Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

4 történelem útjain

I. HÁROM NOTESZLAP

— Ne félj — mondta —, csak kérdések ti!ed valamit, aztán le is út, fel is út.

— Nem* is akartam erszényt lopni — mondta a fiú, kis bizalmatlan hallgatás után.

Lenin mosolyogva legyintett:

— Hagyjuk most ezt az egész erszény ügyet. Látom rajtad, hogy te nem is tudnál lopni .. De miért csavarogsz? Tanulnod kellene.

— Minek tanuljak? — kérdezte a fiú.

— Tökfej vagy — mondta Lenin. — így beszél egy felnőtt fiú, akinek pár év múlva már bajusza lesz? .., Repülő is lehetne be- lőled. És megtanulhatnál harmonikázni is.

Sokáig beszélgettek. Végül Lenin öt m* beit adott a fiúnak éjjeli szállásra, meg egy címet, ahol tanulásra jelentkezhet, hogy re- pülő legyen. Aztán elindult.

Két perc telhetett el, Lenin hirtelen meg- torpant. Valaki szaladt utána és kiabált. A fiú volt. Lélekszakadva rohant. Előbb ki kellett magát fújnia, hogy beszélni tudjon:

— Az erszényt, azt... én loptam el... de aztán ... aztán istenbizony vissza akartam már adni...

— Ügy? ... Hát csakugyan te loptad el? ... -י— kérdezte Lenin.

— Á, nem, nem attól, aki az előbb rám- fogta, attól nem én, de... — A fiú kinyi- tóttá tenyerét. Lenin erszénye volt benne.

Lenin nem lett ingerült. Dorgáló szavakat nem mondott. E helyett lassan megint el- ismételte a címet, ahol a fiú repülő lehet, és harmonikázni tanulhat.

Azt mondják, a fiú, akivel ez megesett — még él. Repülő nem lett belőle soha, ahhoz nem volt tehetsége. De kiváló műszerész lett és kézügyessége sok dicsőséget szerzett neki.

H. Barts Lajos

Az építésvezető két és fél érán keresztül felelt a kérdéseimre. Fizikai értelemben véve, megizzadt, míg elmagyarázta; a mostani ut- casorok helyén 1953-ben még szeméttelep volt, most 45 000 lakos él itt. Három év alatt 10 millió négyzetméter lakásterületet építet- tek fel. Annyit, amennyi a forradalom előtt Moszkva egész területén volt.

Italt nem fogyasztunk, de megtelt a jegy- zetfüzetem. A poharak nem koccantak ősz- sze, de megismertem egy új kerület nagy- szerű építési tervét. A vodka ízét nem érez- tem, de barátságot kötöttem egy építésveze- tővel, aki — mint mesélik — sokszor még késő este is a terveken dolgozik. Túlóra nélkül.

Ügy érzem, ez volt az igazi reprezentáció. *

Leningrad. Szmolnij: ״A nemeslelkű Iá- nyok” egykori névelőintézete 1917-ben a fór- radalom központja volt. Ma is őrzi Lenin emlékét; dolgozószobáját. A válaszfal két részre osztja a kis szobát. Az egyikben asz- tál, néhány szék. A szoba másik részében két vaságy; Leniné és Krupszkájáé.

Járok a padlón, ahol Lenin járt, megfő- gom a széket, amit Lenin fogott. A tolmács követ a tekintetével. Aztán mellém lép.

— Ha akarja elmondok egy anekdotát Le- ninről. Nagyon jellemző. Példázza mennyire hitt az emberekben.

Bólintok. Lassan mesélni kezd:

— A forradalom után történt. Este volt. Lenin — bár sokan figyelmeztették, hogy veszélyes — az utcán sétált. Mindig az em- berek között szeretett lenni. Amint ment, hirtelen arra lett figyelmes, hogy nagy em- bergyűrű egy fiút vesz körül. Hangoskod- nak, bizonygatják; a fiú pénztárcát lopott.

