nyújtó átélé- sével helyenként igen magas drámai cselekményt. Átélt művészi izzásba lendítette a játékával kitűnt Iphigeneia szerepében Monori Melinda, míg az anyját alakító szerep- ben Wéber Mária. A férfi- szerepekben Bánréti Zoltán Agamemnonja, a rendező Olasz István Akhilleusza, Pálit László Menelaosza, Bognár József öreg szolgája és Mécs László hírnöke se- gítette a darabot sikerhez. Élvezettel szemléltük a kar szép összjátékát és ne- mesen egyszerű, mértéktartó mozgását. A Főiskolai Iro- dalmi Színpad nemes felada- tot teljesített, midőn ezt a ritkán játszott görög klasszi- kus tragédiát felelevenítette. HÚSZÉVES FEJJEL fór- dítja először Devecseri Gá- bor a kétezeréves Catullust. Ma, 1967-ben ugyancsak az ő ihletett tolmácsolásában nyújtja át a Magyar Heli- kon CAIUS VALERIUS CA- TULLUS ÖSSZES VERSEI-t. Devecseri munkája az élve- zetes utószó, ő írta a jegyzeLeszimiAnna '£ teket is. A tipográfia ellen- ben — s a csinos kötet — Szántó Tibor és a Zrínyi Nyomda nemes bibliofil igé- nyét dicséri. Hol Cézanne érzékletessé- gével eleveníti meg a ״dől- gok örömé”-t, hol a zsoltá- rok hangján felesel még egy ״sorsnyi” életért LESZNAI ANNA. Ady, Kosztolányi és Babits kortársa, az erőteljes tehetségű nőköltő — kivált a félévszázada írott versek- ben — meghökkentően (és A helyes irodalomtörténeti szemlélet kialakításához az irodalom egészének ismerete szükséges. Ezért foglalkoz- nak az egyetemeken és fő- iskolákon az ókor irodalmá- val is. Az elméleti ismere- tek elsajátítását nagy mér- tékben elősegítik a gyakor- lati bemutatók. Ez a célki- tűzés vezethette a Pécsi Ta- nárképző Főiskola irodalom- szakos hallgatóit, midőn áp- rilis 27-én a főiskola dísz- termében előadták a görög felvilágosodás nagy szószóló- jának, Euripidésznek klasszi- kus drámáját: az Iphigeneia Auliszban-t. Euripidész élete alkonyán, önkéntes számkivetése ide- jén írta azt a trilógiát, amelynek első darabja a fő- iskolások által most előadott tragédia. Benne az ókori szerző a hazáért való önfel- áldozás szép és tanulságos példáját tárja a néző elé az Irodalmi Színpad 15 tagjá- nak megszólaltatásában. Az előadást a főiskola volt hall- gatója, Olasz István tanár Euripidész-dráma a főiskolán A ״kulturáltsági mutató másik arca Néhány gondolat a Képcsarnok ügyében vásárolnak. (Az olajképek- kel nehezebb a helyzet, de ne felejtsük el, hogy az olaj képekkel a közlekedés is nehezebb.) Számtalan ha- sonló érvet sorakoztathat- nánk fel az igények meglé- te mellett. A megyei ta- nács művelődésügyi osztá- lya segítségével a megye sok művelődési házában rézkarc bemutatókat rende- zett a pécsi bolt. Egyes helye- ken 600 aláírás is bizonyí- tóttá a vendégkönyvben a ■׳.gyfokú érdeklődést és a fokozódó igényeket. A bu- dapesti központ most az ún. ״koffermúzeumot” adja majd oda a pécsieknek, amely egy sereg kép mel- lett magnóra felvett tárlat- vezetést is el tud juttatni a legkisebb faluba is. De mi- vei még az is előfordul, nem is egyszer, hogy vidék- ről jönnek be a pécsi bolt- ba képet vásárolni, milyen más lenne a helyzet, ha legalább a helyben lakók jöhetnének ... A Képcsarnok természet- szerűen kapcsolatban kell hogy álljon — és áll is — a képzőművészek helyi szer- vezetével. Más kérdés, hogy a