Dunántúli Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
ic**,. w 7 BB ׳ן A RÉZKARC Szeretnénk bemutatni, ho- gyan készül a rézkarc. A munka menete a követ- kező. Veszünk egy rézlemezt, bevonjuk az alapozóviasszal, ami szarvasfaggyú és viasz megfelelő keverékéből áll. Hengerrel, melegen, lehelletfi- iioman el kell oszlatni a le- mezen az anyagot, majd az erős, kemény tűvel meg kell rá rajzolni a képet. Ott, ahol a viaszt megkarcoltuk, elő- bukkant a fém. A lemez ez- után különböző erősségű sani, ezt leviszi a hidegvíz, l viaszt nem, ilyenkor határ» zott, erős vonalakat és folt» kát lehet elérni. Mindez persze a művéss számára nem játék, nem pusz■ ta ötlet. — Az ember fest és rajzol lémákon tépelődik és gondo■ tataihoz keresi a legmegfele• lőbb formát. Számtalan té■ mánál felmerül az a kérdés is: hogyan festene ez más mű■ fajban? Én a tiszta rézkarco most magasnyomású techni kával próbálom keverni, a li nóleummetszet lehetőségeivé összekapcsolni. A rézkarc raj■ zosságát. tónust okozatainál gazdag lehetőségét a magas nyomást jellemző fény-árnyéi ritmussal, a színek erejével, ( tiszta színek és a fekete folt hatásával kiegészíteni. Különös és izagalmas képei jelzik ezeknek a kísérleteknél az állomásait. Egy kompozí■ ció — beszélgetők portréja — egyszerű rézkarcban: fekete■ fehér kép, a vonalak és főitől játéka adja a hatást. Ugyané: kétfajta sárgában: a linó leumról rávitt színek meleg séggel, érzelmi gazdagodássá töltik meg a képet. — Nagyon régi és nagyon kedvelt műfaj — mondja Bér- ces Gábor — s Rembrandt csodálatos rézkarcai óta ez a technika egyenrangú lett akár a festészettel is. Ma már per- sze ezernyi változata van, min- den művész egyéni igénye, elA technika viszonylag egy- szerű — no persze nem meg- csinálni, hanem megérteni. Bérces Gábor, a pécsi Mű- vészeti Gimnázium fiatal ta- nára, több kiállítás résztvevő- je kiváló rézkarcokat is ké- szít. A rézkarc-albumban, amelyet a megye 20 év alatt létrehozott, új létesítményeit — Grafikusként végeztem de a sz'nekről nem tudói lemondani — mondja a fiata művész. A színek varázslaté! erejét egyesíteni a rézkar! sokféle előnyével — példáü azzal, hogy könnyen sokszor» sítható, s — ez izgatja, ea inspirálja a próbálkozásokat A rézkarc sokáig nem bír ta el a színeket, az utólaj Viaszba karcolja a művész a rajzot gondolása szerint él a lehető- ségekkel. ׳ Régi a rézkarc aquatinta el- nevezésű változata is. Ez azt jelenti, hogy a lemezre füst- szerű, finom gyantaport szórgyűjti egybe, ő is kapott meg- bizatást: az újmecsekaljai la- kótelepről, az erőműről és a csertői gyermekotthonról ké- szített finom képeket. Otthonában, egy parányi, rendes kis albérletben üres rézlemezektől kezdve a beke- retezett lenyomatig minden megtalálható Itt sorakoznak a kellékek is: a speciális viasz, a hegyes tű, a henger, és még sok minden más. ,kifestett rézkarc nem fér el a művészet szigorú világá- bán, mert ellentmond a műfa; törvényeinek. Ez a próbálko■ zás merőben más: egy másik anyag formai lehetőségeinek kihasználásáról, a kettő egy- mást-támogató, harmonikus egységéről van szó. nak és ráolvasztják. Finom tónust lehet elérni általa. A hidegtű eljárás megint másra alkalmas: ilyenkor nagyon erős tűvel belekarcolják a vonalat a rézbe. Az ilyen vo- nalak lendületesek, erősek és határozottak, de nem kémé- nyék, mert a karcoláskor kelétromsavba kerül: a viasztól nem védett helyeken a sav kimarja a rezet. A viaszt le kell törölni, rákenni a lemez- re a festéket, majd letörölni, hogy csak a belemart vona- lakban maradjon, s már me- hét is a lemez a speciális réz- karcnyomó prés alá Ez a mélynyomásé techni- ka. amikor egy feltűnően rossz öltözékű gyerekifjú lépett hozzá, kéziratot vett elő a zsebéből és hebegve mondta, hogy ezt a kis darabot a ka- bárénak szánta. Ijedten kér- dezte, amikor Nagy Endre a kéziratot átvette tőle: — K-kérem.;. mikor szá- mithatok rá, hogy el tetszik olvasni? — Ne zavarjon! Hát nem látja, hogy már olvasom! Nagy Endre azonnal végig- olvasta — néhány oldalnyi írás volt az egész —, aztán egy darabot