Lenin magához kérette a fiút.

Megkapó látvány. Engem mégis más je- lenség vonzott, egy ember, aki mindig tisz- teles.

A szereidében találkoztam vele. A futó- szalagnál eléért egy hosszú alváz; tisztel- gett. Szavakat intézett hozzá az üzemvezető; tisztelgett. Utasították, telefonáljon alkatré- székért: tisztelgett.

Miért tiszteleg folyton ez a fiatalember? — kérdeztem.

A szovjet elvtársak mosolyogtak. Aztán a gyár főmérnöke így felelt;

— Nemrég még katona volt. Megszokta. Amikor csökkentették a fegyveres alakula- tok létszámát, akkor jött hozzánk.

Ha az egész világon megvalósulna a le- szerelés, több millió fiatalember tiszteleghet- ne a fegyverek helyett a munkának.

*

Október 1. Reggel. Jegyzetfüzetemből ezt olvasom: ״Tíz órakor a délnyugati kerület építkezésvezetője fogad. Kiadós, húsos reg- gelit enni”.

Az első mondat természetesnek hat, a má- sodik nem. Hogyan került mégis a notesz- lapra?... Nálunk egyes helyeken szokás, hogv fogadás esetén sok a reprezentáció és kevés a beszéd. Moszkvában is számítottam a reprezentációra. Ezért írtam le a második mondatot és cselekedtem utasításom szerint.

Hiábavaló volt.

Az asztalon nem sorakozott pálinkás, ru- mos. vodkás üveg. De sorakoztak a szavak.

Ferifiegyeíi leszáll a repülőgép. Véget ért a tízezer kUorriéteres út. Budapesten vagyok, indul az autóbusz a város felé, de a gon־ dolat még messze ;׳ár. Az élmények vissza- húznak.

Otthon kőrülüli az asztalt a család. Me- sélni kell.

— Harmincemeletes szállodában laktam, lépcsőház nincs, hat gyorslift szalad a ma- gasba. A leningrádi váróteremben Márkus Emília lánya szólít meg. Párizsba utazik, elém idézi egy sosem látott művész éldtét. Kievben paprikás vodkával kínálnak, ke- gyedemül csíp. Igor, újságíró barátom meg- jegyzi: ״No, hogy viszonyul ez az óbudai halászléhez?” Félórát tart míg körüljárom a Lomonoszov Egyetemet, az épületben any- nyi a helyiség; ha az első szobába újszülött költözik és minden héten másikban lakik, az utolsóban már nyolcvan éves lesz.

Minden eseményt leírni eredménytelen vállalkozás. Könyvterjedelem kellene. A jegjellemzőbb a lényeges. Három jegyzet- lapot másolok le:

A moszkvai Lihacsov Autógyár monumen- tális alkotás. Negyvenezer dolgozó munka- helye. Az épületek közötti , főútvonal széle- sebb, njint nálunk a Körút. A forgalom nagy, és hogy ne legyen baleset, a gyár- udvaron közlekedési rendőrök irányítják.

A munkafolyamatok 80 százaléka automa- tizált. A kapun percenként gördül ki egy új négy és féltonnás teherautó.

Az első május

képezve •vörös zászlók alatt elindultak a Pécsváradi és Mohácsi országúton, tűn- tetve május elseje, a prole- tariátus egysége mellett Az üszögi erdőbe mentek, ahol a párttagok megemlé- keZtek a munkásmozgalom mártírjairól, s a pécsiek előtt álló feladatokról.

Ebből kitűnik, hogy az első pécsi május elseje csak részleges sikereket ho- zott. A párttagoknak ugyanis nem volt lehetőségük arra, hogy az elmaradott mun- kástömegeket mozgósítsák, hiszen alig fogtak hozzá « munkához, a /pécsi rendőr* ség megkezdte terrorakció- ját. Az első május elseje a kedvezőtlen körülmények ellenére is több eredményt hozott, mint azelőtt megtar- tott népgyűlések, mert a májusi tüntetés világosan megmutatta a pécsi mun- kásmozgalom céljait.