festők nem nagyon szí- vesen állítanak ki a boltban, hiszen 10—12 képből alig- alig lehet valódi kiállítást létrehozni. A tervben éven- te négy kiállítás szerepel, ezt a pécsi bolt általában nem tudja kihasználni. A hírnév kötelez Nem másról van tehát szó, mint egy olyan meg- oldású, akkora méretű bolt- ról, ahol megfelelő kiállító- helyiség van a képek bemu- tatására, és ahol az ipar- művészeti árukat is kultu- ráltabb körülmények között lehet elhelyezni. A képki- állítások nemhogy zavarnák az árusítást, ellenkezőleg. A Képcsarnok Vállalat nép- művelő szerepe abban áll többek között, hogy a vá- záért vagy lámpáért vagy kisbútorért betérő vásárlók elé magától értetődően oda- állítja a képzőművészetet. így válhatnának a ״váza- vásárlókból” is előbb-utóbb képvásárlók, s ezzel talán a képzőművészet iránt jobban érdeklődő emberek. A kulturáltsági mutató véleményem szerint kötelez. Ha Baranya az ország kul- turális igényekben és lehe- tőségekben leggazdagabb megyéje, nem engedheti meg magának, hogy feltété- lekben, ellátottságban eny- nyíre elmaradjon az ország más helységeitől — még ha ezúttal csupán a Képcsar- nőkről van is szó. Hallania Erzsébet pontosan lássa: hol kell vagy érdemes új boltot, ki- állító termet létesíteni az országban. A széleskörű kul- tűi ális-szociológiai ׳ felmérés eredménye az lett, hogy ״a kulturális igény és ellátott- ság a legkedvezőbb Baranyá- bán" ... Így tehát érthető az öröm. Baranya az ország első me- gyéje, ahol az embereket érdemes kellő mennyiségű és színvonalú iparművésze- ti áruval, képpel ellátni, érdemes kiállításokat ren- dezni, érdemes ״terjeszked- ni” a Képcsarnok Vállalat- nak is. Ez persze nemcsak kulturális, hanem részben kereskedelmi kérdés. képpel. Ha a kulturáltsági mutatót figyelembe vesz- szűk, világos, hogy egy nagy és megfelelő helyiség bir- tokában a pécsi bolt több- szőrös forgalmat bonyolít- hatna le. Talán a Képcsarnok Vál- ialat ennyire ügyetlen* hogy nem számol ezekkel a le- hetőségekkel? Nem. A vál- ialat — úgyis mint kereske- delmi, úgyis mint népmű- velő funkciót ellátó szerv — több ízben megkísérelte a pécsi bolt fejlesztését. Van pénze, hajlandó építkezésbe is beszállni, jelenleg éppen úgy is van, hogy a 6-os út menti építkezések során tudnak majd kialakítani egy nagyobb üzletet, kiállí- tó helyiséggel. Csakhogy ez 5—6 év múlva lesz, a vál- Ialat most azonnal — és milyen régóta! — hajlandó lenne tatarozni, átalakítani, berendezni, stb. — ha len- ne hol. kedni nem jépp a legköny- nyebb dolog. Elég kevés az az ember, aki egy nívós olajképre rászán 2—3000 forintot, aztán bemegy a boltba, és ott jámboran a tíz kiakasztott kép egyikét megvásárolja. Egészen más a helyzet, ha bemegy egy mutatós, nagy helyiségbe, ahol ötven vagy száz képet nézhet végig, s a válogatás- kor nem egy apró raktár- helyiségből húzkodják elő a képeket. A pécsi központ hat szervezője eddigi tévé- kenységével viszont elérte azt, ami szinte hihetetlenül nagy eredmény: míg azelőtt a forgalom túlnyomó több- ségét az olcsóbb, igénytele- nebb reprodukciók tették ki, ma az emberek ugyan- ilyen arányban rézkarcot Nagy örömmel olvasom a művészeti szakszervezet lap jában, a Szocialista Művé- szetért-ben Török Bélának, a Képcsarnok