leszakított a kéz- irat utolsó oldaláról, ceruzá- val ráírt néhány sort és át- adta az ifjúnak. Az aggoda- dalmasan fürkészte Nagy Endre arcát. — És most mi fog történ- ni? — Semmi se fog történni. A kis jelenet nagyon tetszik, és el fogam játszani. A fiú nagyot nyelt, azután némi tétovázás után megkér- dezte: Városkép — vegyes technikával Lehet cukros tintával dolgoz- Nagy lehetőségek vannak még a rézkarcban. A modem idők egyik legfontosabb mű- faja lehet: művészi igazság» kát és szépségeket juttathat egyszerre sok emberhez. ' H. E. letkezetf sorja folytán bárs» nyos hatásúvá válnak. Lehet tompább végű fatűvel dolgoz- ni a különféle lágyságú via- szón, lehet közvetlenül festé- két vinni a lemezre, ilyenkor ezek a vonalak, rajzok fehé- ren jelennek meg a papíron. — És . í ן ... mikor számít- hatok honoráriumra? — Hisz már a kezében van! írja alá az utalványt, és a pénztárnál vegye fel a pén- zét. Ott rögtön kifizetik. Két- száz korona. A gyerekifjú Karinthy Fri gyes volt. B. T. A Bóbita Bábegyüttes sikere Lengyelországban Minden lengyel városban állami bábszínház — Hozzáértő közönség Novemberben Pécsre jön a híres poznani Marcinek Bábszínház kas modern, gyermekrajzzal készült díszleteit, legnagyobb megdöbbenésünkre, olyan éles szemmel vették észre, hogy az egész közönség egyemberként felállt. Hogyan fogadta a szakma a pécsiek játékát? — Bielsk»Bialában kilen- cedik, búcsúzó előadásunkon az Etűdöket mutattuk be. Szép búcsúest. volt különben, lengyel—magyar׳ kulturális estté szélesítették vendéglá- tóink. Műsorunkat hajnalig tartó viták követték. Meglát- ták, milyen lehetőségek rej- lenek a kikísérletezett kéz- pantomimban, látták, hogy amit a felnőttműsorokban kezdtünk, hogyan kamatozik az olyan bábpantomimban, mint a Péter és a farkas. El- ismeréssel nyilatkoztak és megállapították, hogy próbál- kozásaink — mire képes a kéz, ha csak a muzsikát ״játssza el” — nagy színész- r evelő erővel is rendelkez- nek. Dicsérték a zenével való mély kontaktust, a belső fe- gyeimet, s a nagyon fiatal játékosaink remek zenét-meg- érző képességét. Ügy nyilat- koztak, hogy maguk is meg- próbálkoznak ezzel az úttal. Másik vendéglátójuknál mit tapasztaltak? — Útközben Krakkóban megnéztük a Groteska Báb- színház egy előadását, a régi népi játékok centruma ez a színház. Érdekes volt. Póz- nanban ugyanúgy fogadtak, mint első állomáshelyünkön: sok plakáttal, fellobogózott színházzal, a fényképeinkkel a kirakatokban. A lengyel bábművészettől tanultak-e valamit? — Hagyományaik korszerű felhasználását, a vásári, de különösen a betleheme« játék egészen szellemes és gazdag továbbfejlesztését hallatlan technikai felkészültséget, a művészetek egymás melleti élését, s azt a szerepet, ame- lyet a kulturális életben be- töltenek, nagyon tanulságos- nak és elgondolkodtatónak tartottuk. Az út együttesünk számára is nagy erőpróba volt, a tempó nem amatőr szintű volt, de mindenki állta a sarat. Kapcsolataink a ki- tűnő s a világ bábművészeié- ben úttörő helyen álló len- gyelekkel megerősödtek, az ezév novemberében sorrake- rülő bábjátékos napokon bielsko-bialai barátainkon ki- vül, mint megígérték, itt lesz- nek majd a poznaniak is, ami bizonyára újabb barátságok- ra, tartalmas vitákra és vé- leménycserékre ad lehetősé- get. A pécsi bábosok szállásuk előtt, a festői hegyek között épített turistaszálló lépcsőin gyeszékhelyen van állami bábszínház, összesen több mint húsz. Bielsko-Bialában a bábszínház rendszeresen tart tájelőadásokat, saját autóbusza is van, s azzal oly- kor maga hozza be közönsé- gót. A közönség, a gyerek- közönség is, hallatlan szín- házi kultúrával rendelkezik, mondhatni, a bábszínházon nőtt fel. Melegen fogadtak bennünket, a Péter és a farl«t***ÍÍ*«* 1. K«®SY5I Magyar!!!, lengyelül hirdették a plakátok Lengyelországban a pécsi Bóbita előadásait Kéthetes lengyelországi ven- dégszereplqs után pénteken hazaérkezett a pécsi Bóbita Bábegyüttes. A bielsk»bialai Banialuka Állami Bábszínház meghívásának tettek eleget, utazásuk előtt közvetlenül érkezett meg azonban a