A pécsi párttagok az első május kudarcaiból tanulva a későbbi években a mun- kástömegek megnyeréséért harcoltak. 1894 május else- jén a felvonulás betiltása ellenére, délután 2 órakor a Budai vámnál mintegy 4000 munkás gyűlt össze. Vörös zászlók alatt tüntettek a Pécsváradi és Mohácsi or- szágúton. Az üszögi erdő- ben este 6 óráig hallgatták a pécsi pártszervezet tag- jainak felszólalásait. Ezután a hatalmas tömeg elindult Pécs felé. A város határé- hoz érve valaki kiadta a jelszót ״hódítsuk meg a pé- esi utcákatA lelkesedés leírhatatlan volt. A 4000 proletár, kéz a kézben, esendben, az ámuló polgá- rok sorfala közt menetelt a Felsövámház utcán át, majd a Kossuth Lajos utca és a Sörház utca kereszteződésé- nél a proletárvezetők ve- zényszavára a tömeg azét- oszlott. Ez volt az első eset hogy a pécsi munkások, má- jus elsején engedély nélkül tüntettek a város utcáin.

vük De zartas. reiis- merték, hogy május elsején a proletariátus mindenütt a világon az egész dolgozó emberiség, az összes meg- alázott és megbántott tömé- gelc felszabadításáért küzdL Május elseje minden elnyo- mott országban bátorságot önt a proletárok, parasztok, értelmiségiek milliódba, megnyeri rokonszenvüket a szocializmus ügyének.

De. Gtangl

proletariátus előtt álló fel- adatok megegyeznek a pé- esi proletáriátus érdekei- vei. Ezért követelték a nép- gyűlések rendszeres megtar- tását, mert az nagymérték- ben segítheti megérteni a munkás gondját, s baját.

1890. április 27-én a Schölz-féle sörcsarnokban megtartott népgyűlésen a pécsi párttagok beszámol- tak május elseje előkészítő munkájáról. Elmondották, hogy csak a proletárok egy része maradt hű a Munkás- párt márciusi felhívásához, mert egyes nagyüzemek el- maradott proletárvezetőinek hatására a pécsi bányászok, a Zsolnay-gyár és más üzemek munkásai elhatá- rozták, hogy május elsején dolgozni fognak. Sőt, a Zsolnay-gyár 600 munkása abban is határozott, hogy május hó első vasárnapján a Mecseken utólag ünnepel- nek. Az ingadozó proletár- vezetők tehát már a május elsejei ünnepség megszer- vezése idején cserbehagy- ták a proletariátus fórra- dalmi mozgalmát, mert egyeseket megrémített a készülő megmozdulás fór- radalmi jellege, mások vi- szont akkor rettentek visz- sza, amikor látták, hogy a pécsi rendőrség erőszakos fellépésére a mozgalom ve- reséget szenvedhet. Csak a pécsi proletárok egy része, élén a párttagokkal támo- gáttá május eszméit, bátran küzdöttek, amelynek az lett az eredménye, hogy a mun- kásgyűlésen megjelentek egyhangúlag elhatározták, hogy május elsején nem dolgoznak.

A

.

goK ■ kozouksk a neiyi hatóságokkal, hogy május elsején a munkások nem dolgoznak, ünnepelnek és tüntető felvonulást tarta- nak. A pécsi rendőrkapi- tány a május elsejei ünnep- ségeket betiltotta. Megfe- nyegette a párttagokat, hogyha a továbbiakban is agitációt folytatnak, letar- tóztatja őket, s gondoskodik arról, hogy a munkaadók azonnal elbocsáthatják őket.