Vállalat igaz- gatójának nyilatkozatát. El- mondja, hogy széleskörű felmérést végeztek az or- szágban, amely ״új fogai- mát szült: kulturáltsági mun- tató.” Ez a fogalom a váró- sok, megyék olyan képét mutatja, hogy a vásárláso- kon keresztül miképp ala- kulhat a festmények, grafi- kák, kisplasztikák, iparmű- vészeti tárgyak szeretete — természetesen az életkörül- / ményekkel összefüggésben. A felmérés célja egyébként az volt, hogy a vállalat A vállalat hajlandó anyagi áldozatot hozni A városi tanácsot kérik: biztosítson helyiséget A ״kulturáltsági mutató” másik arca azonban olyan, hogy ha azt fordítja az em- bér felé, lehervad szájáról az örvendező mosoly... Mert az rendben van, hogy Baranya az ország ״legigényesebb” megyéje, de valaki, aki szerte az or- szágban ismerős, hasonlítsa csak össze a pécsi Képcsar- nokot az ország jóegyné- hány hasonló helyiségével. A probléma nem új, a kb. 10 éve létesített pécsi bolt egyszer költözött ez idő alatt, nem nagyobb helyi- ségbe, csak kicsit közelebb a városközponthoz. Raktára messze van, a boltban leg- feljebb harminc-negyven képet tud tárolni, ebből ti- zet lehet kitenni a falra. A bolt — egyébként o!;szágo- san is előkelő — forgalmát jórészt a szervezők bonyo- lítják le, akik a megyét és a várost járják gépkocsin és gyalog, adott (s persze nem nagy) mennyiségű Miskolc, Nagykanizsa gyönyörű Képcsarnok-he- lyiségei szinte országosan közismertek. Még a kisebb (s a kulturáltsági mutató alapján megközelítőleg sem ilyen igényű) Salgótarján- bán is létesítettek modern üzletet, Szolnokon április- bán nyitották meg a szép bemutatótermet. Egerben, Nyíregyházán jövőre éf/ítik fel a boltokat — hogy csak néhányat említsünk. Min- denütt a tanácsok adják a helyiséget, s mindenütt úgy vélekednek, hogy egy impo- záns, modern Képcsarnok rendkívül emeli a városké- pet. Ami természetesen így igaz. Másrészről lássuk köze- lebbről az igényeket. Tud- nivaló, .hogy képpel keresnek a társadalmi igazságok felé haladó művészetnek az útját. A zárkózott lelkű, humanista Fényes nem tudta, nem akarta követni a valóságot a művészettel és em- berséggel harcoló, mindent pusztító hábo- rúba: egy magába épített, különös, zárt világba emigrált ekkor. Borzongató és gyö- nyörködtető ez az álomvilág, egy menekül- ni vágyó, gyötrődő lélek vívódásainak szín- helye: bibliai szituációk, képek sosemvolt városokról, várakról, sziklákról s tengerek- ről; képek, amelyeket álomemberek népe- sítenek be vaskos és lázító napszámosok helyett. Jószerivel soha többé nem hagyta el Fé- nyes Adolf ennek a világnak határait. Az ember, a nagy műveltségű értelmiségi üd- vözli a polgári forradalmat, és felelős po- zíciót tölt be a Tanácsköztársaság idején, de a festő ekkor sem tört ki magányos vi- lágából: álomlényeket festett a legkonkré- tabb forradalomban is. ég inkább ezeket festette a forrada- lom után, amikor a legerősebbek is belső emigrációba kényszerültek. A polgári humanista művész becsületes kü- lönállásával távolodott el az embertelen társadalomtól, de már csak annyit tehetett, hogy 1940-ben megdöbbentő kompozíció- ján, a magyar önportrék egyik legkitűnőbb darabján, az öreg festő téli tájban című vásznán hihetetlen emberi és művészi szuggesztivitással fejezte