póz- nani meghívás is, így a pé- csiek egy hetet Bielsk»Bia- Iában, egy hetet pedig Póz- nanban töltöttek. — Bielsko-Bialában nyolc előadást tartottunk, gyerekek- nek. A kiskakas gyémánt fél- krajcárja című, magyar népi operával mentünk, amelyben a dalok, a zene, a kép- és mozgásritmus adja a sajátos népi jelleget, amely érdek» sen tér el a lengyelek, nagy kultusz övezte, népi bábjáté- kától. Másik, műsorunk a Pé- tér és a farkas volt, a m» der hangvételű Prokofjev-mű, amelyből kiküszöböltük a sző- veget, ez a szöveg nélküli pantomim. A különféle kor- osztályok reagálását a közön- ség között ülve mértük fel, leghasznosabb tapasztalataink ezek voltak — mondja Kós Lajos, az együttes vezetője. Milyen a bielsko-bialai színház, a színészek és a kö- zönség? — A színház egészen új, ragyogó és modern, bár az együttes húsz éves, nemrégi- ben kapta ezt az épületet. Ti- zenöt méter hosszú, boxakra osztott társalgó-szerű helyiség csatlakozik a színházhoz, ál- landó képkiállításokkal, pezs- gő klubélettel. Itt találkozik, a különben kicsi, százezres vénás fiatal művészgárdája. Ugyanezt tapasztaltuk Krak- kőbán és Poznanban is, a bábszínház körül mindenütt művészek egész gárdája talál- kozik és dolgozik rendszere- sen. ,Lengyelországban egyéb- ként minden városban, me״Tisztelt Hölgyeim és Uraim!" Nagy Endre emlékezetére Nagy Endre csak akkor tétte le a boros poharat, mikor az ügyelő a színpadra szólí- tóttá, hogy elmondhassa bá- tor konferanszait. De jócskán iddogáltak a többiek is, ug- ratták Szirmai Albertet, — a nemrégiben Amerikában el- hunyt világhírű magyar zene- szerzőt, — aki a Modern Színpadon a zongorakíséretet látta el kitűnően, mert Szír- mai csak tiszta vizet vagy legjobb esetben szódát ivott. Ady Endre egyik este ked- vétlenül érkezett Nagy Endre kabaréjába. A kiszolgálólány udvariasan kínálta: — Egy konyakot, mester? A költő lemondóan intett: — Köszönöm, ma nem ké- rek alkoholt. Adjon nekem kisasszony egy Szirmai-fröcs- csőt. A jelenlévők álmélkodtak, de még a lány is csodálkozva kérdezte: — Mi legyen az, mester? — Egy deci szóda, egy deci kútvíz... Nagy Endre a büfé polcéra könyökölve üldögélt megsz» kőit pezsgőfröccse mellett, hangulatú, okvetetlenkedő né- ző közbeszólásával megzavar- ta. Igaz, a fölolvasás nem si- került, de Nagy Endre és a részeg férfi között mulatsá- gos párbeszéd alakult ki, amely óriási sikert aratott. Élttől kezdve a Bonbonniere tulajdonosa gondoskodott ar- ról, hogy minden este legyen valaki a nézőtéren, aki — ha nem is részegen —, beleszól- jón Nagy Endre fölolvasásá- ba. Ez a párbeszédes forrná- bán megszületett színpadi kroki azután megváltozott. Elmaradt a kötekedő néző és a szellemes Nagy Endre mint félszeg konferanszié a napi eseményekhez fűzte minden- kori mondanivalóját. A Bonbonniere, mint vállal- kozás végleg megbukott. Nagy Endre kibérelte a mai Báb- színház Andrássy úti helyi- ségét és 1S08. augusztus 29- én megnyitotta Modern Szín- pad címmel az első mai ér- telemben vett igazi magyar kabarét. Idézzük fel néhány kedves anekdotával Nagy .Endre éle- tének derűs pillanatait. Kilencven esztendeje — 1877 február 5-én —, született Nagyszöllősön Nagy Endre író és konferanszié, a magyar kabaré megteremtője. Hogyan lett a nagyváradi *újdondászból” s ״krokistából” konferanszié? Miután tekin- télyes nevet harcolt ki ma- gának a nagyváradi Szabad- ság szerkesztőségében — ab- bán az időben, amikor Ady Endre is bontogatta szárnyait a magyar költészetben és ugyancsak Nagyváradon, — a vidéki érvényesülés nem elégítette ki Nagy Endrét és 1907-ben feljött Budapestre. Itt azonban alig sikerült gyö- keret vernie. Sok küzdelem és nélkülözés után a véletlen állt tehetsége mellé. Történt, hogy Budapesten megnyílt a Bonbonniere-ka- báré mulató s ennek anyagi- lag meglehetősen rosszul álló igazgatója ajánlatot tett Nagy Endrének: esténként olvasson fel egy-egy novellát a műsor keretében. A fiatal író vállal- kozott is erre. De nem várt esemény történt. A felolva- sást egy jócskán felöntött A csertői kastély — a megszokottabb rézkarcon