Május elsején a pécsi proletariátus többsége, a pécsi bányászok, Zsolnay- gyár és más üzemek mun- kásái, mintegy 4—5000 em- bér dolgozott. De néhány- száz ember hűségesen ki- tartott a májusi gondolatok mellett, s délután 2 órakor gyülekezett a Budai vám- nál, ahonnét menetoszlopot

minden országban és min- den városban egyszerre, ugyanazon a megállapított napon a dolgozók az állam- hatalomnak követelést

nyújtsanak a munkanapok törvényesen 8 órára való rövidítésére...” A megem- lékezés napja május elseje. A munkásosztály harcos seregszemléjét először 1890 május elsején tartották meg szerte a világon. De már az első májusi mozgalom jel- legéből is kitűnt, hogy ez nemcsak emlékezés a már- tírokra, hanem szocialista színezetet is mutatott, vagyis felvetette a burzsoá- zia uralmának megdönté- sét is.

A

■' I

gyarorszagi Aitaia- nos Munkáspárt szózatot intézett a néphez, a mun- kásosztályhoz. ״ ... Május elseje munkásünnep lesz. a munka e napon szünetelni fog ... Magyarország mun- kásái nem maradhatnak hátra. A tüntetés nem akar sztrájk lenni, hanem kije- jezése a munkásosztály azon határozott óhajának, hogy a munkaidő a lehető legrövidebbre szabassék a törvény által...”

1890 márciusában a pécsi párttagok irányításával hoz- záfogtak a május elsejei ünnepségek megszervezésé- hez. A szervező munka eleinte észrevétlenül tör- tént, aztán feltartóztatha- tatlanul haladt csúcspontja felé, s növekedése lelkesítő hatást váltott ki a proleta- riátus körében. Az öntuda- tos munkások megértették, hogy az 1887-es októberi népgyűlés óta először nyi- lik lehetőség arra, hogy kő- vetéléseiket nyilvánosan hangoztassák. Ezek a mun- kások megértették, hogy a május elsejei program, a

H

etvenhét év telt el az első május el- seje megünneplése óta. Május elsejét a legki- válóbb proletárvezetők, élén Emgelsszel tudatosan és terv- szerűen készítették elő. A nyolcvanas években a pro- lejfáriátust sújtó munka- nélküliség, a kispolgárság anyagi romlása mindinkább fokozta a néptömegek elé- gedetlenségét a felsőbb ősz- tályok és általában a búr- zsoázia ellen. Ez az erjedő nyugtalanság elsősorban a munkásosztály soraiban odavezetett, hogy alapvető változásokat követeltek.

A nyolcvanas években Oroszországban 446 sztrájk és zendülés volt. Különösen kitűnt szervezettségével az orehovo-zujevói Morozov- gyárban 1885 januárjában lezajlott hatalmas méretű sztrájk. Ezt a mozgalmat fegyveres erővel elfojtották, 600 munkást Szibériába száműztek, és 33 munkást a vádlottak padjára ültettek. Franciaországban 1886-ban a szénbányászok több hétig sztrájkoltak. Az Amerikai Munkásszövetség 1886 má- jus elsejére sztrájkot hir- detett. Ekkor 400 000 mun- kás szüntette be a munkát. A mozgalom különösen Chi- cagóban volt viharos lefo- lyású, ahol 40 000 munkás tüntetett a fennálló állapo- tok ellen. A rendőrség a tüntetők közé lőtt, négy munkást megöltek, nagyon sokan megsebesültek, sok tüntetőt letartóztattak. A tüntetők szervezőit 1887 no- vemberében kivégezték.

Az említett munkásmeg- mozdulások emlékére 1889 július 14־én a II. Interna- cionalé első kongresszusán határozták el: ״... Kimon- datik egy nemzetközi tűn- tetés, egy véglegesen meg- állapított napon, úgy, hogy

Bárdosi Németh János:

c t munka dicsérete

Kimondott szóval sóba, de kimondhatatlanul mindig téged dicsértelek munL egyetlen méltó jutalmát az embernek,

aki veled, és általad üdvözül. teste verítékével szeret és lelke madaraival dícsér.