ki megvető, fen- séges ítéletét. A világ, amely megérdemelte ezt a megvetést, végül is elpusztította az Öreg Festőt. A felszabadulást ugyan még meg- érte, de a szenvedésektől lelkileg, fizikai- lag tönkre téve pusztult el közvetlenül az ostrom után Fényes Adolf 1945 március 15-én. R. Gy. M׳ c / ״szeqínifenibeT-UépeU (eAtűjc Síd RuícpiJumjaua a vauoioan ei- esett Napszámost, a fenyegetően szegé- nyes Ebédet, a szomorú sorsában is köl- tőién szép paraszti Anyaságot. Lélektani- val párosuló festői erő tömöritette kompo- zícióvá képeit, a drámai Anyát, a megdob- bentő öregembert — csupa falusi prole- tártípust, őszinte együttérzéssel és szívvel ábrázolt embertípust. Szocialistának tar- tották és vádolták társadalmi indulataiért ekkor a mestert, noha nem volt forradal- már; ״csak” ember, haladó, igazságért ki- áltó művész volt. Az első világháború előestéjén már bon- tákozott egy forradalomért erősebben ki- áltó, radikálisabb művészet is, amely úgy érezte, az új eszméket új formában, türel- metlenebb művészi hangon kell hirdetnie. Fényes Adolf szellemi szövetségesei vol- tak ezek a festők, visszahúzódó énje azon- bán idegenkedett ettől a nyers művészi lázadástól. Az újabb stílusok színei, fór- mái rá is hatottak — így keletkezett a többi között a felejthetetlen lírájú, falusi gyerekeket megörökítő Testvérek — igazi, kemény lázadássá azonban nem váltak. Mintha megfáradt volna az alkotó: a tizes évek képei még többnyire a parasztokról beszéltek, több művészi szépséggel is talán, de erőtlenebbül. Az első világháború végképp elzárta ende a korban egyszersmind törvényszerű példáját. A polgári jólét és a humanista légkör Indította útjára: anyagi függetlenséget biz- tosító kulturált család, zökkenők nélkül végzett pesti, weimari, párizsi akadémiák. Mégis, korai művei is az egyszerű embe- rek, az elesettek felé fordultak. Igaz, eleinte csak a különös, ismeretlen iránti érdeklődés, s nem a szenvedély vezette ecsetjét, — a korabeli művészeti akadémiá- kon népet festettek, de nem értették a né- pet, nem érezték a nép sorsát — ám igen hamar érzelemmel és élettel töltötte meg önálló ábrázolásait, s népi ruhába öltöz- tetett figurák helyett népi indulattal teli embereket kezdett festeni. Ügy tűnt, a kritikai realista művészet Európa nagy részén a századfordulóra már elmondta a magáét, az új irányzatok pedig még sokáig nem tudtak, nem akartak be- kapcsolódni a társadalmi feszültségek áramkörébe. S ekkor jelentkezett, a késői érettség minden zamatéval, Fényes Adolf szegényember-festészete. Ezen a közös címen tartja számon és becsüli művészethistóriánk a nagy mű- veltségű és érzékeny mester korai erőtel- jes alkotásait, amelyek valóban az igazság kritikai őszinteségével mutatják be a szá- zadforduló, a század első évtizede magyar napszámosait, parasztjait, falusi szegényeit. NAPSZÁMOS CÍMŰ FESTMÉNYE É vszázada, 1867 április 29-én szüle- tett kritikai realista fesztészetünk kiemelkedő alakja, a magyar pik- túra egyik emberileg-művészileg legérde- kesebb egyénisége, Fényes Adolf. Ma már igen sokan csak a ״szegény- ember-képek” festőjeként emlékeznek rá, holott egész, hosszú munkásága sok érdé- kés alkotást, még több tanulságot hagyott ránk: a polgári humanista művész különös,