Kasza, kalapács, toll, munka fegyverei, legyetek erősek, segítsetek #

testvéreiteknek,

hogy legyőzze a sötétség erőit, vegye birtokba önmagát és az egész Univerzumot.

Ténagy Sándor:

ÁfiüLa ház

Épülő ház a gyár mögött — cserép-, gerenda- és tégladomb: fillérkék gonddal rakosgatott

reménye, a böjt, az örök

blzonygatás, hogy így a jó. és a rettegés: megéri-e?

De tenni kell, muszáj! télire fedél kell, biztos, lakható.

S a fal emelkedik! Napra nap, rakódik magasabbra félig-kész álmok tégla-sora.

Vem cserép-, gerenda- s tégla-hegy! ök tudják, ők, mert építenek: konyha ez, kamra s tiszta-szoba.

— Te engem ne

tisztelettel kérj a telefonihoz! Megértei- ted?

— Megértettem, Balogh kartárs, ké- rém szépen — hang. zott a válasz.

Kisteleki lassan boldogult Csömöri- vei.

Hónapokkal később az igazgató megkér- dezte helyettesét:

— Na, mi a helyzet Csömörivel?

— Állandóan fog- lalkozom a nevelésé- vei.

— És?

— Mély tisztelettel meg kell neked mon dánom, kérlek alá- zattal, hogy véglege- sen nem lehet őt megnevelni...

Palásti László

— Na. hogy ha- ladsz Csömöri neve- lésével?

— Nehezen. Annyi eredményt elértem, hogy a napi tizenöt- húsz ״tiszelettel" már nyolc-tízre csökkent.

— Csak így to- vább. Nevelés dolga az egész!

Ettől kezdve Kis- teleki majd minden nap beszélgetett Cső- mörivel, aki lassan- lassan kezdett le- szokni alázatossá gá- ról. Igaz. még elég gyakran megfeledke- zett magáról, és ha ő volt a telefonnál, amikor valakit a ké- szülékhez kértek, ki- csúszott a száján:

— Igenis, küldöm tisztelettel.

Egyszer kifakadt a csoportvezetője:

A helyettes a ka- bét ja után nyúlt. Csömöri nyomban odaugrott, kikapta Kisteleki kezéből, és fel akarta adni. Szin te közelharc fejlő- dött ki közöttük, amíg Kisteleki végre , egyedül vehette fel kabátját.

— Értse meg Cső- móri kartárs, manap- ság már nem segítik fel a helyettesekre a kabátot! Ez megáld- zó!

— Igenis — váló- szólta Csömöri, és újból tiszteletteljesen meghajolva, szélesre tárta ki a fejcsóváló Kisteleki előtt az aj- tót.

Egy hét múlva az igazgató megkérdez- te helyettesét:

Nevelés dolga

Kínos, hogy meny- nyit hajlong.

— Megpróbálok ve le okosan beszélni.

A igazgató he- lyettese még aznap elővette Csömörit. Arra biztatta, hogy legyen magabizto- sabb, önérzetesebb.

— Igyekezni fogok, tisztelettel — hang- zott az alázatos vá- lasz.

— Ne tisztelettel igyekezzen. Maga, mint megfigyeltem, jól dolgozik, ne érez- ze magát annyira alárendeltnek.

— Köszönettel meg fogadom a tanácsát — mondta és mélyen meghajolt.

Az igazgató alá- írta az aktát. Cső- möri átvette, majd előbb az íróasztal- nál hajolt meg, az- után az ajtónál. Ké- sőbb Kisteleki, a he- lyettes igazgató lé- pett a szobába.

— Milyen ember ez a Csömöri? — kérdezte tőle az igaz gató.

* — Kitűnő munka| erőnek látszik, ameny 1 nyíre egy hét alatt | megfigyelhettem, de ? van egy nagy hiba- > ja: túlságosan szol- gálatkész. alázatos. < szervilis.

— Észrevettem. — Meg keü nevelni.

ז

►

r

t

w